Vad Wild Card Vasárnap - I. rész

Kardiac Kids újratöltve – a 2002-es Browns

1999-ben három év kihagyás után a profi futball visszatért Clevelandbe. Noha 1996-ban a Browns egykori tulajdonosa, Art Modell a játékosokat magával vitte klubja új állomáshelyére, Baltimore-ba, de egy kompromisszum eredményeként a Browns nevét, színeit és a franchise gazdag történetét hátrahagyta. A klub 1998-ban egy licit után Modell barátja, Al Lerner kezébe került és a régi stadion helyén emelt arénában, a Cleveland Browns Stadiumban új otthonra lelt. A három év elmúltával új életre keltett együttes szép reményekkel vágott neki az 1999-es szezonnak. A San Francisco-ban sikert sikerre halmozó menedzser, Carmen Policy hét győzelmet sem tartott túlzó elvárásnak a keretét a draftokból sietve feltöltő csapattal szemben. A Jacksonville-ből igazolt főedző, Chris Palmer azonban nem volt képes csodát tenni. Már a hatalmas várakozással övezett premier katasztrofálisan sikerült. A Browns a nyitófordulóban az ősrivális Pittsburgh Steelerst látta vendégül, és hazai pályán kijózanító, 43-0 arányú vereséget szenvedett. A kudarcot további hat követte, és első diadalra október végéig kellett várniuk a gárda szurkolóinak. Palmerék New Orleansban vendégeskedtek és másodpercekkel a lefújás előtt 14-16-ra vesztésre álltak, amikor a draft 1/1-es választottja, a nagy ígéretnek tartott Tim Couch „Hail Mary” passzát Kevin Johnson elkapta a Szentek endzone-jában és ezzel csapata első győzelmét szállította. A győzelmet két hét múlva újabb követte. A Browns ezúttal a Steelers vendége volt a Three Riversben, ahol a több évtizedes rivalizálás alatt alig termett babér számukra. 2 perccel a vége előtt ezúttal is vesztésre álltak, de saját 20-asukról indított meccsfordító drive-juk remekül kezdődött. A később Clevelandbe igazoló, Orpheus Roye lesre ugrott, amivel free playt adott a Browns támadóinak. Couch 23 yardos átadással büntette az ellenfél hibáját, ráadásul a blitzelő linebacker, Mike Vrabel late hitje miatt újabb 15 yardot haladhattak előre a clevelandiek. Ekkor már a pittsburghi térfélen jártak, és néhány további eredményes play elegendő volt, hogy Phil Dawsont remek helyzetbe hozzák. Mivel a rúgó nem hibázott, így a Browns nagy meglepetésre 16-15-ös győzelemmel távozott riválisa oroszlánbarlangjából.

A két siker végül nem volt több mint fellángolás. Az 1999-es idény előtt az arra az évre várt hét győzelmet összességben a következő szezon végéig sem sikerült elérni. A 2-14-es évet szerény javulásról tanúskodó 3-13-as követte, így nem volt meglepő, hogy a következőnek már nem Chris Palmer irányításával vághatott neki az együttes. Az új főedző Paul Hilton (Butch) Davis lett, aki korábban a két Super Bowlt nyerő Dallas Cowboys D-line coach-aként és defensive coordinatoraként, majd a Miami Hurricanes főedzőjeként szerzett magának hírnevet. Davis az új DC-vel, (a korábban több egyetemen és a Vikings-nál dolgozó) Foge Fazioval karöltve ránca szedte a Browns addig ligautolsó védelmét. A front seven két meghatározó játékosa a Pittsburgh Steelerstől érkezett. A DT, Orpheus Roye még 2000-ben vedlett át clevelandi mezbe és a 2001-es draft első körében húzott, Gerard Warrennel, valamint a Redskinstől igazolt veteránnal, Kenard Langgel együtt megszilárdította a védelem első vonalát. A linebacker-sor tengelyében egy másik ex-pittsburghi, Earl Holmes 2002-ben karrierje egyik legjobb évét produkálta és szerelések, valamint elütött passzok tekintetében vezette csapatát. A szélső LB-ként bevetett Dwayne Ruddot Fazio minnesotai éveiből már jól ismerhette, és a két rutinos játékossal jelentősen stabilizálta a korábban gyengélkedő csapatrészt. A secondary-t egy másik Fazio-tanítványon, Corey Fulleren kívül az 1999-ben draftolt Daylon McCutcheon, valamint a gárda legtöbb INT-jét jegyző Earl Little erősítette.

A Davis-éra a támadójátékban is változást hozott. Új offensive coordinatorként a Colts QB coach-a, (és a Steelers jelenlegi OC-je) Bruce Arians érkezett Clevelandbe. Arians-nek Peyton Manning után egy újabb 1/1-es irányítóval nyílt alkalma együttdolgozni, de Tim Couch játékában messze nem lelhette akkora örömét, mint az 1998-as draft első választottjának produkciójában. Couch nem csak inkonzisztenciájával, aggasztóan sok labdaeladásával okozott fejfájást a Browns vezetőségének és szimpatizánsainak, de sérülékenységével is. Esetleges pótlásáról maga Arians gondoskodott, amikor Indianapolisból magával hozta a Manning mögött csak a padot koptató csereirányítót, Kelly Holcombot. A passzjátékon túl a gyengécske futójátékon is akadt csiszolnivaló, hiszen a Browns-nak újrakezdése óta nemhogy ezeryardos, de félezer yardos futója sem nagyon volt. A 2002-es draft első körében választott William Green közelítette meg első ízben a bűvös, ezres határt, és ígéretes újoncévet zárva az offense nem várt erősségének bizonyult.

Butch Davis első clevelandi idényében jelentős javulást hozó, 7-9-es mutatót könyvelhetett el, és sokak vélekedésével egybecsengő módon 2002-től áttörést várt. Az új szezon nem csak az eredmény, de az odáig vezető út tekintetében is egyedülálló volt. A Browns az 1970-es és 1980-as évek fordulójának káprázatosan izgalmas finiseket produkáló együttesét (a Kardiac Kids-et) idéző találkozókon menetelt a rájátszás felé. Az előszezonban lesérült Couch helyére beugró Holcomb a nyitófordulóban remekül helytállt. A Chiefs elleni pontgazdag összecsapáson a hajráig 39-37-es győzelemre állt a Cleveland. A Kansas City már az utolsó szalmaszálba kapaszkodott, amikor a blitz elől hátráló irányítója, Trent Green a sacket elkerülendő egy laterallal a bal oldali tackle-nek John Taitnek játszotta a labdát, aki futva megindult. Taitet végül a játékidő lejártával egy időben kilökték az oldalvonalon túlra, csakhogy időközben a Browns LB-je, Dwayne Rudd, aki nem látta, hogy Green továbbadta a labdát, az irányító vélt szerelése és a győzelem miatt ünnepelni kezdett és levette, majd eldobta a sisakját. A bírók unsportsmanlike conduct miatt zászlót dobtak az esetre, és a szabálytalanságból adódó további 15 yardos büntetés révén a Chiefs még egy időntúli, könnyű mezőnygólt rúghatott, mellyel elcsente a győzelmet a Clevelandtől.

Két héttel később a Browns megint nem maradt adós az izgalmakkal. A visszatérő Couch a fanyalgókat ideig-óráig elhallgattatva élete addig legnagyobb NFL-meccsét játszotta. 5 perccel a vége előtt a házigazda Tennessee Titans még 28-14-re vezetett. Couch egy 80 yardos TD-drive-ot vezetve előbb hét pontosra faragta a hátrányt, majd miután Dennis Northcutt Phil Dawson meglepő „pouch kickje” után megszerezte a labdát, újabb remek akciót irányított, amit Northcuttnak adott 8 yardos TD-átadással fejelt meg. A 31-28-as győzelmet végül a hosszabbításban elért mezőnygóllal gyűjtötte be a Browns. A következő héten a Cleveland meccse a rivális Pittsburgh ellen újfent a hosszabbításba nyúlt. A ráadást a Steelers kezdhette, ám Tommy Maddox passzát a Browns újonc linebackere, Andra Davis elcsípte, így csapata remek pozícióból kontrázhatott. Miután Phil Dawson 45 yardos kísérletét elvétette újra a hazaiak következtek. Todd Peterson 31 yardos lövését a clevelandiek blokkolták, ám a Steelers szerencséjére a labda visszapattant rúgóhoz, és mivel az első kísérlet 3rd downnál történt, így Peterson ismételhetett. Az immár sikeres mezőnygóllal a Pittsburgh 16-13-ra győzött.

További két elbukott találkozón Tim Couch újabb tanújelét adta, hogy képtelen folyamatosan jó teljesítményt nyújtani, de Holcomb sérülése miatt egyelőre kezében maradt a karmesteri pálca. A 2-4-re visszaesett Browns a hetedik héten szezonmentő győzelmet aratott az újonc Texans ellen, de a Jets-szel szembeni mérkőzést megelőző szerda éjjel elhunyt a csapat tulajdonosa, Al Lerner. A veszteség nyomasztó érzésétől érintett játékosok érthető dekoncentráltsággal kezdték a New Jersey-i rangadót és 21-3-as előnyt adtak ellenfelüknek. Az előny Couch-ék és a védelem második félidei heroikus erőfeszítéseinek hála behozhatónak bizonyult és a Browns 21 megválaszolatlan pontot szerezve újabb fontos sikert ért el, s így tisztelgett eltávozott vezetője emléke előtt. A bye weeket megelőzően még egy Steelers elleni rangadó várt a Clevelandre. A hazaiak már 14-3-ra is vezettek, de az erre sorozatban 20 ponttal válaszoló pittsburghiek 3 ponttal megint jobbnak bizonyultak.

Az egy hetes szünetet jól aknázta ki Butch Davis és csapata. Az új életre keltett futójáték révén 4-5-ösről megint pozitívra fordították a Browns mérlegét a Bengals és a Saints ellen aratott győzelmekkel. Ezt egy kisiklás követte a nyolcas vereségszériából kikászálódó Panthers-szel szemben, de egy héttel később újra a Kardiac Kids-é volt az utolsó szó. Jacksonville-ben a gárda 20-14-es vereségre és a félpályánál állt másodpercekkel a vége előtt. Ismerős terepen. Az első játékban Couch-ot sackelték, majd a következőben egy kis dump passzal szabadult meg a labdától. Az irányító ekkor vette észre, hogy a jobb szélen, Quincy Morgannel szemben egy-az-egyben védekeztek, így huddle nélkül visszaterelte társait az újabb játékhoz, majd útjára indította azt a „Hail Mary” passzt, amit Morgan az őrzőjét, Fernando Bryantet legyőzve sikerrel kaparintott meg a célterületen belül. Couch NFL karrierjének második ilyen megmozdulásával a Browns kivívta a 21-20-as végső diadalt! A rájátszás iránt éledező reményeket az Indianapolistól elszenvedett vereség némileg lehervasztotta és a csapatot 7-7-re rántotta vissza. A hátra maradt két meccsét a Browns-nak hoznia kellett, ha matematikai esélyét a történtek dacára meg kívánta őrizni, és Davisék ezúttal sem voltak méltatlanok hírűkhöz.

A Baltimore Ravens ellen két perccel a vége előtt 13-7 arányú vesztésre állt a Browns. Utolsó támadásukat saját 8-asukról időkérés nélkül indíthatták, de baltimore-i szabálytalanságoktól is segítve keresztülrohantak a pályán és Couch Mark Campbellnek adott 1 yardos TD-passzával megnyerték a fontos összecsapást. Az alapszakasz fináléjában a szintén a playoff részvételért küzdő Atlanta Falconst fogadták. Ezúttal nem az első félidőben lábtörést szenvedő Couch, hanem a helyébe lépő Holcomb, az újoncfutó, William Green és védelem remekelt. A negyedik negyedbe 16-10-es hátránnyal forduló gárda Holcomb TD-passzával, majd Green 64 yardos, ugyancsak touchdownt érő vágtájával fordított. A finisben a győzelemhez most nem pontokat kellett szerezni, hanem az ellenfelet megakadályozni a pontszerzésben. A védelem állta a sarat. Holmes-ék egy emlékezetes goal-line standdel fékezték meg Michael Vickéket, s mivel a New England Patriots legyőzte és magával rántva kiejtette a Miami Dolphinst a rájátszásból, így a Cleveland Browns 9-7-es mutatóval, hatodik seedként bejutott az 1999-es újrakezdését követő első playoffjába. (A Browns mellett a Patriots-nak és a Broncosnak is 9-7 volt a mutatója, de a jobb főcsoporton belüli mérleg a clevelandiek javára döntött.) A playoff első körében ismerős ellenfél, a Pittsburgh Steelers várt Butch Davis csapatára. Az a gárda, mely nem egyszerűen régi, kemény vetélytársnak számított, de amely az alapszakaszban már kétszer legyőzte őket, és amely a csapatok legutóbbi, 1995. januári playoff mérkőzésén is jobbnak bizonyult.

A nagy visszatérő – a 2002-es Steelers

A Pittsburgh Steelers 2001-ben, első Heinz Field-i idényében, három év kihagyás után tért vissza a rájátszásba. A fekete-arany gárda az AFC döntőjéig masírozott, de ott kénytelen volt fejet hajtani a New England Patriots előtt. A korábbi évek sikertelenségének és a konferencia fináléjában elszenvedett vereségnek egyik meghatározó oka az irányítókérdés tartós megoldatlansága volt. Kordell Stewart újoncként bizonyságát adta, hogy akár több poszton bevetve is nagy hasznára lehet csapatának, de amint franchise QB-ként kellett volna igazolnia rátermettségét, legtöbbször nem tudott felnőni a feladathoz. Amikor 1998-ban a csapat offensive coordinatora, Chan Gailey, akivel Stewart kitűnően szót értett, s aki épített Slash kivételes adottságaira, Dallasba távozott, valami megtört a támadógépezetben. Az újabb OC-k, Ray Sherman és főként Kevin Gilbride igyekeztek hagyományos pocket quarterbacket faragni Stewartból, de kísérleteik rendre kudarcot vallottak, és a játékos csak azért kapott újabb és újabb lehetőséget, mert helyettesei még pocsékabbul teljesítettek. 2001-ben, öt év alatt negyedik emberként a poszton, az addigi tight end coach és a klub korábbi játékosa, Mike Mularkey lett a támadóegység koordinátora. A szakvezető és az új QB coach, Tom Clements útmutatásával (aki jelenleg a Packers-nél tölti be ugyanezt a pozíciót) Kordell Stewart magára talált és a Steelers is meglelte a playoffba vezető utat. A főcsoportdöntőn azonban az irányító újra megbicsaklott a tét súlya alatt, és noha a találkozó hajrájában kétszer is alkalma nyílt az egyenlítő TD-ig vezetni játékostársait, mindkétszer eladta a labdát.

Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a 2002-es idényre Stewart helye a kezdőben nem volt garantált, s az első két fordulóban elszenvedett fiaskók, majd a következő találkozón nyújtott gyenge produkciója miatt gyorsan a kispadon találta magát. Helyettese nem egyszerűen megállta a helyét, de az év sikersztoriját szolgáltatta az Acélvárosban. Tommy Maddox 10 év óta nem lépett kezdőként pályára az NFL-ben, és emlékezetes visszatéréséig rögös és kanyargós út vezetett. Maddox egyetemi éveiben a UCLA futballcsapatának támadóit irányította, majd karrierjét kis híján vakvágányra vezető döntést hozva sophomore idényét követően profinak állt. Az irányítót 1992-ben a Denver Broncos az első körben draftolta és azonnal forrongó közegbe csöppent, amelyet John Elway és edzője, Dan Reeves között feszülő élesedő ellentét határozott meg. Maddox később így nyilatkozott az ott kialakult helyzetről: „John úgy gondolta, hogy már csak egy jó elkapó kellene neki, hogy végre Super Bowlt nyerjen, amire Reeves úgy reagált, hogy Elway csak ne szabja meg neki, hogy mit tegyen. Azt hiszem a draftolásommal Reeves lényegében azt üzente irányítójának, hogy b*** meg John!” Amikor az 1992-es idény derekán Elway megsérült, Maddox 21 évesen, valaha volt legfiatalabb QB-ként, lett kezdő, de irányításával a Vadlovak mind a négy mérkőzésüket elveszítették. A szezon végén pártfogója, Dan Reeves lapátra került és 1993-ban a fiatal játékosnak már csupán egy passzkísérlet jutott mielőtt ugyanez lett a sorsa. Ezt követően megfordult a Rams-nél majd Reeves 1995-ben magához hívta a Giants-hez, 1997-ben pedig a Falcons-hoz. Kezdőként sehol sem kapott lehetőséget és utolsó két évében már az edzőtábor alatt cutolták. Sikertelensége nyomán három évre visszatért a civil életbe és apja biztosítási cégénél dolgozott.

A sportról azonban nem feledkezett meg és 2000-ben Maddox csatlakozott az Arena Football League-ben játszó New Jersey Red Dogs-hoz. A következő idényben az egy évig fennálló és a WWF (a World Wrestling Federation) tulajdonosa által alapított XFL-ben, a Los Angeles Xtreme színeiben brillírozott és játékával elnyerte a liga MVP-jének járó elismerést. Noha a díj NFL-es mércével nem volt eget rengető, de elegendőnek bizonyult, hogy felhívja a már-már feledésbe merült irányítóra a Pittsburgh Steelers illetékeseinek figyelmét, akik a cserének szerződtetett játékost hamar belevetették a mély vízbe. Noha Maddox az AFL-ben hozzáedződhetett a gyors döntésekhez, és hogy szűk helyekre precízen passzoljon, de remek játéka mégis minden várakozást sokszorosan felülmúlt. Csak 11 mérkőzésen kezdve majdnem 3000 yardot passzolt, 20 touchdownt érő átadást osztott ki és pontossága is 60 százalék fölött volt. A journeyman teljesítményét a szezon végén az NFL joggal honorálta az Év Visszatérője címmel.

Újsütetű irányítója megbízhatóságát látva Mularkey nem félt a hangsúlyt a passzjátékra tolni és gyakran négy-öt elkapós felállásokkal operált. Maddox irányítása mellett a Steelers tudhatta magáénak a liga legeredményesebb elkapó duóját Hines Ward és Plaxico Burress személyében. Mindkét ász több mint 1300 elkapott yardot gyűjtött. A látványos passzjáték mellett a futások némileg háttérbe szorultak. Ez részben okozat, részben viszont ok volt. A Busz, Jerome Bettis az előző idényhez hasonlóan kisebb sérülések miatt megint kénytelen volt kihagyni pár mérkőzést, de Amos Zereoue, pályafutása legerősebb szezonjával, ezúttal is megfelelő helyettesnek bizonyult.

A hagyományosan kiemelkedő Steelers-védelem 2002-ben felemás idényt zárt. A futás elleni védekezés elsőrangú maradt. A jelenlegi játékosok közül Casey Hampton és Aaron Smith már ekkor a védőfalat erősítette. A két középső LB, a Jets-től érkezett James Farrior és a 2001-es idény legjobb újonc védőjátékosának választott Kendrell Bell szintén főként a futás ellen remekelt. A pass defense ezzel szemben a gárda Achilles-sarkának bizonyult. A pass rush bár nem mindig kiegyensúlyozottan, de eredményesen működött. A Steelers védői szállították a legtöbb sacket az AFC-ben és mindkét OLB, Joey Porter és Jason Gildon 9-9 sacket gyűjtve bekerült a Pro Bowl csapatba. A secondary már kevésbé tűnt ki és részben a passzal szembeni sebezhetőségük miatt úsztak el a Pittsburgh első 2002-es meccsei is.

Intő jel lehetett a 2001-es alapszakasz utolsóelőtti fordulójában a Bengals ellen vívott rangadó, amikor a Steelers védelem 68 passzkísérletet és 411 passzolt yardot engedélyezett Jon Kitnának. Az előző konferenciadöntő visszavágójának számító 2002-es hétfő esti nyitóderbin Tom Brady 43 kísérletből 298 yarddal és 3 TD-vel, egy hétre rá a Raiders irányítója, Rich Gannon 65 kísérletből 403 yarddal és 1 TD-vel szedte szét a pittsburghi secondary-t. Ráadásul a csapatnak az ellenfél irányítói mellett saját vezérével is meggyűlt a baja. Kordell Stewart a 0-2-es kezdés után áldásként jött bye week alatt sem tudta összekapni magát, így a Cleveland elleni csoportrangadó hajrájában Bill Cowher lecserélte és 13-6-os hátránynál Tommy Maddox kezébe helyezte az együttes sorsát. A nagy visszatérő Burress-nek adott TD-passzal mentette hosszabbításra a mérkőzést, ahol egy szerencse folytán megismételhetett mezőnygóllal vívták ki első sikerüket a Kohászok.

Negyedik meccsükön, 10 évvel utolsó kezdőként való fellépése után, már Maddox vezette csatába a támadókat, és bár jól játszott, a gárda New Orleans-ban elszenvedte harmadik vereségét. A Bengals otthonában az új irányító mérsékeltebb teljesítménye is elegendő volt a diadalhoz. A védelem Kitnát 3 interceptionbe hajszolta, Jerome Bettis 100 yard fölött futott, de a 34-7-es győzelem (a legnagyobb különbségű az idényben) leginkább egy újonc elkapó, Antwaan Randle El számára maradt emlékezetes, aki egy 99 yardos punt utáni visszahordással pályafutása első NFL TD-jét érte el. A Pittsburgh második hétfő esti fellépésének fényét a franchise legendája, Terry Bradshaw emelte, aki tömegtől való irtózását leküzdve 20 év múltán először jelent meg a pálya mellett. Maddox Bradshaw legjobb napjait idéző játékkal, Wardnak két touchdown passzt adva vezette 28-10-es sikerre csapatát a Colts ellen, majd a baltimore-i csoportrangadón Burress-t találta meg kétszer passzaival a Ravens célterületén belül. A zsinórban harmadik, 31-18-as győzelemben a sérült Bettis helyére beugró Amos Zereoue is oroszlánrészt vállalt két TD-vel. A Cleveland elleni újabb diadallal, mutatóját 5-3-ra javítva a Steelers megszilárdította helyét az egyébként nem kifejezetten acélos AFC North élén, de következő fellépésén nem hétköznapi körülmények között szakadt meg sikerszériája.

Az Atlanta Falcons-szal szembeni hazai derbin Tommy Maddox 473 passzolt, Plaxico Burress pedig 253 elkapott yarddal állított fel klubcsúcsot, de ez sem volt elég a győzelemhez. Az állás a hosszabbítás utolsó pillanatáig 34-34 maradt, amikor Maddox a félpályáról egy utolsó „rainbow pass”-t eresztett el. A találkozó másik hőse, Burress el is kapta a játékszert, csakhogy körülbelül fél yarddal a gólvonal előtt, így az eredmény nem változott. (A tavalyi szezon Bengals-Eagles meccsén született döntetlenig ez volt az utolsó egál a liga történetében.) A Steelers nashville-i fellépése nem csak vereséget hozott. A kudarcnál sokkal nagyobb veszteségnek tűnt Maddox kiesése, aki a második félidőben Keith Bulluck hitje után mozdulatlanul maradt a gyepen. Az irányító sérülése nem bizonyult olyan súlyosnak, mint az első benyomások alapján arra következtetni lehetett, de két meccset kihagyni kényszerült. A karmesteri pálcát visszakapó Kordell Stewart nem vallott szégyent és a gárda a találkozókat győzelmekkel abszolválta. Jacksonville-ben Stewart közel annyi futott yardot ért el, mint Bettis, de 25-23-as diadal főszereplője mégsem ő volt, hanem egy szezon közben igazolt újonc rúgó, Jeff Reed. A Steelers addigi kickere, Todd Peterson az Atlanta és a Tennessee elleni is kihagyott két-két field goalt, majd az utóbbi meccsen bordasérülést szenvedett. A hetekkel előbb még egy tejgazdaságban dolgozó Reed három vetélytársával szemben egy tryouton nyerte el a lehetőséget, majd a második fellépésén, a Jaguars-meccsen hat mezőnygól kísérletet értékesített, az utolsót és legfontosabbat 50 yardról.

Maddox az újonc Texans ellen tért vissza, de talán túl korán tette, mivel két interceptiont dobott és Aaron Glenn mindkettőt touchdownra hordta vissza. Az irányító gyengélkedése miatt a védelem domináns teljesítménye veszett kárba. Az ellenfélnek mindössze 3 first downt és 47 total yardot engedélyeztek Porterék, de a végén, ligarekordnak számítóan kevés yarddal nyerve, mégis a houstoniak vonulhattak le győztesen a pályáról. A védelmet azonban nem csüggesztette el a fiaskó, és a Panthers-szel, majd hétfő este a Buccaneers-szel mérkőzve újra kitett magáért. A pass rush hat-hat zsákolással vállalt részt a fontos sikerekből, melyekkel a Pittsburgh megőrizte és bebiztosította csoportjának elsőségét. A záró fordulóban Maddoxék igazi tét nélkül meccseltek a Baltimore ellen, de a rájátszás előtti lendület fontosságát szem előtt tartva végig nyílt sisakkal küzdöttek és a negyedik negyedben 11 pontos hátrányt ledolgozva győztek 34-31-re. A gárda legjobbkor került csúcsformába, de ugyanez elmondható volt jó ismerőseikről, a clevelandi Kardiac Kidsről is, akikkel a sors újra összehozta őket a playoff wild card fordulójában.

Pittsburgh Steelers – Cleveland Browns (AFC Wild Card Playoffs), 2003. január 5.

Az NFL 2002-es idényének rájátszása 2003. január 4-én két mérkőzéssel vette kezdetét. Mindkét találkozón egyoldalú eredmény született. Az AFC Keleti Csoportjának győztese, a New York Jets 41-0 arányban mosta le a pályáról az Indianapolis Colts-ot, míg - a talán még nagyobb meglepetést hozó - másik találkozón az NFC Északi Csoportjának győztese, a Green Bay Packers a klub történetének első hazai playoff-vereségét szenvedte el (7-27-re) a második éves Michael Vick irányította Atlanta Falcons-tól. A másnapi két rangadó az izgalmas és kiélezett csatákat kedvelők szerencséjére sokkal szorosabb küzdelmet hozott.

Az első félidő

Január 5-én a Heinz Field gyenge havazással és némi sárral fogadta a pályára lépő csapatokat. A körülmények nem voltak ideálisak, de relatíve kedvezőnek számítottak. Az első támadást indító Browns nem félt tesztelni a sérülések folytán tovább gyengült pittsburgh-i secondary-t. 2. és 14-nél a maródi Couch helyett játszó Kelly Holcomb kitűnő passzal találta meg Kevin Johnsont az oldalvonalnál, de Bill Cowher sikerrel challengelte az akciót. Mivel az elkapó leérkezésekor a labda érintette a földet, így Bill Carollo játékvezető annulálta az átadást. A Steelers hívei azonban korán örültek, mert a következő play-ben Holcomb újra Johnsont kereste, aki egy ügyes mozdulattal ellépett egyedüli örzőjétől, Hank Poteattől és a sikeres elkapás után a jobb szélen hazaiak 1 yardosáig vágtázott, míg végül a középről megfelelő szögben érkező safety ki tudta lökni az oldalvonalon túlra. A 83 yardos rendkívüli összjátékot követően William Green ért el közelről touchdownt. Bár a visszajátszások világosan megmutatták, hogy a clevelandi futó térde földet ért mielőtt a játékszert átnyújtotta volna a gólvonalon, Cowher nem akarta az első 2 perc alatt mindkét challenge-ét elhasználni így annyiban hagyta a dolgot és így a Browns 7-0-s vezetésre tett szert.

A Steelers első sorozata nem volt ilyen sikeres. Harmadik kísérletnél a védőfal közepén felálló defensive end, Kenard Lang megverte emberét a jobb oldali guardot, Kendall Simmons-t és az irányító első passzkísérleténél sackelte Tommy Maddoxot. A three-and-out után megint Holcombék következtek. A drive a felezővonaltól indult, ráadásul egy off-side büntetés miatt 1. és 5-tel, de a Pittsburgh ligaelső futás elleni védelme csírájában elfojtotta a támadást. 3. és 1-nél Kendrell Bell a LOS mögött feldöntötte Greent, így a Browns is puntra kényszerült. A hazai támadók Zereoue futása révén megszerezték első first downjukat, majd Maddox első két, Burressnek adott a passzával a félpályáig jutottak, de itt az irányító 3rd downnál jelentősen túldobta Randle Elt, s így a jól induló támadás megfeneklett. A védelmek dominanciája a következő percekben is folytatódott. A clevelandieket a James Farrior által jegyzett első hazai sack akasztotta meg, míg a pittsburgiek válaszakcióját a meccs első turnovere. Az akció első playében Simmons pazar blokkja mögött Amos Zereoue középre vágott és egy csaknem 40 yardos sprinttel a Browns 23-asáig jutott. A következő játékban Maddox a bal oldalra motionbe induló, majd skinny postot futó Hines Wardhoz kívánta eljuttatni labdát. Hasonló play-ből a csapatok korábbi összecsapásán touchdownt ért el a Pittsburgh. Erre a Cleveland cornerbackje, Daylon McCutcheon is emlékezett, így jó érzékkel elévágott az átadásnak és megkaparintotta a disznóbőrt, majd az INT-vel még 30 yardot előre robogott. A vendégek ugyan Kendrell Bellék szívós védekezésének köszönhetően semmit nem tudtak kezdeni a lehetőséggel, de a Steelers rövidesen megint nekik ajándékozta a labdát.

A második negyed második játékában Chris Gardocki puntja után a labdára váró Antwaan Randle El rutintalanul nem jelzett fair catch-et. A berobbanó Lewis Sanders a játékszerrel szinte egyszerre érkezett a visszahordóhoz, aki megzavarodva nem tudta birtokba venni azt, mely így a gyepre esve végül a clevelandi Chris Akins zsákmánya lett. A labdaszerzés után Kelly Holcomb újra szélső elkapóját kereste, s ezúttal Dennis Northcutt verte meg egy-az-egyben Poteatet, majd kapta el az endzone-ban irányítója 32 yardos passzát. 14-0 a Brownsnak! Maddox Wardnak adott két jó átadásával kontrázott, (a másodikat az elkapó erős traffic-ben szelídítette meg), de az ellenfél vörös zónájához közeledő hazaiakat egy újabb labdaeladás állította meg. Az irányító passzába a LOS-nél kaptak bele, s az erejét veszített labda McCutcheon kezei között kötött ki. A pittsburghiek harmadik turnovere jelentősen aláásta felzárkózási esélyeiket, de a Browns futásait hamvába halasztó védelem, majd a bakiját jóvá tevő Randle El jóvoltából mégis sikerült közelebb férkőzniük ellenfelükhöz. Az újonc elkapó a puntot követően a földről kapta fel a labdát, de utána nem cifrázta mozdulatait, hanem a jobb szélre iramodott és az oldalvonal mentén a célterületig száguldott. A 66 yardos visszahordás után 7-14-re módosult az állás.

A Cleveland sikertelensége dacára nem akart lemondani a futásról, de a masszív és azon kívül a saját támadófalukba is kiválóan behatoló Steelers-védelem ellen csak a negatív játékokat halmozták. Noha két középtávoli passzal jelentőseket léptek előre, de előbb Joey Porter szerelte 5 (!) yarddal a LOS mögött William Greent, majd 3. és 1-nél Bell rohanta le a futót 4 yardos veszteséget okozva. A következő drive-ban Maddox már az egyenlítésért vezethette játékostársait, de a kísérlet hamar zsákutcába fordult, amikor Kendall Simmons újabb sacket engedélyezett. Mikor Holcombék visszakapták a kezdeményezést végre a már jól bevált recepthez folyamodtak, azaz passzoltak. Előbb Kevin Johnson verte meg a szélen Deshea Townsendet egy double move-val és halászta le irányítója 30 yardos passzát, majd a futó, Jamel White került Joey Porter mögé és vitte szinte az ellenfél gólvonaláig a clevelandi támadókat. Porter egy play-jel később jóvátette hibáját. Amikor 2. és gólnál a Browns trükközni próbált és Arians Kevin Johnsonnal akarta megjátszatni a labdát, a Steelers OLB-je résen volt és több mint 10 yardos veszteséget okozva szerelte az elkapót. A vendégeknek be kellett érniük Phil Dawson 31 yardos mezőnygóljával és előnyük tíz pontosra növelésével. 7-17! A félidő finisében Tommy Maddox még 40 másodperc alatt egy távoli mezőnygól-kísérletig vezette a hazaiakat, de Jeff Reed 46 yardról a kapu mellé lőtt, így az eredmény nem változott.

A második félidő

A Pittsburgh futásokkal kezdte a második játékrészt. 3. és 1-nél, először a meccsen, Bettis kapta a labdát, de Rudd és Robert Griffith azonnal szerelte. A punt után nagy játékkal rukkoltak elő a vendégek. Dennis Northcutt cikázott át a pályán és a jobb szélre futva egészen az ellenfél 15-öséig hordta vissza a játékszert. A futás a Brownsnak sem ment. William Green 15 carry-vel addig -3 yardot produkált, s így abszurd módon az első félidő végén letérdelő Kelly Holcomb volt -1 yarddal a gárda legjobb „futója”. Szerencsére Holcomb nem csak „futásban” vezette csapatát, hanem már 200-nál több passzolt yardnál járt. Az irányító 3. és 11-nél az out-and-up útvonalat futó, s ezzel védőjét becsapó Dennis Northcutt kezeibe varázsolt egy mértani pontosságú TD-passzt, amivel tetemesre növelte a clevelandiek vezetését. 7-24!

Maddoxék erejéből csupán újabb three and outra futotta, így a vendégek egy további pontszerzéssel szinte be is biztosíthatták győzelmüket. Az akció remekül haladt. Kelly Holcomb előbb a középen a linebackerek mögé kerülő Mark Campellt találta meg, majd az ugyanarra a zónák közötti területre rövid postot futó Quincy Morgant. Amikor megakadni látszott a Browns sorozata a safety, Mike Logan ellen ítélt roughing the passer büntetés gördítette félre az akadályt. A Pittsburgh védője azonban két játékkal később kijavította hibáját és megmozdulásával lendületet adott csapatának. A snap után Logant nem tévesztette meg, hogy Kelly Holcomb középre nézett, mert számított rá, hogy a QB jobb oldali elkapójának passzolhat. Amikor valóban így történt, a defensive back elévágott az átadásnak és elcsípte a labdát, Interception! A momentumot kiaknázni igyekvő hazaiak no huddle offense-zel és öt elkapós felállásokkal hozták zavarba ellenfelüket. A támadás alatt Tommy Maddox nyolc passzkísérletéből hetet jutatott célba. A legnagyobb játék Randle El 24 yardos elkapása volt, mellyel mélyen a Cleveland red zone-jába nyomultak. A drive utolsó play-ében az irányító jobbra mozogva nyert időt magának, majd a vele párhuzamosan mozgó és ezáltal megjátszhatóvá vált Burresnek passzolt. A gyors touchdownnal 10 pontosra olvadt a hazaiak hátránya. 14-24! Butch Davis ráadásul sikertelenül challengelte az elkapást, s mivel a Browns korábban már elhasználta egyik időkérését, így a meccs hátra lévő részére csupán egy lehetősége maradt.

A harmadik negyed utolsó percében ezt is kénytelenek voltak eltékozolni, hogy megakadályozzák a play clock lepörgését, és a tény, hogy a vendégeknek az utolsó 15 percre nem maradt egyetlen időkérése sem, később rendkívül fontosnak bizonyult. Mindazonáltal Kelly Holcomb igazolta, hogy korántsem lőtte el még összes puskaporát, és a Browns következő akciójának első játékában 44 yardos passzt adott André Davisnek. Bár a drive az időkérés dacára megfeneklett, de Dawson 24 yardos mezőnygóljával az eredmény 14-27-re alakult. A megtáltosodott pittsburghi támadóknak alig két percre volt szükségük, hogy a pontszerzésre újabb TD-vel kontrázzanak. A továbbra is no huddle-lal és öt elkapóval operáló hazaiak Tommy Maddox és Antwaan Randle El 20, 30 és 6 yardos összjátékai révén meneteltek a Cleveland 3-asáig. Itt a quarterback egy rossz snap miatt kis híján elveszítette a labdát, de a következő snapet követően Bettist csalinak használva egy play action-nel a védők mögé kanyarodó Jerame Tumannek passzolt. 21-27!

A hajrába fordulva a védelmek fáradásával együtt pazar tűzijátékra volt kilátás és a Browns sem rettent meg ellenfele rohamos felzárkózásától. Az addigi majdnem 20 labdaérintésével csupán negatív yardmennyiséget elérő William Green végre utat talált az Acélfüggönyön át. A három tight endes formáció nyújtotta extra blokkoktól segítve 23 yardos futást vágott ki, amivel a Steelers vörös zónájához ugrott a vendégek akciója. Az i-re pontot Kelly Holcomb tette föl, amikor jobbra kiforgott, majd futva is pontosan passzolt a célterületen belül őrzőjétől elszakadó André Davisnek. A pontszerzés után a clevelandiek két pontos akcióval próbálkoztak, de az elhibázott átadás miatt csak 12 pontosra sikerült növelni előnyüket. 21-33!

A következő két drive-ban a csapatok csak egy-egy first downt tudtak kiharcolni, de az eredményben változást nem hozó öt perc elteltével a vezetésüket őrző vendégek lehettek elégedettebbek. Az utolsó öt percbe fordulva a Steelersnek két TD-t kellett szereznie a fordításhoz. Az elsőhöz némi szerencse és az ellenfél hibái segítették a Kohászokat. Maddox egyik átadásával csúnyán túldobta Randle Elt, és Anthony Henry biztos INT-t ejtett ki, de még fontosabb volt, hogy a hazaiak három first downhoz jutottak a Browns védők ellen megítélt büntetések miatt. Először egy sacket érvénytelenített egy defensive holding büntetés, majd illegal contact hozott first downt. A következő playben Hines Ward ellen szabálytalankodtak - Robert Griffith öklelte fel a levegőbe emelkedő és védtelen elkapót. Ward a kemény hit ellenére főszereplő maradt és előbb egy underneath route-ot futva szállított first downt, majd balra ment motionbe és egy rövid curlből visszafordulva három-négy védő között kapta el és váltotta touchdownra Maddox pontos passzát. 28-33! Három perc maradt a rendes játékidőből.

Bill Cowher bízott védőiben így nem rúgatott on side kicket. A clevelandieknek három percig, vagy a lehető legtöbb ideig, kellett „ráülniük a labdára, de ez vérszegény futójátékuk ismeretében nem látszott könnyű feladatnak. Végül csupán 25 másodpercig volt náluk a játékszer. Miután első futásukkal utolsóelőtti ideje kikérésére késztették a Steelers-t, másodikra play action passzal próbálkoztak, ám Dewayne Washington nagy bravúrral kiütötte Quincy Morgan kezéből a labdát. 3rd downnál a meccs addigi egyik clevelandi hőse, Dennis Northcutt ejtette ki Holcomb pontos passzát, így a vendégek több mint két percet hagytak riválisuknak a felzárkózásra és fordításra. Maddoxéknak kevesebb idő is elég lett volna. Burress és Ward felváltva két-két elkapást jegyzett. Ward utolsó megmozdulásával, amikor a sisak is lekerült az elkapó fejéről, már az ellenfél 5-ösénél jártak a pittsburghi támadók. Itt egy perccel a vége előtt kikérték utolsó idejüket, majd a kupaktanácsot követően a szokásos shotgun formációban álltak föl. Ezúttal Maddox passz helyett a draw play-ben Chris Fuamatu Ma’afalának nyújtotta a labdát, aki a védőktől érintetlenül masírozott be az endzone-ba! A Steelers talán a liga legjobbja volt two-point conversion-ök értékesítése tekintetében, és a három pontos vezetés érdekében ezúttal is ezzel próbálkoztak. Ráadásul nem szokványos megoldással. Maddox levonult a pályáról és a center mögött a Georgia-ban irányítót is játszó Ward, illetve az Indiana ex-QB-ja, Randle El állt föl. Meglepetésre Ward kifutott jobbra, a direct snapet kapó Randle El pedig az ismét a védők mögé kerülő Tumannek passzolt. 36-33! Egy perccel a lefújás előtt a mérkőzésen először jutott vezetéshez a hazai gárda.

A Browns-nak volt még ideje (és az NFL legjobbja volt a találkozók utolsó perceiben szerzett 30 pontjával), de időkérése már nem maradt és ez megbosszulta magát. 7 másodperccel a vége előtt három passzal a Pittsburgh 45-öséig jutottak. A meccs utolsó játékában Kelly Holcomb a jobb oldalvonal felé kanyarodó Andre Kingnek passzolt, de az átadás nem volt annyira precíz, hogy az elkapó lendületből megkaparintsa és a pályán kívülre vigye a labdát. Kingnek le kellett térdelnie az átadásért, majd védőkkel a nyakán utat törnie az oldalvonalhoz. Ez nem sikerült, és egy időkéréssel az órát sem lehetett már megállítani, hogy Dawson egy távoli mezőnygóllal legalább a hosszabbítást kiharcolja. A hazaiak győztek és a playoff következő körébe léptek!

A drámai találkozó mindkét journeyman irányító számára élete mérkőzése volt. Holcomb 429 yardot ért el és 3 TD passzt osztott ki, míg Tommy Maddox 367 passzolt yarddal szintén káprázatosan játszott és rájátszásbeli klubrekordot állított fel. Az ütőképes passzjáték révén három elkapó: Burress, Ward és a clevelandi Kevin Johnson is 100 yard fölé jutott és ettől a számtól Northcutt sem sokkal maradt el. Nagy kár volt, hogy az élvezetes meccs után csak az egyik fél örülhetett, de az izgalmakat és ponterős játékot kedvelő futballrajongókat nem érte csalódás. A Browns-nak azóta sem volt alkalma megmerítkezni a playoff egyedülálló légkörében, de Steelers mindjárt következő találkozóján hasonlóan emlékezetes thriller egyik főszereplője lehetett. Előbb azonban, a Cleveland-Pittsburgh wild card rangadó után percekkel, egy még pontgazdagabb és még szorosabbnak bizonyult mérkőzésen indult útjára a labda.
 

Dorkó Szabolcs (Szabler)

Kapcsolódó cikk:

Vad Wild Card Vasárnap - II. rész