Super Bowl LII beharangozó #2: A skill playerek
Super Bowl felvezetőnket az elkapókkal, a tight endekkel és a futókkal folytatjuk
A Patriots játékosa, Rob Gronkowski az előző cikkünk egyik főszereplőjéhez, Tom Brady-hez hasonlóan nem igényel különösebb introdukciót annak, aki az előző néhány szezonban látta a csapatot játszani (sőt már magyar nyelvre lefordított önéletrajzi könyve is megjelent!). Nem túlzás kijelenteni, hogy ő posztjának - talán minden idők - legjobbja, hiszen nem elég, hogy az elkapásoknál szinte megállíthatatlan, ha arra kerül a sor, blokkolni is hibátlanul képes. Gronk 2010-ben került a ligába második körösként, és kezdetben arról volt híres, hogy a tragikus sorsú Aaron Hernandezzel milyen bámulatos duót alkotnak. Ezután azonban teljesen ellentétes irányt vett a pályafutásuk, egykori csapattársával ellentétben Gronk az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb figurájává vált. Gronk már az Arizona egyetemen is megmutatta, hogy termetéből kifolyólag milyen erős játékos és a sebessége is kiváló. Nem véletlenül döntött meg majdnem minden csúcsot már második NFL-es szezonjában: a legtöbb tight endek által elkapott yard és touchdown egy szezonban rekordját is ő tartja. Gronkot valószínűleg Malcolm Jenkins őrzi majd a Super Bowlon, akinek nyilván nem lesz könnyű dolga, viszont az utóbbi években bizonyította, hogy képes lehet lefékezni a félelmetes ellenfelét. A második számú tight end Dwayne Allen, akit a szezon előtt a Coltstól szerzett meg egy csere keretében a Patriots. Ő inkább szituációs játékos, passzjátékoknál inkább blokkolásra, mint elkapásra használják. A depth chart alján jelenleg az újonc Jacob Hollister van, aki a speciális csapatrészben vállal fontos szerepet, a támadásoknál nem jellemző, hogy túl sok szóhoz jutna.
A Patriots passzjátéka alapvetően Gronkowskira, valamint a gyors passzokra épül, az elkapók között pedig – Julian Edelman hiányában – Brandin Cooks-t és Danny Amendola-t érdemes kiemelni. Cooks az Oregon State egyetemre járt, ahol 2013-ban elnyerte az egyetemi játékosok között a legjobb elkapónak járó Biletnikoff díjat, aztán az első kör közepén a Saints vitte el, ahonnan három sikeres szezon után a Patriotshoz került egy csere következtében. Sokatmondó statisztika, hogy a fürge elkapó sorozatban három ezeryardos szezonon van túl. Danny Amendola NFL-es pályafutása összekapcsolódik a jelenlegi ellenféllel, mivel a 2009-es holtszezont az Eaglesnél töltötte, viszont az edzőcsapatból később elvitte a Rams, ahonnan meggyőző teljesítménye miatt néhány szezonnal később a Patriotshoz került. Amendola nagyon hálás, amiért esélyt kapott a Patriotsban: évről évre több millió dollárt enged a fizetéséből, hogy más csapatrészekre is jusson pénze a csapatnak.
Kettejükön kívül muszáj megemlíteni Chris Hogant, aki az alapszakaszban sokat volt sérült, de a rájátszásra visszatért, majd a Tennessee ellen csinált is egy touchdownt. Phillip Dorsett a Colts első köröseként nem volt meghatározó, ezért szintén csere keretében került a Patshez, ahol egyelőre epizodista, viszont a hozzá hasonló játékosok szoktak előkerülni a nagy meccseken. Sebességéből kifolyólag meglepetést is okozhat az Eagles védelmének. A depth chart alján a Clevelandből összeszedett Kenny Britt és a Tampa Bayből érkező Bernard Reedy szerepel, de nem valószínű, hogy őket Brady tömné a labdákkal.
Szinte biztosan pályán lesz viszont az a Dion Lewis, akit 2011-ben Andy Reid draftolt Philadelphiában LeSean McCoy cseréjének. Itt eleinte a visszahordásoknál kapott lehetőséget, majd Cleveland és Indianapolis érintésével került a Patriotshoz. Itt a súlyos sérülései ellenére sikerült meghatározó játékossá válnia, az idei pedig élete legjobb szezonja. 896 futott yard mellett 214-et el is kapott, jóllehet az ő jelenléte a számokon kívül azt is jelenti, hogy egy újabb playmakert tud Bill Belichick pályára küldeni. Lewist gyors irányváltásai és ügyes kezei miatt borzasztó nehéz levédekezni. A Bengalstól megszerzett Rex Burkhead Hoganhez hasonlóan sokat volt sérült, azonban a döntőn valószínűleg játszik. Ő a backfieldről indulva sokoldalúságával hozhatja kellemetlen helyzetbe a Philly védőit. Nem szabad megfeledkezni a tavalyi döntőn szinte a semmiből előhúzott James White-ról sem, az ő célja, hogy a tavalyi 3 touchdownját megismételje. A színvonalat emeli a fullback James Develin, akit idén a Pro Bowlba választottak, és ő is már kétszeres Super Bowl győztes. Futó poszton a depth chart alján Brandon Bolden szerepel, aki inkább a special teamben jut szóhoz, a nyitófordulóban 3 touchdownt futó Mike Gillislee pedig az utóbbi időben inaktív, így vasárnap sem valószínű, hogy nevezi Belichick a meccsre.
Az Eagles szintén sokoldalú és mély elkapó- és futósorral rendelkezik, mint az ellenfele. A tight endek közül az első számú Zach Ertz, aki a legtöbb labdát kaphatja. Ertz a Stanfordra járt, ahol 2011-ig Andrew Luck dobált neki, majd 2013-ban jelentkezett a draftra, ahol a második körben csapott le rá az Eagles. Ertz stílusát tekintve Gronkowskihoz nagyon hasonlító játékos. Az Eagles keretéből neki van ebben a szezonban a legtöbb elkapása, a legtöbb elkapott yardja és a második legtöbb touchdownja. A 27 éves tight end az egyik legpontosabb útvonalfutó játékos a ligában, ami sok segítséget jelenthet Nick Folesnak. Nem szabad elmenni szó nélkül a veterán Brent Celek mellett sem, aki jelenleg elmondhatja magáról, hogy a legrégebb óta tagja az Eaglesnek. Celek szerepe sokat alakult az évek során Phillyben, eleinte rengeteg elkapást és yardot jegyzett, mára inkább a blokkolási képességeit használják igen hatékonyan. Az ő feladata általában a fal szélén megtartani a védőt, besegíteni a tackleknek. Nyilvánvaló, hogy egy igazi csapatemberről van szó, akinek az egyéni elismerés másodlagos. Szerencsés helyzetben van az Eagles a téren is, hogy a csapat harmadik számú tight endje Trey Burton, akinek a jelentősége a passzjátékoknál kerül előtérbe. Burton egy biztos kezű, nagyobb testű elkapó tight end, aki eme kvalitásait kihasználva 5 touchdownt szerzett a szezonban.
Alshon Jeffery Chicagóból érkezett Philadelphiába a szezon előtt egy egyéves szerződés keretében, azonban a teljesítménye meggyőzte a vezetőséget, ezért az év közepén máris több évre hosszabbítottak vele. Nem hiába, hiszen a rájátszásban a Falcons ellen már megmutatta, hogy lehet rá számítani, a Vikings ellen pedig két touchdownt is elkapott. Jeffery egyébként a Patriots cornerbackjének, Stephon Gilmore-nak volt a szobatársa a South Carolina egyetemen, így kettejük párharca mindenképp kiemelendő. A másik elkapó pozícióban a Super Bowl győztes Torrey Smith, aki már tudja, hogyan kell megverni a Patriots-t. A San Francisco-i kitérővel Philadelphiába igazoló WR a 2013-as AFC döntőn 69 yardot szerzett a jelenlegi ellenfél ellen. Smithnek nincs olyan jó éve, mint várták, jónéhány elejtett labdája ellenében viszont a hosszú játékoknál még mindig szívesen fordul hozzá az aktuális irányító. Foles a Vikings ellen is megtalálta egy 41 yardos bombával, ami a meccs egyik legszebb jelenete volt. A belső elkapó a harmadéves Nelson Agholor, aki az első két szezonjában nem volt valami meggyőző, azonban 2017-ben több yardot és touchdownt szerzett, mint az első két évében összesen. Agholor egy gyors játékos, a rájátszásban néhány trükkös futásnál ezt a tulajdonságát szívesen kihasználta Doug Pederson. Hármukon kívül a magas újonc Mack Hollins felé mehet még labda, akinek tavaly Mitch Trubisky dobált a North Carolinán, a következő szezontól pedig nincs kizárva, hogy Torrey Smith helyét veszi át az Eaglesben.
LeGarrette Blount tavaly a Patriots-cal nyerte második Super Bowlját, most az Eagles running backjeként kap szerepet. Blount egy nagyobb linebacker méreteivel rendelkezik, testi erejét első sorban a belső futásoknál és a kemény rövid yardos játékoknál használhatja ki Pederson. Az utóbbi hetekben 10 cipelés körül kapott, hasonló mennyiségre számíthatunk ezen a meccsen is. A Philly igazi első számú running backje persze a szezon közben megszerzett Jay Ajayi, aki Londonban született, majd a Boise State egyetemen nyújtott maradandót nem csak az uborkalé ivással, de a játékával is. Ajayi egy olyan futó, amilyen LeSean McCoy óta nem volt Philadelphiában, nagyon mozgékony játékos, aki türelmes és jól lát a pályán. Hogy egy ilyen futót meg tudott szerezni az Eagles szezon közben, akit ráadásul főként a rájátszásra állítottak be első számú backnek, új löketet adott a csapatnak. Hasonlóan hasznos tagja a keretnek az újonc Corey Clement, ő szinte egy személyben testesíti meg a Philadelphia Underdogs együttesét. Clement draftolatlan újoncként, a depth chart legaljáról küzdötte fel magát a running back rotációba, kiszorítva Wendell Smallwoodot és Kenjon Barnert. Szerepe főként a harmadik downokon hangsúlyos, tekintve, hogy milyen jól teljesít az elkapásoknál és az irányító megvédésénél. Clement a posztján csupán harmadik számú, viszont – a fent tárgyalt Burtonhöz hasonlóan – 6 touchdownt jegyez az idei szezonban.
Nehéz lenne állást foglalni, melyik csapatnál van az előny a támadó skill pozíciókat tekintve. Ami Rob Gronkowski, Dion Lewis és Brandin Cooks az egyik oldalon, az a másik oldalon Zach Ertz, Jay Ajayi és Alshon Jeffery. Azt azért ki lehet jelenteni, hogy a védőknek volt már könnyebb dolga is a szezonban.
Szerző: Szőke Ádám (mustaine)
Hozzászólások
<