CFB College Bowlok: ORANGE BOWL

Mikor?
Hajnali két órakor kezdik el a találkozót a felek, az összecsapást a FOX viszi házhoz. Itthon az ESPN America élőben közvetít, és felvételről is látható lesz szerda este héttől

Hol?
A Land Shark Stadium Miami Gardens-ben, Miami egyik külvárosában található, festői környezetben. Jelenleg futballmeccs esetén 76,500 néző befogadására képes, biztosan össze is fognak gyűlni ennyien a mérkőzésre. Az aréna ismertebb neve Dolphin Stadium, ebből le is lehet vonni a következtetést, hogy itt játszik a Miami Dolphins NFL-együttese is, de az aréna ad otthont a Miami Hurricanesnek az NCAA-ben és a Florida Marlins-nak MLB-ben. Népszerű helyszín ez nagy meccsekhez: idén a Super Bowl és a Pro Bowl is itt kerül megrendezésre, három egyetemi nagydöntőt (köztük a tavalyit), valamint négy Super Bowlt rendeztek már itt. 1996 óta állandó helyszínt nyújt az Orange Bowlnak, bár 1999-ben a Dolphins egyik rájátszásmérkőzésével való ütközés miatt az Orange Bowlban játszották le, ahol a kezdetektől 1995-ig játszották a találkozókat, azonban ez a stadion ma már nem áll.

Miért?
1935-ben játszották az első mérkőzést a Narancs Tálért, de a találkozónak volt elődje, 1932-ben már Palm Festival Game néven rendeztek Miamiban egyetemi összecsapást az alapszakasz után, hogy nyújtsanak egy kis szórakozást a világválság közepette. Ezekben azonban még garantált hely járt a Miami egyetemnek, 1935-től azonban már nem volt lefoglalva a Hurricanes számára az egyik hely, így innentől számítanak ezek a mérkőzések hivatalos bowlnak, amelynek a környék neves gyümölcse után az Orange nevet adták. 1968-tól az egyik résztvevő a Big Eight konferencia (a mai Big 12 elődje) bajnoka volt, amennyiben annak nem volt kötelezettsége a döntőben. 1994-ben és '95-ben a Bowl Coalition rendszer részeként bajnoki döntő is volt ez a találkozó, 1998-tól viszont megérkezett a BCS rendszer, és az akkori szabályok szerint vagy bajnoki döntőként, vagy a Big East és az ACC konferencia győzteseinek összecsapásaként került megrendezésre. Így került sor három további döntőre (1998, 2001, 2005) az Orange Bowl keretei között, 2006 óta azonban a jelenlegi rendszer van életben, így sem döntő, sem két kötött konferencia nincsen, viszont továbbra is a négy BCS bowl egyike a mérkőzés. Az ACC bajnoka azonban jelenleg is automatikus meghívott (ez idén a Georgia Tech), az ellenfél azonban egy szabadon választott emghívott csapat. Az összecsapást 1989 óta a FedEx, a világ egyik legnagyobb szállítmányozási cége támogatja névszponzorként, az ajándékokat a játékosok számára azonban más vállalatok biztosítják: a Sony egy ajándékcsomaggal, a Tourneau egy órával, a New Era egy baseballsapkával, az Ogio pedig egy laptoppal járul hozzá minden résztvevő játékos élményéhez.

Korábbi találkozások
A két együttes közül a Georgia Tech vett részt több alkalommal az Orange Bowlon, ez lesz a hatodik fellépésük, igaz, utoljára 1967-ben léphettek pályára az egyetemi utószezon Miami-i állomásán. Három sikert könyvelhettek el (1940, 1948, 1952), és ez lesz összességében a harmincnyolcadik bowl, amelyen részt vesznek, és négy bajnoki címmel is büszkélkedhetnek, azonban a BCS rendszerben ez lesz az első fellépésük nagy bowlon. Az Iowa eleddig csak egy alkalommal (2002, a USC lemosta őket annak ellenére, hogy a kezdőrúgásból száz yardos return TD-t szerzett a Hawkeyes) játszott ezen a meccsen, mivel a Big Tenből nem igazán hívtak meg ide csapatokat a BCS rendszer bevezetése előtt. A Hawkeyesnak ez lesz a huszonnegyedik bowlja, és 1958-ban nemzeti bajnokok lettek. 

Út az Orange Bowlig
Mindkét együttes nagy tervekkel várta a szezont, hiszen jó mérleggel zártak tavaly, és egyikük kerete sem volt éppen öreg. Az Iowánál azonban úgy tűnt az év elején, hogy nem lesz kitűnő az idény, mivel több skill játékosuk sérülést szenvedett, és ez a Big Ten-csapathoz képest nehéz menetrend mellett nem tűnt biztatónak. Azonban a Hawkeyes hihetetlen győzelmet hihetetlen győzelemmel fejelt meg, félelmetes fordítások, nagy skalpok jellemezték a szezon nagy részét Iowa City-ben, és 9-0-ával indítottak, bár egyre nehezebben sikerült diadalmaskodniuk az aktuális ellenfelek felett. A varázslat kulcsa Ricky Stanzi quarterback volt, és amikor megsérült, már nem tudott veretlen maradni a Hawkeyes - a Northwestern mérte rájuk első vereségüket. Ezután következhetett a "konferenciadöntő", ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a Columbusban rendezett Ohio State elleni találkozó nyertese képviselheti majd a Big Tent a Rose Bowlban. Az összecsapás méltó is volt a téthez, a Stanzit nélkülözni kényszerülő Sólyomszemek szívósan állták a sarat, és hosszabbításra kényszerítették a Buckeyes-t, azonban az offense tudomány itt megállt, a csereirányító James Vandenberg eladta a labdát, így a házigazdák előtt kihagyhatatlan lehetőség kínálkozott a győzelemre, és éltek is vele. A két zakó azonban nem törte össze a gárdát, és a Minnesota ellen egy nullázással sikerült zárni az idényt, ezzel pedig a legjobb tízbe került a csapat a rangsorokban (10-2-es mérlegükkel a BCS lista tizedik pozícióját foglalják el jelenleg), Kirk Ferentz vezetőedzőt pedig méltán választották a Big Ten legjobb trénerének, karrierje során már harmadszor.

A Georgia Tech Paul Johnson vezetőedző tavalyi sikeres bemutatkozásán felbuzdulva idén a tavalyi Chick-fil-A bowl felülmúlását tűzte ki célul, és ez sikerült is egy igen kalandos szezon végén. Tizenötödik kiemeltként vágtak neki a küzdelmeknek, és egész évben benne voltak a Top 25-ben, annak ellenére, hogy nehezen nyertek a második héten a Clemson ellenében, a Miamitól pedig simán ki is kaptak a harmadik forduló során. Innentől kezdve azonban nem volt megállás, végigverték az ACC-t (igaz, sok szoros összecsapás is volt a menetelés közben, például a Wake Forest ellen hosszabbítás is szükségeltetett a sikerhez), és két SEC-csapatot (még ha nem is a legjobbakat) is sikerült legyűrniük, így az ősi rivális Georgia elleni összecsapást az ACC egyik döntőseként várhatták. Hazai pályán azonban azonban a Bulldogs a saját fegyverükkel győzte le őket: képesek voltak jobban futni, mint a Yellow Jackets. A csorbát egy kiváló ACC fináléval sikerült kiküszöbölni, annak ellenére, hogy az ellenfél (a Clemson) sztárja, CJ Spiller négy(!) touchdownt is szerzett. Johnsonnak ezt követően szinte automatikusan járt a konferencia legjobb edzője elismerés, amelyet már tavaly is besöpört, és a csapat 11-2-es mérlegével kilencedik helyre került a BCS rangsorban.


A játékoskeretek

IOWA

Ha az ember hallott már az idei Iowáról, akkor az első játékos, aki beugrik, biztosan Ricky Stanzi. Minden bizonnyal teljesen egészségesen láthatjuk újra a pályán, neve pedig összefonódott a győzelemmel, annak ellenére, hogy a statisztikák szerint nem kimagasló játékos. A gárda passzjátéka nincs benne a legjobb ötvenben az NCAA-ben, pedig jobban megy nekik ez, mint a futás, azonban Stanzi mindig megtalálja a módját annak, hogy sikerre vezesse a Sólyomszemeket, és ez mindennél fontosabb. Már a tavalyi, korántsem sikertelen csapatban is többnyire kezdett, azonban csak idén mutatkozott meg igazán mentális keménysége. Néha ugyan nem vigyáz a labdára (tizennégy interceptionje közül hármat touchdownra hordott vissza az ellenfél), de a fontos pillanatokban mindig lehet rá számítani. Kilenc idei sikeréből ötször még hátrányban volt a félidőben az Iowa, egyszer pedig egál volt az állás, ezzel bizonyítja, hogy számára nincs lehetetlen. Stanzi nem éppen egy dual-threat irányító, és a vezér szerepe is új lehet neki, hiszen tavaly a Shonn Greene-fémjelezte futójátékhoz csupán asszisztálnia kellett, ezért év elején gyakran bizonytalannak látszott a dobásoknál. Az első félidőkben ezt továbbra is tartja, azonban a második játékrészben szinte kivirul a pályán, elemében érzi magát, legtöbb passza pontos. Érdekes módon ezt a fala is megérzi, rendszeresen jobb védelmet kap a találkozók második felében. Ezen OL legnevesebb tagja Kyle Calloway, aki az idei drafton a középső körökben kelhet el, és kitűnő right tackle válhat belőle a későbbiekben. A baloldalon pedig a junior évét taposó Bryan Bulaga, aki Calloway-nél is hamarabb kelhet el a drafton, Szintén érdemes lesz odafigyelni Stanzi egyik kedvenc célpontjára, Tony Moeakira, akire szintén mindig lehet számítani a kulcspillanatokban, és az idény legjobb Big Tenes tight endjének választották az edzők (az újságírók szerint csak a második csapatba fért bele), és a másodéves Marvin McNuttra, aki a legtöbb touchdownt szerezte az Iowának az idén, és bármikor képes lehet egy-egy nagy playre. A legtöbb yardot azonban a returnerként is remeklő, Derrell Johnson-Koulianos jegyzi 2009-ben, a kulcsszituációkban rá is lehet számítani, elég csak az Ohio State ellen a negyedik negyedben szerzett 99 yardos visszahordás TD-jére.

A futójáték nem büszkélkedhet hasonló hírességekkel, részben azért, mert Shonn Greene utódját még nem igazán sikerült megtalálni, de még inkább a sorozatos sérülések miatt. A legnagyobb szerep az eredetileg csak kiegészítő játékosnak szánt freshman Adam Robinsonnak jut, aki két meccset szintén kénytelen volt kihagyni, és húsz cipelésnél többet nem bíztak rá csupán egyszer, viszont a várakozásokon felül tudott teljesíteni, azonban a csapat futójátéka így is katasztrofális, nincs benne az NCAA száz legjobbjában. Rajta kívül a szintén elsőéves Brandon Wegher juthat labdához, ő kevésbé hatékonyan végzi a dolgát, de láthatóan bőven elég jól a győzelmekhez. További hátrány a gyenge futójáték mellé, hogy mindkét RB kis termetű, rövid yardos szituációkban gyakran megállítják őket, egy Greene-féle erősebb felépítésű futó nagyon hiányzik ebből a keretből.

Miután a Hawkeyes egyik támadónemben sem kiemelkedő, nyilvánvaló, hogy a defense-ük a siker kulcsa Stanzi "clutch-sága" mellett. Ez a tizedik legjobb egység az országban az engedett pontok számát tekintve, és néha nagy play-ekkel is kivették a részüket a győzelmekből. Tulajdonképpen a Big Ten egyetlen értékelhető passzvédelméről beszélünk (negyedikek ebben a kategóriában), de a futás ellen sem kell szégyenkezniük: ugyan "csak" a harminckettedikek a ranglistán, ez annak köszönhető, hogy az ellenfelek nem mertek passzolni ellenük, jobb ennél ez a részleg. A védőfal legjobbja a 9,5 sacket szerző Adrian Clayborn, de az egész line erősnek mondható, és egyik kezdőjátékos sem végzős még. De hátrébb találjuk az igazi sztárokat, ugyanis a linebacker-sor az egyik legerősebb az NCAA-ben. AJ Edds a drafton is kelendő lehet, mivel az elkapók (tight endek) levédekezésében is az élen jár - négy interceptiont is szerzett már az idén. Talán még nagyobb név a középső LB, Pat Angerer, aki az egyik első számú tacklegyár az egész ligában. Egyedül méretei miatt merülnek fel vele kapcsolatban kétségek, azonban Cover-2 rendszerekbe kitűnően illik, és ő is megfelelőt nyújt a passzok levédekezésében is. A secondary sem marad el igazi playmakerek szolgáltatása nélkül. Ott van például Shaun Prater, aki rengeteg labdát üt el az elkapók elől, pedig csupán másodéves, valamint Amari Spievey, aki a sztárelkapókra szakosodott. Még nagyobb név azonban Tyler Sash safety, aki a a nagy playek specialistája (hat interceptionje van az idén, és van közt két igen hosszú return is, amelyből az egyik TD-t is eredményezett), és a Big Ten első csapatába is beszavazták, az All-American válogatottak közül pedig a harmadik számúba fért be, és szintén sophomore-ról beszélünk, a jövő biztosítottnak látszik ebben a részlegben. Hihetetlen erős tehát ez a védelem, jó pár hatalmas, draftra is készülő sztárral, az ő feladatuk lesz kordában tartani a Georgia Tech-et, mivel a támadók nem biztos, hogy pontzuhataggal örvendeztetik meg a szurkolókat (ahogyan általában nem szokták).  


GEORGIA TECH

A Lódarazsak Paul Johnson edzősége alatt Triple Optiont játszanak, így a reflektorfényben a futók vannak. Ez az NCAA második legjobb futórészlege (csak a Nevada még vadabb offense-e büszkélkedhet jobb számokkal ilyen tekintetben), és a legnagyobb sztár az erőfutó Jonathan Dwyer. Ő az egyk futó a legtöbb play-nél, társai pedig a kisebb, de gyorsabb Roddy Jones és a Dwyerhez hasonló méretekkel rendelkező Anthony Allen. Mindhárman valódi veszélyt jelentenek, nem csak futásaikkal, hiszen remekül blokkolnak is, ami kulcsfontosságú ebben a szisztémában. Természetesen ilyen remek futójáték nem létezhetne egy remekül blokkoló fal nélkül - a Tech-nél pedig öt hatalmas fiatalember gondoskodik erről, közülük a legnagyobb név a guard Cord Howard.

Bár a Tech a futásokról híres, a passzjátékhoz szükséges posztokon sem kell szégyenkezniük. Josh Nesbitt az irányító, ő az idén folyamatosan fejlődött, és egyre pontosabbak a passzai - más kérdés, hogy nem a levegőben remekel igazán, 50% alatti átlaggal szerez complete átadást egy kísérletből. A Triple Option taktikában a QB is egyfajta futónak számít, így Nesbitt majdnem ezer yardot futott, és kevesebb, mint 1700 yardot passzolt, volt olyan találkozó, ahol csupán nyolcszor dobott és huszonhétszer futott. A Hawkeyes ellen sem valószínű, hogy passzaiban gyönyörködhetünk, futásaiak megállítása viszont nem lesz könnyű feladat. Ennek ellenére van egy veszélyes célpontja - DeMaryius Thomas a Yellow Jackets 76 jó passzából 46-ot kapott, és simán átlépte az ezer yardos határt, nyolc TD-t szerezve - be is került a harmadik számú All-American csapatba. Rá is kell tehát figyelni amellett, hogy a futás teljes megállítására muszáj koncentrálni - nem lesz egyszerű feladata a Hawkeyes-nak.

Az ACC bajnokainak védelme már kevésbé elit, csupán az NCAA középmezőnyébe tartozik, és sokkal kevésbé hatékony, mint az ellenfél defense-e. A futással különösen sok gondjuk akadt a jobban futó csapatok (Georgia, Clemson) ellen, de minden szinten akadnak problémák. A védőfalban találjuk az egyetlen igazi kalsszist a rettegett passrusher, Derrick Morgan személyében. aki tizenkét sack-el a konferencia legjobbja 2009-ben. Rajta kívül azonban ez a részleg is legfeljebb középszerűnek nevezhető, csakúgy, mint a linebacker-sor. Brad Jefferson és Sedric Griffin hozzák a tackle-ket, de semmi extrára nem képesek, a secondaryben pedig az elsősorban futás ellen hasznos Morgan Burnett safety az egyedüli említésre méltó játékos, mivel sem Mario Butler, sem Jerrard Tarrantt nem számít a jobb cornerbackek közé. Utóbbi viszont a special teamben nagy fegyvere a Georgia Tech-nek, a liga egyik legjobb punt returneréről beszélünk ugyanis. Nem csak a puntokat, hanem a turnovereket is hatékonyan hordja vissza, remekül lavírozik tehát a szerelni vágyók között, csak az elkapók levédekezésével akadtak problémái.


Az edzők és a taktika
Mint már az korábban kiderült, két kitűnő renoméjú trénerről beszélünk, ráadásul a Yellow Jackets szokatlan stílusa rengeteg taktikai érdekességet felvet, így az edzők csatáját is vegyük górcső alá.

Kirk Ferentz a Hawkeyes ötvennégy esztendős főedzője egyetemi játékoskarrierjét a Connecticutnál töltötte, és egész jó linebackernek számított a ligában, azonban ahhoz nem volt elég jó, hogy profivá váljon, így huszonkét éves korában már segédedzőnek állt. Miközben egy kisebb egyetemnél volt defensive coordinator és az offensive line trénere, irodalomtanárként dolgozott az egyetemen, igazából csak 1981-ben kötelezt el magát a futball mellett, amikor az Iowa támadófalának vette át az irányítását. Nyolc éven keresztül kitűnő munkát végzett, így előbb a Mine egyetem főedzője, majd az NFL-ben a Cleveland Browns és később a Baltimore Ravens támadófalának koordinátora lett, és ezt követően, 199-ben foglalta el a Sólyomszemeknél a vezetőedzőt megillető széket, amit azóta is betölt. Mint már említve volt, háromszor lett a Big Ten legjobb edzője, és egyszer (2002-ben) elnyerte a liga legjobb HC-jának járó Walter Camp Awardot is. Kétszer nyerte meg a konferenciát (2002, 2004), és többször pletykáltak már esetleges NFL-karrierjéről. Ahogyan csapatából is látszik, a védelmek guruja, de a támadófalhoz is ért, csapatai viszonylag pedig tradicionális felállásokkal dolgoznak.  

Paul Johnson ötvenkét éves, és 1981-ben kezdte el edzői karrierjét, első nagyobb állása a Hawaii támadóedzősége volt. A Rainbow Warriors-nál vezette be először Triple Option rendszerét, és a sikerek nem maradtak el, konferenciát tudtak nyerni a szigetlakók. Ezt követően szerződött a Tengerészethez (1995), ahol az évtizedek óta vergődő programot sikerült újraélesztenie szisztémájával, így két évvel később már a Georgia Southernnél vezetőedző lehetett. Rövid idő alatt Div I-AA (a másodosztály, ma FCS) legerősebb gárdáját faragta a déli államban, és '99-ben, valamint 2000-ben is bajnok tudott lenni fiaival ,mindkét évben elnyerve az osztály legjobb edzőjének járó díjat. Így egyenes út vezetett vissza a Navy-hez, 2002-ben azonban igencsak gyengén kezdte meg a munkát (2-10-es mérleg), ezután azonban nem volt megállás, egyre sikeresebb és sikeresebb lett, majd 2007-ben még a Notre Dame-t is sikerült legyűrni. Az állandó győzelmek következtében egy BCS iskola, a Georgia Tech úgy döntött, kipróbálja Johnsont, és amint látható, a kísérlet egyelőre teljes siker. Mindkétszer a konferencia legjobb edzője lett, és tavaly CBS tévécsatorna szerint az egész liga legjobbja, ezzel bizonyítja, hogy szokatlan támadótaktikája erősebb menetrendekkel is hatékony tud lenni, ezzel akár nagy hatást is tehet az NCAA-re.

A meccs nyilvánvalóan egy kérdés körül dőlhet el: sikerül-e az Iowa-nak valamilyen szinten féken tartania a Triple Optiont? Nehéz erre válaszolni, hiszen hasonló rendszerrel sem találkoztak még, azonban egyértelműen azon kevés védelmek egyike a Hawkeyes-é, amelynek összejöhet ez. Ehhez először is az kell, hogy Thomas ne tudja megverni Spievey-t egy az egyben, ugyanis ez esetben csak futni tud a Tech, ami egy ilyen erős front seven ellen még egy ilyen jó futógépezettel sem lesz könnyű egymagában, főleg, mivel ez esetben a safety-k is besegíthetnek. Szintén a Hawkeyes előnyére szolgál az, hogy már elég régen (november 21. óta) pihenhetnek, és szintén jó ideje tudják már, hogy a Lódarazsak csapata lesz az ellenfél, ez pedig egy olyan remek védőedzőnek, mint Kirk Ferentz elég lehet arra, hogy kidolgozza a megfelelő stratégiát. 

A futás megállítása más szempontból is kulcsfontosságú, ugyanis a Georgia Tech kimagaslóan a legjobb az NCAA-ben a labdabirtoklás terén, és ez azért is lényeges, mivel a védelmük legfeljebb közepes, pihenten tartva azonban megálílthatják az ellenfeleket. Amennyiben a Yellow Jackets nem tudja sokat birtokolni a labdát, hosszú drive-okat vezetni, a fáradt védelmet a hajrák királya, Ricky Stanzi kivégezheti. Szintén fontos lehet a Hawkeyes számára az, hogy egy-egy nagy play-t meg tudjanak csinálni, legalább negatív yardért szereljenek, ugyanis a Tech nem a nagy játékok csapata általában, viszont stabilan szoktak tudni hozni négy-öt yardot, sok harmadik és rövid szituciót kialakítva, amiben kiválóak, hiszen a 3rd downokat a második legjobb százalékkal váltják első kísérletre a ligában. Így tehát vagy egy-egy nagyobb playt kell tudni megcsinálnia a Sólyomszemeknek, és esetleg megnyerni a turnovercsatát, vagy a harmadik downos védekezésen kell javítaniuk, bár így sem állnak rosszul ebben a mutatóban (harminckettedikek az egyetemek rangsorában).

Amikor az Iowa támad, jóval alacsonyabban jegyzett egységek kerülnek a pályára, mindkettő a másik csapatrészben bízik: a Yellow Jackets abban, hogy sok hosszú drive-al pihenteti és kényelmes előnyhöz juttatja őket az offense, a Hawkeyes pedig abban, hogy a védelmük feltartóztatja Dwyerékat, és lesz lehetőségük megnyerni a találkozót. Elképzelhető, hogy az első félidőben a friss Tech defense-en még nem talál fogást Stanzi és bandája, de a második játékrész során megtörhetik a védelmet. Nagyon fontos lehet Derrick Morgan harca a kitűnő tackle-kel, ha sikerül legyűrnie őket, Stanzi számára szokatlan nyomás érkezhet, ami összezavarhatja (és ne feledjük, nem régen épült csak fel a sérüléséből, egy nagyobb ütközés esetén talán nem tudja befejezni az összecsapást). A special teamek szerepét sem szabad elhanyagolni: az ACC bajnokai a visszahordásokban a legjobbak közé tartoznak a puntok terén, míg az Iowa csupán közepes átlagokkal rendelkezik - de az Ohio State ellen megmutatták, hogy vészhelyzet esetén ezt a fegyvert is elő képesek rántani. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy - ahogy az az egyetemi fociban lenni szokott - egyik rúgó sem tökéletes, nem lehet bennük száz százalékig megbízni minden esetben.

Mit várhatunk?
Bár az Orange Bowl idén is a legalacsonyabb színvonalú találkozónak ígérkezik a BCS bowlok közül, izgalomban könnyen felülmúlhatja az összes többit. Kicsit esélyesebb a Georgia Tech, mivel futójátékuk megállítása keveseknek sikerül, az Iowa-t pedig Big Ten csapatként alábecsülik (mint az történt a Northwesternnel vagy a Penn State-el tették), ráadásul általában a kiscsapatokat is kiélezett csatában győzték le, nagy energiákat felemésztve, egy ilyen erős ellenféltől féltik a Sólyomszemeket. Azonban van néhány tény, ami a Hawkeyes mellett szól. Először is az NCAA első harmadába tartozó futás elleni védelmekkel szemben a Tech mérlege 1-2, az Iowa pedig ilyen csapat, azaz egy jó erős front sevennel meg lehet állítani a Triple Optiont is. A másik érv pedig az edzők múltja. Ferentz csupán egyszer okozott nagy csalódást a csapatával bowlon (pont az Orange Bowlon, 2002-ben), inkább sikeresnek nevezhető (4-3-as mérleg, a Florida és a Texas elleni szoros vereség is megmagyarázható, a South Carolina vagy a Florida kiütése viszont igen jól hangzik). Johnson mindeközben csupán kétszer nyert és ötször kikapott bowl meccseken, mindkét sikere gyengébb együttesek ellen volt, és a tavalyi méretes zakó az LSU-tól csalódás volt a Georgia Tech szurkolói számára. Egy biztos: minden előrejelzés szerint végletekig kiélezett találkozóra lehet számítani, így kötelező program lesz a meccs megtekintése minden NCAA-, és amerikafoci drukker számára.


Rajnai Gergely (Rajna)