Detroit Lions

Bazzani

Titus Young - Jahvid Best kombó, uramatyám, az se ma volt 😕

Na csak lett egy Probowler-ünk Prater személyében. Meg is érdemli. Stafford után az egyik legjobb játékos volt idén a csapatban.
anarfa

Rajta nem múlt semmi sem ...

Na csak lett egy Probowler-ünk Prater személyében. Meg is érdemli. Stafford után az egyik legjobb játékos volt idén a csapatban.

(Következőleg egy keret elemzéssel szeretnék jelentkezni. Free agency és draft tippekkel. Persze ha van rá igény.)
Bazzani

Szerintem nem csak a magam nevében írom, hogy van rá igény.

"Ahogy Bazza látta" avagy szezonértékelő 2016
Vicces, hogy a bevezetőt írtam meg utoljára. Sokkal nehezebb papírra vetni egy ilyen szezonértékelőt mint gondoltam, mert annyi gondolat van ilyenkor a magamfajta egyszerű kocadrukker fejében, hogy lehetetlen mindet szórakoztatóan megfogalmazni. Nem lesz benne szakmaiság, nem lesznek benne számok, nem lesznek benne meglepő dolgok.
Érzések, gondolatok, ellentmondások.



20 éve dolgozom ugyanazon a munkahelyen, 10 éve szeretem ugyanazt a nőt, 10 éve van ugyanaz az autóm, 8 éve lakom ugyanabban a lakásban. Szeretem a biztonságot, szeretem a már bevált jól működő dolgokat. Ez sok szempontból rossz tulajdonság és nagyra becsülöm azokat akik mernek váltani, rá mernek lépni az ismeretlen ösvényre még ha az néha kudarccal is végződik. Hogy ennek mi köze a csapathoz?
Bob Quinn hasonló helyzetben volt, egy nehéz döntést kellett meghoznia és ő a kitaposott utat választotta. Én aki szinte mindig ugyanilyen döntéseket hozok az életben nem értem. Azóta sem értem és ha egyedül is maradok itt a fórumon a véleményemmel akkor sem fogom ezt feldolgozni egyhamar.
Tényleg megpróbáltam többször is arról az oldalról megközelíteni amilyen érveket felhoztak itt a Caldwellt pártolók. Valóban nem várt senki ettől a csapattól PO-t. Elhiszem, hogy a játékosok bíznak benne. Elismerem, hogy valóban kellett a csapatnak ez a nyugodtabb mentalitás a Jim Schwartz féle tombolás után. 3 évből kétszer rájátszásba jutottunk. Érvek, jelentős érvek a maradása mellett.
Én mégsem ezt a döntést hoztam volna. Miért? Mert már marhára unom, hogy nekünk elég a középszer mert mi régen nagyon rosszak voltunk és örüljünk ennek is. Én nem 20 csapat drukkereinél szeretnék boldogabb lenni a szezon végén hanem mindnél. Túl nagy álom a Super Bowl? Nyilván. Most kiröhögnek sokan? Biztos. Van garancia arra, hogy ez egy másik edzővel sikerülne? Semmi. Abban viszont biztos vagyok, hogy ez Bamba Jabbával soha nem fog megtörténni.
Benne ez a maximum, ezt bizonyította egy sokkal jobb kerettel két éve és bizonyította ezt egy általam jóval gyengébbre taksált brigáddal is idén. A gyengébb csapatokat legyőzhetjük, de a komolyabb edzői stábbal bíró alakulatok ellen már a felkészülésnél, motivációnál, taktikánál elbukunk.


De nézzük az idei szezont, miben volt ez jó és miben volt vállalhatatlan.
Olyan volt a csapat, mint amikor eszel valamit de hiányzik belőle a jó fűszerezés. Jól laksz, de valahogy mégis hiányérzettel állsz fel az asztaltól. Emlékezni fogunk egy fantasztikus támadósorra? Én biztos, hogy nem. Lassú, unalmas tuszakolásra annál jobban. Nem működő futójáték, elejtett labdák, vörös zónás bohózat. Majd a meccsek végén Stafford heroball. Pár év múlva elismeréssel fogunk csettinteni ha visszagondolunk erre a védelemre? Emlékezni sem fogunk rá.
Ennek a csapatnak nincs arca. Volt már rettegett támadósorunk (Megatron-nal, Jahvid Best-tel és Titus Young-gal), volt már NFL szinten is elitnek számító védelmünk (Suuuuuuuuuuuuuuuuuuh), most egyik sincs. Van két ligaszinten átlagos csapatrész amiből nem meglepően egy közepes eredmény jött ki.
Persze egy középszerű csapat sem rossz ha egy felfelé ívelő szakaszban van. De én nem látom, hogy jelenleg több lenne a bizakodásra jogot adó dolog, mint a kérdőjel.
A támadófal helyzete a sok beleölt pick ellenére sem stabil, ráadásul két régebbi és sokszor jól teljesítő "bútordarab" (Reiff, Warford) szerződése lejár. A legbiztosabb kezű elkapónk 37 éves. A franchise RB (aki még ezt nem is bizonyította ráadásul) egész éves sérülésből tér majd vissza. A nagyreményű első körös tight end leginkább az elejtett labdáiról jut eszünkbe.
A védőfal jelenleg csak a futást nem tudja megállítani meg nyomást nem tud generálni. A védőfal legjobbja 33 éves, a sztár (vagy inkább csak annak tartott) Ansah a tavalyi sack-jeinek mindössze a hetedét hozta. Mi lesz DeAndre Levy-vel? Képes még NFL szinten teljesíteni? Mert amit a szezon utolsó meccsein (ahol egyáltalán pályára tudott lépni...) láttunk tőle, azt bárki lehozza. Valóban Rafael Bush-ok és Tawon Wilsonok a megoldások a safety poszton? Lesz végre egyszer normális CB állomány a csapatnál?
Lehetne még percekig sorolni a kérdéseket és problémákat amire remélem Bob Quinn a helyes válaszokat hozza majd.

Én valamiért bízom ebben az emberben. Nem igazán tudom megindokolni de valahogy úgy érzem, hogy ha vele sem sikerül a csúcsra jutni akkor senkivel. Bizonyára a Matt Millen éra miatt kicsit alacsonyan van nálam a léc, de jó érzés látni/hallani, hogy ez az ember tudja mit miért tesz. Nem minden lépésével értek egyet, nem minden húzása jött be de a jövőnek építkezik nem csak egynapos tervei vannak. Ezért is volt számomra érthetetlen Caldwell megtartása. A tavalyi év tökéletes alkalom lett volna arra, hogy a saját embereivel kezdje meg az építkezést. De ezen már átrágtam magam egyszer. Ami a legnehezebb dolog lesz, hogy végre kialakuljon egy igazi Lions kultúra. Én nem szeretem a Steelerst vagy a Patriotsot a Green Bayt meg egyenesen rühellem, de el kell ismernem, hogy ezeknek a csapatoknak van egy varázsa. Ehhez kellenek Bill Belichick-ek meg Mike Tomlin-ok, Tom Brady-k meg James Harrison-ok (Packers-öst direkt nem említek), de leginkább sikerek. Ha ezeket a csapatokat látom játszani az utálat mellet elfog az NFL érzés, Elfog a varázs ami körülövezi ezeket a franchise-okat.
Rólunk mi jut eszébe az embereknek? A sikertelenség, a kudarc, a 0-16, pár elcsalt meccs, állandóan méltatlankodó szurkolók, egy lepusztult város, nulla múlt nulla jelen.
Valamit elsősorban ebben a dologban kellene előrelépni (nem pár éves munka az biztos), legyenek meghatározó játékosok akiért érdemes rajongani, ha megvannak akkor ne engedjük el őket. Nem nyerhetsz meg minden meccset, de borzasztó úgy leülni mintahogy most ültem le a Seahawks meccs elé, reménytelenül, "legyen már vége" érzéssel.
És akkor visszaértünk oda ahol az egész gondolatmenet kezdődött. Ti el tudtok egy csapatot képzelni aminek kultusza van és Jim Caldwell a vezetőedzője? Nem hinném. Jim Schwartz sem volt ilyen, de mögé be tudtam állni a sorba, mert láttam benne a tüzet. Igaz majdnem felgyulladt tőle az egész franchise de az már egy másik történet.


Szezon MVP:
Matthew Stafford QB

A csapat arca, az egyetlen olyan játékos aki nélkül biztos a csapat veresége, a Comeback Kid.
Sokszor gondolkozok azon, hogy hány remek játékos karrierjét tudja tönkretenni ez a Lions. És most nemcsak Barry Sandersre vagy Megatronra gondolok. Voltak itt ígéretes játékosok akik teljesen eltűntek a süllyesztőben, meg voltak akik más csapatba szerződve hatalmas sikerek részesei lehettek/lehetnek. Mi lett volna mondjuk a SB győztes Cliff Avrilből ha nálunk marad? Vagy mennyire csuklana Van Noy anyukája ha a mi sorainkban vitézkedett volna és nem éppen gőzerővel az AFC döntőre készülne?
Nagyon kíváncsi lennék, hogy mire lenne képes Stafford egy olyan csapatban ahol nem egy botrányos támadófal mögött játszana évről évre, ha olyan helyen irányítana ahol a futójátéknak legalább szikrája létezne vagy neadjisten olyan elkapói lennének akik nem ejtenék el minden második passzát.
Gyanítom, hogy az idei Dallast ő is könnyedén rájátszásba vitte volna, a Pats vele is SB esélyes volna, de a Steelers vagy a Giants sem lenne vele látványosan rosszabb sőt.
Matt elit játékos és nemcsak a nagy comeback-ek miatt. Nemcsak a hatalmas fordítások miatt amivel tulajdonképpen megmentette az ő játékát megnehezítő edzői stáb seggét.
Addig a pillanatig amíg a Bears ellen Zenner el nem rontotta a játékot és ezáltal Stafford szabad prédává vált az OLB Floyd előtt komoly esélye volt az MVP címre. Hátán vitte a csapatot, elhitette a szurkolókkal és a csapattársakkal, hogy minden meccset meg tudunk nyerni. Pedig kiölték a játékából azt ami miatt én (és gondolom a szurkolók többsége) megszerettük, a nagy játékokat. Ez egyrészt a Cooter féle minimalista játék egyik ismérve, másrészt a társak gyengesége. Ezért érzem azt, hogy vérzik a szemem amikor a támadásainkat nézem, mert a pálya kétszer akkorának tűnik mint ami valójában. Kis játék, kis játék, kis játék, kis játék... Pedig ennek a gyereknek olyan a karja mint az ágyú. Meg is mutatta abban a meccsenkénti egy-két hosszú játékban amit engedtek számára illetve az utolsó drive-os csillogásokban.
Aztán jött a már említett sérülés és megmutatkozott, hogy mit ér ez a csapat ha ő nem játszik elit szinten. Mit ér Cooter ha igazán kreatívnak kell lennie. Mit ér Caldwell ha baj van, mi a végeredmény ha nem jön a heroball.
Stafford szerződése 2017ben lejár. Olvasom a kinti véleményeket és fogom a fejem. "Ne adjunk neki nagy szerződést!", "Átlagos irányító.", "Cseréljük el most.". Hogy mi van?
Kapásból van vagy 10 csapat (lehet keveset mondtam de nem számolok utána) aki 1 perc múlva bekínálná neki a nagy dealt.
Oké, hogy Michigan, oké hogy 6.kör de azért Jake Rudock nem lesz Tom Brady ezt biztosra merem mondani mégha a messzi USA-ban páran ezt is gondolják. Remélem Bob Quinn észnél lesz és erre a problémára cirka 6 évig nem kell majd újra visszatérni.

Legjobb támadó:
Anquan Boldin WR

Bob Quinn egyik legnagyobb húzása volt Boldin leigazolása. Persze utólag már marha okos vagyok én is, amikor először olvastam, hogy hozzánk kerül hááááát finoman szólva is szkeptikus voltam. Úgy éreztem, hogy megette már a kenyere javát. Persze teljesen érthető döntés volt az idehozatala hisz az akkor még nagyon tetszetős Tate-Jones kettős mögött eléggé jól láthatóan lyukas volt a roster. Andre Roberts, Jeremy Kerley, TJ Jones voltak a jobban hangzó nevek, de egyikük sem számított igazán biztos célpontnak. Persze a sors fintora, hogy a Boldin igazolás miatt elcserélt Kerley remek szezont zárt Frisco-ban.
És miért választottam őt a legjobb támadónak? Nem ő jegyezte a legtöbb elkapott yardot, sem a legtöbb elkapást. Mégis azt érezte az ember, ha necces a szitu akkor ott van Anquan. Harmadik vagy negyedik down-os szituációkban rendre őt kereste Matthew, mert bízhatott benne, hogy elkapja az "öreg".
Elkapásainak egyharmada ezeknél a 3.és 4. down-os helyzeteknél született.
A legjobb fegyverünk volt a red zone-ban, csapatszinten kiemelkedő 8 TD elkapása figyelemre méltó.
Abban a szakaszában a szezonnak amikor 9 meccsből nyolcat nyertünk kulcsszereplő volt.
És, hogy látjuk e még Lions mezben? Ha most kellene válaszolnom akkor azt mondom, hogy igen. Talán egy ilyen év még lehet benne, de kérdés, hogy más csapat is ugyanígy gondolja e ezt. Egy olyan csapat ahol jobban megnyílik majd a pénztárca.

Legjobb védő:
Darius Slay CB


Élénken él az emlékeimben a 2013-as NFL draft. Nemcsak azért mert a csapat történek egyik legjobban sikerült draftja, hanem azért mert több kedvencem is hozzánk került. Imádtam az Ansah picket, Warford hatalmas kedvencem volt és Justin Hunter (az akkori legnagyobb favoritom a drafton) is kis híján nálunk landolt. Csak a Titans betrade-elt elénk és én majdnem dührohamot kaptam, pedig a FO által bevallottan Hunter lett volna a pickünk. Hunter azóta jóformán kikopott a ligából (5 év alatt volt 1300 elkapott yardja). Így esett a választásunk Darius Slay-re akiből azóta a liga egyik legjobb cornere lett.
A pályán jól teljesít, a pályán kívül normális életet él. Nem dumál hülyeségeket, nem egy nagyképű pöcs.
Big Play Slay ahogy magát nevezi Dre Bly óta a legjobb Lions CB. Rashean Mathis-el párban alighanem a csapat (általam látott) történetének legjobb párosa voltak. Sajnos Nevin Lawson már messze nem az a szint mint Mathis.
Slay a védelem egyik legfontosabb játékosa, olyan akire az ellen drukkerei is elismerően csettintenek. Sérülései ellenére is a defense motorja volt. Két meccsnyerő játéka (A Philly elleni FF és a Vikings elleni INT) a szezon legszebb mozdulatai közé is be fog kerülni ha lesz ilyen válogatás rólunk.

Pozitív meglepetés:
Kerry Hyder JR DE/DT
Hogy kicsoda? Na igen. Feltettük páran ezt a kérdést magunkban amikor parádézott a preseason meccseken. Az utolsón például 3 sack-et szerzett.
Aki kevésbé Lions expert annak itt egy video az idei évéről:

Azon kívül, hogy Nick Fairley igazolványképével bárhová bemehetne nem sokat tudtam róla.

Nekem is utána kellett nézni, hogy ki ez a srác. A New York Jets volt az első csapata ahová UDFA-ként került, tavaly óta játszik nálunk. Ez azért meglepő mert én konkrétan nem emlékszem rá, pedig még meccsen is szerepelt.
Ezek szerint nem Bob Quinn találmánya amit én mindvégig gondoltam, de ennek nincs nagy jelentősége.
Ő a szezon legnagyobb Lions felfedezettje, 8 sack-je magáért beszél. A nemlétező passrush egyetlen igazi fegyvere volt. Az első meccses drukker meg nem mondta volna, hogy nem ő a csapat agyonsztárolt védője hanem Ziggy Ansah.
Igazából én még várnék egy évet a nagy lelkendezéssel, mert játszott nálunk egy bizonyos George Johnson ugyanezen a poszton 2014-ben aki ugyanilyen ünnepelt sztárocska lett. 6 sack-es szezon után, majd eligazolt Tampába nagy reményekkel és kb most az NFL-ben sincs már.
Úgyhogy várunk és remélünk.
Először is azt, hogy nálunk kezdje meg a szezont, mert lejár a szerződése. Szerencsére ERFA, így viszonylag könnyebben megtartható.

Legnagyobb csalódás:
Marvin Jones WR

Csalódásnak lehet e nevezni egy olyan szezont ahol elkapott yardokban karriercsúcsot dönt egy WR?
Kezdjük az elejéről és döntsük el.
Marvin Jones a szabadügynök piac legjobb elkapójaként érkezett hozzánk, a Patriots orra elöl happoltuk el. Az előszezonban és az edzéseken olyan teljesítményt nyújtott amely alapján az újságírók joggal nevezték a Lions Nr.1 wide receiver-ének.
Az első három fordulóban ámultunk bámultunk. Zseniálisan rázta le a védőket, bravúrelkapásokat produkált, fantasztikusan működott közte és Stafford között a kapcsolat. A Green Bay elleni meccs volt a korona, ahol több mint kétszáz yardot kapott el és szerzett két TD-t.
Aztán történt valami (gondolom a csapatok elkezdtek felkészülni belőle) és szinte eltűnt a pályán. Volt még pár jobbacska meccse, de meg sem közelítette korábbi formáját.
Védőt a legritkább esetben rázott le, előkelő helyre küzdötte magát az elejtett labdák listáján, az endzoneba csak labda nélkül jutott.
Pedig hatalmas szükség lenne a következő szezonban egy jó Marvin Jones-ra, mert mélységi passzjáték nélkül megint ezt a döglődést kell majd nézni.
Sokan azt mondják, hogy Jim Bob Cooternek sikerült Megatront pótolni, szerintem meg marhára messze vagyunk attól amit vele tudott ez a csapat.
Nézzük is meg Calvin legjobb 2016-os megmozdulását ahol két védővel a nyakán (akik még a mezt is letépik róla) dolgozik és a végén megint begyűjti a közönség elismerését:
 www.youtube.com/watch?v=zymRg1yfkIU

Legjobb újonc:
Taylor Decker OT

Nem könnyű dolog franchise LT-t találni. Első látásra úgy tűnik, hogy Bob Quinn-ek sikerült. Decker (aki a szezon összes meccsén kezdő volt) az előszezon első meccsétől kezdve fejlődött. Egyre érettebb játékkal cáfolta azokat, akik a draft előtt nem tartották alkalmasnak NFL szinten a bal oldalra.
Az NFC North legjobb újonca lett (Jordan Howard-al karöltve), bekerült az év rookie csapatába. Érdekes, hogy az az Ohio State-ről érkező újoncok milyen remek évet zártak (Zeke, Decker, Michael Thomas, Bosa, Apple).
Jó volt látni, hogy a komolyabb passrushereket is könnyedén tudta levenni a pályáról. Volt olyan, hogy három meccsen keresztül még siettetést sem engedett, nemhogy sack-et.
Nekem amúgy ez az egész rookie class tetszik. Nem egy sexy class, de hasznos játékosok érkeztek. Deckeren kívül inkább hosszabb távú befektetésnek tűnnek nem azonnali segítségnek, de már ebben a szezonban is csillogtattak páran komoly erényeket. A'Shawn Robinson jól dolgozott a fal közepén, az egyik legtöbb leütött passz fűződik a nevéhez a falemberek közül. Killebrew nagyon hasznos volt a third down játékoknál. Glasgow LG és C poszton is kezdett több meccsen, játékára nem sok panasz lehet. Zettel hasznos csere volt a védőfalban ugyanezt hozta Dahl is a támadók oldalán. Elsőre nem volt ez rossz Bob Quinn-től. Kicsit biztonságinak tűnhet, remélem idén jobban rámegy majd a playmakerek megtalálására.


Konklúzió:
Ezt a szezont a 2017-es év után lehet majd leginkább megítélni. Új GM érkezett. Ha ez a 9 győzelem csak egy építkezés kezdete, akkor elégedettek lehetünk. Viszont ha az amit én gondolok (egy kiugrott év ami leginkább a szerencsének meg a jó sorsolásnak köszönhető) akkor újabb nehéz évek várhatnak ránk. Mondjuk abban meg igazán edzettek vagyunk. Kupát a kézbe vagy zacskót a fejre, ez itt a kérdés Uraim.


(Következőleg egy keret elemzéssel szeretnék jelentkezni. Free agency és draft tippekkel. Persze ha van rá igény.)

Szerkesztette: Bazzani

Minden nap kétszer benézek, hátha megírtad Bazzani az évértékelőt.
Szerintem sokan varjuk!
PintérÁdi

Évértékelő light:

Minden nap kétszer benézek, hátha megírtad Bazzani az évértékelőt.
Szerintem sokan varjuk!
PintérÁdi

Semmi okom nincs kapkodni vele. Talán jövő hét végére meglesz.
Elég sok időnk van márciusig amíg történik majd valami érdekes.

Minden nap kétszer benézek, hátha megírtad Bazzani az évértékelőt.
Szerintem sokan varjuk!

a liga által fizetett bírók,akik kérdőre vonhatók.
Amíg ez nincs ....
Janek

Mondjuk ezt sem értem. Nincsenek bukott bírók. Ott nincs eltiltas csak kioregedes. De az is nehezen 😊))

a liga által fizetett bírók,akik kérdőre vonhatók.
Amíg ez nincs ....

Így arra jutottam, hogy néhány év után, miközben azt érzem, hogy szándékoltan, tendenciózusan a csapatom ellen fújnak, azok meg csak töketlenül tűrik, tűrik, egyszerűen nem tudtam volna tovább drukkolni nekik.

Sobri Jóska

Erre én is gondoltam, hogy mitől félnek borítani az asztalt ? Hogy pontosan mit kellene csinálni azt nem tudom, a két évvel ezelőtti hihetlenül pofátlanul elcsalt dallasi WC meccs után még az Amerikai Egyesült Államok elnöke is megszólalt. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem igaz hogy ezt az USA-ban nem látják amit ezzel a csapattal művelnek. Hogy Ricsiék a SEA-DET alatt egyetlen nézői levelet sem olvastak be szerintem a második félidőben annak meg lehet az oka 😀. De mondjuk ők innen messziről nem akarnak ebben állást foglalni rendben van. De ott kinn ennek nincs semmi visszhangja hogy mindig évről évre oroszlánszopatás van ?

Szerkesztette: harras

 twitter.com/abbrecadabra/status/818520906607841280

Abbrederis gyerek és iskolás kora, középiskolás, egyetemi és profi karrierje után először elhagyja Wisconsint.

According to @MikePereira, the officiating was 'OK' this weekend, "with the exception of the game in Seattle."

Biztos Lions szurkoló. Abbahagyhatná a sírást, mert a Hawks fanokat zavarja.

Nekem van egy elméletem, ami nem biztos, hogy igaz, nem is akarok vele vitát szítani:

Szerintem a Lions az utóbbi egy-négy évben egy jól behatárolható tartományban mozog a ligában. Középen.
At utolsó négy év mérlege (2013-2016): 7-9; 11-5; 7-9; 9-7

Játékerőt tekintve az elmúlt négy évben átlagban egy jó középcsapat szintjét nyújtotta a csapat. Ebben a régióban már versenyképes volt a csapat a PO gárdákkal is, viszont a pozícióját tekintve egy olyan speciális helyen tartózkodott a csapat, hogy lefelé, meg felfelé is, a nagy téttel bíró meccseken is sok olyan csapat volt, akikkel hozzávetőlegesen ugyanolyan játékerőt képviselt, így a egy-egy bírói hiba tényleg kritikusnak minősülhet.

Mondjuk egy Brownsnál azért nincs "bírózás", mert az ellenfél többnyire annyival tehetségesebb volt, hogy nem igazán múlt azon, hogy egy-egy ítélet hová megy.

A powerhouseoknál szintén ez a helyzet, többnyire annyival jobban az ellenfélnél, hogy belefér egy-egy bírói döntés "elvesztése".

Persze ettől még lehet, hogy tendencióziusan ellenetek szórnak a sporik, de szerintem ez az oka annak, hogy ennyire élesen megmaradt bennetek. A középerőt képviselő, PO határon egyensúlyozó csapatok ilyen szempontból a leginkább kiszolgáltatottak. Jöjjön mondjuk egy hiba egy csoportellenfél ellen a divízióról döntő meccsen, és azt 4 másik meccs alatt sem lehet kompenzálni.

Ezzel nem akartam le középszerzűzni a Lionst.
undisputedly

Jó elmélet. Tetszik!

Nekem van egy elméletem, ami nem biztos, hogy igaz, nem is akarok vele vitát szítani:

Szerintem a Lions az utóbbi egy-négy évben egy jól behatárolható tartományban mozog a ligában. Középen.
At utolsó négy év mérlege (2013-2016): 7-9; 11-5; 7-9; 9-7

Játékerőt tekintve az elmúlt négy évben átlagban egy jó középcsapat szintjét nyújtotta a csapat. Ebben a régióban már versenyképes volt a team a PO gárdákkal is, viszont a pozícióját tekintve egy olyan speciális helyen tartózkodott, hogy lefelé, meg felfelé is, a nagy téttel bíró meccseken is sok olyan csapat volt, akikkel hozzávetőlegesen ugyanolyan játékerőt képviselt, így a egy-egy bírói hiba tényleg kritikusnak minősülhet.

Mondjuk egy Brownsnál azért nincs "bírózás", mert az ellenfél többnyire annyival tehetségesebb volt, hogy nem igazán múlt azon, hogy egy-egy ítélet hová megy.

A powerhouseoknál szintén ez a helyzet, többnyire annyival jobbak az ellenfélnél, hogy belefér egy-egy bírói döntés "elvesztése".

Persze ettől még lehet, hogy tendencióziusan ellenetek szórnak a sporik, de szerintem ez az oka annak, hogy ennyire élesen megmaradt bennetek. A középerőt képviselő, PO határon egyensúlyozó csapatok ilyen szempontból a leginkább kiszolgáltatottak. Jöjjön mondjuk egy hiba egy csoportellenfél ellen a divízióról döntő meccsen, és azt 4 másik meccs alatt sem lehet kompenzálni.

Ezzel nem akartam le középszerzűzni a Lionst.

Szerkesztette: undisputedly

Viszont ha egyszer nyernénk, mint Rocky Apollo ellen ...
MacPhisto

Rocky ketszer nyert Apollo ellen. Illetve egyszer veszitett a baratsagos, zart meccsen. Lehet a Lions is nyerhetne, ha nem lathatna senki.
Gondoltam leirom, mert van annyira fontos mint amirol megy a diskurzus.
ulpianus

Első meccs megoszott döntés Apollonak, másodikban Rocky TKO a 15. menetben.
füligjimmy

A harmadik sörmeccs szintén apolloé volt 😊

Viszont ha egyszer nyernénk, mint Rocky Apollo ellen ...
MacPhisto

Rocky ketszer nyert Apollo ellen. Illetve egyszer veszitett a baratsagos, zart meccsen. Lehet a Lions is nyerhetne, ha nem lathatna senki.
Gondoltam leirom, mert van annyira fontos mint amirol megy a diskurzus.
ulpianus

Első meccs megoszott döntés Apollonak, másodikban Rocky TKO a 15. menetben.

Fantáziáltam:
Elképzeltem, hogy úgy érzem, hogy az elmúlt 15 évben minden sosdöntő meccs, minden PO azon megy el, hogy a csapatomra pikkelnek, utálják, máshogy mérik, ellene fújnak, stb.
És arra jutottam, hogy egyszerűen ezzel nem tudnék azonosulni.
Ugye eleve nem valós kötődés (iskola, munkahely, születési hely, lakhely, stb.) alapján választottam magamnak csapatokat soha, leszámítva ami magyarságomból jött.
A magyar válogatott, magyar sportolók így jöttek, de az amfociban természetesen nem.
És még a magyar soccerválogatottal se tudtam azonosulni, a nyolcvanas évektől a németeknek drukkoltam (mondjuk ők ott voltak mindenhol, mi meg nem voltunk sehol), az ő mentalitásukat éreztem magamhoz közelállónak, bennem egy Klaus Augenthaler, egy Mario Basler, egy Uli Borowka vagy Thorsten Legat tudott szimpátiát, kötődést ébreszteni, vagy legfőképpen Rehagel edző. (Nem Dzurják Csöpi, Lipcsei Peti vagy Várhidi edző.)
Így arra jutottam, hogy néhány év után, miközben azt érzem, hogy szándékoltan, tendenciózusan a csapatom ellen fújnak, azok meg csak töketlenül tűrik, tűrik, egyszerűen nem tudtam volna tovább drukkolni nekik.
Elszakadt volna a kötelék, amit a város, a logo, 1-2 kedvenc játékos, vagy sztori szült volna korábban.
Egyszerűen elkezdtem volna mással szimpatizálni.
Így is rengeteg csapattal, játékossal, edzővel szimpatizálok most is.
A jelen PO-ban a Patsen kívül tudnék örülni ha a Kansas nyerne Smith miatt, a Houston, a kis NE poén lenne, igazi underdogok, a Steelerst mindig kedveltem, mióta BB 2005-ben "visszanyúlt", Seattlet -szerintem- nem lehet nem szeretni Carol, Wilson, Sherman, Thomas miatt, Atlantában Matt Ryan BC óta kedvenc, akkor volt időm egyetemi focit nézni, akkor az ő játéka fogott meg, a Dallast csak akkor kdveltem, amikor '90 környékén kaptam pár Aikman fociskártyát, és évekig az volt a könyvjelzőm, de ez az újonc tandem tetszene ha nyerne, szép fricska lenne úgy globálisan, Rodgers szintén olyan játékos, akiről nehezen hiszem el, hogy van olyan akinek a játéka ne lenne szimpatikus, a Giants pedig az a csapat, aki ha harmadjára is 6.kiemelésről nyerne, az módfelett tanulságos lenne, én csípném (csak ne megint ellenünk 😊 ).
Sőt, ha pl. az elmúlt 10 évben sodródtam volna az NFL közelébe, akkor a mentalitás, focikultúra, stb. alapján a Steelerst választottam volna, hiszen ők az NFL "németjei", BB-t, Wardot, a Buszt imádtam, vagy esetleg szimpatikus játékosok miatt a Phillyt (Vick), Atlantát (Matty Ice), Giantset (Strahan, Shockey), Denvert (Tebow, Lynch, Bailey), Seattlet (Alexander, Wilson), Kansast (Alex Smith), Saintset (Colston, Bush), Cardinalst (Warner, Fitz, Boldin).
Valójában én az egész focit kedvelem, Brady PO-chokerségén, kiégésén kívül egy csapatra, játékosra nem írtam rosszat sosem, rengeteg nekem tetsző sztori, történet ez a liga, ez a sport.
Én a baráti körömben igyekeztem mindenkit "megfertőzni" a legösszetettebb, legszórakoztatóbb csapatsporttal, így még a Jacksonville győzelme esetén is tudnék valakivel együtt örülni.
Összefoglalva:
Ha úgy érezném, hogy nem tudok azonosulni egy kultúrával, egy tendenciával, akkor nem feszülnék rá, hanem hamar elengedném. Mert ha nem így tennék, az kajakra befrusztrálna, és nem kikapcsolódás, szórakozás lenne a sportnézés, hanem feszkó és nyomorúság.
(Konklúzió nincs.)

De -ha helyes az elképzelésed- sosem nyertek, mert a bírók nem engedik, ellenetek csalnak konstans.
Ahogy a 40-es szám se fog soha kijönni a ruletten.
Sobri Jóska

Bízom a replacement bírókban és a hosszú sztrájkban!

Viszont ha egyszer nyernénk, mint Rocky Apollo ellen ...
MacPhisto

Rocky ketszer nyert Apollo ellen. Illetve egyszer veszitett a baratsagos, zart meccsen. Lehet a Lions is nyerhetne, ha nem lathatna senki.
Gondoltam leirom, mert van annyira fontos mint amirol megy a diskurzus.
ulpianus

Egyszer itt időhatározó volt, nem mennyiségi.

Viszont ha egyszer nyernénk, mint Rocky Apollo ellen ...
MacPhisto

Rocky ketszer nyert Apollo ellen. Illetve egyszer veszitett a baratsagos, zart meccsen. Lehet a Lions is nyerhetne, ha nem lathatna senki.
Gondoltam leirom, mert van annyira fontos mint amirol megy a diskurzus.
ulpianus

Az első meccset Rocky bukta, ha jól emlékszem...

Többszőr segítenek nekünk a bírok mint egy átlag csapatnak, nevezhető a gárda "darling" csapatnak, de ettől még miért ne örüljek egy divízió bajnoki címnek? 😊 Nem úgy örülünk neki, hogy végigjárjuk a riválisok topicjait és széttrollkodjuk, csöndben a magunk kis zúgában örülünk, hogy mi épp egy sikeres időszakában követjük a csapatot.
alatriste

Nem győzlek eléggé lájkolni a korrekt hozzászólásokért, és nyilván örüljetek, persze, mi is hogy örülnénk...csak nálatok ez nem extra, hanem szinte az elvárt minimum.

Na de ne ide írogass, nézd a meccset!

Viszont ha egyszer nyernénk, mint Rocky Apollo ellen, az sokkal kielégítőbb lenne, mint hogy a Packers már megint divet nyer, vagy a Pecc viszi az AFC-t (*ásít*).
MacPhisto

Volt egy szép 4 éves sorozatunk, de az azt megelőző 6évből macik 3, vikingek 2, csomagolók 1.
Persze az más, hogy ha nem is nyertük meg a csoportot akkor a Wild Card meglett. Annak már nem jártam utána, hogy pontosan hányszor, de az NFC-n belül ez a csoport azért majdnem minden évben ad egy WC csapatot is a rájátszáshoz. Azt pedig már kismilliószór leírtam, hogy miután Farve után jött Rodgers most hülyén fog hangzani, de sikerességre van ítélve a csapat. Írom ezt mindenféle kérkedés nélkül.
Jó szakmai munka folyik nálunk hosszú évek óta, megvan az állandóság és istentelen mázli, hogy egy HOF irányítót egy másik HOF irányító váltott átmenet nélkül. Istentelen szerencsések vagyuk ezért.

Többszőr segítenek nekünk a bírok mint egy átlag csapatnak, nevezhető a gárda "darling" csapatnak, de ettől még miért ne örüljek egy divízió bajnoki címnek? 😊 Nem úgy örülünk neki, hogy végigjárjuk a riválisok topicjait és széttrollkodjuk, csöndben a magunk kis zúgában örülünk, hogy mi épp egy sikeres időszakában követjük a csapatot. Mivel fiatal vagyok elképzelhető, hogy Rodgers után akár 10-15 évig nem fogjuk találni az új irányítónkat, akkor meg rögtön ugrani fog a darling jelző, ugrani fognak a konstans pozitív szezonos évek és a divízió győzelmek jöhet akár újra a lesajnált GB mint ami volt a 80-as évek környékén. Akad, hogy kapunk segítséget, de erről én innen Magyarországról a legkevésbé sem tehetek. Underdogként riktán nyerünk óriási meccset, mert Rodgers miatt majdnem mindig favoritok vagyunk. Nem örülök neki, hogy kapunk alkalmanként hátszelet, de nem is a hátszél miatt lett sikeres a csapat.
Most ilyen időszak van. 5évig vélhetően még ilyen időszak lesz, de utána jöhet majd a szenvedése az utóbbi évek szerencséjének. (Hozzáteszem két ilyen kaliberű irányítóval 24 év alatt is csak 2 bajnoki gyűrű jött össze, ami ennyi év alatt még alulteljesítésnek is nevezhető, persze mihez képest nyilván. (ne ebbe kössetek bele)).

Viszont ha egyszer nyernénk, mint Rocky Apollo ellen ...
MacPhisto

Rocky ketszer nyert Apollo ellen. Illetve egyszer veszitett a baratsagos, zart meccsen. Lehet a Lions is nyerhetne, ha nem lathatna senki.
Gondoltam leirom, mert van annyira fontos mint amirol megy a diskurzus.