Indianapolis Colts
Az Indianapolis Colts majd 10 éve minden egyes évben bejutott a playoffba, de a riválisok folyamatosan zárkóznak fel hozzájuk. Minden évben egyre többen mondják, hogy az NFL folyamatos körforgása eléri a Coltsot is, és majd idén nem fognak bejutni a rájátszásba és végre valamelyik csapat átveszi a helyét, mint a csoport meghatározó csapata. Vajon az idei lesz-e ez a bizonyos év?
A Colts offseasonja mindig csendes és nagyjából annyi aktivitás történik a csapat körül, mint egy lockout alatt, de mégis a megváltozott szabályok és a gyorsan napok alatt lezajló szabadügynök szerződtetés nagy vesztese lett a Colts. A csapat nem tudta megtartani fontos szabadügynökei egy részét, ráadásul néhány még szerződéssel rendelkező játékosaitól is búcsúzniuk kellett. A front office eddigi gyakorlata az volt, hogy minden évben egy-egy meghatározó játékos kap egy hosszú távú szerződést, amivel a posztja egyik legjobban fizetett játékosává válik, és az ilyen játékosokat körülvevő gyengébb képességű kiegészítő emberek meg folyamatosan cserélődnek. De az évek során túl sok lett a nagy szerződésű játékos és ráadásul Peyton Manning szerződése is lejárt. Manning szerződése nem született meg még a lockout előtt, sőt még az azt követő pár napban sem, ami elég kellemetlen helyzetbe sodorta a csapatot. A vezetők érthető módon nem akartak semmit csinálni, mielőtt Peyton visszatér, de így még az erősítés esélye is elúszott. Mire Manning újra Colts játékos lett, a nagyobb free agentek már aláírtak valahova, ráadásul még két játékos, a remek linebacker Clint Session és a kezdő defensive tackle Daniel Muir is áttette a székhelyét Indianapolisból.
Azért Manning aláírása után már beindultak a dolgok, a rutinos veteránok, Addai és Adam Vinatieri új szerződést kaptak és mára a sérüléséből felépülő Melvin Bullitt is egy zsíros szerződést tudhat magáénak. A sok visszatérőnek Kelvin Hayden és Ryan Diem fizette meg az árát. Hayden alig másfél évvel ezelőtt írt alá egy 5 éves 43 milliós szerződést, de ez a zsíros szerződés és sok sérülése okozta, hogy pont rá esett a választás a spórolás terén. Ryan Diem szerződése utolsó évébe lépett volna, és teljesítménye nagyon visszaesett az évek során, de tőle nem kell, hogy elbúcsúzzanak a szurkolók, mivel megegyezett a vezetőkkel egy fizetéscsökkentésben, csak hogy a csapatnál maradhasson.
Ezt követte a Coltsnál szokatlan fejlemény, Bill Polianék a csapaton kívüli játékosokhoz fordult segítségért. Két nap alatt három egykor az első körben választott játékos érkezett. Tommie Harris a Coltséhoz hasonlónak mondható Bears védelemből érkezett, de az évek és sérülések már meglátszanak rajta és már nem olyan erős, és robbanékony, mint egykor volt. Ennek eredményeképpen ő végül nem is érte meg az 53-as keretet. Jamaal Anderson Atlantában már megbukott védőfal mindegyik pozíciójában, ráadásul felépítése alapján nem igazán illik a Colts falának felállásába se. A harmadik érkező pedig Ernie Sims, aki a Session távozásával megüresedett külső linebacker pozíció betöltésére érkezett. Nem is szórakozott sokáig, egyből felvette az indianapolisi életérzést és kidőlt több hétre egy vakbélműtét miatt.
Az irányító poszton általában csak az a kérdés, hogy ki lesz Manning backupja, de idén a Colts szurkolók aggódhatnak csapatuk sztárirányítója miatt i
s. Manning nyakát meg kellett műteni a holtidény során, ráadásul a lockout miatt a csapat orvosi stábjával nem egyeztethetett a rehabilitációról. Mostanra nagyjából világossá vált, hogy Manning nyaka nincs játékra alkalmas állapotban, és hiába nyilatkozta Tony Dungy, hogy „amennyiben nem halott, játszani fog a szezonnyitón”, egyelőre az sincs kizárva, hogy akár az egész szezont ki kell hagynia. A backup pozícióra frissen érkezett Dan Orlovsky, hogy „megküzdjön” Curtis Painterrel, de ez igazából csak arról szól, hogy ki járatja le magát jobban. A preseason alatt annyira elszomorítóvá vált a csereirányítók ténykedése, hogy a csapat tulajdonosa Jim Irsay már Twitteren várta az ötleteket, hogy kit kéne leigazolni és még vicces utalásokat tett, amiről arra lehetett következtetni, hogy megkörnyékezi Brett Favre-ot. A történet végül Kerry Collins leigazolásával zárult, aki nem tudott nemet mondani a Colts kérésének/szerződés ajánlatának és ott hagyta a civil életet, hogy újra sisakot és mezt húzhasson, és mostanra biztossá vált, hogy vele kezdi a szezont a csapat.
A futóknál a helyzet nem sokat változott az előző évhez képest. Addai maradt az első számú futó. Åt követi Donald Brown, aki egyelőre még nem tudta megmutatni, hogy miért gondolták érdemesnek arra, hogy az első körben válasszák. Futásai és blokkolási képesség tekintetében elmarad Addai mögött, akiben megvan a képesség, hogy a gyenge futásblokkolás ellenére minimálisan, de pozitív mennyiségű yardot tegyen meg. Rajtuk kívül két nevet érdemes megemlíteni: Javarris James és a rookie Delone Carter feladata lesz, hogy évek óta első alkalommal a csapat képes legyen 1st downra váltani a harmadik és pár yardos szituációkat. Carter a preseason során olyan megbízható teljesítményt nyújtott, hogy a tavaly több touchdownt is szerző Jamestől elköszönt a csapat az utolsó cutok során. Ennek alapján jobb lesz, ha Donald Brown is kezdi szedni a lábait, mert könnyen Carter mögött, esetleg a csapaton kívül találhatja magát.
Nem igazolás, de fontos visszatérő Dallas Clark, aki a tavalyi szezon több mint felét kénytelen volt kihagyni egy sérülés miatt. A helyét átvevő Jacob Tamme remek teljesítményt nyújtott, de Clark rutinját és remek kezeinek értékét nem szabad alábecsülni, ezt már sok csapat tapasztalhatta az évek során.
Reggie Wayne duzzog, mivel nem kapta meg a már tavaly is hiányolt szerződéshosszabbítását, Garcon pedig gyors ugyan, de gyakrabban ejti el a passzokat, mintsem hogy elkapná őket. Utóbbi szöges ellentéte Austin Collie, aki szinte sose ejti el a neki szánt labdákat, de ő esetében aggasztó, hogy a tavalyi szezon során legalább 3 alkalommal szenvedett agyrázkódást. Collie egy remek slot elkapó, aki szeret a pálya középső részén dolgozni, de nem tudni mi fog történni, amikor első alkalommal ér majd földet egy kemény ütközést követően. Rajtuk kívül még pályára keveredhet Anthony Gonzalez és Blair White, de egyelőre még mindketten sérülésekkel küzdenek.
A Colts támadóegységének évről évre a leggyengébb pontja a fal volt. Ezen próbáltak idén változtatni. A vakoldali tackle Charlie Johnson a Vikingshoz igazolt, ami azt 
jelenti, hogy nagy a bizalom az újonc Anthony Castonzo irányában, aki akár az 1. fordulóban is elfoglalhatja a helyét a fal balszélén. A guardok akkor nyújtottak utoljára jó teljesítményt, amikor még Jake Scott és Ryan Lilja viselte a csíkos mezt. Mike Pollak már bizonyította, hogy nem sokra képes, mint kezdő játékos. Csak az a kérdés, hogy a frissen érkező rookie Ben Ijalana nagy vagy óriási javulást fog hozni illetve, hogy a tavaly bomba meglepetésként érkező Jacques McClendon milyen teljesítményre lesz majd képes. Utóbbi kérdésre hamar megkaptuk a választ. McClendon olyan váratlanul távozott, mint ahogy érkezett a tavalyi draft során. Idén már az alapszakasz kezdetét sem élte meg, ahogy Kyle DeVan is távozni kényszerült. Å azonban nem maradt sokáig munka nélkül, hiszen az Eagles egyből igényt tartott rá, ami nem is meglepő tekintve, hogy az őt a Coltshoz csábító Howard Mudd már Philadelphiában dolgozik. A Colts falának várható felállása: Castonzo-Reitz-Saturday-Diem-Linkenbach lehet. A Diem-Linkenbach csere fejlődést hozhat a futásblokkolás terén, Joe Reitzet pedig eddig leginkább a tavalyi preseasonban bemutatott white man can’t jump produkciójáról ismerhetik az emberek. Fontos megjegyezni, hogy az öt ember közül egyedül Saturday az, aki már tavaly is a mostani pozíciójában játszott, szóval a Colts fala kombinálja a gyengén teljesítő falembereket az összeszokatlansággal, ami nem éppen egy nyerő recept.
A védőfalban továbbra is a gyorsaság a fő érdem, és ebben a Freeney-Mathis DE páros még mindig a liga legjobbjai közé tartozik. A tackle pozícióban Drake Nevis a nagy reménység, aki hamar elfoglalhatja az egyik kezdő pozíciót. Clint Session távozásával nagyon meggyengült a linebacker sor. Gary Brackett tapasztalt veterán, de 
egyre többször sérült, és Pat Angerer még egyelőre sokszor olvassa rosszul a playeket. Mögöttük viszont többségében olyan játékosok vannak, akik máshol a rosterre is csak nehezen tudnának kerülni, ehhez képest egy valaki kénytelen lesz kezdeni közülük. Erre a legnagyobb eséllyel Kavell Conner pályázhat majd, aki már tavaly is többször ugrott be a sérülések miatt, hullámzó teljesítményt nyújtva. A secondaryt nagyjából a négy kezdő játékos alkotja kiegészítve a tavaly draftolt Kevin Thomassal, aki az előző szezont kénytelen volt kihagyni, hiszen rögtön az edzőtáborban sérülést szenvedett. A Lacey-Powers párosnak már voltak jó mérkőzései, de akkor még ott volt Hayden is, hogy besegítsen. A Bullitt-Bethea páros pedig nem a biztos szereléseiről híres. Összességében a védőfaltól eltekintve a Colts csak kezdőkből sem tud átlagos szintnél erősebb csapatot felállítani és akkor még ott vannak a sérülések.
A Colts igazi erőssége a már bizonyított támadójátékosokban és Peyton Manning legendás karjában van, illetve abban, hogy a védelem mindig képes volt annyira megerőltetnie magát, hogy Manning még megnyerhesse a meccset. Az viszont egyértelmű, ha Manninget kivesszük az egyenletből, akkor kártyavárként dől majd össze az egész és gyorsvonatként fog száguldani a csapat az 1/1-es választásért. A Colts szurkolók a nagyon gyors gyógyulásban reménykedhetnek, és abban, hogy nem ez lesz az a „bizonyos elkerülhetetlen év”.
Houston Texans
A Houston Texans fennállásának 10. évére készül, és bár az előző év visszaesést hozott - három év után újra negatív mérleggel zárták az évet - de a teljes holtszezonjuk tudatosan felépített volt. A tavalyi szezon nagyrészt a kriminális passz elleni védekezés miatt ért csúfos véget, ezért új defensive coordinator érkezett Wade Phillips személyében. Phillips magával hozta a 3-4-es védelemre való átállást is. A drafton töltötték be az átállás miatt keletkezett hiányposztokat, ezután pedig a szabadügynök piacon kerestek orvosságot a secondary hiányosságaira. Vajon ez elég lesz a franchise első playoffal záródó évéhez?
A támadóknál nem történt sok változás a tavalyi felálláshoz képest, csupán egy érzékeny veszteség érte a Houstont. A remek fullback Vonte Leach idén már a Ravens játékosaként fog majd pályára lépni. Nem túlzás azt mondani, hogy Leach posztján a 2010-es év legjobb blokkolási teljesítményét mutatta be, és fontos szerepe volt Arian Foster szárnyalásában. A helyére érkezett a Cleveland csapatától Lawrence Vickers, aki tavaly Peyton Hillis előtt törte az utat, így hozzá van szokva a jó futó előtti ténykedéshez. Amiatt sem kell annyira sajnálni a Houston futójátékát, mert a tavalyi évet teljesen kihagyni kényszerülő Ben Tate remek preseasont tudhat maga mögött és Derrick Warddal együtt segíthetnek majd tehermentesíteni az idén még biztosan visszatérő Arian Fostert.
Az irányító poszt helyzete hasonló a Coltséhoz. Ha mindenki egészséges, akkor megkérdőjelezhetetlen Matt Schaub kezdő pozíciója, ha pedig ő megsérül, akkor inkább érdemes csak futni, de ha lehet hinni a jelentéseknek, akkor Matt Leinart végre biztató teljesítményt nyújtott.
Az elkapóknál a helyzet változatlan. A liga egyik legjobb elkapója, Andre Johnson a tavalyi szerződéshosszabbításnak köszönhetően még 100 éves koráig a csapatnál marad és Owen Daniels is aláírt egy 4 éves szerződést. Danielst az elmúlt években sérülések hátráltatták, de most végre újra 100%-osnak érzi magát. A Texansnak szüksége is lesz rá, mivel Schaubnak rajta kívül nem nagyon van megbízható 2. számú célpontja, tekintve Kevin Walter és Jacoby Jones tavalyi visszafogott teljesítményét.
A támadófal érintetlen maradt, mivel az egyetlen szabadügynök az RG Mike Brisiel is a visszatérés mellett döntött. A tavalyi évben a fal nagyon egységes volt és mindenki kiemelkedő teljesítményt nyújtott, jól mutatják Arian Foster futott yardjai is.
A Texans offensében van egy-egy remek futó, elkapó és irányító is, akiknek a dolgát pedig egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó fal segíti. Sok panasz nem is lehet majd rájuk, egyedüli gyengéjük a Johnson mögötti közepes elkapók, de legtöbb csapat csak álmodik egy ilyen sokoldalú támadóegységről.
A változatlan offense után térjünk rá felforgatott védelemre. Frank Bush tavaly érkezett, de egy év után máris távozni kényszerült és Wade Phillips vette át a védelem irányítását. A 3-4-es védelemre való átállásnak megvoltak a maguk áldozatai, de 3-4-es falemberek megtalálása mellett elengedhetetlen 
volt a secondary átalakítása is. Először nézzük meg a távozók listáját. Kezdjük leghátulról. A Texans megvált mindkét kezdő safetyjétől. Eugene Wilson leginkább az emberei szabadon hagyásában jeleskedett, ezért érthető, hogy nem tartottak igényt a szolgálataira Houstonban. Wilsont cutolták, de a szabadügynökké váló Bernard Pollard sem tért vissza a csapathoz. Pollard 2010-ben érkezett és remek teljesítményt nyújtott, de a tavalyi évben nagyon érezhető volt, hogy inkább csak a futás megállításában jeleskedik. Az ő elengedése egy látványos lépés volt a Texans részéről, hogy mutassák mennyire elkötelezettek a passz elleni védekezés fellendítésében. A linebackerek között már kár keresni Kevin Bentley, Xavier Adibi és Zac Diles nevét, a védőfalból pedig Amobi Okoye esett cut áldozatául. Dilesra már nem volt nagy szükség Ryans és Cushing mögött, Okoyenak pedig nem volt helye az új védelmi sémában. Távozók után lássuk az érkezőket. A draft első körében érkezett J.J. Watt, aki egyből elfoglalta a helyét, mint defensive end. Rajta kívül a Texansnak sikerült megcsípni a free agent cornerback Johnathan Josephet és a free safety Daniel 
Manninget. Joseph Kareem Jackson párja lesz, mint kezdő cornerback és így Glover Quin hátrahúzódhat safetynek. Ez az új secondary már sokkal hatékonyabbnak hangzik és ilyen társak mellett talán Jackson is megmutatja miért gondolta az edzői stáb, hogy megért egy első körös picket 2010-ben.
Sokáig azt terjesztette a Texans, hogy Mario Williams a 3-4-es felállásban is defensive end marad majd, de ez csak elterelésnek bizonyult. A J.J. Watt-Shaun Cody-Antonio Smith hármas fogja majd alkotni a védőfalat. Mellettük illetve mögöttük a Williams-Ryans-Cushing-Barwin linebacker sor fog játszani. Barwin helyet azonban a közeljövőben átveheti majd az ígéretes rookie Brooks Reed. Shaun Cody nem az a megszokott NT, de Phillips dallasi védelme is hasonlóan állt fel. A nagy kérdés az, hogy Williams, hogy fog viszonyulni az új pozícióhoz. Vajon sokáig eltart, amíg alkalmazkodik vagy Tamba Halihoz hasonlóan egyből a falemberek és irányítók réme lesz, mint linebacker? Kérdéses még DeMeco Ryans állapota is. Ryans súlyos sérülést szenvedett a tavalyi szezonban és azóta se tudott még pályára lépni. A helyén felépüléséig Darryl Sharpton fog majd játszani. Cushing is sérüléssel bajlódott korábban, de ő már az előszezonban képes volt pályára lépni.
Összefoglalva az átállás mindig sok kérdést vet fel, de ez a Texans secondary már nem lesz liga utolsó, és ha a linebackereknek sikerül felépülniük, akkor a Texans átlépheti a rájátszás küszöbét.
Jacksonville Jaguars
Jack Del Rio még mindig bírja a front office bizalmát, de David Garrard már nem az övét. A Jaguars sokat áldozott azért, hogy Blaine Gabbert Jacksonvillebe kerülhessen, pedig egyáltalán nem az irányító poszt volt a csapat legnagyobb gyengesége az elmúlt években. A draft további részében is az offenset erősítették és a harmatos védelem érintetlen maradt. Ezért, ha a draft végeztével kezdődött volna a szezon, akkor akár egy UFL csapat is 60-70 pontot szerezhetett volna a Jaguars ellen. A vezetők azzal nyugtatták a szurkolókat, hogy a draft a majdani free agent igazolásokkal együtt lesz majd egész, és nem szabad elhamarkodottan ítélkezni. Immár véget értek az igazolások, lássuk tényleg olyan logikus és sikeres volt-e a draft mint ahogy azt a felelősök állították.
Garrard nem tudott kiemelkedőt nyújtani az elmúlt években, ezért érthető, hogy új irányító érkezett, a Jaguars azonban nem volt olyan helyzetben hogy mindenképp már idén egy első körös és egy második körös picket adjanak egy még korántsem kész quaterbackért. Annál jobb volt a helyzet, hogy már újjáépítésbe kellene fogni, de 
közben túl nagy luxus volt csak úgy elpazarolni két picket, mivel a védelem nagy részére inkább ráfért volna az erősítés. Ahogy várni lehetett, Blaine Gabbert nem mutatott túl sokat az előszezonban, ezért mindenképp David Garrard tűnt a kezdőnek a szezon első felére nézve. Ezután robbant a bomba, hogy a Garrard még az idei szezon kezdete előtt kénytelen távozni Jacksonvilleből, hiszen a csapat már nem tart rá tovább igényt. Így Luke McCown vált a Jaguars kezdő irányítójává, akit leginkább Rex Grossmanhoz lehet hasonlítani. Nem annyira megfontolt és kockázatkerülő, mint Garrard volt, de nem érzi rendesen a zsebet és nagyon könnyen megsérül.
Két embernek az offenseből azonban nem kell a közeljövőben aggódnia, hogy Garradhoz hasonló helyzetbe fog kerülni. Egyikük a franchise arca, Maurice Jones-Drew a másik pedig a magát az ismeretlenségből a legjobbak közé kinövő tigh end, Marcedes Lewis. Lewis remekül segíti a futást és ügyes kezei nagy segítséget adtak Garrardnak az endzone közelében. A teljesítménye nem merült feledésbe a szezon végeztével, meg is hálálták neki egy öt éves 35 millió dolláros szerződéssel.
Szeptemberben egy napra visszatért a csapathoz a Jacksonville egykori sztárja, Fred Taylor, csak hogy Jaguars játékosként vonulhasson vissza. Azonban a csapat nem csak Taylornak intett búcsút, hanem Rashad Jenningsnek is, legalábbis erre a szezonra. Jenningsnek tavaly több remek meccse is volt Jones-Drew sérülése alatt, de a térdszalagjait ért károsodás miatt az egész idei idényt kénytelen a sérült listán tölteni. Jennings kiválásával csak Deji Karim marad, hogy néha-néha Jones-Drew helyett fusson. Karim sok carryt nem fog elvenni MJD-től tekintve, hogy rookie éve alatt szerepköre főleg csak a visszahordásra korlátozódott.
A szezon során akárki is próbálja majd dobálni a labdát nem lesz könnyű dolga. Lesz egy remek futója és egy kiemelkedő tight endje, de ezen kívül 
egyelőre nem sok adatik majd meg neki. Mike Thomas tavaly berobbant, mint első számú elkapó, de nem lehet még tudni, hogy a teljesítménye nem esik-e majd vissza úgy, mint Mike Sims-Walkeré. Utóbbi esetében a reményteljes 2009 évet egy közepes 2010-es követte, aminek eredménye az lett, hogy a csapat már nem is tartott rá igényt a továbbiakban. Ez elsőre ugyan elég felelőtlen döntésnek tűnik, de így legalább megvan a lehetőség az ígéretes rookie Cecil Shorts számára, hogy a szezon középső felében már akár kezdő lehessen.
Az elkapó gárdához hasonlóan a fal sem fest valami fényesen. A vakoldali tackle Monroe enyhén szólva sem jeleskedett az irányító megvédésében, és bár a társa Eben Britton jobb teljesítményt nyújtott, ő pedig a szezon felénél súlyos sérülést szenvedett. A fal legerősebb tagja a tapasztalt center Brad Meester volt, de nála már lassan minden egyes év ajándék és nem lehet rá alapozni. Ennek a szellemében érkezett a Packersből Jason Spitz. Å az utóbbi években nem volt kezdő, de úgy tűnik ez Jacksonvillebe érkezésével sem fog változni. Kezdetben valószínűsíthető volt, hogy egyből elfoglalhatja Vince Manuwai helyét Meester oldalán, de a rookie Will Rackley közbeszólt. Spitz és Rackley is a fal belső részének bármelyik pozíciójában bevethető, így még nem lehet tudni végül kit szánnak majd Meester utódjának. Rackley társa Uche Nwaneri lesz, aki egyelőre nem hozza azt a teljesítményt, mint amire számítottak a 2010-es szerződéshosszabbításnál. A sok negatívum mellett azért meg kell említeni, hogy a csapatrész a gyenge pass protectiont kompenzálja a futás blokkolás tekintetében, de mivel könnyen lehet, hogy egy rookie QB érkezik, ezért fordítva mégis örvendetesebb lenne a dolog.
A védelemre ráfért az erősítés és végül nem kellett csalódni a front officeban, mert betartották az ígéretüket, kitettek magukért a piac megnyílása után. Kirakták vagy elengedték a gyengébb képességű játékosokat, a helyükre pedig bizonyított kezdőjátékosok érkeztek. Hosszú évek után Derrick Harvey végre a helyére került, vagyis az 
utcára. A linebacker pozíció pedig sorcserén ment át. Justin Durant a Lionshoz, Kirk Morrison pedig a Billshez igazolt. Utóbbi éppen annak a helyére érkezett Buffaloba, aki átvette a helyét a Jaguarsnál. Ez a személy pedig nem más, mint Paul Posluszny. Posluszny egyik oldalán az egész karrierjét Jacksonvilleben letöltő és végig megbízható teljesítményt nyújtó Daryl Smith, a másikon pedig a frissen a nagy rivális Coltstól érkező Clint Session fog majd játszani. Ha ehhez a három remek linebackerhez hozzávesszük Knighton-Alualu defensive tackle párost, akkor biztosra vehetjük, hogy a futás elleni védekezéssel nem lesz sok gond.
A passzok levédekezése azonban még mindig gondot jelenthet. Hiába érkezett a Ravensből Dawan Landry, hogy segítse Courtney Greene munkáját és kialakulhasson végre egy stabil összeszokott páros, ez még kevés. A pass rusht még mindig csak az egyre több sérülést begyűjtő és minden évvel egyre lassabb Aaron Kampman jelenti, tekintve hogy társa Austen Lane a karrierje során még nem ismerhette meg, hogy mit jelent egy sack elérésének öröme, mögöttük pedig Jeremy Mincey és Matt Roth vár bizonyítási lehetőségre, de az ő nevüket se rettegi egy játékos sem. Ha nincs nyomás az ellenfél irányítóján, az megnehezíti a secondary dolgát is. Habár Landry érkezése nagy előrelépést jelent, de a Cox-Mathis páros még mindig inkább az átlagosnál gyengébbnek tekinthető.
Annak ellenére, hogy a védelem megerősödött a szabadügynökök érkezésével, és hogy a draftolt támadók gyorsan kezdő pozícióba kerülhetnek, azonban rövid távon még mindig megkérdőjelezhető lépés volt Gabbert draftolása és Garrard kirúgása. Gondoljunk bele mi lett volna, ha a csapatot továbbra is David Garrard vezeti, és az első körös pick inkább a sok ígéretes defensive end egyike, a második körössel pedig egy cornerback érkezik? Az idei offseason hosszú távú hatása még ismeretlen, de egyelőre úgy tűnik, nem a rövid távú sikeresség fenntartása volt a motiváció, aminek az eredményeként meglepő lenne, ha a Jaguars számára nem decemberben érne véget a szezon.
Tennessee Titans
A 2007-es és 2008-as szezonban a Titans a rájátszásban mutathatta meg a tudását, de azóta elég komoly lejtmenetbe került a franchise, és az idei évben érhet a gödör legaljára. A tavalyi szezon végén úgy tűnt, hogy Vince Young és Jeff Fisher konfliktusából utóbbi kerül majd ki győztesen, de végül mindkettejüknek távoznia kellett Tennessee-ből. Fisher több mint tizenöt évig volt vezetőedző, és ez idő alatt végig együtt dolgozott későbbi utódjával Mike Munchak-kal. Munchak teljes játékos és edzői karrierjét ennél a franchisenál töltötte el, először guardként, ezt követően pedig, mint a támadófalért felelős edző.
Young elküldésével a Titansnak mindenképp szüksége volt legalább egy új irányítóra, ezt mindenki beláthatja, aki látta Rusty Smith-t, mind kezdő quaterbacket. Így nem volt meglepő, hogy a Titans első körös választása egy irányító lett. A front office Jake Lockert szemelte ki magának, de nem gondolták, hogy egyből képes lesz majd átvenni a csapat vezetését, ezért szükség volt egy tapasztalt game manager irányítóra, aki a szárnyai alá veszi az ifjú titánt és elnavigálhatja a csapatot még az idei évben. Kerry Collins júliusban a visszavonulás mellett döntött, ezért új mentor után kellett nézni, a befutó pedig Matt Hasselbeck lett, akit szinte minden új irányítót draftoló csapat megpróbált megszerezni. Hasselbeck volt az elérhető legjobb opció a Titans számára, vele van a legtöbb esélyük a győzelemre addig, amíg Jake Locker elég érett nem lesz, hogy átvegye a kezdés jogát.
Nem volt könnyű dolga a Titans szurkolóknak az elmúlt hónapokban. Először Kenny Britt sorozatos balhéi miatt kellett aggódni, majd Chris Johnson döntött úgy, hogy mivel most rossz idők jönnek a Titansnek, ezért ő szeretné már előre feltölteni a bankszámláját egy új szerződéssel. Végül mindkét történet sikeresen záródott, Britt megúszta az eltiltást, ráadásul Johnsonnak is sikerült kizsarolnia az új, négy éves 53 milliós szerződését. Előbbi nem vesztett semmit és továbbra is az első számú célpont a passzoknál, de Johnsonnak a holdout miatt nem indul jól a kapcsolata az új vezetőedzővel. A kihagyott training camp azért még egy Johnson szintű sztár játékos esetében is meglátszik az első hetekben, ráadásul nevelő célzattal lehet, hogy Javon Ringer és Jamie Harper kicsit nagyobb szerepet kap majd az első pár meccsen. Azért nem kell sajnálni Johnsont, a drámázás ellenére továbbra is ő fog kezdeni és majdnem minden carry az övé lesz.
Az elkapók terén nincs túl sok fontos név, akit meg kéne említeni. A második számú elkapó Nate Washington leginkább a Brittre összpontosuló nagyobb figyelemből profitálhat. Rajta kívül még a remek returner Marc Marianira lesz érdemes figyelni. A szabályváltozások miatt a visszahordások jelentősége tovább csökkent, ezért az idei évben már az offenseben is megpróbálják minél többször kihasználni az adottságait.
Mivel az eddigi támadófal edző lett az új HC, ezért nem meglepő, hogy az offensive line érintetlen maradt. Egyedül Leroy Harris lett szabadügynök az offseason kezdetekor, de ő is visszatért egy új két éves szerződésnek hála. Már régen volt az, amikor a Titans fal egy elit egység volt, de még mindig nem tartozik a rosszabbak közé, de a fal bal oldalán a Roos-Harris párosnak jobban kell igyekeznie az idei évben.
A védelemben érdekes kettősség figyelhető meg. A Titansre egykor jellemző domináns védőfal és összeszokott linebacker hármas már a múlté. A fal mindegyik 
pozíciójában új kezdőjátékost köszönthetünk. A fal két szélén William Hayes és Jason Jones fog játszani. Mindketten már három éve vannak a Titansnél, Hayes egy évnyi padozás után lesz ismét kezdő, Jones pedig eddig inkább a fal belső részében kapott helyett. A két új tackle a tavaly még Chiefsnél játszó Shaun Smith, illetve a frissen az Iowa Egyetemről érkezett Karl Klug. Smithnek a karrierje alatt sokszor volt gondja a motivációval, de még mindig kiemelkedően tudja megállítani a futásokat. Klugnak pedig rookieként sikerült kiharcolni, hogy egyből a kezdő csapatba kerülhessen. A tavalyi első körös pick Derrick Morgan egy sérülés miatt csak pár hét múlva tud újra csatlakozni a csapathoz, rajta kívül pedig SenDerrick Marksra lesz még érdemes odafigyelni, mivel az idei évtől ismét egykori egyetemi edzőjével dolgozhat majd együtt.
A linebacker sor alaposan átalakult az egykor megszokott Bulluck-Tulloch-Thornton hármashoz képest. Sokáig úgy látszott, hogy két újonc Akeem Ayers és Colin McCarthy is azonnal kezdeni fog, de végül sikerült egy évre leigazolni Barrett Ruudot, így McCarthynak még lesz egy éve beletanulni a dolgokba. 
Ruud főleg futás ellen már nem nyújt olyan jó teljesítményt, mint az ember az ismertsége alapján gondolná, de még mindig jobb megoldás, mint egy rookiet dobni a mélyvízbe. A harmadik kezdő linebacker a tapasztalt Will Witherspoon, az első számú backup pedig a mindegyik pozícióban bevethető Gerald McRath lesz.
A felbolygatott front seven mögött a secondaryben az állandóság dominál. A Finnegan-Hope-Griffin hármas már több mint négy éve játszik együtt. Egyedül a második és harmadik számú cornerback pozícióban van egy kis rotációt. Itt Jason McCourty és Alterraun Verner váltogatja egymást, jelen pillanatban éppen az előbbi a kezdő és Verner csak nickelback. Kettejük mögött még a magas és szélvész gyors Tommie Campbellre érdemes figyelni, aki nem csak megélte az 53-as rostert, de még a dime pozícióba is sikerült felküzdenie magát a depth chartban. A sok jó képességű játékos miatt nem meglepő, hogy itt nem volt sok játékosmozgás csak Jordan Babineaux érkezett a safety depth mélyítése céljából.
Érezhető, hogy a Titansnél megkezdődött a nagy átalakítás. A támadóknál a Locker-Britt-Johnson hármas köré fog épülni az elkövetkező évek csapata, csak a falon kell már még fejleszteni egy keveset. A labda másik oldalán pedig a safetyket leszámítva a teljes védelem esett át egy vérfrissítésen az elmúlt években, és bár ennek a munkának a beéréséhez még idő kell, de látszik, hogy nagy szabadügynök mozgás nélkül is épül és erősödik a Titans és lassan felfelé kezd indulni a lejtmenet után.
Geist Miklós (Ork)