Kezdjük az előrehozott csoportdöntővel, az egész forduló egyik leginkább várt találkozójával, a Philadelphia new yorki vendégszereplésével. Mindenki kiélezett, szoros csatát számított, de a két csapat összecsapása így is felülmúlt minden előzetes várakozást. Az első félidőben pedig nem úgy tűnt mintha két élcsapatot figyelnénk. A Giants, főként a domináns védelemnek, és a rendkívül hatékony passzjátéknak köszönhetően megállíthatatlannak tűnt. Michael Vickre nagy nyomást helyezett a D-Line, így sikerült kordában tartani az MVP jelölt irányítót. Futással ritkán próbálkozott az Eagles, amikor pedig próbálkozott, akkor sem jártak különösebb sikerrel. A másik oldalon ezzel szemben a passzjáték feltartózhatatlannak tűnt. Eli Manning folyamatosan üresen találta a célpontjait, Mario Manningham kiváltképp villogott, de Hakeem Nicks is rendszeresen elszakadt emberétől. Meglepetésre a korábbi meccseken domináns futójátékot megfogta viszont az Eagles, ebben a védőfalnak hatalmas szerepe volt. Mike Pattersonék általában már a line of scrimmage környékén szorult helyzetbe hozták Jacobsot vagy Bradshawt, így a linebackereknek jelentősen megkönnyítve a dolgát. Félidőre mégis 24-3 állt az eredményjelzőn, simának tűnt tehát a hazaiak győzelme. A harmadik negyedben éledezett az Eagles. A védelem már nem volt olyan sebezhető a levegőben sem, a támadók pedig végre összehoztak egy TD-t, a felzárkózás megkezdődött. Az utolsó negyedben tovább éleződött a meccs. A Giants offense nyomait sem mutatta az első félidőben látott magabiztosságnak, a védelem pedig még inkább összeomlott. A Vick-parádé beindult, a levegőben és a földön egyaránt megállíthatatlan volt a meccs ezen szakaszában az irányító. A negyed második felében minden drive-ját touchdownnal fejezte be a Philly, így eljutottunk a 31-31-es állásig. 12 másodperc maradt hátra amikor a NYG újfent puntolni kényszerült. Mindenki arra számított hogy Matt Dodge gondosan kirúgja a labdát az oldalvonalon túlra, hogy még véletlenül se legyen gond egy esetleges visszahordásból. Mint utóbb kiderült, ez is volt a terv, de Zack DeOssie snapja kicsit magasra sikerült, így Dodge-nak nem volt ideje helyezni a labdát, ami DeSean Jackson kezében landolt. Innentől kezdve ki volt szolgáltatva a Giants special team, jöttek a blokkok egymás után, ez pedig az NFL történetének első meccsgyőztes ("buzzer beater" ahogy a kosárlabdában mondanánk) punt return TD-jét eredményezte. A győzelemmel a Philadelphia hatalmas lépést tett a csoportgyőzelem felé, elég egy meccset nyerniük a hátralévő kettőből hogy megszerezzék az NFC East trónját.
Annak ellenére hogy a másikhoz képest sokkal kevesebb figyelem irányult erre a nagy múltra visszatekintő csoportderbire, összességében izgalmas mérkőzés kerekedett a Dallas washingtoni látogatásából. A forgatókönyv hasonló volt mint az Eagles-Giantsen, csak itt a befejezés volt más, ugyanis a 27-7-ről visszakapaszkodó Redskins nem tudta kicsikarni a győzelmet a végén. Nagy visszhangot váltott ki Mike Shanahan Donovan McNabb kispadra ültetéséről szóló döntése hét közben, az első félidőben pedig úgy tűnt, elhibázott húzás volt ez a sokat látott head coach-tól. A McNabb helyén kezdő Rex Grossman képtelen volt kézben tartani a dolgokat, egy touchdownnal végződött drive-tól eltekintve teljesen kézben tartotta az eseményeket a Cowboys defense. A 3. negyedben aztán jelentősen visszaesett az egység teljesítménye, a Skins pedig megkezdte a felzárkózást. Grossman egymás után 3 drive-ot is touchdownt érő passzal fejezett be, a Dallas támadói pedig a védelemhez hasonlóan tanácstalanok voltak. A végén aztán kulcsszituációban mégis helytállt a defense, David Buehler pedig 50 másodperccel a végső sípszó előtt bevágta a győzelmet érő mezőnygólt.
Alex Smith nem tudta hozni előző heti formáját, igaz most egy nagyon jó védelem ellen játszott. Ez sem túl meggyőző mentség a 165 passzolt yardjára és egy INT-jére. Ráadásul ebből a yardmennyiségből 106-ot Josh Morgan kapott el, mivel a másik két kedvenc célpontját (Michael Crabtree és Vernon Davis) levédekezték. A támadó fal hat sack-et engedett és a futójátékot sem segítették eléggé.
John Skelton második kezdő meccsén olyan teljesítmény nyújtott, amivel bizonyította, hogy még nem érett a kezdő pozícióra. Majdnem 200 yardot passzolt, de TD nélkül és egy-egy INT-el és leveszített fumble-al zárt. A futójáték a szokásos értékelhetetlen teljesítmény. Támadó oldalról a legpozitívabb hír, hogy Larry Fitzgerald 125 yardot kapott el és a mérkőzés során két mérföldkövet is átlépett. Az egyik, hogy az NFL-ben második legfiatalabbként (Randy Moss) átlépte a 8000 elkapott yardot. A második pedig, hogy pályafutása során már több mint 600 elkapást szerzett.
A támadó sor élükön Sam Bradfordal hetek óta képtelen a szezon során megmutatott állandó közepes teljesítményre. Az újonc irányító passzainak kevesebb, mint fele ért pontosan célba és csupán 181 yardot ért el összesen és volt két INT-je is. Igaz ez a yard mennyiség elegendő volt ahhoz, hogy átlépje a 3000 yardot és ezzel, Peyton Manning és Matt Ryan mögött a harmadik játékos, akinek ez sikerült újonc évében. Steven Jackson 67 yardja sem egy világmegváltó teljesítmény, de legalább szerzett egy TD-t. A támadófal teljesítményéről mindent elmond, hogy a „jó nevű” Wallace Gilberry háromszor vitte földre Bradfordot
amiből TD-t szerezett a Falcons, majd a következő két driveban két INT. Jött is helyette Charlie Whitehurst, de ő sem tudta megváltani a világot. A két irányító együttesen 154 yardot passzolt, ez finoman fogalmazva sem túl veretes teljesítmény. Whitehurst ugyan futott egy egy yardos TD-t, de csak szépségtapasz volt. A futás aránylag jól ment, Marshawn Lynch 60 yardja nem is olyan rossz teljesítmény. Emellé szerezett egy TD-t is.Bevezető:
Hajrájához közeledik a versenyfutás az NFL-ben, kristályosodik a kép az NFC északi csoportjában is. A csoportgyőzelemre már csak két csapat esélyes, de természetesen nem számít semmit, hiszen a Lions és a Vikings is minden meccsen a győzelemért harcol. Lássuk, mire ment a Detroit a Tampa ellen, a Bears és Vikings egymás ellen, valamint nem utolsósorban a Packers vezére nélkül a Pats ellenében.
Bears & Vikings:
A Bears számára ez volt a szezon egyik legfontosabb meccse, ugyanis győzelmükkel megnyerhették volna az NFC Északi csoportját. Az, hogy erre pont az ősi rivális Vikings otthonában kerülhetett sor, plusz adalékul szolgált csak. Ráadásul hétfő esti rangadó volt, egy meccs, amelyre ország-világ odafigyelt. Ha már a Vikings otthona szóbakerült, az előző héten az erős havazás miatt beomlott Metrodome még mindig nem volt olyan állapotban, hogy játszani tudjanak benne, így a Minnesota Golden Gophers NCAA csapat szabadtéri stadionjában került megrendezésre a csörte. A havat nem tudták elhalasztani, így ismét mostoha körülmények között kellett a Bearsnek játszania, ami a Patriots ellen nem bizonyult jó ómennek. A meccs előzményeihez tartozott még a QB kérdés, Favre sérüléséről szóltak a hírek, úgy tudta mindenki, hogy Brett apót talán soha többé nem látjuk pályán, ráadásul Tarvaris Jackson is IR-re került, Joe Webb és Patrick Ramsay voltak az alternatívák. Először én még olyat is hallottam, hogy Ramsey kezd, aztán a rendszert jobban ismerő tejfelesszájú Webbről hallhatuk, hogy készül lelkesen, mígnem egy órával a kezdő sípszó előtt robbant a bomba: a nagy visszatérő Favre kezd, viszont inaktívként volt megjelölve Adrian Peterson. Hmm hmm. Ezen a havas-jeges pályán a meccs előttig a futójátékot várta mindenki, Peterson nélkül ez igencsak nehézkes, vélte mindenki. Favre pedig ismét tudott meglepetést okozni, mindenesetre egy sérült és öreg Favre ezekszerint jobb, mint az egészséges Joe Webb. A Bears játékosok
szokás szerint optimisták voltak, Chris Harris egyenesen kijelentette, hogy ideje visszaszerezni azt, ami az övék (NFC North bajnoki cím). Ugyanő azonban aggályait is kifejezte, hogy a fűtéssel nem rendelkező, havas pálya aszfalt keménységűre fagy majd, és nagyban megnő a sérülés esélye. Ilyen előjelekkel vágott neki tehát a két csapat a meccsnek. Favre, ha már ott volt, rögtön az első driveban pontokhoz segítette csapatát, egy Harvinnak adott screen passz után. Singleback felállásból, 3 elkapóval állt fel a Minnesota, a TD-t nagyban elősegítette a fagyott talaj, amelyen megcsúszott a chicagoi védő, Harvin pedig ha felgyorsul, akkor nagyon nehéz megállítani. Az első játékrészben először Cutler majdnem, Favre pedig ténylegesen is eladta a labdát, mindkét esetben beleütött egy védekező falember a labdába, viszont Julius Peppers el tudta kapni azt, Lebernek viszont nem sikerült. A jó mezőnypozícióval azonban nem tudott élni a Bears, csak mezőnygólig jutottak, Gould nem hibázott. Az első negyed hajrájában pedig megszületett a fordítás is, ami nem éppen a Vikings védelmét dicsérte. A Chicagoak 30 yard hiányzott a 1st downhoz, várható volt a nagy játék kísérlete, Cutler hosszú passzt indított Knox felé, a secondary azonban nem tudta lekövetni a már tavaly is csillogó, kis egyetemről (Abilene Christian) jövő WR-t, örülhettek tehát a Bearsért szorítók. A második negyedben pedig 
megsérült Favre. Újra. A Northwestern egyetemről érkező Corey Wootton nem tisztelt se Isten, se embert, Favreot meg végképp nem, és jól a földhöz vágva sackelte a veterán QB-t. Favre igencsak nehézkesen tápászkodott fel, talán újfent átfutott fején, jobb lett volna horgászgatni foci helyett. Webb hevesen melegíteni kezdett (már amennyire a zimankós időben ez lehetéges volt), Favreot pedig komplett orvosi csoport vette körül az oldalvonalnál. Míg a legendát ápolták, addig a Bears növelte az előnyét, Cutler lézerpasszát Hester kapta el, remekül fedezte a labdát az elkapás során, és előtte is jól, és pontosan futotta meg az útját, 17-7re alakult így az eredmény. Utána pedig Joe Webb került a pályára. Webbet a 6. körben, 199. pickként húzta a Vikings, pont ugyanazon a helyen kelt el Tom Brady is korábban. Webbről a draft idején az is felmerült, hogy WR-t csinálnak belőle, végül azonban irányító lett, és most a Bears védelme ellen kapta meg az esélyt a bizonyításra. És örülhettek a Gerhart fanok is, hiszen Favre és AP hiányában, a 3. számú QB-val a center mögött hangsúlyt kaphatott a futójáték, ráadásul Gerhart a Chicago ellen sem játszott rosszul. Cutler se, a félidő végén úgy tűnt 3. TD passzát könyvelheti el, Aromashodu touchdownját azonban annullálták szabálytalanság miatt, a következő playben pedig interceptiont dobott Cutler. A második félidőben aztán beindult a henger, a Medvék begyújtották a rakétákat. Devin Hester történelmet írt, 14. visszahordott touchdownját bemutatva egy 64 yardos punt visszahordásnál. És vélhetően ez a szám csak nőni fog tovább. Emellett Robbie Gould mezőnygóljaival araszolt tovább és tovább a Bears, míg a Minnesota csupán Webb 13 yardos futott TD-ig jutott. Így utólag Chris Harris sem panaszkodik vélhetően a fagyott talaj miatt, hiszen egy interceptiont is bemutatott. A Chicago Bears végül 40-14 arányban felülmúlta a riválist, és 2006 után újra az NFC NOrth trónjára ült, megválaszolva a szeptember óta íródó történetünk legfontosabb kérdését. A Bears csapatát tehát már mindenképpen láthatjuk a januári rájátszás során, Favreot viszont könnyne lehet, hogy soha többé, hiszen újra megsérült, saját bevallása szerint a szezon végén (sokadszorra...) visszavonul, és a hátralévő két, úgymond tét nélküli mecssen Joe Webb is megkaphatja a bizonyításra a lehetőséget.
Lions:
A sok jó meccs mellett akár el is törpülhetett volna a Lions és a Bucs meccse, de azért a két csapat nem vívott egymással rossz mérkőzést. A Lions Burleson TD-jével szerezte meg a vezetést, amit az idény egyik nagy felfedezettje, Mike Williams egalizált, Freeman 24 yardos átadása után. Egy másik újonc, Blount TD-je pedig már a vezetést eredményezte, 39 yardos futás zárta a 8 playből álló driveot. Blountot a tavalyi egyetemi szezon előtt sokan elsőkörös picknek jósolták, ám a szezonnyitón megütötte ellenfelét, csapata (az idén NCAA döntőt játszó Oregon Ducks) pedig egész évre eltiltotta, amit később mérsékeltek, és a bowl meccsükön már játszhatott a futó, ahol touchdownt is elért. A félidőben 14-10re vezetett a Tampa, hiszen Blount TD-je után Rayner csak szépíteni tudott. Több se kellett, és a Lions futója, Maurice Morris is az end zoneba jutott, talán megirigyelve Blount sikerét. 10 yardról jutott a végzónába, és szerzett 6 pontot csapatának, újra örülhetett az Oroszlánfalka. Jött a negyedik negyed, és hátrányban volt a Tampa. Idén már ötször is előfordult, hogy ez volt a helyzet, a végén azonban Freeman vezetésével sikerült megfordítani az állást a kalózoknak. Ezúttal sem maradt el a fordítás, Freeman kétszer is mezőnygól közelségbe vezényelte övéit, Barth lába pedig nem remegett meg. A győzelem azonban nem lehetett meg a rendes játékidő során, hiszen Stantonék is eljutottak egy field goalig, Rayner nem hibázott. Jöhetett a ráadás, jóslatom beigazolódott, a két, hazánkban még egyelőre nem a legnépszerűbb klubok közé tartozó csapat szoros és izgalmas derbit hozott össze. A hosszabbításban a Lions az egész meccsen jól teljesítő Maurice Morris futásainak köszönhetően mezőnygól közelségbe jutott, Rayner pedig eldöntötte a meccset. A Tampa védelem nem vizsgázott jól, több mint 400 offense yardot engedett a 3. QB-val felálló Lionsnak, valamint képtelenek voltak turnovert kierőszakolni. A Lions előtt pedig le a kalappal, ahogy JJ Tiller kollégám is megjegyezte, a 4-10es mérleg csalóka, hiszen sok szoros meccsük volt az év elején, kicsivel több szerencsével akár 50% környékén is állhatnának. Jövő héten a Delfinek ellen bizonyíthatnak újra.
Packers:
A Green Bay Aaron Rodgers nélkül volt kénytelen kiállni a Patriots ellen, A-Rodot idei második agyrázkódása kényszerítette az oldalvonalon túlra. Ezek után gondolhatnánk azt, hogy a Pats simán győzni fog, főleg annak tudatában, hogy 81-10 arányban diadalmaskodtak előző 2 meccsükön a playoff esélyes Bears és Jets ellen egyaránt. Nos, nem így lett, szoros meccset láthattak azok, akik fennmaradtak vasárnap hajnalban. A Packers védelme jól vizsgázott, Brady csupán 163 yardra volt képes, viszont a labdát továbbra sem hajlandó eladni. A magához képest szolid teljesítményben közrejátszott a Packers pass rush, Raji például kétszer is sackelni tudta az MVP esélyes Bradyt. Benjarvus Green-Ellis csupán hatszor kapta meg a labdát a Patsnél, 38 yardért, de abban egy 33 yardos TD is volt az első negyedben. Érdemes megnézni, mekkora blokkal segítette elő a TD-t Branch, iskolapéldáját láthattuk, hogy nem csupán elkapnia kell tudni egy receivernek. A második negyed Flynné volt, az ex-LSU játékos 3. éve van a ligában, és múlt vasárnap adta első TD passzait, rögtön hármat is. Jonest egy 66 yardos bombával találta meg, a labda igazából csak egy helyen lett volna jó a két defensive back között, nos, ő pont oda tette be a labdát. A fő pontgyáros Jenningsnek adott 1 yardos passz már rutinmunka volt ehhez képest. A második negyed végén történt egy nem mindennap esemény is, egy 71 yardos visszahordást Dan Connolytól. Kitől?! Connoly nem tartozik a liga domináns visszahordói közé, ennek fő oka
vélhetően az, hogy 313 font a súlya, és guard poszton játszik. A Packers védői nem tudták földre vinni, 71 yardos kickoff visszahordása után pedig Aaron Hernandez szerzett TD-t, Bradynek ekkor rengeteg ideje volt. A Packers játékosok ezután sem álltak a helyzet magaslatán, a 3. játékrészben Flynn adta el a labdát, Arrington pedig egészen TD-ig hordta vissza, itt vagy 5-6 játékosnak volt módja leszedni Arringtont, de képtelenek voltak megcsinálni a tacklet. Tanulság: gyakoroltasd az ütközéseket az offense játékosoknak is. A meccsen érdekes módon jól ment a futás a Packersnél, Brandon Jackson majdnem 100 yardot csinált, és Kuhn is jól játszott, elkapásokban és futásokban is hasznosnak bizonyult, sőt ő biztosította újra a vezetést egy screen után, amikor remekül vetődött be az end zoneba. Ezután történt 2 mezőnygól, majd újra felsült a Packers védelme, Hernandezről egyszerűen lecsúszott a védő, újfent nem sikerült megcsinálni rendesen a szerelést, és így vezethetett a Patriots. Flynn ezután eladta a labdát, double coveragebe hajítva a disznóbőrt, de Banta-Cain facemaskje Bulagával szemben azt jelentette, hogy még maradt esély. Időkérés azonban már nem, így sietniük kellett, az utolsó playben 4 másodperccel a lefújás előtt azonban Wilfork sackelte a kissé talán túl sokat kiváró Flynnt, és ez a New England győzelmét jelentette. A Pats zsinórban 6 meccse csak győz és győz, a Packers pedig bízhat Rodgers visszatértében.
A hét támadójátékosa:
Calvin Johnson. Nem lepődünk meg, ha 100 elkapott yard fölé jut, legyen bárki az irányítója, de a mostani 152 yardos performansz azért más távlat. Megatron zseniális játékos, elképzelni sem lehet, hogy egy jobb csapatban mikre lehetne képes.
A hét védőjátékosa:
Julius Peppers. Urlacher szokás szerint a tcakle leader volt, ezúttal mégis Pepperst nevezem meg, kicsit egész éves teljesítményét is díjazva. A tavalyi és az idei Bears között Urlacher és Peppers volt a különbség, ez tisztán látszik. Peppers gyors, atletikus, több interceptionje is van, ami egy DE-nél elég ritka, jó passzsiettetésben, és a futás ellen is. Hétfő este is megmutatta, milyen kivételes tehetség.
A hét special teamere:
Devin Hester. Ki más? 14. KR/PR touchdownját érte el a Miami Egyetem volt hallgatója, a rekord pedig vélhetően tovább javul majd, akár már idén. Addig is, íme az elismerés számára.
A hét jelenete:
Brett Favre karrierjének lezárása lehet az a play, amikor az újonc Corey Wootton földre vágta a legendát, aki az oldalvonalra szorult, lehetséges, hogy mindörökre.
Rövid előretekintő:
Lássuk milyen meccseket hoz a Jézuska a fa alá. Nincs könnyű dolga a Bearsnek, újabb nehéz ellenfél vár rájuk a Jets személyében. New Yorki ellenfelet kap karácsonyra a másik divízió győzelemre aspiráló csapat, a Packers is, a Giants látogat a Lambeu Field havas pályájára. A Lions pálmafát díszít majd a napfényes Miamiban, a Vikings pedig Rocky Balboa szülővárosában (Philadelphia) tölti az ünnepet. Kellemes karácsonyi ünnepeket előre is a bowl.hu csapat nevében, és a beiglitömés mellett szakítsatok időt a mecsnézésre, nem fogjátok megbánni.