Big Ten figyelő 3.

A 2. játékhét mérkőzéseinek összefoglalója

Ohio State-Miami Fl. (36-24): négy eladott labda megpecsételte a vendégek sorsát az OSU otthonában, nem éppen ideális időjárási körülmények között, vagyis négy szerzett INT-vel (Chimdi Chekwa 2 INT) a Buckeyes védelme döntő mértékben befolyásolta a mérkőzés alakulását (csak 10 pontot engedélyeztek az ellenfélnek), és Terrelle Pryor mellett a legtöbbet tette a sikerért. Négy negyeden keresztül fizikális játékkal, hatalmas ütközéseket bemutatva veszélyeztettek minden egyes elkapást, és idéztek elő döntő elejtett passzokat a Canes elkapóinál. Egy teljes negyednek kellett eltelnie, hogy Jim „THE Vest” Tressel felhagyjon a futók felesleges erőltetésével, és rábízza csapata sorsát a junior irányítóra. Pryor két passzból 80 yardos TD rohanást varázsolt elő (DeVier Posey 62 yard, Brandon 18 yard TD). A Jacory Harris által elszórt labdáknak köszönhetően a short fielddel dolgozható OSU támadók félidőre 26-ra növelték pontjaik számát. Ennek ellenére miért nem volt sima a találkozó? Erről két speciel teams összeomlás tehetett. 121 éve először szenvedett el kickoff return (88 yard) és punt return (79 yard) TD-t is egy meccsen a Buckeyes. A találkozó a félidő után szinte azonnal eldőlt. A védő falember Cameron Heyward rohant vissza 80 yardot egy újabb Harris INT-vel a Miami 15 yardos vonaláig. Két játékkal később Pryor ünnepelhette 13 yardos TD futását, 33-17-re módosítva az állást. Pryor annak ellenére, hogy 27 kísérletből csak 12 jó passz átadása volt, és több dobása könnyű INT lehetett volna, ha nem ejt el minden labdát a Miami védelme, 20-113 futott yardjával győzelemre vezette csapatát, és ezzel rangsorolt csapat felett aratott győzelemmel megerősítette helyét az Alabama mögött, mint az ország második legjobb csapata.

Notre Dame-Michigan (24-28): 12 játékból álló 72 yardos meccs nyertes TD-vel végződő támadást koreografált meg Denard Robinson három perc alatt a negyedik negyed végén. Az irányító ráadásul saját maga vitte a gólterületre a labdát két yardról, amint David Molk, és Stephen Schilling C-LG páros képes volt azt az apró rést megteremteni, melyen a mindenkit ámulatba ejtő Robinson éppen átrobogott. Bizony, az első heti produkció nem volt véletlen, és South Bendben meg felül is múlta azt a teljesítményét. Most 244 yardot, TD-t passzolt, (bár csak 6.1 yard/kísérlet átlaggal) illetve 258 yardot (ötödik legjobb futott teljesítmény a program történetében), 2 TD-t futott. A Wolverines védelme számára nem kezdődött jól a találkozó, és remekül szemléltette, hogy miért konferencia utolsó a passz elleni védelmük (a Minnesotaval együtt). Dayne Crist probléma nélkül, harmadik és 14 helyzetet is megoldva szervezett meg 71 yardos TD támadást a kickoff után. A végén saját maga futotta meg a TD-t, de a hazaiak komoly árat fizettek érte, mert szemsérülést (jobb szemével komoly gondja akadt a látással) szenvedett az irányító és a félidő hátralévő részében már nem lépett pályára. A tapasztalatlan Tommy Rees és Nate Montana (igen, Joe Montana fia) jelenlétében 2 INT-hez és 5 punthoz asszisztált a Michigan védelme. A Wolverines támadósor pedig élni tudott az így kínálkozó lehetőséggel: Rees INT-je után azonnal egyenlítettek az ND 31 yardos vonaláról indított támadással. Csupán egyetlen játékra és Roy Roundtree TD elkapására volt hozzá szükség. A szünet után visszatért Crist, és első két támadásából rögtön 10 pontot is szereztek a hazaiak. Míg a túloldalon akadozott a gépezet, az újonc rúgó Brendan Gibbons pedig képtelen volt betalálni. 39 és 40 yardról is FG-t hibázott. 4 perccel a találkozó vége előtt Kyle Rudolphot találta meg 95 yardos TD-vel Crist, és ezzel át is vették a vezetést. Azonban az előző évhez hasonlóan az Irish most sem tudta megvédeni az előnyét. 2009-ben a most a pálya szélén csapatemberhez méltóan viselkedő Tate Forcier vetett véget az örömüknek, idén Shoelace Robinson fordította meg a találkozót.

Alabama-Penn State (24-3): a Nittany Lions védelmének nem volt válasza a Heisman-győztes Mark Ingram távollétében kezdő, Trent Richardson ellen, aki 144 futott, és 46 elkapott yardig jutott ellenük. Greg McElroy nyugodt játéka 229 passzolt yardot jelentett, és kellően kiegyensúlyozva tartotta a támadójátékot, és ami a legfontosabb, hogy nem adta el a labdát. Valódi freshman Robert Bolden irányítótól nem lehetett komolyan elvárni, hogy győzelemre vezesse csapatát, azonban a fiatal játékos nem vallott kudarcot. A PSU megpróbált harmadik és rövid helyzeteket teremteni, ami leveheti a terhet a QB válláról, de Evan Royster az első játékhét után, a Crimson Tide elit védelme ellen sem tudott futni. Kezdetben reverse futással, és különféle misdirection játékokkal próbálkoztak, de amint elfogyott a porhintés, nem maradt más hátra, mint a passzjáték. A második támadás során 31 yardért találta meg Derek Moye-t Bolden a red zone szélén. Ezután viszont megmutatkozott a rutintalanság, és hogy látványosan leragadt az első célpontjánál az irányító, aminek INT is lett a vége. McElroyék válasza 97 yardos TD menetelés alig négy perc alatt. A következő támadás után futójátékokkal és újabb Moye passzal már közel jártak gólterülethez, amikor is elvesztett fumble-t majdnem TD-ig vitt vissza az Alabama. Ami ezt követte, bohózatnak is beillett volna: 89 yardos fumble return után ismét elvesztett labda, amit visszaszerzett a Paterno-csapat. Amelyik játék jó elkapásnak tűnt az Alabama 9 yardosán végül a PSU 2 yardosáról folytatódott, ahonnan nem sikerült Boldenéknek előrejutni. A punt után félpályáról FG-ig haladt előre a hazai csapat, és máris 17-0 volt az eredmény. A félidő után 11 játék alatt 44 yardot tett meg Bolden és támadóalakulata, de a red zone közelében ismét INT lett az eredmény. Az első osztály vitán felül legjobbnak tartott csapatának otthonában nem szerepelt le a PSU, de működő futójáték nélkül nem tudták szorossá tenni a küzdelmet. Evan Royster 32 yardig jutott 9 futásból. Kellemes meglepetés volt a csupán 5’7” magas Devon Smith játéka a vendégeknél, aki két futás és öt elkapás alatt 55 yardot gyűjtött és látványosan cikázott a Crimson Tide játékosok tengerében.

Iowa-Iowa State (35-7): Jewel Hampton visszatérése ellenére (20-84 TD) Adam Robinson folytatta száguldását, és komoly érveket szolgáltat hosszabbtávon is kezdő futóvá való kinevezéséhez: 14 futás, 156 yard és TD. A első két hétben láthatóan kezd összeállni egy újabb sikeres Hawkeyes támadófal. Az Iowa ellentmondást nem tűrően szerezte meg a Cy-Hawk-kupát az állambeli riválistól. A nagy fogadkozás ellenére nem tudott a Big 12 tag Cyclones számottevő ellenállást kifejteni. Elsőszámú futójukat az Iowa védőfala kivette a játékból. Ricky Stanzi még mindig hiba nélkül játszik. 204 passzolt yardot és 2 TD-t hozott össze. Az védelem is tette a dolgát, a harmadik negyedben három egymást követő támadást akasztottak meg INT-vel. Az Iowa State két perccel a vége előtt szerezte meg a szépségtapaszt, hogy elkerülje a párharc újkori történetében (1977 óta) az első nullázós vereségét.

Wisconsin-San Jose State (27-14): Scott Tolzien ismét gyengélkedett: 15-22 191 yard TD, INT, 2 fumble (mindkettőt visszaszerezte); de a Badgersnek nem okozott problémát a győzelem, immáron a tizenharmadik Bret Bielema irányítása alatti konferencián kívüli ellenféllel szemben az alapszakaszban. A győzelmet ismét az ellenállhatatlan támadófal és a futójáték szállította: John Clay 137 yardot és 2 TD-t futott. Sorozatban nyolcadik meccsén törte át a 100 yardos lélektani határt. Az engedélyezett 14 pontnak nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. 27 pontos előnynél a két touchdown a San Jose State utolsó két birtoklásából eredt. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik David Gilreath Badger returner sérülése, aki hordágyon hagyta el a pályát egy ütközést követően.   

Florida Atlantic-Michigan State (17-30): nem mozgatta meg túlzottan Detroit városát a Sun Belt konferenciabeli Owls „vendégjátéka”, a Ford Fielden valamivel több, mint félház kísérte figyelemmel a Spartans játékát. A támadófal és a futók átmentették előző heti formájukat, amint Edwin Baker (15-183 TD) és Le'Veon Bell (10-49 TD) ismét átfutott az ellenfélen. A hangulatot megalapozta Keshawn Martin 48 yardos punt returnje, ami után csak 24 yardot kellett megtenni a gólterületig. A 10 pontos előny 5 perc játék után mindig megnyugtatóan hat a favorit csapat játékára. A következő Florida Atl. támadás azonban rávilágított az MSU védelmének gyenge pontjára, amint közel 8 perces, 15 játékából álló, 77 yardos TD-t eredményező menetelést mutattak be. Még csak a második játékhétnek van vége, és a Spartans secondary már most a konferencia hátsó felében porosodik. A második negyed elején újabb Martin punt returnnek köszönhetően megint az ellenfél térfeléről kezdhették meg a támadást, amit B.J. Cunningham TD elkapással hamar hat pontra is váltott (17-7). Kirk Cousinsnak folyamatosan gondja akadt a 3rd down helyzetek megoldásában (1/7). Az egyetlen „conversion” éppen ez a TD passz volt harmadik és tizenkettőre. A végjáték még komoly izgalmakat is tartogathatott volna, miután Bell elvesztett fumble-jának köszönhetően az kedvező field positionből támadhatott a Fl. Atl. 16 pontos hátrányban. Azonban 3 perccel a negyedik negyed vége előtt érthetetlen okból hibás rajt után hat yardra a gólvonaltól negyedik kísérletre a biztos mezőnygólt választotta Howard Schnellenberger, a Florida Atl. vezetőedzője, ahelyett hogy megpróbálja egy birtoklásra csökkenteni a különbséget egy TD+2 pontos kísérlet kombinációjával. Az MSU-nál a futók mellett kiemelendő a rúgó Dan Conroy, aki 41 ill. 50 yardos mezőnygólt is értékesített, és Martin, az életveszélyes returner, aki elkapott yardokban is jeleskedett (2-53, legtöbb a csapatban).

Northwestern-Illinois State (37-3): Könnyed, magabiztos győzelem a Wildcatstől a hazai debütálás során, igaz másodosztályú ellenféllel szemben. Hamar nyilvánvalóvá vált a szándék, hogy megalapozzák a futójátékot, ami a Vanderbilt ellen a tavalyi szintet hozva ismét látványosan nem működött. Az első támadás során hét alkalommal 54 yardig jutott a Jacob Schmidt, Arby Fields duó a földön. Az első két negyedben döntésre vitte a Dan Persa vezette támadóegység a mérkőzés sorsát. Csak egyszer puntoltak, és 89, 64, 60 illetve 20 yardos menetelés végén szereztek touchdownt. A védelem is kivette a részét a sikerből, LB Quentin Davie két látványos INT-t szerzett még a félidő előtt. A harmadik negyedben már csak egy támadás erejéig maradt fent a pályán Persa (19-23 240 yard 2 TD, 7-13 futott TD). A gólvonalhoz közel kétszer is tight end/superback Drake Dunsmore-t találta meg a gólterületen belül hat-hat pontért. A meghatározó kezdő futó szerep felé Fields tett egy tétova lépést, de aggodalomra adhatnak okot feltűnő dropjai, amikor a passzjátékba próbálták bevonni a backfieldről. Punter Brandon Williams, második meccsén is jól játszott, és negyven yard feletti átlagával a konferencia élmezőnyéhez tartozik eddigi teljesítménye.

Illinois-Southern Illinois (35-3): Nathan Scheelhaase második kezdése alkalmával nyugodt, magabiztos játékot mutatott (14-18 229 yard 2 TD). Elsőszámú célpontjával, A.J. Jenkinsszel hamar megtalálta a közös hangot, már az első negyedben 54 yardos TD passzt hoztak össze ők ketten. Azonban nem volt gondoktól mentes az első félidő. A Mizzou ellen 2 elkapást is bemutató csere irányító/elkapó Eddie McGee három passzkísérletéből kettő INT lett, ráadásul mindkettő eladott labda mélyen a saját térfélen történt, azonban csak egy értékesített 30 yardos, és egy rontott 56 yardos mezőnygólra futotta a vendégek erejéből az ajándék labdákból. Futás ellen nagyon stabilnak bizonyult az Illini védelem, és a 3/16 3rd down mutató is kiváló. A támadójátékhoz Mikel Leshoure 115 yardot (7.7-es átlaggal) és 2 TD-t tett hozzá.

Purdue-Western Illinois (31-21): Robert Marve megszerezte első győzelmét, mint a Boilmakers kezdő irányítója, de a játéka hagyott kívánnivalót maga után. Csupán szegényes 5 yard/kísérlet átlaggal passzolt. A mérkőzés első támadásában rögtön el is adta a labdát, amiből a Leathernecks támadók meg is szerezték a vezetést egy touchdownnal. Erre 61 passzolt yarddal sikerült Marve-nak válaszolni és Justin Sillernak dobot TD-vel egyenlítettek. A félidőig hátralévő idő puntok sorával telt, valamint a vendégek 37 yardos FG-t és negyedik és egyet hibáztak, aminek köszönhetően nem tudták átvenni a vezetést. A második negyed végén a rontott 4th down után viszont ismét menetelt a Purdue és 22 másodperccel a szünet előtt TD-vel tette megnyugtatóvá az előnyt, majd a kickoff return során elvesztett vendég fumble-t kihasználva még egy mezőnygóllal azt meg is sikerült növelni (17-7). A második félidőben 2-2 TD tartotta egyensúlyban az eredményt. A 227 yardot termelő Purdue futójáték ellenére a második félidőben nem sikerült hosszabb támadásokat felépíteni. Ráadásul Keith Smith, elit elkapónak térdsérülés miatt el kellett hagynia a pályát a negyedik negyedben, és könnyen meg lehet, hogy számára véget is ért az idény, ami óriási érvágás lenne a támadósoruknak. Ryan Kerrigan viszont ismét dominálta a párharcokat: 4 TFL, sack és kikényszerített fumble.

Minnesota-South Dakota (38-41): A másodosztályban harmadik évét töltő program ellen a Golden Gophers irányítója, Adam Weber 258 yardot (8.3-as átlaggal) és 3 TD-t passzolt, illetve 6-47 yardot futott. Duane Bennett 18-104 2 TD produkciójával a hazaiak 200 yard felett futottak. Két fumble-t vesztettek el, amiből az ellenfél képtelen volt pontot szerezni. A védelem által szerzett két INT-ből hét pontot szereztek. Az eredmény? Kikaptak három ponttal. Sokkoló vereség, totális blamázs, hazai környezetben kínos égés majdnem 50 ezer néző előtt. Az ok? 352 engedélyezett passzolt yard, rontott szerelések tömege, a tavalyról egyetlen kezdő védőt sem a soraiban tudó stop egységtől (a két kezdő safety Kim Royston és Kyle Theret a jövő héten már talán játszhat). A Minnesotanak hagyományosan nem megy a szomszédvár kis csapatai ellen: 2006-ban csak egy ponttal győzik le a North Dakota State-et, majd egy évvel később ki is kapnak tőlük; tavaly csak három ponttal verik a South Dakota State csapatát. Döbbenet.

Dávid László (DoM)