Soccer

Huh...nem voltam itthon 2 napig.

Komolyan nem értem az embereket. JayB, lehet, hogy sok ismerősöd sok időt és energiát feccolt a fociba, hogy aztán jogász vagy ingatlanos legyen, csak hogy nem mindenki tett így, aki most "mennyei" szinten futballozik..
Csak két példát írok.
Grúz Tamás. Nem válogatott (hála Istennek). Úgy került el Békéscsabára, hogy az apja 1 millió forintot utalt a Csaba számlájára. Ott pénzzel olyan kapcsolatokat alakított ki, hogy később elkerült Kaposvárra. Lespanolt Pruknerrel, aki addig győzködte a Fradi vezetést, még le nem igazolták. Láttátok sokan, hogy mit tud. Azóta NB2-ben alig akadt értelmes megmozdulása, ahova pontosan Kis Karcsi barátja miatt került.
Lipták Zoltán. Kapcsolatainak hála NB2-ben bontogatta szárnyait. Aztán megismerte Kiss Zolit, Újpesten, aki segített neki bejutni. Nem kellett hozzá sok idő, hogy edzés nélkül is bekerüljön a kezdőbe. Aztán egy "focis - bulin" összehaverkodott Tésztakészítő Gyurikával, aki fél év után vitte Fehérvárra. Ahol magyar bajnok lett. Egy Lipták, akit nem egy haverrom kötőzött be oda - vissza számtalan edzésünkön (én akkor ifista voltam). Jött Sousa, egyből látta, hogy ennek a gyereknek semmi keresnivalója itt, meg is mondta neki. Lipi erre előbb felhívta Kis Karcsit, de Pakson nem volt hely, mire Karcsi átirányította Pinyőhöz, aki szintén tarjáni. Azóta ott van és nézzétek meg basszus, nagy darab, lassú, körülményes, egyáltalán nem NB1 szint - bár nevetséges azt írni NB1-es szint, hisz ma MO-on bárki lehet NB1-es futballista - és 2x-es magyar bajnoknak mondatja el magát. Ja azt nem mondtam, hogy tésztásnak egy telefonjába került, hogy Lipi válogatott legyen. Egyébként Fehérváron, havi több, mint 1 milliót tett zsebre, kocsival és lakással együtt, nem beszélve a különböző juttatásokról. És ez még csak két ember Salgótarjánból, legalább 30-ról tudok, játékosok, edzők.

Szóval elhiszem, hogy sok ember mindent megtesz, de be kell látni, hogy kapcsolatok nélkül sehova sem juthat senki. Ezért ilyen szar a focink, mert az egész egy nagy haveri kör. Ha bekerülsz, nyert ügyed van, életed végéig tele pénzzel élsz, "boldogan", mint Marci Hevesen. Edzhetsz te napi 10 órát, esélyed nincs, ha nem ismersz valakit. És ez a két ember csak egy a sok közül. Hiszen, hogy a francba lehet válogatott olyan ember, akinek nincs csapata? Vagy aki tétmeccset hónapok óta nem játszott? Vagy aki egy német 2. vonalban nem tud meghatározó játékos lenni? Éveken át válogatott valaki, 0 teljesítménnyel. Spanok, haverok, cimbik gyülekezete.

A válogatott meccsről egy hosszabb idézet, mert szerintem egy életre kitiltanának, ha leírnám, mit gondolok a csapatról, "szakmai" stábról és a többi.

"Voltak némi félelmeim a meccs előtt. Nem jó ómen a csapatnak, ha ennyire felkorbácsolják a közvéleményt, különböző jelzőkkel illetik a meccset, a hollandok ellen is ugyanez volt, aztán a holland ifi kijózanított minket. Ugyanez volt a helyzet most is. Egy biztos, amit a „szerethető” szó népszerűsítése érdekében három évig tettek a válogatott PR-osai, az most 90 perc alatt a visszájára fordult.

Mészöly Kámán 1969 decemberében a marseille-i kudarc után 28 és fél évesen azt mondta, hogy: „a mi időnk lejárt”. Az a gyanúm, hogy néhány embernek is lejárt az ideje ebben a válogatottban is, és nem hagynak maguk után olyan űrt, mint Mészöly Kálmán. Most még az észtek ellen ez a társaság fog kedden játszani, kérdés mennyi néző előtt, mert olyan puskaporos a hangulat a magyar szurkolók háza táján, hogy a kommentekre hivatkozva, elkeseredésükben többen összetépték meglévő belépőjüket a meccsre és az egyik csoport arra agitál, hogy senki ne menjen ki a Puskásba kedden. A másik pedig azért, hogy kifejezze nemtetszését a csapat és főleg Egervári Sándor felé.

Én azt gondolom, hogy eljött az ideje ezt a válogatottat felfrissíteni, vissza kell hozni azokat az értékeket, akikről Egervári presztizsből könnyedén lemondott, valamint a fiatalok közül néhányat be lehet építeni a válogatottba. Vesztenivalónk nincs. Nem szabad viszont az egész csapatot elzavarni, mert akkor kiöntjük a gyereket a fürdővízzel. Magam is úgy látom, hogy Egervári ideje lejárt, hiszen a saját maga által kitalált és eléggé elcsépelt „szerethető” válogatottal elérte azt, hogy a szurkolók a pokolba kívánják és ennek valószínűleg kedden tanúbizonyságot is adnak.

A válogatott mellé kell egy profi pszichológus teamet is szervezni, akkor remélhetőleg az ilyen meccseket is fel fogják tudni dolgozni és fejben nem megy el a meccs már a kezdő sípszó előtt. Az, hogy arra nincs pénz, nem kifogás, van annyi léhűtő, sógor, koma, barát, valakinek a valakije jó pénzért a válogatott mellett, ezeket is felül kellene vizsgálni, hogy ott kinek mi a feladata, mit csinál, nem azt nézni, hogy kinek a pártfogoltja.

Vae victis, azaz jaj a legyőzötteknek, szól a szállóige, amely most nem a rómaiaknak szól, hanem a magyar labdarúgó válogatottnak. Egy korszak lezárult."

Egyébként meg vérlázítónak találom, hogy mit hallgattak a játékosok az öltözőben "tunning music"-ként és hogy másfél órával a meccs előtt twiterre meg facebookra posztolgattak, kint a pályán, sétálva, nevetgélve.

Változás kell. De milyen változásról beszélek én addig, amíg egy sikkasztó, irathamisító kaszinós Gyuri véleményét kérik ki hétről - hétre élő műsorban és újságokban?

A hányinger kerülhet, ha a magyar focira gondolok és úgy érzem: ebből már tényleg elég.
Remélem nem vagyok egyedül.

Pénteken szembe lettünk köpve. Takarodjanak el jó messzire.

u.i.: sorry a hibákért.