A párbaj (2008) - XII. rész

1. Az NFC Northban a Lions kivételével három 50 %-os mérlegű csapat található, a Packers (5-5), a Bears (5-5) és a Vikes (5-5). Melyik csapat nyeri a csoportot?

Lang Péter (Igor): Minnesota Vikings
A liga legkiélezettebb divíziójáról beszélünk, ha csupán az első három helyezettet vesszük figyelembe, és nagyon úgy néz ki, hogy a dívíziót kilenc, sőt némi szerencsével, akár nyolc győzelemmel is meg lehetne nyerni. A legtöbben talán a Packersre tippelnének, én azonban másképp látom: a kedvezőbb sorsolás, egy kiváló futójátékos és a lassan-lassan mintha formába lendülő védelem kedvező kombinációja idén a Vikingeket fogja a Valhallába, vagyis a rájátszásba repíteni.
Kezdjük is a fentebb már emlegetet menetrenddel: a Packers két következő meccse ugyanis rettenestesen kemény lesz: előbb MNF meccs New Orleans-ban, majd Hálaadás hetének vasárnapján a Panthers ellen játszanak, igaz hazai pályán. A Bears a Rams háza táján vendégeskedik míg a Vikings Jacksonville-be látogat - majd a két rivális Minneapolisban, a Humphrey Dome-ban meccsel. Ha a Vikings mindkét meccset hozza, a Packers pedig elbukik egyet, sőt akár mindkettőt a nagy csatákból, a lila csapat lépéselőnybe kerülhet, és mivel a két gárda többet nem találkozik egymással, a nyerési kényszer terhe még inkább görcsösen hathat a Packers tagjaira. (Értelemszerűen, ha a Bears meg tudja lepni vendéglátóit a dómban, ők válnak a divízió fő esélyesévé, ám erre csekély az esély.. Ráadásul ők a karácsony előtti héten még meccselnek egyet a Sajtfejűekkel is, akik Chicagóba látogatnak - a három csapat közül tehát láthatóan a Green Bay-re vár a legkeményebb menetrend.)
A másik kulcsfaktor nem más mint Adrian “All Day” Peterson, aki alig két hete majdnem 200 yardot futott a Packers rush D ellen. Peterson eddig is brillírozott, és várhatóan a következő hetekben sem szabad nagy visszaesést elvárni tőle, ráadásul olyan kiváló backupja van mint Chester Taylor, a futójáték tehát adott. Jóval érdekesebb azonban az a tény, hogy míg a Vikings védelme az elmúlt két hétben két futott TD-t is feladott, addig passzal nem sikerült bevenni az endzone-t sem Rodgersnek, sem Garciának, még majd 60 passzkísérletből sem. Jared Allen kezdi megtalálni az elmúlt évekbeli formáját, és Chad Greenway az elmúlt meccseken igazi playmakerré vált: 32 szerelés és 3 sack az utóbbi három találkozó mérlege. Ugyan a passzvédelem nem nevezhető elit egységnek, és túl sok yardot odaajándékoz az ellenfeleknek, úgy tűnik a red zone-ban a secondary is jobb teljesítményt nyújt- és minden összevetve ez az erős közepesnek számító csapatrész jelenleg az egykor szebb napokat (és néhány éve igazi, elit védőalakulatokat is) látott NFC North legerősebb védelme.
Nézzük a riválisokat: a Packers jó csapat, szinte minden pozícióban igencsak szolid teljesítményt nyújtanak (kivéve talán a run D “produkcióit”, akiket ugye Peterson is szépen tesztelt) - ám igazán kiváló elit egységük nekik sem nagyon van: Rodgers nem rossz QB, de egyelőre még nem elit playmaker, és kérdéses, hogy első igazi szezonjában vajon bírni fogja-e idegekkel a szezon utolsó meccseit. A futó/WR-osztag is tetszetős, de ők sem tartoznak a liga top támadóosztagai közé. A védelemmel szintén ez a helyzet - egyesek talán kardoskodnának, hogy a passz elleni védelem a liga legjobbjai közé tartozik, de 6 meccs a Lions, Vikings és Bears irányítók ellen csodákra lehet képes, és eltorzítja a statisztikákat: Delhomme és a Panthers ellen jóval keményebb dolguk lesz, és a múlt heti 37-3-es domináns győzelmet sem lehet elvárni minden héten.
Legfőképp azért nem, mert a Bears egy végletekig szélsőséges csapat: ha remekül játszanak, akkor minden bejön nekik, máskor pedig szenvednek, és hatalmas verést kapnak. Középút nem nagyon van, ráadásul hatalmas formaingadozások jelentkeznek a csapat legtöbb posztján, és az újonc Fortén kívül nem sok embertől lehet konzisztens teljesítményt elvárni. A QB/WR poszt továbbra is katasztrófa, az OL elvegetál ugyan, de a védelem erőteljesen visszaesett az idén, és egy elit védelem valamint egy átlagos közötti különbség azt jelentheti, hogy egy 12-4-es csapatból könnyen lesz 6-10-es vagy 8-8-as gárda. A Bears jó úton halad, és a jövő évi drafton a védelmet is frissíthetik majd (lassan oda is elkelne már egy kis infúzió), de az idei formaingadozások miatt nem lehet úket komoly rájátszásra esélyes csapatként említeni.
A legfőbb veszély, amitől esetleg tartani elhet, hogy az NFL elmeszeli a két Williams DT-t, és ha ők kiesnek, könnyen lehet, hogy a Vikes búcsút mondhat a PO-s álmoknak. Ez a döntés azonban december elejéig nem derül ki (véleményem szerint még nem is lefutott kérdésről van szó), és a jelenlegi csapatokat és a fentebb említett körülményeket tekintve tartom a véleményem, miszerint lehet, hogy a Packers mindent egybevetve erősebb csapat, de csoportgyőztesként a Vikings fog a rájátszásba jutni az idén.

Gaál Sándor (gsn): Green Bay Packers
Ez az egyik olyan csoport, amelyet bárki nyerhet, természetesen a 0-16 felé tartó Detroit Lions kivételével. A Bears, a Vikings és a Packers is könnyedén kikerülhet ebből a divízióból győztesként. A hátralevő sorsolások közel azonosnak. Érdekesség, hogy mindhárom csapat játszik még a Jaguars ellen. Természetesen a divízión belüli összecsapásoknak, különösen a hónap végi Vikings-Bears és a karácsony előtti Bears-Packers meccseknek fontos jelentősége lesz. Akármi megtörténhet a következő hetekben, de úgy érzem, a Packers meg fogja nyerni a divíziót. Egyre jobb formába kerülnek a szeptember végi, október eleji gyengélkedés után. Kiütötték a Coltsot, majdnem sikerült megverniük a Tennesseet, a Vikings ellen éppen csak alulmaradtak idegenben, a Bears elleni meccsük pedig kiütéses győzelmet hozott. A következő két mérkőzésük lesz nehéz a Saints és Panthers ellen, illetve a látogatás a Soldier Fieldre. Ha ebből kettőt megnyernek, amire esélyük lehet, nem kérdés, ki lesz az NFC North győztese. Már említettem a javuló formát. Az offenseben az elmúlt héten végre lehetett látni azt, hogy nem csupán Rodgersre hárul minden teher, végre, talán idén először Ryan Grant a tavalyi önmagára emlékeztetett. Szükségük van arra, hogy Grant is része legyen a támadójátéknak, mert ha szinte csak a passz ellen kell készülni, kiszámíthatóbb a Packers játéka. Tavaly, a nagy menetelés során is hatalmas szerepe volt annak, hogy Grant a szezon második felére feltámadt, neki volt a legnagyobb szerepe abban, Favre remeklése ellenére is, hogy a csapat az NFC második legjobb csapataként zárt. Ha Grant hozza a közepes-jó teljesítményt a továbbiakban is, az komoly segítség lesz az amúgy igen jól működő passzjátéknak. A fal javulása is hozzájárult Grant kiemelkedő meccséhez a Bears ellen, illetve ahhoz, hogy Rodgersnek sem kellett olyan hamar szabadulnia a labdától. Ezen a téren is volt hova fejlődni, sokan és sokat kritizálták Cliftonékat az idei teljesítményük miatt.
A védelemben úgy tűnt, komoly gondot okoz Nick Barnett elvesztése, de AJ Hawk MLB-ként is megállja a helyét, jól helyettesíti őt Chillar is WLB pozícióban, és eddig az egység igen jó produkcióval áll elő. A Packers D-nek idén a futás ellen védekezés volt a legnagyobb gyengéje, óriási szerencséjük, hogy innentől nem nagyon találkoznak a liga elitjébe tartozó RB-vel. Az elmúlt héten megfogták Fortét, vele még szembenéznek egyszer, rajta kívül a Texans és a Panthers nyújt átlagosnál jobb produkciót ilyen téren. A passz elleni védekezésben pedig kimagaló a Packers, akárki is van a pályán. Woodson élete idényét futja, míg a másik oldalon akárki van fent (Al Harris még mindig nem játszik minden playnél), átlagosnál jobb teljesítménnyel rukkol elő. A jelenlegi formát nézve a csapat 4-5 győzelemre képes lesz a továbbiakban és ez elég az NFC North megnyeréséhez.
A Bears, úgy gondolom, az elmúlt hetekben kicsit visszaesett, lehet köszönhető ez Orton sérülésének, aki addig az év egyik meglepetése volt, visszatérése pedig nem igazán sikerült jól. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a Chicago fog odaérni a második helyre. A harmadik pedig a Vikings lehet, amely a nagy offseason beruházások ellenére nem játszik tudásszintjének közelében sem. A D alulteljesít a játékosok képességéhez képest. Passz ellen ugyan fejlődtek, de továbbra sem elit a D ilyen szempontból. Ha egész decemberre elveszítik a két Williamset a védőfal közepéről a doppingügy miatt, akkor a csapat kiváló rush D-je is visszaesik. Az O pedig nagyon kiszámíthatatlan, ha megy Petersonnak, akkor van esély, de Frerotte még akkor is hajlamos hibákra, sosem lehet tudni melyik arcát veszi elő a támadójáték. Ráadásul az idény végi sorsolásuk a liga legnehezebbjei közé tartozik. Sorban jön a Cardinals, a Falcons, és a Giants. A Falcons talán kedvező ellenfél a Vikingsnak a futás elleni gyengébb produkciójuk miatt, de a Cardinals már kijelentette, hogy nem pihentet, ugyanez várható Coughlintól, aki tavaly tét nélküli meccsen is pályára küldte játékosait, tehát a Giants és a Cards minden valószínűség szerint teljes csapattal áll majd ki ellenük.

2. Az elmúlt két év első körben draftolt QB-i közül immár mindenki kezdő csapatában. JaMarcus Russell, Brady Quinn, Matt Ryan vagy Joe Flacco lesz-e a legtöbbre tartott QB 5 éven belül a négyesből?

Lang Péter (Igor): Joe Flacco (Baltimore Ravens)
Hú de nehéz kérdés ez, nagy kár, hogy a jövőbe látom üveggömböm épp tegnapelőtt törött el, és nincs tartalékom idehaza, mert ezt a kérdést másképp nem nagyon lehet megválaszolni, csak jóslással. A négy QB közül eddig csak Ryan és Flacco játszott komolyabb menyiségű snapet, Russelltől nehéz lenne csodákat elvárni a jelenlegi katasztrofális oakland-i csapatnál, és egyelőre Brady Quinnt is nehéz megítélni két meccs alapján. Marad tehát a Flacco és Ryan közötti választás lehetősége, és bár nagy valószínűséggel ahogy én leszek az egyetlen ember a föld kerekén, aki így dönt, jómagam Flacco-ra tippelnék, szerintem a Delaware ex-QB-je lesz a legjobb játékos 5 év múlva ebből kvartettből. Még inkább meglepő, de a Ravens-hez való kötődésem ellenére, vannak objektív okaim is, meg is indokolnám miért lesz Flacco Ryannél magasabban jegyzett játékos 2013-ra.
A két játékos ránézésre igen hasonló adatokat produkált, egyedül Ryan 11/6 TD/INT aránya az, ami kiugrónak nevezhető (Flacco 8/9-es mutatója inkább megfelel rookie QB-nak), de az egyéb passzolási statisztikák mind igencsak hasonlóak. Ryannél egy másik dologra hívnám fel a figyelmet: a gyengébb passz védelmek ellen brillírozik (Oakland, New Orleans, Lions ellen mind 134+ pontos QB rating, a Kansas City és Chicago ellen szintén 115 feletti), míg a jobb védelemmel rendelkező együttesek ellen azért ő is megszenved: a két divíziórivális ellen (Panthers, Buccaneers) gyenge teljesítményt nyújtott, és a Philly és Broncos elleni meccseken is közepesnél jobbra nem értékelhetjük játékát - amelyik meccsen Ryan picket dobott, azt a találkozót elvesztette a Falcons.
Flacco ugyan egyelőre nem nyújt kiugró teljesítményt, részben a jóval meredekebb görbe miatt, amit alsó ligából vagy gyengébb NCAA csapatból érkező játékosoknak, főleg az irányítóknak be kell járni (más dolog Delaware-ből az NFL egyik kezdőcsapatában ugrani, mint a Boston College-ból), másrészt pedig a menetrendje jóval keményebb volt. Pályafutása harmadik, negyedik és ötödik meccsén az AFC talán három legjobb gárdája ellen kellett mérkőznie (ezek közül mindegyik jogosan pályázik egy TOP 5 pozícióra), és a legutóbbi fordulóban a Giants ellen dobált, nem is kifejezetten rosszul. Flacco a négy elit csapat ellen 2/7-es TD/INT arányt produkált (igaz, completion%-e jóval magasabb a vereségek során is, mint Ryané), a közepes/gyengébb védelmek ellen viszont ő is éppúgy kiválóan játszott, mint atlantai újonctársa.
Ráadásul Flacconak két nagy előnye van Matty Ice-szal szemben: az egyik jóval erősebb karja, amely nem csak a mély passzok tekintetében jelent nagy előnyt, hanem a rövid/közepes labdákat is jóval nagyobb sebességel és szoros spirállal tudja dobni. Ha megszokja a ligát, és megtanulja az NFL kisebb-nagyobb trükkjeit, Flacco-ból igazi elit gunslinger válhat. Ráadásul van egy másik nagy fegyvere is, amelyet már több meccsen is megvillantott az idén: rendkívüli mobilitása több csapat számára is meglepetés volt. Ám miután nemcsak a Bengals, hanem az ütőképesebb védelemmel rendelkező Giants ellen is bebizonyította, hogy lábaival is képes yardokat szerezni, ha erre megvan a lehetőség - nos, érdemes lesz az NFL védelmeknek ezentúl erre is odafigyelnie. Flacco a jelenlegi NFL QB-k közül leginkább Big Ben-re hasonlít (még a fumblitis jelensége is megfigyelhető, talán csak a zsebben való kényszeres totyorgás és labdatartás hiányzik nála Roethlisberger repertoárjából), plusz Brett Favre kaliberű dobókarja - ez igencsak potens kombináció.
Ryan “mintaképei” sem akárkik, hisz őt stílusa és clutch játéka miatt hasonlítgatták Tom Bradyhez, Drew Breeshez vagy Peyton Manninghez, ez pedig igencsak előkelő társaság.. Egyelőre nehéz lenne megállapítani kinek a stílusára hajaz legjobban, és kinek a pályafutására hasonlít majd leginkább az ő karrierje.. én azonban bedobnék egy másik nevet is: Derek Anderson. Akármennyire is brilliáns valaki az első évében, az a hírhedt “sophomore slump” (gyengébb teljesítmény a játékos második profi idényében) sok más ifjú QB-t utolért már. Hatalmas elismerés jár Ryannek, akinek nagy szerepe van abban, hogy a Falcons ennyire jól kezdett az idén (azért ne feledkezzünk meg a futójátékról és az alulértékelt védelemről sem), de egyelőre ne kiabáljuk el, mire is lesz képes a pályafutása alatt.. már a Rookie of the Year díj begyűjteése is szép siker lenne/(lesz?) az idei év végén.
Mindent összevetve azonban, úgy vélem 5 év múlva Flacco lesz az, akit jobb QB-ként fogunk emlegetni… nevezhetjük részrehajló véleménynek, nevezhetjük hagymázas víziónak, vagy zseniális megérzésnek, a válasz néhány éven belül nem nagyon fog kiderülni, úgyhogy a kárörvendő megjegyzésekkel 2013.ig tessék várni.

Gaál Sándor (gsn): Matt Ryan (Atlanta Falcons)
A négy első körös QB közül érdekes módon az idén drarftoltakból többet láthattunk, mint a tavalyi első körösökből. A játékosok jelenlegi képességeit értékelve két csoportba sorolhatóak. Az elsőbe kerülnek azok a QB-k, akik jobban hozzá vannak szokva az NFL által megkövetelt játékhoz, a pro style offensehez. Ide tartozik Ryan és Quinn. Ryan már a Boston Collegeban is ebben a sémában nevelkedett, és igen kiválóan játszott már ott is, bár sokan rótták fel neki sok interceptionjét. Quinn fejlődésében a Notre Dame egyetemen sokat számított az, hogy Charlie Weis foglalkozhatott vele. Játékát Tom Bradyé alapján építette fel az egykori New England Patriots koordinátor segítségével. Mindenképpen ők ketten azok, akik jobban hozzá vannak szokva ahhoz a szintű játékhoz, amit a profi liga megkövetel. A másik csoportba tartozik Flacco és Russell, akik kevésbé vannak hozzászokva ehhez, erős a karjuk (Flacco még mobilis is), és bár igen komoly fejlődési lehetőségek rejlenek bennük, idő, amíg teljesen otthonosan érzik magukat az NFL-ben. Flacco már megtette az első lépéseket, határozottan látszik játékán az, hogy fokozatosan fejlődik, JaMarcus esetében viszont ezzel nem találkozunk. Talán utóbbi játékosnak van a legnehezebb dolga. Oaklandben őrület uralkodik az elmúlt időszakban, és egyáltalán nem valószínűsíthető, hogy rövid időn belül nyugalom lesz a franchise körül, és összeáll egy éveken át alkalmazott edzői stáb. Ez kellene leginkább ahhoz, hogy JaMarcus elinduljon a fejlődés útján, és ne törjön meg újra ás újra. Flacco felzárkózását az első csoporthoz sokkal könnyebbnek érzem, mert ott legalább a nyugalom adott, és hagyják az edzőt dolgozni. Kétségtelen, hogy Flacco többet mutatott eddig az NFL-ben, mint Quinn, akit az első kalapba helyeztem, de ez nem jelenti azt, hogy jobb is lenne jelenlegi állapotában, Brady Quinn NFL-re készebb irányító.
Ha a fejlődési lehetőségeket vizsgáljuk, szinte mindegyik irányítóban nagy lehetőségek rejlenek. Szerintem hárman biztosan ki fognak forrni, egyedül JaMarcus esetében érzem azt, hogy esélye van arra, hogy ez ne történjen meg, a korábban már említett oaklandi szituáció miatt.
Azért lett végül választásom Matt Ryan, mert berobbanása az NFL-be elképesztőre sikeredett. Pro style offenseben játszott, és ez, illetve képességei révén talán az egyik legjobb teljesítményt nyújtja, amit valaha újonc QB-től láttunk. Pontosan passzol, nagyon magabiztos, döntéshozásban fiatal kora ellenére elég jó, és ami igazán lenyűgöző, hogy nyomás alatt is képes kihozni magából a maximumot. Ez az utolsó tulajdonság az, ami nagyon ritka a QB-knél, erre csak a legnagyobbak képesek, hogy akkor produkáljanak legjobban, amikor feltétlen szükség van rájuk, amikor nélkülük biztos a vereség. Finomítani kell még Ryan játékán sok mindenben, de egyáltalán nem érzem túlzónak azt, amikor egy-egy NFL szakértő szájából olyan mondatok hangzanak el, hogy Ryan úgy játszik, mintha évek óta az NFL-ben játszana, mint egy rutinos játékos. Öt év múlva Matt Ryan lehet az a QB, aki a négyesből a legtöbbre jut, és akár fel is nőhet az NFL legjobb QB-jének megtisztelő pozíciójába.

3. A Bucs futójátékosai közül bokasérülést szenvedett Earnest Graham, és a szezon hátralevő részében nem szerepelhet. A Bucs legtöbb yardot felmutató, eddig Dunnal párban futó RB-jének kidőlése megnyitotta az utat Cadillac Williams előtt, aki tavaly szenvedett karrierveszélyeztető térdsérülést, amelyből szerencsésen felépült. Sikerül-e a szezon hátralevő részében Cadillacnek 100 futott yard felett produkálnia egy mérkőzésen?

Lang Péter (Igor): Nem
Bár az egykori Auburn futó nagy kedvencem volt már egyetemi évei alatt is, és az első két évében az NFL-ben is megmutatta, mire képes, ezúttal sajnos ismét a kontra oldalt erősítem, és nemleges válaszra tippelek - nem látom ugyanis semmi értelmé és semmi esélyét sem annak, hogy Cadillac “motorját” az idén bármilyen okból is túlterhelje Jon Gruden.
Cadillac rendkívül komoly térdsérülés után tér vissza, és korábban igazi franchise futónak számított - valószínű, hogy Graham és Dunn megjelenésével a Tampa Bay is áttér a nagysikerű több RB-et használó rendszerre. A kezdőfutónak ráadásul Dunnt nevezték a Lions elleni meccsre, így még ha kap is valamiféle kisebb/nagyobb lehetőséget vasárnap Williams, vélhetően nem lesz több 5-10 cipelésnél. Aztán az elkövetkezendő meccsek egyre keményebbek lesznek, a jövő heti Saints elleni derbi után már csak közepes/erős futás elleni védelmekkel játszanak (Carolina, Atlanta, San Diego), egészen az utolsó heti Raiders elleni hazai mérkőzésig, ami az utolsó és talán egyetlen igazi esélye lehet Cadillac-nek arra, hogy 100 yardot futhasson.
Gruden azonban nem fog kockáztatni, és nem fogja egykori elsőkörös futóját olyan kicsinyes célokra használni, minthogy 100 vagy 200 yard összejöjjön neki - véleményem szerint Dunn fogja a futások javarészét kapni, és Williams második számú futóként fog tevékenykedni, csak hogy Warrick-nak némi pihenő is juthasson. Ráadásul ha a korábbi statisztikáit megnézzük, elég valószínűtlennek tűnik, hogy Carnell Williams épp az idén, második számú futóként futna 100 yardot, hisz ez a szám az elmúlt két szezonban, 18 meccsen is csak mindössze kétszer sikerült neki: a Redskins és a Saints ellen a 2006-os találkozókon, ám akkor is mindkétszer legalább 20 cipelés kellett ennek az adatnak az eléréséhez.
Arra is igen kevés esélyt látok: hogy a 100 yard úgymond “véletlenül” összejöjjön - ez általában akkor szokott sikerülni, ha a 2-3. számú RB-nek sikerül egy nagyon hosszú, legalább 50 yardos futást produkálni, és a többi néhány cipelés során összeszedegeti a maradékot. Carnell Williamsnek erre sincs nagy esélye: legelső meccsén repesztett egy 71 yardos touchdown futást, ám azóta több mint 30 meccsen egyszer sem sikerült hasonlót produkálni, leghosszabb futása azóta egy 38 yardos galopp volt.
Ráadásul ezek az adatok mind-mind a 2005/2006-os évadokból, pályafutása első két szezonjából származnak, amikor még egy sérülések előtti, száz százalékos formában játszó futótehetséget láthattunk, most pedig egy másfél éves kihagyás után visszatérő játékost fogunk a pályán köszönteni. Nem szabad tehát túlságosan nagy dolgokat elvárni Williamstől, az idei év amolyan akklimatizáló, visszaszoktató évad lesz, és ha minden ideálisan alakul, akkor a jövő évtől ismét teljes sebességgel száguldhat majd a Cadillac.
Idén azonban biztosan nem lesz egyetlen olyan meccs sem, ahol az egykori auburni futó átlépne a 100 yardos álomhatárt.

Gaál Sándor (gsn): Igen
Graham kiesése nagy csapás a Bucs számára, amely Gruden west coast offenséből adódóan elég sokat épít az RB-kre mind futójátékban, mind passzjátékban. Warrick Dunn bizonyítja idén, hogy korán írták le azok, akik az elmúlt években azt mondták a Falconsban nyújtott teljesítményét látva, hogy ideje visszavonulnia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy személyben képes lenne megoldani a futójátékot, tehát továbbra is nagy valószínűséggel ketten fogják megoldani az RB feladatokat (igaz, volt példa rá idén, hogy Graham FB volt, Dunn pedig RB). Tehát kell egy másik RB is a rotációba. A Bucs pár hete, amikor végleg csalódott Gruden a returnernek és WR-nek is draftolt Dexter Jacksonban, aktiválta a csapat practice squadjáról Clifton Smitht, aki kapott azóta néhány carryt RB-ként is. Ő azonban a továbbiakban is csak harmadik lesz. Elküldték Michael Bennettet, akire csak sérülések esetén számítottak amúgy is. Az, hogy elküldték, jel arra, hogy Williams készen áll a visszatérésre. A korábbi első körös pick, pedig igen jó képességű NFL RB volt súlyos, karrierveszélyeztető sérülése előtt. Első éve kiváló volt, utána azonban visszaesés következett. Sokat vártak tőle 2007-ben, de az az év túl hamar véget ért számára. Senki sem várja azt hogy azonnal rookie formáját hozza, de mindenképpen a csapat legjobb képességű futója még ilyen sérülés után is. A Bucs futói közül idén, annak ellenére, hogy osztoztak a carryken, három alkalommal 100 yard fölött teljesített az egyik, mindezt tíz mérkőzésen. Így, akárhogy nézzük, lehet esélye a fennmaradó haton Cadillacnek, hogy túllépje ezt a határt. Eleinte biztos kevesebbet fogják játszatni, de decemberben szerintem már egyértelműen ő lesz az, aki a több carryt kapja a backfieldben. A hátralevő hat ellenfélből egyik sem tartozik a jó futás elleni védelmek közé, védőfalaikat képesek lesznek a kiváló, és meglehetősen fiatal Tampa Bay falemberek elnyomni. Kivétel ez alól talán a Chargers. A Lions, a Saints, a Panthers, a Falcons és a Raiders ellen meglepő lenne, ha a csapat összességében 120-170 futott yard alatt maradna, és ebbe bizony igen könnyen becsúszhat egy 100 yard feletti produkció Cadillac Williamstől.