Heti körkép - AFC - 9. hét

AFC East - Csanádi Alexander (briaeros)

Kisebb kihagyás után újra van olvasnivalója az AFC East történéseire kíváncsi olvasóinknak. Nyugodt hétvége volt ez az East számára, hiszen a New York Jets és a Buffalo Bills mind a ketten jól megérdemelt pihenőhetüket élvezték, míg a csoport élén álló New England Patriots fogadta otthonában a Miami Dolphinst.

Nagy várakozás előzte meg a mérkőzést, hiszen amikor utoljára New Englandbe látogatott a Miami, akkor a Patriots védőit, és az egész ligát sokkolták amikor, elővették a „régi-új” támadó formációjukat, a Wildcat-et. A mérkőzés előtt a Miami Dolphins nagyszájú védője, Joey Porter szokás szerint provokatív nyilatkozatokat adott, evvel is tovább szítva az indulatokat.

A mérkőzés nem indult jól a New England Patriots szempontjából, Tom Brady Randy Mossnak szánt passzát a Miami rookie CB-je, Vontae Davis csípte el. Innentől fogva azonban nem volt túl jó napja a fiatal védőnek, hiszen Randy Moss kétszer csinált bohócot belőle, a legfájóbb (vagy legszebb, nézőpont kérdése) akció minden bizonnyal az volt, amikor egy rövid elkapás után szépen lelökte magáról Davis-t, majd az egész pályán végigfutva, 71 yardos TD-t szerzett. A Patriots ezzel a TD-vel (és az utána következő sikeres 2 pontos akcióval) újra átvette a vezetést a mérkőzésen, és már nem is adta ki a kezei közül az előnyt.

A Wildcat formáció szerelmesei sem panaszkodhattak, hiszen Pat White végre valahára maradandót nyújtott, amikor a Wildcat formációból futott a labdával, sőt, újabb klasszikus NCAA formációt, az ún. Pistol Grip offense-t is megfigyelhették azok, akik Ricky Williams 14 yardos TD futásánál figyeltek. Említésre érdemes még egy Ronnie Brown passzolt TD, megint csak Wildcat formációból, de összességében a „vadmacska” jóval szelídebben szerepelt, mint a Miami legutóbbi New Englandi látogatásánál.

New Englandi oldalon aggodalomra adhat okot az a tény, hogy a mérkőzés során megsérült a Patriots kezdő centere, Dan Koppen, állapotáról pillanatnyilag még nincs információnk.

A Patriots evvel a győzelmével nagy lépést tett a csoportgyőzelem és a rájátszás felé, míg a Miaminak, -bár aránylag könnyűnek mondható a további sorsolása- minden össze kell hogy jöjjön, azért, hogy a rájátszást ne a kanapéról nézve éljék meg.

AFC North  - Gergelics József (Soldados)

Visszapillantó:

Az AFC North háziderbijét a Bengals nyerte a Ravens ellen. Méghozzá rendkívül meggyőző módon, ugyanis a védelme mindössze 7 pontot engedett a Hollók idény elején még sokra tartott támadóinak, így azt is elviselte a csapat, hogy a második félidőben már nem írt pontot a táblára az első játékrészben szerzett 17 pont után. A Steelers a hétfő esti rangadón a második félidőben mutatott rendkívül meggyőző játékával 28-10-re diadalmaskodott a Denver Broncos otthonában, ezzel a címvédőt ismét az AFC legerősebb csapatai közé sorolhatjuk. Jó hír a Browns szurkolóinak: a bye weeket sikerült vereség nélkül megúszni...

Ami a számok mögött van:

Cincinnati Bengals:

Mitől is lett ennyire jó a Bengals? - Az idény első 4 meccsén produkált 3-1-et a csapat, ebből a 3 sikerből 2 igen szerencsés volt (Steelers, Browns), mert a mutatott játék, főleg támadásban sok kívánni valót hagyott maga után, de a Broncos elleni vereség alkalmával is mindössze 7 pontot sikerült szerezni. Ekkor is látszott, hogy a védelem kifejezetten jó lett, a futójáték erős, de hogy a Bengals ne pukkadjon ki, mint egy lufi, ahhoz javulni kellett. Méghozzá a tavaly sérülésekkel bajlódó Carson Palmer irányítónak, ugyanis ő kifejezetten formán kívül játszott az első 4 meccsen önmagához képest. Viszont az utóbbi négy meccsén már régi önmagát idézi, s ez kellett ahhoz, hogy a Bengals - elismerten - a liga egyik legjobb csapatává váljon, s a nagy derbiket is meg tudja nyerni. Érdemes összehasonlítani az egykori USC-játékos statjait a szezon első és második negyedében. 6-5-ös TD/INT mutatóval kezdett, majd 8-2-vel folytatta. Az első 4 meccsen kétszer a 200 passzolt yardot sem érte el, a 250-et pedig egyszer sem, míg az utóbbi 4 meccsen a 200-as határt mindig, a 250-et pedig kétszer lépte át. Ez a látványos javulás a QB-ratingjén is meglátszik. Utóbbi 4 alkalommal mindig 80 felett zárt, míg az első 4 találkozó alkalmával ez csak egyszer jött össze. Palmer javulásában nyilvánvalóan nagy szerepet játszik, hogy jobban érzi a blitzeket és a nyomást. Az első 4 összecsapáson 9-szer sackelték és minden alkalommal legalább kétszer, míg az utóbbi négyen összesen csak háromszor. Hát ez a magyarázata annak, hogy a Cincy nem pukkadt ki, mint egy lufi, hanem valóban ligaelithez tartozó együttes lett.

Pittsburgh Steelers:

1-2 után 5-0 - Bebizonyosodott, hogy Troy Polamalu a Steelers védelmének X faktora. A címvédő védelmének statisztikái nagyjából ugyanazok a kiváló safetyvel a soraiban és nélküle. Kivéve egy dolgot: Polamalu sérülése alatt a Steelers mindössze 2 labdát szerzett 4 meccsen, míg azon a 4 meccsen, amelyen játszott, 11-et, ebből 3-at maga Tazmán Ördög interception formájában. Tehát a nagy játékok hiányoznak távollétében, nemcsak az ő személyes nagy játékai, hanem a jelenléte megteremti társai számára is a nagy játék lehetőségét. Ez eredményte, hogy nélküle 2-2, vele pedig 4-0 idén a csapat mérlege. Ugyanakkor, mint mondtam, másban ugyanazokat a számok produkálta a védelem. És ez még a Steelers sikerességének kulcsa: mély a kerete, így bárki bevetésre kerül, megállja a helyét. A Timmons helyén ILB-ként játszó Keyaron Fox a Vikings ellen hordott vissza touchdownig egy interceptiont, most hétvégén pedig Ryan Clark helyén FS-t játszó Tyrone Carter szerzett két interceptiont, amelyből 1 TD született. De említhetném azt is, hogy a liga legjobb 3-4-es DE-jének, Aaron Smith-nek a sérülése sem vágta haza a futás elleni védekezést, azóta sincs futó, aki 100 yardot elérte volna, de többségében még az 50 yard is ugyanúgy gondot okoz, pedig Denverben már a 4. számú DE, Nick Eason kezdett Travis Kirschke sérülése miatt... Két éve még éppen emiatt nem volt igazán jó a Steelers, mert nem tudta pótolni a kieső embereket, mint például Aaron Smith-t, Troy Polamalut vagy éppen Ryan Clarkot. Tavaly és idén viszont képes rá, mélyebb lett a Kohászok kerete.

Baltimore Ravens:

4-4 - Ez a Ravens mérlege, ami arról tanúskodna, hogy csak egy középcsapatról van szó. De nem így van. Ha megnézzük a Hollók menetrendjét, akkor azt láthatjuk, hogy eddig brutális volt a sorsolásuk: New England Patriots (6-2), Denver Broncos (6-2), Minnesota Vikings (7-1) és kétszer a Cincinnati Bengals (6-2). Azaz 8 meccsükből ötször a liga elitjével találkoztak, s ezt 1-4-es mérleggel hozták le, ugyanakkor az esetek többségében csak egy hajszálon múlott a sikerük. A vereségek miatt mégis nyilvánvaló, hogy a Ravens nem elitcsapat, de a szoros meccsek azt mutatják, nem olyan sokkal vannak lemaradva onnan. Ezt támasztja alá, hogy a velük együtt wild card pozícióban reménykedő, tehát velük közel azonos szinten álló San Diego Chargers-t (5-3) legyőzték. Így hát senki ne kövesse el azt a hibát, hogy leírja a tavaly főcsoportdöntőbe jutott gárdát! A mérlegük csalóka...

Cleveland Browns:

Legrosszabb támadósor a ligában - Egy-egy adat vagy statisztikai mutató csalóka lehet, de ha minden főbb szempont alapján dobogós egy egység, az már sokat mondó. Nézzük, hogy miért is tartom a liga legrosszabb támadóinak a Barnákat. A szerzett pontokat illetően a Rams (77) után a 2. leggyengébb (78) Mangini alakulata, elért yardokban a Raiders (215,8) mögött második hátulról (221,1) a Browns, 3rd down esetén csak a Chiefs (22%) gyengébb a Clevelandnél (25%). Emellett holtversenyben legtöbb elvesztett fumble (10), a támadók a Raiders (26:38) és a Bills (27:19) után a harmadik legkevesebb időt töltik a pályán (27:29). Legkisebb yard/attack mutató (3,8)... De menjünk még jobban bele a részletekbe: legkevesebb passzolt yard (972), legrosszabb QB-rating (42,7), a Lions (16) és a Panthers (14) után a 3. legtöbb interception (13), legkevesebb +40 yardos passzolt play (1), a Titans és Raiders (10-10) után a 3. legkevesebb +20 yardos passzolt play (13). Legkevesebb TD (5), 3. legkevesebb futott TD (2) a Chiefs (0) és a Rams (1) után, 2. legkevesebb passzolt TD (3) a Raiders (2) után. Egyedül a futójáték "elfogadható", bár az is a középmezőny aljához tartozik csak inkább. A 3,8-as átlag (hátulról 7.) nem az igazi és nincs +40 yardos játékuk, de a mindössze két +20 yardos futójátékkal is holtversenyben utolsók... Vajon tényleg az a legfontosabb kérdés, ki a QB? A hiba a rendszerben van...

A hét támadója:

Cedric Benson (RB, Bengals) és Rashard Mendenhall (RB, Steelers) - Mindkét futó egy jó rush defense ellen teljesített kiválóan. Benson másodszor teljesített a bűvös 100 yard felett a Ravens ellen, ezúttal 34 kísérletből 114 yardot és 1 TD-t ért el, míg Mendenhall 22 kísérletből döbbenetes 155 yardot hozott a Broncos ellen, továbbá 1 elkapással további 9 yarddal segítette csapatát.

A hét védője:

Tyrone Carter (S, Steelers) - A kezdőben Ryan Clark FS-t helyettesítő védő Kyle Orton 2 passzát is lelopta a levegőből, ezzel elévülhetetlen érdemei vannak mind csapata sikerében, mind a védelem sikerében, amely mindössze 3 pontot engedett a denverieknek. Carter, aki amúgy 2 szerelést is jegyzett, kulcspillanatokban csinálta a nagy játékokat. Az elsőt akkor, amikor a Broncos még uralta a mérkőzést és vezetett 3-0-ra, ráadásul azzal a labdalopással meg sem állt touchdownig, azaz megfordította a meccs állását. A másodikkal pedig végleg lezárta a mérkőzést: a Steelers bár már behozhatatlanul vezetett, Carter pickje visszaadta a labdát a Steelersnek, így Big Bennek már csak le kellett térdelnie.

A hét újonca:

Mike Wallace (WR, Steelers) - A 3. körben választott játékos tökéletesen betölti a holtszezonban szabadügynökként a Titanshez távozott Nate Washington 3. számú elkapói helyét. A Mississippi egyetemről érkezett tehetség elérte, hogy Roethlisberger kiélezett szituációkban is bátran keresi és ő él ezzel a lehetőséggel, ilyen esetben is megcsinálja a nagy játékot. Így volt ez Denverben is: Wallace 4 elkapásból 69 yardot és 1 TD-t ért el, továbbá 1 futásból további 3 yardot tett meg.

Előretekintés:

A csoport rajongói és szerelmesei dörzsölhetik a tenyerüket: ismét AFC North showdown lesz! A hétfő esti rangadón a Ravens majd szépen lemészárolja a Browns-t, erre ne is vesztegessünk több szót. Viszont vasárnap este 7-ről a Steelers és a Bengals megmérkőzik egymással a Heinz Fielden a csoportelsőségért. Az első meccset úgy nyerte 23-20-ra a Bengals, hogy a meccs nagy részében a Steelers dominált, pedig akkor még Troy Polamalu sérült volt, továbbá nem Rashard Mendenhall volt a kezdő futó. De a Bengals is sokat javult azóta: támadásban a passzjáték hatékonysága lett sokkal nagyobb Palmer formajavulása révén és a védelem is még magabiztosabb lett az eltelt idő alatt. Mindkét gárda 6-2-vel áll. Ha a Bengals ismét nyer, akkor az egymás elleni meccsek miatt kétmeccses előnybe kerül, Steelers-siker esetén a címvédő acélosok egy meccsel előzik majd meg a trónkövetelőt, tehát kijelenthető: hatalmas lesz a tét! Ezért ajánlom mindenkinek bátran ezt a meccset. Ígérem, nem fog csalódni! A végeredményt illetően a Steelerst csak azért tartom egy hajszállal esélyesebbnek, mert Pittsburgh-ben lesz az összecsapás.

Extrapont:

Eric Mangini, a Browns vezetőedzője ismét váltásra szánta el magát az irányító poszton. Ennek következtében az idény elején kezdő Brady Quinn ismét visszavette a karmesteri pálcát Derek Andersontól.

AFC West

Denver Broncos

Talán nem jogtalan azt mondani, hogy a Denver visszaesése törvényszerű volt. Bár egy szóval nem állítjuk, hogy eddig csupán a szerencsének köszönhették sikersorozatukat, azt a legvérmesebb Broncos szurkolók sem állíthatják, hogy csapatuk (holtversenyben) az AFC legjobbja - a sokáig perfekt mutató ellenére sem. A sorozatban elszenvedett két vereség talán nem is jött rosszul a csapatnak, legalábbis olyan értelemben, hogy az esetleg kibontakozóban lévő kollektív elbizakodottság helyét a józanság veszi át. A Denver eddigi legnagyobb erőssége a pozitív félidei változtatásokban rejlett, most már a második héten történik pontosan az ellenkezője a csapattal. A Steelers elleni meccsen egy field goallal nyitott az offense, viszont ezután minden egyes drive puntban, vagy interceptionben végződött. Az első félidőben a Denver akarata érvényesült leginkább, yardok tekintetében 183-54-re múlták felül ellenfelüket - a gond az volt, hogy ez nem mutatkozott meg pontokban. Árulkodó adat, hogy ebben a játékrészben a Steelers nem lépett egyszer sem a Broncos térfelére. Egy komolyabb hibát követett el Kyle Orton a mérkőzés ezen szakaszában, azt viszont rögtön TD-vel büntették a Kohászok, Tyrone Carter az end zone-ig hordta vissza Orton idei első "igazi" interceptionjét. Nem sokkal később újabb defense TD-t láthatott az Invesco Field közönsége, ezúttal a Kenny Peterson által kikényszerített fumble-t hordta vissza TD-re a rookie Robert Ayers, 10-7-re módosítva ezzel az állást a 3. negyed elején. Ezzel el is lőtte viszont összes puskaporát a Broncos védelem, a meccs végéig a pittsburgh-iek vették át az irányítást. Mind a támadók, mind a védők - még kétszer szerezték meg Orton passzát - domináltak. Az addig kiváló futás elleni védekezést az egyre jobb formát mutató másodéves Steelers RB, Rashard Mendenhall feltörte, a meccs végére 155 futott yardot szedett össze a fiatal futó. A Denver futói már nem zártak ilyen jó napot, a két kezdő RB, Buckhalter és Moreno - igaz csupán 15 kísérletet kaptak ketten együtt - mindössze 27 yardra volt képes. Ezekkel a vereségekkel azért nem dől össze a Sziklás-hegység, de az eddig gondosan építgetett előny a Chargers-szel szemben egy mérkőzésnyire olvadt az AFC West tabelláján. Az is enyhe aggodalomra adhat okot, hogy a playoff csapatok (kivéve a San Diego-t) akikkel eddig találkoztak, viszonylag könnyedén verték őket. Josh McDaniels nem sokáig várt az általa szükségesnek ítélt változtatások meghozatalával, Ben Hamilton elveszítette kezdő helyét, a bal guard posztját ezután Russ Hochstein fogja betölteni. A következő meccs könnyebbnek ígérkezik az előző kettőnél, hiszen a válságban lévő Redskins-hez látogat a csapat. Őket mindenképpen a "kötelező hozni" kategóriába kell sorolni, de mint tudjuk, sokszor az ilyen meccseket a legnehezebb megnyerni.

Kansas City Chiefs

A Chiefs a Jacksonville ellen lépett pályára idegenben, és bár a végsőkig küzdöttek, végül nem sikerült legyőzniük a jaguárokat. A meccs nem volt olyan szoros, mint az a 21-24-es végeredményből tűnhet, igazából csupán a negyedik negyedben kelt életre a Chiefs, de ekkor már késő volt. 4 perc 36 másodperccel a vége előtt Maurice Jones-Drew futott TD-jével már 27-10-re vezetett a Jax, innen próbált meg mindent egy lapra feltéve rohamozni, és felállni Cassell és brigádja. A Chiefs fő gyengesége ezúttal is a secondary volt, ismét számos hosszú elkapást engedélyezett a kezdő safety Jarrad Page-t nélkülöző egység. Mike Sims-Walker, az idén köztudatba berobbant elkapó karrierje legjobb napját ünnepelte, hat elkapásból 147 yardot hozott össze, köztük egy 61 yardos TD-t. Amíg a Chiefs nem tud javítani "nagy-játék érzékenységén", nem számíthatnak igazi eredményekre. Mint említettük, későn ébredt a csapat, 28-10-nél a friss igazolás Chris Chambers kapott el egy 54-yardos TD-t, ezt követően Ryan Succop onside kickjét maga a rúgójátékos szedte össze, a megszerzett labdával ismét TD-ig vitte el csapatát Cassell, az end zone-ban újra Chambers-t találta meg a QB. A második onside kicket már nem sikerült összeszedni, így a Jaguars pár futójáték után kitérdelhette a hátralévő időt. Talán a hétvégi meccsnél is nagyobb hír, hogy a csapat felfüggesztése lejártakor végül megvált problémás futójátékosuktól, Larry Johnsontól. Eltiltásának okairól már múlt héten beszéltünk, bár várható volt, hogy Haley büszkesége, és a PR-fiaskó együttesen sok lesz, azért így is bőven meglepetés LJ elengedése. Johnson így nem fogja megdönteni a Chiefs legtöbb futott yardja rekordot, amitől mindössze 55 egységgel maradt el. A játékost eddig senki nem igazolta le, a 30. életévét a jövő héten betöltő futó egyelőre szabadügynök. A Kansas City Oaklandbe látogat jövő héten, ez a meccs az AFC West sereghajtója között a tipikusan a ki-ki kategóriába sorolandó, a jobb napot kifogó csapat fog győzni.

Oakland Raiders

Bár bye weeken volt a csapat, természetesen zajlottak az események a Raiders házatáján. A Tom Cable HC-t különböző hölgyektől ért vádakra reagálva a NOW (National Organization for Women) nevű feminista szervezet Cable felfüggesztését követeli - bár még semmi nem bizonyosodott be az állításokból, azon az egy eseten kívül, amelyet maga az edző is elismert. Al Davis és az NFL is vizsgálódik az ügyben, pár héten belül végeredmény várható. Olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy Davis kifejezetten örül a dolognak, és szeretné, ha bebizonyosodnnak a vádak, mivel szeretné kirúgni Cable-t a szezon végén, és ha felfüggesztenék, akkor nem kellene neki kifizetnie a szerződéséből hátralévő összeget. Alapvetően szkeptikusan szokás fogadni ezeket a híreket, de ismerve "Crazy Alt", a pletykáknak ezúttal akár valóságtartalma is lehet... Szakmaibb vizekre evezve, örömteli hír, hogy az offense összes hiányzó kezdője hadra fogható lesz a hétvégén, Robert Gallery G, Chaz Schilens WR, Darren McFadden RB, és Cornell Green OT egyaránt felépülőben vannak sérüléseikből. Cable a médiának elmondta, hogy a mostani a legegészségesebb csapat eddig a szezonban, így komoly javulást is vár a támadóktól, közülük is főleg JaMarcus Russelltől, akinek idén mindössze 2 TD passza van eddig. A negyedéves tartalék falember Paul McQuistantól megvált a csapat, helyére William Joseph érkezett. A veterán falembert immár sokadszor igazolja vissza a csapat, ismételt visszatértének fő oka az volt, hogy mindössze három DT-vel rendelkezett a csapat, és ezt túl kockázatosnak érezték.

San Diego Chargers

Öt év telt el azóta, hogy Eli Manninget és Philip Rivers-t "megcserélte" a két klub a drafton. Rivers számára ez volt az első alkalom, hogy a Giants ellen lépett pályára New Yorkban. A mérkőzés java részében a Giants birtokolta a labdát, futásban is jóval több yardot hoztak össze az Óriások. A meccs kezdeti szakaszában inkább a védelmek akarata érvényesült, az első három negyedben mindössze három TD született. A negyedik negyedben aztán elhúzott a Giants, sorozatban 13 pontot hoztak össze, 2 perccel a vége előtt 20-14-re vezettek. Az utolsó pontszerzésük, egy Tynes field goal Rivers interceptionje után született, amit Terrell Thomas a San Diego 4 yardosáig hordott vissza. A Giants a turnovert követően az első play-ből majdnem TD-t ért el, de egy holding visszatolta őket a 14 yardos vonalra,  ezután csupán az eredeti LOS-ig sikerült eljutni, mielőtt 4-re meg kellett elégedniük a mezőnygóllal. A pontszerzést követően a San Diego bevetette a már eddig is sok sikert hozó 2 minute offense-ét, és egy nagyszerű, 8 play-es, 80 yardos drive végén Rivers egy 18 yardos passzal találta meg Vincent Jacksont az end zone-ban. Ebben a drive-ban a Giants secondary összes gyengesége kijött, és Bill Sheridan play-hívásai is Rivers-éknek kedveztek. A meccs talán legpozitívabb hozadéka a Chargers szempontjából Shawne Merriman "feltámadása". Az eddig csupán önmaga árnyékát idéző OLB az utóbbi meccseken kezdi hozni magát, most 2 sacket ért el, köztük a meccs utolsó play-ében az ő zsákolása ütötte be az utolsó szöget a Giants koporsójába. A Chargers mindössze egy győzelemre van a csoportelsőségtől, erőteljesen felfelé ível most szezonjuk a - már megszokott - kezdeti gyengélkedés után. Több önbizalommal teli nyilatkozatot is hallhattunk a héten a játékosoktól, Quentin Jammer elmondta, hogy az, hogy évek óta képesek felállni a padlóról, sokat elmond a csapat hozzáállásáról. Jópár játékos, köztük Tomlinson és Gates nem edzett szerdán, de csütörtökön már tudtak könnyített edzésmunkát végezni, és várhatóan fognak játszani vasárnap. Nick Hardwick ezt a meccset még ki fogja hagyni, és bár Scott Mruczkowski nem végzett rossz munkát centerként, azért a csapat nagyon várja vissza Pro Bowlerét. Rajta kívül még Jyles Tucker az, aki biztosan nem fog játszani a hétvégén. A Philadelphia Eagles a Chargers személyében a második AFC West-beli ellenfelével játszik idén. A pennsylvania-i brigád első kirándulása Kaliforniába nem sikerült túl fényesen, a Raiders vendégeként kaptak ki egy szoros mérkőzésen a zöld-fehérek. Jelenleg mindkét csapat remek formát mutat, várhatóan igen izgalmas összecsapás szemtanúi lehetünk keleti parti idő szerint vasárnap 4:15-kor.

AFC South

Az AFC South csapatai a héten nagyon szoros meccseken vannak túl, de megnyerték mind a három meccset.

Kezdjük a csoportelsőségre törő Texans és a veretlen Colts összecsapásával. Az első félidő utolsó percéig és a második félidő utolsó másodperceiben a régi megszokott Texanst láthattuk, míg a kettő közt azt, hogy mi is lehetne. Az első félidőben a Houston csak egy driveban tudott elérni 1st downt és abban is hiába meneteltek végig a pályán, hiszen a Colts endzonejától pár yardra a Slaton fumble problémái miatt kezdő szerepkört kapó Ryan Moats elvesztette a labdát és végül a Coltshoz került a labda. A Coltsnak még 2 perce volt hátra a félidőből és sikeresen haladtak előre, de 1 perccel később eljött a fordulópont. Peyton Manning majdnem egy touchdownt érő passzt adott Joseph Addainak, de Bernard Pollard sikeresen olvasta le az elképzelést és egy interceptionnel megszerezte csapatának a labdát. Ezt követően Schaub még átvezette a Texanst a Colts térfelére és lehetőséget adott Kris Brownnak egy 56 yardos field goalra. Brown ki is használta a dóm körülményeket és be is vágta élete második leghosszabb rúgását. Ezzel a kiütésnek induló meccs igazán megváltozott. Peyton Manning az első félidőben NFL rekordot jelentő 40 alkalommal passzolt összesen 242 yardnyit, míg a másodikban csak 10 passzkísérlete volt és összesen 76 yardot tett meg ebből a Colts. Érezhető a különbség. A Texans nem csak védelemben lépett előre, hanem a támadók is beindultak. Ezt követően Ryan Moats 1 yardos elkapásával és Steve Slaton 1 yardos futásával a negyedik negyedben már a Texans vezetett. A Colts ezután a 49ers meccshez hasonlóan ismét egy trükkös játékkal próbálkoztak, most Reggie Wayne próbált passzolni, de ez nem sült el olyan jól, mint Addaié, hiszen Pollard sikeresen levadászta. Ezután a Colts védelmén volt a sor, hogy besegítsen a támadóknak. Először nem engedték a Texansnak, hogy 1st downt érjenek el, majd a következő támadásból a Colts egy touchdownal ismét 3 pontos előnyre tett szert. A Houston nem tudta ismét megszerezni a vezetést mivel Matt Schaub eladta a labdát, így a Colts számára megvolt a lehetőség, hogy bebiztosítsák a győzelmet. Alig volt hátra több mint 2 perc és majdnem a félpályánál jártak, így elég lett volna egy 1st downt csinálniuk a biztos győzelemhez. Ez nem sikerült nekik és Antonio Smith sackje után majdnem még a labdát is megszerezte a Texans. Végül a Coltsnak puntolni kellett és 1 perc 46 másodperccel a meccs vége előtt ismét Schaub kezébe került a labda. A Texans zseniális driveot vezetett végig és 1 másodperccel a lefújás előtt már a Colts 24 yardosánál jártak és jöhetett egy 42 yardos field goal az egyenlítésért, ezzel együtt a hosszabbításért, de Brown kihagyta és végül a Colts ismét le tudta győzni a Texanst. A Colts nyerőembere Dallas Clark volt, aki még túl soknak bizonyult az idén brillírozó újonc Brian Cushingnak. A Texans végig saját magának nehezítette meg a játékot a sok felesleges szabálytalansággal és hiába játszottak jól, ahogy azt idén már sokszor láttuk a legvégén megint kiengedték a kezükből a meccset. A Houstonra most egy hét pihenő vár majd két komoly divízión belüli mérkőzés a feltámadó Titans és a Colts ellen. Az Indianapolis rookie cornerbackjeivel túlélte a Texans elleni meccset, de hétfő hajnalban se lesz gyengébb ellenfelük, hiszen a New England Patriotsal fognak játszani, akik a Houstonnal ellentétben tudják, hogyan lehet megfogni Dallas Clarkot.

Eddig csodaszámba menő dolgokat lehetett látni a hétvégén Jacksonvilleben, ami nem mást jelent, mint olyan sackek amiknek nem David Garrard az elszenvedője. A Jaguars egy meccsen több mint megmásfélszerezte az idei sackjeit azzal a 3-al, amit Cassellen mutattak be. Ehhez persze kellett Cassel is, meg a Chiefs fala, de ezen a téren minden pozitívumnak örülni kell a Jaguarsnál. Ahogy várható volt a Chiefs felkészült Maurice Jones-Drewból, aki így nem tudott annyira kiemelkedő lenni, de most Garrard és Mike Sims-Walker kisegítette. Előbbi, több mint 250 yardot ért el és nem adta el a labdát, míg utóbbi csapata legjobb elkapója volt és ismét 100 yard felett teljesített ráadásul egy touchdownt is elért. A védelem ismét nem volt képes turnovert kiharcolni és a meccs végén majdnem hagyta 18 pontos hátrányból is feljönni a Chiefst. A Kansas City Cassel vezetésével egy sikeres onside kickkel, illetve Dwayne Bowe és Chris Chambers nagy játékaival 3 és fél perc alatt 15 pontot tudott ledolgozni a hátrányából, Így izgalmas lett a végjáték, de a második onside kicket már a Jaguars szerezte meg, és Jones-Drew kulcs fontosságú futásának köszönhetően egy 1st downnal meg is tudták tartani a labdát a meccs végéig. Nehéz győzelem lett a végén, de a Titans elleni zakó után biztos már ennek is örülnek Jacksonvilleben, pláne, hogy a Jets otthonába látogatnak a héten, ahol az egyenlő mérleg ellenére nem ők számítanak majd esélyesnek.

Ismét a tavalyi Titanst láthattuk a héten. Ott volt Cortland Finnegan, Chris Johnson, az erős pass rush, a turnovergyár védelem és egy olyan irányító, aki nem adta el a labdát, így nem is lehetett mást várni, mint Titans győzelmet. Nagyon szemléletesen mutatja változást, hogy míg az első 6 vereségük alatt 18 alkalommal adták el a labdát, addig az utolsó 2 győzelmük alkalmával egyszer sem. Vince Young most sem csinált semmi egetrengetőt, csak azt, amit kellett. Az erős futójátékot kihasználva rövid play-action passzokat adott, de hogy a safety-k ne koncentrálhassanak futásra, ezért több alkalommal is elengedett 1-1 hosszú passzt is. Chris Johnson ismét hozta a szokásost, persze nem emberi, hanem az ő saját szintjén, vagyis több mint 150 yard és 2 TD. A védelem oldalán szokatlan, hogy Frank Gore ilyen sikeresen volt képes futni illetve, hogy Smith 2 TD passzt és majdnem 300 yardot osztott ki, de 4 kiharcolt turnoverből összesen 24 pontot tudtak elérni és ez döntő fontosságú volt a 34-27-es sikerben. Most a Bills következik, és ha az új Titanst látjuk akkor egyértelmű esélyesnek fognak számítani.