Passzvédekezés II. - Zónázás

A passz elleni védekezés másik fő módja az emberfogás mellett a zónázás. A következőkben a fő coverage-eket, azok erősségeiket, gyengeségeiket tekintjük át.

 

Az első dolog, amit az edzők megtanítanak a zónázási sémákról az az, hogy hány védő van mélyen (szándékosan nem safety-t írunk, hiszen lehet cornerback, és linebacker is deep coverage-ben). Ez 0-tól 4-ig terjedhet, de a legáltalánosabb az 1, illetve 2 mély safety. Ennek megfelelően van Cover-0, Cover-1, Cover-2, Cover-3, és Cover-4. Előfordul ritkábban, hogy 5, 6, vagy akár 7 védő van a mély zónára beosztva, ez ritkán, főként meccs végén fordul elő, amikor a védelem 100 %-ig biztos abban, hogy hosszú passz fog következni, de ezt nemigen nevezik Cover-5-nek, -6-nak, vagy -7-nek. Általában prevent defense néven hivatkozunk az ilyen védelmekre. Egyes helyeken használják az 5, 6 és stb. számozású megnevezéseket, de ezek általában valamiféle variációi az alap coverage-eknek, és persze iskolától függően változhat is, hogy mit jelentenek.


A zónák

Természetesen ahogy a fociban általában megszokott, nem teljesen egységes a szakirodalom a pálya zónákra való felosztását illetően, a különböző zónák elnevezésében, és azok méretét tekintve sem. Ez esetben ez szerencsére nem jelent nagy eltéréseket. A passz-zónákat a route-ok mélységéhez igazítva alakították ki. Általános szabályként elmondhatjuk, hogy 5-féle rövid (tehát LOS-hoz közeli) zóna létezik. Ezek a következők:

1. Flat - a flat zónából kettő van, értelemszerűen bal és jobb oldalon. Hosszában a LOS mögül a LOS előtti 7 yardig, szélességében pedig az oldalvonaltól az offensive tackle-k vonaláig terjed. A running backek route-jainak igen nagy százaléka ebbe a zónába tart.


2. Curl - a curl is páros zóna. Körülbelül a LOS-tól számított 16 yard mélységig terjed. Szélességben kisebb mint a flat, nagyjából a legkülső elkapótól 5 yarddal beljebb kezdődik.


3. Hook - a hook a középső zóna, tight endtől tight endig terjed, körülbelül 20 yard mély.


4. Seam - a seamet nem tekintjük valódi zónának, ez a curl és a hook zóna közötti területet jelenti.


5. Void - ez sem egy külön zóna, hanem ahogy a neve is utal rá (void = semmi, üresség), ez a "senki földje" a deep half, és a flat között.

Alapvetően 4-féle felosztása létezik a mély zónáknak:


1. Külső 1/3  - mély zóna, amely az oldalvonaltól nagyjából a pálya belseje felé 16 yardig, hosszában pedig a curl zóna legmélyebb pontjától az end line-ig tart.


2. Középső 1/3 - a középső mély zóna, a 2 hashmark vonalánál valamivel kijjebb lévő határvonalakkal. A hook zóna határától az end line-ig tart.


3. Negyedek - A pályát 4 egyenlő részre osztó zónák, amelyek a hook és a curl zónák határaitól kezdve az end line-ig tartanak.


4. Mély 1/2 - A mély 1/2 zónák hasonlóan a negyedekhez a hook és a curl zónák határaitól tartanak az end line-ig.


Az egyes zónák megismerését követően megvizsgáljuk, hogy milyen coverage-ek léteznek ezek megvédésére. Minden sémának vannak a gyenge pontjai, hiszen a futballpálya 100 yard hosszú, és 53 és 1/3 yard széles. Ekkora területet nem lehet 11 emberrel tökéletesen lefedni. A támadó koordinátorok ezt próbálják kihasználni, és az évek során rengeteg életképes rendszer született. A pálya egész területének támadására megszületett pl. a spread offense, ami folyamatosan 4-5 elkapóval támadja a védelmeket a pálya egész területén. A spread option offense a spreadből ered, de itt a 4-5 WR-t arra használják, hogy széthúzzák a védelmet, és fussanak a megüresedett területeken. Persze ha túl sok védőt hoznak a line of scrimmage-re, hogy levédekezzék a futást, akkor passzolni fognak. Hosszan lehetne még sorolni, hiszen minden nagyobb edzőnek megvan a saját rendszere, és minden rendszer működik, ha jól alkalmazzák azokat. A középiskolákban, és az egyetemeken kb. 80 %-ban a Cover-1, Cover-2, Cover-3, és Cover-4 védelmeket, ezek emberfogási verzióit illetve a kettő kombinációját használják. A következőkben végignézzük a fő coverage-típusokat, és bemutatásuk után megvizsgáljuk, hogyan lehet ezeket passzal támadni. Az egyes coverage-ek gyenge pontjainak a megismerése alapvető fontosságú minden edzőnek, aki komoly passzjátékot akar megvalósítani, illetve az ellen védekezni.

A Cover-0-nak nem szentelünk külön bekezdést, hiszen ez elég extrém eset, olyat nem sokan csinálnak, hogy egy safety-t sem hagynak hátul. Előző cikkünkben említettük az Eagles-t, és Jim Johnsont, nos ők voltak a kivételek. Ez a séma tipikusan a "nagy kockázat, nagy jutalom" kategóriájába esik. A cél ilyen esetben mindig az, hogy több blitzelőt küldjön a defense, mint amennyit a blokkolók fel tudnak venni, így helyezve gyorsan nyomást a QB-ra. Egy kis hiba is végzetes lehet, egy hosszabb complete passzból nagy eséllyel TD lesz. Emiatt ilyen defense-t csak kivételesen jól blitzelő LB-kkel, és safety-kkel lehet játszani. Ez utóbbiak pedig nincsenek olyan sokan.


Cover-1


A Cover-1 lényegében emberfogás egy mélységi safety-vel. Olyan védő nincs, aki egymaga le tudná védekezni az egész mély zónát, emiatt a védőknek - ha az emberük mély route-ot fut - végig követniük kell az elkapóikat. A free safetynek általában a középső 1/3-ot kell őriznie, de ha az egyik oldalon egy jóval dominánsabb elkapó van, akkor arra az oldalra fog eltolódni a zónája.

 Az ábrán látható felállás egy általános séma, a pontos felállás sok mindentől függ. A legalapvetőbb az, hogy igazodni kell az offense formációjához (pl. 4-5 WR-es felállások ellen a WLB, és a SS kijjebb húzódnak). Alapesetben a cornerek fel vannak tolva a WR-ek arcába press coverage-ben (vagyis jammelnek). A cél a route-ok, és így a play időzítésének "elrontása". A Cover-1 veszélye ugyanaz, mint a Cover-0-áé: igen komoly a nagy play feladásának kockázata, egy kis hiba is TD-t eredményezhet. Mindazonáltal a futást előtérbe helyező, és gyengébben passzoló QB-kkal bíró csapatok ellen ideális coverage lehet, hiszen 8 embert tesz a boxba, így szinte mindig lesz legalább 1 blokkolatlan ember a védelemben futásnál, valamint el lehet küldeni egy-két embert blitzre anélkül, hogy alul túl nagy lyukak nyílnának meg.


Cover-3

Az ábrán a Cover-3 felállás prototípusa látható. Ez azt jelenti, hogy pont úgy, ahogy az ábrán látható, nagyon ritkán áll fel a defense, ezernyi apró eltérés lehet egy valós Cover-3 felállás és a diagram között. Kiindulásnak persze tökéletesen megteszi ez a kép is, hogy lássuk a lényegét a coverage-nek. A Cover-3 hasonló a Cover-1-hez abban a tekintetben, hogy itt is egy safety van középen. A fő eltérés, hogy itt másik két ember is mély zónát védekezik. Ez a két ember lehet a két cornerback, ezt nevezzük "sky" coverage-nek. A maradék safety lejjebb jön, ekkor a szakzsargon "inverted", vagy "rolled" safety-ként hivatkozik rá. Ha két safety, és egy cornerback osztja el a mély területet, akkor "cloud" coverage-ről beszélünk. A Madden NFL számítógépes játékban sok defensive play nevében szerepelnek a sky, és cloud szavak; most már tudjuk, mit jelentenek. A Cover-3 egy embert automatikusan felszabadít a secondary-ből. Ez az ember blitzelhet, foghat egy rövid zónát (pl. egy blitzelő LB helyét veheti át). A Cover-3 lehetőséget ad arra is, hogy forgassák a coverage-t. Ez azt jelenti, hogy a mélyen védekező védők eltolódnak a pálya egyik oldala felé. Cloud coverage esetén gyakran a cornerback irányába tolódnak, aki nem felelős mély zónáért, ekkor a safety ő mögé megy, a másik safety bejön középre, és a túloldali CB hátratolat. Ennek a CB-nek az oldalán lévő linebacker kijjebb mozog, hogy a flatet őrizze. Ez csupán egy lehetőség a több száz közül, de talán valamennyire érzékelteti, hogy milyen nehéz dolga van egy profi QB-nak, ha olvasni akarja a védelmet.

A Notre Dame itt Cover-3-ban állt fel a látszat ellenére, ami Cover-1-et sugallhat. Rögtön látható is amiről a bekezdés elején szó volt, hogy egy-egy coverage-nek mennyi variációja lehetséges.

Nem biztos, hogy egyenlő arányban van elosztva az 53 és 1/3 yard a három ember között. Előfordul, hogy az edzők negyed-negyed-fél sémát is bevetnek: 2 mély védő 1/4-1/4 területrészért felelnek, míg a harmadik a maradék felet kapja. Ez főleg akkor hasznos, ha az elsőszámú WR sokkal veszélyesebb, mint a második számú. Ilyenkor evidens, hogy az ő oldalára fogják a két negyedet őrző védőt rakni.

Lehet negyed-fél-negyed coverage-t is használni: tipikusan sky coverage esetén szokás ez, a két cornerback az oldalvonalak mellett 1/4-ekért felel, míg középen egy nagy hatótávú safety dolgozik. Ez főleg akkor hasznos, ha a támadók sokat passzolnak az oldalvonal közelében.

Mielőtt az egyes zónák támadási módszereibe belemennénk, tennünk kell egy kisebb kitérőt. Ahogy azt már a passzjátékról szóló sorozatunkban megírtuk, az elkapók route-jai ún. passzfákban vannak megadva, és ezek különbözőek a wideoutok, a slot receiverek, tight endek, és running backek számára. A route-ok mélységét be kell időzíteni, és a QB dropjának mélysége (lépésszáma) szoros összefüggésben van a route-okkal. Leegyszerűsítve a képet, a 3-lépéses dropok 0-7 yardos passzokhoz vannak belőve, az 5-lépésesek a 8-15 yardos középtávú passzokhoz, a 7-lépésesek pedig az ennél mélyebbekhez. A QB dropja, és a route mélysége szorosan korrelálnak egy jól kidolgozott időzítési rendszerben. Például a 3-lépéses slant route-ok a snaptől számított 1,2 másodpercre vannak kalibrálva. A hosszabb passzokhoz tartozó idők kb. 1,8-2,4 másodpercenkénti mértékben nőnek fokozatosan. A 3 lépéses dropokhoz tartozó route-oknál a snap előtt kell olvasni a defense-et, és ez alapján előre el kell dönteni, hogy lehet e dobni a slantet, vagy sem.

Hogy ezt megkönnyítsék, az edzők hatalmas adatbázisokat hoznak létre a meccsek felvételeiből, amelyekben minden egyes play-re eltárolják, hogy mit játszott az adott csapat védelme. Ezeket az adatbázisokat elemezve le lehet szűrni az egyes védekező koordinátorok tendenciáit adott szituációkban. Például vannak csapatok, akik egy 3 & 10-es szituációban hátrébb húzzák a zónázó védőiket, és félig-meddig szándékosan "felkínálják" a rövidebb passzokat. Ha egy 7-yardos complete passz után egyből tudnak szerelni, akkor megoldották a feladatot. Más csapatok blitzelni fognak ugyanebben a helyzetben, vagy emberfogást fognak játszani. Egy konkrét tendencia lehet pl., hogy egy adott csapat 2 & 10-re 80 %-ban Cover-2-t hív. Mire a meccsre sor kerül, a csapatok már réges rég kielemezték a másik tendenciáit minden egyes szituációra, és a támadó koordinátorok ennek megfelelően megírták a terveket. Bill Walsh, a west coast cikkben már emlegett edzőzseni volt az, aki az egész futballt egy magasabb, elméleti jellegű szintre vitte el, és jórészt neki köszönhető, hogy manapság az NFL, és NCAA meccsek valójában már igazi sakkjátszmákká váltak élő szereplőkkel. Az ő nevéhez fűződik az ún. scripting, ami azt jelenti, hogy az első 10-20 offense play-t előre megírják, és az adott sorrendben hívják azokat a meccs elején. Pete Carroll, a USC head coach-a is ezt a rendszert alkalmazza, az aktuális USC QB az első 15 play-t mindig előre tudja. A célja ennek az, hogy az edzők megfigyelhessék, hogy az ellenfél védelme az adott szituációkban a saját tendenciái szerint, vagy azok ellenében védekezik. A 15 play után az adatokat kielemzik a magasban ülő koordinátorok (néha láthatjuk a közvetítések alatt, hogy a stadion tetején lévő kis boxokban szorgalmasan jegyzetel pár koordinátor, ilyenkor többek között pontosan ezt csinálják). Innentől kezdve lesz egy általános képe a támadó koordinátornak és a QB-nak, hogy mivel lehet támadni a védelmet. Minden csapatnak külön play-csomagjaik vannak az egyes coverage-ekre, amik az adott coverage gyenge pontjait használják ki.

Ezeket a csomagokat úgynevezett koncepciók alapján dolgozzák ki. Ezeket a koncepciók hosszú évek során jöttek létre, és ezek használatával effektíven lehet a gyengeségeket támadni.

A Cover-3 gyenge pontjai

Ahogy az az ábrán látszik, a sky Cover-3-nak a fő gyenge pontjai a pálya szélén lévő flat zónák a WR-ek előtt. Ez természetesen abból következik, hogy a cornerbackek nincsenek letolva a LOS-hoz, és a futás elleni felelősségük miatt az LB-k nem mozoghatnak túlságosan ki. A másik fő gyengeség a free safety és a két corner által őrzött zónák határain van. Ezek persze a védők sebességétől függően változnak méretükben, profi csapatoknál már nincs is hézag a mély 1/3-ok között. Emiatt a Cover-3 érzékeny a 3-lépéses dropokra alapuló gyors passzjátékok ellen. 1,2 másodperc nem elég, hogy a védők leüssék a passzokat. A Cover 3-ban 4 védő van csak a rövid zónák levédekezésére, ez szintén megnehezíti a dolgát a defense-nek. Jól működő route-ok Cover-3 ellen a quick hitchek, amelyeket a pálya szélén lévő WR-ek futnak meg. Quick out route-ok szintén hatásosak az oldalvonalaknál. Az is egy használható kombináció, ha a receiverek curlt, vagy hookot, a running backek, és a tight end(ek) pedig az oldalvonal felé tartó flat route-okat futnak. A cornereket lefoglalják a WR-ek, és egy lassabb linebacker nem biztos, hogy ki fog érni a flatbe tartó TE-re. Play-action utáni comeback route-ok is jól működnek Cover-3 ellen. A Double Post is egy életképes mély koncepció Cover-3 esetén. 2 azonos oldali elkapó egy-egy postot fut a pálya közepe felé, elméletileg az egyiküknek el kellene vonni a safetyt, míg a másikuk (a külső ember) a seambe érkezve üres lesz. Itt a safety-corner párosnak nagyon észnél kell lennie, ha le akarja védekezni mindkettejüket. Végül pedig a "Four Verticals" nevű koncepció az, amelyet Cover 3-mal nagyon nehéz levédekezni, itt egyszerűen arról van szó, hogy 4 elkapó is fly-t fut, természetesen a belsők a seambe törekszenek. A QB a középső védőt olvassa, abban a pillanatban hogy az megválasztja, hogy melyikükre váltson ki, megy a bomba a másiknak.


Cover-2

A coverage-ek másik fő csoportja a "2-mély" elvet használja.  Ezeknél a QB 2 safety-t fog a secondary középen látni. Ez talán ismertebb a szurkolók körében, mivel a médiában, a közvetítések alatt jóval több szó esik a Cover-2-ről, mint bármely más védelmi sémáról. Ennek ellenére nem sok csapat van college-ban és a profik közt, amely a védekező play-ek harmadánál többször állna fel ilyen felállásban. Ha ez lenne a helyzet, az offense-nek nem lenne sok gondja egy ilyen kiszámítható defense-el szemben. Természetesen vannak csapatok, amelyek a Cover-2-re alapozva építik fel a defense-üket, és a legtöbbször a snap előtt Cover-2-t mutatnak az offense-nek, de ez korántsem jelenti azt, hogy azt is fognak játszani (erről a "stemming"-nek jelenségről egy későbbi cikkünkben külön lesz szó).  Lovie Smith és Tony Dungy (a Cover-2 "apostolai" az NFL-ben) a 2007-es Super Bowl előtt elárulták, hogy valójában körülbelül 35-40 %-ban játszatnak Cover-2-t a védelemmel. Manapság a Cover-2 inkább egy egész védekezési rendszert jelent az NFL-ben, mint egy konkrét coverage-t. A színtiszta Cover-2 coverage-ben a 2 mély safety előtt 5 védő dolgozik a rövid zónákban. Sok playbookban yardra pontosan (!) le vannak osztva ezek. Ha a labda középen van, akkor az egyes védőknak az 53 és 1/3 yard széles pályából pontosan 10 és 2/3 yardot kell levédekeznie, tehát ha pont a zóna közepén vannak, akkor jobbra és balra is egyaránt 5 és 1/3 yardot kell mozogniuk elméletben. Persze ezeket mindig megpróbálják "lecsalni" annak megfelelően hogy mit látnak.

A Cover-2 nem új dolog, a 70-es évek legendás Steelers defense-ének is ez volt az alapfelállása, de már a 60-as években is sokan ezt használták az akkortájt egyre jobban tért nyerő passzjáték megállítására (más kérdés, hogy akkoriban a védők szinte kizárólag a futás megállítására voltak "szakosodva", viszonylag kevés atletikus játékos volt, aki igazán alkalmasak volt a passzvédekezésre). Egy időre kissé kikopott a köztudatból, de mára ismét nagyobb népszerűségre tett szert, természetesen valamelyest módosított változatban. Ha jól játsszák, a West Coast ellen nagyon hatásos tud lenni, több okból is. A klasszikus Cover-2-ben a pass rusht a 4 falember biztosítja, és nagyon kevés a blitz. Ez a futás ellen is jó alapot biztosít. Ha a védőfal rendesen tömi a lyukakat, és a running backeknek ki kell váltaniuk oldalra, akkor a linebackerek, és a cornerbackek ott lesznek, hogy megcsinálják a tackle-t. A rövid passzos játékok ellen is ideális az 5 alsó védő, pontosan azokat a route-okat veszi el, amik a West Coast alapkövei (ld. quick slant) és ha csak kicsit is pontatlan a QB, nagy esély van az interceptionre. A nagy play-eket is viszonylag sikeresen akadályozza meg ez a felállás. Viszont ha nincs meg a nyomás a faltól, akkor egy jó QB előbb utóbb fog találni egy mélyebben lévő szabad embert. Látható, hogy védelemben is milyen finom kölcsönhatások vannak az egyes csapatrészek között.

Cover-2 a gyakorlatban egy 3 WR-es felállás ellen.


Egy rendkívül elterjedt Cover-2 variáció, amikor a rövid zónákat védekező emberek emberfogásra váltanak, erről előző cikkünkben írtunk. A fő előnye ennek, hogy a snap előtt ugyanúgy néz ki, mintha Cover-2 lenne. A neve ennek a coverage-nek lehet Man-2, Cover-2 Man Under, de vannak edzők, akik Cover-7-nek hívják (és persze vannak edzők, akiknél a Cover 7 teljesen mást jelent).

A Cover-2 gyenge pontjai

Az előzőekben már láttuk, hogy mik a Cover-2 erősségei. A fő gyengesége az, hogy egy megfelelően felkészült offense lassan, 3-5 yardonként, de folyamatosan tud haladni ellene. Ha nem sikerül nyomást rakni a QB-ra, és 3 másodperce, vagy annál több ideje van a passzra, akkor előbb utóbb az ábrán is látható gyenge pontokat ki fogja használni. Spread offense-t használó, shotgunban felálló csapatok könnyen darabokra szedhetnek egy Cover-2 csapatot. Ehhez persze átlagon felüli pontossággal rendelkező QB kell, de ha ez a QB tud futni is tud, akkor könnyen vezethet 10-12 play-es drive-okat.

 Néhány általános koncepció Cover-2 támadására: az egyik legalapvetőbb a "High-Low", amely azon az elven alapszik, hogy egy zónába két elkapót küld, de az egyiket valamivel mélyebbre. A legjobb, ha a zónák egymástól legtávolabbi határait támadják az elkapók (itt jön be a képbe a spread cikkben említett tény, hogy bizony a WR-eknek is olvasniuk kell a védelmet). Így az adott zónát őrző védő döntésre kényszerül, mert nyilván csak az egyik embert tudja levédekezni. Másik alapkoncepció a "Three Verticals", ami 3 elkapót küld mélyre, kettőt az oldalvonalak közelében, egyet pedig középen. A 2 mély zónát védő safety így komoly konfliktusba kerül már csak a matematika miatt is (3>2). Az úgynevezett Isolation Patternek (minták, néha a "route" szó szinonimájaként használatos) célja, hogy egy mélységi védő zónáját "elárasszák" több elkapóval. A Curl Flat route-kombináció is jól működik. Elméletben elég sok minden használható a Cover-2 ellen, gyakorlatilag viszont ezeket szinte tökéletesen kell végrehajtani, hiszen egy yard tévedés is interceptiont okozhat.


Tampa-2

A 90-es évek közepén-végén Tony Dungy (aki a Cover-2-t a Steelers-nél játékosként töltött évei alatt tanulta meg), Lovie Smith, és Monte Kiffin, a Tampa Bay Buccaneers edzői úgy döntöttek, hogy kidolgoznak egy újfajta coverage-t a Cover-2, és a Cover-3 alapján. Ez lett a Tampa-2, amiről már sokan hallhattak, de nem biztos, hogy mindenki tisztában van vele, hogy valójában mit is takar. Sokan keverik a Cover-2-vel, illetve egy kalap alá veszik a két dolgot. A fő ismertetőjele a Tampa-2-nek az, hogy a középső LB is mély zónát őriz, méghozzá a középső 1/3-ot, így zárva le a Cover-2-ben meglévő gyenge területet a két safety között. Ehhez olyan linebacker kell, aki lépést tud tartani a középre tartó tight endekkel, és wide receiverekkel. A Chicago, ahol Lovie Smith a HC, Brian Urlachert, sokak kedvencét alkalmazza erre a feladatra, Tampában a legendás Derrick Brooks látta el ezt. De az ilyen LB-k nagyon ritkák. A DL-be, hasonlóan a Cover-2-hoz, nagyon jó pass rusherek kellenek (Warren Sapp az egyik példaadó, ő '95 és 2003 között a Tampa DT-je volt, 96,5 sacket gyűjtött be karrierje során, ezzel a 2. helyet foglalja el az NFL történetében a DT-k között). A Tampa-2 védő legnagyobb erénye a sebessége, hiszen mindenkinek elég nagy zónát kell levédekeznie, főleg az alsó 4 emberre (a 2 CB, és a külső LB-k) hárul komoly feladat.

A legfőbb előnye a Tampa-2-nek, hogy a snap pillanatában teljesen úgy néz ki, mint a Cover-2, így komoly meglepetést lehet vele okozni. Emellett 2 defensive backet is lent hagy az alsó zónákban, ami nagy előny a Cover-3-hoz képest. A fő gyenge pontja az MLB és a DL közötti üres terület, egy jó TE ezt könyörtelenül ki tudja használni. Az oldalvonalak melletti hosszú passzok is halálosak tudnak lenni. Hasonlóan a Cover-2-höz ez a felállás is hosszú drive-okra kényszerítheti az ellenfelet. Viszont amit nyernek a réven (a passzjáték elleni sikeresség), azt könnyen elveszíthetik a vámon. Mivel a linebackereknél is a sebesség a fő, ami pedig a méret rovására megy, egy-egy erőfutásra alapozó csapattal nagyon meg tudnak szenvedni. És miután sokszor a safety-knek kell besegíteni a futás ellen, előbb utóbb a play-action passzokkal kivégezhetik őket.

Az NFL-ben jelenleg az Indianapolis, a Chicago, a Minnesota, és a Detroit használja alap coverage-ként a Tampa-2-t. A névadó csapat fokozatosan más ösvényekre lép, ugyanez a helyzet a Buffalo-val is, ahol néhány évig használták. A San Diego, és a Dallas a 3-4-es védelmükkel egészen hasonló rendszert használnak (ami a legendás edző, Bum Phillips, a jelenlegi Dallas vezetőedző Wade Phillips édesapja agyszüleménye) de ez nem Tampa-2.


Cover 4

 A Cover 4 a másik fő tagja a "2-mély" családnak. Hasonlóan a Cover-2-hoz itt is 2 safety van középen, de a Cover-4-ben a 2 corner is mély zónára van beosztva. Egyenesen következik, hogy mindössze a 3 linebacker őrzi a rövid zónákat. Cover-4-et akkor szokás hívni, ha az adott offense sok 4-5 WR-es felállást használ, vagy egyértelműen hosszú passzos szituáció, pl. 3 & 12 van. Ekkor a védelem valószínűleg felad egy rövidebb complete passzt, de bízik benne, hogy még a first down előtt megfogják az elkapót.

A Cover-4 gyenge pontjai

A Cover-4 több mint adekvát megoldás a hosszú passzok ellen, hiszen jobb csapatoknál már 3 mélységi ember is elegendő az egész mély terület lefedésére, 4 pedig bizonyosan megoldja ezt, és a zónák között nem lesz lyuk. Egyértelműen következik a gyengeség: 3 linebacker biztosan nem elég a rövid zónák levédekezésére, így rövid passzokat nagyon könnyen lehet teljesíteni, főleg a flatben. Persze ezt a külső LB-k is tudják, és sokszor megpróbálják észrevétlenül kifele "elcsalni" a zónájukat, ha úgy látják, hogy a flatbe várható a passz.

A quick out, és quick hitch route-ok jók Cover-4 ellen, akárcsak a double slant, amely 2 azonos oldali elkapóval is slantet futtat. Az egyikük holtbiztos, hogy üresen lesz, mielőtt eljut 10 yard mélyre. A Slant and Go (avagy Sluggo) route-okkal nagyot lehet szakítani a Cover-4 ellen. A Slant-and-go nevében is benne van, slantnek indul, de miután az első irányváltás megvolt befelé, pár lépés után az elkapó visszavált, és egyenesen az end zone felé veszi az irányt. Ha a safety "ráharap" a slantre, egy gyorsabb elkapó nagyon csúnyán helyben hagyhatja, és ha okosan futja a route-ot, a cornernek sem lesz esélye beavatkoznia.


Összegzés

 Durva általánosítással az emberfogáshoz atletikus védők kellenek, a zónázáshoz pedig intelligensek. Mint minden általánosítás, ez is túlzás, ugyanakkor van benne igazság. Sok nagyon jó fizikai képessségekkel rendelkező védő azért nem tudott sikeres lenni az NFL-ben, mert egész egyszerűen nem reagált elég gyorsan, ha zónáznia kellett. Klasszikus példa Derrick Gibson, aki a Raiders safety-je volt 2001 és 2006 között, ő 6-éves karrierje alatt mindössze 3 interceptiont tudott szerezni annak ellenére, hogy a Florida State színeiben sikert sikerre halmozott, és elsőkörös választott lett a drafton. A védők számára igazi agymunka a zónázás, rengeteg rutinra van szükség, hogy jól játsszák azt. Pl. egy linebacker a hook zónát őrzi, látja hogy jön a tight end. Nem követheti őt, hiszen akkor üresen maradna a zónája, és egy angle route-ot futó running back üresen maradna, csakúgy mint a túl oldalról érkező draget futó WR. Mindhárom ember az LB felelőssége, így nem tehet mást, mint vár. Könnyen lehet, hogy tight end egy 8 yardos route-ot futott, és üresen áll az LB-től nem messze, aki nem mehet rá a többi elkapó miatt. Az LB-nek olvasnia kell a QB szemét, valamint a többi apró jelet, pl. a QB vállának az állását, ismernie kell, milyen mozdulattal csinálja a pump fake-et, és az igazi dobást, stb. Egy okos védőnek ugyanúgy kell olvasnia szinte mint egy QB-nak. 

A futball legmagasabb szintjén már réges-rég véget értek azok a napok, amikor a defense egy adott coverage-t használva szinte végig sikeres tudott lenni. Ha valamit túl sokáig játszik egy védelem, akkor ezt hamar észreveszik a támadó koordinátorok, akik ezért kapják a fizetésüket. Minden egyes coverage-re, legyen az zóna, vagy emberezés, ezernyi mód van, amivel simán szét tudják azt szedni. Ezért az NCAA-ben és az NFL-ben egy csapatnak nagyon sok coverage-t kell használnia, és folyamatosan változtatnia kell a tendenciáin, különben záros határidőn belül nyitott könyv lesznek az ellenfelek QB-i számára. Az American Football Monthly 2007 júniusi kiadásában pontosan erről írt Bud Foster, a Virginia Tech védekező koordinátora. 2007-et megelőzően a Hokies túlnyomórészt Cover-1 és Cover-3 védelmeket használt egy safety-vel, sok blitzcel. Évről évre nagyon jó eredményeket értek el, viszont egyre jobban ki lettek elemezve a tendenciáik, és a csapatok már túl sok módon tudták megverni a védelmüket. Emiatt a VT 2007-ben jóval több 2 safety-s felállást alkalmazott, mint azt megelőzően. Egyébként az, hogy ezt Foster nem is titkolta, sőt egy cikkben a nagyközönség számára is nyilvánvalóvá tette, jól példázza a kinti edzők morálját.

Kérdezhetnénk, hogy ha minden zóna coverage-nek ilyen sok gyengesége van, akkor miért nem használnak több emberfogást? A válasz egyszerű: az emberfogás se tökéletes, ugyanúgy - ami azt illeti egyszerűbben - ki lehet használni a gyengeségeket. Ahol lassabb cornerek játszanak, ott egyértelmű, hogy a gyors WR-ek könnyen meg tudják őket verni egy-az-egyben. De gyors DB-ket is meg lehet verni kereszteket futó WR-ekkel, és még számos más módon is. Valódi shutdown corner (aki bárkit bármikor levédekezik egy az egyben) nem létezik, bár pár játékos igen közel áll ehhez (pl. Darelle Revis, vagy Nnamdi Asomugha olyan CB-k, akiket inkább kihagynak a passzjátékból, de őket is meg lehet verni). Az emberfogás legnagyobb hátránya az, hogy ha egy passz sikeres, akkor nagyon nagy az esélye a nagy játéknak, vagy a TD-nek. A Washington State volt edzője, Bill Dobja mondta egyszer, hogy, ha "Reggie Bush-t egy az egyben látod egy linebackerrel, már kezdheted is fütyülni a USC indulóját". Egy profi csapat, vagy egy elsőosztályú egyetemi csapat olyan 30-35 %-ban használ csak emberfogást a fentiek miatt.


Epilógus

A passzvédekezés alaptétele évtizedek óta nem változott: 5 érvényes elkapó van az offense-ben. Feltételezve, hogy erre az 5 elkapóra 5 embert állítanak, és 4 ember gyakorol nyomást az irányítóra, két szabad emberünk marad. Ezek blitzelhetnek, zónázhatnak, double coverage-t rakhatnak egy-egy elkapóra, egy blitzelő corner helyét veszik át, stb.

A lehetőségek száma a passzvédekezésben szinte végtelen, igazából csak a koordinátorok képzelőereje, és a játékosok fizikai korlátai (ezek egyre tágulnak, gondoljunk csak a zónázó védekező falemberekre, ez 30 éve abszurdumnak tűnt volna, de ma már egyáltalán nem számít kuriózumnak, ha egy DT hátrahúzódik a passz ellen) szabhatnak határt. Emiatt töltenek el az irányítók, és az összes többi játékos is órákat filmelemzéssel, és manapság a játékosoknak sokkal többet kell használniuk a fejüket, mint régebben.


Írta Demeter Ádám