A párbaj (2008) - II. rész

1. Az els? hét legnagyobb hírértékkel bíró eseménye a New England Patriots franchise QB-jének, Tom Bradynek a sérülése volt. Az NFL egyik legjobb QB-je, a tavalyi MVP a 2008-as idényben már nem léphet pályára. Brady kiesésével sokak szerint megváltozott az er?sorrend az AFC Eastben. Melyik csapat a legesélyesebb a sérülést követ?en a divízió megnyerésére?

Lang Péter (Igor): New York Jets
Nem könny? kérdés… A csoportgy?zelemre Brady sérülése után legalább három gárda pályázhat reális eséllyel. A Patriots reménykedhet remek elkapó sorában és front sevenjében, valamint abban a már megszokott tradícióban, hogy a csoportellenfelek az idén is elszúrják és elveszítik kulcsfontosságú meccseiket. A Bills az els? heti remeklése után szintén bizakodhat, ráadásul Jason Peters visszatérésére és számtalan fiatal játékosa további javulására is számíthatnak akár. A Jets, vagy talán inkább NY Bretts (nem csak Favre, hanem az egyik backup QB, Mr. Ratliff keresztneve is ugyanez) szintén gy?zelemmel kezdett, ráadásul a sokat javuló divíziórivális Dolphinst verték meg, ami idén már nem lesz annyira könny? feladat, mint egyesek gondolnák.
Ha választanom kell a három csapat közül, akkor talán a Jets mellett tenném le a voksomat. Ugyan elcsépeltnek fog hangzani, de van egy olyan kulcspozíció, ami a Patriots és Bills csapatában is igen nagy kérd?jelnek számít, míg a Jets egyik er?ssége. Talán nem sokakat lep meg, hogy a leginkább sztárolt szerepr?l, az irányító személyér?l beszélek. Brett Favre, Trent Edwards és Matt Cassel közül, ha választani kell a dönt? többség még most is a lassan nyugdíjas korú ex-Packers QB-t választaná, aki a legnagyobb tapasztalattal rendelkezik hármójuk közül.
Lehet feszegetni a kérdést, hogy más pozíciók, mint pl. a futójáték (itt nehéz különbséget tenni a három csapat között) vagy elkapók szerepe (itt továbbra is a Pats a nyer?), esetleg a védelem fontosságára hivatkozni (itt még talán a Buffalo büszkélkedhet a legjobb egységgel) - ám úgy vélem egyik pozícióban sincs akkora potenciális különbség, mint a QB-k esetében.
A Jetsnek sikerült az els? héten bizonyítania, hogy Brett Favre (15/22, 194 yard, 2 TD) és Thomas Jones (22 cipelés, 101 yard, 1 TD) az idén is remek évet zárhat; ráadásul úgy t?nik a szolid passzjáték mellett a futással sem lehet gond, a Faneca vezette OL jól szerepelt run blockingban az els? meccsen. A 3-4-es formáció is jól nyitott az els? találkozón: Shaun Ellis, Calvin Pace és Bryan Thomas sackkel nyitott (utóbbi kett?vel), a Dolphins futójátékát pedig sikerült 50 yard és 3 YPC alatt tartani. Egyedül az lehet zavaró, hogy a Fasano-Martin TE duó 12 elkapást, 137 yardot és 2 TD-t produkált a secondary ellen. Az egyetlen kérd?jel a megsérült Mike Nugent lehet, ám helyette sikerült leigazolni Jay Feelyt, aki ugyan Favre-val együtt az ’50-es évek zenéjén n?hetett fel, ám az elérhet? free agent rúgók közül talán a lehet? legjobb igazolás.
Mindent összevetve a Bills/Pats csapatában több lyukat és kérd?jeles pozíciót látok, ezért arra tippelnék, hogy a Brady-sérülésb?l a legtöbbet a Jets profitálja, amely így megnyerheti a divíziót.

Gaál Sándor (gsn): Buffalo Bills
Tom Brady elvesztése hatalmas veszteség a Patriotsnak és az egész ligának is. Kimagasló képesség? játékos, aki egyszer?en a helyettesíthetetlenek kategóriájába tartozik. Ahhoz, hogy legjobbja elvesztése után a Patriots versenyképes maradjon, teljesen meg kell változtatnia játékát. A Brady helyére a kezd?csapatba lép? Cassel ugyanis nem tudja olyan magabiztossággal vezetni a csapat passzjátékát, mint Brady. A New Englandnek többet kell a futásra alapoznia, és ezzel levenni a terhet a tapasztalatlan QB vállairól. Tehát nincs más hátra, minthogy Bill Belichicknek el? kell húznia a kalapból a két er?futót, Sammy Morrist és LaMont Jordant, harmadik kísérleteknél pedig építeni Laurence Maroneyra, aki a hármas RB rotációból egyedül veszélyes igazán a küls? futásokkal. Illetve a remek checkdown célpontnak számító sokoldalú Faulkot is be kell vonni a játékba, ahogy az aktuális TE-et (Watson vagy Thomas els?sorban), és a slotban kevesebbet játszó Wes Welkert. Ha a futójátékot sikerül megteremteni, az megnyitja a lehet?séget a play action-ök el?tt, amelyek veszélyessé tehetik ismét a passzjátékot, és nagy segítséget jelenthetnek Randy Mossnak, aki általuk jobban érvényesülhet. Egy jó futójáték mellett Cassel képes lesz game managerként ellátni feladatát. Láthattunk már jeleket a váltásra hétvégén, de amíg a Patriots nem bizonyítja, hogy képes hatékony futójátékra, amely segíti Cassel munkáját, addig nem lehetnek Belichickék a csoport favoritjai. Annál is inkább, mert akkor a legnehezebb futni, amikor az ellenfél is tudja, hogy az a szándékod… Emellett a védelemnek is egy szinttel feljebb kell lépnie. Úgy gondolom, hogy amíg a Patriots nem bizonyítja, hogy képes ezzel a 2001-es Bledsoe sérülése utáni Brady hatalomátvételkor látott játékkal hosszabb távon el?rukkolni, a Bills és Jets is nagyobb esélyes a Hazafiaknál. Most már csak azt kell eldönteni, melyik csapat is van el?rébb jelenleg a két trónkövetel?b?l. A Jets - „Favre-faktor” ide vagy oda - nem gy?zött meg a hétvégén. A szezon el?tti aggodalmaim a csapat pass protectionjével kapcsolatban eddig tökéletesen helytállóak. Favrenak nem egyszer kellett sackb?l valami ?rdöng?s módon kimenekülnie, és bizony sackelték is. Mindezt egy teljesen új Miami védelem hajtotta végre, amely mint már kifejtettem korábban is, még nem tökéletes 3-4-es emberanyag szempontjából. A futójáték, mint az várható volt, úgy t?nik rendben lesz, és a védelemben is vannak pozitívumok, de ez kevés. Az, hogy a viszonylag t?rhet? összkép ellenére egy playen múlt a gy?zelem vagy vereség a meccs végén, mindent elmond, hogy a jó statisztikák mire voltak elegend?ek. Egy majdnem elbukott mérk?zésre… A Bills ezzel szemben a vártnak megfelel?en remekül kezdett, s?t, meglep?en simán intézte el a Seahawkst. Természetesen Edwards nem Favre, ez a meccs elején meg is látszódott. Nehezen szokta meg a másodéves QB azt a nyomást, amely az NFC egyik legjobb védelmének számító Seahawks D legfontosabb jellemz?je. Miután azonban megtalálta ritmusát, mind rövid, mind hosszabb passzok terén tetszet?sen tette a dolgát, igazi game managerként. Lynch pedig a várakozásoknak megfelel?en megoldotta a futójátékot. Peters (LT) visszatérésével még er?södik majd a fal mind futássegítésben, mind QB védésben. Ami igazán a Jets felé emeli a Billst, az, hogy egyrészt a fal jóval jobb pass protectionben, másrészt a védelem a várakozásoknak megfelel?en igen jónak t?nik. Stroud visszanyerni látszik domináns formáját, felszabadítja a blitzel?ket, és olyan nyomást helyez a támadófalra, amelynek köszönhet?en ? maga is a QB közelébe ér. A secondary pedig meglepetést okozott. Nem is emlékszem csak egyetlen esetre, amikor nem volt tökéletesen fogva Seahawks elkapó a mérk?zésen (Burleson akkor elejtette a labdát, pedig teljesen üresen állt, és biztos TD lehetett volna). Nagyon meggy?z? a Bills, a támadójátékban semmi extra nincs, csak megoldják a feladatukat, a védelemt?l pedig hétr?l hétre kiváló teljesítményre lehet számítani, ezért ?k számomra jelenleg az AFC East favoritjai.

2. Számtalan újonc játékos lépett pályára és sokan közülük remekeltek debütálásukkor. Ki nyújtotta a legkiválóbb teljesítményt az összes rookie közül?

Lang Péter (Igor): Chris Johnson (RB, Tennessee Titans)
Itt is nehéz a döntés, számtalan játékos produkált remek teljesítményt: Matt Forte, Eddie Royal, Matt Ryan vagy Joe Flacco ugorhat be sokak agyába els?re. És bár ezek a játékosok mind remek teljesítményt produkáltak, egyetlen apróság azért akad, amire felhívnám a figyelmet: mindegyikük egy rendkívül gyenge egység/játékos ellen érte el ezt a kiváló teljesítményt. A Colts run D – szinte minden idényben a liga legrosszabbjai közé tartozik. DeAngelo Hall – overrated, enigmatikus CB, aki sebességével, nagy szájával és viselkedési gondjaival már felhívta magára a figyelmet. Nagy tehetseg szó se róla, de messze nem elit corner. A Bengals és a Lions secondary – nos, ?ket meg egyik-másik NCAA irányító is könnyedén szétdobálná, szintén a liga leggyengébb egységei közé tartoznak... Forte, Royal, Ryan és Flacco teljesítménye tehát mindenképpen értékelend?, de helyettük szeretnék egy olyan újoncot választani, aki egy viszonylag jó csapat/védelmi egység ellen produkált kiváló teljesítményt, gyakorlatilag egymaga vezetve csapatát gy?zelemre az egyik legf?bb divíziórivális ellen: a választottam Chris Johnson, a Tennessee Titans futójátékosa, aki egy viszonylag er?s Jacksonville Jaguars D ellen mutatta meg mire képes.
15 futásból 93 yard (LenDale ugyanennyi cipelésb?l csak 40 yardot szerzett) és 3 elkapásból 34 yard, valamint 1 TD, már ezek remek mutatóknak bizonyulnak. Érdemes azt is megemlíteni, hogy Vince 12 passzából és 110 yardból 61 ment a TE Scaife-nak és 34 Johnsonnak. Ez pedig gond lehet az elkövetkezend? hetekben, hacsak Mike Heimerdingernek, a Titans offenzív koordinátorának el nem magyarázza valaki a wide receiver poszt fontosságát.
A Jacksonville védelem továbbra is er?s: Meier szolid kezd?, Henderson elit játékos DT poszton, míg a DE pozícióban talán az egész NFL-ben az egyik legmélyebb egységr?l beszélhetünk a Jaguarsnál (Hayward/Groves/Spicer/Harvey mind kezd? lehetne). A linebacker sor sem gyenge, középen Mike Petersont a két szélen két fiatal LB, Durant és Daryl Smith játszik; szóval Chris Johnson elit fiatal véd?k ellen vette fel a harcot.
Mathis/Florence/Brian Williams/Reggie Nelson/Sensabaugh/Witherspoon – ez is egy igencsak korrekt secondary, az egész védelemr?l elmondhatjuk tehát, hogy egy jó egységr?l van szó, pláne olyanról, akik ellen nem könny? futni. Ehhez képest Johnson bombasztikusan kezdett: els? cipelésre 18 yard, másodikra 11 yard. Aztán az els? TD drive során 18 yardos futás, 20 yardos elkapás, s?t egy -1 yardos futás sem zökkentette ki a ritmusból, hanem a következ? figurát egy 7 yardos TD catch-csel zárta. A meccs végére megsérült ugyan, de a Titans kiharcolta a gy?zelmet, és az utolsó negyedig, amíg Kerry Collins be nem ugrott, ? volt a csapat egyetlen olyan RB/WR/TE játékosa, aki jól játszott. Véleményem szerint övé az els? hét legjobb újoncteljesítménye.

Gaál Sándor (gsn): Matt Ryan (QB, Atlanta Falcons)
A tavalyi év során el?ször a véd?játékosok hallattak magukról, az els? hétvége után már lehetett látni, hogy a két kiváló LB, Patrick Willis és Paul Posluszny igen kivételes játékosok lesznek (aztán a további csodálatnak vége szakadt Poz IR-re kerülésével), akkor az els? fordulóban csupán Adrian Petersontól láthattunk igazán meggy?z? teljesítményt támadóoldalon. Idénre megfordult a trend. Keith Rivers kivételével nem volt kimagasló rookie teljesítmény védelmi oldalon a hét során. Támadóoldalon viszont tucatnyi játékos nyújtott kiemelked?, elismerésre méltó teljesítményt.
A legtöbben ódákat zengnek Eddie Royal, a Virginia Tech volt WR-ének bemutatkozása után. A játékos a Broncosban lehengerl?en játszott, a hét legtöbb elkapott yardját mutatta be a ligában és emellett returnöknél, reverseknél futással is észrevetette magát. Elvitathatatlan t?le az, amit tett, annak ellenére, hogyha látta valaki a mérk?zést, leginkább kérdéseket fogalmaz meg, nem pedig Royal frenetikus játékát hozsannázza. Az Oakland Raiders védekez? felfogása az, amely miatt sokan vakarják fejüket. Jay Cutlert egyszer?en nem is támadták, így annyi ideje volt, amennyit akart. Így ne csodálkozzunk, hogy Royal zseniális estét zárt. Éppen azért, mert úgy érzem, hogy naggyá tette a Raiders defense, nem lehet választottam. Hasonló cip?ben járok a running backekkel. Mindig, amikor egy RB bekerül egy fal mögé, és rookieként kezd, arra gondolok, hogy nekik van a legkönnyebb dolguk. Talán az egész ligában az RB és LB poszt az, amelyen akár az els? hétt?l bevethet? egy újonc. Így, bár Matt Forte’, a hétvégén legjobb teljesítmény nyújtó újonc RB érdemei a Bears meglepetésgy?zelmében elvitathatatlanok, és már-már Thomas Jones teljesítményét idézte a futójátékos a Bears támadósorában, ?t is elvetem ezúttal.

Ami mindig leny?göz ezzel szemben, ha egy QB élete els? meccsén, collegeból még éppen kikerülve képes remek játékra els? adandó lehet?ségekor. Ennél nehezebb nincs is, és nem is igazán szerencsés, ha egy QB kezd az els? adandó alkalommal. Nehéz ugyanis az NFL-t megszokni, és bizony egy rookie QB játékában még nincs annyira kidolgozva minden, hogy tudja, mit érdemes, és mit nem érdemes kezdeni a labdával a profik között. Nem hiába hosszú folyamat az, amíg egy NFL-be bekerül? irányító képes lesz feladatát megtanulni, a leghosszabb érési folyamat szükséges ehhez az összes posztot figyelembe véve. Idén meglehet?sen pesszimista voltam, amikor a Falcons bejelentette, hogy Matt Ryan lesz a kezd? játékosuk els? hétt?l. Ugyanez történt meg, amikor a másodosztályból kikerült QB, Joe Flacco a sérülések miatt kénytelen volt kezdeni Baltimoreban. Elképeszt? bátorság, és bizalom a QB képességeiben, ha egy HC ilyet meg mer lépni. Különösen igaz ez olyan esetben, ha még ráadásul úgy érezzük, hogy a QB nem fogja megkapni a megfelel? védelmet a támadófaltól. Könnyen születhet egy ilyen játékból egy újabb David Carr. Carr, amikor 2002-ben bekerült a Texans fala mögé még tehetséges QB volt. Amikor onnan végleg kikerült, egy „agyonsackelt”, megtört, döntéshozásban gyenge, pszichésen teljes összeomlásba kergetett játékos lett. Ett?l félti minden HC a rookie QB-kat, és ezért is kell nagyon-nagyon figyelnie az edz?nek, hogy csak abban az esetben kezdesse QB-jét, ha biztosan tudja garantálni biztonságát. Joe Flacco esetében nem ezek voltak els?sorban a kételyek, sokkal inkább az FCS (egyetemi másodosztály), és az NFL közötti, ilyen hamar átugorhatatlannak t?n? szakadék volt. Ennek ellenére Flacco a futójáték támogatásával gy?zelemre vezette a Ravenst, és nevéhez f?z?dött egy igen hosszú TD futás is. Matt Ryan szintén gy?ztesen hagyta el a pályát a Lions ellen, és bár az estén zseniális futójáték támogatását élvezte, engem az ? játéka ny?gözött le a hétvégén legjobban. (Megjegyezném, hogy 1971 volt a Super Bowl éra kezdete óta az egyetlen év, amikor két rookie QB tudta els? meccsét gy?zelemmel zárni, akkor a Stanford Heisman gy?ztes QB-je, Jim Plankett (Patriots) és az Ole Miss irányítója, Archie Manning (Saints) debütált diadallal.)
Matt Ryan els? passza egy 25-30 yardos átadás volt, amelyet Michael Jenkins 62 yardos TD-re váltott. Mi lehet szebb annál, hogy els? NFL passzod tétmérk?zésen TD-t ér? Lehet-e ennél szebb bemutatkozásról álmodni? Ryan ugyan csak 13 passzkísérletet mutatott be, amib?l 9 volt sikeres, mégis kiemelked?t nyújtott. Rövid passzai er?sek és pontosak voltak, hosszabb passzainál pedig meglep?en érezte WR-eit. Kedvenc megmozdulásom a mérk?zésen a Roddy Whitenak adott 46 yardos Ryan passz volt. Elképeszt?en er?s kar, milliméterre pontos dobás… Három kisebb hibát tudnék felhozni, amik annyira nem voltak leny?göz?ek. De egy rookie QB, ha csak hármat ront els? meccsén, az bizony nagyon jó bizonyítvány. Két védelemolvasási és egy technikai hibája volt. A legsúlyosabb, amikor emberfogást olvasott és bizony a Lions zónát védekezett. Nem vette észre a passzsávban álló véd?játékos, csak annak köszönhette, hogy elkerülte az interceptiont, hogy a passz annyira er?s volt, hogy a Lions játékosa egyszer?en nem tudta lereagálni. Szintén hasonló hiba volt, amikor nem vette észre, hogy Jenkinsre a CB mellett fel fog lépni a safety is. Így a dobás pillanatában már double coverageben volt, és mivel Jenkinst a safety a passz felé nyúlás után simán leütközte, el is ejtette a labdát. Nem szabad double coveragebe ilyen dobásokat végrehajtania. A technikai jelleg? hibája pedig az egyik incompletionje során fordult el?. Justin Peelle, a csapat TE-je ha kicsit figyelmesebb és nem ejti el a labdát, akkor first downt ért volna el a passzal. Ryan a labdát a hátsó lábára támaszkodva engedte el. Az ilyen dobások collegeban még el-elmennek, de az NFL más világ. Nem szabad ilyeneket megkockáztatni, mert könnyen lehet, hogy a labda nem a várt röppályát írja le emiatt és interceptionben végz?dik. Eli Manning els? három évének sok-sok interceptionje részben hasonló probléma miatt következett be. Az esetek legalább negyedében nem a védelem olvasása, vagy a buta módon két-három ember közé bedobott passzok, hanem a hátsó lábról eldobott labdák szülték a labdaeladásokat.
A kisebb hibák ellenére szerintem meglep?en magabiztos, és ügyes volt Ryan, ilyen jó debütálást régen láttam újonc QB-t?l az NFL-ben.

3. Nagyon sok kisebb vagy nagyobb meglepetés történt az els? héten. Több csapat elmaradt az el?zetes várakozásoktól, többen pedig felülmúlták azt, amit az elemz?k jósoltak. Melyik csapat okozta a legnagyobb meglepetést, illetve a legnagyobb csalódást az els? héten?

Lang Péter (Igor): Atlanta Falcons (meglepetés), Seattle Seahawks (csalódás)
Na, itt aztán lehet válogatni a lehetséges meglepetéscsapatok közül, és azok közül is akad jó néhány. A legnagyobb csalódást számomra a Seahawks okozta (szintén versenyben volt a Jaguars, a Rams, a Colts és a Raiders), legkellemesebb meglepetésnek pedig a Falcons számított (de a Dolphins, a Bills, a Broncos, a Packers és a Panthers is túlteljesítette azt, amit vártam t?lük a héten).
Kezdjük a Seahawks csapatával: a 10-34-es vereség még akkor sem elfogadható, ha elfogadjuk azt az alaptézist, hogy a Buffalo er?sebb csapat, mint amilyennek a preseason során gondoltuk ?ket. Julius Jonestól nem vártam túl sokat, és egy 24 yardos futást leszámítva, gyakorlatilag a pályán sem volt (12 cipelés 21 yardra) – nem teljesen értem, hogy a már tavaly is jól teljesít? Maurice Morris mellé/mögé miért pont Jonest kellett behozni. A WR poszton még ennél is nagyobb a káosz – az eddigi No 1 elkapónak számító Nate Burleson is megsérült (Seneca Wallace állt be helyette returnerkedni), Courtney Taylor/Logan Payne/Jordan Kent... Ezek közül senki sem No 1 elkapó, de igazából még harmadik számúnak sem lennének nevezhet?k. Kis túlzással több elejtette passzuk volt múlt vasárnap, mint elkapott. Jól mutatja ezt Matt Hasselbeck 17/41-es mérlege (nagyon ritkán fordul el?, hogy Hasselbeck ilyen gyenge completion %-t mutat be). Egyedül John Carlson mutatott némi potenciált és pozitívum az elkövetkezend? hetek elé nézve, de a Seahawks támadójátéka annyira impotens (5 sacket enged? OL, 3/16-os 3rd down mutató), hogy jócskán át kell értékelni az elvárásokat a legtöbb seattle-i szurkolónak.
Ráadásul a védelem/speciális egység sem brillírozott: Roscoe Parrish 63 yardos punt return TD-jét még talán el lehet nézni, de hogy Moormantól passzolt TD-t kapjon valaki, aztán a kövektez? kickoffnál Rian Lindell szerezze meg az elejtett labdát? Már csak hab a tortán, hogy a következ? playben egy 30 yardos TD passzt sikerült benyelniük a nem éppen az elkapó TE-k elitjébe tartozó Robert Royaltól. Marshawn Lynch és Lee Evans is megállíthatatlan volt (ezek talán kevésbé meglep?ek), és a Seahawks defense 34 pontot kapott három negyed alatt… A végén pedig már a Bills sem er?ltette a dolgot igazán. Minden csapategysége hatalmas csalódás a Seahawksnak. Ugyan holnap a 49erst fogadják, ez némileg jobb párosításnak t?nik, de Vernon Davis, Frank Gore vagy éppen a pass rush specialista Parys Haralson könnyen okozhat gondot Holmgren együttesének.

A spectrum másik oldalán a Falcons csapata: egy rendkívül fiatal QB/RB páros, akiknek bizonyítania kellett, hogy megértek – nos nem is kezdhettek volna jobban. Matt Ryan els? passzából egy 62 yardos TD-t dobott Michael Jenkinsnek (kés?bb egy 46 yardos passzal kedveskedett Roddy White-nak), és a napot egy szolid 9/13-as, 161 yardos mutatóval zárta, ideális kezdés egy újonctól. Hogy miért nem kellett 13-nál többször passzolnia? Nos, err?l a Falcons futójátéka gondoskodott, amely Ryan letérdeléseit leszámítva 320 yardot gy?jtött össze 35 cipelésb?l. Ebb?l Michael Turner, LaDainian egykori backupja maga vállalt 220-at, kerek 10 yardos átlaggal – és az els? 8 percben egy 5 yardos és egy 66 yardos TD futást produkálva (az els? negyedet 135 futott yardon zárta). A második negyedben ugyan kissé visszamászott a Lions, Jon Kitna hajigálásával és a Roy Williams/Calvin Johnson duóval erre minden meccsen meglesz az esélyük – de a második félid?ben megint jött a henger és Turner mellé beszállt Jerious Norwood is, aki ugyan 100 yard alatt maradt, de egy TD-t ? is bevállalt a harmadik negyedben. Jason Elam szintén elemében volt, a Georgia Dome-ban még kellemesebb körülmények közt rugdalhat, mint Mile High-ban, ezt rögtön els? 50 yardos FG-jával igazolta is.
A Lions pedig próbálkozott vissza-vissza jönni, és bár a nagyon fiatal Falcons védelmet sikerült rendre átdobálni a pálya közepén, a red zone-ban megállta a helyét a Falcons D, és a negyedik negyedben már nem sikerült közelebb férk?znie a detroitiaknak.
A fiatal véd?k (Curtis Lofton, Brent Grimes) mellett azért a veteránok is jelezték jelenlétüket: John Abraham egyedüli sackmesterként rögtön hármat szerzett; “az Ügyvéd”, a rutinos safety, Lawyer Milloy pedig egy red zone pickkel bizonyította jelenlétét. A special team is remekelt, a már említett Elam mellett Norwood visszafutásai, és Koenen nagy kickoffjai is az átlagon felüli kategóriába estek. Mindent egybevetve, a Falcons remekül játszott és igen impresszív gy?zelmet aratott vasárnap, ezzel pedig már túlteljesítették a legminimálisabb gólt, amit egyesek megkérd?jeleztek (képes lesz-e gy?zelmet szerezni a csapat). Mindig jóles? érzés egy W-vel nyitni a szezont... Még akkor is, ha a Lions volt az ellenfelük.

Gaál Sándor (gsn): Chicago Bears (meglepetés), Oakland Raiders (csalódás)
Kis túlzással a liga felét fel lehetne t?ntetni vagy a meglepetés vagy a csalódás kategóriájában, így sok lehet?ség közül választhatunk.
Meglepetés oldalon mindenképpen ki kell emelni az Atlanta Falconst, amely a teljes újjáalakulás ellenére els? mérk?zésén kiütötte a Detroit Lionst. Említést érdemel a sérülésekkel küzd? Baltimore Ravens sikere (QB-k, azért nem Flacco a legjobb képesség? irányító jelenleg a rosteren, illetve Willis McGahee a legfontosabb támadójátékos, vagy például Haloti Ngata a védelemb?l), az Eagles remeklése a csúcsformában lev? Donovan McNabbel, illetve a Denver szárnyalása Jay Cutler irányításával. A három legnagyobb meglepetés azonban azt hiszem a Buffalo csapása a Seahawksra, a Panthers gy?zelme San Diegoban, illetve a Bears gy?zelme a Colts otthonában, az els? Lucas Oil stadionban rendezett alapszakasz-mérk?zésen. Mindenképpen a Chicago Bears az, amelynek gy?zelmét a legmeglep?bbnek kell választanom. Ha a Coltshoz látogatsz, általában nem sok esélyed van a gy?zelemre. Ennek ellenére a Bears nem ijedt meg. Az Indy támadójátéka és playcallingja sem volt csúcsformában ezen a napon, de ehhez jelent?sen hozzájárult a Bears védelem fantasztikus játéka. Futni nem nagyon engedték Addait, passz ellen is t?rhet?ek voltak, és egységként domináltak a mérk?zésen. Hiába passzolt 49-et Peyton Manning, hiába nem adott el labdát, ezen a mérk?zésen minden kulcsfontosságú mozzanat a chicagoi oldalon zajlott. Ért el a Bears D safetyt Ogunleye révén, Charles Tillman gyönyör?en szerzett labdát, amivel Briggs return TD-t ért el, kivédekeztek két forth downt is. Támadóoldalon Orton remekül managelte a játékot f?leg a TE-ek bevonásával, Matt Forte’ zseniálisan debütált, futott egy félpályás TD-t is. Safety, fumble kiharcolás, return TD, 50 yardos futott TD, kivédekezett negyedik kísérletek… Ez öt kis momentum a mérk?zésen, és mind a Bearst segítette. Eközben pedig a Coltsnak a másik oldalon jószerivel semmi sem jött össze. Nem reméltünk a Chicago Bearst?l ebben az évben ilyen diadalokat, de azt hiszem, egyel?re reálisan értékelve nem várhatunk t?lük hasonlókat, illetve olyat, hogy minden sorsdönt? play nekik kedvezzen. A védelem segítségével, ha tartja formáját és elkerülik a sérülések a csapatot, nyerhet a Bears további meccseket is.

A csalódások kategóriájában el?kel? helye lenne az Indianapolisnak, nekik sikerült az el?zetesen várt eredményt?l leginkább eltér? pontaránnyal végezniük. Említhetjük a Chargerst, a Seahawkst is. Mindhárom csapat divíziója esélyesének volt kikiáltva. A Redskins szurkolói az els? hét után visszasírhatták Joe Gibbst, a Rams szurkolói a tavalyi szezonra emlékeztet? horrorral kellett szembesüljenek, a Texans pedig egyszer?en mintha elfelejtett volna játszani… De egyikük sem ér a nyomába sem annak a teljesítménynek, amit az Oakland Raiders el?zetesen sokra tartott csapata produkált a Denver elleni divízióderbin.
A támadójáték a mérk?zés elején akadozott, mindig valami történt ami miatt inkább puntolnia kellett a csapatnak, illetve volt egy labdaeladás is a csapat részér?l, JaMarcus Russell els? és egyetlen hibája révén a mérk?zésen. A kés?bbiekben a futójáték is t?rhet?en teljesített, és ugyan JaMarcus a várttól eltér?en keveset játszotta meg kedvenc célpontját (Zach Miller, TE), a passzjáték is belelendült a mérk?zés második felére. A védelem, amelynek alapvet?en jól kellett volna m?ködnie, azonban szörny? volt. A játékosok csak bóklásztak a pályán, nem tudták egyszer?en, mi folyik. Nem voltak felkészülve Jay Cutlerre és a Broncos passzjátékára. Nevetséges, hogyha felsoroljuk a neveket, hogy ez a secondary meg lett alázva hétf?n. Nnamdi Asomugha, DeAngelo Hall, Michael Huff, Gibril Wilson… Huffon kívül az egész secondaryr?l szerzett elkapást az újonc Eddie Royal (igen, nemcsak Hall… Asomugha és Gibril is nyakig benne volt a rookie nagy napjában), a kimaradó Huffot pedig Darrell Jackson intézte el TD-jekor… De nem az ? hibájuk els?sorban. A hibát a csapat gameplanjéban kell keresni. Rob Ryan egyszer?en nem tudom, hogyan készítette fel a védelmet, illetve mit akart csinálni a mérk?zésen… Ha egy Cutler szint? QB-re nem tudsz, s?t, nem akarsz nyomást kifejteni, akkor a pontos dobásaival teljesen szét fog dobálni. Még akkor is, ha a secondarydben a két CB Deion Sanders és Mel Blount, a safetyk pedig mondjuk Ronnie Lott és Larry Wilson fénykorukban… Akárki lehetett volna a WR-eken, nem tudta volna ?ket feltartóztatni. Nem lehet passz ellen úgy védekezni, hogy a QB körülbelül olyan veszélynek van kitéve, mintha non-contact edzést tartana a két csapat egymás ellen. A gyengélkedés 15 yardos büntetésekben csúcsosodott ki, nem bírták elviselni a játékosok azt, hogy a Broncos ilyen könnyedén gázol át rajtuk. És bizony nem sok jót szült a dolog a mérk?zés óta sem. Kiffin tavasszal összerúgta a port Al Davis-szel azért, mert nem engedte neki elküldeni Ryant. Azóta gyakorlatilag nincs kapcsolat a két szakember között. Kiffin nem szól bele a csapat védelmének irányításába, s?t, bevallása szerint Ryan Al Davis-szel egyeztet. Ezt ugyan Ryan a napokban tagadta, de kétségtelen, hogy a két szakember viszonya nincs jó hatással a Raiders teljesítményére, és az, hogy olyan játékosállománnyal, ami az Oaklandnek van, csupán ilyen gyatra produkcióra voltak képesek, elgondolkodtató…