2011 Rose Bowl

A Rose Bowl – hivatalos nevén Rose Bowl Game presented by VIZIO – a college football fontos tradícióinak egyike, megkülönböztetett rangját a "The Granddaddy of Them All" jelző is mutatja. Ez volt a legelső Bowl mérkőzés, az ún. East-West Football Game 1902-ben tette az első kísérletet kelet és nyugat összekapcsolására, és bár ez a próbálkozás akkor hamvába holt, az 1916 óta megszakítás nélkül évente megrendezett esemény hatalmas szerepet játszott az Államok históriájában. Annyi emlék és érdekesség köthető a Rose Bowlhoz, hogy legyen akármilyen párosítás (általában a Pac-10 és a Big Ten csoportok győztesei kapnak meghívót), helye a versenynaptárban nem kérdőjelezhető meg. Sajnos ezt a felfogást nehéz átcsempészni hazánkba, ahol még ott tartunk, hogy a Bowlok rendszere "átláthatatlan", holott történjék bármi, az amerikaifocival egy kicsit is barátságban levő nézőnek ideális esetben a Rose Bowl kötelező program kellene, hogy legyen.

 

 

RÖVID TÉNYEK:

Mikor? 2011. január 1-jén, magyar idő szerint 23 órától az ESPN-en és itthon az ESPNA America csatornán. A kommentátor Brent Musburger és Kirk Herbstreit, a riporter az oldalvonalaknál Erin Andrews lesz

Kik? A Big Tenben három csapatot koronáztak bajnokká, ezért az utolsó BCS rangsor döntött a Rose Bowl részvevő kilétéről, és a választás a Wisconsin Badgers-re esett. Az ellenfelük nem a Pac-10-ből érkezik, mert az első helyezett Oregon a nagydöntőbe került, így az új megállapodás értelmében a legjobb non-BCS-es, a TCU Horned Frogs foglalhatta el a helyet. A TCU és a Wisconsin eddig egyszer, 1970-ben találkozott, és 14-14-es döntetlent játszottak.

Hol? Stílusosan a Rose Bowl stadionban, a kaliforniai Pasadena városában. Maga a Rose Bowl olyan népszerűvé vált az 1920-as évek elejére, hogy kinőtte az átmenetileg használt Tournament Parkot. Az 1923-as RB-t már itt tartották, 1932-re több mint 83 ezresre bővítették, 1973-ban 106,809-en voltak a helyszínen, ez máig élő rekord. Biztonsági okokból később mérsékelték a kapacitást, jelenleg 88,500 a férőhelyek száma. A UCLA Bruins hazai pályája, és az 1994-es labdarúgó vb-döntőnek is az otthona volt.

Mennyiért? Elképesztő pénzek mozognak az NCAA-ben, és a BCS-t támadás leginkább a pénzek egyenlőtlen elosztása miatt éri. Például míg a Big Tenben a Wisconsinnal holtversenyben élen záró Michigan State-nek be kell érnie a Capital One Bowl szereplésért járó 4.25 millió dollárral, addig a Badgers és a TCU 18-18 (!) millióval gazdagodik

 

 

A ROSE BOWL – Egy kis történelem:

Ahogy említettük, a Rose Bowl születése 1902-re datálódik, de a mérkőzés ez idő tájt még a Tournament of Roses, egy nagyszabású újévi ünnep egyszeri, kiegészítő programja volt. A "Rózsák parádéját" a debreceni virágkarneválhoz lehet hasonlítani, a hajdúsági fieszta mintegy másfél évtizeddel követte 1905-ben a Tournament of Roses-t, amely mindmáig az évköszöntő szerepet tölti be odaát, százezrek tekintik meg a helyszínen és a tévében. 1902-ben a korszak csapata, a Fielding Yost vezette Michigan Wolverines 49-0-ra verte Yost néhai tanítványait, a Stanford Cardinalt, és ez a kiütés megijesztette a szervezőket. Szerencsére a "Tournament of Roses football game" helyett futtatott ló-, kutya- és struccversenyek nem bizonyultak hosszabb távon eléggé közönségcsalogatónak, és 1916-ban újra előkerült a disznóbőr. 1923-tól már az erre a célra felépített Rose Bowl fogadta a feleket, kialakult hagyományként egyet nyugatról, egyet keletről (vagy éppen délről, 1926-ban az Alabama, 1940-ben a Tennessee tett emlékezetes túrát). 1916 óta csupán egyszer nem Pasadenában rendezték meg, 1942-ben. Japán 1941. decemberében megtámadta Pearl Harbort, és a nyugati parton eluralkodott a káosz, de a Rose Bowl nem maradt el, csak North Carolinába, Durhambe költözött.

1946-ban írta alá a Big Ten és a PCC (a Pac-10 elődje) azt a paktumot, mely értelmében a csoportok győztesei automatikusan kvalifikálják magukat a Bowlra. Ez néhány kiegészítéssel napjainkig ugyanúgy érvényben van, és ennek köszönhetően láthattunk olyan klasszikusokat, mint a '63-as USC-Wisconsin vagy az 1997-es Ohio State-Arizona State. A BCS bevezetése némiképp befolyásolta a helyzetet, így lehetett mondjuk a 2006-os Rose Bowl a 2005-ös bajnoki döntő, a felejthetetlen Texas-USC, és ezért kaphat lehetőséget most egy másik texasi alakulat, a TCU a Mountain Westből, hogy részese legyen az illusztris történelemnek.

 

 

A CSAPATOK:

 

TCU Horned Frogs

 

Út Pasadenába:

Látszólag a Frogs könnyed útvonalat tett meg a 12-0-ig, ám a sikerek gyökeréig jóval mélyebbre kell ásnunk. A TCU a poklok poklát is megjárta már, 1961 és '97 között 30-szor (!) zártak negatív mérleggel. A fordulat 1998-ban következett be és 2002 óta rendszeresen a ranglisták visszatérő vendégei. Sorozatban másodszorra zárnak hibátlan alapszakaszt, bár veretlenül legutóbb 1938-ban, a Heisman-díjas Davey O'Briennel a soraikban végeztek (és lettek abban az évben ligaelsők). 2010-ben a Rose Bowlig két kiemelt (az Oregon State a nyitó hétvégén és a Utah) és két texasi (a Baylor és az SMU) csapaton verekedték át magukat, ám az Oregon State-en és az SMU-n kívül csak a San Diego State tudott egyáltalán rájuk ijeszteni.

 

Offense:

Non-BCS-esként a statisztikák félrevezetőek lehetnek, de annyi bizonyos, hogy a TCU támadósora az egyik legjobb az első osztályban. Az irányító Andy Dalton negyedik éve kezdő, ezalatt több meccset nyert, több yardot és TD-t passzolt, mint előtte bárki az iskolában, megelőzve O'Brient és Sammy Baugh-t is. Nem az a fajta QB, akiről ódákat zengenek a sajtóban, a szükségeset hozza, kevés hibával. A spread offense inkább a futásokra építkezik, noha fullback és tight end helyett is általában WR-ek vannak a pályán (a TE Evan Frosch kizárólag plusz blokkolóként van jelen), így kiszélesítve a területet. A no.1. futó az 1000+ yardot teljesítő sophomore, Ed Wesley, a fiatal backfield tagja még a sophomore Matthew Tucker és az újonc Waymon James. Az elkapóknál sincs sztár, Jeremy Kerley-t és Jimmy Young-ot szokás kiemelni, érdekes módon a freshman Josh Boyce-ról (és Bart Johnsonról) kevesebbet beszélnek, mégis Boyce vezet elkapott yardok tekintetében, 602-vel. A fő erősség a támadófalban lakozik, az LT Marcus Cannon és a center Jake Kirkpatrick a húzónevek. Cannon idén került át jobbról a vakoldalra, miután 2009-ben egyetlen sacket sem engedélyezett. A profiknál hatalmas termete, ám viszonylagos lomhasága miatt guard lehet. Kirkpatrick decemberben megkapta a Rimington Trophy-t, pedig tavaly játszott először centerként, és a középiskola utolsó évében kezdett el egyáltalán az amfocival foglalkozni. Az RG posztot Josh Vernon, az RT posztot Zach Roth tölti be, a left guard Kyle Dooley az egyedüli nem végzős abban az OL-ben, mely csupán kilencszer kapitulált.

 

 

Defense:

A támadósor is nagyszerű, de a prímet egyértelműen a védelem viszi. A 4-2-5-ös alapformációt használó nickel defense magasan az éllovas a meccsenkénti 215.4 yardos átlaggal, ez 35-tel kevesebb, mint a második Ohio State mutatója. Ráadásul a védekezés mindkét elemében kiemelkedőek, passzok ellen a legjobbak, futásoknál csak a Boston College és a West Virginia előzi be a TCU-t. Jeremy Hughes draftolása nem okozott visszaesést a védőfalban, köszönhetően a defensive end Wayne Daniels-nek (12 tackle for loss és 6.5 sack). DE-párja az újonc Stansly Maponga, a két belső ember az NT Kelly Griffin és a DT Cory Grant, ők szürke eminenciások. A két linebacker viszont a D# lelke és motorja, Tanner Brock és Tank Carder. Brock a tacklegyáros, Carder inkább coverage-ben jeleskedik. Utóbbi úgy teszi ezt, hogy fiatalabb korábban óriási BMX-es tehetségnek indult, de a VB-címet követően a csúcsról vonult vissza, hogy más sportban is az élre törjön. A hátsó ötös legnagyobb egyénisége a free safety Tejay Johnson, aki Patrick Peterson és Prince Amukamara mögött a harmadik lett a Thorpe Award szavazásán. Három interceptionnel vezeti a házi rangsort, levédekezett passzokban a CB Jason Teague jár az élen, a secondary-ben a szerelés a strong safety Colin Jones-nak megy a legjobban. A másik CB Greg McCoy, a nickel/weak safety Alex Ibiloye.

 

Special Team:

A visszahordói feladatokat kickoffnál és puntnál az elkapó Jeremy Kerley látja el, fantasztikusan. KR-ben és PR-ben is top17-es, ezt rajta kívül csak a UTEP-es Marlon McClure mondhatja el magáról. A punter Anston Kelton majdnem 100 fonttal súlyosabb a kicker Ross Evans-nál és a kickoff specialista Kevin Sharples-nél, ami nem csoda, DE-ből képezték át. Átlaga 42.2 yard. Evans 13 FG-ből 11-et értékesített, a long snapper Daniel Shelley.

 

Az edzők:

Gary Patterson tizedik idénye ez főedzőként, 2000-ben lett az Alabamához távozó Dennis Franchione utódja. Előtte két évig DC volt, a hangsúly nála tehát a védelemre helyeződik. A mostani DC, Gary Bumpas azonban már 1982-ben dolgozott vele együtt (a TCU 2003 óta foglalkoztatja), és ez a jó kapcsolat eredményezi a kiváló D#-t. Patterson stábjának a kezdetektől tagja a co-OC Jarrett Anderson, a safety coach Chad Glasgow, a TE/special team coach Dan Sharp, a másodedző Eddie Williamson (a támadófalért is felelős Williamson novemberben szívinfarktust szenvedett) és az erőnléti edző Don Sommer.

 

 

Wisconsin Badgers

 

Út Pasadenába:

Az Ohio State elnöke pár héttel ezelőtt felháborodottan nyilatkozott a non-BCS csapatok gyenge menetrendjéről, ám őszintén szólva a Badgers sem a felhozatalra lehet büszke, hanem arra, ahogy azt abszolválták, és az idény fele felett még így is szemet kell hunynunk. A San José Staté-t és az Arizona State-t borzasztó nehezen gyűrték le, a Michigan State-től egyenesen kikaptak, majd hiába a Minnesota elleni javítás, az az 5-1 nem igazán festett szépen. Az akkori első Buckeyes-t fogadva viszont megtört a jég, amire rátett egy lapáttal az Iowa otthonában jókora mázlival behúzott rangadó, és onnantól nem volt megállás, összeállt a gépezet, és ennek a Purdue, az Indiana 83-20!), a Michigan és a Northwestern (70-23!) látta kárát. Bár a BCS rangsorban a számítógépek nem veszik figyelembe a számszerű eredményeket, az emberi szavazók persze igen, ez a fő oka, hogy megelőzve az OSU-t és a Spartans-t a wisconsiniak repülhettek Kaliforniába.

 

Offense:

Jóllehet az előrepassz "kiötlője", Bradbury Robinson egy évig a UW-ra járt (1903-ban, első passzt 1906-ban adta), az egyetem sosem irányítóiról volt nevezetes, hanem kőkemény futójátékáról és falembereiről, és ez 2010-ben sincs másképp. A QB Scott Tolzien az első osztály leghatékonyabb QB-ja (74.3%-os pontosság) és passer ratingben iskolarekorder lesz (sokatmondó, hogy Jim Sorgi-t taszítja ezzel a második helyre...), de minden valamirevaló elemzés a futókkal és a fallal foglalkozik, mikor a sikerek kulcsa van terítéken. Főképp a támadófal, mely a kiváló RB, John Clay kiválását is elbírta, és akkor még finoman fogalmaztunk, a junior Clayhez hasonlóan az újonc James White és a sophomore Montee Ball is 800 yard felett futott. Clay azóta felépült, így a Rose Bowlon egyedülálló módon egy ténylegesen háromfejű futószörnyet láthatunk. A Power I sémában mondjuk elképzelhetetlen, hogy egyszerre mindhárman a pályán legyenek, az éppen aktuális szituációban lehetőséget kapó egy, esetleg kettő RB előtt egy FB blokkol, rendszerint Bradie Ewing. A TE-kre itt a TCU-énál jóval nagyobb szerep hárul, Travis Beckum és Garrett Graham méltó utódja produktivitásban Lance Kendricks. aki több elkapással bír idén, mint a két legjobb WR, Nick Toon és Isaac Anderson. Azonban ahogy az megszokott, mindennek az alapja az OL, és e biztos építmény pillére két All-American, a tackle Gabe Carimi és a guard Ben Moffitt. Ez csak annyiban sántít, hogy Carimi és Moffitt egyaránt a bal oldalon játszik, a két végzős önmagában tehát semmit nem tartana a sophomore RT, Ricky Wagner, a center Peter Konz (ő a magyaros nevű Bill Nagy-ot helyettesítette és váltotta), illetve a junior RG, Kevin Zeitler nélkül. Ez az ötös a falmunka csimborasszóját mutatja be.

 

 

Defense:

A 4-3-as védelem is rakkolós, a csapatérdeket előtérbe helyező játékosokból áll, melynek vezére a junior DE, J.J. Watt. Mottója ez: "álmodj nagyot, dolgozz keményen", ami Watt szájából hitelesen is hangzik. 2007-ben még a MAC-os Central Michigannél volt 210 fontos tight end, míg 2010-ben 290 fontos defensive endként a Big Tenben csinált 20.5 tackle for loss-t, 7 sacket, 3 kiharcolt fumble-t, 3 blokkolt rúgást és 10 QB siettetést. Több szóló szerelése van, mint az OLB Blake Sorensennek - a korábbi középiskolai Mr. Minnesotának, akivel anno egy edzőtábor erejéig együtt is edzett -, holott Sorensen is kezdő az ILB Culmer St. Jean és az OLB Mike Taylor mellett. Az kijelenthető, hogy Chris Borland sérülését az LB-egység igen megsínylette, ha a védőfalban Watt, a másik DE Louis Nzegwu vagy a DT Patrick Butrym nem tudott szerelni, akkor a DB-knek túlságosan gyakran kellett besegítenie. Harmadik kísérleteknél, egyértelmű passzjátékoknál sokszor használják a "Badger package"-t, 4-3-ról 3-3-5-re módosul ilyenkor a formáció (a negyedik starter DL az újonc DT, Jordan Kohout, érdemes figyelni rá). A secondary négy kezdő tagja a végzős strong safety, Jay Valai (vérbeli hard-hitter, de most roppant jól jött neki a Rose Bowl megelőző egy hónapos szünet, hogy részleges bicepszszakadását kúrálhassa), a free safety Aaron Henry (2 fumble recovery, ebből 1 TD), a négy interceptiont szerző Antonio Fenelus és CB-párja, a 9 levédekezett passzt jegyző Niles Brinkley.

 

Special Team:

A kicker Philip Welch nem unatkozhatott a szezon második részében, az utolsó három meccsen 27 XP-t rúghatott, és becsületére válhat, hogy az idénybeli összes (66) extra pontját értékesítette, mezőnygólból viszont négyet kihagyott (19/15). A punter Brad Nortman 43.53 yardot átlagolt, a fő visszahordó a WR David Gilreath volt, aki 23 kickoffból 1 KR TD-t jegyzett. A long snapper Kyle Wojta.

 

Az edzők:

A head coach Bret Bielema súlyos örökséget vett át, mikor a Badgers legsikeresebb mesterétől, Barry Alvareztől megkapta a stafétabotot. Mindezt úgy, hogy Alvarez nem vonult teljesen háttérbe, a program atlétikai igazgatója a váltás, 2005 óta. Bielema debütálása majdnem tökéletesen alakult (12-1), de ez egyben magasra is tette a mércét. Túlságosan magasra, pár relatív karcsú év (9-4, 7-6, 10-3) után a 2010-es remeklés kedveltette csak meg őt a szurkolókkal. Ez természetesen nem a véletlen műve, a rendkívüli fegyelmezettségnek (legkevesebb büntetés és labdaeladás az NCAA-ben) és kitűnő segédedzőinek is betudható. Aggodalomra is adhat okot, hogy védelmi koordinátora, Dave Doeren dec 13-ától papíron már a Northern Illinois vezetőedzője és az OC-t, Paul Chryst-ot is egyetemek sora csábítja. Szemtelenül fiatalok amúgy, Bielema 40, Doeren 39, Chyrst 45 éves, és a keret többi tagja is 40 körül mozog, úgy mint például az RB coach John Settle, az első running back az NFL-ben, aki undraftedként futott 1000 yard felett, 1988-ban.

 

 

Mire számítsak?

Non-BCS vs. BCS, Dávid vs. Góliát, elnyomottak vs. elnyomók, és még sok egyéb jelzővel illethetjük ezt a párosítást. Mivel a TCU hamarosan a Big Easthez csatlakozik, hogy az "elitbe" kerüljenek a bevételek szempontjából is, így a fellengzős összevetéseket hanyagoljuk, maradjunk az értelemszerűbbnél: sebesség kontra erő.

Az elmúlt esztendőkben a Horned Frogs megverte a Stanfordot, a Clemsont, a Texas Tech-et, az Adrian Peterson vezette Oklahomát, de ezen győzelmek mindegyike szeptemberben, az idény elején történt, januárban, ekkora "színpadon", még nem bizonyították óriásölő mivoltukat. Ezen esetekben maximális fordulatszámon még nem pörgő ellenfeleket váratlanul érhette a szokatlan gyorsaság, egy hónap felkészüléssel ez már nem eshet meg a Wisconsinnal (némileg erőltetett példa Jerry Hughes sorsa a profiknál, ami mutatja, hogy a méretbeli hiányosságokat hosszabb távon nem lehet kizárólag atletikussággal pótolni). A TCU szempontjából jóval nehezebb az ellen gyakorolni, hogy a fizikális Badgers ne rohanjon át rajtuk, óriási próbatétel elé néznek hát a fekete-lilák. Ámbátor épp ez adja a meccs pikantériáját, hogy nem is nagyon találgathatunk a végkimenetelt illetően, nem kizárt, hogy a Wisconsin nyer fölényesen, de az sem, hogy pont a TCU, csak remélhetjük, hogy a két eltérő stílus csodálatos adok-kapokot szül.

 

 

Horváth Róbert (JJ Tiller)