CFB - a harmadik forduló összefoglalója
A “bosszú hétvégéjeként†beharangozott játékhéten egy senki által nem várt revans bolygatta fel az egyetemi futball amúgy sem szürke világát.
Mielőtt megint belevágnánk a hét áttekintésébe, fussuk le a kötelező köröket: az eredménykövető, a kérdezd JJ-t topic és az NCAA csevegő szüntelenül várja hozzászólásaitokat, véleményeiteket, kérdéseiteket, főoldalunkon pedig a komplett eredménysort, a rangsort és a tabellát is megtaláljátok. Különösen üdvözlendő az olyan – külsős - próbálkozás, mint kedves fórumtársunk, stero cikksorozata, melyben többek között a college foci érdekességeit, fontosabb statisztikáit olvashatjátok ékes tollából heti bontásban. Csak így tovább, mi meg csapjunk a lovak közé!
A hét…
száma: 13 – ennyi mérkőzés óta veretlen a Florida, ezzel (és a 16-os szériánál megakadó Utah vereségével) az aktív csúcstartó az elsőosztályban. A liga kiegyenlítettségét mutatja, hogy a képzeletbeli második helyen 8-al áll a Southern Miss és az Ole Miss
csapata: Washington Huskies – Valami talán már érezhető volt az első héten, mikor a Huskies becsülettel helytállt az LSU vendéglátójaként, a szoros vereség során. Majd következett az Idaho elleni győzelem, és a hosszú nyeretlenség rabigájának levetésével felszabadultan futhattak ki a játékosok a hazai gyepre, a volt USC offensive coordinator Steve Sarkisian vezetésével a Trojans-al való ütközetre. Az ír-örmény mester mindenképpen szeretett volna bizonyítani mentorának, Pete Carrollnak de a most “átadott” csúfondáros zakó a csoda kategóriájába sorolható. A Huskies tavaly 56-0-ra kapott ki a kaliforniaiaktól, idén szédületes teljesítményt produkálva, az irányító Jake Lockerrel a kezdőben megfordították a széljárást, és az év szinte utánozhatatlan meglepetését szolgáltatták. A győztes drive – és FG - olyan sporttörténeti momentumok, amelyet évek múltán is előszeretettel fognak ismételni az amerikai televíziók, az UW 2003 óta első ízben diadalmaskodott rangsorolt egyetem felett
konferenciája: Big East – Ez a hét két vereség ellenére is kétségkívül a “Nagy Keleté” volt. A Cincinnati sikerével nagy lépést tett a szűk elit felé, a Pittsburgh szokásától eltérően magabiztosan kezdte az évet, a Connecticut idegenben ért el bravúrt, a Syracuse végre kezdi régi önmagát idézni. Bár a West Virginia és a Louisville nem élt a kínálkozó lehetőségekkel aktuális SEC-es riválisával szemben, a pár pontos negatív differencia csak jót sejtet a konf ütőerejéről. A Rutgers és a South Florida egyelőre nem mérettetett meg komoly szinten, utóbbi a QB Grothe elvesztésével a leggyengébb még hibátlan gárdaként aposztrofálható, szombaton a Florida State ellen azonban adott az alkalom e tézis megcáfolására.
támadójátékosa: Jahvid Best (RB, California) – 5 TD (a Golden Bears a 35 pontjából 30-at szerezve), zsinórban hetedik 100+ yardos mérkőzés, iskolarekord, kell még ezen valamit magyarázni? Best némi húzódást összeszedve is megállíthatatlannak bizonyult a Minnesota védőinek, mondhatni “egymaga” döntötte el meccs sorsát és repítette a Cal-t az álomszerű hatodik helyre az AP toplistáján. JB formája okán joggal sorolható a Heisman nagy esélyesei közé
védőjátékosa: Donald Butler (ILB, Washington) – 12 tackle, 1 kiharcolt fumble és egy rettentően fontos interception fűződik Butler nevéhez. A hét többi kiemelkedő egyéni védőteljesítménye közül egyik sem volt annyira meghatározó, mint az övé, a harmadik negyedben, a saját RZ-ben megszerzett labda adta meg végül a kegyelemdöfést Aaron Corp (QB, USC) önbizalmának, onnan már nem nyílt igazi visszaút a tartalékként elkönyvelt irányító előtt
mérkőzése: Virginia Tech Hokies vs. Nebraska Cornhuskers (16:15) – Mindig szívderítő látvány, mikor két egyetemi alakulat mutatja meg, hogy milyen nagyszerű védelmek tudnak már az NCAA-ben is összeállni. A végletekig kiélezett mérkőzés az utolsó pillanatig nyílt maradt, egy derült égből villámcsapásként érkező óriási passz, majd egy fantasztikus egyéni megoldás tette fel a pontot arra a bizonyos i-re, mely jelen esetben a VT győzelmét eredményezte. Megjegyzendő, hogy az apró különbséget a hazai publikum jelenthette, a szurkolók frenetikus hangulalatot varázsoltak a Lane Stadiumba. A – nem teljesen megérdemelt - Hokies sikerrel mindkét fél 2-1-es mérleggel rendelkezik, a Huskers csalódottan utazhatott haza a soron következő szombati, sorozatban 300. nebraskai telt házas (!) találkozójára
vesztese: Pete Carroll (HC, USC) – 2006: Oregon State és UCLA, 2007: Stanford, 2008: Oregon State, 2009: Washington... Carroll zseniális főedző, ebben mindenki egyetérthet, ám egyszerűen valamiért a “naaagy rangadó utáni kis meccsekre” nem képes rendesen feltüzelni tanítványait. Ha ez egyszer megtörténik, belefér, másodikra már kínos, harmadikra egyenesen égő, és negyedikre? A drukkerek ráadásul külön kiemelik makacsságát, hogy a nyílvánvaló helyzetekben is kitart kezdőnek kinevezett karmestere mellett. Barkley vállsérülése folytán Aaron Corp kapott sanszot, de nem tudott élni vele, a harmadik negyedhez érve jöhetett volna a szükségszerű váltás, Carroll mégis hűen tartotta magát első döntéséhez, ami finoman szólva sem jött be...
legtöbb passzolt yardja: 477 – Greg Alexander (QB, Hawaii vs. UNLV)
legtöbb futott yardja: 234 – Ryan Mathews (RB, Fresno State vs. Boise State)
legtöbb elkapott yardja: 209 – Mike Williams (WR, Syracuse vs. Northwestern)
legtöbb INT-je: 2 – kilenc játékos (Alterraun Verner, UCLA CB, Chad Jones, LSU FS...)
legtöbb szerelése: 21 (8 szóló és 13 assziszt) – Joe Pawelek (MLB, Baylor vs. Connecticut)
leghosszabb mezőnygólja: 52 – Josh Jasper (K, LSU) és Richard Jackson (K, Clemson)
meglepetése (csapat): Cincinnati Bearcats – az egy kivételével összes starter védőjét elvesztő Bearcats dominánsan kezdte a szezonját, és mivel az Offense a várakozásoknak megfelelen remekel, még sok jót várhatunk az ohioi alakulattól
meglepetése (játékos): Greg Alexander (QB, Hawaii) – '08-ban Alexander nem volt olyan biztos, mint neves elődjei, ebben az esztendőben viszont minden tekintetben felnőtt Brennanék mellé. A végzős irányító két mérkőzésen 930 yardot passzolt, amivel simán vezeti posztja összesített rangsorát
csalódása (csapat): BYU Cougars – nincs is igazán mit elemezni azon, hogy kap egy hetedik helyen kiemelt együttes otthonában 30 pontot egy félidő alatt. A Florida State szinte mindegyik támadása TD-vel járt, az eleddig viszonylag egységesnek tűnő D# kész csődöt mondott, és mivel semmi sem alakult kellően, a halvány mormon bajnoki álmok is valószínűleg szertefoszlottak
csalódása (játékos): Carl Ihenacho (DE, San José State) – azt lehetett remélni, hogy a Spartans védelme kimagaslik majd az e téren harmatos WAC csoportban. Ehhez képest a San José State még a minimális akadályokat sem képes leküzdeni/megállítani, a total defense-ben 115. helyezett állomány kimondottan gyenge pontja pedig az Ihenacho testvérek idősebbik tagja
embere: Nick Holt (DC, Washington) – ha már védelem, akkor essen szó a másik végletről is. Masszív társulat kezd kialakulni a Huskiesnál, erről a USC-től érkezett defensive coordinator, Nick Holt gondoskodik. Holt épp a trójaiaktól “igazolt át” Sarkisian kedvéért a Huskieshoz, és aratott lenyügöző sikert. Sok elemző szerint a UW nem is a főedzőnek, hanem főleg a DC-nek mondhat leginkább hálát, akit nagyon nehéz lesz Seattleben tartani, mert már tavasszal csábító ajánlatokat kapott több helyről is, ahol HC-ként számítanának rá
egyéni megmozdulása: korábban említettük, hogy Best komoly magasságokba repítette csapatát, a Bearst, ez magára nézve szó szerint is igaz, csodálatos vetődéssel nyitotta meg TD-jei sorát
játéka(i): Tyrod Taylor (QB, Virginia Tech) 11 yardos TD passzával nyert a Hokies a Nebraska ellenében, de kellett hozzá a drive elején egy 81 yardos átadás is
jelenete: Tim Tebow (QB, Florida) és Eric Berry (S, Tennessee) “szuperütközete”
visszahordása: C. J. Spiller 73 yardos punt return TD-je (vs. Boston College)
szerelése: Sergio Kindle (DE, Texas) önmagát sem kímélve döngölte a földbe Taylor Potts-t, a Texas Tech QB-jét
blokkja: a Miami vs. Georgia Tech meccsen egy returnnél osztott ki méretes blokkot Jordan Futch (OLB, Hurricanes)
ütközése: Ryan Colburn, a Freso State irányítóját büntette meg rendesen a Boise State OLB-je, Aaron Tevis
legbotrányosabb eseménye: a Purdue kínos pofonba futott bele saját stadionjában, ahol a MAC csoportbeli Northern Illinois látta el a szebb napokat is átélt Boilermakers baját. Zeck Reckman (OG) nem tudta a blamát feldolgozni, és a lefújás pillanatában undorító módon próbált elégtételt venni vélt vagy valós sérelmein
vicce: talán az év egyik legpoénosabb pillanata, ahogy a Notre Dame-s Golden Tate egy TD-t követően az ellenfél Spartans zenekara közé vetette magát
sérülése: az nfl.hu öf-je által az első hét legjobbjának választott Michael Floyd kulcscsonttörést szenvedett a Notre Dame Michigan State elleni mérkőzésén. WR-társa, Golden Tate magára vette és teljesítette a munka dandárját, ám a fiatal elkapó teljes idényre való kiválása borzalmasan nagy veszteség az Irish számára
újonca: Ryan Williams (RB, Virginia Tech) – amennyire jelentősnek tűnt Darren Evans kiesése, olyan gyorsan feledtette el hiányát a VT-nél Williams. Az Alabama elleni derbin kickoff return TD-vel nyitott, mostanra pedig – két hét alatt – megbízható kezdő futóvá vált, ami egészen lenyűgöző
(újra)felfedezettje: Mario Fannin (RB/WR, Auburn) – mindössze egyetlen egyszer ért labdához a West Virginia elleni győzelem során, de Fannin végre így is megfelel a vele szemben felállított magas elvárásoknak; az a play egy 82 yardos elkapott touchdown lett... Életveszélyes fegyver, puszta jelenléte a pályán igen hasznosnak bizonyulhat
visszatérője: Sean Lee (ILB, Penn State) – a 2008-as szezont egészében kihagyó linebackernek jól jött a Nittany Lions kezdeti könnyed menetrendje, abszolút visszanyerte régi formáját, újra a top LB-k között tarthatjuk számon
legnagyobb pontkülönbsége: 59-0 - South Florida vs. Charleston Southern (FCS)
legszorosabb végeredménye: 34-33 – UNLV vs. Hawaii (és persze a forduló meccse)
csodája: hihetetlen, de Sam Bradford kiválása semmit sem vetett vissza az Oklahoma támadójátékából. A redshirt freshman Levi Jones etalonná vált a Soonersben, eddig soha senki nem passzolt egy meccsen 6 TD-t az OU mezében
hosszabbítása: a Week 3-re egyetlen OT jutott, a Washington State otthon szenvedett meg az SMU-val, és kapaszkodott vissza 7-24-es hátrányból
sztorija: a floridai fluenza – a H1N1-járvány Gainesville-t is elérte, több Gators játékosnál is észlelték a betegség tüneteit. A potenciális maródiak közül azonban a running back Jeff Demps, a tight end Aaron Hernandez és a defensive end Jermaine Cunningham is beöltözhetett, sőt, a 38.5 fokos lázzal küszködő Demps TD-t is szerzett. A texasi sztár, Colt McCoy is igen legyengült, ez produkcióján látszott is, ám elmondása szerint egy kisgyerekeknek szánt hidratációs ital segített rajta
érdekessége: a második fordulóhoz hasonlatosan most is született két 100 yardos kickoff return TD, ezúttal Derrick Locke (Kentucky) és Freddie Parham (Southern Miss) jegyezte ezeket, és mindkettő fontos kulcsa volt Wildcats illetve a Golden Eagles győzelmének. Emellett meg kell említeni Russell Wilson (NC State) csúcsdöntését, az irányító már 325, elkapót talált átadás óta nem dobott interceptiont, beelőzve ezzel a korábbi NCAA rekorder André Woodsont, és ez a szám még emelkedhet
isteni közbeavatkozása: a Clemson és az Auburn hazai meccsét is heves esőzés zavarta meg, előbbit félbe kellett szakítani, utóbbi egy óra késéssel kezdődött. Sajnos az égi “áldás” később is folytatódott, hétfőre több déli államban (pl. Dél-Karolinában és Alabamában) haláleseteket is okozott
játékosa, kinek nevét hamarosan mindenki megtanulja: Von Miller (DE, Texas A&M) – miközben a Van Hool buszok túl vannak sikeresnek nem nevezhető budapesti debütálásukon, a közel azonos hangzású Von Miller, a texasi DE fúrópajzsként tör át az ellenfél támadófalain, két találkozón eddig 3-3, azaz összesen 6 szóló sacket bemutatva. A junior védő első két idénye nem alakult jobban, mint a Combinóké (ezelőtt összesen 5 sacknél járt), ám a problémákat korrigálva lassan olyan kötött pályára áll, terrorizálva az ellen irányítóit, hogy azt az új metrószerelvények is megirigyelnék. Elég lesz a BKV-s hasonlatokból ugye?
kérdése: Hogy követheti el egy csapat négy éven át mindig ugyanazt a hibát?
válasza: Nem a játékos, hanem a játék a lényeg...
mondata: „I didn't feel like they were going after the win”, azaz “Nem éreztem azt, hogy a győzelemre mennének” - Urban Meyer nyilatkozata a Florida Tennessee feletti győzelmét követően
idevágó történelmi idézete: „A történelem nem ismétli önmagát, de rímel” (Mark Twain)
nfl.hu-s támadósora: QB Jacory Harris (Miami), RB Ryan Mathews (Fresno State), RB Carlos Brown (Michigan), WR Mike Williams (Syracuse), WR Randall Cobb (Kentucky), TE Drake Dunsmore (Northwestern), OL Cincinnati (csapategységként)
nfl.hu-s védelme: DT Ndamukong Suh (Nebraska), DE Pernell McPhee (Mississippi State), DE Adrian Clayborn (Iowa), LB Donald Butler (Washington), LB Joe Pawelek (Baylor), LB Stephen Anderson (Army), LB Craig Stevens (Auburn), SS Da'Mon Cromartie-Smith (UTEP), FS Chad Jones (LSU), CB Alterraun Verner (UCLA), CB Brandon Harris (Miami)
legjobb special teamerei: K Richard Jackson (Clemson), P Drew Butler (Georgia), KR Derrick Locke (Kentucky), PR C. J. Spiller (Clemson), ST Cam Thomas (North Carolina)
Horváth Róbert (JJ Tiller)