CFB BCS Bowlok: az ORANGE BOWL

Dolphin Stadium • Miami, Florida (2009. január 2., 2:00)
Virginia Tech Hokies – Cincinnati Bearcats


Az 1935-ben létrejött Orange Bowl a négy nagy Bowl egyike, a Rose, a Fiesta és a Sugar mellett. Mivel az ACC továbbra sem képes elérni a SEC és a Big XII szintjét, és a Big Eastből egy olyan egyetem érkezik, amely története legnagyobb sikerét érte el a konf koronájával (azaz nincs olyan vérmes szurkolói bázisa, mint mondjuk a West Virginiának), 2007-hez hasonlóan megint az OB-t lett a „legérdektelenebb” BCS Bowl.


Esélyek: Akárcsak tavaly, idén is a Virginia Tech BCS Bowl meccséről esik talán a legkevesebb szó. A tavaly még többek közt Eddie Royallal vagy Xavier Adibivel felálló Hokies akkor kikapott a Kansas-től, de idén ismét alkalma nyílik a bizonyításra. Azért is különleges ez a csata, mert a döntőt leszámítva, minden BCS bowlon találhatunk olyan csapatot, amely csalódott lehet idei szereplése miatt az elúszott a döntő miatt, ennek a két félnek azonban sikerült a maximumot kihozni a szezonjából eddig. A Cincinnati megnyerte a Big East-et, az egyetlen BCS főcsoportot, ami nem ad automatikus BCS bowl szereplési lehetőséget. A 11-2-es győzelmi mutatójuk azonban kellő indok volt, hogy meghívást kapjanak az Orange Bowl-ra, ráadásul a top25-ben is az előkelő 13. pozíciót foglalták el az év végén úgy, hogy folyamatosan küzdötték felfelé magukat a listán. A konferenciagyőzelmet a 6-1-es Big East mérleg hozta meg a csapatnak, az egyetlen külső vereség pedig még év elején jött a nagydöntős Oklahoma ellen. Hozzá kell tenni, hogy ez a bajnoki cím valószínűleg nem jött volna létre, ha 2005-ben nem lép ki 3 csapat a Big East-ből (egyet, a Templét rossz eredményei miatt tulajdonképpen kidobták), amelyek közül az egyik a Virginia Tech volt (a Bearcats pedig pont ekkor csatlakozott a Conference USA-ből). A Hokies-nak tehát az ACC bajnoki cím volt a célja a szezon előtt, és ugyan nehezen indultak be – első meccsükön 15. kiemeltként kikaptak az ECU Pirates ellen – a terv sikerült. Az említett zakó után több, mint egy hónapig hiába kerestük a VT-t a listákon, de aztán mikor hirtelen megint feltűntek, ismét jött egy józanító pofon a Florida State-től. A kaotikus ACC-ben még így is sikerült döntőbe kerülniük a körbeverések miatt, ahol Mikulás napján le is győzték a Boston College csapatát a Tampa Bay Buccaneers stadionjában. Ez jogosította tehát fel a Hokiest, hogy az ACC első számú reprezentánsaként vonuljon fel az Orange Bowl-on. Ha a két csapat rangsorbeli helyét vesszük figyelembe (#13 vs #19), egyértelmű Bearcats győzelmet várhatnánk, de ennek az összecsapásnak a végkimenetele talán jobban megosztja a szurkolókat, mint bármelyik másiké. Egyértelmű esélyest nehéz lenne mondani a korábbiak alapján, szerencsére a két csapat taktikájának össze nem illősége ad némi támpontot.

Taktika: Az előző gondolatmenetet folytatva, talán azért lehet kedvezőbb helyzetben a Bearcats, mert abszolút ligaelit secondary-jük van, míg a Hokies-nak freshman elkapói. Eleve a földön szeretik leginkább erőltetni a támadást Virginiában, elvégre Tyrod Taylor személyében egy nagyon megbízható scrambling QB áll rendelkezésre. (Mondhatnánk, hogy Michael Vick egykori iskolájában ez elvárható, de ez nem hagyomány arrafelé). Tehát a Hokies, ha nem muszáj, akkor nem nagyon erőlteti a passzjátékot, de néha így is rá fognak kényszerülni, akkor pedig eljöhet a rettegett Bearcats DB-k ideje. Az egydimenziós játékot alighanem Darren Evans running back rövid elkapásaival próbálják majd megtörni. Szintén a Bearcats malmára hajtja a vizet, hogy az övék volt a legtöbb sack a konferenciában. Mivel Taylor szeret kimozogni a zsebből, ismét szabad célpont lehet. Connor Barwin, a Cincy DE-je nyilatkozott erről, és elmondta, hogy ismerik Taylort, aki úgy mozog a zseben kívül is, mint Matt Grothe (USF QB), és olyan gyors, mint Pat White (WVU QB). Mivel mindkét csapat ellen jól szerepeltek (nyertek), nem félnek Taylortól sem.
Ha a Cincy támad, elsősorban a passzjáték fog dominálni, hiszen két kiváló elkapójuk van, Dominick Goodman és Marshwan Gilyard. A futójátékuk azonban könnyebben megfogható. Ők egyébként már a negyedik irányítójukat fogyasztják a szezonban, de úgy tűnik Tony Pike személyében megvan a megfelelő ember. Pike a USF ellen 28 passzkísérletéből 20 sikeres volt, és a Pittsburgh ellen is kiváló (26/32) hatékonysággal dobált. Most azonban keményebb dióval találkoznak, a Virginia Tech defense személyében, amely a 7. legerősebb a ligában. Ráadásul a VT-é igazi turnover defense, amely már rendkívül sokszor segítette ki a támadóegységét azzal, hogy pontot csinált. Ha nyerni akarnak, ma sem ártana valami hasonlót bemutatni. Azt is érdekes lehet majd megfigyelni, hogy két iszonyatosan erős special team fog találkozni. Egy ilyen kiélezett párosításban az ő teljesítményük is könnyen döntőnek bizonyulhat.

Játékosok: Számos kiváló játékos szóba került már, viszont ha NFL szemmel figyeljük a mérkőzést, akkor akár két leendő elsőkörös játékost is láthatunk Victor ’Macho’ Harris és Mike Mickens személyében. Mindketten cornerback poszton szerepelnek (Macho ER-ként és visszahordóként is rengeteget van a pályán), védelmeik vezérei. Harris már tavaly is beadta jelentkezését a draftra, később azonban visszavonta, hogy idén is játszhasson a Hokies-ban. Nyugodtan mondhatjuk, jól tette. A februárban 21. életévét betöltő játékosnak 15 interception-je van mióta a csapathoz került, és öt touchdownt is elért, amelyek közül idevág a 2006-os Bearcats elleni 72 yardos INT return TD. Harris tavaly és idén is bekerült az ACC év csapatába. Mickens mellett a másik Bearcats CB, DeAngelo Smith is említést érdemel. Ketten összesen 14 interceptiont jegyeznek az idei szezonban, egyesek Smith-t tartják a „jobbik félnek”. Brandon Underwood pedig safety-ként csillogtatja tudását meccsről-meccsre. Az Ohio State-t elhagyó defensive back igazán univerzális, CB-ként és FS-ként is bevethető. Idén az a ritkaság is előfordulhat, hogy három Bearcats CB-t draftolnak az első napon. A védelem másik erőssége, Connor Barwin (DE) a jelenlegi rangsorok alapján második körös draft prospect-nek tekinthető. A 11 sacket jegyző játékos korábban a Cincy kosárcsapatában is szerepelt, és tight end-ként kezdte focipályafutását, mielőtt rátaláltak jelenlegi posztjára, ahol a legjobb teljesítményre képes. A védelemből még említésre méltó Corey Smith (OLB), Terrill Byrd (DT) illetve a másik oldalon Orion Martin (DE). Velük alighanem a draft későbbi köreiben találkozhatunk. A special teamben Kevin Huber punter a legmagasabban jegyzett játékos a posztján. Azt hiszem, az mindent elmond, hogy 2007-ben és 2008-ban is ő volt szinte az összes orgánumon az év csapatának puntere. A támadóknál jóval kevesebb olyan név van, akire mint prospect tekinthetnénk, aminek oka, hogy rendkívül fiatal egységekről van szó. Aki kiemelkedik, az Trevor Canfield, a Cincy guardja. A 38 meccset a háta mögött tudó támadófalember az év 2. számú csapatába került, tehát idén csak két OG teljesítményét értékelték jobbnak az övénél. Hatalmas része van abban, hogy átlagosan 375 yardot tud csinálni a Bearcats offense a meccseiken. A jövő embere a sophomore DE Jason Worilds, a juniorok közül az LB Cam Martinról, az FS Kam Chancellorról és az RG Sergio Renderről hallhatunk majd sokat a 2010-es draft felé közeledve. 

Herczeg Ádám (Höri)