A Tyler Varga-akta
Ő akkor most a mi fiunk? Vagy nem?
Azt írja a wikipédia, hogy 2014-es adatok szerint Magyarországon 136 587 Varga vezetéknevű ember él, ezzel a hatodik legtöbben ők vannak a Nagyok, Kovácsok, Tóthok, Szabók és Horváthok után.
Látom magam előtt a jövőt, ami akár augusztustól, de szeptembertől mindenképpen vár ránk, és elébemegyek annak, hogy minden héten háromszor el kelljen mesélni ki az, mikor rámutat valaki, hogy a Colts-ban is játszik egy Varga. Nem különleges eset, hogy valaki magyar gyökerekkel a ligába kerül, ráadásul Tyler Varga legalább annyira svéd, finn, kanadai és horvát mint magyar, de az ő története messze nem hétköznapi, így érdemes most a holtszezonban rászánni pár percet, hogy jobban megismerjük.
Kezdem a legfontosabbal: a fatert John Vargának hívják, és elmondása szerint 10 éves kora körül költözött ki a családjával Kanadába, horvát területen élő magyar család sarjaként. Ő egy pár szót lehet tudna még magyarul, de a fia semennyit. John annak idején szintén focizott középiskolai szinten, irányítót játszott az egyik kanadai ligában, és egyetemen is folytathatta volna a karrierjét, de annyira nem volt eltökélt. Fontosabb volt neki a tanulás, az atlétika, majd a testépítés. Utóbbiban teljesedett ki igazán, megnyerte a Mr. Ontario versenyt 1988-ban, sőt kelet-Kanada legjobbjának is őt választották. A feleségét, Hannele Sundberget szintén a testépítésen keresztül ismerte meg. A későbbi Mrs. Varga finnországi svéd családból származik, és ugyancsak elég színes sportmúlttal (és jelennel) bír. Kiemelkedő rögbijátékos volt a hölgyek között, és a testépítésben még férjénél is nagyobb potenciállal bírt állítólag. Napjainkban a síléc a legjobb barátja, bármilyen versenyszámban elindul, és az 50-54 éves korosztályban senior világbajnoknak vallhatja magát.
A párnak egyetlen gyereke született, Tyler 1993. szeptember 24-én. Akkor épp Svédországban éltek, de mindössze egy hónap után visszatértek Kanadába. Tyler angol anyanyelvű, de beszél svédül, és mivel kéttannyelvű iskolába járt Kitchener városában, így franciául is elboldogul. Az Egyesült Államokban van hagyománya, hogy amint lehet, már küldik a gyerekeket focizni, de a határ északi oldalán ez egyáltalán nem egyértelmű. Vargáék kivételnek számítanak, hiszen flag fociban már kisiskolás korában megméretett Tyler, majd, amikor már ütközni is lehetett, akkor Nose tackle-nek tették be a mindenkinél masszívabb gyerkőcöt, a támadósorban pedig csak 4. downos futásoknál engedték pályára, amivel kiváltották a puntot, hiszen mindig megcsinálta. Ez a fajta bohóckodás középiskolában már nem volt jelen, de Varga dominanciája változatlan maradt. Öt poszton is megfordult (elsősorban futó volt), négy év alatt 100 touchdownt rakott össze, négy évben is ő lett az év játékosa, végzősként pedig az ország legjobb futballistájaként tartották számon. Ebben a történetben nem számít meglepő fordulatnak, hogy a legeredményesebb sportja mégsem a foci volt, hanem a sakk, amiben a mai napig több trófeája van.
Hiába voltak azonban ilyen eredményei, a kanadai ligát az USA-ban inkább zárójelbe teszik, mint komolyan veszik, és egyetlen csapat sem ajánlott ösztöndíjat az NCAA első osztályából Vargának. Maradt a CIS, tehát az egyetemi liga kanadai megfelelője, ahol a CFL-hez hasonlóan tizenketten játszanak, 3 down van összesen, hatalmas end zone és egyéb a szemnek idegen szabályok. A Western Ontario egyetem lett a kiváltságos, akik befogadták Vargát. 2011-ben senki nem volt a CIS-ben, aki több pontot gyártott volna nála, így természetesen megkapta az év újonca kitüntetést. Az idény végén újra felmerült, hogy az NCAA-ben a helye és Tony Renót épp kinevezték a Yale főedzőjévé, aki egy évvel korábban a legelhivatottabban csábította Vargát akkor még a Harvard csapatához. Varga menni akart, és nem is volt akadálya - azt leszámítva, hogy el kellett érnie a Yale elsőévesei (nem csak focisták) által összerakott tanulmányi átlag 93 százalékát. Sok sportoló hallgató elhasalt volna ezen, de Varga kiemelkedő eredményeket hozott az iskolapadban is, 2014-ben egy olyan kitüntetést is átvehetett, ami az egész NCAA (négy divízióval számolva) 16 legjobb tanulója közé helyezte. Az evolúciós biológia szakon diplomázó fiatalember nagy eséllyel orvosként keresné a betevő falatot, ha nem lenne ilyen jó sportoló.
Zökkenőmentes volt a beilleszkedés az NCAA másodosztályába. A Yale támadósorában a passzjáték ritkább elem volt, így Vargát a futó mellett wildcat QB-ként is rendszeresen szerepeltették, aminek következménye, hogy az FCS, vagyis a második liga legtöbb all-purpose yardját átlagolta meccsenként (194.2-t), amiből 117-et tett meg futással. A Columbia ellen 220 yardot futott kinevezett irányítóként, ami iskolacsúcsot jelent. Amikor már azt hittük, hogy Vargának minden túl könnyű, akkor azért közbe szólt az élet; junior szezonja közepén megsérült és az idény második felében nem léphetett pályára. A formájára akkor sem lehetett panasz, a Colgate csapatát speciel egymaga 236 futott yarddal kergette őrületbe. Úgy lett év végén az Ivy League 4. legtöbb yardot futó játékosa, hogy a fél szezonban csak szurkolni tudott.
A holtszezonban kiheverte a fáradalmakat és rögtön megmutatta a szezonnyitón, hogy a régi Varga visszatért. Az élvonalbeli Army csapata ellen 5 touchdown futással jelentkezett. Végzős idénye újabb űradatokat hozott magával. Meccsenként 142 yardot átlagolt a földön és 26 touchdownja a legtöbb volt az egész másodosztályban. Futásonként 6.1 yardot átlagolt és el is hívták a Senior Bowlra, hogy a legjobb végzősök között is megmutathassa magát. A Yale játékosok ritka vendégek arra felé, a sisakon lévő Y alapján a többség azt hitte, hogy egy mormon fiúról van szó a BYU-ról, aki új poszton, fullbackként gyakorolt. A meccs nagy részében ez jutott neki, blokkolgatott és sokkal jobb volt pass protectionben, mint a college futók nagy része, de nagyobb szerepet csak a 4. negyedben kapott. Végül 4 futás jutott neki, ezekből 31 yardot és 2 touchdownt ért el, valamint 3 elkapásból további 39 yardot, amivel a meccs MVP címe is a zsebében landolt.
A draft szakik majdhogynem mind egyetértettek, hogy a második legjobb fullback prospect idén Tyler Varga, rögtön az alabamai Jalston Fowler után, akit el is vitt a Tennessee Titans már a negyedik körben. A Yale Pro Day-en 29 NFL csapat megfigyelője volt ott, Vargának azonban nem mondták a nevét végül a draft alatt, így kénytelen volt undraftedként elszegődni valahová, nevezetesen Indianapolis-ba.
Mi lehetett vele a probléma? Az biztos, hogy fullbackként rutintalan, futóként pedig a 4.69-es 40 yardos ideje nem valami impresszív, így félő, hogy két poszt közé szorul a legmagasabb szinten. Ez a pesszimista verzió, az optimista pedig, hogy mindkét helyen bevethető lesz, az elvárható special team-munka mellett. Valószínűleg a szorgalmával nem lesz probléma. Nehéz megmondani, hogy Varga eddigi eredményei mennyit érnek, hiszen olyan csoportellenfelei voltak, akiknek eszük ágába se jut, hogy NFL játékosok legyenek, leszámítva évente 1-2 kivételt. Az se jellemző, hogy a másodosztályú, domináns futók az NFL-ben folytatnák a szárnyalást, de épp tavaly sikerült Terrance Westnek ezen némileg változtatnia. Illetve az is elég nyilvánvaló, hogy 2015-ben a fehér futó és a fehér holló nagyjából hasonló eséllyel fordul meg NFL meccsen. Mégis, ha fel kéne vázolni, hogy milyen háttérrel maradhat meg a ligában ezen a poszton egy fehér srác, Vargánál jobb esetet nehéz kitalálni.
Az oddsok tehát nem Tyler Varga mellett szólnak, mert hiába volt eddig mindenütt sokkal erősebb és jobb, mint a pályán mellette akárki, itt most nem ez lesz a helyzet. Ugyanakkor egy egészen kivételes útvonal az, amin ő eljutott idáig, ezért lehet, hogy a folytatás sem a papírformaszerű lemorzsolódás lesz.
Hozzászólások
“Pressure is something you feel when you don't know what the hell you're doing.” (Peyton Manning)
Hungarian Indianapolis Colts Fan Club I'll always be a Colt. Always! - Peyton Manning
Gyerekként azt mondtam anyámnak ha felnövök, rocksztár leszek. Anyám erre azt mondta: "Fiam, a kettő együtt nem megy!"