Heti körkép - AFC - 16. hét

AFC East - Csanádi Alexander (briareos)

Az idény végéhez közeledve, tisztázódni látszódik az AFC East végső erősorrendje, nézzük részletesebben mit alkottak a csapatok:

Buffalo Bills:

A Bills az Atlanta Falcons otthonába látogatott, és a védőkre minden bizonnyal nagy benyomást tett a hazai szurkológárda, hiszen, az Atlanta első play-jéből egyből TD-t szerzett egy Ryan-to-White kombinációval. Nem szeretném azonban csak a negatívumokat kiemelni, így megemlítek pár történelmi tényt. Mindjárt kezdetnek megemlékezhetünk arról, hogy Brian Brohm először kezdett a Bills színeiben; 17/29 146 yard 2 Int, nem épp világmegváltó számok, de láttunk már sokkal rosszabb bemutatkozást is. Brohm neve már azért is örökre bekerült az NFL történelemkönyveibe, hisz ő adta Terrell Owens-nek a passzt, amely a 81-es 1000. elkapását jelentette. Hogy ez mekkora teljesítmény, mit sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy Owens az NFL történetében mindössze a 6. játékos aki 1000 vagy több elkapást szerzett karrierje során.


Miami Dolphins:

A Dolphins avval a tudattal fogadta a Houston Texans csapatát, hogy amennyiben nem nyernek, annak az esélye, hogy bejussanak a rájátszásba, minimálisra csökken. Ennek tudatában, gyorsan össze is szedtek egy 27 pontos hátrányt, majd 1 félidőnyi tanácstalanság után, elkezdtek kapaszkodni. A csoda nem sikerült, a Phins 27-20-ra kapott ki, evvel zsinórban a második „must win” meccsét elbukva. Úgy tűnik kifogyott a lendület Sparano csapatából. A mérkőzés során megsérült Crowder, valamint a Brown helyett futó Williams, valamint Justin Smiley is. Chad Henne megint 55 passzkísérletet követett el, de most ez sem volt elég a győzelemhez.


New England Patriots:

A Patriots nem kegyelmezett a Jags-nek a 3. negyed elején már 35-0-ra vezettek, így bebiztosítva maguknak a 2009-es AFC East bajnoki címet. Brady tökéletes védelmet kapott a Pats támadó faltól, 23/26-os, 267 yard, 4 TD-s teljesítménye impresszívnek nevezhető is lenne, ha nem szoktuk volna meg az ehhez hasonló számokat a Pats 12-esétől. Wes Welker 122 elkapásával karriercsúcsot ért, el, a Pats idén veretlen hazai pályán, és még sorolhatnám a pozitívumokat. Ha a Texans ellen is hasonlóan domináns teljesítményt mutatnak be, akkor kijelenthetjük, hogy a legjobbkor lendültek formába.


New York Jets:

A Jets az Indianapolis Colts elleni győzelmével újraélesztette PO reményeit, hisz amennyiben most hétvégén legyőzik a Bengals-t akkor az egyik Wild Card helyen bejutnak a rájátszásba. Thomas Jones 105 futott yardjával már csak 12 yarddal van lemaradva eddigi idénycsúcsától, de nem csak neki volt jó mérkőzése Mark Sanchez is azt tette, amit vártak tőle, biztonságos passzokkal operált, és nem adta el a labdát. Brad Smith 106 yardos kickoff return TD-jével pedig a Jets történetének leghosszabb játékát mutatta be.


AFC North - Gergelics József (Soldados)

   Visszapillantó:
A Cincinnati Bengals végre begyűjtötte a csoportgyőzelemhez szükséges utolsó győzelmét: a 17-10-es, hazai pályán elért sikert a Kansas City Chiefs felett aratta. Az elmúlt évek egyik legnagyobb rivalizálásává fejlődő Pittsburgh Steelers-Baltimore Ravens derbi ezúttal nem hozta a megszokott magas színvonalat, de a címvédő 23-20-as diadalával életben tartotta reményeit a rájátszást illetően. A Cleveland Browns a szezon végére egész jól belelendült, ugyanis a sérült Brady Quinnt ismét felváltó Derek Andersonnal is begyűjtötte sorozatban harmadik sikerét. Ezúttal 23-9-re nyert, s az Oakland Raiders volt az áldozat, elsősorban a múlt héten parádézó Jerome Harrison futójátékának köszönhetően.

   Elemzések:
- Cincinnati Bengals: A védelem még megtizedelve is készen áll a rájátszásra, viszont a támadóknak és elsősorban Carson Palmer irányítónak muszáj lesz nagyobb hőfokon játszania, mert különben a csapat gyengének találtatik majd januárban.

- Baltimore Ravens: Támadásban elsősorban Ray Rice-ra és a futójátékra kell támaszkodni, ahogy azt a klasszikus Ravens Football diktálja, ez bebizonyosodott a Steelers ellen. A védekezésben viszont a sérülésekkel sújtott secondary komoly fejfájást okozhat majd a John Harbaugh mesternek.

- Pittsburgh Steelers: Támadásban általában mindig van valaki, aki kihúzza a pácból a Steelers-t, a védelemben pedig a pass rush továbbra is félelmetes, de a secondary-t azonban ez sem tudja felhúzni a csapat szintjére, s ezért a kiábrándító védelmi mutató több statisztikában is.

- Cleveland Browns: Jerome Harrison személyében megtalálták a Jamal Lewis utódját, mint franchise futót? Elképzelhető az elmúlt két hét teljesítményét látva. Azonban a QB-kérdés megint felütheti a fejét azzal, hogy Derek Andersonnal is nyert a csapat, s ez igen káros lehet a franchise és Brady Quinn életében is. A védelem jó úton jár a jövőre nézve.

   A hét támadója:
Ray Rice (RB, Ravens) - Rice egészen kiváló idényt fut, s ebben a Steelers nagyszerű futás elleni védelme sem állhatta útját. Rice 30 kísérletből 141 yardot hozott csapatának, s 1 elkapásból további 14-et. A másodéves futó 32 meccs után az első, aki 100 futott yard fölé jutott a Steelers ellen, s ezzel megszakította a liga leghosszabb erre vonatkozó sorozatát. Csak kár azért az egy fumbliért.

   A hét védője:
LaMarr Woodley (OLB, Steelers) - Hát ebben a rovatban is rég tűnt fel Kohász... Ráadásul a korábbi michigani védőt többször kiemeltük, mint aki adós a tavalyi jó teljesítménnyel, azonban idény végére nagyon belelendült. Ezúttal 10 szerelést mutatott be, ebből 2 sack volt, s az egyiknél ki is verte Flacco kezéből a labdát, amelyet csapattársa, az újonc Ziggy Hood szerzett meg. Egy az egyben rendre megverte emberét, Oniel Cousins-t.

   A hét újonca:
Mohamed Massaquoi (WR, Browns) - Ebből a gyenge támadósorból nem könnyű csoportszinten kiemelkedni, de Massaquoinak nem először sikerült. Ezúttal 3 elkapásból szerzett 61 yarddal és 1 TD-vel vette ki a részét a sikerből.

   Előretekintő:
A Steelers Miamiba látogat, s a rájátszáshoz kizárólag a győzelem adhat további reményt, a Fins bár papíron még szintén résztvevő lehet, a Steelersnek a motivációs plusz miatt kötelező lenne a győzelem. A Ravens Oaklandbe látogat, s a siker egyben a szezon meghosszabbítását eredményezi, így igen motivált és meggyőző játék várható a Hollóktól. A már páholyban ülő Bengals vasárnap este a Jets vendégeként zárja az egész liga alapszakaszát. Számukra különösebb tétje nincs a meccsnek, hacsaknem meghiúsítani a Steelers túlélési kísérletét. A Browns a Jaguars együttesével szemben szeretné szépen zárni a szezont hazai pályán.

   Extrapontok:
- Bengals: rájátszásba jutott az AFC 3. vagy 4. helyén.
- Ravens: győzelme esetén rájátszásba jut, hogy 5. vagy 6. helyen az a Jets hétvégi eredményétől függ.
- Steelers: győzelme mellett az alábbi eredmények kellenek a rájátszásba jutásához: 1. Texans és Jets vereség, 2. Texans és Ravens vereség, 3. Ravens, Broncos és Jets vereség, sőt ha a Texans, a Jets és a Ravens is kikap, akkor 5. a Steelers
- Browns: kiesett, s várhatóan 5-7. helyen választhat majd a 2010-es drafton.


AFC South - Geist Miklós (Ork)

A Colts már pihentet, a Jaguars nagy verést kapott, a Titans szezonjából már csak egy meccs van hátra, míg a Texans még reménykedhet a postseasonben.

A 16. játékhetet a Chargers és a Titans összecsapása nyitotta. A San Diego már biztosan az AFC 2. kiemeltje volt, a Titans 2 győzelemmel és másik meccsek szerencsés eredményével, még playoffba is juthatott volna, de az AFC legjobb formában lévő csapata megsemmisítette a reményeiket. A Titans nem tudott mit kezdeni a Chargers támadóival, és csak két drive-ban tudták meggátolni, hogy a San Diego touchdownt szerezzen. A Titans secondary nem tudta megállítani Philip Riverst, aki az egész meccsen csak 6 sikertelen passzt adott és 9 különböző csapattársának is dobott sikeres átadást. Az év végére a Titans védelméből teljesen kifogytak az értékes kiegészítő emberek és a linebacker pozícióban már a kezdők többsége is, így már nem tudták megfogni a Chargers több lábon álló offensét. A Titans támadói közül ezúttal is Chris Johnson emelkedett ki, aki hozta a 10. egymásutáni 100+ futott yardos meccsét és már csak 128 yardra van a 2000 yardtól. Vince Youngnak ezúttal nem ment a játék, kétszer adta el a labdát és alig volt sikeres passza. A nagy különbségű vereség egyértelműen látszik a statisztikákból is. A Titans a harmadik kísérleteinek csak a negyedét tudta 1st downra váltani, illetve feleannyi 1st downt csinált, mint a Chargers. Ezzel a vereséggel már csak annyi maradt hátra a Titans-nek az idei szezonból, hogy Chris Johnsonnak sikerül-e a 2000 futott yard, illetve Marshall Faulk rekordjának megdöntése.

A Colts számára már tét nélküli volt a Jets elleni mérkőzés, de még így is sikerült nagyon befolyásolnia az AFC playoff résztvevőit. Az eddigi meccsekkel ellentétben ezúttal már nem játszottak végig a kezdők, hanem a harmadik negyedtől kezdődően Jim Caldwell folyamatosan hozta le a kulcs embereit, így végül a kezdőivel még vezető Colts vereséget szenvedett, és ezzel Wild Card pozícióba lökte a Jetset, annak ellenére, hogy a saját vezetőedzőjük nemrég már úgy nyilatkozott, hogy a rájátszásba jutásra már semmi esélyük sincs. A Colts vezetői úgy döntöttek, hogy mivel a történelemben már volt 16-0-s alapszakasz és tökéletes szezon is, így inkább nem kockáztatták a kulcsjátékosok sérülését és Curtis Painternek adtak lehetőséget. Painternek nem volt könnyű dolga élete első NFL meccsén, mivel nem számíthatott a legjobb támadókra és így kellett megküzdenie a feltüzelt Jets védelemmel. Meg is lett az eredmény, Painternek sikerült az a „bravúr”, hogy csinált egy fumble-t, dobott egy interceptiont és még sackelték is. A sok pihenő kezdő mellett volt egy sérülésből visszatérő játékos, Adam Vinatieri, akinek az első megmozdulása egy kihagyott extra pont volt, de utána értékesített egy 22 yardos field goalt. A Colts vezetői nagyon érdekes döntést hoztak, amiről majd csak később derül ki, hogy helyes vagy helytelen volt, de az biztos, hogy több csapatnak nem jött jól ez a döntés.

Texans megint nagyon bekezdett a mérkőzés elején, de aztán a végén majdnem hagyták elúszni a meccset. Garry Kubiak vezetőedző nagyon jó gameplant állított össze a mérkőzésre és csapata az első 5 labdabirtoklásának mindegyikében pontot tudott szerezni, és ezalatt a védelem is jól végezte a dolgát így 27-3-as előnnyel érkeztek a csapatok a félidőhöz. A második félidő már a Miamiról szólt. A Texans 1st downokat is alig szerzett, így két és fél perccel a vége előtt a Miami fel tudott zárkózni egy TD-s különbségre, és egy sikeres onside kick után még egyenlíthettek is volna, de ekkor érkezett Kevin Walter és Arian Foster, hogy megmentse a napot a Houstonnak. Előbbi szerezte meg a Miami onside kickjét, utóbbi pedig megfutotta a 1st downt, ami az óra lejáratásához kellett. A védelemben megint a szokásos emberek voltak a főszerepben, és az év újonc védőjátékosa cím várományosa, Brian Cushing a számtalan tackle mellett sacket és interceptiont is csinált. A támadóknál Andre Johnson, az idei évben már 1500 yard felett tart, és ezzel Marvin Harrison után ő a második, akinek két egymást követő évben is sikerült átlépnie ezt a számot. A futóknál ismét egy újabb játékos került elő és Arian Foster köszönte szépen a lehetőséget és majd 100 yardott tett meg és még egy touchdownt is szerzett. A forduló szerencsés eseményei után a Texansnak egy utolsó heti New England elleni győzelemmel még esélye lehet a playoffra, ha emellett még vagy kikap a Ravens és a Broncos vagy vereséget szenved a Jets és az előbb említett csapatok közül legalább az egyik. Kis érdekesség a végére, hogy ezzel a győzelemmel a Texans továbbra is az egyetlen franchise, amit a Miami képtelen volt eddig legyőzni.

A Jaguars elutazott New Englandbe, hogy bizonyítsa tényleg playoffba való a csapat, és egy csúfos zakó lett a vége. A védelem, ahogy az év során már annyiszor, ismét képtelen volt nyomást helyezni az irányítóra. Ez egy Tom Brady szintű játékos ellen, akinek olyan fegyverei vannak, mint Wes Welker és Randy Moss megengedhetetlen. A Patriots majd minden drivejának végén pontot tudott szerezni, és a Jaguars secondary mindig egy lépéssel le volt maradva a Patriots elkapóihoz képest. Tom Bradynek csak 3 sikertelen passza volt és 4 touchdown passzt adott. A másik oldalon ismét megállították Maurice Jones-Drewt, és ezért Garrardnak kellett vezetnie a támadókat, de a Patriots védelem ismét nagy falat volt neki. Garrardnak csak 6 sikertelen passza volt, de kétszer eladta a labdát, és mindkét alkalommal a Patriots TDt szerzett a következő driveból. Ezzel a vereséggel tovább folytatódik a Patriots elleni 6 meccses nyeretlenségi sorozat, és a Jaguars playoff esélyei már csak teoretikusak, mivel a Cleveland elleni győzelmük mellé még másik 4 playoff várományos csapat veresége is kellene hozzá. Így a csapatnak már csak az az öröme maradt az idei szezonra, hogy Maurice Jones-Drew megkapta a megérdemelt meghívóját az AFC Pro Bowl keretébe.


AFC West - Demeter Ádám (Döme)

Eredmények:

Oakland Raiders - Cleveland Browns 9 - 23
Kansas City Chiefs - Cincinnati Bengals 10 - 17
San Diego Chargers - Tennessee Titans 42 - 17

Philadelphia Eagles - Denver Broncos 30 - 27

Mivel a héten megtörtént a Pro Bowl keretek kihirdetése, először nézzük meg, hogy az AFC West csapataiból ki kerültek be a Pro Bowlra.

San Diego Chargers:
Philip Rivers QB, Antonio Gates TE, Kris Dielman G, Nate Kaeding K, Kassim Osgood ST
tartalékok: Darren Sproles KR, Vincent Jackson WR, Marcus McNeill OT, Mike Scifres P, Antonio Cromartie CB

Denver Broncos:
Brandon Marshall WR, Ryan Clady OT, Elvis Dumervil OLB, Champ Bailey CB, Brian Dawkins S
tartalékok: D.J. Williams ILB

Oakland Raiders:
Nnamdi Asomugha CB, Shane Lechler P
tartalékok: Zach Miller TE, Richard Seymour DE

Kansas City Chiefs:
-

Most pedig következzenek a megszokott csapatonkénti összefoglalók.

Denver Broncos

A Broncos Eagles elleni meccsén két ellentétes félidőt figyelhettünk meg. Az elsőben nagyjából minden a Broncos ellen játszott, egy kiállítás, több büntetés, elejtett labdák; ezek együttesen megpecsételték a Denver sorsát, hiába jött ki a második félidőre egy teljesen felfrissült csapat - ebben egyébként a szezon elejét idézték Dawkins-ék -, már nem tudták ellensúlyozni a kezdő játékrészben történteket. Két pont nélkül záródó ütésváltás után a 2. Philadelphia drive hét játék után TD-vel záródott, egy nagyon okosan kivitelezett játék során DeSean Jackson kapta el McNabb passzát az end zone-ban. Három játékkal később Brandon Stokley, a rutinos elkapó elvesztette önkontrollját egy szerinte jogtalanul be nem dobott pass interference miatt - valóban látható volt védő részéről kontakt -, egyenesen a back judge-hoz sietett, ahol heves reklamálása közben véletlenül megütötte a játékvezető kezét, és kiállítás sorsára jutott. Ez azért volt különösen fájó a Denver számára, mivel így csupán három elkapója maradt a csapatnak, nem sokkal ezelőtt Kenny McKinley egy visszahordás során szenvedett térdsérülést. McKinley a szintén ezen a meccsen sérülést szenvedő Russ Hochsetin OG-val egyetemben IR-re került rögtön a meccs után. Ezután egy mezőnygóllal növelte előnyét a Philly, majd a következő Broncos labdabirtoklás során Kyle Orton rövid, pontos passzaira támaszkodva sikerült az end zone-ba juttatni a labdát, az a Jabar Gaffney kapta el a TD-t, akinek idén ez volt az első ilyen jellegű megmozdulása. A Denver defense nem igazán találta a helyét, egy elváltásnak köszönhetően az idén a köztudatba robbant Brent Celek félpályás TD-t szerzett. A félidő végül 20-7-es hazai vezetéssel zárult. A szünet után a denveri védelem nagyon összekapta magát, és egészen a mérkőzés zárómomentumáig csupán egy TD-t engedett, McNabb láthatóan sokkal összeszedetlenebbül játszott ebben a félidőben, az elemzések Mike Nolanék részéről meghozták az eredményüket. Ortonék offenzívát indítottak, és 27-10-ről kiegyenlítettek, de végül az Eagles 3 másodperccel a vége előtt David Akers mezőnygóljának köszönhetően megnyerte a mérkőzést. Szinte hihetetlen, de a Broncos addig szórakozott az elmúlt két hónapban, hogy az eddig biztosnak tűnő rájátszás most már korántsem magától értetődő. 10 különféle scenario létezik arra nézve, hogy a Denver rájátszásba kerüljön, de most már nem a saját kezükben van a sorsuk. A Kansas City-t ugyan nem kötelező megverniük, de ahhoz, hogy egy vereséggel, és így 8-8-cal is tovább tudjanak menni, már nem kis segítségre lenne szükségük. Egy KC elleni győzelem esetén még mindenképpen szükség lesz az üdvösséghez egy Jets, vagy egy Baltimore vereség. Ezek a csapatok rendre a Bengals-szel, illetve a Raiders-szel játszanak, előbbi megnyerte a csoportját, de az első két seedet már nem érheti el, úgyhogy igazából számukra már nincsen tétje ennek a meccsnek. Emiatt talán a Raiders-ben bízhat inkább a Broncos (furcsa ezt leírni), a Fosztogatók már tavaly is elütöttek egy rájátszásba igyekvő csapatot a playofftól az utolsó fordulóban. Josh McDaniels elmondta, hogy bár követni fogja a többi meccs állását is, nem akar ezekkel túlzottan foglalkozni,  azt szeretné, ha csapata számolgatás helyett a Chiefs elleni meccsre koncentrálna. A Denver szerdán leigazolta Britton Colquittot, a KC punter Dustin öccsét a Miami practice squadjáról, és bár Mitch Berger fog a Chiefs ellen puntolni, ez a tranzakció világosan jelzi, hogy nem bíznak benne túlzottan.

Kansas City Chiefs

A Chiefs, bár védelmük derekasan helytállt, végül nem tudta megakadályozni abban a Bengals-t, hogy megnyerjék az AFC North-ot egy fordulóval a szezon vége előtt. A Bengals-nek igazából egy igazán jó drive-ja volt, de ez pontosan eggyel volt több, mint amennyit a Chiefs végre tudott hajtani. A mérkőzés kezdete előtt rövid megemlékezést tartottak Chris Henry tiszteletére, ezután az első félidőben mindkét csapat olyan pocsék játékot mutatott, hogy a közönség folyamatos búzással adta kedvenceik tudtára, hogy nem ezért jöttek ki a Paul Brown Stadiumba. Elejtett passzok, idegborzoló büntetések jellemezték a játékot, egyik offense sem tudott értékelhető teljesítménnyel előrukkolni. A Kansas City védelme mindössze 53 yardot engedett Carson Palmeréknak, 6 drive során 4-szer kényszerítették puntra a Bengals-t, egyszer pedig interception formájában szerezték meg a labdát az offense-nek. Casselék nem tudtak élni a lehetőségekkel, lényegében lemásolták kollégáik teljesítményét, ugyanúgy egy interception, 4 punt - bár ezek közül az egyik egy bűnrossz snap miatt -38 yardosra sikeredett -, és egy FG fűződött az első félidőben nevükhöz. A második félidőben is folytatódott egymás "másolása", a 3. negyedben a Cincy nyitódrive-ját TD-vel fejezte be, az ezután következőt pedig punttal. A KC ezt fordítva csinálta, először puntoltak első labdabirtoklásuk végén, másodikra pedig ők is TD-t csináltak Cassel és Tim Castille tartalék FB összjátéka révén. A Bengals egy jól sikerült Colquitt punt után - később a hét drive-jának is megválasztott - 98 yardos menetelést indított, ami a negyedik negyed felét felemésztette, és erre már nem volt válasza Chambers-éknek, a szezon közben igazolt elkapónak címzett passzt Leon Hall húzta le 1 perccel a meccs vége előtt. Hétről hétre leírjuk, hogy Jamaal Charles mennyire fényes pontja a Chiefs játékának, és bár most nem csinált TD-t a fiatal RB, ezúttal is 100 yard fölé jutott. Aki még mindig nem lenne tisztában a 23 éves játékos játékerejével, annak érdemes megnéznie november 15-e óta futott yardokat, és látni fogja, hogy az NFL jelenlegi legjobb RB-je, Chris Johnson 913 yardja után Charles következik 709 yarddal. Ez 101 yardos meccsenkénti átlagot jelent, amit ha csak megközelítőleg fog tudni tartani a jövőben, akkor a közeljövő egyik sztárfutójáról beszélhetünk. A Chiefs-nek annyi öröme lehet a szezonban még, hogy tönkretehetik riválisuk, a Broncos playoff-álmait, Todd Haley elmondása szerint minden erejükkel ezen lesznek.

Oakland Raiders

A Raiders-nek nem sikerült idén sem elkerülnie azt, hogy ne legyen legalább 10 veresége. A Clevelandtől elszenvedett vereség nem csak emiatt lehet fájó, hanem azért is, mert a Raiders egy héttel előtte egy playoff-aspiráns csapatot vert meg, de ezúttal se sikerült megszakítani azt a trendet, mely szerint egy jó meccset egy gyenge követ. Ahogy Nnamdi Asomugha elmondta, a Raiders néha egy bajnoki címre is esélyes csapat benyomását kelti, néha viszont a liga leggyengébbjeihez illő játékkal rukkol elő az ezüst-fekete gárda. A mérkőzést rögtön egy eladott labdával nyitotta a csapat, pontosabban Charlie Frye irányító, aki ezúttal is megkapta a bizalmat Tom Cable vezetőedzőtől, egy Darren McFaddennek szánt slant útjába lépett be egy Browns védő. Ezt a Browns rögtön meg is torolta egy TD formájában, ezután pedig már nem tudott a Raiders közelebb férkőzni, csupán field goalokra futotta a csapat erejéből. Itt álljunk is meg egy szóra, hiszen Sebastian Janikowski, aki élete talán legjobb szezonját futja idén, az első félidő végén egy 61 yardos mezőnygólt értékesített, amely az NFL történetének 4. leghosszabb ilyen jellegű megmozdulása. Ami Sebass teljesítményét igazán különlegessé teszi, hogy mindezt -1, -2 fok körüli hőmérsékleten - a hó is szállingózott már ekkor - teljesítette a kőkemény rúgólabdával. Visszatérve a mérkőzésre, adok-kapok jellegű összecsapás bontakozott ki a gyors Cleveland TD után, de míg a Raiders csak mezőnygólokra volt képes, addig a Browns a félidő végén ismét TD-t tudott szerezni egy 93 yardos drive végén. Ebben a sorozatban az addig is jelenlévő indulatok kitörtek a Raiders védőiből, valamint egy-két Browns játékosból, és a drive során többször is meg kellett állítani a játékot a folyamatos balhék miatt, leginkább a line of scrimmage környékén történtek összecsapások a játékon túl, hazai oldalról Alex Mack és Rodney Hadnot, vendégrészről Gerard Warren - ő egész karrierje során vonzotta ezeket a jeleneteket - és Richard Seymour voltak a fő bűnösök. A drive során négy 15 yardos büntetés született, Standford Routt fejelés miatt ki is lett zárva a játékból, nem sokkal ezután az egész meccsen takarékra vett Derek Anderson adott TD-passzt a Browns ígéretes rookie elkapójának, Mohamed Massaquoi-nak. A Raiders egyébként 13 büntetéssel zárta a meccset, ehhez nem szükséges kommentár. A második félidőben a Raiders védelme összeszedte magát, és a támadók is ígéretes drive-okat hoztak össze, de Frye - aki végül 333 passzolt yarddal a legeredményesebb idei Raider QB-teljesítmény hozta össze - legalábbis a nyers számok terén - még kétszer adta el a labdát kulcsszituációkban, és ez megpecsételte a csapat sorsát. Ebben a játékrészben Tony Stewartot is kiállították, akit - mint azt később ő mondta el, a közvetítés során nem láthattunk erről képet - egy visszahordás során arcon vágtak, és ezt reklamálandó a legközelebbi bíróhoz fordult, aki Stewart mellkasára téve a kezét próbálta őt eltolni magától, erre a játékos leütötte a kezét, és mivel bármiféle kontakt a játékvezetőkkel kiállítást von maga után, az egyébként a csapat egyik leghiggadtabbjaként ismert TE-t is elküldték zuhanyozni. Az, hogy csupán egy TE-je maradt a csapatnak, érdemben nem befolyásolta a mérkőzést, Zach Miller 111 elkapott yarddal zárta a meccset. A Raiders vasárnap ismét eljátszhatja az ünneprontó szerepét, és egy esetleges győzelemmel elütheti a rájátszástól a Ravens csapatát. Mint Greg Ellis elmondta, ő nem szeretne így tekinteni erre a meccsre, egyszerűen győzni szeretne, és jobban érezné magát, ha egy másik csapat próbálná a Raiders esélyeit elrontani.

San Diego Chargers

A Chargers péntek esti mérkőzést játszott karácsony első napján a Titans vendégeként. A Titánok már nem hibázhattak, ez volt az utolsó esélyük, hogy a borzalmas szezonkezdet utáni feltámadást követően életben tartsák halvány playoff-reményeiket. A San Diego nem bizonyult jó partnernek ebben, Philip Rivers vezérletével ismét igazán domináns teljesítményt láthattunk a támadóktól, akiket a védelem a legjobb alkalmakkor segített labdaszerzésekkel. Rivers darabokra szedte a Titans passzvédelmét, 21/27-es pontossággal 264 yardot hozott össze, és 2 TD-t. A most már a mainstream média által is felkapott, és az MVP-jelöltséggel szóba hozott irányító - ne feledjük, mi már hetekkel ezelőtt figyelmeztettünk, hogy hiba volna Rivers-t kihagyni az ilyen jellegű beszélgetésekből - ezúttal azt is bemutatta, hogy akkor is képes effektív játékra, ha nem kapja meg a megszokott szintű pass protectiont. A Titans rushereit folyamatosan frusztrálva mindig ellépett a nyomás elől, és általában, mint ezt a statisztikája is bizonyítja, pontos tudott lenni így is. Vincent Jackson és Malcolm Floyd rendszeresen megégette a cornerback Cortland Finnegant és Chris Harpert, jópár pass interference-t is begyűjtöttek róluk. Az offense eredményességét talán az bizonyítja a legjobban, hogy mindössze egyszer kellett igénybe venni a punter Mike Scifres szolgálatait az egész mérkőzésen, valamint első hét labdabirtoklásukból 6-al TD-t értek el, az egyetlen nem TD-drive az az első félidő végi térdeléshez köthető. A védelem, bár nem tudta teljesen lenullázni a Vince Young vezette Tennessee támadókat, a fontos pillanatokban rendre hibára kényszerítette az irányítót, aki háromszor adta el a labdát. Bár Chris Johnson konzisztensen tudott yardokat szerezni, ezúttal a tőle megszokott nagy play-ek elmaradtak, így pedig effektív passzjáték hiányában nem tudott a hazai offense drive-okat fenntartani. Visszatérve a Chargers-re, a 42-17-es győzelemmel bebiztosították maguknak az AFC West trónját sorozatban negyedszer, és a 2. seedet a rájátszásban, ami effektíve azt jelenti, hogy csak akkor kell utazniuk (a Super Bowlt kivéve), ha a Colts-hoz látogatnak, és az első fordulóban nem kell pályára lépniük. A San Diego-i nyilatkozatokból kitűnik, hogy eltökéltek, egyúttal nagyon professzionális módon közelítik meg az egész rájátszás kérdését, ahogy Eric Weddle elmondta, "Nincs idő pihenésre, tovább kell folytatni ezt a dolgot". Norv Turner is elmondta, hogy itteni pályafutása során ez a legérettebb csapat - egyébként már az edzőtábor során is ezt mondta -amellyel dolga volt, és emiatt érzi úgy, hogy bármire képes lehet ez az alakulat. A hétvégén még a Redskins vár rájuk, a mérkőzésnek már nem sok jelentősége van, talán annyiból tarthat számot érdeklődésre ez összecsapás, hogy minden valószínűség szerint a Rézbőrűek edzője, Jim Zorn hattyúdalának lehetünk szemtanúi.