A passzjáték tudománya I.

Az alaposság nélkülözhetetlen, hiszen az NFL-ben a passzjáték az évek során igen komplikálttá vált. Gyakran mondják azt, hogy egy West Coast stílusú offense megtanulása 3 évet vesz igénybe. Ezért pl. egy rookie tampai WR nagyjából a 3-4. szezonjára jut el odáig, hogy elmondhassa magáról, ismeri a playbookot oda-vissza. Eredeti értelmezésben a 60-as évek egyik elismert edzője, Sid Gillman AFL csapatainak offense-eire használták a West Coast terminológiát, de mára általánosan a Bill Walsh által San Francisco-ban bevezetett, többek között Joe Montana, és Jerry Rice nevével fémjelzett rendszert nevezik West Coastnak.

 Amikor a passzjátékról és –stratégiáról beszélünk, akkor könnyű beleesni abba a hibába, hogy érthetetlen edzői szakzsargonnal – „Red Right 22-Cross-In” – dobálózzunk, amit senki se ért a bennfenteseken kívül. Nem cél, hogy az olvasó belefulladjon a szakkifejezések óceánjába, ugyanakkor sokszor muszáj precíz terminológiát használni. Az elkövetkező cikkekben az olyan kifejezésekhez, amik nem biztos, hogy mindenki számra ismertek, zárójelben rövid magyarázatot fogunk fűzni. Az oldalunkon lévő szótár is hasznos segítség lehet. Azt azért fel fogjuk tételezni, hogy az olvasó tudja mi a különbség egy split end és egy flanker között, ill. meg tud különböztetni egy postot egy outtól. A split end az a receiver, aki line of scrimmage-en áll. A flanker az a WR, aki általában a tight end oldalán áll, de ő legalább egy yarddal a LOS mögött. Erre azért van szükség, mert a szabályok értelmében legalább 7 embernek kell a LOS-on állnia a snap pillanatában az offense-ből, és ezek közül csak a 2 legszélső kaphat el előrepasszt. Ha a flanker is a LOS-on állna, akkor nem kaphatna el passzt a tight end. Néha képeket fogunk használni ezer szó helyett, és ahol csak lehet, egyszerű, emberi kifejezéseket fogunk használni.

 A cikksorozat ezen első része tekinthető bevezetőnek: ismerkedés a kifejezésekkel, és az egész koncepcióval. A következő cikkben megnézzük a quick slant route-okat, és a West Coast offense alapelveit. Ezután az ún. spread offense-el fogunk foglalkozni, az utolsó részben pedig a bootlegekkel. A végén – ha odafigyelve olvastuk el az írásokat- sokkal jobban fogjuk érteni, és értékelni az amerikai futball stratégiáját, és akár a kedvenc videojátékunkban is tudatosabban fogunk játszani.

Mozgás és védelem

Minden sikeres passzjátékhoz 3 alapelemnek kell meglennie egyidejűleg: az irányítónak jól kell végrehajtania a feladatát, kell az offensive line, és a többi blokkoló védelme; ill. elengedhetetlen a pontos route-futás az elkapóktól. Amikor a passzjátékról beszélünk, általában csak a route-okra gondolunk, de ez nagyon alapszintű felfogás. Valóban ezek a legfontosabb részei a passzjátéknak, de nem szabad elhanyagolni az irányító mozgását, és a védelemolvasási szisztémáját, valamint a blokkolási sémákat sem, mert ha nincsenek ezekkel összhangban, semmilyen útkombináció nem lehet sikeres.

Nézzük meg, hogy egy irányító mi mindent csinálhat a snap fogadása, és a passz eldobása között.
1. 3, 5, vagy 7 lépést mozog hátra, ez a drop
2. Kimozoghat jobbra, vagy balra. Sokféle kimozgás van, pl. a bootleg, vagy a sprint out (amikor a QB előre nézve, a pálya pásztázása közben valamelyik oldalra fut ki, hogy csökkentse a közte és az elkapó között lévő távolságot).
3. Egy vagy több play action fake-et hajt végre (a play action az, amikor a QB odanyújta egy backnek a labdát, hogy a védelemmel futójátékot hitessen el, aztán visszahúzza és passzol).
4. Miközben elemzi a védelmet, lehetséges, hogy szándékosan olyan irányba néz, ahova biztos nem fog passzolni, így zavarva össze a védőjátékosokat.

Van még variációs lehetőség. Néhány screen passzt egy lépés megtétele után dob el a QB. Ha shotgunban áll fel az offense, akkor egyéb lehetőségei is vannak, amikor hátramozog. Néhány play-ben előre megszabott pump fake-ek vannak (a pump fake az, amikor az irányító csak lóbál egyet a kezével, de nem dobja el a labdát, lényegében lehetne dobócselnek fordítani). Miközben mozog, a QB folyamatosan analizálja a védelmet, de ezt sem össze-vissza teszi, hanem meg van szabva előre az is, hogy melyik területet mikor kell megnéznie.

A passzvédelem (pass protection, ez alatt most az irányító megvédését értjük) felépítésében szintén számos lehetőség van:
1. Az egyes falembereknek meg van szabva az, hogy melyik védőt blokkolják meg, ill. melyik lyukakra vigyázzanak. Minden falembernek meg lehet adni, hogy a tőle balra, vagy jobbra lévő lyukat őrizze. Vagy pl. a guardoknak, és tackle-knek az lehet a feladat, hogy a belső vállukhoz közelebb lévő lyukat őrizzék, és a center kisegíti az egyik guardot.
2. Az olyan falembereknek, akinek a területére nem érkezik támadás, megtámadhatnak egy már blokkolt védőt is, ezzel dupla-blokkot létrehozva, vagy pedig kimozoghatnak a szélre, hogy a kívülről érkező blitzet felvegyék, pl. amikor egy cornerback blitzel.
3. A running back(ek), vagy a tight end(ek) is maradhat(nak) blokkolni. Az extra blokkolóknak a feladatát egyeztetni kell a falemberekével. Pl. ha a falemberek jobbra blokkolnak, akkor értelemszerűen a RB-nek a bal oldalról érkező védőt kell megfognia.
4. A running backeknek, és a tight endeknek lehetnek úgynevezett „check and release” route-jaik. Blokkolnak, ha kell, de ha nincs kit megblokkolniuk, akkor rövid utakat futnak, és várják az esetleges passzt. Ezeket nevezik delay, vagy leak utaknak is.
5. Play-action passzoknál a támadófalnak úgy kell tennie, mintha futáshoz blokkolna. Mindenféle futásblokk feladat – húzások, csapdák, dupla-blokkok – a play-actionhöz tartozó passzblokkolásnál is előfordulhat. A play-action passzok céljai, hogy leutánozzanak adott futójátékokat, ezért ha pl. van counter futásunk balra húzó guarddal (a counter egy olyan futásfajta, amikor a futó az első lépést a másik irányba teszi meg megtévesztés céljából, aztán kitör ellentétesen), akkor a fake counter-nél is balra fog húzni a guard.
6. Ha a QB három lépést tesz meg hátra, akkor a falembereknek gyorsabban kell megtámadniuk a védőket. Több lépés esetén több idő van a zseb kialakítására. A screen passzoknál a falembereknek csak egy kis ideig kell fenntartaniuk a blokkjaikat, majd a passz eldobása után gyorsan le kell válni a védőről, felfutni, és ott blokkolni. Egyébként a falembereknek szabály is tiltja, hogy a LOS elé menjenek, mielőtt eldobták a passzt, ha az keresztezi a LOS-t. Ennek megszegése vonja magával az "ineligible man downfield" büntetést. Pontosan emiatt a legtöbb screen passzt a LOS mögé dobják.

 A blokkolási feladatokat sokszor csak a snap előtti pillanatokban tisztázza le végleg a center és a QB, ezzel újabb réteg komplexitást adva a passzvédelemhez. Egyszóval sok mindennel kell előzetesen foglalkozni, mielőtt felrajzolhatnánk az első passzfigurát a táblára. A QB mozgása, és a blokkolási feladatok ahhoz idomulnak, hogy mik a céljai az adott passzjátéknak. Egy 3. és 10-es szituációhoz kitalált passz play esetén nyilván többet fog hátramozogni a QB, a falemberek mélyebben húzódnak hátra a zsebkialakításhoz, és valószínűleg nem lesz play-action. Olyan play-eknél, amik célja, hogy a szélen a running back szabadon kaphasson egy flat passzt, valószínű, hogy ki fog forogni az irányító a zsebből, és a tight end extra blokkolást fog biztosítani, nem fog ő is route-ot futni. Látható, hogy tényleg tökéletes összhangba kell hozni a blokkolási sémákat, és a QB-mozgást a pass route-okkal, különben nem fog működni a passzjáték.

Passzfák

 Az alapvető route-okat passzfákban szokták megadni. Ez egy alap passzfa WR-eknek:

Egy running back passzfa:

 Láthatjuk, hogy a WR-route-okat megszámozzák, a párosak mindig a pálya belseje felé vannak, a páratlanok pedig kifelé. Ez egy sztenderd rendszer, amit már a kicsiknél is alkalmaznak, és ezt finomítják tovább minden egyes szinten. Az NCAA-ben már jóval komplexebb passzfák vannak, nem is beszélve az NFL-ről, ahol még egy fokkal magasabbra viszik az egészet. A running backek útjai nincsenek megszámozva, itt a konkrét neveket használjuk.

 A passzfák csak egy részét mondják el a dolgoknak. Pl. a passzfa nem írja, hogy milyen módon kell elindulni: néhány út csak akkor hatásos, ha a védő belső, vagy éppen külső oldalán indulunk el. Valamint a nevek is változhatnak, amit az egyik edző „in”-nek nevez, azt a másik nevezheti „dignek”.

 Amikor egy play-t tervez, egy edzőnek több tucat lehetősége van arra, hogy megszabja az 5 érvényes elkapójának (ez alatt a WR-eket, a TE-ket, és a backeket értjük) a feladatát, a blokkolástól kezdve egy fly futtatásáig. Tucatnyi formációba lehet rendezni az elkapókat. Vegyük hozzá a különböző blokkolási sémákat, és milliónyi megvalósítható playt kapunk. Valójában egy playbookba (és az emberi agyba) csak bizonyos mennyiségű play fér, és minden egyes értelmes play-re jut 10 használhatatlan. Egy NFL passzjáték sokkal többről szól, mint arról, hogy 5 srác próbálja üresre játszani magát, 5 blokkol, egy pedig próbálja odavarázsolni a labdát az első csoport valamely tagjának. Ez egy gondosan megkoreografált manőver, amely célja a védők megtévesztése, ill. azok nehéz szituációkba való helyezése. A play-eknek működniük kell mindenféle védekezési séma ellen, a mély zónázástól a 8-emberes blitzekig. Elég komplexnek kell lenniük, hogy átverjék a védőket, de elég egyszerűnek is, hogy meg lehessen őket tanulni pár hónap alatt. Nem csoda, hogy diplomát lehet szerezni annyi idő alatt, amíg egy NFL offense-t teljesen megtanul az ember.

Bunch Right, Flanker Scat


 Ennyi bevezető után térjünk rá az első play-ünkre. Az ábra egy tipikus passzjátékot mutat be. A többi cikkben olyan play-ek lesznek, amiket edzői segédletekből emelünk át, de ez a play (kis változtatással) a Madden NFL nevű játékból van kiemelve, ott az Eagles playbookjában található meg. Legyen a neve Bunch Right, Flanker Scat; a valódi elnevezése elég komplikált lenne, és amúgy is csapatról csapatra változna.

 Nézzük meg a támadócsapat embereit. Három wide receiver van; egy tight end; végül egy running back. A defense erre nickel felállással reagál, behozva egy extra cornert, vagy egy safety-t. Ezután vessük tekintetünket a jobboldalon az elkapók háromszögére; ezt a formációt trips jobbnak, vagy bunch jobbnak nevezzük. Ezek a receiverek nagyon közel vannak a jobb tackle-hez; míg a magányos split end a túloldalon messzebb van a faltól. Ez nem véletlen: a csomagban lévő elkapók az oldalvonalat vehetik célba, míg a split endnek hatalmas területe lesz. A figyelem azonnal az elkapóhármasra összpontosul a jobb oldalon, akik sokat keresztezhetik egymás útját. Nyilván a védelemnek is különös figyelmet kell rájuk fordítaniuk.

Ezután kissé meglepő lehet, hogy leggyakrabban a play során az első számú célpont a baloldali split end lesz. Általában egy az egyben lesz egy cornerbackkel, aki nem sok segítséget fog kapni a linebackerektől, és a safety-ktől. A WR-nek elvileg könnyedén üresre kell játszania magát az 5-yardos slant úttal, amit a képen is láthatunk.

A snap előtt a QB ellenőrzi a védekezést a split enden, és olvassa a védelmet a jobb oldalon. A center a védőfal felállását ellenőrzi, és együtt a QB-val figyelik a blitzet. Ennél a playnél a fal jobbra tolódik, minden O-line embernek a tőle jobbra lévő lyukat kell blokkolnia. A running back a balról érkező blitz felvételéért felelős. Még a receiverek is olvassák a védelmet a snap előtt: ennél a playnél a flanker (a jobb szélső elkapó) fogja a „hot route”-ot futni, ez azt jelenti, hogy ha látja, hogy az ő oldaláról megy a blitz, akkor nem az eredeti útját futja meg. Azt a védőt figyeli, aki a tight end oldalán áll: ha blitzel, akkor egy háromlépéses cross route-tal befut a helyére, megfordul, és várja a labdát.

Tételezzük fel, hogy nincs erre szükség. A snap során a QB a safety-ket olvassa, majd a pálya bal oldalát kezdi pásztázni. Ha a safety-k a mély zónában maradnak, és a split end el tud szakadni, azonnal dobja neki a labdát. Tízyardos előrehaladás, first down. De lehetséges, hogy ez nem fog menni. A cornerback jól leütközi a WR-t még a vonalon. Az egyik safety olvassa a playt, és rámozdul az útra azonnal. Egy linebacker, vagy akár egy defensive end, hátraléphet zónázni, elzárva ezzel a passzsávot. Itt jön a képbe az időzítés, és a helykihasználás. A jobb oldali receiverek olyan utakat futnak, amelyek lassabban alakulnak ki. Mire a QB őket nézi, már tudja, mit csinál a védelem. Ha egy safety, vagy egy linebacker a baloldalon segít be, akkor eggyel kevesebb védő tudja kisegíteni a jobboldali védőket.

 A másodlagos célpont a flanker. Ő egy scat route-ot fut. Úgy indul, mintha egy draget, vagy egy shallow cross-t futna, a pálya közepe felé tart. A tight end, és a jobboldali split end mögött fut, akikre az övénél hosszabb utak vannak kiszabva. Nem fut teljes sebességgel; sőt le is lassít, hogy önmagát a saját csapattársai, és a védők közé helyezze. Az időzítés kulcsfontosságú: ha túl gyorsan futja meg az útját, akkor hamarabb fejezi be, minthogy a QB passzolni tudna neki. Tehát, ahogy a pálya közepéhez ér, vesz egy éles fordulót, és a közelebbi oldalvonal felé indul meg, rágyorsít, és várja a labdát. Próbáljuk magunkat a flankert fogó ember helyébe képzelni. Figyeljük, ahogy a pálya közepe felé tart, de ahogy elkezdjük követni, beleakadunk a tight endbe, a jobb split endbe, és a saját csapattársainkba, ahogy visszalépnek az embereikkel. Amikor sikerül kikeverednünk ebből a káoszból, a flanker már a másik irányba tart. Ha pedig zónázik a CB, azt látja, hogy befelé halad a vele szemben lévő ember, ezért visszalép, hogy az oldalvonal melletti 5-10 yardos területet védje. Mikor előttünk keresztez, már csak annyit tehetünk, hogy szereljük a 10 yardos elkapás után.

 A 3. lehetőség a tight end, bár ha rá kerül a sor, hogy elkapja a passzt, azt a QB valószínűleg már a snap előtt eldönti a védelmet olvasva. Egy ilyen bunch formáció általában arra készteti a közelebbi safety-t, hogy kisegítsen a hármas elleni védekezésben. Ezzel a pálya közepe védtelenebbé válik. Ha a QB emberfogást olvas safety segítség nélkül, a baloldali elkapót fogja nézni, egészen addig, amíg a védők el nem kezdik „megenni”, majd amikor a tight end megtette a „10 be” útja első szakaszát, és befordul, dobja is neki a labdát. Hasonlóképp, ha a védelem képes lefedezni a split endet, és a flankert is, a tight end valószínűleg egy az egyben lesz egy linebackerrel, vagy egy safety-vel. Ez kívánatos célponttá teszi őt.
 A running back a 4. lehetőség a playben. Mire a QB a 4. opcióig jutott, már épp itt az ideje, hogy megszabaduljon a labdától, és kiegyezzen egy rövid előrehaladásban. Miután a bal oldalon blokkol, a running back kiszalad a bal oldalvonal felé. Mivel szinte minden a jobb oldalon történik, a védelem könnyen megfeledkezhet róla. Ha egy rövid passzt elkap, a running back valószínűleg meg fog tudni tenni még egy pár plusz yardot, mire egy védő elkapja.

És mi a helyzet a jobb oldali split enddel, aki a hosszú fade-et futja? Valószínűleg nem fog labdát kapni, mégis talán az ő feladata a legfontosabb a pályán lévők közül. Az útját nevezik „clear”, vagy „top” útnak is. Célja a védelem széthúzása vertikálisan, legfőképpen legalább az egyik safety elvonása azáltal, hogy „elviszi” magával. Így az nem lesz abban a helyzetben, hogy kisegítse a többieket. A jobb SE agresszívan támad, a külső oldalon próbál elszakadni, és felfelé szaladni. Megpróbál a védő mögé jutni, elvonni a safety-t. 12-15 yard után hátranéz és várja a passzt, ami soha nem fog megérkezni. Útközben tovább növeli a csődületet, ami még nehezebbé teszi a flanker fedezését.

 A safety a mély zónában látja a flankert keresztezni, látja a tight endet a pálya közepe felé dolgoznia magát, és egy receivert is lát, aki teljes sebességgel az end zone felé tart. Vajon kin fog védekezni? A feladat jóval egyszerűbb, ha a jobb split end nem teljes sebességgel fut, és egy ún. „lazy” (lusta) utat tesz meg. Ekkor a szemét rajta tartja a safety, de ahelyett hogy üldözné, a QB-t, és a többi receivert is figyeli. Így nagy esélye van, hogy idejében be fog tudni ugrani, és le fogja tudni védekezni a passzt. De ha a támadó koordinátor a helyéről azt látja, hogy a safety nem fordít elég figyelmet a hosszú utat futó WR-re, akkor tudatni fogja azt a QB-val. A következő alkalommal, amikor ezt a playt hívják be, a QB csinál egy pump fake-t az egyik rövid utat futó felé, majd elenged egy hosszú passzt a valószínűleg nem túlságosan szorosan őrzött split end felé.

Precízió és harmónia

Elég zavaros? Most még csak a felszínt karcolgattuk, egyetlen play egyetlen variációját elemeztük. Egy igazi playbook elég sok egymáshoz hasonló play-t tartalmaz, amelyek között csupán egy route eltérés van. Ugyanazt a playt más formációból is futtathatják. Az idény alatt változásokon is átmehet a play: a scat útból drag lesz, a tight end blokkolhat, ahelyett hogy menne elkapni; vagy pl. motion-nel kimozgatják a running backet slot receivernek.

 Nem számít, hányszor variálják meg az edzők a play-t, az alapok ugyanazok maradnak. Akár egy rövidpasszos offense-ről, akár egy 5 elkapós spread offense-ről, akár egy olyanról beszélünk, amely a play actionre, és a bootlegekre épít, mindegyiket a QB mozgásához, az ő megvédéséhez, és a passzútvonalakhoz hangolják. Minden play úgy épül fel, hogy hatékonyan használják fel az időt, és a helyet arra, hogy odajuttassák a labdát, ahol a védelem nincs. Amikor minden tökéletesen, és harmonikusan működik, igazi élvezet nézni a passzjátékot.

Mike Tanier cikke alapján írta Demeter Ádám (Döme)