Super Bowl XLV beharangozó IV.

Elérkeztünk ahhoz a csapatrészhez, amit legtöbbször akkor vesznek észre a szurkolók, ha nagyon jól, vagy nagyon rosszul teljesítenek.


Kickerek

A Green Bayben Mason Crosby, aki a mezőnygólok értékesítéséért felelős. A negyedik évében járó játékos az idei szezonban 28 FG kísérletéből 22-t értékesített. Ez nem éri el a 80%-os pontosságot, amivel voltak már korábban is gondjai Crosbynak. Az extra pontokat azonban hibátlanul értékesítette, mind a 46-ot berúgta. Hibázásai ellenére Crosby erős lábáról híres.

Pittsburghben az évet Jeff Reed kezdte meg a kicker poszton, de a kilencedik hét után megköszönték eddigi munkáját és elküldték a csapattól, mivel csupán 68%-ban (22-ből 15 berúgott) értékesítette a FG-okat. Ezután érkezett Shaun Suisham, aki a szezon első felében csapat nélkül tengődött. Jött, látott és 14-ből 13 mezőnygólt értékesített. Egyetlen kihagyott FG-ja 41 yardos volt.


Punterek

Tim Masthay neve gondolom nem sokaknak ismerős. A draftolatlan újonc játékos a Packers mind a 16 alapszakasz mérkőzésén kezdőként lépett pályára és 43,9-es punt átlagával az NFL rangsor középső részében végzett. Emellett volt 25 olyan rúgása, ami a 20 yardos vonal mögött ért földet. Legjobb mérkőzését a szezonban a Bears elleni konferencia döntőn hozta, amikor is öt 20-ason belüli puntal (a punt cover csapattal együtt) vette le a pályáról Devin Hestert.

A pensylvaniai alakulatnál Daniel Sepulveda a kezdő punter, de idén csak 12 mérkőzésen lépett pályára. December elején elszakadt a keresztszalag (ACL) a jobb térdében. Ugyanilyen sérülése miatt kellett kihagynia a teljes újonc szezonját, akkor a training camp első napján ment szét a térde. Helyére Jeremy Kapinos érkezett, aki tavaly még a Packers színeiben rúgta a labdát, ráadásul mind a 16 alapszakasz mérkőzésen. Idén egy mérkőzés erejéig a Colts kötelékében szerepelt. A négy Steelers-es alapszakasz meccsén 41 yardot átlagolt 14 puntból és volt öt 20-ason belüli puntja.

Kickoff return

A kezdőrúgások visszahordásában egyik csapat sem volt kiemelkedő. A Pittsburgh 23,5-ös átlagával a 13-ik, míg a Green Bay az épphogy csak 20-asával a liga hátsó felében foglal helyet. Érdemes megemlíteni, hogy a Steelers a második legkevesebbszer (49 alkalommal) hordhatta vissza a kickoffokat.

A Pittsburghnél két ember megosztottan hordta vissza a labdákat a szezon során. Emmanuel Sanders 25, míg Antonio Brown 17 alkalommal futott vissza a labdával. Előbbinek volt jobb átlaga (25,1 yard/visszahordás), de utóbbinak volt egy 89 yardos visszahordott TD-ja.
Green Bay-i oldalon, a szezon során három játékos osztozott a visszahordásokon. Legtöbbször Jordy Nelson próbálkozhatott, szám szerint 22-szer. Az újonc Sam Shields 21 alkalommal és Pat Leenek is volt 13 lehetősége cipelni a labdát. Egyikkőjüknek sem sikerült TD-t elérniük és a nekik blokkoló csapat gyenge teljesítményét jól leszűrhetjük a fentebb említett 20,1-es visszahordási átlagból.


Punt return

Maradva a Packersnél, de a punt visszahordásokra kanyarodva, ezeket a cornerként kiemelkedő teljesítményt nyújtó Tramon Williams csinálta egész szezonban. Átlaga csupán 7,9 yard/visszahordás volt, ez csak a mezőny második feléhez volt elég.

A Steelersnél még rosszabb a helyzet, mivel a 6,1 yard/visszahordás átlagukkal az NFL utolsó helyén végeztek ebben a kategóriában. Pedig két játékos osztozhatott a visszahordásokon. Antwaan Randle El régi motoros ebben a műfajban, összesen 31 alkalommal állhatott oda visszahordani ezekből 17 fair catch „született” és csak 14 alkalommal indult vissza a labdával. A másik játékos a kickoff visszahordásokban is résztvevő Antonio Brown. Ő 20 alkalommal próbálkozhatott és 19-ser vissza is hordta a labdát az már más kérdés, hogy átlagban 5,8 yardot ért el.


Elmondhatjuk tehát, hogy egyik csapatnál sem a speciális részleg a legjobb, de nagy hibákat ejtenek. A rúgóknak nem lehet sok kifogás, mivel fedett pályán fognak rúgni. Azonban ismét ellőhetünk egy közhelyet, ugyan is elég egy villanás a special teamtől és megváltozhat a játék képe és akár a mérkőzés kimenetele is.

 

Térjünk át egy hangsúlyosabb csapategységre, a linebacker sorra.

 

Steelers:

Talán nem túlzok azzal, ha kijelentem, ez a liga legjobb linebacker egysége. Megtehetem, hisz a Super Bowl kapcsán számos helyen leírták és elmondták mások is. Nem véletlenül. Amikor a Steelers védelmének sikerességének kulcsát keressük, akkor szó eshet a védőfalról, amely a legkiválóbb futás ellen, vagy Troy Polamaluról, aki a nagy játékok mestere, vagy akár Dick LeBeau-ról, a védelmet irányító zseniről. De az egész egység motorja ez a négy ember: James Harrison, Lawrence Timmons, James Farrior, LaMarr Woodley. Ez a négyes tulajdonképpen három éve játszik így együtt, ha azt figyelmen kívül hagyom, hogy Timmons 2008-ban még osztozott a snapeken az akkor kezdő Larry Foote-tal, aki egyéves (2009) kitérő után - elfogadva a csereszerepet - visszatért az acélvárosba, ezzel megfelelő mélységet is biztosítva a kiváló kvartettnek. A Steelers mindig is híres volt a linebackereiről. Hogy érzékeltessem évek óta mennyire domináns ez az egység, ahhoz érdemes történelmi viszonylatban is elhelyezni. A Steelers mindig is híres volt linebackereiről, e tekintetben két korszak is kiemelendő, egyrészt talán minden idők egyik legjobbja (NFL Network szerint a Szentek Dome Patrolja mögött 2. legjobbja) volt a 70-es évek dinasztiájának hármasa Jack Lamberttel, Jack Hammel és Andy Russell-lel, míg a 90-es években Greg Lloyd, Levon Kirkland, Chad Brown, Kevin Greene alkotta "Blitzburgh" 7. volt ezen a listán. Azt hiszem, azzal minden elárulok a mostani kvartettről, hogy utóbbinál előrébb rangsorolnám.
Ezt a kijelentést azért illik megindokolni, s nem is maradok ezzel adós. A 90-es évek közepén rettegett passrusher kettőst alkotott Greene és Lloyd, azonban ezen a területen egyértelműen túlnőtt rajtuk Harrison és Woodley. Az elmúlt 3 idényben - azaz mióta együtt kezdők - a duó mindkét tagja minden évben elérte a 10 sacket, ráadásul 2008-ban 27,5 sackjükkel ez a tandem csapatrekordot állított fel az éppen előbb említett duót lepipálva. Azonban ez a négyes messze nemcsak az irányító siettetésében jeleskedik, s ez igaz a külső linebackerekre is. Harrison, aki 2008-ban az év védője volt, posztján talán a legjobb a futás elleni védekezésben, szinte kizárt dolog, hogy akár csak egyetlen szerelést is elhibázzon. Finoman fogalmazva sem szokványos, hogy 3-4-es rendszerben egy OLB idényenként 100 szerelést csináljon, márpedig neki ez nem először sikerült. Harrisonnál még mindenképpen érdemes kiemelni, hogy zónázásban is kiemelkedő a posztján, jól olvassa a játékokat és bizony nemcsak a futókat, az elkapókat is nagyon keményen bünteti. Itt fontos megjegyezni, hogy bizony Silverbacket még ez emeli társai fölé. Egészen elképesztő erővel üti meg a támadókat, amely egyrészt tekintélyt parancsoló, másrészt számos esetben fumble-t harcol ki vele, no meg idén összeszedett 100.000 dolláros büntetést is. De ami fontosabb, az a szabadlabda, az elmúlt 4 évben 25 labdát ütött ki az ellenfél kezéből, ez elképesztően magas szám, a liga legjobbja ezt az időszakot vizsgálva. Pedig nem ilyen meseszerű sztorinak indult a karrierje, Harrison 2002-ben draftolatlan szabadügynökként került a Steelers-hez, amely háromszor vágta ki, ezt egyszer a Ravens is megtette, mert nem látta be, hogy OLB-ként nemcsak kizárólag az irányító terrorizálása a feladata. 2004-ben Clark Haggans sérülése miatt kapott ismét lehetőséget a Kohászoknál, s akkor már élt vele, azaz ő már tagja volt a 2005-ös bajnokcsapatnak is. Kezdő Joey Porter távozásakor, 2007-ben lett, azóta minden évben Pro Bowler és All-Pro.
LaMarr Woodley története teljesen más, őt 2007-ben draftolta a Steelers a 2. körben, és már másodévesként kezdő lett. Nem is csalódtak benne, szállítja a sackeket és tökéletes párja Harrisonnak. Amíg Harrison alacsony súlypontjával és az ehhez párosuló nagy erejével és robbanékonyságával veri meg ellenfeleit, addig Woodley szinte kizárólag erőből dolgozik, úgynevezett bullrush az erőssége. Annak ellenére, hogy nem túl gyors, zónázásban is megállja helyét. Ő azonban hajlamos eltűnni a meccsek egyes periódusaiban, csakhogy nem a rájátszásban. Azok közé tartozik, akik minél nagyobb a tét, annál jobban játszanak. Pályafutása során mind a 6 playoff-mérkőzésén volt legalább 1 sackje, összesen pedig 10-et jegyzett, mindkettő NFL-rekord. Érdemes megemlíteni az ő sack-fumble játéka vetett végleg véget a 2 évvel ezelőtt a Cardinals ellen megnyert Super Bowlnak.

De térjünk át a szürke eminenciásokra, a belső linebackerekre. A legkülönlegesebb játékos kétégtelenül Lawrence Timmons. Méltatlanul kevés szó esik róla, pedig bizony illett volna szóba kerülnie az év védője díjnál. Önmagában nem annyira észvesztőek a statisztikái, bár azért a 135 szerelés, 3 sack, 2 INT, 2 kiharcolt fumble is megsüvegelendő. De ő az, aki extra fegyvert ad LeBeau kezében, mert szinte bármire használható. Futás ellen nem hibázik, bár ez alap Pittsburgh-ben, blitzelni jól tud, gyors, erős, de ami a legdurvább, nem ritkán emberfogást is játszik elkapók ellen, mert megvan hozzá a sebessége, robbanékonysága és gyorsan tud irányt váltani. Ezáltal éppen tőle válik hatékonnyá a Steelers nickel és dime formációja, mert extra linebacker maradhat a pályán, aki bizonyos helyzetben cornerként követi elkapóját. Normál esetben ez szinte egy azonnal elvesztett párharc, csakhogy ő ezeket nem veszti el. Sok esetben elkapás sincs, de ha az meg is van, annyira ott tud maradni az elkapón, hogy azonnal földre vigye. Ami talán hiányossága, hogy zónázásban megzavarható, becsapható, több esetben nem érzi zónájának határait. Timmons idénre teljesedett ki. Ugyanakkor draftolta a Steelers, mint Woodleyt, csakhogy őt az 1. körben. A terv az volt, hogy Harrisonnal versenyzik a Porter távozásával megüresedett OLB-posztra, de ebben a párharcban alulmaradt, ami nem meglepő Harrison játékát látva. 2008-ban látszott, hogy OLB-ként Harrison mellett nem rúghat labdába, így "4-3-as OLB-ből 3-4-es OLB projekt" helyett jött a "4-3-as OLB-ből, 3-4-es ILB projekt". 2008-ban még Larry Foote maradt a kezdő, de már akkor látszott, hogy csak idő kérdése, mikor növi túl Timmons a "riválisát". Végül 2009-ben megkapta a lehetőséget, noha nem játszott rosszul, azért nem is volt világmegváltó, viszont idén elitteljesítményt rakott le az asztalra. Nem volt ritka, hogy egy az egyben a futót kellett védenie, s ezt olyan klasszisokkal szemben is megoldotta, mint Chris Johnson...
James Farrior, pedig a védelem kapitánya. Maga a rutin, a megtestesült keménység és ridegség. Mindig hideg és tiszta fejjel gondolkodik, de ha kell fel tudja tüzelni társait, rutinja elképesztően sokat jelent ennek a gárdának. Bár néha úgy tűnik, hogy 36 évesen már vesztett egy lépést, de még mindig kiváló. Ő elsősorban a futás megállítáában jeleskedik, így rá különösen igaz volt egész pályafutása során, hogy szürke eminenciás. Szükség van ilyenekre, aki nem egy playmaker, de ha kell ott van és betömi a megfelelő lyukat. Sorozatban harmadszor jutott el 100 szerelésig, ráadásul idén pasrush-ban is jeleskedett, amit 6 sackje mutat.
Akárhogy nézzük, nincs gyenge pontja az egységnek, s a Steelers alapkoncepcióját, azaz a futást nullával egyenlővé tételét és nyomásgyakorlás az irányítóra ez a négyes éri el. Ráadásul a mélységgel sincs gond, bár nagyrészt ez is Timmons-nak köszönhető. Bárki kidől Larry Foote jön be, aki sok csapatban kezdő lehetne még ma is. Ennek oka, hogy belső LB-t értelemszerűen tud Foote helyettesíteni, viszont OLB sérülése esetén Timmons megy ki a szélre, akinek ehhez is megvannak az adottságai, s így a Detroitból az esetleges harmadik gyűrűért hazatért Foote veszi át a helyét belül. A cserék között meg kell még említeni Keyaron Foxot, aki belül és az előző draft 2. körében választott Jason Worildsot, aki kívül nyújthat egy kis pihenőidőt a kezdőknek, illetve természetesen special teamben dolgoznak, ahogy a szintén újonc Stevenson Sylvester is.

Packers:

A Sajtfejűek linebackerei is kiváló szezont tudnak maguk mögött. Ez önmagában nem is meglepetés, hiszen kiváló egységet alkotnak, csakhogy figyelembe véve, mennyi sérülés sújtotta ezt a négyest, bizony kalapot kell emelni a teljesítményük előtt. Legalább tízféle összeállításban kezdett idén a Packers linebacker-sora, ennek fényében pedig emberfeletti produkciót nyújtott az éppen aktuális kvartett. Olyan vezéregyéniségek is áldozatául estek a sérüléshullámnak, mint Nick Barnett, aki nyolc éve kezdő tagja az egységnek, s a védelem irányítója. A belső linebackerek közül még Brandon Chillar került sérültlistára, aki habár eredetileg csere, de kiváló mélységet biztosít, mert kezdő rutinja is van. A külső linebackerek, pontosabban Clay Matthews párját sem kímélte az élet. Brad Jones már szintén jó ideje csak az oldalvonalról követheti az eseményeket, akárcsak Brady Poppinga, vagy Spencer Havner. Mindezen problémákon felülemelkedve a Packers 48 sacket jegyzett, s ennek természetesen jó részét a linebackerek. Amiben viszont megnyilvánult a sérültek, s elsősorban Barnett hiánya, az a futás elleni védelem. Ebben a liga egyik legrosszabbja volt a Green Bay, kísérletenként 4,7 yardot tettek meg az ellenfelek. Ennek csak azért nem lett végzetes következménye, mert a Rodgers vezette támadók rengeteg pontot írtak táblára és sok esetben a riválisok nem tehették meg, nem volt rá idejük, hogy fussanak. Viszont idővel sikerült megoldást találni a problémára, ezt jelzi, hogy a rájátszásra 3,5-ös átlagra redukálták az ellenfél futásait, ez pedig már nagyon is elfogadható adat. Hogy ezt miért emeltem ki? Mert ez kulcskérdés lesz a Steelers elleni döntőn. A Kohászok a főcsoportdöntőn megmutatták, hogy nagyon is tudnak haladni földön, és ha ezt nem sikerül hamar megfognia a Grenn Baynek, akkor óriási bajban lesz, mert a Steelers fogja kontrollálni a meccset és az időt is, Rodgers a pálya szélére kényszerül, ráadásul akkor a play-action játékok által dupla veszélyben lesznek a védők.
Na de az általános áttekintés után nézzük kiknek is kell megoldani a feladatot. Az egész védelem alfája és omegája természetesen a másodéves Clay Matthews. A futballcsaládból származó tehetség minden várakozást felülmúló teljesítményét jól mutatja, hogy Troy Polamalu, a Steelers safetyje mögött második lett az év védője szavazáson. Harrison példáján láthatjuk, hogy mennyire nem egyszerű feladat elsajátítani LeBeau, vagy éppen Dom Capers rendszerét és sémáit, mennyire nem egyszerű egy passrushernek megszokni, hogy nem csak az irányítót kell kergetnie. Neki ez mégis simán ment. Hiába csak másodéves, máris komplett játékos, aki megállja helyét adott esetben a boxban, a szélső futások ellen is kiemelkedő, mert megvan hozzá a gyorsasága és le tud jönni a blokkokról. Zónázásban is feltalálja magát. Ha ilyen ütemben fejlődik hamarosan ő lesz a liga legjobb 3-4-es OLB-je, de jelenleg még összességében passrusht leszámítva még mindenben elmarad a most etalonnak tekinthető Harrisontól. Az ő játéka abszolút meghatározó lesz a meccsen. A Steelers szinte biztosan nem elégszik meg azzal, hogy Flozell Adams (vagy esetleg Jonathan Scott) egy az egyben vegye fel őt, passzjátékoknál szinte biztosan a futónak is az ő megállítása lesz a feladata. Azt gyorsan tegyük hozzá Matthews-t nem szokta zavarni a kettőzés, képes megoldani a feladatot, minden adottsága megvan hozzá. Igazi playmaker, azaz bármikor benne van, hogy olyan játékot csinál, amely megváltoztatja a játék addigi képét. Az is félelmetes nála, hogy első két évben egyaránt elérte a 10 sacket.
Amiben óriási szerencséje van a Steelers-nek, hogy a másik oldalon nincs igazán domináns OLB-je a Packers-nek, pedig éppen Jonathan Scott LT lenne könnyen verhető. Nehezíti a helyzetet, hogy Erik Walden játéka bokasérülés miatt kérdéses, így Frank Zombo lehet a befutó, de azért azt szögezzük le, bármelyik is van a pályán, egyikük sem jelent megoldhatatlan feladatot. Bár Capers zone blitz-rendszerében éppen az a jó, hogy inkább azzal operál, hogy megzavarja a támadófal játékosait, akik rosszul osztják el az embereket, ezáltal vki szinte zavartalanul törhet az irányítóra. Ez azért fontos, mert egyéni képességben Walden, vagy éppen Zombo nem sok vizet zavarna, de a rendszer előnyeire alapozva ennek jelentősége nagymértékben csökken.

Belül AJ Hawk és Desmond Bishop szerepe is kulcsfontosságú lesz. Előbbi azt hiszem a Green Bay legalulértékeltebb embere, mert szinte minden rivaldafény Matthews-ra esik, pedig Hawk nélkül ez a védelem messze nem lenne olyan sikeres, mint az ma. Hawk igazi run stopper, s erre elképesztően nagy szüksége volt a Packers-nek Barnett kiesése után. Elsősorban ő lesz azért a felelős, hogy Rashard Mendenhall futót kikapcsolja. A Steelers RB-je rendkívül erős, jól tapos, de Hawk karmai közül nehéz kiszabadulni, nem gyakran véti el a szerelést, jó technikával és kellő erővel üti meg riválisait. Most is ezt a formáját kell hoznia, mert Mendenhallt egyszer sem szabad hagynia kiszabadulnia. Hawk azonban nem csak azért sarokpontja ennek a védelemnek, mert ő felel elsődlegesen a futás megállításáért, hanem azért is mert nagyszerűen zónázik. A játék ezen szegmensében talán a liga egyik legjobbja, rengeteg elkapást akadályoz meg és bizony INT-et is tud szerezni, megvan hozzá a jó keze. Ezen tulajdonságai miatt, ő hasznosabb hátul Capers-rendszerében, amelyben - a zone blitz-sémája miatt . zónázni is kell bőséggel bizonyos embereknek. Emiatt őt viszonylag ritkán küldik blitzre, mert ő az, aki tökéletes le tudja védekezni a területét.
Desmond Bishop az idény egyik nagy felfedezettje. Barnett kidőlése után felvette a ritmust és nem okozott csalódást. Ezt mutatja, hogy Hawk mellett ő is elérte a 100 szerelést. Négy éve van a ligában, de először került huzamosabb időre a kezdőbe. Hogy neki miért lesz kiemelt szerepe, mint azt fentebb írtam? Mert valószínűleg rá hárul Heath Miller TE semlegesítése, ami nagyon nem egyszerű feladat. Főleg azért nem, mert Big Ben meghosszabbítja a játékokat, tehát Bishopnak is extra sok ideig kell majd Miller nyomában maradnia. Ami miatt kettejük párharca igazán döntő lehet, hogy Big Bennek éppen a 3. downoknál kedvenc célpontja Miller. Márpedig ezeket a helyzeteket egész évben kiválóan kezelte a Steelers, azaz hatalmas nyomás lesz Bishopon, hogy ő ezt ne engedje. Még két dolgot kell megemlíteni a linebackereknél. Ebből az egyik, hogy talán a szokottnál is több belső blitzre számíthatunk, méghozzá jó eséllyel keresztezéssel, hogy teszteljék a másodéves Doug Legurskyt, aki életében először lesz kezdő centerként az NFL-ben. Ha sikerül őt összezavarni, akkor hatalmasat nyerhet ezzel a Green Bay. Az egészen biztos, hogy meg fogják próbálni. A másik, hogy miként tudnak lejönni Miller blokkjairól. A Steelers TE-je talán az egyik legjobb a ligában a posztján e tekintetben. Futójátékoknál és screen passzoknál rendre ő szokta az utat törni a második szinten, azaz a linebackereknél, s nem is szokott kudarcot vallani. Márpedig ez rendkívül fontos lesz, mert mint már fentebb is szó volt róla, a Packers nem engedheti meg, hogy a Steelers megalapozza a futójátékát és ezzel a play action passzokat. Hogy ezt megakadályozza, ahhoz Heath Miller blokkjait át kell törniük a linebackereknek.
A cseréket illetően a korábbi Charger Matt Wilhelmet tartom kiemelendőnek, ő nyújthat némi pihenőt a kezdőknek. Walden esetleges kimaradása viszont a mélységnek nagyon rosszat tenne, s a negyedik negyedben ez problémákat okozhat, úgyhogy ha másért nem is, de emiatt mindenképpen fontos lenne, hogy tudja vállalni a játékot.
Mint látható két kiváló kvartett feszül egymásnak, de a Packers linebackereinél kicsit több a kérdés. A Steelers-nél elsősorban Timmons zónázása adhat okot némi aggodalomra, míg fordított esetben a Miller -Bishop párharc nem tűnik nyerő párosításnak, és bizony a Steelers futójátékának megállítása sem lesz egyszerű feladat. Viszont ha az idén sok mindenen felülkerekedő Sajtfejű négyes mindkét helyzetet megoldja, akkor a csapatot szinte nyerő helyzetbe hozza, mert az egysíkúvá tett Steelers korántsem olyan veszélyes, hogy azt a labda másik oldalán Aaron Rodgersék ne tudják ellensúlyozni, s ez esetben inkább a Green Bay játszhatna az idővel.

Kiss Ferenc (Fucu) és Gergelics József (Soldados)