AFC West figyelő - 16. hét

Az AFC Westben egy fordulóval az alapszakasz vége előtt eldőlt, hogy 2003 után először ismét a Chiefs nyeri a csoportot. Kellett ehhez a Chiefs domináns győzelme a Titans ellen, de még inkább az ennél jóval meglepőbb Chargers vereség Cincinnatiben. A Chiefs 2-meccses előnye így ledolgozhatatlanná vált.

Ezzel egyidőben megszülettek a Pro Bowl szavazás eredményei, a divízió első körben 10 játékos juttatott be az idén ismét Hawaiin megrendezett all-star gálára. Hogy ez sok vagy kevés, azt döntse el mindenki maga, mindenesetre vannak vitatható választások, illetve feltűnő hiányzók is. Lássuk a neveket:

Denver Broncos:
Brandon Lloyd WR

Kansas City Chiefs:
Dwayne Bowe WR
Jamaal Charles RB
Brian Waters G

Oakland Raiders:
Richard Seymour DT
Nnamdi Asomugha CB
Shane Lechler P

San Diego Chargers:
Kris Dielman G
Antonio Gates TE
Philip Rivers QB

Többen elsőszámú tartalékok lettek, ami azt jelenti hogy amennyiben posztjukon a beszavazott játékos nem vállalja a szereplést, akkor ők veszik át a helyüket. Őket nem soroljuk fel, amennyiben bekerülnek, arról természetesen hírt adunk. Az oaklandi TE Zach Millert viszont megemlítjük, neki igen komoly esélye van az utazásra, mivel Antonio Gatesnek - és minden játékosnak - január 18-ig kell eldönteni, hogy vállalja e a játékot, és ez jelenlegi állapotában nála igencsak kétséges.

Denver Broncos

Tim Tebow megszerezte első győzelmét az NFL-ben, mindezt 17-0-ás hátrányból fordítva sikerült elérnie. A teljes objektivitás kedvéért hozzá kell tenni, hogy a Houston passz elleni védekezése talán a liga leggyengébbje, és ezt most is bizonyították, kiválóan asszisztáltak a comebackhez.

A meccs borzasztóan indult Broncos szempontból, az egyetlen ígéretesen alakuló drive-ban, amely nem puntal ért véget az első félidőben, Tebow dobta meg élete első NFL interceptionjét. Aztán a második félidőben elkezdte a Broncos megcsinálni azokat a playeket, amelyeket meg kellett, a védelem is a sarkára állt, 2 mezőnygólt engedélyezett csupán a Texansnak, ráadásul mindkettő 50 yard feletti volt, az egyik 57 yardjával Texans klubrekordot ért. Tebow passzolt egy TD-t Correll Buckhalternek, illetve futott is egyet, ezzel elérve az egypontos győzelmet.

Érdekesség, hogy a második számú QB nem Kyle Orton volt, aki azt mondta még a hét elején, hogy játékra alkalmas állapotban van. Ehhez képest még hátrébb csúszott a rangsorban, ami azért komoly arculcsapásként értékelhető a szinte egész évben Pro Bowl szinten játszó irányító számára. Bár 2011-ben 8,8 millió dollár jár neki másfélmilliós rosterre kerülési bónusszal egyetemben az augusztusban aláírt szerződése alapján, nincs biztosítva az, hogy nem fog cserét követelni ezek után Orton. Annál is inkább mert a Tebow-mánia teljes gőzzel tarol Denverben, Ortont pár hét alatt szinte teljesen elfelejtették az ifjú sztár kedvéért...

Brandon Lloyd a Houston meccsen is kiváló elkapásokkal mutatta meg, hogy miért ő a csapat egyetlen Pro Bowlere. Lloyd a jump ballok mestere (egyszerűen fogalmazva olyan passzok, amelyekért ugrani kell), nem hiába volt középiskolában háromszoros magasugróbajnok. 8 hihetetlenül inkonzisztens év után idén beérett, és kedden egy konferenciahívásban nem is rejtette véka alá véleményét előző csapatairól (Bears, 49ers, Redkins). Egy kérdésre, mely szerint szeretne e rákacsintatni ezekre a csapatokra, és azt mondani, hogy "én megmondtam", nemes egyszerűséggel annyit mondott: "No, i want to say, 'Fuck you' and I mean that in the most professional way". A fordítást mellőznénk.

A Denvernek még a Chargers elleni meccse van hátra, ha győznek, elkerülhetik azt, hogy 12. vereségüket begyűjtve a franchise történetnek leggyengébb szezonját produkálják 2010-ben.

Kansas City Chiefs

A Chiefs esélyt nem adott a Titansnek arra, hogy ünneprontók legyenek, megőrizték veretlenségüket a szezon előtt felújított Arrowhead stadionban.

Matt Cassel ismét kiváló produkcióval állt elő, szinte minden harmadik kísérletét megoldotta a még mindig lábadozó QB, a vakbélműtét óta eltelt 18 nap még mindig nem egy megnyugtató időtartam. Főleg a sceren passzok működtek kiválóan, érdekes módon első playként egy fake screenel készítették elő a talajt, amelyből Dwayne Bowe rögtön 21 yardot hozott. Bowe-nak volt egy visszafogottabb periódusa idén nem olyan régen, de mostanában ismét hihetetlenül hasznosan játszik. A TD-elkapása eszméletlen volt, 5 védőt vert meg a play során. Emellett kiváló blokkokkal is segítette Jamaal Charlest és Thomas Jonest, játékának ezen aspektusát nem sűrűn szokták kiemelni, pedig Bowe az egyik legjobban blokkoló WR az NFL-ben. Ha már Thomas Jones szóbas került: a veterán futó egyre inkább hátulütő, mint megbízható társ a backfielden. Ezen a meccsen pontosan annyi first downja volt mint fumble-je, kettő. Hat mínuszos futása volt, egyetlen "rendes" futása 14 yardos volt. Ehhez képest Charles 13 futásból hozott 5 first downt, de most főleg a passzjátékban mutatta meg sokoldalúságát, 2 TD-t is elkapott. Említsük meg a skill playerek után a center Casey Wiegmannt, aki akár az állandóság szobra is lehetne, sorozatban 10 000. snapjét adta fel a meccsen. Wiegmann nem egy nyilvánosságot kedvelő falember - melyikük az? -, ő a csapatjátékos prototípusa, állhatatosságával, önzetlenségével minden társa tiszteletét kivívta. 15. évét tölti az NFL-ben a 37 éves Wiegmann, 10 éve nem hagyott ki meccset az egyik legkomolyabb fizikai igénybevétellel járó poszton... Szimbolikusan is értelmezhető, hogy egy olyan játékos is nagyot játszott, aki Wiegmann NFL-karrierje kezdetekor még az általános iskolát kezdte meg. Eric Berry fokozatosan fejlődik az év során, most egy szenzációs interception return TD-vel mutatta meg magát .

Pénteken érkezett a hír, hogy Charlie Weis majdnem bizonyosan elhagyja egy - igen sikeres - év után a Kansas City kötelékét, és elvállalja a Florida Egyetem támadókoordinátori állását. Ez némi hitelt ad azoknak az egész évben keringő pletykáknak, amelyek szerint Todd Hely és Weis között nem a legfelhőtlenebb a viszony. Az ESPN újságírója, Chris Mortensen értesülései szerint amennyiben valóban elvállalja a munkát a Gatorsnél, a playoffot még mindenképpen végigviszi a csapattal.

A Chiefs tehát bent van a rájátszásban, ugyanakkor még van tétje az Oakland elleni meccsnek a hétvégén. Egyrészt a hazai veretlenség megőrzése is fontos lenne, másrészt amennyiben a Chiefs kikap, és a Colts nyer a Titans ellen, akkor nem a Jetset, hanem a Steelers, Ravens páros egyikét fogadja majd a rájátszás elős körében a Chiefs hazai pályán. Todd Haley is elmondta, nem szándékozik pihentetni a kezdőket, ugyanakkor azért valószínű, hogy nem is fognak mindent bevetni a győzelem érdekében.

Oakland Raiders

A Raiders a Colts elleni hazai finálé megkezdése előtt már tudhatta, hogy a Chiefs győzelmével elszálltak esélyei a playoffra, tehát tétje már nem volt a mérkőzésnek az Oakland számára. Ennek ellenére igen izgalmas találkozót láthattunk, amelyen végül Peyton Manning zsenije felülkerekedett a hazaiakon.

A meccs az immáron szokásosnak mondható Jacoby Ford nagy playjel indult, a most már a draft egyik legnagyobb stealjének is titulálható rookie ismét TD-re hordta vissza a nyitó kickoffot, ezzel a szezonban már három kick return TD-je született. Ford annak köszönheti hogy nem lett Pro Bowler, hogy viszonylag későn kapta meg a visszahordó szerepkört, illetve hogy rookie-társa, Marc Mariani, a Titans visszahordója - aki nem játszik Forddal ellentétben az offense-ben - a puntokat is megkapta, és ebben a műfajban is ért el egy TD-t. Ezzel együtt Ford nagyon hasznos tagja lett a Raidersnek már első évében, igen szépen rácáfolt azokra a kritikusokra, akik őt inkább sprinternek, mint focistának tartották. Szükség is volt idén Ford berobbanására, hiszen Darrius Heyward-Bey még mindig minősíthetetlenül gyenge teljesítményt nyújt draftpozíciójához képest - persze az 1/7-ről nem ő tehet, hanem a Raiders -. DHB 61 neki szánt passzból mindössze 26-ot kapott el, 5 dropja is van. Ez főleg annak fényében nevetséges, hogy a csapat az év elején nagy hangú közleményben jelentette ki előre ivva a medve bőrére, hogy nekik volt igazuk Beyjel kapcsolatban, és idén mindenki meglátja hogy mi lett belőle... Ismerve a Raiders legtöbb korai választottjának elmúlt évekbeli sorsát, könnyen elképzelhető persze hogy 2011-ben, harmadik évében fog tényleg nagyot alkotni, követve Darren McFadden idei, vagy Nnamdi Asomugha 2006-os példáját.

A meccsen Raiders részről a leginkább meglepő az volt, hogy abszolút nem erőltette a futásokat Hue Jackson, az első félidőben főleg Jason Campbellre és a passzjátékokra hagyatkozott az OC, de ezek segítségével nem igazán sikerült komoly előrehaladást elérni, a Ford TD-n kívül csak Sebastian Janikowski mezőnygóljaival tudtak pontokat szerezni. A Pro Bowl tartalék Janikowski egy 59 yardos mezőnygólt is bevágott, ami a franchise történetének második leghosszabb field goalja volt. A második félidőben aztán elkezdett kapaszkodni a Raiders, de már túl későn sikerült elindítani az offenzívát, és a meglepően jól futó Colts offense le tudta járatni az órát nem utolsó sorban Manning hihetetlenül pimasz utolsó playével, amelynek során az eredeti játékot egy naked bootlegre változtatva és első szándékból futva - Manning ilyet soha nem csinál - az end zone előtt becsúszott, elvéve magától egy TD-t azért hogy le tudja járatni az órát térdelésekkel. 191 futott yardot engedett a Richard Seymourt hiányoló Raiders front Dominic Rhodeséknak - retróérzése lehetett a Colts szurkolóknak a hó elején leigazolt Rhodes láttán; a Manning, Wayne, Rhodes trió már 2001-ben is együtt húzta az igát Indianapolisban.

A Raiders végrehajthatja azt a történelmi tettet, amelyet az 1970-es egyesítés óta senki nem tudott megcsinálni, persze nem is akart: úgy söpörhetik a csoportot, hogy közben nem jutnak a rájátszásba. Az esetleges győzelemmel a Raiders 6-0 lenne a csoportban, és 2-8 a többi ellenféllel szemben (más AFC-s csapatot nem is tudott megverni a Raiders). Persze ehhez lesz egy-két szava a Chiefsnek, amely nem egyik legfőbb riválisa ellen szeretné elveszíteni hazai veretlenségét.

San Diego Chargers

Idén nem lett feltámadás, elszenvedte második decemberi vereségét is a Chargers, ezúttal talán még meglepőbb módon: az a Bengals verte meg őket, amely idén mérhetetlenül alulteljesített, és a meccs előtt két győzelemmel állt csupán.

A Bengalsben idén először nem játszott a TO-Ocho páros egyik tagja sem, ez pedig lehetőséget adott az eddig a veterán WR-ek miatt csupán epizódszerepre kárhoztatott Jerome Simpsonnak arra, hogy megmutassa magát. Simpson a forduló egyik legjobb WR-teljesítményét mutatta be az eddig idén kifejezetten jól játszó San Diego secondary ellen. Mind Quentin Jammer, mind Antoine Cason követett el sorsdöntő hibákat, és a safetyk sem voltak a helyzet magaslatán, Simpson mellett a rookie Jermaine Gresham is komoly nehézségeket okozott a védelemnek. A 34 bekapott pontot nem sikerült ellensúlyoznia az offense-nek, a Bengals gameplanje láthatóan arra épült, hogy elvegyék a hosszú passzok lehetőségét Philip Riverstől, akinek ismét hiányzott elkapói közül Malcom Floyd és Antonio Gates. Egészen pontosan háromszor dobott csak 20 yard fölötti passzt Rivers, és ezek mindegyike incomplete lett, leghosszabb sikeres átadása 19 yardos volt. Ezzel együtt a rövidebb passzokat azért sikeresen oldotta meg az irányító, nem lehet az ő nyakába varrni a vereséget. Annál inkább elgondolkodtató az a drive, amelynek végén a Bengals 1-yardosáról jöhetett a Chargers, és a liga rövidyardos szituációkban leggyengébb védelme ellen sorozatban három futásból sem sikerült TD-t elérni, és kénytelen volt 4-re field goalt rúgatni Norv Turner. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkora már elvesztette a csapat Mike Tolbertet, akivel talán könnyebben boldogultak volna ebben a szituációban. Tolbertet az első félidőben ütötte ki Reggie Nelson, ezután percekig feküdt a földön a futó. Szerencsére nagyobb volt az ijedelem, mint a tényleges baj, Tolbert végül "csak" kificamította a nyakát és a válla zúzódott meg. Ez igen rosszkor jött Tolbertnek, akivel ezután vélhetően revideálja álláspontját a csapat a hosszútávú szerződést illetően. Jövőre RFA lesz a játékos, valamelyik taget minden bizonnyal meg fogja kapni, de ezek után valószínűleg előbb bizonyítani kell, hogy sérülése nem fogta vissza, mielőtt megkapja a hőn áhított "rendes" szerződést. Tolbertet a térdsérüléssel bajlódó Stephen Cooperrel együtt IR-re rakta a csapat, a helyükre az RB Curtis Brinkley és a LB Darry Beckwith érkezett a practice squadból.

A Chargers tehát 4 év után először nem lesz ott a playoffban, a szezon eleji szerencsétlenkedést, a folyamatos special team bakikat végül nem tudta túlélni a csapat. A klub elnöke, Dean Spanos elmondta, hogy Norv Turner HC és A. J. Smith general manager állása biztos, jövőre is velük számol a klub. A Chargers a Broncos ellen zárja a szezont, minden bizonnyal szeretnének szépen búcsúzni a 2010-es szezontól hazai pályán.