CFB BCS Bowlok: ROSE BOWL

 

2010. első BCS Bowl-ja, a Rose Bowl hagyományosan január elsején kerül megrendezésre, idén 22.30 órai kezdettel. A találkozót az ABC csatorna közvetíti, Magyarországon az ESPN Americán követhetjük figyelemmel.

 

 

Hol?

 

A Rose Bowl stadionban, Pasadénában, Kalifornia államban. A stadionban, amit a UCLA Bruins is használ. 1942. kivételével 94 éve mindig itt került sor a találkozóra, és az első, 1902.-ben lejátszott mérkőzés is ehhez a stadionhoz köthető. Ez minden idők legrégebbi Bowl meccse. "Mindenki nagyapjának" is szokás nevezni, ugyanis az utószezon találkozókat a Rose Bowl stadion miatt nevezték el "Bowl" meccseknek. A füves borítású stadion befogadóképessége 92 542 fő, a rekordnézőszám mégis 106 ezer feletti. Öt Super Bowl-nak, 2 olimpiának és egy labdarúgó világbajnokságnak is helyszíne volt.

 

Miért?

 

A meghívás attól függően működik, hogy mely csoportok delegálnak csapatokat a nagydöntőbe. Alapvetően a Big Ten és a Pac-10 döntőse kerül szembe a Rose Bowlon, ha nem kap meghívást a BCS Nemzeti Döntőbe. Idén ez meg is valósult, hiszen az Ohio State és az Oregon is csoportgyőztesként érkeznek Pasadénába. Ellentétben a többi Bowllal, a Rose Bowl-nak nincs névadószponzora, annak ellenére, hogy olyan cégek állnak vagy álltak a rendezvény mögött, mint az AT&T telefontársaság, a hazánkban is ismert Playstation 2 és Sony vállalat vagy a citi pénzügyi csoportja. 36 éven át közvetítette az eseményt az NBC, 1962-ben az első színes egyetemi meccs volt, amit tévében adtak, 1988. óta pedig az ABC társaságé a televíziós jog.

 

A korábbi találkozások

 

Az Ohio State és az Oregon is gyakori vendég a Rose Bowlon. A Buckeyesnál többször csak a USC és a Michigan fordult meg itt. Az ohioiak 1921-ben mutatkoztak be itt, de nem túl nagy sikerrel, a California Golden Bears lenullázta őket. Csaknem 30 évet kellett várni a visszavágás lehetőségére, ekkor azonban bosszút álltak a medvéken, és 4 meccses Rose Bowl győzelmi szériát hoztak össze, amibe az Oregon elleni győzelem is beleesett. 1969 és 1976 között hat alkalommal nyertek meghívást a nívós eseményre, igaz ezeken a túrákon csak két columbusi győzelem született. Utolsó fellépésük 1997.-ben volt, akkor az Orlando Pace, Shawn Springs, Mike Vrabel, Antoine Winfield-féle csapat győzte le 20-17-re a Jake Plummer vezette Arizona State Sun Devils-t. 14. meccsére, és 7. győzelmére készül tehát az OSU, míg az Oregon jóval rövidebb Rose Bowl történelmet tudhat magáénak. A kacsák jóval korábban, már a harmadik Rose Bowlon, 1917-ben megmutatták magukat, és le is győzték az azóta másodosztályba süllyedt Pennslyvania csapatát. Három év múlva a Pennhez hasonló sorsra jutó Harvard győzött 7-6-ra, ezután viszont a Buckeyes elleni elbukott 1958-as találkozóig nem sikerült bejutni. Utolsó emlékük Pasadénáról 1995-re datálható, ekkor jártak itt utoljára, és kaptak ki 38-20-ra a Penn State csapatától. A PSU-ban az NFL-ben hatalmas busttá váló Ki-Jana Carter vitte a prímet MVP címével. Egyetlen örömük az lehetett, hogy irányítójuk, Danny O'Neil 13 Rose Bowl rekordot állított fel azon a meccsen.

 

Rose Bowl 1958: Oregon - Ohio State

 

Érdemes felidézni a két csapat egyetlen összecsapását a Bowl történetében. Ebben a szezonban a Buckeyes 8 meccses győzelmi szériával a háta mögött érkezett a városba, az edzők listáján 1., míg az AP-nél 2. helyen voltak az Auburn mögött. A Tigersnek azonban ekkoriban toborzási csalások miatt nem engedélyezték, hogy utószezon meccset játszhasson, ezért egy győzelemmel az OSU biztosan előzhetett és nyerhetett országos bajnoki címet. Az Oregon kikapott a "Civil War"-nak hívott állami rivalizálás során, és azonos mérleggel állt a Pac-10 élén az Oregon State-tel. Szerencséjükre azonban a Rose Bowl szabályzata ki tér rá, hogy ha nem muszáj ne legyen "ismétlő" csapat a résztvevők között, és így annak ellenére mehettek a nagy meccsre a kacsák, hogy az egymás elleni mérleggel a Beavers nyerte volna a konferenciát. Óriási esélyes volt a Buckeyes, 19 pontos hendikepet állapítottak meg a fogadóirodák, és ezt igazolva, első drive-jából TD-t is szerzett a csapat. A második negyedben azonban egyenlített az Oregon és végig kiélezett csatát vívtak, ami azon dőlt el, hogy Don Sutherin a záró játékrészben értékesített egy 34 yardos mezőnygólt, amit korábban a az oregoniak mellé lőttek. A mecc sután Woody Hayes elnyerte az év edzőjének járó díjat, míg az Oregonból Jack Crabtree lett a 2. játékos a Rose történetében aki vesztes csapatból egyedüli MVP tudott lenni. (Az első az a Benny Lom volt, aki 1929-ben leütközte a véletlenül saját end zone-ja felé megiramodó társát.)

 

 

2009 - Út a Rose Bowlig

 

Több, mint 50 évvel a találkozó után már nem meglepetés, hogy más szelek fújnak mindkét csapat háza táján. Az Oregon Ducks az egyik legjobb (anyagi) háttérrel megáldott csapat az NCAA-ben, és a szezonnak azzal a céllal vágtak neki, hogy letaszítsák a Pac-10 trónjáról a USC-t. Az előző szezon zárómeccsén ráadásul sikerült elütniük a rivális Oregon State gárdáját a BCS Bowl lehetőségétől, megmutatva, hogy komolyan számolni kell majd velük. Ezért is volt kiábrándító a szezonnyitó mérkőzés, ahol az egész ország szeme láttára szenvedtek sima vereséget az akkor még tán félvállról vett Boise State-től. Ki is zuhantak a rangsorolt csapatok közül, ahová csak a Purdue és a kiemelt Utah elleni győzelemmel tudtak visszakapaszkodni a Pac-10 meccsek kezdetére. Sorra jöttek a szebbnél szebb sikerek, ám az igazán fontos, mondhatni vízválasztó mérkőzés október utolsó napján jött el. Ekkor győzték ugyanis le a USC Trojans-t, mégpedig 47 pontot termelve Pete Carroll messze földön híres védelmének. Azt hitték, azt hittük innen nincs megállás, de csupán egy hét uralkodás után Toby Gerhart és a Stanford keresztülhúzta számításaikat, és átgyalogoltak a védelmükön. A két arizonai csapat legyőzése, majd a Civil War megnyerése azonban a körbeveréseknek hála elég volt a Rose Bowl szereplés kivívásához és most felteheti a pontot az i-re a gárda, azok után, hogy a nagydöntő lehetősége lényegében az első forduló után tovaszállt.

 

Columbusban minden évben óriási elánnal mennek neki a szezonnak, elvégre egy Ohio State jellegű "powerhouse", azaz uralkodó program nem teheti meg, hogy ne így tegyen. Az más kérdés, hogy mennyire reális minden évben a bajnoki cím várományosai közé sorolni a hatalmas hagyományokra visszatekintő gesztenyéket. Az elmúlt években 2 bajnoki döntőt, és egy Fiesta Bowlt veszítettek, no meg a legutóbbi drafton olyan ikonok keltek el, mint Beanie Wells, Laurinaitis, Malcolm Jenkins vagy Robiskie. Az első meccs azonnal fogcsikorgató küzdelemre kényszerítette a Buckeyes-t, pedig a Navy katonái ellen azt hitte volna az ember, hogy 1-2 drive után át veszik az irányítást. Nem így történt, végül csak néhány yardon, és másodpercen múlott, hogy Ricky Dobbs-ék nem kezdték hatalmas upsettel a szezont. A 2. fordulóban a USC ellen konferenciák közti rangadóra került sor, és sokan féltették az OSU-t, hogy belefut egy óriási zakóba, olyanba, amire az elmúlt években jó pár példa volt. A hazai pályán szereplő Buckeyes azonban kellemes meglepetést nyújtott, és végig partiban volt a sokkal többre értékelt trójaiak ellen, igaz a győzelem nem jött össze nekik. Jó formájuk két shutout, vagyis beszedett pont nélküli győzelemben mutatkozott meg, és úgy tűnt jó úton haladnak, mikor 5-1-es mérleggel állva kikaptak a teljesen esélytelennek hitt, szétesőben lévő Purdue ellen 8 ponttal. (Kiolvasható máris egy érdekesség: az Oregon mindkét csapatot megverte idén azok közül, akik le tudták győzni a Buckeyes-t). A vereségből két laza győzelemmel ocsúdtak fel Ohio-ban, mielőtt a novemberi nagy menetelés megkezdődött volna. Penn State, Iowa, Michigan. Két Big Ten bajnoki címre pályázó, majd az ősi ellenség várt a Buckeyes-ra, és nehéznek tűnt elképzelni, hogy ebből a sorozatból 3-0-val jönnek ki, mégis megtörtént. A PSU ellen magabiztos 24-7-es győzelem született, az Iowa azonban jóval komolyabb ellenállást tanúsított, annak ellenére, hogy vezére, Ricky Stanzi sérülése miatt ekkor már csereirányítóval küzdött. Hosszabbításban tudott csak nyerni az Ohio State, de ezzel lényegében eldöntötték az idei "nagyok" párharcát, és a Michigant idegenben is magabiztosan győzték le.

 

Mivel egyik konferenciában sincs döntő mérkőzés, az Oregon és az Ohio State is az alapszakasz után, 10-2-es mérleggel kvalifikálta magát a Rose Bowlba.

 

A játékoskeretek

 

Ohio State

A Buckeyes soraiban tudhatja a 3 évvel ezelőtti középiskolai bajnokság legjobb játékosát, aki ráadásul irányító poszton szerepel és fél Amerika szerette volna soraiban tudni újoncként. Ettől függetlenül sokkal nincsenek beljebb Terrelle Pryorral, eddigi egyetemi karrierje során semmivel sem bizonyította, hogy több lenne egy gyenge középszerű egyetemi játékosnál. Nem így indult pedig karrierje, hatalmas dívaként a végletekig húzta a csapatválasztást kikerülve a középiskolából, és például az Oregon is az egyik tuti befutó volt hosszú listáján, ő végül is az Ohio Statere bökött rá. Tette ezt azért, mert ő már, mint leendő NFL profi gondolkodott, és az OSU profi stílusú támadószerkezete, és Jim Tressel "konzervatív" játéka már egyetemen beleszoktatja az NFL-hez hasonló légkörbe. Nem lett volna rossz terv, ha Pryor nem attól lett volna pontosan kiemelkedő társai között, hogy remekül veszi észre az üres területeket, és futójátékokban is használható. Egyre inkább úgy tűnik, hogy rossz rendszerbe került, nem tud csapata vezére lenni, rossz döntéseket hoz, egyes meccseken a 100 passzolt yardot is szenvedve lépi át, a Buckeyes pedig érthető módon nem akar sémát váltani és Pryorra "optimalizálni". Amíg Rose Bowlt játszanak egy szezonban, addig nincs gond persze, más kérdés, hogy nem az viszi előre a gesztenyék szekerét, akitől elvárnák. Ettől függetlenül Pryor nem véletlen nagy név a szakmában, óriási potenciál van benne, ami bármikor, akár ezen a nagy téttel bíró összecsapáson is kijöhet, és játszhat Troy Smith vagy Vince Young színvonalon is, ahogy azt tőle elvárják.

 

Ha ez azonban nem jön össze, akkor marad a futójáték. Brandon Saine és Noah Herron kiváló "smash and dash" párost alkotnak, és olykor az újonc Jordan Hall is kap néhány carry-t. Az OSU offense egyértelműen futásra épül, csak akkor van esélyük nyerni ha a Ducks nem tudja a földi támadást megfogni. A támadófal fiatal, csak Jim Cordle, a vak oldali tackle végzős, talán ezért is nincs idén nagy név közöttük. A kezdő elkapók DeVier Posey és Dane Sanzenbacher. Előbbi az első számú célpont, míg Sanzenbacker inkább mélységi labdákkal tud veszélyes lenni. Nem mondhatni, hogy túl mély lenne a depth célpontok terén, ez is közre játszik abban, hogy a running game dominál a legtöbb alkalommal.

 

A védelem legerősebb alegysége a védőfal. Doug Worthington DT poszton emelkedik ki, míg DE poszton komoly rotációs lehetőségek vannak. Cameron Heyward, Lawrence Wilson és Thad Gibson rotálható ezen a poszton, utóbbi ráadásul OLB-ként is bevethető, felállástól függően. Az Anderson Russell - Kurt Coleman safety páros is a Big Ten tán legjobbja volt. Utóbbi a Buckeyes egyetlen védője aki konferencia-válogatott lett idén, de szinte minden interjúban szerepel az a tény, hogy ez a Buckeyes D# nem áll valami nagy nevekből, mégis kiválóan tudnak együtt játszani, összeszokott, masszív védelmet alkotnak, és a legtöbb meccset ők nyerték meg a csapatnak. Nagyon nehéz 1 vagy 2 nevet kiemelni, mert alighanem más közegben nem lenne senki hasonlóan eredményes, de ez a 11 úgy tűnik remekül össze van rakva. Más kérdés, hogy az Oregonhoz hasonló támadógépezettel még nem találkoztak idén, és eddig a Boise State-n kívül egyik csapat sem bírt velük. (A győzelem ellenére a Stanford is több, mint negyven pontot kapott a kacsáktól). Hatalmas próbatétel előtt áll tehát a defense, ha itt is megteszik a magukét, hozzák a szokásos turnovereket és 3 and outokat, akkor lényegében mennybe mennek, míg ha az Oregon átrohan rajtuk, akkor a shutoutok és a dominancia megint a Big Ten gyengeségével lesz magyarázva.

 

Oregon Ducks

A Ducksot a junior Jeremiah Masoli irányítja, aki alighanem a kispadon csücsülne ha annak idején sikerül Pryort a csapathoz édesgetni. Masoli 180 cm magas, elég messze van az NFL prototípushoz képest, Pryornál majdnem 20 centivel alacsonyabb, de hatalmas erő van benne és a sebessége is megvan, hogy bajt csináljon az ellenfél védelmének. Nem a legpontosabb játékos, de a karja erős és szerencséjére van egy remek kezű tight end-je, akire mindig támaszkodhat. Idén több meccsen sérült volt, ennek ellenére csak egy TD-vel jegyez kevesebbet Pryor-nál, és tizenkét ízben saját maga futotta meg a hat pontot. Nagyon közönségszórakoztató nézni a játékát, minden playben benne van a villanás lehetősége.

 

Utóbbi mondat igaz a futójátékra is, hiszen két átlagon felüli, sőt NFL kaliberű futó húzza magára ma a nike dresszt. LaGarrette Blount az idei szezon nagy prospect-jeként indult, aztán 60 perc (és egy vereség) elég volt neki, hogy mindent tönkretegyen maga körül. A Broncos elleni meccs lefújásakor hátulról leütötte egyik ellenfelét, ezért az NCAA egész szezonra eltiltotta, ám szívszorító levelének hála visszatérhetett és múlt héten már be is küldte a pályára Chip Kelly főedző. Brusztolós, erőteljes játékos, aki előtt nagy jövő állhat, és rengeteg csapat omlott volna össze, ha ilyen szintű játékosát veszíti el az 1. fordulóban, de nem az Oregon. Itt van ugyanis LaMichael James, egy újonc futó, akire nem találtak ellenszert egész szezonban. 24 yard választja el az 1500-as határtól és több TD-je van már most, mint meccse. (14/12). James az immáron beköszöntött 2010-es év egyik Heisman esélyese, és minden bizonnyal Blount-nál is sokkal fényesebb karrier előtt áll. A Buckeyes elleni rangadó egy újabb állomás lehet villámrajtot vevő karrierjében, biztos, hogy a snapek nagy részében ő lesz ott a backfielden, és Blountnak marad a fárasztás, vagy a rövid yardok. Saine és Herron is jól kiegészítik egymást, és nem rossz páros, de ahhoz képest, amilyen az Oregonnak van, majdhogynem elhanyagolható tényezők. Különleges párharc lesz ez a két futójáték között, amibe Masoli biztosan, Pryor pedig valószínűsíthetően szintén belefolyik majd.

 

Amiben biztosan jobb (még) a Ducks, az a már említett tight end poszt. Ed Dickson elsősorban elkapó TE, 6 TD-je van, 13.9-es átlaggal szedegeti le a labdákat elkapásonként. Méretei ideálisak, nehéz szerelni, jól játssza üresbe magát és végzős, szóval az önkéntes játékosmegfigyelőknek is kötelező célpont. A támadófal még fiatalabb, mint a Buckeyes-é. Három juniorral állnak ki, egy újonc és egy sophomore guard köré építve. Tény, hogy Masoli nem igényel olyan szintű védelmet, mint a zsebirányítók, de az mindenképpen kulcs lehet, hogy az OSU sokat látott pass rusherei ellen mennyit bír a fal. Pláne, hogy a Pac-10 védelmek ebben a Bowl szezonban nem mondhatni, hogy brillíroznának, rámutatva, hogy a Ducks OL-nek eddig könnyebb dolga volt. Az elkapók között Jeff Maehl a statisztikai éllovas, annak ellenére, hogy csupán egy slot receiver. A Ducks spread offense-t játszik, általában fullback nélkül, de sok 3 WR-es felállással, így a slot WR is hasonló számú snapet tölt a pályán, mint "szélső" társai. Maehl 686 yarddal volt a legtöbb elkapott yardot termelő WR, ám ez kissé csalóka adat, egy gyengébb futójátékkal megáldott csapatban, amely jobban rákényszerülne a passzjátékra, sokkal szebb számokat is tudna produkálni. Holtversenyben Dicksonnal, ő is 6 TD-vel áll a csapatrangsor ezen kategóriájának élén.

 

A védelem a kevésbé dicsőséges csapatrész Oregonban, ezért is lehet izgalmas meccs, mert az Ohio State-nél fordított a helyzet. A gárda nagy hiányzója Walter Thurmond III aki idény közben szenvedett súlyos sérülést és kényszerült átadni a helyet a no1 CB posztról másnak. A secondary egyébként igazi "ballhawkokból" vagyis labdalopókból áll, ilyen volt TJ Ward, a safety is, de ő sem teljesen egészséges. A védőfal ásza Will Tukuafu DE, ő a draft alsóbb régióiban biztosan gadát fog találni, míg a védelem közepén Casey Matthews a Packers rookie Clay Matthews kisöccse. A Ducks defense ellenfeléhez hasonlóan 4-3-as alapfelállást alkalmaz, ám náluk jóval gyakoribb, hogy 5 defensive backet küldenek fel a pályára.

 

 Fontos láncszem még Kenjon Barner visszahordó, aki alapvetően running back feladatokat lát el, de Blount visszatértével könnyen lehet, hogy limitálják az idejét és csak a special teamre fog koncentrálni. A másik oldalon elméletileg Ray Small 3-4. számú WR a returner, ám Tressel Rob Rose-al és Duane Carterrel együtt eltiltotta a házi szabályzat megszegése miatt.

 

Az edzők és a taktika

 

Chip Kelly-t idén választották meg a Pac-10 év edzőjének. 46 éves, new hampshire-i származású edző, aki sose volt jó játékos és már 27 évesen elkezdett edzőksödni lakóhelyéhez közeli alsóbb osztályú egyetemi csapatoknál. Volt DB, ST, SS, OLB, RB és OL edző is, mielőtt átvette 1999-ben a New Hampshire, majd 8 évre rá az Oregon támadókoordinátori posztját. Utóbbi nem volt ilyen hosszú karrier, hiszen 1 év alatt felküzdötte magát főedzővé, sőt, mint látjuk azonnal Rose Bowlig vitte csapatát. Napjain egyik legjobb támadószellemű egyetemi edzőjének tartják.

 

A másik oldalon Jim Tressel 11 évvel idősebb kollégájánál, és jóval eredményesebb is. Bár játékosként ő sem vitte sokra, az edzősködést élvonalbeli csapatoknál kezdhette meg, volt a Miami (Ohio), a Syracuse és az Ohio State szolgálatában is, mint QB,RB,WR edző, mielőtt 15 éves főedzői munkát vállalt volna a másodosztályú Youngstown State-nél. 2001-ben tért vissza a Buckeyes-hoz, azóta három alkalommal vitte őket nagydöntőbe, nyolc Bowlt játszhattak, igaz csak 50%-os a mérlegük ezeken. A 2002-es nagybajnoki cím alkalmával az összes létező év edzője díjat besöpörte, és már komoly névnek számít NCAA berkekben.

 

Ilyen eredménysor után távol álljon tőlem, hogy tippeket adjak az edzőknek, hogy mivel nőhetnek ellenfelük fölé, de azért mégis érdemes találgatni, hogy mi dönthet, milyen statisztikákba érdemes belekapaszkodni a meccs előtt.

 

Ha az Oregon két vereségét megvizsgáljuk, az nem meglepő, hogy a Stanford mit csinált ellenük: futott. Gerharték 254 yardot tettek meg a földön és dominálták az órát is, majdnem 38 percig volt náluk a labda. Persze ők mindig igyekeznek ezt csinálni, ellentétben a Boise State-tel, akik passzjátékban talán erősebbek, mint futásban. Ennek ellenére a szezonnyitó győzelem alkalmával 59 futókísérletük volt, és 42 és fél percig támadtak ők. Ebben bízhat az Ohio State is talán, hogy ha szoros az eredmény, akkor bármi lehet, de ha sok lehetőséget hagynak a Ducks offense-nek, akkor őket nem lehet megfogni hosszú távon. A Beavers is ráfázott erre, a liga egyik legjobb tailback-je, Jacquizz Rodgers csak 16 alkalommal kapta kezébe a labdát. A USC szintén végigdobálózta a mérkőzést, Joe McKnight hiába futott 6.3 yardos átlaggal, csak 15 carry íródott fel a neve mellé. A Utah még az utolsó negyedbeli vezetés birtokában is a levegőben akart haladni. A 7 passzkísérletükből csak 3 ért célba, kettőt megszereztek a kacsák, ki is kapott a Utes...

 

Nincsenek véletlenek persze, ha megszerzi a vezetést a Ducks, akkor az ellenfélnek előbb-utóbb előtérbe kell helyezni a passzjátékot, és akkor eljön az ő idejük. Ráadásul most duplán jól járhatnak, hiszen amellett, hogy nem szorítják a csapat erősségét (a támadókat) a pályán kívülre, köztudott, hogy Pryor hátrányból nehézkesebben tud csak játszani, jóval görcsösebben éli meg, hogy futni kell az eredmény után, mint mikor ők állnak nyerő helyzetben. Emellett ha jó lesz rajta a nyomás, az megint csak fél siker, hiszen a Buckeyes QB nem egy yard gyáros, 1828 yardot passzolt mindössze 12 meccs alatt, igaz a futásokkal ezt valamennyire tudja kompenzálni. A Buckeyes tehát amennyiben arra játszik, hogy hosszú drive-okat vezessen, a Ducksnak is igyekeznie kell, hogy kevés 3 and out akciója legyen, ezzel kvázi kihúzhatná a méregfogat, és egy fáradó defense ellen nyert ügye lehet.

Persze rengeteg dolog közbe szólhat, a turnoverek, a special team, a sérülések, vagy csak szimplán az adott napi forma, ez minden mérkőzésen szempontnak tekinthető.

 

Mire számítsak?

Egy BCS Bowl mérkőzésen természetesen bármi megtörténhet, és nem ildomos esélyest megnevezni. Én azért megteszem, elvégre az Oregon jelen pillanatban jobb csapatnak tűnik az Ohio State-nél. Sokrétűbb, kiélezettebb konferencián belüli küzdelemből nyertek meghívót, több az egyéniség a csapatban, aki meccset tud eldönteni, ponterősebbek és gyorsabban játszanak, mint a Buckeyes. Sokan, sok helyen szidják a Big Tent, hogy mennyire túlértékelt csoport, de fentebb az is elhangzott, hogy eddig a Pac-10 csapatai sem remekeltek. Utóbbi miatt már nem vagyok annyira biztos a Ducks győzelmében, de még mindig azt mondom, hogy azzal a sebességgel amit az ő offense-ük képvisel, az OSU védelme sem fog tudni mit kezdeni. Ugyanakkor azt is kíváncsiak figyelhetjük, hogy Pryor mire megy a szezon 2. felére visszaeső oregoni védelem ellen, végre vezér lesz és 3 BCS Bowl vereség után kupához segíti a gesztenyéket, vagy jön a szokásos nyögvenyelős szenvedés, és a nagy nehezen összekapart 100 passzolt yard...

 

 

Herczeg Ádám (HörI)