Draftelemzés - NFC South

Atlanta Falcons

1/8 (8) Vic Beasley, DE, Clemson
Ennél ideálisabban nem is alakulhatott volna a draft eleje a Falcons számára, hiszen a nyolcadik választási lehetőséggel elvihették a 2015-ös draft - véleményem szerint – legjobb passzsiettetőjét. A játékosbörze előtt sok pletyka keringett arról, hogy az Atlanta hajlandó lenne felfele mozogni, csakhogy megkaparinthassa Beasleyt, azonban erre nem kellett sor kerüljön, a saját helyükön is ki tudták választani a célba vett játékost. A clemsoni DE olyan szintű passrushra lehet képes, amit évek óta nem láttak a Georgia Dome-ban és az újjá épülő védelem egyik alappillére lehet éveken keresztül. Elmondható tehát, hogy Beasley kiváló választás volt, hiszen talán a legégetőbb hiányposztra érkezett és emellett igen komoly értéket is képvisel. 

2/10 (42) Jalen Collins, CB, LSU
A második körben is a védelem megerősítése élvezte a priorítást, ezúttal azonban nem a védelmi frontba, hanem a secondarybe érkezett a kiválasztott játékos. Collins hatalmas potenciállal rendelkezik, viszont nála azért már akadnak aggodalomra intő jelek, vélhetően ezek miatt csúszott a második körbe a sokak által első körbe várt CB. Kevés tapasztalattal bír, hiszen csak 10 mérkőzésen kezdett az egyetemen, ráadásul pályán kívüli ügyei is adódtak, ami manapság komoly problémákat is okozhat. Ennek ellenére bőven jó pick Collins, hiszen olyan adottságai vannak, amelyek nem taníthatók, innentől pedig már a Falcons stábjának (valamint a saját józan eszének) kezében van a sorsa, hogy mit tudnak kihozni ebből a kiváló alapanyagból. 

3/9 (73) Tevin Coleman, RB, Indiana
Újabb remek választás, Coleman és Freeman remekül egészíthetik ki majd egymást a backfielden, lehetőséget adva arra, hogy ne kelljen Matt Ryannek egy meccsen 45 passzkísérletet végrehajtani. A draft előtti előrejelzések alapján Colemant legtöbben a második körbe várták, úgyhogy a harmadik kör elején mindenképp megérte elvinni az indianai futót és arról is meg vagyok győződve, hogy meg fogja hálálni a befektetést, véleményem szerint nagyobb teher for rá hárulni, mint tavaly kiválaszott kollégájára.

4/8 (107) Justin Hardy, WR, East Carolina
Az elkapósorba is szükséges volt némi tehetséginjekció Harry Douglas távozása után, Justin Hardy pedig tökéletes helyettesítheti a korábbi harmadik számú WR-t. Sőt, ennél akár többre is képes lehet, Roddy White ugye nem mai gyerek, az elkapók teljesítménye harmincon túl azért inkább romlani, mint javulni szokott, úgyhogy megvan Hardy számára lehetőség, hogy idővel előrébb jusson a depth charton és Julio Jones kezdő párja legyen. A tehetsége megvan hozzá, precíz útvonal futásai, jó kezei, fürgesége révén sokra viheti, még akkor is, ha ezen képességei leginkább slot elkapónak predesztinálják a profik között. 

5/1 (137) Grady Jarrett, DT, Clemson
Egy hatalmas steal a harmadik napon, Jarrett komoly játékerőt képvisel, meglepő, hogy ilyen sokáig váratott magára a kiválasztása. Még akkor is megérte a Falcons számára a draftolása, ha igen telített a roster a védőfal közepén, ennek következtében pedig Jarrett első évében nem valószínű, hogy sok lehetőséghez fog jutni, azonban utána komoly tényező lehet és remek lehetőséget nyújt majd arra, hogy egy-két túlfizetett, alulteljesítő veterántól megszabaduljanak, hiszen ott lesz a fiatal, olcsó utánpótlás. Felépítéséből (alacsony, zömök test rövid karokkal) adódóan vannak korlátai, de arra, hogy legalább a rotációban szerepet kapjon, bőven jó lesz.

7/8 (225) Jake Rodgers, OT, Eastern Washington
Nagy ember kis iskolából, így is lehetne jellemezni a Falcons első hetedik körös választottját, Jake Rodgerst. Ilyen későn nyilvánvalóan nem stabil kezdőket keresnek az edzők, hanem olyan játékosokon akad meg a szemük, akiknek valamilyen tulajdonságuk révén megkapaszkodhatnak a rosteren és később akár a csapat hasznára válhatnak. Rodgers egy masszív, atletikus falember, akinek rengeteg tanulnivalója akad még, de mivel a Falcons támadófala messze van a késztől, így nem lehetetlen küldetés számára a végső 53-as rosteren egy hely megcsípése. 

7/32 (249) Akeem King, DB, San Jose State 
King tipikusan az a DB, akiket Seattleben használnak, nagy darab, fizikális, természetesen még rengeteg tanulnivalóval. De az látszik, hogy a Falconsszál is hasonló szisztémában gondolkodik a stáb, mint tette azt anno a nyugati parton, ebbe pedig remekül illeszkedik King kiválasztása a hetedik körben. A 249. választásánál sok vesztenivaló már nincs, nyugodtan lehetett próbálkozni, így hatalmas tragédia nem fogja érni a csapatot, ha a King projekt nem válik be és nem lesz belőle egy helyi Richard Sherman.

Összegzés: 
Rég nem látott remek draftot zárt a Falcons, rá is fért a csapatra az elmúlt két esztendő kudarcai után. Persze ez nem azt jelenti, hogy garantálva van a csoportgyőzelem és a diadalmenet innentől kezdve, hiszen ezek a srácok még egy snapet sem játszottak ezen a szinten, és könnyen előfordulhat, hogy néhányan nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, azonban egyelőre nagyon bíztató a helyzet, jómagam kizártnak tartom hogy ennyi tehetségből legalább egy-kettő ne legyen liga szinten is meghatározó játékos egy-két éven belül.


Carolina Panthers

1/25 (25) Shaq Thompson, OLB, Washington
Rögtön egy megosztó választással kezdte a draftot a Panthers. A szakértők egyik fele szerint Thompson nem igazán válik majd csapata hasznára, nincs igazi posztja, nem nagyon fog tudni megélni a profik között. Viszont a másik oldal szerint kiváló atléta, igazi playmaker, több poszton is bevethető, zseniális játékos lehet belőle a megfelelő rendszerben. Nos, jómagam utóbbi véleményt osztom, Thompsonból egészen kiemelkedő 4-3-as gyenge oldali LB lehet, pont olyan, mint aki bejelentette a kiválasztását a drafton (Thomas Davis). Thompson szerencséjére ideális környezetbe kerül, van ideje és van kitől tanulni, nem kell az első héten megváltania a világot. Ami talán felróható a Panthersnek, hogy esetlegesen később is lett volna lehetőségük Thompson behúzására, azonban kihagyhatatlan játékos nem nagyon volt benn, hátra cserélni pedig csak megfelelő partnerrel és ajánlat esetén lehet. 

2/9 (41) Devin Funchess, WR, Michigan
Ha Thompson draftolására a megosztó jelzőt aggattam, akkor Funchess esetében ez hatványozottan igaz lehet. A Párducok célja egyértelműen látszik ezzel a pickkel, olyan matchupok létrehozására vágynak, amelyektől az ellenfelek védelme előre retteg. Hogy ez megvalósul-e Funchess megszerzésével, az jó kérdés. Mindenesetre ha beválik, akkor Benjaminnal igazán félelmetes párost alkothatnak, noha azért vannak kérdőjelek az ex-michigani játékos kapcsán. Az egyetemen félelmetes méretei ellenére könnyen szerelhető játékosnak tűnt, a kezeitől sem lehetett elájulni, keménységben is van hova fejlődnie. Nevezhetjük tehát egy projektnek is – ráadásul igen drága projektnek, hiszen komoly feltrade előzte meg a kiválasztását – akin rengeteget kell dolgozni, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket.

4/3 (102) Daryl Williams, OT, Oklahoma
Willams megszerzéséhez is extra pickeket kellett áldozni, de így elsőre ez sokkal jobb üzletnek tűnt a Carolina részéről, mint az egy nappal korábbi csere. Williams reális eséllyel száll harcba a kezdő RT pozícióért, Mike Remmerst kell lenyomnia az edzőtábor során, nem tűnik leküzdhetetlen feladatnak, még akkor sem, ha Remmers tavaly igen jó beugrónak bizonyult. Ráadásul ahogy Thompson, úgy Williams is igen jó helyre került, a Párducok futásorientált támadójátékában kidomboríthatja erősségét, és talán a kevésbé atletikus mozgása sem lesz annyira feltűnő. 

5/33 (169) David Mayo, LB, Texas State
Thompson után újabb linebacker érkezett, ami azért nehezen értelmezhető, mert Mayonak az 53-as roster megcsípéséért is komoly munkát kell majd végeznie a nyáron. Ez nem azt jelenti, hogy ne érne a Texas State ütközőgépe egy ötödik körös draftcetlit, csupán arról van szó, hogy a Panthers ezen a poszton el van látva rendesen kiemelkedő képességű játékosokkal, fiatal tehetségekkel, szóval hasznosabban is el lehetett volna lőni ezt a választást. 

5/38 (174) Cameron Artis-Payne, RB, Auburn
Például úgy, ahogy 5 hellyel később tették. Artis-Payne remek partnere lehet Jonathan Stewartnak, sőt, az SEC-ben megmutatta, hogy akár workhorse üzemmódban is remekül használható. Legtöbben a sebességét kérdőjelezték meg, azonban a Panthers vezetőit úgy tűnik nem aggasztotta ez a kérdés és én is úgy gondolom, hogy az ötödik kör legvégén Artis-Payne kiváló értéket képvisel

Összegzés:
Rengeteg draftpickkel vágott neki a draftnak a charlotte-i alakulat és ezt nagyon bölcsen arra használták fel, hogy azokat a játékosokat vigyék el, akiket kinéztek. Mondom ezt azért, mert az elmúlt két évben sikerült annyi fiatal tehetséget összegyűjteni, hogy idén már jóval nehezebb lesz a végső keretszűkítést túlélni, mint egy-két évvel korábban, így pedig teljesen fölösleges lett volna a waiverre draftolni még néhány játékost. Az elképzelés is látszott végig, mind a támadókhoz, mind a védőkhöz olyan játékosokat választottak, akik több helyre is illeszthetők a sakktáblán, komoly ütőkártyát biztosítva a koordinátoroknak a mérkőzések folyamán. Hogy az elképzelések megvalósulnak-e, azt most még nyilván nehéz megmondani, de a korábbi évek draftbéli sikerei alapján joggal bizakodhatnak abban a Párducok szurkolói, hogy az idei class is beválik.


New Orleans Saints

1/13 (13) Andrus Peat, OT, Stanford
Sokan értetlenkedve fogadták ezt a választást, pedig végiggondolva van benne logika. Hiába megoldott a Saints támadófalának mindkét tackle posztja, a kezdők mögött gyakorlatilag semmilyen depth nem található, Strief pályafutásából már nincs sok hátra, így jövőre nyugodt szívvel búcsút lehet inteni neki és meg is van az utánpótlás hosszútávra. Hogy ezzel idén nem lett erősebb a Saints? Valóban, de azt már a vak is láthatta, hogy nem idén akarnak Superbowlt nyerni, hanem a tragikus salary cap helyzet rendezését követően egy normális csapat alapjait lerakni, amihez az első lépést megtették, a támadófal két széle a következő évekre biztosított.

1/31 (31) Stephone Anthony, LB, Clemson
Anthony kiválasztása inkább szól a jelennek, mint Peaté. Egy rendkívül atletikus belső linebackerről beszélünk, aki képes az egész pályát bejátszani, passzjáték esetén sem fakad sírva a szurkoló, ha őt látja a pályán és valljuk be, égető szükség volt egy ilyen játékosra a Saints keretében évek óta. Anthony problémája csupán annyi, hogy az ösztönei, játékfelismerő-képessége távol áll az ideálistől. Hogy ez mennyire fejleszthető, az majd az évek során kiderül, de így is ő tűnik legjobb belső linebackernek a csapatban, úgy, hogy még egy snapet sem játszott.

2/12 (44) Hau’oli Kikaha, DE/OLB Washington
Kikahában hatalmas lehetőségek rejlenek, olyan passrusherré válhat a profik között, akinek a nevét rettegik majd az irányítók. Két probléma lehet vele: futás ellen teljes mértékben haszontalan, valamint a hosszú távú egészsége sem garantált térdsérülései miatt. Utóbbi esetben némileg árnyalja a képet, hogy második sérülése után már két teljes szezon tudhat maga mögött nagyszerű számok kíséretében. Nem nehéz beleképzelni ebbe a választásba, hogy Junior Gallette utódjának szánják Kikahát Paytonék, hiszen két hasonló képességű, típusú játékosról van szó, akiknek a játéka egymás mellett alapszituációban nehezen elképzelhető.

3/11 (75) Garrett Grayson, QB, Colorado State
A jövő építésének legékesebb jelen a második napos irányítópick, ami Grayson személyében meg is érkezett Louisianába. Annak ellenére hatott meglepetésként ez a választás, hogy szemmel látható a Saints esetében a rebuilding, hiszen ez a draftclass az irányítók tekintetében igen gyengusnak számított. Én továbbra sem vagyok túl nagy véleménnyel Graysonról, de kapott a sorstól egy nagy lehetőséget, olyan helyen tanulhat, ami nagyon keveseknek adatik meg. Hogy tud-e ezzel élni, az majd kiderül, de nyilvánvalóan nem fognak róla egy szezon után lemondani, ha már a harmadik kör első felében kiválasztották. Persze az is nyilvánvaló, hogy amíg Brees a csapatnál van, addig ő táblatartóként funkcionálhat maximum, a kérdés csupán csak az, mikor jön el az ideje Brees nyugdíjazásának.

3/14 (78) P.J. Williams, CB, Florida State
Egy első-második körös kaliberű játékos a harmadik körben, ráadásul a csapat erősségének nem nevezhető secondarybe, úgyhogy ez remek választás a Saints stábjától. A drafthoz közeledve némileg csökkent az értéke, olyan CB-ről beszélünk aki akár az első naptól kezdve a kezdő csapatban találhatja magát. Akadt néhány pályán kívüli ügye (elsősorban közúton), valamint kérdéses, hogy mennyire tolerálják majd a játékvezetők pokróc stílusát, de ha ezeket levetkőzi, az edzők pedig képesek lesznek kordában tartani, akkor nagyot nyerhet vele a New Orleans. 

5/12 (148) Davis Tull, DE/OLB Tennessee-Chattanooga
Még egy passrusher, akinek Kikahához hasonlóan nem túl nagy erőssége a futás elleni védekezés, viszont amiben jó, abban nagyon. Hátránya, hogy alacsonyabb divízióból érkezik, így nagyobb gondot jelenhet neki az átállás a profikhoz, mint a többségnek. Egyértelműnek látszik a cél a Saints háza táján; oda kell érni az irányítóhoz, ehhez pedig potens passzsiettetőkre van szükség. 

5/18 (154) Tyeler Davison, DT, Fresno State
Davisonnal a futás elleni védekezés javítása lehet a cél, azonban nem, lesz egyszerű dolga ha a csapatba akarja verekedni magát, a fal belsejében jónéhányan tülekednek majd a kezdőcsapatba kerülésért, így az 53-as roster elérése lehet a cél a Fresno State egykori játékosának. Ő inkább hosszú távú projektnek tekinthető, aki majd egy-két év múlva lehet hasznos tagja a csapatnak, ha addig a szükséges fejlődésen keresztül tud menni.

5/31 (167) Damien Swann, CB, Georgia
Ha Davison projekt játékos, akkor Swannra sem lehet nagyon más jelzőt aggatni, hiszen már a draftról is érkezett egy nála komplettebb játékos erre a posztra, ráadásul a szabadügynök piacról is szerzett CB-t a Saints csapata. Neki feltehetően a speciális egységben kell majd villognia, ha roster helyet szeretne magának szeptemberben is, különben nehéz dolga lesz.

7/13 (230) Marcus Murphy, RB, Missouri
Utóbbi mondat Murphyre is igaz, mert bár Sean Payton szereti variálni a futóit, nehéz elképzelni, hogy az Ingram, Spiller, Robinson hármas mellett nem nagyon fog tudni labdába rúgni (illetve labdát kapni). Returner képességeit persze ettől függetlenül kiaknázhatják, hogy 7 return TD is került a neve mellé az egyetemen, ebből három kickoff, négy punt utáni visszahordást követően.

Összegzés:
Nem feltétlenül olyan lett ez a draft, amilyennek a Saints szurkolók azt előtte elképzelték, nem érkezett sem elkapó, sem TE, sem, belső támadófalember, ettől függetlenül szerintem igen pofás lett. Nyilván rengeteg pickkel indultak neki, de sok olyan játékos érkezett, akiben megvan a lehetőség, hogy évek múlva alappillére legyen a csapatnak, ráadásul olyan posztokon, amelyek a mai fociban kiemelkedő jelentőséggel bírnak, hiszen jött irányító, OT, passrusher és CB is. Igaz ugyan, hogy idén nem feltétlenül lett ezután a draft után sokkal erősebb a Saints kerete (nyilvánvalóan ez sem zárható ki), de úgy gondolom most nem is ez volt a cél, még akkor sem, ha ezt nem így kommunikálják Loomisék a szurkolók felé. Azon játékosok, akik pedig nem feltétlenül hiányposztra érkeztek jövőre megfelelő alapot teremthetnek a túlfizetett vagy problémás játékosok elküldésére, aminek különösen nagy hasznát vehet a new orleansi alakulat.


Tampa Bay Buccaneers

1/1 (1) Jameis Winston, QB, Florida State
Lovie Smithék a zsenialitás mellett tették le a voksukat a szorgalom és a megbízhatósággal szemben. Nehéz is ezzel vitatkozni, amikor egy csapat már igen rég vágyik egy normális franchise irányítóra, Winston pedig a képességei alapján nem csak arra lehet ígéret, hogy végre megtalálják a franchise arcát, hanem arra is, hogy az elkövetkező 10 év egyik legkiemelkedőbb játékosa legyen. Persze ehhez az kell, hogy benőjön a feje lágya, mert ha nem, akkor könnyen JaMarcus Russell lehet belőle, ami igen fájdalmas volna, tekintettel arra, hogy milyen adottságokkal bír, és rossz volna nézni, ha éretlensége miatt isteni tehetségét elpazarolná.

2/2 (34) Donovan Smith, OT, Penn State
Nem tartozott a floridai csapat erősségei közé a line of scrimmage egyik oldaln felvonuló egység sem, Smith megszerzésével a támadóoldalon igyekeztek ezen javítani. A második kör elején talán még volt benn Smithnél többre taksált prospect, azonban a Penn State-ről érkező falemberben is van fantázia. Mondjuk lehet szerencsésebb volna a fal jobb oldalán kezdenie profi pályafutását, azonban jelen állás szerint erre a bal oldalon kerül sor, meglátjuk mennyire sikerül ellenállnia az NFL legjobb passz siettetőinek, könnyen lehet hogy az elit edge rusherek kihasználják limitált passz blokkolási képességeit. 

2/29 (61) Ali Marpet, OL, Hobart&William Smith
Smith kiválasztásával nem érezte úgy a Tampa vezetősége, hogy eleget tettek a támadófal megerősítéséért, Ali Marpet révén belülre is érkezett új ember. Személy szerint nekem ez a választás jobban tetszik, komoly fejlődéi lehetőséget látok Marpetben, aki éveken keresztül lehet meghatározó tagja a Buccaneers falának. RG poszton számítanak rá a kezdetekben, de minden képessége megvan hozzá, hogy belül bármelyik poszton eljátsszon. Nála a legnagyobb kérdés az lesz, hogy mennyi ideig tart felvennie a profi liga ritmusát, mert azért azt nehéz volna vitatni, hogy a harmadosztályú Hobartban játszva más kaliberű ellenfelekkel találkozott eddig, mint akikkel szeptembertől fog.

4/25 (124) Kwon Alexander, OLB, LSU
Egészen a negyedik körig kellett várni arra, hogy a Tampa a védelembe válasszon embert, akkor azonban egy igen jó játékosra tettek szert Kwon Alexander személyében. Alexander ideális társa lehet hosszútávon Lavonte Davidnek, ráadásul Bruce Carter megszerzése után így három igen atletikus, gyors linebackere lehet a Bucsnak, és ez egyszer már komoly sikerre vezette őket. Danny Lansanah állhat Alexander útjába a kezdőcsapatba kerülésért folytatott harcban, de a képességek az újonc mellett szólhatnak.

5/26 (162) Kenny Bell, WR, Oklahoma
Sokáig tartotta magát a pletyka, hogy Vincent Jackson létszám felettivé válik, azonban se elcserélve, se kivágva nem lett a kitűnő elkapó, de ennek ellenére megérkezett a potenciális utódja a draftról Kenny Bell kiválasztása útján, már amennyire egy ötödik körös játékostól elvárható, hogy egy jó kezdőjátékos helyébe lépjen. Bell remek atletikus adottságokkal van megáldva, az könnyedén megtörténhet, hogy harmadik számú elkapóként kezdje a szezont.

6/8 (184) Kaelin Clay, WR, Utah
Csakúgy, mint a támadófalban, az elkapósorban is duplázott a Bucs vezérkar, Bell után nem sokkal Clay is megkapta a „behívóját” a floridai edzőtáborba. Clay első évében inkább a speciális egységben tehet sokat a csapatért, visszahordóként komoly szerep hárulhat rá. Azzal nem nagyon lehet számolni, hogy a támadósorban is lapot osztanának a számára, Bellben jóval nagyobb potenciál van ezen a téren. 

7/14 (231) Joey Iosefa, FB, Hawaii
A hawaii FB-nek Jorvorskie Lane-nel kell megküzdenie a csapatba kerülésért, nem tűnik megoldhatatlan feladatnak. Persze ilyenkor azért felvetődik az emberben a kérdés, hogy az 1/1-es csapatnak ténylegesen a FB poszt a legnagyobb problémája, amit a draftról kell megoldani?

Összegzés: 
Amikor egy csapat irányítót választ 1/1-re sokat nem kell gondolkozni, hogy évek múlva mi alapján lesz megítélve a draft class. Azonban nem csak Winston jelentheti a fényt az alagút végén, bőven akad itt több olyan játékos is, akikre lehet építeni. Valamelyest meglepő, hogy egy védekezéshez jobban konyító edző csapatának a draftja ilyen mértékben eltolódik a támadósor fejlesztésének irányába, meglátjuk milyen eredményre vezet. És azt se feledjük, hogy lesz eredménykényszer is ezeken a srácokon, mert nem hiszem, hogy Lovie Smith még egy ilyen pocsék szezon után maradhatna a helyén, szóval itt már az első évben villantani kell néhányaknak, persze legfőképpen az 1/1-es irányítónak.

Kocsis Gábor (Gabokocka)