A free agentté váló támadójátékosok

Quarterbackek

Gaál Sándor (gsn): Sok QB kerül ki a piacra, de mindent elmond, hogy krémjüket három, 36. évén túl levő, komoly NFL rutinnal rendelkező játékos alkotja. Amely franchise a QB szituációját hosszú évekre meg akarja oldani, annak ezúttal sem a szabadügynökök közül kell válogatnia.

1. Kurt Warner (Arizona Cardinals) – Ha tavaly mondja azt valaki, hogy az 1999-es év és a XXXIV. Super Bowl MVP-je élete egyik legjobb játékát nyújtja 2008-ban, akkor kinevetik. Pedig ez történt, Warner élete második legjobb szezonját zárta 2008-ban, sokáig esélyes volt az MVP címre, és a playoffban is remekelt. A Super Bowlon 377 passzolt yarddal zárt. A 37 esztendős játékosban még mindig nagyon sok van, és bár visszavonulása is felmerült, feltehetően visszatér majd minimum egy évre. Hogyha Warner visszatér, akkor a Cards színeiben akar majd szerepelni, így nehéz dolga lesz azoknak, akik meg akarják környékezni a fennmaradó 31 csapatból.

2. Jeff García (Tampa Bay Buccaneers) – Garcíának nem a 2008-as volt élete idénye. Lecserélések, nem túl produktív játék üldözték egész szezonban, de ennek ellenére még mindig képes arra, hogy game managerként ellássa feladatát. 39 esztendős, így rá sem lehet hosszú távon építeni, de még mindig képes West Coast jellegű támadójátékban akár kezdőként is szerepelni, és eredményesen játszani.

3. Kerry Collins (Tennessee Titans) – A Titans éve volt 2008. Remekelt a csapat és remekelt az élén Kerry Collins is. Amikor „levették” a csapat futójátékát a pályáról, Collins képes volt akár még a game manager szerepkörén is felülemelkedni, és megnyerni a mérkőzéseket csapatának. A 36 éves QB újjászületését egy (sérülések miatt megkapott) Pro Bowl meghívóval jutalmazták. Nem kell Collinstól csodát várni, ő is egy olyan QB, aki szép csendben teszi a dolgát, és általában rövid passzokkal boldogul hatékonyabban.

4. Byron Leftwich (Pittsburgh Steelers) – Byron Leftwich az egyik, liga szinten leginkább felkapott csere QB, akiről még néha-néha az is elhangzik, hogy ismét esélye lehet arra, hogy kezdőjátékosként bizonyíthasson valahol. A Jacksonville Jaguars egykori kezdő QB-jének pályafutása az elmúlt két évben darabokra hullott, de a Steelersben valami megváltozott. Visszanyerte magabiztosságát, és élvezi a játékot. Sokak figyelmét felkeltette Ben Roethlisberger helyettesítésekor nyújtott játéka a Redskins ellen. A 29 éves Leftwich lehet a legkeresettebb QB a piacon azok közül, akik 2008-ban egész évben csere QB-k voltak.

5. Dan Orlovsky (Detroit Lions) – Meglepő lehet talán sokaknak ötödik választottam. Orlovskyról talán csak egy dolog jut eszébe a tavalyi évről a legtöbb embernek, az pedig az a bizonyos safety, amikor kifutott az endzoneból Jared Allen elől… Ennél több Dan Orlovsky. Nem játszott annyira rosszul tavaly sem, pedig a Lions fala mögött kellett ügyködnie. Megítélésem szerint a 25 éves QB az az irányító ebben az FA classban, akiből még lehet olyan kezdő QB-t faragni, aki talán hosszú távon is megállja a helyét az NFL-ben, de ehhez meglehetősen sok munka szükségeltetik. Olyan edzők csaphatnak le rá, akik szeretnek QB-ket nevelni, „fejleszteni”. Orlovskyhoz hasonlóan fiatal QB Ryan Fitzpatrick is ebben a classban, de az ő játéka valamivel kevesebb lehetőséget sejtet.

Érdekes lehet még Chris Simms, aki sérülése óta nem kapott lehetőséget arra sehol, hogy kezdjen, de kezdőként van rutinja, és annak idején nem is teljesített rosszul. Furcsa ebben a classban, hogy vannak olyan QB-k, akik szinte teljesen hasonló pályát futottak be. Rex Grossmanről, JP Losmanről és Kyle Bollerről beszélünk. 28-30 évesek, és annak idején mind első körösek voltak. Közös jellemző az is, hogy erős karjuk van (bár Losman idén - Trent Edwardsot helyettesítve - érdekes módon nem találta meg 50-70 yardos passzokkal Lee Evanst, mint régebben), de mentális felkészültségük, magabiztosságuk nem kielégítő ahhoz, hogy hosszú távon csapatuk kezdő irányítói lehessenek. Mind megkapták a lehetőséget korábban, de a kezdő szerepet nem tudták megtartani, sérülések miatt is, illetve egyszerűen a kezdő QB poszt miatt rájuk nehezedő nyomás sok volt nekik. Valószínűleg csak cserejátékosnak keresik meg majd őket, ahhoz, hogy valaha kezdők lehessenek, igen nagy fordulatnak kell történnie. Hasonlóan problémás játékos Joey Harrington is, aki J.T. O’Sullivannel egyetemben a sokat hibázó, gunslinger jellegű QB-k közé tartozik. Őket sem fogja megkeresni senki olyan ajánlattal, hogy kezdjenek, sőt…
Ha egy csapat hosszú távon akarja megoldani QB gondjait, akkor jobban teszi, ha bizalmát a draftra kijövő két potenciális franchise QB-ba, Matt Staffordba, vagy Mark Sanchezbe helyezi. Érdekes lehetőség lehet még ezen kívül egy trade a Patriots által franchise taggel ellátott Matt Casselért (erre valószínűleg csak akkor kerül sor, ha a csapat biztosra veszi, hogy Tom Brady bevethető lesz szezonkezdetre), vagy ha már nincs más lehetőség, és nem kap plusz eltiltást az NFL-től, akkor a még mindig csak 28 éves, nyáron börtönből szabaduló Michael Vick megszerzése trade, vagy ha elbocsátja a Falcons, akkor FA keretében. Természetesen az is kell ehhez, hogy Vick tudjon a régi játékának közelében játszani.

Running Backek

Csanádi Alexander (briareos): Ha végigtekintünk az FA running backek listáján, és eltekintünk a RFA  játékosoktól, akkor meg kell állapítanunk, hogy bizony az idei RB felhozatal nem éppen dúskál a kezdő szintű futókban. Vessünk egy vizsgálódó pillantást az FA class legjobb futóira.

1. Derrick Ward (New York Giants) - Igen, nem csalás nem ámítás a pillanatnyi állományból, még Ward az akit személy szerint a legjobbnak tartok. A Giants háromfejű futószörnyének egyik tagjaként sikeres szezont tudhat maga mögött, 1025 futott yardjával. Őszintén, még őt sem érzem igazán kezdő, every down backnek, de biztos lesz olyan GM aki fantáziát lát benne, és kipróbálja kezdő futóként. Talán Cleveland?

2. Dominic Rhodes (Indianapolis Colts) - Rhodes már a karrierje vége felé tart, és aligha számítanak majd még rá kezdő futóként valahol, de 2. számú futóként, megfelelő fallal véleményem szerint kellően tudja könnyíteni a kezdő futó vállaira nehezedő terhet. Idén a Coltsban igaz, hogy nem érte el a 600 futott yardot, de 6-szor szerzett TD-t csapatának. Ez pedig nem rossz teljesítmény, ha hozzávesszük még azt is, hogy elkapásban is segítette csapatát 302 yarddal és 3TD-vel talán már érthető miért is sorolom a második helyre.

3. Fred Taylor (Jacksonville Jaguars) - Az olvasó most már minden bizonnyal biztosra veszi, hogy öreg RB fétisben szenvedek, pedig nem ez a helyzet. Mégis, hogy lehet az, hogy a legjobbak között emlegetem az öreg, térdnélküli Fred Taylort? Idei statisztikáit nem is érdemes vizsgálni, támadófala sem volt sérülések is hátráltatták. De ő tipikusan az a játékos véleményem szerint, akinek az üzemanyag tartályában még van anyag egy-két jó szezonra. Kezdő futó már ő sem lesz, de 2. számú futóként simán elfuthat még 2 évet a liga egyik legalulértékeltebb futója. Pillanatnyilag a Bills és a Patriots érdeklődik utána, egy biztos, mind a két hely hidegebb Floridánál...

4. Maurice Morris (Seattle Seahawks) - A sokáig Shaun Alexander mögött váró Morris, SA távozása után sem tudott első számú futóvá előlépni, de Julius Jones és Duckett mellett egy tisztességes 4,3 yardos átlagot hozott össze, ami nem rossz teljesítmény. Én személy szerint nem tartom valószínűnek, hogy Mora megtartja, az a GM amelyik lecsap rá, egy megbízható 2. számú futóra tesz szert vele.

5. Deuce McAllister (New Orleans Saints) - Az elmúlt 3 évben összesen 4 súlyos térdműtéten esett át. A Saints, ahol ikonikus alaknak számít, úgy döntött, hogy a továbbiakban nem számít a szolgálataira. Egy esetleges eltiltás is ott lebeg a feje felett. Tipikusan olyan helyzetben van, ahol egy egy éves, teljesítmény arányos szerződés egy utolsó nagy lökést adhat a karrierjének. Ha túléli valahol az edzőtábort, akkor még mindig hasznos második számú futó lesz.

Nos, bizonyára feltűnik az olvasónak, hogy nem említettem olyan neveket, mind Darren Sproles, vagy Brandon Jacobs. Az ok, amiért nem tárgyaltuk őket egyszerű, mind a kettő franchise taggel lett ellátva, így kivonva őket a versengésből.

Fullbackek

Csanádi Alexander (briareos): Az FA Fullbackek száma jóval kisebb az Fa Running Backek számánál, de itt is találhatunk fantasztikus játékosokat. Nézzük is meg kik alkotják az FB class krémjét.

1. Lorenzo Neal (Baltimore Ravens) - Hát igen... vén mint az országút, de ha az embert megkérdezik ki a legjobb FB a ligában, akkor legtöbbször Neal neve a válasz. Évekig takarította az utat LT előtt, majd miután elment San Diegoból LT karrierjének leggyengébb idényét futotta. Én ok-okozati összefüggést látok a két dolog között. 1 éves szerződést gondolkodás nélkül megér.

2. Tony Richardson (New York Jets) - Újabb veterán FB akinek a neve összeforrt az 1000+ yardos futókkal.. Priest Holmes, Larry Johnson, Adrian Peterson, Thomas Jones... Mind Richardson háta mögött futottak 1000 yard fölé. Ugyanaz mint Neal, 1-2 éves szerződést bármikor megér.

3. Leonard Weaver (Seattle Seahawks) - Nealhez és Richardsonhoz képest nagyon fiatal játékos, aki amellett hogy elfogadhatóan blokkol (azért nem az előbb említett két játékos szintjén) elkapásokban is jeleskedik. Egy West Coast stílusú offense-ben ahol ő is hatékony célpontja lehet a passzjátéknak, nagyon sokat tehet hozzá a sikerekhez. Fiatal, nincs elhasználva, sok évre megoldást jelenthet az FB poszton. 

A többi FA FB (Evans, Kuhn, Norris, Sapp, Tahi) az én szememben nem ér fel a három kiemelt játékos mellé, de ha klasszikus FB-t keresünk, akkor igazából egyikőjükkel sem tudunk nagyon mellényúlni.

Wide Receiverek

Hanó Péter (Peppers): A 2009-es UFA wide receiverek között nincs egy kiemelkedő sztárelkapó, azonban sok tehetséges és átlag feletti képességekkel rendelkező játékos van. A különböző stílussal rendelkező WR-eket nehéz rangsorolni, ám itt van a lehetséges top 4:

1. T.J. Houshmandzadeh (Cincinnati Bengals) - A Bengals ex(?)-wr-e talán a legkiemelkedőbb játékos az idei „piacon”. Sokan már a Bengals-ban jobbnak tartották, mint Chad Johnsont, mivel többet dolgozott és kevesebbet beszélt, mint az agyonsztárolt elkapó. 2008-ban 904 yardot kapott el úgy, hogy gyakorlatilag nem volt irányítója a csapatnak. Ha elmegy a Cincinnati-ből, akkor a passzjátékuk legerősebb fogaskereke kerül ki a gépezetből, se Palmer, se CJ nem sorolható jelenleg elitkategóriába. T.J. kétségkívül jó igazolás bármelyik csapatnak, elkapás után is tud yardokat megtenni, remek játékos.

2. Devery Henderson (New Orleans Saints) - Henderson közepes szezont zárt 2008-ban. Az első 8 meccsen remekelt, igazi playmaker WR-nek bizonyult. A hosszú elkapások mestere, mindig benne van a touchdown veszély. A Saints-ben a második legtöbb elkapott yard fűzödik a nevéhez, 793 yardot szerzett 32 elkapásból, ami kiemelkedően jó átlagnak mondható ilyen yardmennyiségnél. Henderson kétségtelenül jó igazolás annak a csapatnak, ahova egy gyors, a hosszú playekhez ideális elkapót keresnek a csapatvezetők.

3. Nate Washington (Pittsburgh Steelers) - Nálam az idei Super Bowl győztes harmadik számú elkapója is befér a top 5-be. Nate végig Hines Ward és Santonio Holmes mögött volt a depth charton, de közel 700 yardot így is sikerült szereznie. Nem sok meccsen volt 2-3 elkapásnál több a neve mellett, de Hendersonhoz hasonlóan rá is lehet építeni nagyobb játékokat. Washington a legtöbb csapatban stabil második számú wide receiver lehet a továbbiakban. Egyetlen kétség lehet vele kapcsolatban, hogy eddig szinte mindig csak a nickelback-ek ellen ment, így nem tudni hogy a jobb cornerbackek ellen rendszeresen tud-e jó teljesítményt nyújtani.

4. Amani Toomer (New York Giants) - „Jó az öreg a háznál.” Mondhatnánk Toomer-re és nem is járnánk messze az igazságtól. Az „öreg” 14. évét kezdi az NFL-ben, és Burress kiválásával még mindig a Giants egyik legmeghatározóbb elkapója volt. Rá nem lehetne mondani, hogy egy playmaker, inkább a rövidebb 5-10 yardos elkapásokban jeleskedik, de néha egy hosszabb play is még benne van a játékában. Azon csapatok számára, akik most draftolnak wide receivert, illetve tavaly draftoltak, Toomer egy remek egy éves igazolás lehet, ugyanis a pályafutása alatt eddig közel 9500 yardot elkapó játékos remek mentorul szolgálhat a fiataloknak, és még a pályán is benne lehet néhány fontos elkapás vagy touchdown.

A következő szinten már olyan játékosok foglalnak helyet, akikben bíztak a csapatvezetők, de nem nagyon váltották be a reményeket. Ilyen például Jerry Porter és Reggie Williams. Mindkettejük potenciális elkapó lehet az ilyen szükségletekkel rendelkező csapatok számára, de ott van még Jabar Gaffney is aki a Patriots-ban Randy Moss és Wes Welker árnyékában nem sokat tündökölhetett. Dante’ Hall és Mark Jones returnerként kaphat szerződést a csapatoktól. A kiemelkedő RFA játékosok Mark Clayton és Hank Baskett, előbbi a Baltimore Ravens, utóbbi a Philadelphia Eagles játékosa, de ha egy csapat nagyon szeretné Őket megszerezni akkor van lehetőségük rá.

Tight Endek

Herczeg Ádám (Höri): Talán nem túlzás azt mondani, hogy az összes pozíciót figyelembe véve az idei TE szabadügynök kínálat a legszerényebb. Sokat mondó adat, hogy a napokban elküldött Baker azonnal a legnagyobb nevek közé került, Bo Scaife pedig franchise tag miatt ki sem került a piacra.

1. Chris Baker (New York Jets) – Baker 2002-ben került a ligába a Michigan State egyetemről, de csak 2006-ban lett elismert játékos az NFL-ben. Elkapásban, yardban és TD-ben is karriercsúcsokat döntögetett, ennek örömére új, bőkezű kontraktus ütötte a markát. Ennek ellenére tavaly két jónevű játékost is nyakára hoztak Mangini-ék. Bubba Franks annak idején Favre-val alkotott remek párost Green Bay-ben, míg Dustin Keller a drafton került a Jets-hez. Baker hamar nem tetszésének adott hangot, ám hiába szeretett volna cserét, tavaly végigpadozta a szezont, néhány napja pedig kivágták. A szerény kínálat miatt az egyik leghasznosabb FA TE lehet az elsősorban goalline helyzetben életveszélyes játékos.

2. LJ Smith (Philadelphia Eagles) – Little John Smith 2003 óta az Eagles tagja, a Rutgers egyetemről választották ki a 2. körben. Kezdeti munkásságát, illetve eredményességét mutatja, hogy a tavalyi évben ő kapta az Eagles franchise tag-jét, ezzel a posztja legjobban fizetett játékosai közé emelkedett. Ettől függetlenül tavaly borzasztó szezont futott, Brent Celek a szezon végére végérvényesen kiszorította a kezdőből, és bár sérülések is súlyosbították a helyzetét, motiválatlansága illetve elvágyódása miatt idén már nem marasztalták a Sasok, így tesztelheti a piacot. Ha valós tudását nyújtja majd új állomáshelyén, és a levegőváltozás jót tesz neki, akkor jó befektetés lehet a 28 éves játékos.

3. Justin Peelle (Atlanta Falcons) - Az Oregonról kikerülő Peelle mindössze egy szezont töltött a Falcons-nál, és elsősorban csapata jó teljesítménye képezheti ajánlólevele pozitív gondolatait. Peelle az utolsó cut hullámban távozott Miamiból, ahol az 1-15-ös szezon aktív szereplője volt. Augusztus végén aztán lecsapott rá a hatalmas TE gondokkal küzdő Atlanta, és az idei szezon első számú játékosává tette a posztján Ben Hartsock sérülése miatt. Karrierjét San Diegoban kezdte még 2002-ben Antonio Gates árnyékából. David Martinnal osztozott a kezdő poszton Miamiban, a 2009-es szezonban is inkább, mint 2. számú opció lehet majd számolni vele.

A többi lejáró szerződésű TE közül Bo Scaife már szóba került, őt franchise taggel látta el a Titans, ezzel is mutatva mekkora szerepe volt a Tennessee idei menetelésében. A régi korok letűnt sztárjai között ott van Bubba Franks, vagy a törvénnyel folyamatosan összetűzésbe kerülő Jerramy Stevens, akik maximum nevük miatt kaphatnak még idén szerződést. Nate Jackson létszám felettivé vált Denverben Sheffler és Graham mögött, így ő is szabad, jól elkapó játékos révén egy 2. számú TE szerepkört rá lehet bízni. Jim Kleinsasser és Daniel Wilcox szintén a csere TE posztra lehetnek alkalmasak, hála kiváló blokkoló mivoltuknak.
Jónéhány RFA, azaz korlátozott jogú szabadügynök is beférne a top listába, ám arra, hogy a Pro Bowler Owen Daniels, a carolinai Jeff King, vagy a Super Bowlt megjáró Leonard Pope elhagyja jelenlegi állomáshelyét, egészen kevés esély van.
Nem túl bőséges ez a kínálat, mint látjuk, a TE szükséglettel bíró csapatoknak a draft is ad lehetőséget, sőt talán csakis az ad…

Offensive tacklek

Kocsis Gábor (gabokocka): Miután a múlt héten Jordan Gross és Vernon Carey is aláírt, a két, talán legvonzóbb célpont elérhetetlenné vált a csapatok számára az OT-k közül a szabadügynök piacon. Így is akadnak még nagy nevek, azonban ők vagy a sérülések sorozata miatt vagy a koruknál fogva komoly kockázatot rejtenek magukban. Ezek után várhatóan az a csapat, amelyik jelentősen meg szeretné erősíteni a támadófalát, inkább a drafton fog elit OT után nézni, hiszen idén is pazar a felhozatal ezen a poszton.

1. Tra Thomas (Philadelphia Eagles) - Idén novemberben lesz 35 esztendős az Eagles vak oldali tackle-je, így már hosszú szerződést gyaníthatóan nem fog kapni, azonban egy-két szezonra még megoldást jelenthet jó néhány csapat számára. 11 évet húzott le kezdőként a Ligában. Háromszoros ProBowler, akit valószínűleg megpróbál majd megtartani jelenlegi csapata, hiszen Jon Runyan személyében az Eagles másik kezdő OT-je is szabadügynök lesz, az pedig nehezen képzelhető, hogy két új emberrel a fal szélén vágnának neki a következő szezonnak. A kérdés már csak az, melyikükkel sikerül megegyezni, ki marad Philadelphiában a két rutinos játékos közül.

2. Khalif Barnes (Jacksonville Jaguars) - A Jaguars LT-je jóval fiatalabb Thomas-nál, azonban játéktudása véleményem szerint elmarad tőle. Ami kiemeli többi szabadügynök OT közül, hogy a futásblokkolásban kiemelkedő, így egy futásorientált csapatnál nagyszerű megoldás lehet. Az idén a sérülésektől tizedelt Jacksonville-i fal mögött is több, mint 6 yardos átlaggal futottak a RB-ek a bal oldali tackle mögött. Adott esetben következő csapatában nyugodtan játszhat majd RT-t, hiszen ott kevésbé jön ki, hogy a pass protection területén vannak hiányosságai. A Jaguars nem kívánja megtartani Barnes-t, nem lepődnék meg ha adott esetben akár a Vikings, akár a Steelers megpróbálná megszerezni, hiszen mindkét csapatnak hasznára válhatna és illene is a játékrendszerükbe. 

3. Mark Tauscher (Green Bay Packers) - A Packers jobb oldali tackle-je ACL szakadás után próbál meg majd visszatérni, kérdés, hogy ez mennyire csökkenti az értékét. Júniusban már 32 esztendős lesz, így ő is a rutinosabb játékosok közé tartozik, 9 szezont húzott le a Sajtfejűeknél kezdőként, ez összességében nem rossz ajánlólevél, hiszen elég jól védte Brett Favret ahhoz, hogy különböző rekordokat halmozhasson. Hosszútávú és sok pénzt jelentő szerződésre azonban a térdsérülés miatt nincs túl nagy esélye, így még az is előfordulhat, hogy ha nem lesz nagy érdeklődés iránta, akkor újra aláír a Packers csapatához.

4. Jon Runyan (Philadelphia Eagles) - Runyan hasonló cipőben jár, mint csapattársa, Tra Thomas. Ő is karrierje végefelé jár, pályafutása eddigi éveinek jelentős részét Philadelphiában töltötte meglehetősen eredményesen. Vele az a fő probléma, hogy február elején egy térdműtétet hajtottak végre rajta, aminek köszönhetően 4-6 hónapig harcképtelen lesz, így meglehetősen nagy kockázatot rejtene a szerződtetése. Runyan szeretne az Eagles-nél maradni, azonban lehet, hogy a csapat megelégszik azzal, hogy Thomas-t megtartja és Runyan helyére a drafton néznek játékost. Ezt a teóriát erősíti az a tény, hogy 2 első köörös pickje van az idei drafton az Eagles-nek.

5. Marvel Smith (Pittsburgh Steelers) - Smith két gyűrűvel a tarsolyában várja, hogy valahonnan megkeressék egy zsíros szerződéssel, de a folyamatos hátsérülései bizonyára visszatartják majd az érdeklődőket. Az elmúlt két évben összesen 17 meccsen tudott pályára lépni, ez pedig nem a legjobb ajánlólevél egy szerződésre váró játékosnak. Ráadásul a Steelers taggel látta el Max Starks-ot, így nagyon úgy tűnik, hogy nem Smith-szel képzelik el a jövőt Pittsburgh-ben.

A fent említett öt játékoson kívül érdemes még megemlíteni Stacy Andrews-t, a Cincinnati Bengals játékosát, vagy a már szóba hozott Max Starks-ot, aki azonban franchise taget kapott, így már nem elérhető a többi csapat számára. Amint a bevezetőben említettem, az idei OT class kiemelkedő lesz a drafton, ezért nem valószínű, hogy hatalmas összegeket kasszírozhatnak majd a szabadügynökök, célszerűbb lesz a támadófalak megerősítését a draftra bízni.

Offensive guardok

Geist Miklós (Ork): Az idén szabadügynökké váló guardok közül két nagyobb nevű UFA lesz, de érdemes figyelni a korlátozott státuszú szabadügynökre is.

1. Mike Goff (San Diego Chargers) - Hosszú évekig bizonyított és játszott magasan szinten, de idei éve nem sikerült túl jól és a Chargers sem kívánja újra leigazolni így valószínűleg 33 évesen újra teszteli magát a szabadügynökök piacán.

2. Chris Kemoeatu (Pittsburgh Steelers) - A kiemelkedő guard Alan Faneca távozása után kapta meg a bizalmat és lett a majdani bajnok kezdő guardja. Elődje nem a pass protectionről volt híres és őt sem érheti ez a vád. Emellett az első kezdőként eltöltött éve sem mondható nagyon meggyőzőnek így James Harrison szerződésének újratárgyalásával és Max Starks újabb franchise tagje miatt a megtartása nem mondható a Steelers legfőbb céljának. De Kemoeatu nagyon szeret Pittsburghben játszani így azért jó eséllyel a Steelersnél marad.

3. Cooper Carlisle (Oakland Raiders) - Tom Cable-el és a zone blockingra való átállással egyszerre érkezett Oaklandbe. Szépen fejlődött Cable keze alatt és jól megállta a helyét ebben a rendszerben. A sémában való jártassága miatt akár maradhat a Raidersnél, de a nagy átalakítások és fiatalítás miatt akár egy másik hasonló rendszerben játszó csapat egy minőségi játékossal lehet gazdagabb a személyében.

4. Pete Kendall (Washington Redskins) - Jim Zorn elmondta, hogy február 27., a free agency kezdete előtt nem valószínű, hogy megegyeznének Kendall-al, de nem zárta ki, hogy a 35 éves veterán a fővárosban maradjon. Kendall 2007-ben érkezett egy trade során a Jetstől és sérült térde ellenére jó teljesítményt nyújtott a Redskinsben. Mivel nincs megfelelő helyettese és szeretne a csapatnál maradni, így nagy esély van rá, hogy egy 1 éves olcsó szerződéssel redskin marad.

Az idei év első számú guard szabadügynöke nem UFA hanem RFA, a Saints játékosa Jahri Evans. Evans három évet töltött eddig az NFL-ben és mind a 48 meccsen kezdőként lépett pályára. Ez idő alatt összesen 4 sacket engedélyezett és kivette a részét a Saints fal remek teljesítményéből. Teljesítményével többek elismerését is kivívta és már az egyik legjobb fiatal guardként emlegetik. Evans már megkapta a legmagasabb 2,792 millió dolláros tendert így az elviteléhet egy 1. és egy 3. körös picket kellene adni, ezért szinte biztos, hogy New Orleansban marad Drew Brees nagy örömére.
A többi RFA közül még Harvey Dahl (Atlanta Falcons) és Ike Ndukwe (Miami Dolphins) nevét érdemes megemlíteni. Hosszabb mellőzés után mindketten most játszották le első évüket, amiben kezdőként léptek pályára. Mindketten egy inkább futásorientált csapatban játszottak és csak 1-1 sacket engedélyeztek az alapszakaszban, de a playoffban mindkettejük tapasztalatlansága nagyon kijött és nagyon látványos hibákat is vétettek az egy-egy postseason mérkőzésükön. Nem biztos kezdők még, de fontos tagjai lehetnek bármelyik falnak.

Centerek

Tálosi Tibor (haromt): A támadófalak vezéreiből a megszokottnál jobb a kínálat az idei szabadügynök piacon. Több igazi elit center is új csapathoz kerülhet, bár a legtöbben már az idősebb korosztályba tartoznak.

1. Jeff Saturday (Indianapolis Colts) - Pro Bowler, All-Pro, Super Bowl győztes. Kell még mondani róla valamit? Peyton Menning egyik legjobb őrzője, aki a fiatalítási hullám miatt nem kap új szerződést a Coltsnál. 34 éves, a tavalyi szezon elejét kihagyta sérülés miatt, ráadásul 3 centerkedni is tudó játékos érkezett a 2008-as drafton Indianaba (Steve Justice, Mike Pollak, Jamey Richard), így érthető, hogy az új edző nem kíván nagyobb összeget áldozni a 2006-os bajnokcsapat egyik vezérére, inkább elengedi. A képességei nagyszerűek, és mivel jó sok éve szolgál szinte hibátlanul Peyton Manning előtt, így az is biztosra vehető, hogy a játékintelligenciája is kimagasló. A centereknél általában 36-37 éves korig lehet igazán magas színvonalon játszani, tehát egy 3-4 éves kontraktusra még jó lehet az egykori North Carolina játékos. Eddig nem volt túl sérülékeny, mivel 11 éves karrierje alatt csak 2 meccset hagyott ki, eltekintve az utolsó szezontól és a rookie évétől. Nagyon jó igazolás lehet a centerhiányos csapatoknak.

2. Matt Birk (Minnesota Vikings) - Saturdayhez hasonlóan ő is a liga legjobb centerei közé tartozik. Pro Bowler, All-Pro csapattag. Évek óta a vezére a liga egyik legjobb futásblokkoló falának. 33 éves lesz szeptemberre, így neki is lehet még pár jó éve. Nagyon szeretné őt megtartani a Vikings, de több csapat is érdeklődik állítólag utána, de igen nagyok az igényei. Az biztos, hogy futásorientált csapatoknál tökéletes megoldás lenne, az ex-Harvardi falember.

3. Jason Brown (Baltimore Ravens) - Ha valaki hosszú évekre szeretné megoldani a center gondjait, akkor annak Jason Brownt kell választania. Igaz, még messze nem akkora játékos, mint Birk vagy Saturday, de a jövő előtte áll, hiszen csak 26 éves. Kicsit túlméretezett a centerposzthoz képest, ami limitálja azon csapatok számát, akiket érdekelhet a leigazolása és eredetileg nem is center, de 2008-ban nagyon jó szezont zárt. Az ő erőssége is a futójáték segítése. Szintén csökkentheti az érdeklődők körét, hogy Brown azt mondta, hogy olyan szerződést szeretne, mint amilyet Alan Faneca kapott tavaly. Ez 5 évre 40 millió dollár, ami nem engedhet meg magának minden csapat.

4. Brad Meester (Jacksonville Jaguars) - Nem annyira kiemelkedő, mint az első két sztár center, vagy Brown, de évek óta megbízható tagja a Jacksonville falának. Különösen a futók előtt takarít jól. Nem véletlenül, hiszen ezt volt alkalma elsajátítani a Jags run heavy játékában. Méretei és atletikussága alapján szinte bármilyen sémába beillik, centert és guardot is tud játszani, és csak 32 éves, ami nem is kor egy centernél. MoJo és Fred Taylor utolsó pár éves statisztikái nagyban köszönhetőek Meesternek.

5. Melvin Fowler (Buffalo Bills) - A Bills centere is nagyon jó esélyekkel indulhatna neki az idei piacnak, de szerencsétlenségére sérülések hátráltatják, mind az offseasonban, mind 2008-ban szinte végig. Pedig a képességei nagyon jók. Nem véletlenül került el már nagyon fiatalon a Brownsból, majd a Vikingsből a Billshez. Ha átmegy a fizikai teszteken, akkor jó szerződést is kaphat, és kezdő lehet sok helyen. Korára nem lehet panasz, mivel csak 30 éves.

Rajtuk kívül még jó néhány olyan center van a piacon, aki kezdő tapasztalattal rendelkezik, ezért érdemes lehet őket leigazolni, mondjuk cserének, mert azt nagyon megbízhatóan hozhatják. Nick Leckey a Cardinalsnál majd a Ramsnál volt kezdő. A futásblokkolás nem az erőssége. Eric Ghiaciuc zsinórban 3 éve kezdő a Bengalsnál, de évről évre rosszabb a csapat mérlege. Persze ez nem feltétlen az ő bűne, de nem is válik majd előnyére, amikor következő kenyéradójával kell tárgyalnia.  Geoff Hangartner center és guard poszton is játszhat, de nem nevezhető klasszisnak. Carolinában Ryan Kalil fokozatosan kiszorította és csak sérülések miatt lett kezdő néha. Ettől függetlenül beválhat valahol.
Kiemelkedő centerekben tehát nincs hiány, viszont csökkenti a jó veteránok nagy szerződéseinek esélyét, hogy az idei rookie class is hemzseg az olyan fiatal centerektől, akik már újoncként is kezdő szintet tudnak hozni (Alex Mack, Max Unger, Eric Wood, Jonathan Luigs, Antoine Caldwell), így tehát a veterán szabadügynököknek nem csak egymással, hanem a fiatalság szelével is küzdeni kell majd.