Draft értékelés - NFC North

 
A csoprtban szereplő 4 gárda eltérő célokkal vágott neki a játékosbörzének, a Bears kevés lehetőségből igyekezett sokat kihozni, a Lions minél több tehetség megszerzésére összpontosított, a Packers néhány hiányposztját igyekezett orvosolni, míg a Vikings elsősorban a keretét kívánta mélyíteni. Ezeket a célokat végül nagyjából minden csapat elérte, így a csoport összességében erősödött a draft után.


Chicago Bears:

3/11. Major Wright, FS, Florida
4/11. Corey Wootton, DE, Northwestern
5/10. Joshua Moore, CB, Kansas State
6/12. Dan LeFevour, QB, Central Michigan
7/11. J'Marcus Webb, OT, West Texas A&M

A Chicago csapata nem várhatta túlzott reményekkel az idei draftot, hiszen Jay Cutler ellenértékeként az 1. körös, a sajnálatosan elhunyt Gaines Adams megszerzéséért pedig a 2. körös jogukat cserélték el korábban, így először a 2. nap vége felé kerültek sorra. A hiányposztokat tekintve a támadófal, a védőfal és a secondary is kínálta magát, így nem is okozott meglepetést, hogy az első Bears-pick a safety poszt megerősítését szolgálta. A 3. kör 11. választásával érkező Major Wright a Florida egyetemről került a ligába, és FS poszton kerülhet a csapatba, hiszen a tavalyi kezdő, Danieal Manning egyrészt nem játszott igazán jól, másrészt jelenleg még az RFA-tenderét sem írta alá. Wright megbízható, bár nem kiemelkedő képességű játékos, de mindenképpen helye lehet a Bears hátsó alakzatában akár már újonc évében is. Ha hozzátesszük, hogy Lovie Smith ténykedése alatt 21 különböző safety játszott a Bears mezében, akkor különösen érthető, hogy miért lenne fontos egy meghatározó, évekig stabil teljesítményt nyújtó játékost találni a posztra… A 4. körben egy korábban magasabbra taksált játékost, Corey Wootton-t választotta a Chicago. Wootton-t a legtöbb szakértő 2-3. kör környékére várta, és igazából egy térdsérülés és az ezzel kapcsolatos kételyek miatt csúszott a 4. körig. A Bears nem állt igazán fényesen DE poszton, Alex Brown és Ogunleye már nincs a csapatnál, Adams elhunyt, míg Mark Anderson egyre inkább bizonyítja, hogy csak kisiklás volt a jó újonc idénye. Wootton, amennyiben teljesen egészséges lesz, akár már újoncként is komoly szerepet kaphat, ráadásul sokat profitálhat abból is, hogy Julius Peppers fog a fal túloldalán ügyködni. Az 5. körben a Kansas State egyetemről Joshua Moore CB érkezett, a tavalyi cornerback produkciókat elnézve abszolút érthető húzás volt ez is. Kérdés, hogy Moore mennyi esélyt fog kapni újoncként, mert a Bears nem igazán szokta a pálya közelébe engedni hátsó körös újonc játékosait. A 6 körös Dan LeFevour pick számomra kicsit érthetetlen. Az igaz, hogy Brett Basanez és Caled Hanie jelenleg a két csereirányító Jay Cutler mögött, de Lefevour rendkívül messze van pillanatnyilag attól, hogy NFL kész játékosnak nevezhessük. A Central Michigan rendszerében temérdek yardot és TD-t dobáló játékosnak hosszú évekre lehet szüksége, hogy meglévő tehetségét kibontakoztassa, és kérdés, hogy Mike Martz hírhedten bonyolult rendszere mennyire tudja támogatni a fejlődését. A 7. körben érkezett az első játékos a támadófalba, a West Texas A&M offensive tackle, J’Marcus Webb személyében. Webb fizikai paraméterei igazán impozánsak (6-8 magas, 328 font), de egyrészt még rengeteget kell erősödnie, másrészt természetesen nagyon kiforratlan játékos.

A Bears draftjának értékelésekor kettős érzések kavarognak az emberben. A választott játékosok zömmel hiányposztra érkeztek, és Wright, valamint főleg Wootton steal is lehet, akár már idén jelentősen hozzátehetnek a védelem elvárt javulásához. Másrészről viszont a tavalyi szörnyű támadófalon szinte egyáltalán nem sikerült javítani, pedig a rengeteg beszedett sack és a tragikus futóátlag mind azt jelezték, hogy komoly erősítésre szorulna az offensive line is. Ehhez képest ide a 7. körben húztak először (és utoljára), és ezt a picket finoman szólva sem lehet az idei esztendőre erősítésként elkönyvelni.

Így az összesített értékelés: B-


Detroit Lions:

1/2. Ndamukong Suh, DT, Nebraska
1/30. Jahvid Best, RB, California
3/2. Amari Spievey, CB, Iowa
4/30. Jason Fox, OT, Miami
7/6. Willie Young, DE, N.C. State
7/48. Tim Toone, WR, Weber State

A Lions a 0-16 után az előző holtszezonban már mutatta jeleit az értelmes csapatépítésre való hajlandóságnak, és ez a hozzáállás az idei offseason során is megmaradt. A draft értékelésénél mindenképpen meg kell említeni, hogy a Lions 4 olyan cserét is végrehajtott, melyekben draftjogokat adott kezdő, vagy kezdő potenciállal bíró játékosokért, így került a csapathoz Chris Houston CB, Rob Sims OG, Corey Williams DT és Tony Sheffler TE is. Ettől persze még igaz volt, hogy a drafton nem nagyon tudtak rossz posztra húzni, hiszen DL, LB, CB, S, RB és OL poszton is bőven ráfért a keretre a javulás. Így a Lions leginkább a legjobb elérhető játékosok megszerzésére összpontosított, hiszen szinte bármelyik poszton tudnak használni egy-egy tehetséges újoncot.

Az első kör 2. választásánál egyből a bőség zavarával küzdhetett a vezérkar, hiszen Suh, Okunk, Berry vagy akár Haden választása sem keltett volna meglepetést. Végül a Nebraska szörnyetege, Ndamukong Suh lett a kiválasztott, az ő személyében a draft talán legjobb újoncát sikerült megszerezni, aki hosszú évekig a liga egyik legdominánsabb DT játékosa lehet. Ráadásul ugye vezetőedzőként az a Jim Schwartz lesz a „főnöke”, aki bizonyos Albert Haynesworth nevelőjeként már némi tapasztalatot szerzett „Falközepi Emberevő – tenyésztésben”. A következő húzásnál egy cserét ejtett meg a Lions, a Vikings 1/30-as pickjét szerezték meg, és lecsaptak Jahvid Best futóra. A California futója igazi playmaker, mind futóként, mind elkapóként veszélyes fegyver lehet, ha a végzős évét beárnyékoló agyrázkódások a későbbiekben elkerülik. A 3. körben Amari Spievey személyében megérkezett Chris Houston párja CB posztra. Az Iowa játékosa kicsit talán alulméretezett a poszthoz, de ezt a hiányosságot labdaérzéke és az ebből fakadó elütött és elhalászott passzok kompenzálhatják. A 4. körben kiválasztott Jason Fox is ígéretes tehetség, az ex Miami OT leginkább sérülései miatt csúszott a 4. körig. Ha egészséges tud maradni, akkor könnyen kiszoríthatja a csapatból Jeff Backus-t, és kezdővé léphet elő 1-2 szezon alatt LT poszton. Stafford valószínűleg minden reggel és este Fox egészségéért imádkozik a draft óta… A korábbi cserék miatt még két 7. körös választása maradt a csapatnak, Willie Young DE akár még rosterre is kerülhet, míg Tim Toone WR a kiemelt figyelemmel kísért Mr. Irrelevant szerepét kapta meg, vagyis ő lett az idei utolsó draftolt játékos. Az elmúlt két évben David Vobora és Ryan Succop is élt ezzel a szerencsével, mostanra mindketten kezdők lettek, úgyhogy Toone előtt is nyitva áll az út…

A Lions a liga egyik legjobb draftját produkálta, megfelelő helyen, megfelelő posztokra megfelelő játékosok érkeztek, főleg a korábbi trade-ek eredményeként érkezett embereket is figyelembe véve. Egyedül a kiválasztott játékosok sérülékenysége adhat okot némi aggodalomra, Suh, Best és Fox is viszonylag jelentős kortörténettel érkezik a ligába, és kérdés, hogy mennyire fogják bírni a sokkal intenzívebb igénybevételt.

Ettől függetlenül ez a draft bizony: A


Green Bay Packers:

1/23. Bryan Bulaga, OT, Iowa
2/24. Mike Neal, DE/DT, Purdue
3/7. Morgan Burnett, S, Georgia Tech
5/23. Andrew Quarless, TE, Penn State
5/38. Marshall Newhouse, G, TCU
6/24. James Starks, RB, Buffalo
7/23. C.J. Wilson, DE/DT, East Carolina

A Green Bay csapatát a draft előtt elnézve – és visszagondolva az elmúlt szezonra – elsősorban a támadófal és a secondary területén lehetett hiányosnak nevezni. A szezont két 35 körüli cornerback kezdte a védelemben, és reaktivált veterán OT fejezte be a támadófalban. Emellett ráfért a mélyítés a védőfalra, a linebacker sorra és a futószekcióra egyaránt. Ebből a felsorolásból az első körben egyből sikerült az egyik legégetőbb problémát kihúzni, az idei nagynevű, de sokat csúszó OT, Bryan Bulaga került a Packers keretébe. Bulaga a szakértők többsége által top 15-be várt pick volt, de miként tavaly Michael Oher, idén ő is csúszott, mígnem a Packers köszönte a lehetőséget, és boldogan csapott le rá. Bulaga RT és LT poszton is pályára léphet akár, valószínűleg kezdetben RT-ként szokja majd a ligát és a mínusz 30 fokot, aztán ha belemelegedett a játékba, vonulhat át LT posztra, hogy hosszú éveken keresztül biztos pontja legyen a Green Bay falának. A következő 3 húzás már nem volt ennyire egyértelműen jónak nevezhető. A Purdue DT játékosa, Mike Neal várhatóan 3-4-es DE posztra fog vándorolni, ahol mindn bizonnyal lehetőséghez is fog jutni már újoncként (Harrell valószínűleg végleg repül, Raji pedig egyre inkább várható NT poszton), de a 2. körös pick kicsit korainak tűnik érte, főleg úgy, hogy ennél nagyobb need is akadt. Morgan Burnett egy coverage terén sem elveszett safety, a Georgia Tech játékosa a 3. körben megfelelő húzás, hiszen Bigby állandó sérülései miatt a SS poszt is lyukasnak volt mondható. Ami egy kicsit rontja a pick értékét, az az, hogy a Packers a saját 3. és 4. körös pickjét adta oda az Eagles-nek, hogy megszerezhesse Burnett játékjogát. Így a 4. kör kimaradt a Sajtfejűek számára, hogy aztán az 5. körben egy újabb elég érthetetlen húzással folytassák a draftot. Andrew Quarless TE, a Penn State ex-játékosa tehetség dolgában nem áll rosszul, de rengeteg pályán kívüli balhé fűződik már a nevéhez, és a futball iránti elkötelezettsége is igencsak kérdéses. Emellett TE poszton nem is igazán volt szükség újabb játékosra, Finley, Havner és Lee triója bőséggel elegendőnek tűnik. A másik 5. körös pick, Marshall Newhouse sokkal indokoltabb, hiszen a TCU guard a támadófal mélységén tud lendíteni. A 6. körben egy újabb nagyon jó húzást ejtett meg a Green Bay stábja, James Starks RB a Buffalo egyetem szerelését cseréli fel a Packers mezére. A fiatal futó egy sérülés miatt az egész senior évét kihagyta, pedig egy jól sikerült szezonnal 2-3. körös választás is lehetett volna. Így viszont kései körös steal lehet belőle, és Ryan Grant mögött akár 2. számú futó is lehet belőle. A 7. körös C.J. Wilson az East Carolina egyetemről került ki, 3-4-es DE poszton kerülhet a keretbe, és elsősorban passzjátékok során lehet majd szerepe, mert méretéhez képest viszonylag gyors játékos.

Összességében igazi hullámvasút volt a Green Bay draft, a kiugróan jó húzások (Bulaga, Starks) mellett érthetetlen pickek is akadtak (Neal, Quarless), és az egyik legégetőbb hiányposztra, cornerbacknek egyáltalán nem érkezett játékos. Sosem szerencsés, ha egy draft megítélését a késői körökben húzott játékosok húzhatják fel, márpedig érzésem szerint most ez a helyzet. Ha a Newhouse, Starks, Wilson, Quarless négyes beválik, akkor igen jó draft is lehet ebből.

Egyelőre az értékelésem: B-


Minnesota Vikings:

2/2. Chris Cook, CB/FS, Virginia
2/19. Toby Gerhart, RB, Stanford
4/2. Everson Griffen, DE, USC
5/30. Chris Degeare, OT/G, Wake Forest
5/36. Nathan Triplett, ILB, Minnesota
6/30. Joe Webb, QB/WR, UAB
7/7. Mickey Shuler, TE, Penn State
7/30. Ryan D'Imperio, LB, Vikings

A Vikings igen kényelmes helyzetben várhatta a draftot, hiszen égetően nagy hiányposztja nem volt a csapatnak. Ami biztosnak tűnt, az a CB pozíció erősítése, emellett a DL fiatalítása és egy RB megszerzése volt várható (ez utóbbi Chester Taylor távozása miatt). Illetve egy kérdés merült még fel a csapat kapcsán, ez pedig az irányító poszt megoldása. Brett Favre visszatérésével és jó játékával az elmúlt szezonban igazán ütőképes csapat lett a Minnesota, de Favre – elméletileg – maximum még 1 szezont fog vállalni. Ez remek idő lehetett volna egy újonc irányító esetleges betanítására. Ezek a kérdőjelek egyre erősebbek lettek, amikor nyilvánvaló lett, hogy Jimmy Clausen csúszik lefelé, de a Vikings végül elcserélte az első körös draftjogát, és a 2. körben is inkább a CB posztra hozott embert. Chris Cook, a Virginia egyetem növendéke kicsit magasabb és fizikálisabb, mint egy átlagos cornerback, ezért voltak olyan vélemények, miszerint FS posztra ideálisabb lenne, de a Vikings várhatóan CB-ként fogja pályára küldeni. Cook ráadásul kiválóan illeszkedik a Vikings védelmi sémájába, és akár már újoncként kezdő lehet, ha Cedric Griffin nem épül fel térdsérüléséből. A 2. körben aztán a RB posztra is érkezett ember, még ha egy feltrade miatt ez a Vikings 2. és 3. körös pickjébe is került. A kiválasztott a Stanford futója, Toby Gerhart lett, aki erőre épülő, kemény stílusával ideális párja lehet Adrian Petersonnak, és a Minnesota domináns támadófala mögött igen szép jövő várhat rá. Gerhart bőven több, mint egy sima power RB, akit 3. down és goal line szituációknál lehet használni, akár arra is képes lehet, hogy Peterson esetleges sérülése esetén all down back legyen belőle. Az előbb említett trade miatt a Minnesota legközelebb a 4. körben választhatott, ekkor viszont az egész draft egyik legnagyobb stealje következett, az első körre várt USC tehetség, Everson Griffen DE kiválasztásával. Griffen és a Vikings tökéletesen egymásra talált, hiszen a fiatal játékos Allen és a Williams-wall mellett ténykedve nyugodtan kibontakozhat, a csapat pedig biztosítékot szerzett arra az esetre, ha a másik kezdő DE, Ray Edwards nem hosszabbítaná meg lejáró szerződését. A Vikings innentől kezdve egyértelműen a keret feltöltésére fókuszált, jött egy univerzális falember (Chris Degeare), két LB a sérült E.J. Henderson és a jövőre szabadügynökké váló Ben Leber esetleges pótlására (Triplett és D’Imperio, ráadásul az előbbi LB kiválasztásával a „helyi srác kvóta” is kihasználásra került), érkezett egy érdekes project játékos a QB-ból WR-ré átképzendő Joe Webb személyében, és a TE-depth is bővült Mike Shuler megszerzésével.

A Vikings nagyon okosan, tudatosan draftolt, a lehető legtöbbet kihozva a rendelkezésre álló pickekből. Minden hiányposztra jött megfelelő szintű ember, és a kései körös húzások között is akad egy-két olyan játékos, aki többre viheti, mint azt draft helye mutatná. Griffen pedig az egész draft egyik legnagyobb steal-je lett. Hogy Clausent be kellett volna-e húzni? Erre a kérdésre választ talán csak akkor kapunk, ha a Favre-éra véget ér, és közben Clausen megmutatja, hogy mire lesz képes a nagyok között.

QB-kérdés ide vagy oda, ez a draft: B+

Somoskövi Gergely (somoskovig)