NCAA Div-A: 9. hét - Összefoglaló

Csoda történt: a héten nem történt csoda! Már szinte hozzászokhattunk ahhoz, hogy hétről hétre nem egy bajnokesélyesnek, roppant erősnek kikáltott együttes betlizett, a váratlan eredmények között csak kapkodhattunk a fejünket. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden a papírforma szerint zajlott, de például négy forduló után először fordult elő, hogy az első három kiemeltből mind a három nyert! Nyugodtan konstatálhatjuk, az erőviszonyok már jobban láthatóak, mint 2 hónapja, vagy akár 2 hete… Ez utóbbival majd egy másik cikk keretében foglalkozunk, most fókuszáljunk a 9. heti mérkőzésekre! A középpontban továbbra is a „véres SEC”, a kicsit túlértékelt Big Ten és ACC, a nagy változáson átesett Big East, Pac-10 és Big12 csoportok csapatai.


Boston College (#2) @ Virginia Tech (#8) 14-10

4 perc és 11 másodperc volt hátra a mérkőzésből, 2&10, mikor a Boston College 10-0-ás hátrányban a saját 9 yardosától próbálkozhatott. Csak két remény maradt: az Isteni közbeavatkozás és Matt Ryan (QB, senior). Az írek által alapított, azaz erősen keresztény egyetem híveinek fohászai meghallgatásra találtak, a Heisman egyik fő várományosa két hatalmas drive-t vezetve, az utolsó pillanatokban megnyerte mérkőzést az Eaglesnek. Pedig a fent említett momemtumig nem volt ilyen rózsás helyzetben a BCS rangsorban az Ohio State mögött második kiemelt BC. Hatalmas eső zúdult a játékosokra, ami szétzilálta passzjátékukat, Ryan rettenetesen játszott (összesen két interceptiont dobott, de ha ez a szám 7 vagy 8, akkor sem lepődhettünk volna meg…), a Virginia Tech viszont ráérzett a nagy lehetőségre, Branden Ore (RB, sophomore) magára talált. Lett is volna mit törlesztenie a Hokiesnak, 15 csütörtöki mérkőzésükből 2-t vesztettek csak el, mindkettőt a bostoniak ellen… Ez a szám már 3, köszönhetően Matty Ryan feltámadásának (4 perc alatt több yardot passzolt, mint az este azt megelőző részében), a bitang nagy szerencsének (ejj az az onside kick 10-7-nél…) és a tapasztalatnak. Utóbbiból van bőven a Sasoknál, mivel az egész elsőosztályban náluk szerepel a legtöbb végzős, az NC Statehez távozott Tom O’Brien edző babérjait tökéletesen aratja le Jeff Jagodzinski, akin kívül csak Joe McKenney volt képes 8-0-al kezdeni a BC-vel. Ezzel a sikerrel megszakadt a rossz sorozat, a USC, a California és a South Florida zakója után végre képes volt sikerel venni a heti akadályt az no. 2. gárda…

West Virginia (#7) @ Rutgers (#25) 31-3

Nagy adok-kapok van kialakulóban a Big Eastben is, a megbolydult méhkashoz hasonlító konferenciában egyetlen csapat sem mehet biztosra riválisa ellen, rengeteg a körbeverés. A West Virginia és a Rutgers közül előbbi egy botlást kivéve magabiztosan menetel, utóbbi teljesítménye azonban jóval hullámzóbb. Több fórumon tavaly az "Év Edzőjének" választott Greg Schianonak és csapatának adott volt az alkalom a bizonyításra, hazai pályán kellett volna megállítani főleg futásokban jeleskedő Mountaineerst. Földön sikerült is felvenni a versenyt, Ray Rice (RB, junior) újra 100 yard felett termelve iskolarekordot döntött (ez volt a 20. ilyen meccse egyetemi karrierje során!), de mint az esetek többségében, megint a turnoverek aránya döntött. 4 labdaeladás mellett egyszer sem szerzett labdát ily módon a Knights, több szép reményű támadása ért csúfos véget. A West Virginiában közben újra parádézott Pat White (QB, junior) és Steve Slaton (RB, junior), ha pedig ez a duó jól muzsikál, nincs ki őket elhallkítsa. Kötelező megemlíteni a védelmet, hiszen ebben a kategóriában is az elit kategóriába sorolható az újra nagydöntős álmokat szövögető West Virginia. Ellenfelük 2002-ben szerzett ilyen kevés pontot, ami óriási változás múltkori találkozásukhoz képest: a végeredmény akkor 41-39 volt… A Rutgersnek sem a top25-ös kiemelés, sem a WVU nem jó ómen, az ideivel együtt 13 éve képtelen megverni fő mumusát.

South Florida (#10) @ Connecticut (#23) 15-22

A WVU győzelme és sikeressége nem szenzáció, őket szinte mindenki igen magasra taksálta. A Connecticutra és a South Floridára viszont ez már semmiképpen sem igaz, nem csak konferencia, hanem talán az egész liga két legnagyobb meglepetéscsapata feszülhetett egymásnak a Huskies stadionjában. Mindketten 2000-ben csatlakoztak a legmagasabb vonalhoz, 2007-ben pedig fennállásuk legnagyobb sikerét érték el a top 25-be kerüléssel. A USF ennél is tovább ment, a múlt héten már a másodikak voltak ezen a listán, de ez ugye nem jelent sok jót… Az irányító Matt Groethe (sophomore) és a defensive end George Selvie (sophomore) vezette Bullsnak megálljt parancsolt a Rutgers, és úgy látszik, ez sokkoló hatású volt, nem ment a játék a UConn ellen sem. Groethe azért tovább építgette képzeletbeli tampai szobrát, a kettes számnál maradva ő lett a második 4000 passzolt és 1000 futott yardot elérő irányító a USF QB-i között. A Huskies még mindig nem tűnik bivalyerős csapatnak, mérkőzései többségében (ahogy most is) az ellenfelük elért yardokban és labdabirtoklásban felülmúlja őket. Ahogy mondani szokás: ezt a játékot sem pontozásra, hanem pontokra játsszák, ebben kétségkívül most is ők voltak a jobbak. Bár a rosszmájúak megjegyezhetik, ehhez kell a bírók alaposan közrejátszása is, emlékezzünk csak a múlt heti punt return TD-re… Kétes ítélet most is volt, de azt nem lehet vitatni, hogy szívüket-lelküket kiadják a pályán. Még ennél is nagyobb dicséret jár az egyéni rekordot beállító André Dixonnak (RB, sophomore), nélküle nem születhetett volna meg a Connecticut történetének első, rangsorolt egyetem elleni diadala.

USC (#12) @ Oregon (#5) 17-24

Életük legnehezebb vizsgája elé néztek az Oregon Ducks játékosai, 2000-es évek legsikeresebb futballdinasztiája, a USC Trojans elleni mérkőzést kellett sikeresen abszolválni. Mindezt úgy, hogy hosszú-hosszú évek óta először ők voltak a favoritok. Szezon előtti esélylatolgatásunkat visszaolvasva kijelenthetjük, változnak az idők… Ezzel az Oregonnal pedig megéri komolyabban számolni, zseniális futballt mutatnak be hétről hétre, Bellotti tökélyre fejlesztette az option offenset, a védekezés fejlődőképes, a kulcsmomentumokban nem remeg a Kacsák közül senkinek a keze és a lába sem. Nagyon sok helyen van így – ami kicsit frusztráló is lehet -, de itt is az irányító és a fő futó vette vállára a csapatot. Jonathan Stewarttal (RB, junior) tavaly sem volt gond, és Dennis Dixonból (QB, senior) is fantasztikus vezéregyéniség vált, hatalmasat fejlődött tavalyi önmagához képest. Több szakértő szerint eleddig Dixon az, aki hazaviheti a Heisman-trófeát. A kacsákat látva nem elképzelhetetlen, hogy akár a döntőbe is bemasíroznak (vagy berepülnek, kinek hogy tetszik), a rendszer sajátosságából adódóan ugye ez nem csak rajtuk múlik… A USC ez irányú reményei tovaszálltak, ez utóbbi 10 csoportmérkőzésből elvesztett 4 találkozó valószínűleg nem fog Carroll főedző dicsőséglistáján szerepelni. Ez főként annak tudatában fájó, ahogyan a Trójaiakat augusztusban kikáltották „világverő” alakulatnak. A Booty helyére bekerült Mark Sanchez (QB, sophomore) hosszabb távon megoldás lehet, apró szépséghiba, hogy egy USC-nél ilyen nem létezik, minden meccsen a győzelem a fontos. Nagy kérdés ez a szemlélet a hátralevő találkozókon mennyire változik meg, senki nem tudja még, ez csak átmeneti rossz időszak vagy korszakváltás kezdetén vagyunk… Persze a záróvizsgák (a padban és a pályán egyaránt) még messze vannak, következő héten Oregon-Arizona State harc a Pac-10 trónjáért, a USC fanok azzal vigasztalódhatnak, hogy Joe McKnight személyében lehet új Reggie Bushra leltek…

Florida (#11) vs. Georgia (#18) 30-42

A világ legnagyobb kültéri koktélpartija, így ismert a Florida és a Georgia összecsapása. Az NCAA alkoholtilalmainak kifigurázásaként jött létre ez a hagyomány, a mérkőzést minden évben Jacksonvilleben rendezik meg, hatalmas banzáj kiséretében. Bár a 2004-es tragédia miatt (3 ember halt meg) ezt a titulust már nem igen reklámozzák, a találkozó ebben az évben is sorsdöntő fontosságú volt mindkét egyetem számára. A címvédő Gators számára még élt a remény címe megvédésére, a Dawgs pedig a Tennessee és a South Carolina elleni vereség ellenére, a körbeverések miatt, továbbra az egyik fő jelentkező a SEC keleti divíziójának élére. Vérbeli derbikhez méltó módon, fantasztikusan kezdődött a találkozó, az első negyedben már 14-7-t mutatott az eredményjelző az UGA javára. Ekkor már sejteni lehetett, hogy valami nincs rendben a Florida védekezésében, ráadásul az irányító Tim Tebow (sophomore) vállával is adódtak gondok. A makacs sérülés Tebow mobilitására jókora hatással volt, futni csak végszükség esetén mert (viszont nagyon jókor, két rushing TD-t is feljegyezhetett). A futott yardokat a sztárelkapó, Percy Harvin (sophomore) szállította, rengeteg reverse próbálkozásból. Eddig még nem is lett volna probléma, a kicsit megroppant offense becsülettel tette a dolgát. Nem állta viszont jól a sarat a defense, az egyetlen Int return TD-n kívül (ami végülis a jó field pozíciónak tudható be) botrányosat produkáltak. Knowshon Moreno (RB, freshman) egyéni csúcsot döntött futott yardokban, Matthew Stafford (QB, sophomore) a fontos helyzetekben megtalálta elkapóit, a Gators secondary a második félidőben mintha a pályán se lett volna. A két egység, az O és a D együttes visszaesését már nem bírta el a Gators, és ha nem is könnyedén, a vártnál simábban győzedelmeskedett a Georgia az Alligátorok felett, 18 alkalomból mindössze harmadszorra… Ennél több pontot utoljára 7 éve kapott a regnáló bajnok, a nagydöntő biztosan, de akár még a Bowl-szereplés is elúszhat…

Nebraska - Texas (#19) 25-28 – (tomi0215)

Ellentétes előjelelekkel várhatta az összecsapást a két csapat, a Nebraska az ezt megelőző 3 meccsét elvesztette (Missouri, Oklahoma State, Texas A&M), míg a Texas 2 győzelemmel „melegített” a Cornhuskersre (Iowa State, Baylor). Ez viszont abszolút nem látszott a kezdőrúgástól kezdve. A Nebraska nem olyan rég még messze földön rettegett védelme, az úgynevezett „blackshirts” (szemben az ezt megelőző meccseivel) jól működött. Szinte minden playben blitzelték McCoy-t (QB, sophomore), akinek nem volt ideje passzolni, így a Horns csak mezőnygólokig jutott. A Longhorns védősora viszont nem tartotta ennyira jól magát, a Sam Keller (QB, senior) - Nate Swift (WR, junior) duó kétszer is touchdownt ért el, ezzel a 3. negyed végén jókora meglepést kilátásba helyezve a Huskers 17-9-re vezetett. A 4. periódusban viszont megfordult minden. Mintha a texasiakban ekkor tudatosult volna, hogy itt passzokkal nem nyerhetnek, elkezdtek futni, aminek meg is lett az eredménye. Jamaal Charles (RB, junior) csak a negyedik negyedben futott 216 (!) yardot, elért 3 touchdownt (köztük egy 86 yardosat, amivel átvette a vezetést a Texas), a Nebraska védelme pedig teljesen szétesett. Azért a meccs vége is tartogatott még izgalmakat, 2 perccel a vége előtt a Cornhuskers összehozott egy touchdownt, amivel feljöttek 3 pontra. Ezekután viszont az onside-kick a Texashoz került, innentől zsebben volt a győzelem a Hornsnak. A Longhorns vezetőedzőjének, Mack Brown-nak ez a siker volt a 100. a csapat élén, míg Jamaal Charles az összesen futott 290 yardjával a 4. helyet szerezte meg a Texas történelmében ebben a kategóriában. A Nebraska 1961 óta először könyvelhetett el 4 vereséget egymás után, az atlétikai igazgatót már elküldték, most Bill Callahan, a főedző helye is komoly veszélyben van…

Ohio State (#1) @ Penn State (#25) 37-17 - (fetomy)

2005. október 8-a. Ekkor kapott ki utoljára Big Ten csapattól az Ohio State Egyeteme. A helyszín a Beaver stadion volt, akkor 17-10-re múlták felül az Oroszlánok a Vadgesztenyéket. A legtöbben hasonló eredményt vártak 2007. október 27-ére is, hiszen az Ohio State habár első helyen kiemeltként érkezett Happy Valley-be, eleddig nem találkozott igazán komoly ellenféllel. Egész pontosan idén másodszor mérkőztek meg olyan csapattal, aki éppen a legjobb 25 között volt: a Purdue is csak a 23., a Penn State a 25. helyen állt. Mégis ez volt az első olyan találkozó, ahol nem vették biztosra a vendég sikert. Idén mindkét csapat esetében a védelmet szokták erősnek vélni, ám a mérkőzésen teljesen más látszott. Mindkét oldalon a támadósor brillírozott, az első negyedben sem a Buckeyes, sem a Nittany Lions nem tudta puntra kényszeríteni a másikat. Egyértelműnek tűnt, amelyik oldalon stabilabb irányítói teljesítményt látunk, illetve amelyik oldalon előbb ébred fel a védekező alakzat, az a csapat lehet a végső befutó. A fordulópont a második negyed közepére tehető, amikor Chris Wells (RB, sophomore), a meccsen szokásos formájához híven, harmadikra megfutotta a 1st downt, sőt touchdownt ért el. Azonban szabálytalanság miatt újra kellett próbálkoznia a vendégeknek, hogy elérjék a szükséges 14 yardot. Ekkor már Tressel edző a passzjáték mellett döntött. Boeckman adott rövid oldalpasszt Brian Hartline-nak, akit már csak az endzone-ban tudtak szerelni. Innentől kezdve nem volt komoly esélye a hazaiaknak, hiszen az eddigi összecsapásokon nem túl biztos kézzel irányító Boeckman, megbízhatóan, jól passzolt, valamint karriercsúcsnak számító 253 yardot ért el. Ahogy Tressel edző is említette, a győzelemben kulcsszerepe volt a támadófalnak, hiszen a szezonban eddig 35 sacket elérő Penn State mindösszesen egyszer tudta szerelni az irányítót, valamint mindig kellő időt biztosítottak a pontos passzhoz. Mint korábban említettük, az nyerhetett, aki stabilabb QB-t és magára találó védelmet tud felmutatni. Ez egyértelműen a vendégeknek sikerült, hiszen Boeckman jó volt, míg Morelli kevésbé, emellett a hazaiak ötször puntoltak, a vendégek pedig egyszer sem, valamint a hazai 263 összes yard-ra 453 vendég yard jutott. A hazaiakon még Dan O’Connor 18 szerelése és egy interceptionje sem segített, így a több mint 110.000(!!!) kilátogató nézőnek talán csak A.J. Wallace 97 yardos visszahordásból született TD-je okozhatott valamennyi örömöt. Az Ohio State ezzel a győzelmével beállította a Michigan korábbi rekordját, 19 egymást követő győztes csoportmeccsel, melyet jövő héten a Wisconsin ellen meg is dönthet.

California (#21) @ Arizona State (#4) 20-31

A szombati játéknap utolsó előtti mérkőzéseként a két hét alatt 19 helyet zuhanó California látogatott a Arizonába, a veretlen és csoportelső Sun Devilshez. Az ASU-t egyelőre még inkább lebecsülték a 4. helyezése ellenére is, hiszen még egyetlen nagy rangadón nem volt túl. A Golden Bears ellen azonban 13-0-s hátrányból fordítva bizonyították, tényleg ott a helyük a legjobbak között. Főleg a második félidőre lehetnek büszkék, ebben az iidőszakban sikerült lenullázni a DeSaun Jacksont (WR, junior) is sorai között tudható Calt. A fordítás nagyon megy a Nap Ördögeinek, ez a 13 ponton kívül sikerült már 14 (0-14, vs Colorado) és 19 (0-19, vs Oregon State) pontról is. Az „egységben az erő” jelmondatot legjobban magáénak tudható csapat a semmiből vált a konf fő várományosává, egyetlen 100%-os csoportként a Pac-10-ben. Dennis Erickson jól összegyúrta „kis nevekből” álló alakulatát, igazán szimaptikus csapattá téve ezzel az ASU-t. A kaliforniaiaknak maradt a magyarázkodás, kimondva kimondatlanul ők pár hete már a helyet keresték vitrinjükben valamelyik díszes kupának. A támadósorra még az eredmény tudatában sem lehet panasz, igaz Longshore sokszor igen körülményes, a futóktól pedig nem kap elég támogatást. A védelem, főleg a futás elleni, nem predesztinálja őket a sikerre, múlt héten a Kahlil Bell (UCLA), szombaton Dimitri Nance (RB, sophomore) íratkozott fel a védők rémálmainak listájára. Érdemes figyelni még Rudy Carpenterre (QB, junior), aki valószínűleg csak ebben a sémában lehet nagy irányító, mivel semmi különlegeset nem csinál, csak annyit, amennyi szükséges. Ennél azért biztosan többre lesz szükség az Oregon otthonában, majd hazai pályán a USC-vel és az állami rivális Arizonával szemben. Az álmok kapuja nyitva áll, már csak be kell sétálni (esetleg futni) rajta…

Távirati stílusban a nem említett csapatokról, mérkőzésekről:

ACC:

A fő rangadó mellett 4 csoporton belüli ütközetnek lehettünk szemtanúi, melyek közül kétségkívül a North Carolina State Virginia elleni győzelme szólt legnagyobbat. A Cavaliersnek ez sokba kerülhet, a jövő héten a sorozatban hatodszorra nyerő Wake Forest ellen javíthatnak. A Diakónusok hatalmas formája főleg annak köszönhető, hogy nyolcadik mérkőzésükön kilencedik(!) nem offense által elért TD-jüket szerezték, csak az NC ellen kettőt (Int return Td, Punt return Td). A Clemson győzelmével a top25-ös lista utolsó három helyét most ACC-s foglalja el (sorrendben: 23.a Virginia, 24. a WF és 25. a Tigers), miközben Florida State egy érdektelenségbe fulaldó, teljesen feleslegesen megrendezett mérkőzésen fektette két vállra a nem túl nagy ellenállást kifejtő Duke-t. (Az FSU-ért szorítók kedvéért annyit említenék meg, hogy Weatherford visszakerült a csapatba Lee helyére, és jó játékkal bizonyított. Kell is az önbizalom a Boston College ellen…)

Big 12:

A bajnokság ezen időszakában ritkán látni különböző konfok közti mérkőzést, ez a Big12 esetében sem volt másként. Itt is található egy veretlen csapat, név szerint a Kansas Jayhawks, melyet hazai pályán sem volt képes megálíltani a Texas A&M. A kansasiek legalább oylan jól játszanak, mint amilyen nehéz megkerülni nem épp pehelysúlyú edzőjüket, Mark Manginot. Továbbra is versenyben van a Missouri, a héten győztes Colorado és a Kansas State is jó erőkból áll, de már nem szólhatnak bele a fontos kérdésekbe. A csoportfavorit Oklahoma szabadnapos volt, csakúgy mint az Oklahoma State, délen kettejük között dőlhet el a divízió sorsa.

Big East:

Már említettük, hogy a papírforma errefelé nem létezik, a két kiemelt találkozón kívül még a Pittsburgh-Louisville került megrendezésre, a Panthers közel állt ahhoz, hogy a Cincinatti után a csoport címvédőjét is megfricskázza. Ha nincs a végén, az 1 yardosnál elejtett fumble, akkor máshogy is alakulhatott volna, de így nagy nehezen nyert a Cards. Brohmék hihetetlenül szenvednek, ennél ezért szebb végzős évet szeretett volna a nagyszerű irányító. Egyedül a UConn veretlen a konferenciában, pozitív a mérlege még a West Virginiának, ketten 2-2-vel, négyen 1-2-vel állnak… Minden héten háború…

Big Ten:

A Big Tent rengeteg kritika éri mostanában, vitathatatlan, hogy egyes csapatai roppant módon túlértékeltek. Már az OSU első helyének létjogosultsága is erősen megkérdőjelezhető, de a vitás kedvükben lévőknek biztosan van pár rossz szavuk a Michigan és a Wisconsin értékeléséhez is. A Wolverines azért minden elismerést megérdemel, az Oregon elleni katasztrófa után szépen összeszedték magukat, és lélekben már november 17-ére készülödhetnek. Akkor játszanak ugyanis az OSU-val, amelynek végkimenetele meghatározó lehet az egész NCAA-re nézve is. A Badgers és a Boilermakers könnyedén zúzta le soros ellenfelét, Illinois indiánjainak két csalódást keltő eredmény után égető szüksége volt a Ball State skalpjára, az egyetlen izgalmas és mozgalmas derbin az Iowa hosszabbításban verte a Spartanst.

Függetlenek:

Az ír szurkolók nagy örömére a Notre Dame szabadnapos volt, így nem kellett újabb vereséget elkönyvelniük, ahogy plusz egy hetet kapott az Army is felkészülni a Légierő elleni ütközetre. Szívesen otthon maradtak volna a Navy játékosai is, bár látatlanban talán a védők így is tettek, mert különösebb erőfeszítés nélkül az szerzett pontot, aki nem akart. A nagy adok-kapokból a másodosztályú Delaware került ki győztesen. A Tengerészeknek pedig szüksége lett volna az önbizalomra, jövő héten egy 43 éve tartó szériát szakíthatnának meg az ND két vállra fektetésével. Az NCAA újonca azért szépen csendben behúzza a kötelezőket, meglehet a pozitív szezon.

Pac-10:

Ahogy említettük, a Pac-10 két vezető alakulata legközelebb egymással meccsel és dönti el a csoport sorsát. Azért alakulhatott ez így, mert a UCLA a California megverése után képes volt kikapni a reménytelen helyzetben levő Washington State-től. Az amúgy szép futball bemutató Washington is elvérzett, ráadásul hazai pályán, Willie Tuitama (Arizona QB, junior) 510 yardnyi passzolt karriercsúcsának és bemutatott 4. negyedbeli comebackjének „köszönhetően”. Seattleben ebből Bowl-szereplés sem lesz, egy ember, Jake Locker (QB, sophomore) ehhez kevés. A Stanford nem tudta folytatni bravúrjainak sorát az Oregon State ellen, a Beavers azért még nagyon hajt, minden mindegy alapon.

SEC:

Szokásosan a liga legfantasztikusabb konferenciája, amelyben óriási hirig alakult ki mind keleten, mind nyugaton. Utóbbinál kicsit egyszerűbb a képlet, aki a két, 9. héten szabadnapos közül győz Tuscaloosaban, a Bama stadionjában, az utána csak elveszítheti a zsebre tett divíziót. Ha az Auburn nem kap ki az utolsó másodpercben az LSU-tól… De mivel kikapott, cserébe jön egy vérgőzős meccs a „Deep South Oldest Rivalry”-ján a Georgiában, majd az Iron Bowl a Bama ellen… Aki szereti a jó futballt, az véletlenül se találjon ki más elfoglaltságot ezekre az estékre! Nem mellesleg még ott van a Mississippi State, mely a Kentuckyt verte meg főleg turnoverek kikényszerítésével (Woodson nem sűrűn dobott 3 intet eddig…) és tette fel magát újra a college football térképére. „Keleten a helyzet változatlan” – a korábban nagyon sokszor hallgatott frázis a legkevésbé sem állja meg a helyét esetünkben, hétről hétre más csapat tűnik a befutónak. A South Carolina hiába hozta vissza a sírból, 0-21-ről a mérkőzést, a balszerencse (10 másodperccel a rendes játékidő lejárta előtt fumble - még ezzel is előre tudott haladni 5-10 yardot a Vols) majd a hosszabbításban kihagyott mezőnygól nem csak a mérkőzés, hanem az egész szezon bukására is ok lehet. A Vandy eggyel növelte győzelmei számát az ohioi Miami ellen, jelenleg a Tennessee kezében van az aduász.

Többiek (C-USA, MAC, MWC, Sun Belt, WAC):

A WAC-ban 100%-os a Hawaii, a Boise State cserefutóival is megverte a vetélytárs Fresno Statet, így ez a csoport kétesélyessé szűkült. MAC Keleten egészen elképesztő módon a Buffalo vezet, már most annyiszor nyertek, mint 7-8 év alatt összesen… A másik oldalról a Central Michigan vagy a ball State lehet a kihívó, ha minden az eddigiek szerint alakul. A Conference-USA-ben East Carolina és Houston-dominancia, a Sun Beltben pedig a Troy megállíthatatlan. Figyelemre méltó a Mountain West is, a BYU-San Diego State találkozót a sajnálatos kaliforniai tűzvész miatt el kellett halasztani, de az élet más stadionokban nem állt meg: a New Mexico nagy diadalt aratott az Air Force felett, így a Wyoming, a Utah, a BYU és az épp legyőzőtt AFA mellett az ő sikerüket is hozhatja a jövő. Hol van ugye ehhez képest a sokra tartott TCU…

Hamarosan jövünk még egy NCAA kedvcsinálóval, majd egy párbajjal és egy elemző cikkel, addig is kövessétek kedvenceiteket minden történését, mondanivalótokat pedig nehogy magatokban tartva azonnal osszátok meg velünk fórumunkban!

Horváth Róbert (JJ Tiller)