Chicago Bears

Bármennyire is tré évünk volt, de ettől függetlenül kiosztom az MVP és citrom díjakat idén is egy kis vitaindítónak.

Elevenítsük fel kik nyertek 2013-ban:
Season MVP: Matt Forte
Offense MVP: Alshon Jeffery
Offense meglepetés: Jordan Mills
Offense csalódás: Michael Bush
Defense MVP: Tim Jennings
Defense meglepetés: Lance Briggs
Defense csalódás: Shea McClellin
ST MVP: Robbie Gould

Nézzük az idei győzteseket és lúzereket:

Season MVP
Matt Forte RB, Tulane
16 meccs, 1038 futott yard, 3,9 yard/carry, 102 elkapás (NFL rekord RB-től), 808 yard (összesen 1846 scrimmage yard), 10 TD (6 futott, 4 elkapott), 91 first down (63 futott, 28 elkapott)

Azt hiszem kevés vita férhet hozzá, hogy Matt Forte volt a 2014-es szezon legjobb Bears játékosa. Hozta a szokásos megbízható teljesítményét a játék minden elemében. A földön kevésbé tudott produktív lenni, köszönhetően Trestmanék néha teljesen érthetetlen passz orientságának, illetve a támadófal gyenge futásblokkolásának. Elkapásban felállított egy új liga rekordot, az idény elején kiváló számokat hozott a levegőben, de ahogy haladt előre a szezon a többiek gyenge játékának és a támadóséma korlátoltsága miatt az ellenfelek egyértelműen koncentráltak rá. Így is 1800 yard felett végzett összességében, ami kiváló teljesítmény, főleg úgy, hogy ismét végig játszotta az egész szezont. A snapek 92,1%-ában volt fenn, ami szerintem abnormális terhelés. 2015-ben a szerződése utolsó, karrierje 8. szezonját kezdi Chicagoban, s decemberben betölti a 30-at. Ugyan még semmi nem utal arra, hogy a karrierje a vége felé közeledik, de lassan el kell majd gondolkodni miként próbálják majd pótolni. Én hosszabbítanák vele ebben az offseasonben 2 évet, de a terhelését mindenképpen csökkenteni kell.

Offense MVP
Martellus Bennett TE, Texas A&M
16 meccs, 90 elkapás, 916 yard, 6 TD, 43 first down

Nem lehetünk maradéktalanul elégedettek a teljesítményével, mert rengeteg hibával játszik, mind route futás, mind blokkolás, mind fegyelmezettség tekintetében, de a helyzet az, hogy mást még ennyire sem lehet kiemelni. Ő azon játékosok közé tartozott, akit általában meg lehetett találni a pályán, képes volt valamennyire elszakadni őrzőitől, s mégiscsak 90 elkapás és TE létére 916 yard remek teljesítmény. Nagy pozitívum vele kapcsolatban, ahogy tud harcolni a yardokért. Összességében egy jó elkapó TE-ről van szó, de blokkolásban a liga legrosszabjai közt van. Mindenképpen kell találni mellé egy olyan TE-t, aki jó blokkoló és ha szükséges megbízható elkapó is.

Offense meglepetés
Michael Ola G/T, Hampton
13 meccs (12 kezdő), 3 büntetés – 25 yard (1 false start, 1 holding), 1 engedett sack / 7 yard veszteség

A statokat fenntartással kezelem, de Ola volt talán az offenseben az egyetlen, akinek a játéka pozitív irányba volt meglepetés. Camp bodynak jött, univerzális játékos lett, aki a center poszt kivételével mindent játszott a támadófalban. A playek 77,6 (!) százalékában a pályán volt, s bár nem lesz belőle egy HOF játékos, de egy hasznos csereember karrier mindenképpen előtte áll. A szerződése lejár, remélem visszahozzák.

Offense csalódás
Jermon Bushrod LT, Towson
14 meccs, 5 büntetés – 25 yard (5 false start), 6,5 engedett sack/33 yard veszteség

Erre a „díjra” még voltak pályázók bőségesen (Marshall, Jeffery, Cutler, Mills, Long), de azért esett rá a választásom, mert tavalyhoz képest is masszív a visszaesés, másrészt a szezon végére Jamarcus Webb szintjén játszott. Elképesztően könnyedén verték meg, rengeteg hurry jött róla, futás blokkolásban egész szezonban sehol nem volt ( Rhodes pl. nemes egyszerűséggel eltakarította az útból Cutler sweep futásánál, pedig egy cornerbackről beszélünk). Az idei teljesítményét elnézve újra LT kérdés van Chicagoban.

Defense MVP
Stephen Paea DT, Oregon State
33 tackle (24 solo, 9 assist), 6 sack, 2 FF, 3 leütött passz, 4 TFL / 17 yard

Voltak szürkébb, voltak kiemelkedő meccsei, de összességében remek szezont zárt Paea. A fent említett számokon kívül rengeteg penetráció, hurry fűződik még a nevéhez. Ratliffel együtt nagy szerepe volt abban, hogy a futás elleni védekezés a tavalyi röhej szintjéről a liga középmezőnyébe kúszott fel, még úgy is, hogy az LB sor egészen borzalmas. A szerződése lejár, így jó kis szerződésre számíthat, reméljük itt Chicagoban.

Defense meglepetés
Willie Young DE, NC State
40 tackle (29 solo, 11 assist), 10 sack, 1 FF, 2 leütött passz, 3 TFL / 10 yard

Nyugodtan rakhattam volna őt is a védelem legjobbjának. Szituációs rushernak érkezett és főleg a szezon elején egészen remek teljesítményt nyújtott. Véleményem szerint kezdő endnek nem elég komplett, bár a futás elleni védekezésével sem volt komolyabb probléma. A 10 sack azt hiszem önmagáért beszél. A sérülését sajnálom, egy achilles szakadásból nehéz visszajönni, s bizony ez hatással lehet a 2015-ös szezonjára.

Defense csalódás
Tim Jennings CB, Georgia
50 tackle (36 solo, 14 assist), 1 FF, 1 FR, 7 leütött passz, 2 TFL / 5 yard

Erre a cseppet sem megtisztelő pozícióra is voltak jelentkezők szép számmal. Jennings egész szezonban konstansan gyengén teljesített. Rengeteg hibát vétett coverageban, nem szerzett interceptiont, a 7 leütött passz is nagyon kevés. Ő egy igazi zónázó ball hawk CB, legalábbis 2012-ben ezen erényeit csillogtatta, nos ebből semmit nem láttunk. Jövőre is kezdő ember lesz, talán egy új edző alatt újra kivirágzik.

Special Team MVP
Marc Mariani KR/PR, Montana
7 punt return/29 yard, 4,14 yard/ret ; 20 kick return, 510 yard, 25,5 yard/ret

Szezon közben jött, 2 éve pályára sem lépett, de talán vele valamivel jobb lett a return játékunk. Természetesen az egész blokkolás úgy volt rossz, ahogy volt, így egyik aktuális returnerünket sem lehet nagyon cseszegetni. Gould mindössze 9 FG-vel zárt, O’Donnell nem nyűgözött le minket, így egy közepes játékos Mariani lett a az „MVP”.