CFB BCS Bowlok: a FIESTA BOWL

Texas Longhorns – Ohio State Buckeyes (Tostitos Fiesta Bowl, University of Phoenix Stadium, Glendale, Arizona) – január 6. 2:00

A Fiesta Bowl-t 1971 óta rendezik meg minden évben Arizona államban. Annak idején a WAC konferencia erőfeszítéseinek eredménye volt, így ugyanis már lett olyan bowl, ahová mindenképp meghívják a csoport bajnokát (ekkor még Tempében, az Arizona State stadionjában rendezték meg a meccset, 2006 óta ad otthont a bowl-nak Glendale). 1978-ban azonban az Arizona State és az Arizona is a Pac-10 konferenciába soroltatott át, így a WAC-nek ezután nem volt köze a mérkőzéshez. 1986-ban újra reflektorfénybe került, ugyanis ez volt a bajnoki döntő, a Penn State és a Miami egyetemek részvételével, két évvel később ismételten bajnoki döntőt láthatott a közönség Tempében. Ettől kezdve már igazi nagy bowl-ként kezelték a Fiesta-t, gyakorlatilag helyet cserélt jelentőségben az addig jobban elismert Cotton Bowllal. 1992-től már a BCS elődjébe, a Bowl Coalition-be belépve hivatalosan is nagy meccsnek számított, és ebben a rendszerben minden fontos bowl benne volt abban a rotációban, amely során négyévente megrendezhette a bajnoki döntőt, így ’96-ban, ’98-ban, és 2003-ban is a Fiesta volt a finálé. Ma már ez a rendszer nem él, így csak egy a négy BCS bowl közül. 2007 óta a Big 12 konferenciával áll szerződésben a bowl, így lehet itt az idén a bajnoki döntőről éppen lemaradó (a BCS rangsorban megelőzte őket az Oklahoma, annak ellenére, hogy a két csapat találkozóját a Texas nyerte, és mindketten egy-egy vereséget szenvedtek a szezon során), harmadik kiemelt Texas. Ellenfelük a tízedik kiemelt Ohio State lesz, akik a Big Ten konferencia másodikjai. Ez lesz a Longhorns második Fiesta-fellépése, az első alkalommal a Penn State-től kaptak ki 1997-ben, míg a Buckeyes hatodszorra szerepel itt, az elmúlt négy alkalommal győztesen jöttek le a pályáról, csupán az első meccsüket veszítették el, 1980-ban (szintén a Penn State ellen).

Az esélyekről: A mérkőzés favoritja a Longhorns, míg ők azon vannak felháborodva, hogy nem kerültek be a nagydöntőbe, az OSU hívei fellélegezhettek, hogy az alapszakaszban veretlen Boise State helyett őket választották ki - ez elég egyértelműen megmutatja, melyik gárda mutatott többet az idény során. A Buckeyes az egyre inkább gyengülő Big Tenben érte el 10-2-es mérlegét, úgy, hogy két magasan jegyzett csapat ellen játszott csupán, a USC tönkreverte őket, míg a Penn State ellen a támadósor mondott teljes csődöt, így szoros vereségbe szaladtak bele az ohio-iak. Ezen a két találkozón kívül még három kiemelt gárdával játszottak, azonban ezek (a Wisconsin, a Michigan State és a Northwestern) talán kissé túlértékeltek, ettől függetlenül közülük egyedül a Wisconsin volt meccsben az Ohio State ellenében, ez nem rossz teljesítmény. A Texas menetrendje jóval keményebb volt, ezért is értékelődik fel a 11-1-es mutató: egymás után verték meg az Oklahomát, a Missourit (a Big 12 konferencia két döntősét), az Oklahoma State-t (akkor még veretlenek voltak a tizenharmadik kiemelt és Holiday Bowlt elvesztő Cowboyok), és csak ezt követően szenvedtek vereséget az idény egyik legjobb meccsén a kiváló Texas Tech-el szemben. Ezen kívül sem kutyaütőkkel játszottak, átlagban 46-12-re verték el a maradék nyolc ellenfelet, elsöprő játékot bemutatva. Az elmúlt négy évben ez immár a harmadik összecsapása lesz a gárdáknak (előtte nem is találkoztak), legutóbb az OSU, előtte a Texas diadalmaskodott, így örökmérlegük 1-1.

A taktikáról: A Texas, ahogy a Big 12 élcsapatai, kitűnő passzjátékkal rendelkezik. Mack Brown főedző kissé rá is van kényszerítve a spread offense használatára, ugyanis Jamaal Charles futó és Tony Hills falember tavalyi távozásával a futójáték meggyengült (az NCAA szinten nem rossz statisztika elsősorban a nagy vezetéseknek és a QB-futásoknak köszönhető), egyoldalúvá vált a Longhorns támadójátéka, de ennek ellenére igen hatékonyak, az FBS tíz legjobb offense-e között vannak. Ezt az Ohio State remek, jövőbeli NFL-játékosokkal telített védelme próbálja majd lelassítani, rendkívül jó a turnover mutatójuk, sokkal jobb, mint a texasiaké, ha itt is több labdát tudnak szerezni ellenfelüknél, akkor lehet esélyük nyerni. Ezen felül a verhető Texas OL ellen is jobb, ha nyomást helyeznek az irányítóra, ami eddig kevéssé sikerült neki, de a Texas Tech sikerében ennek is nagy szerepe volt. A secondary-re nem lehet panasz, ők még akár arra is képesek lehetnek, hogy a Texas célpontjait többnyire semlegesítsék, és a futóvédelemnek mindenképp le kell nulláznia a futást, ha nyerni akar a Buckeyes. A támadóegysége már nem ilyen erős az OSU-nak, a Penn State ellen például egyértelműen ők veszítették el a találkozót (és a Big Ten bajnoki címét), bár a futásuk nem rossz, az FBS második legjobb futás elleni védelmével állnak majd szemben (ez akkor is lenyűgöző, ha tudjuk, hogy a Longhorns legtöbb ellenfele passzcentrikus volt, ráadásul hátrányban általában kényszerítve voltak a dobásokra) , míg a passzjáték még a Big Ten-ben is a leggyengébbek közé tartozott, a Texas ennél jóval erősebb dobógépezeteket is megállított, annak ellenére, hogy a secondary talán a gárda gyengepontja. A passrush ugyanis fenomenális, talán az NCAA legjobbja, az OSU pedig nem arról volt eddig sem híres, hogy a támadófal nem engedi át a védőket, nagy kérdés, mit fognak tudni kezdeni a Longhorns valóban félelmetes passrusher-eivel. Külön érdekesség, hogy Jim Tressel vezetőedző azt nyilatkozta, lesz olyan play, amikor két quarterback-kel fog felállni az Ohio State, megzavarván az ellenfél védelmét. A special team-ek tekintetében a mérleg az OSU felé billen. A return-ök levédekezésében abszolút elit az OSU, de a Texas is a középmezőnybe tartozik, a punt return-ökkel megtett yardok statisztikája is a columbusi együttesnek jobb, egyedül a kickoff visszahordásokban jobb a Longhorns. Mindkét csapat puntere remekül dolgozik (a tíz legjobb átlag között található), és mindkét rúgó NCAA-szinten átlagosnak mondható.

A játékosokról: Nagy nevek lesznek ott Glendale-ben, de közülük is kiemelkedik az idei Heisman szavazás második helyezettje, a Walter Camp Award nyertese, a Longhorns irányítója, Colt McCoy. Idén valódi sztárrá vált, Mack Brown azt nyilatkozta, még sosem volt ennyire fontos játékosa, pedig már Vince Young-ot is edzette. NCAA-csúcsot döntött 77,6%-os pontosságával, megbízhatóan, remekül játszott, 32 touchdown mellé csupán hét interception-t gyűjtött, és ő futotta a csapatban a legtöbb yard-ot, szám szerint 576-ot. Elképzelhető, hogy kijön idén a draftra, bár még csupán junior, így feltehetően nem az utolsó egyetemi meccsét láthatjuk ötödikén. Legjobb elkapója, Jordan Shipley ugyan már elméletileg végzős, de mivel két szezont is kénytelen volt kihagyni sérülés miatt, kérvényt nyújtott be hogy maradhasson jövőre is. (Pár nappal ezelőtt pozitív választ kapott a ligától, 2009-ben is láthatjuk majd). A tehetséges WR-ben benne mindig ott van egy nagy play, nem csak elkapásban, hanem visszahordásban is az élen jár. Shipley-t szorosan követi Quan Cosby, aki az elkapás mellett szintén returner is, és talán ezen a meccsen nagyobb faktor lehet, mint ismertebb társa. Az offense-ből még talán az elkapásban és futásban is jeleskedő Chris Ogbonnaya-t érdemes megemlíteni, aki pont a legfontosabb meccsen, a Sooners ellen remekelt. A védelemből természetesen a már említett passrusherek emelendők ki, Brian Orakpo még közülük is kimagaslik, az egész ország talán legrettegettebb DE-je, elsőkörös prospect, de a junior linebacker, Sergio Kindle is hasonlóan ügyesen kerül közel az irányítókhoz, és nem szabad megfeledkezni Roy Miller-ről és Henry Melton-ról sem. Tulajdonképpen a front seven mindegyik tagja életveszélyes lesz Pryor számára, ráadásul volt már szó arról, hogy az egyik legjobb futás elleni védelemről van szó, tehát sokoldalú ez a Longhorns védelem, csak a secondary gyengébb egy fokkal. Ryan Palmer és Deon Beasley azonban ha jól teljesít a front seven, és van nyomás az irányítón, jól el tudják végezni a dolgukat.

Az OSU-ból a freshman quarterback, Terrelle Pryor mindenképpen említésre méltó, fokozatosan szorította ki Todd Boeckman-t, és a dobni és futni egyaránt képes irányító immár megbízható annyira, hogy ne veszítse el a védelem által megnyert meccseket, de a Penn State ellen kiderült, hogy megnyerni sem igazán tud még, pedig most minden tudására szükség lesz. Az offense azonban inkább a futásra épít, Chris „Beanie” Wells vezérletével ezzel próbálnak majd a Longhorns ellen is eredményeket elérni. Wells az év elején sérült volt, többek között a USC elleni kiütéses vereség alkalmával is csak az oldalvonal mellől nézhette a találkozót, azonban ami félelmetes vele kapcsolatban, hogy úgy ér el folyamatosan remek statisztikákat (konzisztensen hozta 136 yardos meccsenkénti átlagát, 5,7 yardot átlagolva cipelésenként, egyedül a Penn State volt képes megállítani), hogy egyetlen fumble-t sem vétett. Az együttes két fő elkapója két Brian, Hartline és Robiskie, utóbbi az elemzők szerint akár az első öt WR között lehet az idei drafton, aki elkel, kiegyensúlyozott játékos, és rendkívül okos. A támadók közül még érdemes kiemelni a fal legjobb tagját, Alex Boone-t, a kitűnő tackle szintén idei prospect, valamelyik középső körbe várható jelenleg. A Buckeyes azonban sokkal büszkébb védősorára. A fal a leggyengébb elem talán ebben az egységben, egyedül Thaddeus Gibson DE-t lehet kiemelni, ő is elég kiegyensúlyozatlan, de tőle mindenképp jó teljesítmény szükségeltetik, ha nyerni akar az Ohio State. A linebacker-sor remek nevekből áll: James Laurinaitis jelenleg a három legjobb linebacker között van számon tartva, és a drafton is az első tíz-húsz választás valamelyike lehet, a gyenge oldalon pedig Marcus Freeman-t tartják jónak arra, hogy a középső körök valamelyikében elkeljen a játékosbörzén. A két tacklegyár garancia lehet arra, hogy a Longhorns minimalizálni fogja a futásait. A secondary-ben ott van az idei class elsőzámú cornerback-je, Malcolm Jenkins, akin sok múlhat, az ő irányába nem igazán szoktak passzolni az NCAA-ben, és várhatóan nagyon elől fogják várhatóan húzni a drafton.

Kiváló mérkőzésre számíthatunk tehát kedd hajnalban, bár van egy nagy esélyes, a találkozó egyáltalán nem lefutott, az Ohio State védelme képes lehet győzelmet kicsikarni bárki ellen. Ez akkor jöhet össze, ha az offense korán előnyhöz tud jutni, és persze nagy kérdés a Bucks képes e megállítani a Longhorns támadósorát, amely eddig minden egyes találkozóján harminc pont felett zárt.

Rajnai Gergő (Rajna)