GM Lapszemle

HOUSTON TEXANS DRAFT CLASS 2020

1/3. Tua Tagovailoa, QB (Alabama) - No. 3 overall prospect
Smokescreeneltem ugyan kicsit Mariotával, amikor Somos uszította a népet, hogy tradeljenek be elém, de az ő időközbeni leigazolása sem változtatott azon, hogy az 1/3-ra való feltrade-del a fő célpont - ahogy gondolom a többség számára mindvégig nyilvánvaló volt - nem más, mint Tua. A felmozgáshoz persze kellett az is, hogy a Tua jelentette A1 terv mellett lehetett egy olyan A2 tervem, mint Chase Young. Nem dőltem volna a kardomba, ha valaki megelőz és nekem “csak” a következő bő egy évtized egyik legjobb EDGE-je jut, de Luck visszavonulása után nyilván az új franchise irányító megtalálása lett a mindenek felett álló prioritás. Tua pedig kivételes QB prospect. A sérülése nyilván jelent egyfajta kockázatot, de semmivel sem rizikósabb, mint egy makulátlan kórlappal rendelkező, de nála jóval gyengébb képességű játékosért prémium picket adni és tőle várni azt, hogy majd biztos minőségi NFL-irányító lesz belőle. (Khm, Herbert, például.)
Már csak azért kellett szurkolnom, hogy IRL csússzon...
IRL: 1/5. Dolphins - ... de nem csúszott. Nem Miami volt az álomdesztináció, jobban örültem volna, ha a Chargershez kerül, vagy ők is passzolják és később valaki feltradel érte. Így alakult, de ez a forgatókönyv sem tragédia, elvégre a franchise QB az franchise QB.

1/28. Denzel Mims, WR (Baylor) - No. 17 overall prospect
Luck manővere tett róla, hogy win-now mód helyett az idei egy átmeneti év legyen a csapatnál. Az azonnali needeket így nem feltétlenül kellett orvosolni, de azért ezzel együtt is igyekeztem kiemelt figyelmet fordítani a korai körökben a WR-CB-EDGE hármasra. C.J. Hendersonért feljöttem volna 1/14-re, de ő meglepően korán kiment. Ruggst pedig, akiért még megfontoltam volna egy ekkora volumenű feltrade-et, elvitte ezzel a pickkel a Bears, így lényegében el is dőlt, hogy maradok mozdulatlan és kivárom az 1/28-at. Ahol szerencsére a value találkozott a needdel.
Reménykedtem benne, hogy a Shenault-Higgins-Reagor-Aiyuk vonal kapósabb lesz, de még erre sem volt szükség ahhoz, hogy Mims lecsússzon idáig; a konszenzusos top három után egyedül a slot receiver Jefferson ment ki előtte. Jó játékosok ők is a maguk módján, és méltán tartják az ideit minden idők egyik legerősebb WR classának, de Jeudy és Lamb mellett csak Mims az, akiben ahhoz is minden megvan, hogy valódi go-to receiver legyen az NFL-ben.
IRL: 2/27. Jets - Kétélű dolog, hogy egy ilyen leharcolt WR-egységben landolt: egyrészt nehezíti a feladatát, hogy rajta kívül nincs épkézláb elkapója a csapatnak (oké, Crowder korrekt slot receiver, de egy jó iparos, semmi több), másrészt viszont lehetőség is számára, hiszen már újoncként is könnyen Darnold első számú célpontja lehet. Teher alatt nő a pálma; én örülök, hogy azonnal bekerül a mélyvízbe, és nem csak epizódszereplő lesz a karrierje elején.

2/3. (35.) Trevon Diggs, CB (Alabama) - No. 18 overall prospect
Reméltem, hogy ezzel a trade-del (2/27 + 3/29 + 4/27) A.J. Terrellért jöhetek majd fel, aki nálam egy korrekt, de semmi extra második számú CB-ből potenciális shutdown cornerré nőtte ki magát, de őt már az eggyel korábbi pickem előtt elvitték. Vacilláltam is az utolsó pillanatig, hogy Diggsért érdemes-e ugyanezt meglépni, mert ott állt mellette a "bizonytalan" megjelölés a boardomon a hiányzó mért eredmények, a korábbi komoly sérülés és a boom-or-bust jelleg miatt, de végül csak rászántam magam. Utólag, jobban átgondolva, már lehet, hogy nem így csinálnám, nem az IRL csúszása, hanem a felsorolt okok miatt (talán túlságosan is előtérbe helyeztem itt a need szempontot, pedig ahogy említettem, nem állt fenn a hiányposztok azonnali betöltésének kényszere), de azt se mondom, hogy megbántam, hogy felmentem érte. A beválási valószínűség és a potenciális érték (upside, ha úgy tetszik) aránya nála volt a legmagasabb a még bent lévő cornereknél.
IRL: 2/19. Cowboys - Jó helyre és ami nála még hangsúlyosabb volt, számára testhezálló védelmi sémába került, ráadásul itt nyilvánvalóan no. 1 cornert akarnak belőle nevelni.

4/4. (104.) Amik Robertson, CB (Louisiana Tech) - No. 64 overall prospect
3/27-ről feljöttem volna 3/14-re, ha a nálam 23. helyen rangsorolt Madubuike lecsúszik odáig, de amikor már kezdtem volna bizakodni, akkor gazdára is talált, majd nem sokkal később Okwara (28.) úgyszintén, így felfelé mozgás helyett végül pár helynyi letrade következett, ahol aztán Darrell Taylorra és Robertsonra szűkült le a kör. Előbbi valamivel előkelőbb helyet foglalt el a boardomon, és posztot tekintve is jobban adta volna magát, miután a fő needek közül egyedül EDGE-t nem húztam eddig, utóbbi játékának azonban nem tudtam ellenállni. Magassága miatt több mint valószínű, hogy soha nem lesz belőle külső CB az NFL-ben, de egészen kimagasló cover és playmaker képességeinek köszönhetően slot cornerként hosszú és fényes profi jövő várhat rá.
IRL: 4/33. Raiders - Remélem is nagyon, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeimet, mert bizony a mosolyom nem volt őszinte, amikor Pete Carrollék kiválasztották a második körben Darrell Taylort, a draftpozícióból kiindulva egyértelműen azzal a szándékkal, hogy a Seahawks jövőbeni védőfalának egyik alappillére legyen. Legalább Robertson sorsának alakulásával is elégedett lehetek eddig, a Raidersnél már újoncként is egyenes út vezet számára az első számú slot cornerré váláshoz.

4/35. (135.) Jack Driscoll, OT (Auburn) - No. 59 overall prospect
A bent maradtak közül első helyen volt a boardomon, és még amúgy is kellett egy csere OT már csak a roster minimumok miatt is. Massie személyében igazoltam idén egy vállalható, de maximum átlagos kezdő RT-t, így viszont, ha minden a tervek szerint alakul, jövőre akár már ki is tudom váltani egy minimum hasonló képességű, de jóval olcsóbb alternatívával. Driscoll játéka szerintem kellően kiforrott ahhoz, hogy right tackle-ként (a vakoldalon én nem is erőltetném) aránylag rövid időn belül kezdőbe verekedje magát az NFL-ben.
IRL: 4/39. Eagles - Pedersonék valamelyest keresztül húzták a számításaimat; tackle poszton Driscoll nyilván labdába sem rúghat a Dillard - Lane Johnson páros mellett. Öröm az ürömben, hogy guardként számolnak vele (már a drafton is így jelentették be), ahol viszont minden esélye megvan rá, hogy idővel kezdővé avanzsáljon.

5/12. (147.) John Hightower, WR (Boise State) - No. 60 overall prospect
Csalódott lettem volna, ha úgy jön ki a lépés, hogy egy ilyen minőségű receiver felhozatalból, WR needes csapattal nem sikerül az általam 15-20 legjobbnak tartott elkapó közül legalább kettőt behúznom. Sikerült.
Hightower John Brown-szerű játékos, belőle is egy olyan második számú receiver lehet, aki a vertikális játékban a leghasznosabb. Nem a legkomplexebb szerepkör, de még így is bőven lesz mit tanulnia; azt nem lehet mondani, hogy college-ban agyonhasználták volna. Eleinte valószínűleg csak szituációs deep threatként lesz bevethető.
IRL: 5/23. Eagles - Hosszútávú szempontokat nézve jó helyen kötött ki, bár nem lett volna baj, ha néha már a karrierje elején is pályára kerül. Philly-ben erre most még nem nagyon lesz lehetősége D-Jax, Goodwin és Reagor árnyékában, de ha kitartanak a vertikális passzjátékot előtérbe helyezni kívánó stratégia mellett, abból Hightower rengeteget profitálhat.

5/24. (159.) Eno Benjamin, RB (Arizona State) - No. 70 overall prospect
A hátsó körökben abszolút nem vagyok híve a needre draftolásnak, amit most sikerült is kellőképp nyomatékosítani: eleve az RB volt a leginkább telített poszt a csapatnál, ehhez képest innentől a maradék 11 pickemből öttel futó érkezett.
Elsőként Benjamin, akit egy ideig még konszenzusosan a class legjobb RB-i között tartott számon a közvélemény, aztán a szezon során exponenciálisan csökkent az ázsiója, joggal, elvégre a korai tévképzetekkel ellentétben nem NFL feature back alapanyag. Ettől függetlenül meglepett, hogy idáig csúszott, mert ha all-down RB nem is, hasznos és sokat használt committee back még lehet belőle egy olyan offense-ben, ahol kellően nagy szerepet biztosítanak neki a passzjátékban.
IRL: 7/8. Cardinals - A testhezálló offense kipipálva; kérdés, hogy akár rövid, akár hosszú távon mennyire teremhet majd neki babér Drake és Edmonds mellett, akik egyaránt three-down skill settel rendelkező RB-k. Legalább mindhárman nálam vannak.

5/27. (162.) Trevis Gipson, EDGE (Tulsa) - No. 81 overall prospect
Nyilvánvaló volt, hogy nem tudok a fő needek mindegyikére egyforma hangsúlyt fektetni (értsd: korai körös picket áldozni); az EDGE lett az, amelyik végül háttérbe szorult. Azért az ötödik kör végén, BPA alapon erre a posztra is dobott egy prospectet a board.
Gipson a tavalyi Cominsky-húzáshoz hasonló választás: kiemelkedő fizikális és atletikus adottságokkal rendelkező, de nagyon nyers, college-ban sem mindig a számára legideálisabb szerepkörben játszatott védőfalember, akinek kelleni fog legalább egy év tanulás még ahhoz is, hogy egyáltalán rotációs játékosként komolyabb szerephez juthasson. Hosszútávú projekt, de idővel lehet majd belőle egy korrekt második számú EDGE.
IRL: 5/10. Bears - Az ő esetében a konkurenciának nem volt különösebb jelentősége, csak annyi kellett, hogy normális környezetben pallérozódhasson, úgyhogy elégedett lehetek. Mondjuk nem lepne meg, ha ebben a sémában base-ben is interior DL-ként, nem pedig EDGE-ként használatos játékost próbálnának faragni belőle.

6/2. (175.) Quez Watkins, WR (Southern Miss) - No. 120 overall prospect
Nem sokon múlt, hogy ez is RB pick legyen, de két hellyel korábban kiment Darrynton Evans.
Helyette érkezett John Hightower egy fokkal gyengébb kiadása. Watkinsban kevésbé látom azt, hogy valaha is több lesz kvázi egydimenziós deep threatnél, de az erősségeit kiaknázni képes offense-ben így is meglehet a maga haszna.
IRL: 6/21. Eagles - Pozitívum, hogy Philadelphiában olyan támadófilozófiára való áttérés van folyamatban, ami Watkins skill setjéhez a lehető legideálisabb, annak viszont nem örülök, hogy Hightowerrel a későbbiekben is egymás elől vehetik el a játéklehetőséget. Nem bánnám, ha előbbit majd lenyúlná a sasok practice squadjából egy másik olyan csapat, amelyik kellő hangsúlyt fektet a mélységi passzjátékra.

6/11. (184.) Darius Anderson, RB (TCU) - No. 99 overall prospect
40 yardon a 4.61 egy running backtől eleve nem túl fényes eredmény, hát még ha Jet becenévre hallgat az illető... Ellenben ha a végsebessége nem is az igazi, a fizikumával nincs gond, robbanékony (beszédes, hogy a közepes 40-je ellenére a 10-yard splitje 1.54 volt, ami viszont már elit kategória), a szerelési kísérleteket rendkívül hatékonyan hárítja, és a passzjátékban sem elveszett, úgyhogy van miből dolgoznia annak, aki használható RB-t akar faragni belőle.
IRL: UDFA, Cowboys - Addig nincs gond, hogy harmadik RB-ként simán rostert foghat; az már bajosabb, hogy Elliott és Pollard mögött a későbbiekben is legfeljebb sérülés esetén reménykedhet számottevő játéklehetőségben. Több mint valószínű, hogy jobban járna, ha olyan csapathoz keveredne, ahol nagyobb hangsúlyt fektetnek a munkamegosztásra RB poszton.

6/16. (189.) Jon Runyan, OL (Michigan) - No. 83 overall prospect
Kevésbé mély OL classban és kevésbé NFL-kaliberű társakkal körülvéve a támadófalban talán nagyobb médiavisszhangot váltott volna ki, bár igaz ami igaz, nem meglepő, hogy meglehetősen hullámzó teljesítményével nem lopta be magát a draftnikek szívébe. A meccsfelvételeit nézve viszont az volt a benyomásom, hogy némi NFL-képzés és egy esetleges posztváltás “csodákat” tehet vele, a combine eredményei pedig végképp meggyőztek arról, hogy egy középső-hátsó körös picket mindenképpen érdemes áldozni rá.
IRL: 6/13. Packers - Guardként jelentették be a sajtfejűek a drafton, és bár szerintem tackle-ként sem lett volna reménytelen eset, valószínűleg neki, a csapatának és nekem is így lesz a legjobb, hogy már az elejétől azt a posztot tanulhatja, ahol a legnagyobb a beválási esélye.

6/20. (193.) L'Jarius Sneed, DB (Louisiana Tech) - No. 119 overall prospect
Azt is mondhatnám, hogy a Trevis Gipson projekt defensive back változata; amit nála írtam, az gyakorlatilag egy az egyben igaz Sneedre is. Tipikus boom-or-bust prospect, de - ahogy azt szerintem már eleget szajkóztam - a hátsó körökben inkább jöjjön egy ilyen játékos, mint valaki, aki a backup szintet stabilan hozza, de annál nagyobb upside nincs benne.
IRL: 4/32. Chiefs - Sneed cornert és safety-t is játszott college-ban, a címvédőnél valószínűleg előbbi poszton számolnak vele elsődlegesen. Újoncként sanszosan ST-only játékos lesz, de nem olyan veretes a konkurencia, hogy ha megfelelő ütemben fejlődik, akkor ne tudna akár már jövőre reális eséllyel versenybe szállni a kezdőbe kerülésért.

7/17. (229.) DeeJay Dallas, RB (Miami-Fl.) - No. 88 overall prospect
Ő legalább "gyárilag" nem RB; elkapóként érkezett a Miamira, és csak a Canesnél kreáltak belőle futót. A poszt nüanszait így még javában tanulja, és egyébként sem adódott túl sok lehetősége a tapasztalatszerzésre (mindössze 265 carry egyetemi karrierje alatt), de mindezek ellenére olykor meglepően kiforrott játékos benyomását kelti futóként is. Fizikális és atletikus adottságai ideálisak, nehéz földre vinni, receiver múltjának is köszönhetően pedig a passzjátékban köröket ver az RB prospectek nagy többségére. Ha valakinek egy jó passing down back kell, akkor kézenfekvő választás, de korából kifolyólag (szeptemberben tölti csak be a 21-et), és amiatt, hogy mérsékelt rutinnal is milyen szinten tart a játéka, én ennél is jóval nagyobb upside-ot látok benne.
IRL: 4/38. Seahawks - Nehéz szívvel váltam meg Travis Homertől, mert meggyőződésem volt, hogy az ő skill setjével komoly szerep várhat rá a Seahawks RB-rotációjában még a Carson-Penny duó felépülése után is, de úgy tűnik jól tettem, hogy túladtam rajta, mert ahogy a draftpozíció is egyértelműen jelzi, Carrollék ezt a szerepet Dallasnak szánják. 3rd down backként akár már újonc évében is relatíve sokat lehet a pályán, aztán meglátjuk, idővel ennél többé is ki tudja-e nőni magát.

7/19. (231.) Michael Onwenu, OG (Michigan) - No. 108 overall prospect
Top-end talentnek híján volt az idei interior OL class, ellenben számos olyan belső támadófalember akadt, akikből ha nem is All-Pro szintű, de korrekt kezdő azért még simán lehet. Onwenu is közéjük tartozik. Prospectként olyan tekintetben szembe megy a modern trendekkel, hogy nem sok 340 font körüli guard rója manapság az NFL vadászmezőit, de a meccsfelvételeken látott dinamikus, koordinált mozgása meggyőzött arról, hogy egy NFL kondíciós programmal megtámogatva ezzel a versenysúllyal is képes lehet érvényesülni.
IRL: 6/3. Patriots - Kár, hogy már nem Scarnecchia edzi a támadófalembereket... Az idén franchise taggel megtartott Thuney-t jövőre aligha fogják marasztalni, Onwenu számára ekkor nyílhat meg az út a kezdőcsapatba.

7/24. (236.) Raymond Calais, RB (Louisiana-Lafayette) - No. 145 overall prospect
Sima speed back, aki már csak alulméretezettségéből adódóan (nincs 190 font) sem lesz több change-of-pace opciónál, de - ahogy a hasonlóan egydimenziós Watkinsnál is írtam - az őt megfelelően használni tudó offense-nek így is hasznos tagja lehet. A passzjátékba alig vonták be egyetemen, ezen a téren talán még vannak rejtett tartalékai, amivel növelhetné a hozzáadott értékét és az RB-rotációból kihasított részét.
IRL: 7/31. Buccaneers - Sokan kézenfekvőnek tartották, hogy a Bucs majd felfegyverzi Brady-t egy passzjátékban jeleskedő RB-vel, maga Arians is ilyen irányú terveket hangoztatott, végül azonban egészen más irányba mentek a poszton. De ha az volt a koncepció, hogy a pass offense-re összpontosítani kénytelen és emiatt fellazuló védelmekre igazi home-run hitter futókat eresztenek rá, abban is van ráció, és pontosan ez az a műfaj, ami Calais-nek a leginkább feküdhet. Ke’Shawn Vaughn és Ronald Jones mellett pedig azért szerephez lehet jutni, még ha nyilván epizodistánál nem is lesz belőle több.

7/27. (239.) Reggie Corbin, RB (Illinois) - No. 140 overall prospect
Nyilván van ebben némi költői túlzás, de Corbin meccsfelvételeit nézve nekem egy passzjátékban nem jártas Darren Sproles ugrott be. Nagy kérdés, hogy az ő skill setje, játéka mennyire lesz NFL-kompatibilis. Emiatt jóval rizikósabb választás, mint az átlag hátsó körös RB, de amennyivel nagyobb a kockázat, annyival nagyobb az upside is.
IRL: UDFA, ? - Egyelőre nem érkezett hír arról, hogy aláírt volna valahova. Érdekes, és rajta kívül is akad jó néhány, relatíve nagyobb név a draftolatlan szabadügynökök között, akinek még nincs csapata. Nyilván előbb-utóbb ők is ott lesznek valamely NFL-franchise bő keretében.

7/44. (256.) Kendrick Rogers, WR (Texas A&M) - No. 195 overall prospect
Rogers végképp a boom-or-bust prospect iskolapéldája. Az a fajta játékos, aki nem hogy az átlagon felüli, de a konzisztensen átlagos produktivitásnak sem tudott még csak a közelébe sem érni egyetemen, de voltak a részéről olyan villanások és jelek, melyek arra engednek következtetni, hogy rendes NFL-képzéssel jóval többet ki lehet belőle hozni annál, mint amit a college rezüméje előrevetít. Nagydarab, de nem "mozgásképtelen" possession receiver adottságokkal rendelkező, nem kiemelkedő végsebességű, de embertelenül robbanékony WR, akinek védjegyévé váltak az akrobatikus elkapások - némi (nem is kevés...) munkával egy kevésbé gyors Martavis Bryantet lehet belőle faragni.
IRL: UDFA, Cowboys - Cooper, Lamb és Gallup ligaelit triót alkot, mögöttük viszont nincs olyan elkapó, akinek fix helye van a rosteren, így ha a preseasonben odateszi magát, még az is előfordulhat, hogy már újoncként sem a practice squadban kell tengődnie.