A párbaj (2008) - VI. rész

1. Tony Gonzalez a hétvégén fantasztikus rekordot állított fel. 10075 yardjával ő mostantól kezdve az NFL történetének legtöbb elkapott yarddal rendelkező TE-je, miután megelőzte a listán a 10060 yarddal visszavonuló Shannon Sharpe-ot. Gonzo utódlása évek óta nagy kérdés, hiszen a 32 éves TE néhány éven belül visszavonul. Mögötte nagyon nagy a szakadék, összesen négy olyan aktív TE van, akik több, mint 4000 elkapott yarddal rendelkeznek az NFL-ben (1. Tony Gonzalez (KC) 10075 y, 2. Antonio Gates (SD) 4579 y, 3. Jason Witten (DAL) 4425 y, 4. Jeremy Shockey (NO) 4379 y, 5. Alge Crumpler (TEN) 4273 y). Sokáig úgy tűnt, Antonio Gates lesz az, aki valaha képes lesz utolérni Gonzalezt ezen a területen is, ez mára azonban nem valószínű. A 28 éves Gatest az elmúlt években komoly sérülések akadályozzák és a Chargers offense is jobban nyit a WR-ek felé, így mára ritkaságszámba mennek a kitűnő TE-től a 80-100 yardos mérkőzések. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt másfél évet figyelembe véve már Jason Wittent, a Dallas Cowboys játékosát tarthatjuk a liga legproduktívabb TE-jének. A 4000 yard felett járó TE-ek közül ő a legfiatalabb, mindössze 26 éves, és hamarosan utoléri Gatest elkapott yardokat tekintve. Sikerül-e öt éven belül (a 2013-as alapszakasz végére) megelőznie Wittennek az all-time lista második helyén álló Shannon Sharpe-ot?

Lang Péter (Igor): Nem sikerül
Bár Jason Witten idén remek szezont produkál, nem merem azt tippelni, hogy 5 év múlva már ő is tízezer yard fölött lenne, ezért a kérdésre ebben a formátumban NEM-et kell mondanom. A Dallas tight endje rendkívül tehetséges, méretre ugyanakkora, mint a Chiefs legendás alakja, és pályafutásában is szinte ugyanott tart, ahol Gonzalez volt 26-27 évesen. Úgy néz ki tehát, hogy minden bizonnyal ő lesz, aki a “fiatalabb” generáció (Gates, Witten, Shockey, Heap, stb.) tagjai közül a legmesszebbre jut majd el a nagy öreg, Tony Gonzalez nyomdokaiban, de 2013-ra még nem fogja elérni a legtöbb elkapó számára is elérhetetlennek tűnő öt számjegyű bűvös határt.
Boncolgassuk egy kicsit a statisztikákat, és megindokolom, mi mondatja velem ezt a pesszimista döntést: az elmúlt tíz szezonban Tony Gonzalez 158 meccsen játszott, 7 szezonban produkált legalább 900 yardot, és a maradék háromban is 849, 773 és 621 yarddal végzett - ez rendkívül figyelemreméltó teljesítmény. (Shannon Sharpe-nak akadtak gyengébb szezonjai, és több mint 200 meccset játszott a ligában, így sikerült 10,000 yard fölé jutnia). Witten a tavalyi bombasztikus idénye után (96 elkapás, 1145 yard) egyelőre idén is parádés szezont produkál, és számai nagyon hasonlítanak Gonzoéra - az elmúlt 4 szezonban kezdett, és átlagban több mint 900 yardot szerzett idényenként: ha pedig ezt az átlagot tartani tudna a következő 6 szezonban, akkor sikerülhetne neki a tízezer yard és Sharpe egykori rekordjának megdöntése. Két okból azonban mégsem mernék fogadni erre: az egyik a sérülések kockázata, a másik pedig a Dallas (és más NFL csapatok) támadójátékának szerkezete.
Tárgyaljuk ki először a sérüléssel kapcsolatos aggályaimat: mint említettem Shannon Sharpe figyelemreméltó pályafutását, több mint 200 meccs bármilyen pozícióban nagy eredménynek számít, azonban ha van olyan poszt, ahol ez különösen nagy eredmény, akkor a tight end pozíció ilyen. Talán ez az a támadóposzt (esetleg a futójátékosok, míg a védőknél a linebackerek vannak ebben a helyzetben), ahol az adott játékos a legnagyobb sérülésveszélynek van kitéve, ugyanis itt kell a gyorsaságot és a fizikalitást a lehető legnagyobb mértékben ötvözni. Blokkolni/futni/elkapni egyaránt tudni kell ebben a pozícióban és a tight endet leggyakrabban gyors, erős linebackerek vagy fizikális safetyk őrzik. A sérülésveszély tehát konstans és sokoldalú. A tight endeket, akik a pálya közepén tevékenykednek, mindenki megpróbálja gyalulni.
A fentebb említett listából Todd Heap a kifejezetten sérülékeny kategóriába tartozik, Jeremy Shockey is gyakran küszködik kisebb-nagyobb problémákkal, és úgy tűnik az elmúlt évben Antonio Gates is átesett a tűzkeresztségen. Ráadásul ahogy az gyakran lenni szokott, az első sérülés ritkán az utolsó ebben a munkában. Tony Gonzalez üdítő kivétel, olyan vasember, aki tíz év alatt csak 2 meccset hagyott ki - ám ez inkább a szabályt erősítő kivétel. Egyelőre Witten is jól tartja magát, de meg félúton sincs Gonzo/Sharpe rekordja felé. Ki tudja, meddig bírja egészséggel? Természetesen reméljük minél tovább, de sajnos a sérülésveszély különösen gyakran érinti ezt a pozíciót.
A másik problémakör, ami befolyásolhatja Witten számait, az jelenlegi szerepe a Cowboys együttesében. Tony Gonzalez gyakorlatilag 5-6 éven át a Chiefs legjobb/egyetlen támadófegyvere volt - na jó, a képlet kissé sántít, mert Derrick Alexander és Andre Rison produkált egy-két jó évet, valamint Priest Holmes, majd Larry Johnson is megbízható futónak bizonyult, ám ennek ellenére a Chiefs leginkább Gonzora épített, amikor csak tudott. A franchise történetében összesen 5 játékos volt képes több mint 70 elkapásra egy szezonban: Carlos Carson (80, 1983), Derrick Alexander (78, 2000) Priest Holmes (74, 2003) és Andre Rison (72, 1997), valamint mellettük Tony Gonzalez, aki nyolc szezonban kapott el több mint 70 passzt! (Gonzo magasan vezeti a pályafutás során szerzett yardok és elkapások listáját is.)
Witten ellenben sosem számított elsőszámú elkapónak: Keyshawn Johnson, majd Terrell Owens nevétől volt hangos a sajtó, és a Cowboys is erős, legalább kétfejű futószörnyeteggel próbálta ellensúlyozni a nagyhangú WR-eket: a Julius Jones/Marion Barber duó után most Felix-re cserélték a Seattle-be távozó Juliust. Azonban Witten sosem volt elsőszámú célpont, és kérdéses, hogy a jövőben az lesz-e. Még ha esetleg azzá is válna, akkor is valószínű, hogy a Cowboys háza táján nem kap annyi figyelmet/lehetőséget, mint Gonzalez kapott egykoron, és bár ez egyelőre nem látszik meg a statisztikákon, 2-3 év múlva ez is valós veszélyt jelenthet (pláne, ha a Cowboys egy újabb szabadügynök receivert igazol, vagy draftol).
Emiatt a két veszély miatt vagyok kissé nyugtalan, és a tény, hogy a 2013-as szezonra kell tippelni ebben a kérdésben (nagyon nagy tehát a bizonytalansági tényező), arra az álláspontra mozdít, hogy a NEM-re voksoljak - nem pedig Witten tehetségének hiánya. Öt év nagyon nagy idő, térjünk vissza erre két-három év múlva, és lehet, hogy másképp felelek…

Gaál Sándor (gsn): Sikerül
Jason Witten a Dallas Cowboys egyik legfélelmetesebb fegyvere. A pálya közepén gyakorlatilag nagyon nehéz megfogni, és ha csupán egy LB-t kell megvernie, akkor azzal nem lesz gondja. Márpedig sokszor ez a helyzet, hiszen Terrell Owens kettőzést kap a legtöbb playnél. Mivel általában, a playek nagy részénél ellentétes oldalon helyezkednek el, szinte lehetetlen kettejüket egyszerre kiiktatni. Könnyebb dolga van az ellenfélnek, ha TO a bal oldalon szerepel, Witten pedig a fal bal szélén áll fel, ilyenkor könnyebben csapdába tudják csalni a párost. Ez azonban ritkábban fordul elő. TO játékból való kivonása idén is a legtöbb csapat elsőszámú feladata, nem egy csapat ellen volt csupán 2-3 elkapása a sztár WR-nek, míg Witten 7-8 passzt is lehúz Romo elsőszámú checkdown célpontjaként. Az offense hatékonysága, ha súlyos sérülés nem következik be az öt éves periódus alatt, elsősorban attól függ, meddig tart Owens remek játéka, mikor kezd megkopni. Idén már 35 éves lesz, és hihetetlen, de nincsenek olyan jelenek, amelyek azt mondatnák, hogy a kora miatt hamarosan itt a vége TO szárnyalásának. Ha egy-két évet még ezen a szinten tud szerepelni, akkor sokat segíthet abban, hogy Witten közelebb kerüljön a célhoz. Szinte bizonyos vagyok benne, hogy a Cowboys a következő drafton egy olyan WR-t fog húzni (Crayton, Hurd, Austin legfeljebb harmadik elkapónak megfelelő), aki első éveiben TO mellett kiforrhat, és átveheti TO szerepét a későbbiekben elsőszámú elkapóként, ez biztosíthatja a folytonosságot. Természetesen az idő, amíg egy WR kivívja azt, hogy az ellenfél két emberrel őrizze minden playnél, így várható az, hogy ahogy közelítünk 2013 felé, Witten számai csökkennek majd. Idén, és 2009-ben, sőt, talán még 2010-ben is 1200 yard körüli idényeket várok tőle, ami talán egy TE-től sok, de ebben a támadójátékban elvárható. (Ha eddigi idei számait felszámítjuk egész idényre, idén akár 1400 yardos szezonja is lehet!)  A későbbi években pedig 800-900 yardok megtermelésére képes lesz akkor is, ha mégsem érkezik meg a csapathoz az a WR, aki átvehetné TO helyét. Természetesen fontos az is, hogy Tony Romo maradjon a QB ebben az időszakban, de mivel ő eléggé későn érő típus, így nem gondolom, hogy 33 éves korára komoly visszaesést produkálna, úgy gondolom, az egész időszakban a Cowboys franchise QB-ja lesz. Ha a felvázoltaknak megfelelően hozza idén és a rákövetkező két évben a kiemelkedő, 1200 yard körüli teljesítményt, akkor a további években 800 körüli yardmennyiség is elegendő lehet Shannon Sharpe utoléréséhez. Úgy gondolom, nem lehetetlen küldetés ez, és Jason Witten megelőzi a 2013-as év végére Sharpe-ot.

2. A hatodik játékhét két szempontból is fontos jelentőségű az NFL-ben. Egyrészt ekkortól a tizedik hétig lehet rosterre helyezni a szezon előtt PUP listára helyezett játékosokat, másrészt a hatodik hetet követő kedd után nem lehet játékosokat tradelni a csapatoknak. A trade deadlinekor szinte minden évben sor kerül pár kisebb-nagyobb cserére. Kinek van legnagyobb esélye arra, hogy elengedjék trade keretében a deadline előtt?

Lang Péter (Igor): Chad Ocho Cinco (WR, Cincinnati Bengals)
Általában kevés játékost szoktak elcserélni a trade deadline előtt, ebben az amerikai football kevéssé hasonlít a többi professzionális sportra. Idén is ez várható, talán csak egyik-másik receiver vált csapatot. És ha van valaki, akinek a levegőváltás jót tenne, akkor az Chad Ocho Cinco (vagyis régebbi nevén Chad Johnson).
Korábbi példákból kiindulva (Randy Moss, Terrell Owens, Keyshawn Johnson), és az idei pletykákat figyelembe véve (mások Roy Williamset, vagy a két nagynevű Cardinals receivert emlegetik) úgy vélem, hogy egy nagynevű elkapó biztos csapatot fog váltani idén. Mr. Ocho Cincot már a holtszezon során többen hírbe hozták más csapatokkal (leginkább a Redskinsszel kacérkodott ügynöke, a hírhedt Drew Rosenhaus), és maga az akkor még önnönmagát Johnsonnak nevező receiver is lenyilatkozta, hogy nem fizetésemelésre, hanem “change of scenery”-re, vagyis levegőváltozásra vágyik. Nos, a nyolcvanötös számú elkapó egyelőre Cincinnatiben edz és tevékenykedik, ám idei teljesítménye egyelőre rendkívül gyengécske (erről részletesebben egy kicsit később).
Elkapókat már csak azért is könnyű szezon közben eltradelni, mert talán ez az egyik olyan támadóposzt, ahol a legkevesebb beleszokással/információval is meg lehet élni a pályán - támadó falembert vagy irányítót például nagyon nehéz egyik-hétről a másikra úgy a csapatba építeni, hogy egy teljesen új rendszert, és több száz kódnevet kell megtanulni. Wide receiverek esetében ez néhány tucatra redukálódik, és minthogy ez a pozíció amúgy is megkövetel némi improvizációt/szabadságot a pályán (egy-egy apró testcsel itt-ott, hogy a cornert lerázza magáról az ember), elkapókat akár már az igazolást követő héten is nyugodtan pályára küldhet az ember. Könnyebben be tudnak illeszkedni egy csapatba taktikailag.
Emberileg persze nagy kérdés, hogy Chad hogyan reagálna a változásra, ám ha egy olyan csapathoz távozna, ahol még van esély idén a rájátszásra és Super Bowl győzelemre (azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Bengals nem esik ezekbe a kategóriákba), akkor valószínűnek tartom, hogy Ocho Cinco is követné más, nagyhangú elkapók példáját, lehiggadna egy kicsit, és beállna a sorba (lásd Mr. Moss @ New England, Mr Owens @ Dallas).
Kérő is biztosan lenne: a legtöbben valamilyen okból a Raiderst emlegetik, mint WR-re hajtó csapatot, ám véleményem szerint más AFC csapatok közt kellene keresni az ideális befogadógazdát: Nashvilleben vagy Jacksonvilleben biztosan örülnének egy elit elkapónak, sőt akár még Indinapolis, Baltimore vagy Buffalo is szóba jöhetne - ha csakis a wide receiver hiánnyal küszködő csapatokat nézzük. Az is szinte biztos, hogy a Cardinals nem adja sem Boldin, sem Fitzgeraldot, és a mások által emlegetett Roy Williams sem fog csapatot váltani - most lefogadom, hogy a Ford családnak fontosabb dolga is van jelenleg, minthogy a Lions apró-cseprő ügyeibe avatkozzanak bele. Ford Jr. (akinek nem kis szerepe volt abban, hogy végre lapátra tegyék Matt Millent) és az elnökség majd leül a csapat jövőjét átbeszélni a holtszezonban (ami a Lions számára általában úgy november vége/december eleje táján kezdődik - ekkor veszik el matematikai esélyüket a rájátszásba jutásra). Jelenleg azonban az anyacég nagyobb bajban van, mint a sportegyesület, kérdéses, hogy meglesz-e egyáltalan a Ford maga jövő ilyenkorra... Egyelőre tehát nem Roy Williams tradelése lesz a legfőbb ügy az Oroszlánok háza táján.
Ha valakit tradelni fognak a nagynevű elkapók közül egy 2-3. körös pickért, akkor az legnagyobb eséllyel Ocho Cinco lesz.

Gaál Sándor (gsn): Roy Williams (WR, Detroit Lions)
Szinte sohasem tudjuk azt, hogy egy franchise kin szeretne túladni szezon közben, kit tesz elérhetővé, illetve azt sem, hogy egy adott csapat éppen fennálló nehézségeinek megoldására mekkora áldozatot képes hozni. Úgy gondolom, egy olyan körről lehet szó elsősorban, amelyben azon csapatok nagyobb szerződéssel rendelkező játékosai szerepelnek, amelyek a szezon ezen szakaszában már rebuildinggel foglalkoznak, gondolhatunk itt elsősorban a Lionsre vagy a Ramsre. De akár képbe kerülhetnek olyan csapatok is, mint a Chiefs, a Bengals, a Texans, a Browns, amelyek eléggé kilátástalan helyzetben vannak, már ami a playoffot illeti. Így sokakban felmerülhet Chad Johnson neve például a sztárok közül. Alapvetően nem szoktak ilyen nagy egyéniségek csapatokat váltani ilyenkor, kicsit már az is sok volt, amikor tavaly ebben az időszakban a Dolphins elengedte a Chargershez Chris Chamberst. Ő túl értékes játékos ahhoz, hogy így túladjanak rajta. Ne feledjük, ilyen esetben általában valós piaci érték alatt vagy kénytelen üzletet kötni, így nem biztos, hogy egy éppen a tulajdonosi körrel vagy edzővel nem jó viszonyban levő, túl sokat kereső játékos elengedése kifizetődő ebben a periódusban. Így kisebb nevek tradelését várom elsősorban, amelyek valamelyik csapatnál fellépő komolyabbnak tűnő sérülés orvoslására irányulnak. Egyetlen kivételt látok ez alól, és ő a Lions elkapója, Roy Williams. A korábbi Pro Bowler WR másodhegedűssé kezd válni a Lionsben, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy Calvin Johnson a csapathoz került. Luxus két ilyen elkapót rosteren tartani, különösen fizetésük, illetve igényeik miatt. Roy szerződése idény végén lejár, és a Millen-féle vezetőség egyetlen tárgyalást sem folytatott vele a hosszabbításról. Azóta eltávolították - minden Detroit hívő legnagyobb örömére - a franchiset sírba vivő GM-et, de ez nem jelent azonnali változásokat még Roy ügyében sem. A Lions szinte minden évben magasan draftolt az elmúlt években, és ezek a pénzek iszonyatos terhet rónak a salary capre. Másrészt, a be nem vált választások (közülük nem egy top 5-ös pick…) és elküldésük is komoly cap hitet vitt magával. A Lionsnek emellett érdeke, hogy olcsóbb fizetéssel járó második vagy harmadik körös pickeket szerezzen, szükségük van rá az újjáépítéshez. Olcsó, de tehetséges játékosokkal kell feltölteniük a keretet, akik évek múltán is a csapat alapjátékosai lehetnek, és nem keresik agyon magukat. Tovább erősíti a kiváló elkapó tradelését az a tény is, hogy a csapat elmúlt mérkőzésén már csapattársaival is összekülönbözött. Amikor a védelem a pályán volt, a teljesen frusztrált Roy a padon a legközelebbi játékostársától körülbelül 25 méterre ült egymagában.
Nem mehetünk el amellett sem, hogyha eljön a free agency, Roy nem fog visszajönni a csapathoz, hiszen elég volt neki bőven az NFL 2000-es évekbeli legrosszabb csapatában négy és fél év ahhoz, hogy teljesen új közegre, egy győzni képes csapatra vágyjon. A Lions emellett nem engedheti meg, hogy franchise taget tegyen rá, mert akkor még talán annál is rosszabbul jár, mintha hosszabbítanak, és egy teljesen motiválatlan sztár marad nyakukon. Ingyen elengedni pedig butaság lenne.
Mindezeket figyelembe véve Roy Williamst tartom leginkább esélyesnek arra, hogy az elkövetkezendő napokban új csapathoz kerüljön, más kiemelkedő játékos tradelését pedig elképzelhetetlennek tartom.

3. Az idei év során nemcsak a csapatok szereplése terén találkozhatunk meglepetésekkel. A játékosok között is sokan vannak, akik felülmúlják a tőlük elvárt produkciót, de legalább ennyien el is maradnak a várakozásoktól. Ki az idei szezon eddig legnagyobb csalódást keltő játékosa?

Lang Péter (Igor): Chad Ocho Cinco (WR, Cincinnati Bengals)
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Minden évben tucatnyi játékost lehetne említeni, kedves kollégám minden bizonnyal meg is teszi majd, szóval nem igazán produkálnám magam, de hogy lustának ne nevezzenek, íme egy kis szemezgetés, csak irányítóposzton: Tom Brady (térdszalag sérülés - de hát te Tom Brady vagy, hogy képzeled! Vissza a pályára!), Peyton Manning (5 TD, 5 interception eddig - ebből szezon végére akár 16 TD/16 pick is lehet!), Carson Palmer (3 TD, 4 pick és 730 yard az eddigi 4 meccsen - máskor 2 alatt összedobál ennyit), Derek Anderson (3 TD, 6 pick és 540 yard, még Carsont is sikerült vernie), Tarvaris Jackson (sikerült kijátszania magát a kezdőből, és Gus Frerotte-t elfogadható szintű irányítóvá felemelnie), Alex Smith (J.T. O’Sullivan, sic transit gloria mundi), és a többi maradék 10-15 irányító…
Nehéz volt a választás tehát, de szerintem sikerült egy ideális jelöltet találni erre a kérdésre (is) - az idén eddigi legnagyobb csalódása: Chad Ocho Cinco!
Tudom, tudom, nem vagyok igazán kreatív, de lustaságom mellett van néhány más, teljesen racionális ok is arra, miért bukkan fel a Cincy WR neve ebben a rovatban (is).
Az eddigi négy meccsen, tehát 240 perc játék alatt (na jó, ebből az offense csak körülbelül százat, száztízet kapott) Mr. 85-nek sikerült megtermelnie összesen 14 elkapást, 159 yardot és 1 touchdownt, valamint nulla igazán emlékezetes ünneplést, vagy idegesítő sajtónyilatkozatot. Ocho Cinco sem a pályán, sem a pályán kívül nem nyújtja azt a teljesítményt, amit eddig megszokhattunk tőle, és nem is kis mértékben marad el az eddig megszokottakhoz képest.
Chad Johnson az elmúlt 5 évben maga volt a megtestesült megbízhatóság és kiegyensúlyozottság mintaképe, ha az NFL-ben szereplő elit elkapókról és pályán szerzett statisztikáira terelődött a szó. Johnson elmúlt 5 szezonját megnézve láthatjuk, hogy a leggyengébb szezonjában 87 elkapást, 1274 yardot és 7 TD-t szerzett, míg a legjobb idényében 97 catch, 1440 yard és 10 TD volt ugyanez a három adat. (Jelenlegi számait egész évre kivetítve 56 elkapást, 636 yardot és 4 TD-t kapunk.)
Rendkívül kiegyensúlyozott, minden évben elit elkapó volt, és bár előfordult, hogy gyengébben kezdett, előbb-utóbb mindig összeszedte magát. Nem kétséges, hogy a Bengals gyengébb teljesítményében nagy szerepe van Chad gyengélkedésének is (ezt az ok-okozati összefüggést fordítva is el lehetne sütni, bár úgy talán kevésbé helytálló), és nem vagyok biztos benne, hogy idén képes lesz a szekéren fordítani a játékos. Csapattársa, Houshmandzadeh továbbra is az AFC elit elkapói közé tartozik, 31 elkapás, 350 yard és 3 TD, valami ilyesmit vártunk volna el aranyfogú tettestársától is. Kicsit hasonlít a helyzet Randy Moss oaklandi éveire, amikor egy idő után kocogós route-running vette át, a csapattársaiért magát összetörő igazi team leader szerepét - és még ha ez utóbbit Chadre soha nem is lehetett elmondani, az egyértelműen látható, hogy idén nem teljesít 100%-osan.
Lehetséges, hogy ez csak egy újabb időszakos, mentális probléma a Bengals háza táján (volt már rá példa), az is lehet hogy csak egy trade oldaná meg a problémát. Annyi azonban bizonyos, hogy amit egyelőre Ocho Cinco produkál, azt Anthony Fasano, Chanci Stuckey vagy Kevin Walter is bőven túlteljesíti, és egy olyan elkapótl, aki a Hall of Famebe óhajt bejutni, magát arra érdemesnek tartja, illetve olyan statisztikákat, és emlékezetes mérkőzéseket produkált (2006-ban: Chargers ellen 260 yard, 2 TD, majd a rákövetkező meccsen a Saints ellen 190 és 3 TD), amivel igencsak jó úton volt efelé; nos egy ilyen elkapótól ez egyelőre hatalmas csalódás.

Gaál Sándor (gsn): Braylon Edwards (WR, Cleveland Browns)
Nagyon nehéz kérdés, hiszen annyira sok gyenge teljesítménnyel találkoztunk eddig. Ott vannak a kilátástalannak tűnő csapatok rögtön, a Lions és a Rams összesen együtt 106 csalódást okozó játékost tesz ki. Vannak gyengélkedő QB-k (Anderson, Hasselbeck, Palmer), futók (Grant, Maroney), elkapók (Chad Johnson, Braylon Edwards), DE-k (Jared Allen, Trent Cole), támadófalak, védelmek, sőt, még csalódást okozó special teamerek is.
Azért döntöttem végül Braylon mellett, mert számomra ő jelenleg a legnagyobb csalódást nyújtó játékos a tavalyi produkciója után. Lehetne a többieket is méltatni, de úgy gondolom, egyikük sem tud nyomába érni, még Chad Johnson sem, hiszen ő már tavaly se értette meg magát Carson Palmerrel nagyon sok esetben.
Braylon Edwards 2005-ben a második helyen kelt el a drafton, és bizony, tavalyig kisebb csalódást okozott. Nem lett az, amit vártak, nem lett a megbízható elkapócsillag, amelynek mindenki hitte annak idején. Első évében több meccset kihagyva jutott el 512 yardig, majd utána közel 900 yarddal zárt, de az igazi áttörést a 2007-es idény hozta. 1289 yardjával Pro Bowler szintű szezont zár, 16 TD-jével (amivel második volt Moss mögött az NFL-ben), és néha már-már elképzelhetetlennek hitt elkapásaival pedig az elit WR-ek közé emelkedett. Idén ugyan mindenki gyengélkedik szinte támadóoldalon a csapatnál, de egy ilyen év után, ami nem lehetett véletlen, egyszerűen nem következhet olyan, amelyben Braylon négy mérkőzésen ér el annyi yardot, mint amúgy egy mérkőzésen… Sérülés hátráltatta a preseasonben, de teljesítményére nincs mentség. Neki kellene a csapat sztárjának lennie, ezzel szemben elképesztő, hogy 11 elkapással és 95 yarddal áll ebben az évben négy, végigjátszott összecsapás után. Összesen 30 passz szállt felé, ebből 11-et kapott el, és nehogy azt higgyük, hogy ez csakis Derek Andersonnak köszönhető. Braylon vezeti a ligát elejtett labdákban (drop), nem egy meccsén láthattunk tőle olyan megmozdulást, hogy tökéletes volt a passz, csak le kellett volna húznia, ő pedig elejtette. A Steelers elleni mérkőzésen volt egy olyan eset, amikor szinte biztosan nagy térnyerést érhetett volna el, de ahelyett, hogy az elképesztően pontos passzt megfogta volna, sikerült a levegőt megmarkolnia, miközben a labda a földre hullott… Hová tűnt az a klasszis, aki tavaly tűnt fel az NFL-ben, hová tűnt a megbízható Braylon?