Offseason értékelők - AFC West

Denver Broncos:

2008-as mérleg: 8-8
Legfontosabb érkező: Knowshon Moreno (RB)
Legnagyobb veszteség: Jay Cutler (QB)

A Denver tavalyi szezonja a végletek jegyében zajlott több szempontból is. A liga egyik legjobb támadójátéka a liga egyik legrosszabb védelmével párosult, emiatt szinte teljesen kiszámíthatatlan volt a csapat teljesítménye. Az első 5 meccsből 4 alkalommal nyert a csapat, majd következett 3 zakó zsinórban, majd egy újabb 4-1-es széria, melynek végén a csapat 8-5-ös mérleggel simán vezette a csoportját. Ezek után sikerült újabb 3 vereséget begyűjteni, köztük a legfájdalmasabb a szezonzáró, Chargers elleni betli volt. A Broncos 52-21 arányban kapott ki, ezzel sikerült lemaradnia a rájátszásról, és további következményként repült a kispadról Mike Shanahan főedző is, 14 évnyi közös munka után. Utódja Josh McDaniels, a Patriots fiatal offensive coordinatora lett, rá vár a feladat, hogy újra győztes pályára állítsa a gárdát. A keretet első nekifutásra sikerült is gyökeresen kicserélni, 28 távozó mellett érkezett 19 veterán játékos, továbbá a draftolt újoncok.

Támadók:

Irányító poszton egyből el is érkeztünk az elmeosztály első kórterméhez, melyben Jay Cutler feküdt heveny hisztériás rohamokkal. Mivel McDaniels főorvos kezelési kísérletei kudarcba fulladtak, végső megoldásként levegőváltozást javasoltak az ifjú irányítónak, és elpasszolták Chicago városába. Érkezett helyette Kyle Orton, aki az idei szezonnak várhatóan kezdő irányítóként fog nekivágni. Talán nem kell különösebben kidomborítani a Cutler és Orton közti különbséget, de ilyen támadófal és elkapók mellett Orton képes lehet egy biztonsági játékra, kevés hibával. És mivel várhatóan a futójátékkal idén sem lesz gond, ez elegendő is lehet a Denver számára. Ha Orton esetleg mégsem váltaná be a hozzá fűzött reményeket, akkor a kispadról elsősorban Chris Simms ugorhat be, aki súlyos sérülése óta több csapatnál is próbált megragadni, a jelek szerint Denverben végre sikerrel. 3. számú irányítóként az újonc Brandstater kerülhet a keretbe, de tőle idén – sem – várható, hogy a kezdőcsapat közelébe kerüljön.

Futókat tekintve a tavalyi szezon a bibliai 10 csapással érhetett fel Denverben, hiszen 6 futó is a szezon idő előtti befejezésére kényszerült különféle sérülések miatt. Ennek örömére a tavalyi gárda nagy részét szélnek is eresztették, és zömmel új arcok fognak felsorakozni Orton mögött a pályán. A legnagyobb figyelem az idei draft első körében kiválasztott Knowshon Moreno felé irányulhat, hiszen személyében a következő évek franchise futóját remélik megtalálni Denverben. Idén persze még nem valószínű, hogy ő kapná meg a cipelések döntő többségét, a keretben mellette még 2-3 futó számára biztosan lesz hely. Jelentkezők bőven akadnak a kiadó helyekre. Peyton Hillis fullback poszton, újoncként vágott neki a tavalyi évnek, aztán az elhulló futók miatt több meccsen is RB-ként lépett pályára, és 5,0 yardos átlaggal 5 TD-t futott. Mellette a Philadelphia csapatától érkezett Correll Buckhalter, a tavalyi szezont New England-ben töltő Lamont Jordan, és az előszezon meccseken jól mozgó Darius Walker pályázhat a keretbe kerülésre.

Elkapó poszton az AFC WEST Diliház újabb krónikus betege, Brandon Marshall vezeti a névsort. Marshall nyaktól lefelé az egyik legkiválóbb elkapója a ligának, viszont ha nem esik át sürgős agysebészeti beavatkozáson, akkor komolyan veszélybe sodorja a saját jövőjét az NFL-ben. A szezonok között ideje nagy részében ittasan vezet, üvegasztalokat csapkod szilánkosra, különféle szórakozóhelyeken tivornyázik, és amikor éppen egyiket sem teszik, akkor új szerződésért vagy a csapattól való elkerülésért hisztériázik. Ezt előbb-utóbb meg fogják elégelni Denverben, és a sok pletykaként keringő trade lehetőség közül az egyikre rá fog bólintani a csapat vezetése. Marshall ráadásul a szerződése utolsó évében van, vagyis ha jövőre bárhol normális hosszú távú szerződést szeretne kapni, akkor nagyon össze kellene kapnia magát. Rajta kívül a tavalyi újonc évében kiválóan muzsikáló Eddie Royal lehet Orton másik fő célpontja, aki tavalyi bemutatkozó évében közel 1000 elkapott yarddal és 5 TD-vel tette le a névjegyét. A slot WR továbbra is Brandon Stokley lesz, neki elsősorban a sérülésekkel gyűlhet meg a baja. A keretbe kerülhet még McDaniels Patriots-korszakának egy hírmondója, Jabbar Gaffney, a szélsőségek embere, Brandon Lloyd is, aki az egy bravúrelkapás – egy könnyű passz elejtése sorminta mellett képes lejátszani a meccseket, illetve talán képes lesz megtanulni néhány playt végre a szintén ex-Pats elkapó, Chad Jackson is. Mellettük még az idei újonc, az 5. körben draftolt Kenny McKinley esélyei jók, a többi elkapó várhatóan a PS-ben landol vagy elsodorja majd őket a szeptemberi szellő.

TE poszton sem egyszerű az élet Denverben, hiszen Tony Scheffler is megkapta a maga hidegrázását McDaniels érkezésétől és Cutler távozásától. Jelenleg úgy tűnik, hogy kitölti szerződése utolsó évét, és szükség is lenne a jó játékára, hiszen Orton megszokta a jó elkapó TE-eket a Bears-nél. Scheffler a liga legjobb elkapó tight end játékosai közé tartozik, idén 600-800 yardot és 6-8 TD-t simán hozhat. Mellette Daniel Graham személyében a liga talán legjobb blokkoló TE-je található, aki futójátékoknál hatalmas segítség, de akkor sem esik kétségbe, ha passzt kell elkapnia, tavaly közel 400 yardot és 4 TD-t összeszedett ő is. A keretbe valószínűleg be fog még férni az idei 2. körös draft, Richard Quinn is, de várhatóan túl sokszor nem lesz pályán idén, számára inkább Scheffler esetleges távozása után a jövő év hozhatja meg a lehetőséget.

A támadófal kezdő ötöse nem változott tavalyhoz képest, úgyhogy idén is első osztályú pass protection várható Denverben. Ryan Clady személyében a tavalyi drafton egy kiváló LT-t sikerült találni, és mellette a Harris – Kuper – Wiegmann – Hamilton négyesfogat is hatékonyan tudja támogatni mind a futó-, mind a passzjátékot. A cseresorban is akadnak bevethető játékosok, a napokban megszerzett Russ Hochstein a belső posztokon jöhet szóba, a Gorin – Polumbus páros a tackle pozícióban léphet pályára, míg a tavaly draftolt Lichtensteiger a centert helyettesítheti.

Védelem:

A tavalyi kudarcok fő letéteményeseként aposztrofált védelmet szinte teljes egészében lecserélték Denverben, a tavalyi kezdőcsapatból mindössze 3 játékos maradt meg idénre is kezdőként. Persze a nagytakarításban komoly szerepe van a tavalyi pocsék szereplés mellett a védelmi filozófia változásának is, hiszen Mike Nolan érkezésével a 3-4-es védelmi alapfelállásra áll át a Broncos csapata is.

A védekező fal a védelmi váltás miatt természetesen teljesen átalakul. Középen a 49ers-től érkezett NT, Ronald Fields fog pályára lépni, ő Mike Nolant követte Denverbe. Fields átlagos játékos, de képes lehet elfogadható teljesítményt nyújtani a fal közepén. Cseréje a Carlton Powell – Chris Baker duóból fog kikerülni, az utóbbi UDFA-ként került a csapathoz, és bíztatóan mozgott eddig az edzéseken és az előszezon mérkőzéseken. A két DE poszton várhatóan Kenny Peterson és Ryan McBean fog kezdeni, közülük Peterson a jelek szerint nagyon jól érzi magát 3-4-es defensive end poszton, mind futás ellen, mind az irányító siettetésében jól teljesített az előszezon meccseken. Csereként elsősorban a DT-ből átképzett Marcus Thomas illetve egy újabb ex-Patriots játékos, LeKevin Smith kerülhet pályára, a többieknek a rosterre kerülésért is kaparniuk kell rendesen.

A linebacker sorban D.J. Williams képviseli az állandóságot, ő idén 3-4-es ILB poszton fog játszani. Mellette Andra Davis lesz a másik kezdő, a Browns-tól érkezett veterán sebességben ugyan már megkopott, de egyrészt ismeri a 3-4-es rendszert, másrészt futás ellen még mindig nagyon hasznosan tud játszani. Mögöttük Spencer Larsen és Wesley Woodyard lesznek a helyettesek, közülük Larsen érdekes abból a szempontból, hogy FB és LB poszton egyaránt képes segíteni a csapatot. Elsősorban special teamerként Lee Robinson is bekerülhet az 53-as keretbe. OLB poszton hemzsegnek a 4-3-as defensive end játékosok, Dumervil, Ayers, Moss, Crowder egyaránt próbálkoznak az átállással, valakinek majd csak sikerül ráérezni a dolgra alapon. Azért az jól jelzi a helyzetet, hogy az egyik kezdő poszton az a Mario Haggan játszik, aki korábban a Bills 4-3-as védelmében sem tudott kezdő lenni, és a tavalyi védelmi rémálom során a rengeteg sérült ellenére is mindössze 15 szerelést jegyzett immár Denverben. Dumervil kerülhet a másik oldalon a kezdőcsapatba, ő az irányító siettetésében elsőrangú lehet, de kérdés, hogy 5’11’-es „magassága” mire lesz elegendő passz elleni védekezésben, illetve mennyire fog tudni megküzdeni a blokkolókkal. A csereposztokon marakodhatnak majd a korábbi 4-3-as defensive endek, és a szurkolók reménykedhetnek, hogy az idei első körös Robert Ayers jelentősen jobb teljesítményt tud majd felmutatni, mint a 2 évvel korábbi drafton szintén első körben elkelt Jarvis Moss…

A secondary terén Champ Bailey képviseli az állandóságot, bár tavaly sokat küzdött sérülésekkel, még mindig a liga legjobb cornerei közé tartozik. Köré sikerült egy igazi veterántalálkozót összeszervezni, a másik cornerback a 31 éves Andre Goodman lesz, míg a két safety poszton a 35 éves korábbi Eagles-ikon Brian Dawkins és a szintén 31 felé közelítő Renaldo Hill fog pályára lépni. Neveket tekintve igen jó egység lehet, de kérdés, hogy a sérülékenység és az idény előrehaladtával jelentkező fáradtság mennyire fogja visszavetni a teljesítményüket. A cseresor ellenben igencsak fiatal, tele újonc és másodéves játékosokkal. A nickelback poszton mutatkozhat be az idei draft egyik legjobb playmakerének tartott cornerback játékosa Alphonso Smith személyében, kérdés, hogy rendkívül alacsony termete mire lesz elég az NFL-ben. A többiekre, köztük a McBath-Bruton újonc safety duóra az öregektől való tanulás és a special team várhat egyelőre.

A speciális csapatrészben tavaly adódtak gondok, Elam távozása után volt némi visszaesés kicker poszton. Matt Prater mindössze 73%-át rúgta be a mezőnygól-kísérleteknek, ennek ellenére idénre is megkapta a bizalmat. Punter poszton tavaly Brett Kern nem muzsikált rosszul, ráadásul első idénye volt a ligában a 2008-as szezon, úgyhogy tőle idén is megbízható teljesítményt várhatunk. A visszahordások terén sem muzsikált túl fényesen a gárda, punt returnben 13., kickoff returnben 22. legjobb volt a ligában, pedig Eddie Royal időnként megmutatta, hogy képes látványos visszahordásokra. Idén várhatóan Alphonso Smith is szerepet kap returnerként, és mivel számos lelkes újonc próbál majd kitűnni a special teamben, várhatunk némi javulást e téren.

Értékelés:

Gyökeres átalakítás a pályán és az edzői stábban egyaránt, új irányító, új védelmi filozófia, rengeteg távozó és érkező játékos. Ez a szezon várhatóan az összecsiszolódás jegyében fog telni, de ha a védelem többet lép előre tavalyhoz képest, mint amennyit a támadóoldal visszaesik Cutler távozása miatt, akkor idén is számolni kell a Denverrel.
 

Kansas City Chiefs:

2008-as mérleg: 2-14
Legfontosabb érkező: Matt Cassel (QB)
Legnagyobb veszteség: Tony Gonzalez (TE)

A Denver Patriots mellett még egy csapat gondolta úgy az AFC West gárdái közül, hogy a New England sikerkovácsainak elcsábítása a jövőbeli fejlődés záloga. Kansas-ben az előző szezon mindössze két nyertes meccse után megköszönték Herm Edwards vezetőedző munkáját, de a kispad mellett a székházba is új arcot ültettek. Scott Pioli vette át a general manager posztját, így a pályán kívüli ügyekben innentől az ő szava dönt. Az új vezetőedző a Cardinals támadó koordinátora, Todd Haley lett, aki a védelmi koordinátor posztra elhozta magával Arizonából Clancy Pendergastot is. Pendergast természetesen hozta magával a 3-4-es/4-3-as hibrid védelmét is, és a hírek szerint az előbbi formáció lesz túlsúlyban idén a Chiefs-nél is. A csapat emellett megszerzett néhány Patriots játékost a biztonság kedvéért, és persze lecserélt rengeteg embert a tavalyi keretből.

Támadók:

Irányító poszton egyből találkozhatunk is az első új arccal, egy csere keretében a tavaly Tom Brady helyetteseként feltűnő Matt Cassel került a kezdő pozícióba. Nagy kérdés, hogy Cassel valóban jó irányító-e, vagy csak a New England tavalyi támadó szisztémája és a kiváló elkapók tették naggyá, mindenesetre a feladat adott. Egy sokkal gyengébb fal mögött, jelentősen rosszabb elkapókkal és új offensive coordinator mellett várják tőle a jó teljesítményt. Mögötte beugróként jelenleg a tavaly szép dolgokat mutató Tyler Thigpen és az állandóan sérült Brodie Croyle vár bevetésre, és ha a Thigpen elcseréléséről szóló pletykák igaznak bizonyulnak, akkor beférhet még a keretbe a szintén Patriots-növendék Matt Gutierrez is.

Futó poszton mindenképpen Larry Johnson nevével kezdődik a rangsor, neki elsősorban a sérülések miatt lehet gondja. Tavaly a gyengébb fal ellenére is 4,5 yardos átlaggal futott, de csak 12 meccsen tudott pályára lépni, és 2007-ben is kihagyta a szezon felét. Nagyon fontos lenne, hogy a keretbe kerülő többi futó tudja csökkenteni a Johnson vállára nehezedő terheket, mert még egy 400 cipeléses szezonnal végleg sikerülhet őt tönkretenni. Jamaal Charles lehet az elsőszámú helyettes, tavaly 5,3 yardos átlaggal futott, ráadásul ő elkapásokkal is komoly veszélyt jelenthet. A többi esetleges helyért a keretben Jackie Battle, Dantrell Savage és a jelenleg PUP-listás Kolby Smith vetélkedhet. FB poszton Mike Cox, a tavalyi újonc törheti az utat, őt valószínűleg szinte kizárólag blokkoló szerepben fogjuk látni, elkapni és futni nem nagyon fog.

Elkapók terén érdekes kollekciót gyűjtögetett össze a csapat. Adott volt Dwayne Bowe, aki az elmúlt két évben a csapat legjobb elkapója, tavaly 1000 elkapott yard felett zárt, 7 TD-vel megspékelve. Ehhez képest jelenleg oktató-nevelő jelleggel a cserék között játszik, mert a hozzáállásával és az edzéseken mutatott teljesítményével elégedetlenek a vezetők, de ennek ellenére idén is várható tőle a tavalyihoz hasonló produktum. A másik kezdő poszton viszont még történhetnek érdekes dolgok, hiszen érkezett két tapasztalt vén róka, Amani Toomer és Bobby Engram, továbbá itt van még tavalyról a helyenként jól – helyenként meg rosszul – játszó Mark Bradley is. Közülük szinte bárhogyan kikerülhet a végső sorrend a depth charton. Mellettük még Devard Darling, Terrance Copper és Quinten Lawrence is szeretne bekerülni a keretbe, az újonc Lawrence eddigi teljesítményével, illetve returner posztra való alkalmasságával nem áll rosszul e tekintetben.

Tight end poszton valószínűleg nem az itt maradók érdemlik a több szót, hanem a 12 szezon után távozó Tony Gonzalez, hiszen az ő pótlására még nagyságrendileg sincs alkalmas jelölt a keretben. Gonzo a 12 szezon alatt lehetséges 192 mérkőzésből mindössze 2 találkozót hagyott ki, és az utóbbi 6 szezonjában egyaránt legalább 70 elkapást és 900 yardot tudott felmutatni. Ami miatt mégis reménykedhetnek a Kansas szurkolói, az Haley támadó filozófiája, amiben TE számára viszonylag kevés hely akad, illetve elsősorban blokkoló szerepkörben használja a tight end játékosokat. Ezt jelzi, hogy jelenleg az a Sean Ryan az első számú TE, aki eddigi 5 NFL-szezonja alatt összesen 12 darab elkapást bír felmutatni… Mellette Brad Cottam neve érdemel említést, fizikai adottságai alapján lehetne Gonzalez utódja, kérdés, hogy ezt a pályán igazolni tudja-e. 2 méter feletti testmagassága mindenesetre ideális red zone célponttá teheti. A keretbe kerülésért még a Jake O’Connell – Tom Crabtree újonc duó viaskodik, sok szerencsét!

A támadófal szétesése után a tavalyi évben már elkezdődött némi rekonstrukció Branden Albert draftolásával, de ettől még bőven a liga gyengébb falai közé tartozott a Chiefs alakulata. Az építkezés idén is folytatódik, de Albert szintű erősítés nem érkezett. A tavalyi falból megmaradt a center Rudy Niswanger, a LG Brian Waters és a leggyengébb láncszem, Damion McIntosh RT is. RG posztra Mike Goff érkezett, aki éveken keresztül a Chargers falának meghatározó tagja volt, de mivel már betöltötte a 33. életévét, őt sem igazán lehet hosszú távú megoldásnak tekinteni. A cseresorba érkezett a szabadügynök Eric Ghiaciuc center, illetve egy trade keretében két back-up guard Miamiból a hangzatos nevű Ikechuku Ndukwe és a kevésbé költői – de legalább szépen alliteráló – Andy Alleman. Egyikük sem fogja megváltani a világot, ellenben RT poszton Barry Richardson képes lehet előbb-utóbb kiszorítani McIntosh-t.

Védelem:

Kansas-ben is a 3-4-es rendszerben látják minden probléma egyszerű, de nagyszerű megoldását, úgyhogy nem igazán törődve a keret kínálta lehetőségekkel, a csapat 3-4-et fog játszani. Mindenesetre a tavalyi rekordok könyvébe kerülő, összesen 10 sacket tartalmazó szezont nem lesz nehéz felülmúlni…

A védőfal összeállítása egyelőre a Rubik-kocka bonyolultságával vetekszik, de a várható eredmény szerint Tank Tyler lehet a kezdő nose tackle. Ereje és fizikuma mindenképpen megvan a poszthoz, de kérdés, hogy sikerül-e kellő mértékben elsajátítania a NT-lét apró fortélyait. HA nem, akkor Ron Edwards is kezdhet középen, ő már legalább 7 NFL-szezon tapasztalatával van felvértezve. DE poszton várhatóan Glenn Dorsey és Alfonso Boone fog kezdeni, utóbbi helyét pedig előbb-utóbb az idei 1/3-as draft, Tyson Jackson veheti át. Dorsey egyébként érdekes kísérlet 3-4-ben DE poszton, nem véletlen, hogy vele kapcsolatban is különböző cserékről szóló pletykák repkednek már egy ideje. A cseresort számos fiatal és újonc alkotja, Wallace Gilberry már komoly 5 meccses tapasztalattal rendelkezik, Derek Lokey a tavalyi év nagy részét a practice squad tagjaként töltötte, Alex Magee pedig az idei drafton érkezett.

A linebacker-sor összeállítása is megér egy külön misét. A tavalyi keretből Derrick Johnson bekerült belső LB-nek, Tamba Hali pedig DE-ből OLB lesz, ez eddig elég egyértelmű volt. Viszont a 36 éves, a tavalyi szezonban sokat sérült Donnie Edwards helyére sikerült hozni a 35 éves, a dallasi 3-4-es rendszerben 1 évet végigszenvedő Zach Thomast, aki ugyan kiváló linebacker, de szintén nem az a kimondott hosszú távú megoldás. A másik külső linebacker pedig az a Mike Vrabel lesz, aki ha nem lett volna Ellis Hobbs, akkor a tavalyi Patriots védelem leggyengébb tagjaként emlékezhetnénk rá… Mentornak és a csapatszellemet erősítendő még mindenképpen jó lesz, de nagy meglepetés lenne, ha visszatalálna a két évvel korábbi formájához. Hogy ennek ellenére a kezdőcsapatban van, az finoman jelzi a potenciális cserék minőségét. Turk McBride személyében egy 4-3-as DE, Studebaker képviseli a project játékost, aki egyszer majd talán beérik, Pierre Walters pedig az idén draftolt újoncot. Középen kicsit jobb a cseresor helyzete, Monty Beisel elfogadható back-up, Corey Mays ígéretesen mozgott az előszezon meccseken, és Demorrio Williams is be tud ugrani bármikor.

A secondary a tavalyi szezonban a nemlétező pass rush ellenére is mutatott szép dolgokat, pedig a liga egyik legfiatalabb hátsó alakzatáról beszélhetünk. Brandon Flowers, Brandon Carr és Maurice Leggett, vagyis a 3 legjobb cornerback egyaránt tavaly került a ligába, idénre még jobbak lehetnek. A Jarrad Page – Bernard Pollard safety páros pedig 4. évét kezdi meg egymás mellett, és az elmúlt 3 szezon alatt szépen a liga egyik legjobb safety párosává küzdötték fel magukat. Page elsősorban cover feladatokat fog kapni idén is jó free safety-hez méltóan, Pollard viszont sokkal gyakrabban fog feltűnni a boxban, az ellenfél futóira vadászva. A cseresorba érkezett a rendkívül sérülékeny, de még mindig átlag feletti Mike Brown is, de minden Kansas szurkoló annak örülne, ha nem is igazán kellene pályára lépnie. A secondary is tele van fiatal, a keretbe kerülésért küzdő játékosokkal, 4 újonc is szerepel jelenleg a csapatban.

A speciális csapategység nem brillírozott tavaly, visszahordások és coverage terén is akadtak gondok. Kérdés, hogy ezen idénre sikerül-e változtatni, ami bizonyos, hogy új rúgó fog ténykedni, Ryan Succop az idei draft 7. körében érkezett, és az edzőtábor során viszonylag gyorsan megszilárdította helyét a csapatban. A puntokat továbbra is Dustin Colquitt fogja elvégezni, rá tavaly sem lehetett sok panasz, pedig volt feladata bőven. Visszahordóként pedig Jamaal Charles, Rodney Wright, Quinten Lawrence vagy Dantrell Savage egyaránt szóba jöhet.

Értékelés:

A tavalyi csapat már mutatott ugyan bíztató jeleket a 2-14-es mérleg ellenére, az idei holtszezon mégis a teljes nagytakarítás és újjáépítés jelszavával zajlott. Néhány poszton történt ugyan előrelépés, de a támadófal, az elkapók és a linebackerek terén még bőven lenne tennivaló. Továbbá itt is el lehet puffogtatni az újonc főedző, új sémák, összeszokás és hasonló közhelyeket. Amit a Kansas idén nyújthat, az a fejlődés jeleinek minél többszöri megmutatása, néhány bravúrgyőzelemmel és fájó vereségekkel kombinálva.
 

Oakland Raiders:

2008-as mérleg: 5-11
Legfontosabb érkező: Samson Satele (C)
Legnagyobb veszteség: Gibril Wilson (SS)

Al Davis játszóterén az idei holtszezonban is történtek érdekes dolgok. Legelső meglepetésként nem rúgták ki a tavalyi szezont befejező főedzőt, sőt, veszekedésekről sem lehetett hallani a Sötét Nagyúr és Tom Cable között. Azért új defensive coordinator érkezett a csapathoz John Marshall személyében, akitől egy futás ellen jobban működő és az irányítóra több nyomást helyező védelem építését várják. Támadóoldalon pedig a tavalyi tapasztalatszerzés után mindenki a Russell – McFadden páros idei teljesítményére kíváncsi.

Támadók:

Irányító poszton elméletileg csupa jó dolog történt a holtszezon során. JaMarcus Russell egy évnyi tapasztalattal érettebb lett, érkezett egy kiváló 2. számú irányító Jeff Garcia személyében, Andrew Waltert pedig végre elzavarták a csapattól. Persze ha levesszük a rózsaszín szemüveget, akkor lehetne úgy is fogalmazni, hogy Russell eddig nem játszott olyan szinten, ami egy 1/1-es drafttól elvárható lenne, Garcia nem az a kimondott csapatember és mentor, ami miatt érdemes lenne egy fiatal irányító mögé szerződtetni, a Walter – Gradkowski csere meg 3. számú QB poszton nem oszt, nem szoroz. Russel idén elméletileg jobb elkapókkal és egy stabilabb támadófallal fog dolgozni, ráadásul immár 3. szezonját kezdi, vagyis tőle most már mindenképpen kiemelkedő teljesítmény lenne az elvárás.

Ami segítheti az irányítók életét, az a kiváló futógárda. Tavaly is a jobbak közé tartozott a Raiders futójátéka, 10. legtöbb yardot szerezték a ligában, annak ellenére, hogy Fargas, McFadden és Bush egyaránt mulasztottak meccseket sérülés miatt. Ez a trió idén is változatlan lesz, de az, hogy kinek mennyi szerep fog jutni, egyelőre megjósolhatatlan. Ideális esetben McFadden lehet a kezdő futó előbb-utóbb, Bush igazi erőfutó, akire a rövid yardos és goal line helyzeteket lehet bízni, Fargas pedig hátrébb szorulhat a rangsorban. Ha ez bekövetkezik, akkor az ő helye akár bizonytalanná is válhat, hiszen 3. számú futónál képességeit és fizetését tekintve is jobb… Mellettük a Steelers-től érkezett Gary Russel és Louis Rankin harcol még a keretbe kerülésért. FB poszton Oren O’Neil a kezdő poszt várományosa, aki hosszú sérülés után tér vissza, ez adhat némi aggodalomra okot vele kapcsolatban. Ha két FB lesz a rosteren, akkor Lawton és Reece harcolhat a második helyért.

Elkapó poszton elég nagy a tülekedés, ami nem is csoda, hiszen tavaly nem volt túlzottan kiemelkedő játékosa a csapatnak. Javon Walker állandó sérülései miatt nem tudta meghálálni gigantikus szerződését, talán idénre képes lesz kicsit jobb állapotba hozni a térdeit. A sok fiatal között elsősorban Chaz Schilens nevét kell megemlíteni, bár most sérüléssel küzd, de ha egészséges, akkor ő lesz várhatóan az 1. számú elkapó. Érdekes szerep hárulhat a frissen draftolt Darius Heyward-Bey-re. A pletykák szerint a draft előtt Al Davis látta Overdose egy futamát, és lemérte, hogy 3,2 másodpercet futott 40 yardon, ezek után sokáig úgy tűnt, hogy mindenképpen őt akarja első körben behúzni a nagyfőnök. Aztán Overdose nem jött ki a draftra, ráadásul a segítők meggyőzték Al bácsit, hogy ha a versenyló letapossa az ellene védekező védőt, akkor az offensive pass interference-nek számít, úgyhogy végül a rendkívül gyors Maryland WR lett a kiválasztott. Heyward-Bey az edzőtábor elején pont úgy teljesített, mintha Overdose játszott volna, gyorsan futkározott előre és nem tudta elkapni a labdát, de aztán az utóbbi időszakban bíztató hírek jöttek róla. Nehéz megjósolni, mire lehet képes idén, de ideális esetben még nem tőle kell várni a megváltást. Szintén érdekes lehet Johnnie Lee Higgins szereplése, tavaly néhány meccsen ígéretesen mozgott, és jól használható returnerként is. A többiek nagy harcban lesznek a keretbe kerülésért, Jonathan Holland, Todd Watkins nem először próbálkoznak, Louis Murphy és Nick Miller ellenben újoncként szeretnének egy helyet elcsípni az 53-ból.

Habár WR poszton vannak kérdőjelek, jó elkapót találunk a TE-ek között is. Zach Miller a 2007-es draft 2. körében került a csapathoz, és tavaly 778 elkapott yarddal Russell elsőszámú célpontjának számított. Idén várhatóan még többször fog célpontként feltűnni, úgyhogy szezon végére a liga elit TE-jei között emlegethetik, akár 1000 elkapott yarddal is zárhat. Mögötte Tony Stewart képviseli a rutint, míg Darrell Strong és Brandon Myers a fiatalos lendületet.

A támadófallal évek óta komoly gondok voltak Oakland-ben, bár szezonról szezonra némi előrelépés észrevehető volt. Várhatóan ez a folyamat idén sem törik meg, főleg azért, mert Samson Satele és Khalif Barnes személyében két ígéretes játékos is érkezett a csapathoz. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy sikerült elzavarni a liga valaha volt legrosszabb OT-je versenyben komoly eséllyel induló Kwame Harrist, akkor máris bíztatóbbnak tűnik a kép. Satele megszerzése azért lehet nagyon fontos, mert a Miami játékosaként edződhetett 3-4-es védelmek ellen, és a Broncos, valamint a Chiefs védelmi váltása miatt idén a Raiders mindhárom csoportellenfele ebben a sémában fog játszani. Satele esetén a gondot talán az jelentheti, hogy mennyire képes egyedül megbirkózni a behemót NT-játékosokkal, de a 3-4 elleni rutinja sokat érhet. Mellette a két guard poszton Robert Gallery és Cooper Carlisle lesz kezdő. Gallery tackle poszton próbálkozott egy darabig, de mivel egy kombájn mozgékonyságával rendelkezik, rájöttek, hogy inkább guard posztra való, hiszen erőben is vetekszik a fentebb említett mezőgazdasági haszongépjárművel. Carlisle nem kiemelkedő, de jó guard, nem lóg ki a falból. A két szélen kicsit kuszább a helyzet. Barnes eredetileg LT posztra érkezett, de az edzőtáborok alatt kiderült, hogy Mario Henderson jobb teljesítményre képes ezen a poszton, így ő fogja védeni Russell vakoldalát. Barnes csere LT lehet, illetve van eélye a kezdő RT poszt megszerzésére is, itt azonban meg kell küzdenie a Cornell Green – Eric Pears duóval is. Csereposzton értelemszerűen a fenti névsor kevésbé szerencsés offensive tackle játékosai fognak szerepelni, a belső posztokon pedig Paul McQuistan, Mark Wilson, Marcus Johsnon és John Wade kerülhet be a keretbe.

Védelem:

Tavaly elsősorban a védőfal közepén akadtak gondok, és ez meghatározta mind a futás elleni védekezés, mind az irányítóra való nyomásgyakorlás sikerességét – illetve sikertelenségét. Az új defensive coordinator elképzeléseiben sokkal több és változatosabb blitz szerepel, de a futás elleni védekezésben az előszezon meccsek alapján nem sikerült igazán előrelépni…
Ennek a problémának elsősorban a Gerald Warren, Tommy Kelly, Terdell Sands duó tavalyi produkciójában keresendők, egyikőjük sem nyújtott átlagon felüli teljesítményt. Ehhez képest a keretben nem történt jelentős változás, illetve Sands csúszott le egészen a harmadik csapatig a depth charton, ami egy esetleges távozást vetít előre. A Warren – Kelly páros méretben és képességeket tekintve sokkal többre hivatott, mint a tavalyi produktum, ha ezt sikerül kicsikarni belőlük, akkor komolyabb előrelépésre is számíthatunk a védekező fal játékában. Ha mégsem sikerülne megtáltosodni, akkor viszont gondban lehet a csapat, mert a cserepadon ücsörgő Boschetti – Joseph – Cohen trió okán nem kell majd botox-kezelésekre járnia az ellenfeleknek, hogy kisimuljon ráncokba gyűrődött homlokuk. A fal szélein sem teljesen tiszta a kép, a Dallasból érkezett Greg Ellis lehet az egyik kezdő (34 évesen, 3-4-es OLB-ből visszaalakulva defensive endnek), míg a másik oldalon az elsősorban futás ellen hatékony Jay Richardson és a főleg pass rusher Trevor Scott váltogathatják egymást. Az idei drafton szerzett Matt Shaughnessy is jó játékos lehet idővel, és talán Greyson Gunheim is megérheti a keretszűkítést. Hogy túl is éli, arra nem vennék mérget…

A LB-sor is forrong, pár hete még a biztosnak látszó Howard – Morrison duó mellé keresték a másik szélső linebackert. Közben viszont felmerült egy olyan forgatókönyv is, hogy Morrison kikerül OLB-nek, ahol kevésbé tűnik ki a futás elleni gyengébb teljesítménye, ellenben kamatoztathatja kiváló cover képességeit, és Ricky Brown fog MLB poszton kezdeni. Bármelyik konstrukció is lesz végül a megoldás, igen jó erőkből álló LB-sor fog játszani Oakland-ben. Ha Marshall sémájában jól ki tudják használni a képességeiket, akkor mind pass rush terén, mind futás ellen hasznos egység lesznek. A cseresorban is akadnak jó nevek, Jon Alston, Morlon Greenwood, Napoleon Harris elfogadható játékosok, míg Slade Norris első nekifutásra a keretbe kerülésért harcolhat.

A secondary nem is kezdődhet más névvel, mint Nnamdi Asomugha cornerback nevével. Aso a liga legjobb játékosa posztján, lassan nem lesz irányító, aki komolyan megpróbálna felé dobni, és a liga szinte bármelyik elkapóját le tudja venni a pályáról. Tavaly nem használták tökéletesen, hiszen nem feltétlenül a legjobb WR ellen védekezett, hanem azt az elkapót követte, aki az ő oldalára került, de idén a tervek szerint tényleg a legjobb WR-ek ellen fog védekezni, akár oldalt is váltva játékok között. Ami mindig kérdéses egy ilyen kiváló cornerback mellett, az a másik oldali CB személye, hiszen ő várhatóan sokkal nagyobb terhelésnek lesz kitéve, mint Aso. Tavaly DeAngelo Hall nagyon csúnyán megégette magát ebben a szerepkörben (de említhetnénk a Broncosban Champ mellett próbálkozó Dre Bly nevét is), és kérdés, hogy ezzel a teherrel mennyire tud majd megbirkózni a kiszemelt Chris Johnson. Tavaly voltak jó meccsei, de fejben nagyon összeszedettnek kell lennie, hogy a rá nehezedő nyomást kibírja. Nickelback poszton Stanford Routt fog játszani, a többi helyekért pedig Michael Hawkins, Justin Miller, John Bowie és Darrick Brown meccselhet. Mivel Miller a csapat kick returner játékosa is, így igazából 1 kiadó helyért megy a derbi. Safety poszton Gibril Wilson távozása elég komoly űrt hagyott maga után, melyet Tyvon Branch hivatott betölteni, párja pedig Hiram Eugene lesz a másik safety poszton. A 2006-as első körös választott, Michael Huff egyelőre csak a kispadon foglal helyet, akárcsak az idei draft egyik meglepetése, a 2. körben húzott Michael Mitchell. Őt leginkább nem draftolt szabadügynök játékosnak várták a legtöbben, de Al Davis meglátta benne a titkos tehetséget, illetve a kiváló fizikai adottságokat.

A special team két oszlopos tagja a rúgó Sebastian Janikowski és a punter Shane Lechler lesz idén is. Janikowski a liga legerősebb lábú rúgója, és tavalyi 80%-os mezőnygól-mutatója javulást mutat a korábbi 2-3 év szerencsétlenkedései után. Lechler pedig a liga egyik legjobb puntere, tavaly 33 puntja landolt 20 yardon belül, és közel 49 yardos átlagot produkált. A return team ígéretesnek tűnt már tavaly is, a kick returner szerepében Justin Miller, punt returnerként pedig Johnnie Lee Higgins fog játszani.

Értékelés:

Javuló támadófal, erős futójáték döntő szezon előtt álló irányító. Ezekkel a kulcsszavakkal lehetne leírni az Oakland támadójátékával kapcsolatos elvárásokat, és ez jelzi, hogy elsősorban Russell játéka fogja eldönteni, hogy képes lesz-e harcban lenni a Raiders a rájátszásért az átalakuló AFC West-ben. A védelemmel várhatóan nem lesz komolyabb gond, amennyiben a két DT megembereli magát, ebben az esetben akár még a liga elitjéhez is közel kerülhet a defense. HA viszont a védőfal nem áll össze, akkor nagy bajban lesz a csapat. Ennyi kérdőjelből bármi kisülhet a végén, talán annyi nehéz év után valóban az Oakland szezonja következhet idén, de egy nagy bukta is benne lehet a pakliban...


San Diego Chargers:

2008-as mérleg: 8-8
Legfontosabb érkező: Larry English (LB)
Legnagyobb veszteség: Igor Olshansky (DE)

A Chargers tavaly kínkeservesen, a bányászbéka hátsó fele alól előkapaszkodva nyerte meg végül a csoportot, és ennek örömére a rájátszásban is sikerült menni egy kört a Colts legyőzésével. Persze nem lehet szó nélkül hagyni a problémákat, amik a tavalyi szezon szenvedéseit okozták, kezdve Merriman kiesésével, ami a pass rush és a passz elleni védekezés teljes összeomlásához vezetett, folytatva Tomlinson és Gates kisebb-nagyobb sérüléseivel és a támadófal inkonzisztens játékával. Emellett Norv Turner és a játékosok mentális állapota is érdemelne 1-2 „méltató” szót. A Chargers ennek ellenére nem sokat változtatott a tavalyi keretén, 1-2 fontosabb játékos távozott, míg az erősítést zömmel a draftról oldották meg.

Támadók:

Az irányító poszton semmi nem változott tavalyhoz képest, mindössze Phillip Rivers új szerződése érdemel kiemelt figyelmet. Rivers a pletykák szerint mindössze annyit kért, hogy amekkora számot rá tud írni az arcára, annyi legyen a szerződés összege, ennek fényében nem meglepő, hogy 92 millióról szól az új kontraktus… Persze vitán felül áll, hogy képességei és tavalyi teljesítménye miatt (4000 yard, 34 TD, 105-ös irányító rating) megérdemelte a bizalmat, és az ő jó játékában idén is bízhatnak a Chargers hívei. Rivers cseréje idén is Billy Volek lesz, akit a liga egyik legmegbízhatóbb backup irányítójának tartanak, de ennek ellenére is nagy bajt jelentene, ha huzamosabb ideig a pályán látnánk. Charlie Whitehurst pedig idén is kedvére zsonglőrködhet a partvonal mellett a vizespalackokkal a 3. számú irányító szerepkörében.

Elmúlt 30 év… Ebben az esetben ez nem egy nosztalgiaműsor címe, hanem a San Diego sztárfutójának, LaDainian Tomlinsonnak életkorára utal. A 30 éves kor természetesen nem probléma például egy személyi titkár vagy egy kohómérnök karrierjében, de az NFL-futók esetében annál inkább. LT tavalyi szezonja igencsak gyengére sikeredett, újonc éve óta sem yardban, sem futásonkénti átlagban, sem TD-ben nem teljesített ennyire gyengén. Nagyon nagy kérdés, hogy azok a sérülések, amik a tavalyi idényét megkeserítették, mennyire képesek meggyógyulni, és hogy nem leszünk-e tanúi egy újabb csodálatos futókarrier kezdődő hanyatlásának. LT mindenesetre bizakodik, és hogy felvegye a megfelelő fordulatszámot, évek óta először előszezon meccseken is pályára lép. Ami LT számára a problémát, az Darren Sproles számára az esélyt jelentette, és a mélynövésű futó a védők figyelő tekintete alatt dolgozva megmutatta, hogy képes nagyon jó teljesítményt nyújtani megfelelő szerepkörben használva. Sproles 5,4-es átlaggal futott, számos passz kapott el, és returner képességeit is csillogtatta az elmúlt idényben, ennek díjazásaként franchise tag-et kapott a csapattól. Ő idén is komoly fegyver lehet a Chargers támadójátékában, de kezdő futónak alkalmatlan hosszabb távon, hiszen az erőt igénylő belső futások esetén szinte hasznavehetetlen. LT esetleges sérülése esetén ezeket a belső futásokat oldhatja meg Gartrell Johnson, az idei 4. körben draftolt futó, aki cirka 20 kilóval nehezebb Sproles-nál. Rosterre férhet még Michael Bennett is esetleg, bár az is elképzelhető, hogy a bőséges fullback állományból kerül még ki olyan játékos, akit futóként is lehet alkalmazni. Erre leginkább Jacob Hesternek lehet esélye, ő már tavaly is megmutatta magát mind futásokban, mind elkapásokban. A faltörő kos szerepét pedig Mike Tolbert fogja betölteni. Billy Latsko számára a szeptemberi cut-hullám kapcsán az alábbi Petőfi-vers átiratát küldeném: „Latsi Te, hallod-e, menj innen, ha mondom, rontom-bontom”

Elkapó poszton a tavalyi évre végre összeállt egy nagyon ütőképes kezdő duó. Vincent Jackson a tavalyi szezonban robbantott igazán, és érte el azt a szintet, amire képességei és fizikai adottságai alapján igazán számítani lehetett. Jackson testmagasságához képest elképesztő sebességgel rendelkezik, tavaly közel 1100 elkapott yardot és 7 TD-t tett a közösbe, elkapásonkénti 19 yardos átlaga pedig külön megsüvegelendő. Párja, Chris Chambers már a rutinos elkapók közé sorolható 31 évével, neki a tavalyi szezonja sérülések miatt nem volt egészen teljes, de idén egészségesen akár ő is megközelítheti az 1000 yardot. Mögöttük elsősorban Malcom Floyd nevét érdemes megemlíteni, illetve az előszezon során nagyon jó formát mutat Legedu Naanee is. A 2007-es első körös választott, Buster Davis viszont nagyon össze kell, hogy kapja magát, különben keresztnevének utolsó két betűjétől megszabadítja a szurkolók emlékezete… Az idei draft 7. körében a csapat megszerezte Demetrius Byrd játékjogát, aki kiváló WR lehet, ha képes felépülni nagyon súlyos autóbalesete után.

Aki miatt nem lehet garantálni, hogy 2 WR is 1000 elkapott yard fölé kerülhet, az Antonio Gates. A liga egyik legjobb elkapó TE-je Rivers kedvenc célpontja, bár a tavalyi számain látszik, hogy sérülésekkel küszködve játszott az év során. A jelek szerint sérülékenysége nem múlt el a nyári szünet hatására, az edzőtáborban is sorra mulasztja az edzéseket. Ha egészséges lesz, akkor 3 elit célpontja lehet Riversnek, de ha idén is sérülésekkel küzd, akkor nehezebb helyzetbe kerülhet a csapat. Gates cseréje minden kommentátor rémálma, a dallamos nevű Brandon Manumaleuna marad, aki viszont méreteit tekintve sokkal inkább blokkoló tight end, nem elkapó (295 font a súlya, ezzel például nehezebb a kezdő 3-4-es DE-nél, Luis Castillo-nál). 3. számú TE-ként várhatóan Kris Wilson lesz a keret tagja.

A támadófal kapcsán akadtak problémák a tavalyi évben, ezek egyik eredményeként az évek óta stabil kezdő Mike Goff el is hagyta a csapatot. Így két év alatt tulajdonképpen a fal teljes jobb oldalát lecserélték, a Goff-Olivea páros helyett idén várhatóan a Forney-Clary duó fog kezdeni RG és RT poszton. Forney különösen érdekes, hiszen a tavalyi szezonban nem lépett pályára, nem véletlen, hogy a RG poszt kapcsán különböző spekulációk láttak napvilágot, melyek az idei draft 3. körében kiválasztott Louis Vasquez személye köré összpontosulnak. Vasquez ennek ellenére várhatóan csereként kezdi meg a szezont, de nem lenne meglepetés, ha év közben beverekedné magát a kezdők közé. A fal közepén továbbra is Nick Hardwick ténykedik, aki tavaly 3 meccset kihagyott, de egyébként a liga egyik legjobb és legmegbízhatóbb centerének számít. A bal oldalon guard poszton továbbra is Kris Dielman, tackle poszton pedig Marcus McNeill fog játszani. Utóbbi kiváló újonc szezont produkált, majd a következő éve elég pocsékra sikeredett, aztán tavaly csak 3 engedélyezett sack került a neve mellé. Mellette Dielman is jól játszott, a fal bal oldalán várhatóan nem lesz gond. Csere posztokon az elég átlagos L.J. Shelton, Scott Mruczkowski duó mellett az NFL-meccsen még pályára nem lépő Corey Clark és Tyronne Green áll rendelkezésre, ez alkalomadtán vékony lehet.

Védelem:

A tavalyi év elsősorban a védelem vesszőfutása miatt maradt emlékezetes. 2007-ben a védelem az egyik legagresszívebb 3-4-es egységként rengeteg sacket és labdaszerzést mutatott be, ebből tavalyra semmi sem maradt. Ted Cottrell defensive coordinator a szezon felénél repült is, helyét a korábban a Bears zseniális védelmét felépítő, majd a Chargers LB-it edző Ron Rivera vette át, tőle várják a 2007-es forma visszanyerését.

A védőfalban Jamal Williams helye megkérdőjelezhetetlen, a behemót NT 12. szezonját kezdi meg San Diego-ban. Williams állítólag idén némileg lefogyva jelent meg az edzőtáborban, ami jót tehet a térdei hosszabb távú épségének. Szükség is lesz erre, ugyanis a cserepadon helyet – sok helyet – foglaló Ian Scott és Ogemdi Nwagbuo semmilyen szempontból nem mérhető hozzá. A fal egyik szélén Luis Castillo helye stabil, a másik oldalról viszont távozott Igor Olshansky, helyét Ryon Bingham veszi át. Egy ilyen csere mindig rizikóval jár, bár Olshansky volt a kevésbé jó a két DE közül, így elméletileg Bingham jól helyettesítheti. A cserék közül Jacques Cesaire keveredhet gyakrabban pályára, neki az edzőtábor előtt még a kezdő posztra is volt esélye. Keith Grennan és Andre Coleman elsősorban a létszámért felelősek, viszont az idén draftolt Vaughn Martinról bíztató hírek érkeztek az edzőtábor folyamán, ő akár még komolyabb szerepet is kaphat már idén.

A linebacker sornak hatalmas csapást jelentett tavaly Merriman kiesése, emellett pedig az ILB Stephen Cooper is kapott egy 4 meccses eltiltást, így gondok akadtak bőven. Merriman idénra visszatér, és ha a térde is úgy gondolja, ismét bőven kétszámjegyű alkalommal törölgetheti a (mű)fűbe az ellenfelek irányítóinak arcát. Biztos, ami biztos alapon, illetve a pass rush további erősítésére a draft első körében Larry English-t választotta a csapat. A Northern Illinois-ról kikerülő játékos több hetet kihagyott sérülés miatt az edzőtáborból, de ennek ellenére várhatóan bőven fog szerepet kapni, elsősorban Shaun Phillips mögött, de akár Merriman tehermentesítésre is. Az biztos, hogy 3 kiválónak tűnő OLB fogja kergetni az irányítókat szó szerint és az őrületbe is. A belső LB-poszton ennyire már nem fényes a helyzet. Stephen Cooper jó LB, vele nem is lesz semmi gond, de a Dobbins – Burnett – Siler trióból kikerülő másik kezdőjátékos igencsak kilóg a sorból. Burnett a 2005-ös draft második körében került a Cowboys csapatába, de jelzésértékű, hogy ILB-gondjaik ellenére mégsem marasztalták. Dobbins nem sokat tudott hozzátenni tavaly a csapat játékához, Siler pedig egyelőre még tanuló fázisban van. Várhatóan Burnett lesz a kezdő, de itt még lehetnek gondok.

A secondary húzóneve mindenképpen Antonio Cromartie, aki 2007-ben felfelé, 2008-ban viszont igencsak lefelé húzta a hátsó alakzatot. 2007-ben 18 elütött passz és 10 interception állt a neve mellett, 2008-ban ezek a számok 9 elütött és 2 elfogott passzra estek vissza, emellett nagyjából minden arra járó elkapó azt csinált mellette, amit csak akart. Cromartie idén az edzőtáborban sokkal összeszedettebbnek tűnik, és egy tavalyinál erősebb pass rush segítségével megísmételheti 2007-es produkcióját. A másik oldalon Quentin Jammer is jó játékos, és ő a futás elleni védekezésben is hatékonyan be tud segíteni. Nickelback poszton Antoine Cason, a tavalyi első körös választott fog játszani, míg a rangsor további tagjai között a kissé alulméretezett, de nagyon gyors újonc, Brandon Hughes nevét érdemes megjegyezni. Safety poszton idén is az Eric Weddle – Clinton Hart kezdő páros fog nekivágni az esztendőnek, közülük Weddle szép lassan a védelem egyik vezérévé növi ki magát. Tavaly 125 tackle-t jegyzett, ami igen szép szám. Hart már kevésbé számít elitnek a maga posztján, ráadásul 32 esztendős és a passz elleni védekezésben akadnak gondjai. Emiatt idén várhatóan többször fogjuk a posztján látni akár Steve Gregory-t, akár az idén 6. körben draftolt Kevin Ellisont. Weddle helyett pedig szükség esetén Paul Oliver léphet pályára.

A special team tekintetében a csapat nem áll rosszul, hiszen Darren Sproles személyében egy rendkívül veszélyes és produktív returner található a keretben. A rúgó Nate Keading tavaly legrosszabb szezonját zárta 85% alatti pontossággal, de ez még elfogadható teljesítmény. Mike Scifres punter kapcsán mindenki a Colts elleni rájátszás meccsre emlékezik, amikor Scifres szép bemutatót tartott a punter poszt fontosságáról és sorban rugdosta a 10 yardos vonalon belülre a puntokat. Egyébként közel 46 yardos szezonátlaga is a jobbak közé sorolja őt.

Értékelés:

A Chargers vitathatatlanul a csoport legstabilabb és legerősebb csapata maradt. Kiváló támadójáték és agresszív, sok labdaszerzést kiharcoló védelem jellemezheti őket idén, ami ebben a csoportban simán rájátszást érhet, és akár a playoff-ban is messze repítheti őket. Nagyon fontos viszont, hogy a tavalyi sérülések és mentális, figyelmi problémák elkerüljék őket, különben képesek lehetnek a saját életük alapos megkeserítésére.


Tipp a csoport végeredményére:
1.    San Diego Chargers: 12-4
2.    Denver Broncos: 8-8
3.    Oakland Raiders: 7-9
4.    Kansas City Chiefs: 5-11

Somoskövi Gergely (somoskovig)