Denver Broncos

 

Bár előzetesen nem sok esélyt adtak a Broncosnak a Colts ellen, végül leginkább saját hibáiknak köszönhetően maradtak alul az AFC tavalyi győztesével szemben, abszolút nyerhető meccset buktak el Ortonék. Bár a puszta számokat tekintve akár azt is hihetnénk, hogy Orton még jobb teljesítményt nyújtott, mint a múlt héten, amikor szinte hibátlanul játszott a Seattle ellen. A puszta számokat tekintve igen extrém adatokkal találkozhatunk: 57 kísérletből 481 yardot ért el az irányító, de a mennyiséghez most nem párosult hatékonyság, így akár múltheti teljesítményének ellentettjeként is tekinthetünk a vasárnapira. A mindig kulcsfontosságú harmadik kísérleteknél csupán három first downt ért el 12 próbálkozásból, emellett a red zone-ban 14 passzból csak 4 ért célba 20 yardért, és egyszer sem sikerült first downt elérnie. Ezzel együtt nem Orton nyakába kell írni a vereséget, bizony az edzői döntéseket is meg kell kérdőjelezni. 5 red zone "kirándulásból" két field goalt elérni szinte biztos recept a vereséghez, háromszor nem sikerült 4. kísérletre megcsinálni az újabb first downt, vagy a TD-t.

A Denver nélkülözte második számú CB-jét, Andre Goodmant, és ez meg is látszott Austin Collie teljesítményén, a másodéves elkapó karrierje legjobb napját zárta, 12 elkapásból 171 yardot ért el, a létező összes Denver defensive backnek, beleértve Champ Bailey-t is, meggyűlt vele a baja. A 4. negyedben az egyébként rookie-hoz képest elfogadhatóan teljesítő Perrish Coxon volt két kulcsfontosságú elkapása összesen 71 yardért a negyedik negyedben, ezzel adva meg a kegyelemdöfést a Broncosnak. Pozitívumként kell elkönyvelni, hogy a futásokat kiválóan ölte a Denver frontja, alig két yardos átlagra voltak képes Addaiék.

Érdekesség, hogy Tim Tebow visszacsúszott harmadik számú QB-nak, és nem töltött egy percet sem a pályán. Ennek oka McDaniels elmondása szerint az volt, hogy nem volt szükség a gameplanben külön csomagokra most Tebow számára a Colts defense elemzése után, emiatt került inaktív státuszba az újonc QB. Elképzelhető, hogy a red zone-beli gyengélkedést látva Tebow-t ismét megpróbálják beépíteni a játékba.

A hétvégén Tennesseebe látogat a Denver, a Titans egyelőre egy kétarcú csapat benyomását kelti, ha Chris Johnson elkapja a fonalat, akármire képesek, ha az ellenfél defense leveszi a pályáról CJ2K-t, akkor viszont sebezhetőek. Ez tehát a legfontosabb a Denver számára, természetesen a red zone hatékonyság növelése mellett. Nagyon fontos lenne ez a győzelem a Vadlovak számára, 1-3-ról már igen nehéz lenne visszakapaszkodni.

 

Kansas City Chiefs

 

A Chiefs az AFC meglepetés csapata idén. 3-0-val magabiztosan vezetik az AFC Westet, erre talán még a legelvadultabb KC drukkerek sem számítottak. Legutoljára az offseasonben az NFC West egyértelmű trónkövetelőjének kikiáltott 49erst verte meg lenyűgöző magabiztossággal Todd Haley csapata.

Két kulcsa van a Kansas City sikerének: a futójáték, és a defense. Thomas Jones leigazolása nagyon hasznos volt, egyelőre nagyszerűen egészítik ki egymást Jamaal Charlesszal, bár hozzá kell tenni, szerintem Charlesnak sokkal több labdát kellene kapnia. Charles minden labdaérintése életveszély, elkapásban és futásban is kiváló fegyvere a Chiefs offense-nek. 12 futásával elképesztő, 8,1 yardos átlagot ért el, emellett 57 yardot elkapásból is összehozott. Rendkívül jellemző hatékonyságára, hogy egy 3. és 20-as szituációnál egy draw futásból 24 yardot, és ezzel first downt ért el. Bár mint említettem, egy ilyen játékost jobban ki lehetne használni, ha a csökkentett terhelés hozzájárul ahhoz, hogy Charles tovább maradjon egészséges, akkor nem biztos hogy kiszúr a csapattal Haley. Bár Matt Cassel a felszínen kiválónak tűnő teljesítményt mutatott, nagyban segítette őt a tény, hogy passzolt yardjainak több mint a felét elkapói hozták az elkapás után. Jó példa erre Dexter McCluster TD-je, amikor a levegőben 6 yardot tett meg a labda, 25-öt már a rookie játékos hozott. Persze nem Casselnek kell megnyernie a meccseket, amíg a védelem és a futójáték ilyen effektíven darálja az ellenfeleket, Charlie Weis OC-nek az a feladata, hogy ne hozza őt nehéz szituációkba, és ne hagyja hogy túlvállalja magát.

A védelem motorja az a Tamba Hali volt, aki végre megkapta az őt már régóta megillető elismerést, három sackje és egy forced fumble-je a hét legjobb védőjátékosa díját hozta meg neki az AFC-ben. A védelem egésze kiválóan működött, nem csak Hali randalírozott a rookie tackle Anthony Davis kárára, a két CB, Flowers és Carr levette a pályáról a két kezdő Frisco elkapót, Michael Crabtree-t és Josh Morgant, ketten együtt nem érték el az 50 yardot. Flowers egy interceptiont is elért. Egyedül Frank Gore tudott pozitív játékokkal előrukkolni, de ő se futásokból, inkább elkapásokból tudott élni, 100 yard fölé jutott ebben a kategóriában.

Jó hír a tökéletes mérleg mellett, hogy Tyson Jackson a héten már tudott edzeni, igaz limitáltan. A defensive end az elmúlt két mérkőzést kihagyta térdsérülés miatt, úgy tűnik a bye week után vissza tud térni a tavalyi elsőkörös. Ha jöhet rosszul bye week egy csapatnak, akkor a KC esete ilyen, félő, hogy megtörik a lendülete a csapatnak. Todd Haley fő feladata a 13 napos pihenő alatt az, hogy ne hagyja kialudni a csapat lelkesedését, és ne engedje, hogy a fejükbe szálljon a siker.

 

Oakland Raiders

 

Sebastian Janikowski lábában maradt Glendale-ben a Raiders győzelme. A tavaly élete legjobb szezonját futó rúgónak idén nagyon nem megy, 13 mezőnygólt-kísérletéből 5-öt hagyott ki, ebből hármat a legutóbbi meccsen. Igaz ezek között volt egy 58 yardos is, de a másik kettő "chip shot" volt, amit egy évi 4 milliót kereső kickernek nem szabad kihagynia semmilyen körülmények között.

Az is igaz, hogy a Raidersnek számtalan lehetősége lett volna, hogy biztosan hozza a meccset, és ezekkel nem tudtak élni Gradkowskiék. A legkomolyabb hibát talán akkor követték el, amikor a Cardinals 1-yardosán belül indíthatták volna a labdát, de a TD-t érő QB sneak semmisnek bizonyult egy delay of game miatt, és TD helyett így field goallal kellett beérnie a csapatnak. Az egész meccs hibákkal volt tarkítva, mindkét csapat égbekiáltó ostobaságokat követett el. Az Arizona például kétszer adta vissza a labdát Raiders punt után, de pass interference hegyek is születtek mindkét oldalon. A Raiders offense a számok alapján jól teljesített, ismét 20 first down fölött zárt a csapat, egymás után régen hoztak össze Cable-ék két ilyen meccset. Bruce Gradkowski vezeti az NFL-t passzonként a passz által a levegőben töltött yardok átlagában, több mint 10 yardot haladnak passzai átlagosan, mielőtt elkapóihoz érnek. Kedvenc célpontja Louis Murphy, akinek idén még nincsen dropja, és 100 yard fölött zárt a múlt héten. Murphy mellett Heyward-Bey is kezd alakulni, sokkal konzisztensebb tavalyi önmagánál. Ha visszatér Chaz Schilens - ezt a 6-7. hétre prognosztizálják jelenleg -, akkor Zach Millerrel karöltve egész korrekt elkapósora lehet a csapatnak. Vegyük hozzá, hogy Darren McFadden a 3. legtöbb yardot hozta eddig az NFL-ben, és láthatjuk, itt-ott már pislákolnak a szikrák, és előbb-utóbb összeállhat egy rendes offense Oaklandben.

Nnamdi Asomugha és Larry Fitzgerald párharcát előbbi nyerte meg, Fitzgeraldnak mindössze egy elkapása volt a kiváló CB-ről, illetve egyszer pass interference-t dobtak rá, de a TD-jét másról szerezte az NFL egyik legjobb elkapója. A Cardinals fő fegyvere az idén először játszó Beanie Wells volt, aki kiválóan futott, 5 yard feletti átlagot ért el a meccsen. Ezzel együtt az Arizona nem tudott konzisztens játékkal előrukkolni, Derek Anderson 2 TD passza ellenére, épphogy csak életben tudta tartani csapatát. Janikowski nem elég hogy három mezőnygólt is kihagyott, LaRod Stephens-Howling a kezdő kickoffját TD-re hordta vissza, végül ez bizonyult a mérleg nyelvének.

A Raiders egyelőre nem tart ott, hogy buta hibákat elkövetve is meccseket tudjon nyerni. Minden adott volt, hogy évek óta először pozitív mérleget érjen el a csapat, végül mégsem tudtak élni az Arizona által folyamatosan felkínált lehetőséggel, és ez nem csak Janikowski hibája, számtalan apró butaság adódott össze, ami a vereségben kulminálódott.

Szomorú hír, hogy a héten elhunyt a Raiders legendája, a QB/kicker Geroga Blanda, akinek számtalan emlékezetes pillanatot köszönhet a Raider Nemzet. Blanda minden idők legidősebben pályára lépett NFL játékosa volt, nem sokkal 49. születésnapja előtt játszott utoljára. Visszavonulása után sem szakadt el a csapattól, Al Davis belső körének tagja lett, rendszeresen feltűnt a csapat háza táján. Nyugodjék békében.

 

San Diego Chargers

 

A Chargers special teamjei idén egészen katasztrofálisan teljesítenek, ismét elveszítettek egy mérkőzést speciális egységeik miatt. Hiába állnak összyardok tekintetében az NFL-ben első helyen offense-ben, negyedik helyen defense-ben, ha az egyik héten a punt csapat, a másik héten a kickoff csapat csődöl be.

Most az utóbbira volt példa, a második félidőben a katasztrofális lábsérüléséből visszatért Leon Washington két kirúgást is TD-re hordott vissza. Az első a félidő nyitó kickoffja volt, ezt nem sokkal utána kiegyenlítette a Chargers egy Rivers-Naanee kooperáció végén, de erre rögtön érkezett az újabb válaszcsapás; a következő kickoffból is TD született. Philip Rivers karrierje legtöbb yardját passzolta, mindezt úgy, hogy a Seattle szinte folyamatosan két safety-t tartott a mély zónákban, így rövidebb 10-12 yardos route-kat lehetett inkább alkalmazni. Érdekes, hogy a red zone-ban kilenc kísérletéből mindössze 2-szer ért célba, de azok egyaránt TD-k lettek. A negyedik negyedben több lehetősége is volt a Chargersnek a kiegyenlítésre, de a legkritikusabb pillanatokban bekeményített a Seattle defense-e. Rivers vakoldali protektora, Brandyn Dombrowski most nem tudta hozni eddig mutatott megfelelő produkcióját, harmadik kísérleteknél rendre megverte Chris Clemons, a Seattle fő pass rush specialistája, két sacket is róla kapott Rivers.

Ezért is örömteli esemény az egész San Diego offense számára, hogy Marcus McNeill feladta az értelmetlen harcot, és aláírt a csapathoz. Több mint 3 millió dollárt vesztett a valószínűleg az ügynöke által sugallt holdouttal a kiváló LT, aki a 6. hétől állhat ismét csatasorba. Várhatóan Dombrowkski helyett Jerome Clary fog kikerülni a kezdőből, és az eddigi beugró LT a 6. héttől már RT lesz. Komoly veszteséget is szenvedett a csapat, a jobb guard Luis Vasquez legalább két hetet ki fog hagyni MCL húzódása miatt, helyén Tyronne Green fog kezdeni. Folytatódik a már abszurd mértéket öltött long snapper-mizéria, kidőlt az elmúlt két meccsen kezdő Ryan Neill, így immáron egy hónapon belül a negyedik LS-t igazolta le a csapat, ezúttal a veterán, 16 éve az NFL-ben játszó Ethan Albrightot hozták el.

Aki esetleg elkezdené temetni a San Diegot az 1-2-es mérleg miatt, azt gyorsan emlékeztetném arra, hogy két idegenbeli meccsen kaptak ki, és mindkét esetben kis híja volt csak, hogy ne egyenlítsenek ki a negyedik negyed végén. A számadatok azt mutatják, hogy mind az offense, mind a defense nemhogy gyengébb, de kevéssel a tavalyi szint fölött is vannak három meccs után. Ha a special teameket helyre tudják rakni, nem sok gondjuk lesz.

Írta: Demeter Ádám

 

AFC North:

   Visszapillantó:
A Cincinnati Bengals ugyan támadójátékban továbbra is csalódást keltő teljesítményt nyújt, de a védelme rendre megmenti a csapatot, így volt ez a Carolina Panthers idegenbeli, 20-7-es legyőzésekor is. A továbbra is veretlen Pittsburgh Steelers idén először mutatta meg, hogy csodálatos védelme mellett a támadók is képesek megvillanni, ennek pedig nem is lehetett más végeredménye, mint kiütéses, 38-13-as diadal a Tampa Bay Buccaneers otthonában. A Baltimore Ravens hozta a kötelezőt azzal, hogy hazai pályán 24-17-re legyőzte a Cleveland Browns csapatát, de a gárda továbbra sem lehengerlő, ahogy azt szezon előtt sokan várták. A védelem például megdöbbentő módon 173 futott yardot engedett a riválisnak, ami nagyjából 5,5 yard/kísérlet átlagból jött össze. Több mint figyelmeztető jel...

   Az AFC North-ban a védelem vezet dícsőségre:
   Szögezzük le, a történelem nem véletlen. Az NFL-ben pedig pláne nincsenek véletlenek. Így hát miként gondolhatná bárki is véletlennek, hogy az AFC North-ban mindig az a csapat nyer, amelynek a legjobb a védelme. Most ha valaki azt gondolná, hogy ez milyen közhelyes, akkor azért ellenpólusként megemlíthetnénk az AFC South-ot, ahol ez nem igaz, mert az egy más hagyományokkal rendelkező négyes, ott sokkal többet számít az Offense. De az AFC North a kőkemény, mai szóhasználattal élve old-school futballról szól. Itt nem lehet, pontosabban nem érdemes a csillogó támadójátékra alapozni, mert a történelem nyomán vereségre van ítélve, egész egyszerűen megölik ezt a játékot. De hogy is lenne ez másként, amikor ebben a kvartettben két franchise identitását is a védelem határozza meg. Igen, ez a Baltimore Ravens és a Pittsburgh Steelers. Ha meghalljuk ezt a két csapatot, biztosan nem az fog eszünkbe jutni, hogy milyen pompás elkapók és irányítók játszottak és játszanak ott, hanem a hideg, brutális védelem, amely kíméletlenül megbünteti a túloldalon álló támadósort.
   Ha két ilyen franchise van a csoportban, akkor nem érdemes túlon túl a tökéletes támadójátékot építeni, sokkal inkább alkalmazkodni kell, és hasonlóan kiváló védelmet építeni, mert csak az vezethet eredményre. Azt tudni kell, hogy egy kiváló, elitbe tartozó védelem sokkal stabilabb, mint egy kiváló, elitbe tartozó Offense. A kiváló védelem a kiváló Offense ellen is megközelítőleg hasonló számokat tud produkálni, de ez nem mondható el fordítva. No ezért nyeri az AFC North-ban mindig a legjobb védelem a csoportot és ezért járt hosszú éveken át tévúton a Bengals. A Cincy hiába épített fel egy csodálatos támadóegységet Carson Palmerrel, Chad Johnsonnal (akkor még így hívták) és TJ Housmandzadehval, egész egyszerűen hosszútávon nem kifizetődő a jó Offense a Ravens és a Steelers ellen, mert a védelem akkor is hozza magát, míg az Offense - önmagához képest - csődöt mond. Az egyetlen kivétel, amikor nem a legjobb védelemmel rendelkező gárda nyerte a csoportot, az 2005-ben volt, éppen ezen Bengals által. Csakhogy sokat mondó, hogy a rájátszásban alulmaradt az 5. bajnoki címéig menetelő Steelers ellen, így hát tulajdonképpen egyszer sem teljesedett ki az ohiói gárda és a kivétel sem igazi kivétel.
   Ha most megnézzük az AFC North csapatait, akkor megállapíthatjuk, hogy kivétel nélkül a védelmi oldal erősebb. Ez egyértelmű tendencia. Mind a négy csapatnál tudják, ez vezethet sikerre ebben a kvartettben, mindenhol erre helyezik a hangsúlyt. A Bengals azzal tudott tavaly (és már tavalyelőtt az idény második felében) igazi tényezővé válni, hogy a védelme átvette a vezető szerepet a támadóktól. A Bengals egy éve bizony védelmével kerekedett a Ravens és a Steelers fölé, már nem volt szüksége pontzáporra a sikerhez, mert a D képes volt megtartani az előnyt, képes volt sokadszor is lehetőséget adni a támadóknak. De emeljük ki, futás ellen kell igazán hatékonynak lenni. Az ok egyszerű, a csoport két fazonszabász csapata futásorientált. Tehát eredményt csak úgy lehet elérni az AFC Northban, ha ezt képes megállítani a védelem. Például a Barnák évek óta rendre ezért nem tudnak megélni a csoportban, mert erre képtelenek. Visszatérve Ohio állam másik csapatára, 1-2 év megfelelő drafttal nagyon pofás LB-corp és secondary alakult ki, amely ha talán nem is annyira playmaker típus, mint a két rivális egysége, de képes megállítani bárkit. Noha a támadósor nyilvánvalóan hátrányt szenvedett azzal, hogy az elmúlt években a védelem élvezett prioritást, mégis most először sikerült kisöpörni a csoportot. Annyit pedig még mindig tud ez a lesilányított Offense, hogy eléldegéljen abból a meccsenkénti 3-4 drive-ból, amit fel tud építeni. De ez elég is, nem kell több. Bár a kevesebb labdaszerzés miatt nincs annyira reflektorfényben, mint a Ravens és a Steelers, de a Bengals védelme szintén a legjobbak közé tartozik, kifejezetten alulértékelt egység, amely tavaly bizony konzisztens teljesítményével jobbnak is bizonyult, mint a két nagy rivális hasonló, de lyukasodó (Ravens) vagy összeomló (Steelers) alakulata. Itt jegyezzük meg, hogy a Bengals abban jár most más úton, hogy a passz ellen nem a passrush-ra, az irányító siettetésére helyezi hangsúlyt, mint a Ravens és a Steelers, hanem a kiváló secondary-re, s elsősorban ebből fakad, a kevesebb labdaszerzés, ugyanakkor talán sokszor könnyebben állítják meg az ellenfél támadásait. Mindenesetre tavaly a legjobbak voltak egy gyengécske támadósorral és idén is csak a védlemnek köszönhetik az eddigi két győzelmüket.
   Nézzük meg, hogy az újjáépülő Browns sem azzal kezdte, hogy franchise QB-t draftoljon. Pórul is járt volna nagy valószínűséggel, kb zebrát a 3 oroszlán elé esete lett volna. Megették volna reggelire. Sokkal inkább a védelem került a középpontba. Mintha pár év késéssel a Bengals újraépülését másolná. A secondarybe érkezett Joe Haden és TJ Ward a draftról, de Chrs Gocong LB, Scott Fujita LB, vagy éppen Sheldon Brown CB is nagy segítség a Barnáknak. Ez az egység nagyon mesze van attól, hogy igazán elismerjék, pedig több tiszteletet érdemelne, ugyanis szinte alig kap segítséget a támadóktól és tavaly is csak ezért produkáltak borzasztó számokat. Félreértés ne essék, nem egy kiváló egységről beszélünk, de annál mindenképpen jobb, mint amit a számok mutatnak, de egész egyszerűen úgy nem lehet teljesíteni, hogy a meccs 75%-ban a védelem van a pályán. Igen meglepő lenne, ha jövőre nem folytatodna tovább a védelem építése, s most a front-7 és azon belül is a LB-corp kerülne sorra, mert szükség lenne még nagyobb minőségre. Főleg úgy, hogy a front-7 adhatja az igazi stabilitást a védelemnek, mert a secondary -bármily jó is - szétszedhető, ha nem kap segítséget előlről. A Bengalsnek is Keith Rivers és Rey Maualuga draftolása és Dhani Jones megszerzése hozta meg a várt eredményt. Ezt az egységet érdemes nézni, hogy sokáig milyen jól meccsben tartja a csapatot, de persze a végére már kifullad, s akkor jönnek a vereségek, de mindenképpen jobb, mint azt sokan gondolják. Ez az irány helyes, tessék folytatná a D építését és akkor talán pár éven belül 1989 után ismét a Browns lehet a csoportgyőztes.
   Most a két nagyágyúra nem térnék ki külön sokkal inkább az iránytévesztésekről essen szó, mert úgy tűnik két csapat is vakvágányon halad. Bengals és Ravens. A kiváló védelem mellé, nem szárnyaló passzjáték, hanem sokkal inkább stabil futójáték kell, amely menedzseli a meccset, öli az órát, őrzi az előnyt és nem utolsó sorban pihenőt ad a védelemnek. A Steelers és a Ravens mindig is erről volt híres. Smashmouth Football. Tavaly a Bengals is erre épített Cedric Benson által - nagyon helyesen és legfőképpen nagyon hatékonyan. Meg is lett az eredménye. Idén azonban nagy változás állt be, egész másra építették az off-seasont mind Marylandben, mint Ohióban. Mintha az irodákban megnyugodtak volna, hogy jó a védelem, jó a futójáték, így hát fejlesszük a passzjátékot. Rossz irány, mert szükségtelen, sokkal inkább a jót kell még tovább fejleszteni, vagy legalább megőrizni. Bengalshoz érkezett Antonio Bryant (már ki is vágták 30 millió dolláros szerződésével együtt) és Terrell Owens szabadügynökként, továbbá Jordan Shipley és Jermaine Gresham a draftról. A Ravens megszerezte Anquan Boldint, Donte Stallworth-t és TJ Housmandzadehet. Most pedig mindkét Offense-nél úgy tűnik, mintha túl sok lenne a játékszer, s nem tudják használni őket, eközben pedig a futójáték leromlott, s bizony a Hollóknál eddig a védelem sem muzsikál fényesen. Korán van még, de bizony kidobott pénznek tűnik az új szerzemények egy része. Mennyivel jobb lett volna, ha a Ravens egy elkapó helyett mondjuk egy ILB-t szerez, a Bengals pedig egy falembert... Az értékeket elvesztették, amibe pedig befektettek, az nem tejel olyan jól, mintvárták. Pont ugyanaz történt, mint tavaly a Steelers-szel. Hagyták elmenni Bryant McFaddent és Larry Foote-t (50), átálltak egy passzorientált támadójátékra (a közel 80 éves franchise történetében a 2. legmagasabb arányban választottak passzjátékot) és bár továbbra is jó csapatnak tűnt a Steelers, de mégsem tudott nyerni. Visszaestek a védelemben és annyit nem profitáltak a másik oldalon, hogy ezt ellensúlyozzák. Identitását vesztette a gárda. Most hasonló jelek mutatkoznak a két nagy riválisnál, miközben a Steelers visszaszedte eltávozott védőit, ismét a futásra helyezte a hangsúlyt, s ezzel olyan magasságokban jár, mint talán a 2008-as 6. bajnoki cím alkalmával sem. Sokat mondó, hogy a Pittsburgh 3-0-ával áll jelenleg a 3/4. számú irányítójával, legyőzött riválisai pedig senki mástól nem kaptak még ki...
   Ha most tippelni kellene nem kérdés, hogy a Steelers mellett tenné le majd mindenki a voksát, mert azt csinálja, amit az AFC North-ban csinálni kell: hatékonyan futni, a védelem pedig elrendezi a többit. A történelem és a tradíciók nem változnak.

   A hét támadója:
Anquan Boldin WR, Ravens: Az Arizonából érkezett játékos kezdi beváltani a hozzá fűzött reményeket, ezúttak - kis túlzással - egymaga győzte le a Browns csapatát, ugyanis 8 elkapásból 142 yardot és 3 TD-t ért el. Volt egy sikeres passzkísérlete is, igaz abból 6 yardot hátrébb ment a Ravens. Sikere különösen értékes ezen a héten, mivel kihívó akadt bőven: Peyton Hillis, a Browns futója 22 kísérletből 144 yardot és 1 TD-t, 7 elkapásból 36 yardot szerzett, Rashard Mendenhall, a Steelers futója 19 kísérletből 142 yardot és 1 TD-t szorgoskodott össze, míg Mike Wallace, a Steelers elkapója 3 elkapásból 100 yardot és 1 TD-t hozott össze.

   A hét védője:
Lawrence Timmons ILB, Steelers: Nehéz választás volt, mert a sok jó teljesítmény között nem volt igazán kiemelkedő produkció. Timmons másodszor érdemelte ki ezt a címet, s ezúttal éppen azért esett rá a választás, mert konzisztensen szállítja az All-Pro szintű teljesítményt. A Buccaneers ellen 7 szerelése volt és 1 sacket jegyzett.

   A hét újonca:
Jermaine Gresham TE, Bengals: Ezúttal ebben a kategóriában nem volt túltengés a kiemelkedő produkciókban, de Gresham mindenképpen megérdemli az elismerő szavakat, mert minden meccsen hozza magát. A Panthers ellen 4 elkapásból 59 yarddal segítette csapatát, s jól látszik, hogy Carson Palmer irányító egyik legbiztosabb célpontja újonc létére.

   Extrapont:
Anquan Boldin lett az NFL történetében 600 elkapást leggyorsabban elérő játékos. A 29 éves WR a Browns elleni mérkőzésen 8 labdát húzott be a levegőben, ebből a 2. volt az, amellyel elérte ezt a mérföldkövet. Boldinnak mindössze 98 meccsre volt szüksége ehhez. A korábbi rekordot Marvin Harrison tartotta 102 találkozóval.

   Előretekintő:
A csoportrangadók hétvégéje. Ebben bennefoglaltatik az NFL egyik legújabb, de az elmúlt 10 évben talán legnagyobbá váló rivalizálása, ugyanis a Baltimore Ravens a Pittsburgh Steelers otthonában lép pályára. Bár az eddigiek alapján a hazai gárda az esélyesebb, de a vendégek egészen biztosan felszívják magukat erre a derbire, amelyen még - immár utoljára - nem szerepelhet az eltiltását töltő irányító, Ben Roethlisberger. A találkozó kimenetele szokás szerint megjósolhatatlan. Ezen összecsapás árnyékában rendezik a Cleveland Browns-Cincinnati Bengals meccset, melyen egyértelműen a vendégek a favoritok a nyeretlen hazaiak ellen, de hogy biztos sikert arassanak, ahhoz az eddigieknél jobb támadójátékra lesz szükségük.

   Az AFC North állása:
1. Pittsburgh Steelers 3-0
2. Cincinnati Bengals 2-1 - egymás elleni eredmény: 1-0
3. Baltimore Ravens 2-1 - egymás elleni eredmény: 0-1
4. Cleveland Browns 0-3

Gergelics József (Soldados)

 

AFC South

 

A Colts hozta a Denver elleni szokásos győzelmét, a Houston elbukott Texasban, a Titansnek támadóinak sikerült maguknál tartani a labdát és a Jaguars tovább robog lefelé a lejtőn.

 

Ha a Manning vezette Colts a Denver ellen játszik az sosem jelent jót a Broncos szurkolóknak, különösen, ha a secondaryban több játékos is sérült. Champ Bailey vállalni tudta a játékot, de az Andre Goodman helyén játszó Perrish Coxnak nem volt jó napja. Két touchdownnál is őt verte meg az elkapó és egy puntot is elejtett, ami ráadásul a Coltsnál kötött ki.

A jó futó játék mégis csak egy meccses csoda volt a Coltsnál, Addai és Brown számára is nagy feladatot okozott, hogy legalább 1 yardos átlagot hozzanak. Manninget nem rázta meg, hogy nem számíthat két korábbi kedvelt célpontjára Gonzalezre és Garconra, elég volt neki Collie és a rookie Blair White. Collie 2 White pedig 1 TD passzt kapott tőle. Ezzel a teljesítménnyel Collie az elkapók között vezeti az NFL az elkapások számában, az elkapott yardok és touchdownok tekintetében, illetve ő tette meg a legtöbbet az elkapások után, ráadásul a Colts összes idei mérkőzésén volt 6 pontos elkapása.

A támadók jónak mondható teljesítménye ellenére sokkal inkább a védelem és Josh McDaniels nyerte meg a meccset a Coltsnak. Kyle Orton nagyon megkínozta a Colts secondaryjét és 476 passzolt yardjánál csak Joe Namath tudott többet szerezni a Colts ellen. Mégis hiába volt eredményes a pálya nagy részén, de a redzoneban teljesen megfogták.  A Colts 20 yardosán belül 14 passzából csak 4 volt eredményes ráadásul nem tudott TD passzt adni. A védőknek nem okozott nehézséget a Moreno nélkül felálló Broncos megállítása a földön, még akkor se, ha a saját 1 yardos vonaluknál védekeztek. A Broncos 5 alkalommal járt a Colts redzonejában, amiből 2 mezőnygólt szerzett és 3 alkalommal sikertelenül próbálkozott nekimenni 4th downnál. Jó hír a Colts szurkolók számára, hogy Clint Session a héten újra teljes edzésmunkát tudott végezni és valószínűleg játszani tud majd a Jaguars ellen. Nagy szüksége lesz rá a Coltsnak, hogy meg tudják állítani Maurice Jones-Drew, aki nagy sikerességgel szokott bolondot csinálni a Colts védőiből.

 

A Houston 2-0-al, míg a Dallas 0-2-vel kezdett mégis mindenki a Cowboyst tekinti Texas 1. számú csapatának. Minden adva volt a Texansnak a bizonyításra. Egy minden tekintetben remekül működő offense és a nagy problémákkal küzdő ellenfél, mégis ahogy a rosszmájúak a Texanstól várják, ismét elbukták a nagy lehetőséget. A Cowboys teljesen megállította az első két héten remek Texans támadósort.

A támadófal a Redskins elleni meccshez hasonlóan nem bírt a pass rusherekkel és 4 sacket engedtek. Andre Johnson már a mérkőzésen is egy bokasérüléssel küzdött, ami miatt az egész héten nem tudott edzeni és csak vasárnap dől el, hogy egyáltalán pályára tud-e majd lépni. Rajta kívül Owen Daniels játéka is kérdéses. Habár Arian Foster lett az első futó, aki az elmúlt 20 mérkőzésen 100 futott yard felett zárt a Cowboys ellen, mégsem lehet boldog a teljesítményével, mivel nem sikerült két próbálkozásból sem a Dallas 1 yardos vonaláról az endzoneba jutnia. A Texans végül csak az utolsó percben tudott touchdownt szerezni, így ha nem is nyertek, de elkerülték, hogy 4 év (61 meccs) után újra képtelenek legyenek legalább egy TDt szerezni.

A védelemben Bernard Pollardnak volt ismét sok dolga, nem kevesebb, mint 15 tacklet mutatott be. Mario Williams sacket nem ért el, de sikerült nyomást gyakorolni Manning és McNabb után Romora is. Romo nem sokat passzolt Glover Quin irányába, inkább Kareem Jackson és Brice McCain életét keserítette meg. Az elmúlt 3 héten a Texans engedte a legtöbb passzolt yardot, meccsenként átlagosan majdnem 370 yardot. Ráadásul a védők eddig összesen 1 alkalommal tudták megszerezni a labdát az ellenféltől, pedig a tavalyi szezonban 13 fumblet erőszakoltak ki és mellé 14 interceptiont is szereztek. Ebben a tekintetben nagy változást hozhat, hogy Brian Cushing a jövő héten már visszatérhet a 4 meccses eltiltásából. Viszont addig az amúgy sem túl erős secondaryt további sérülés sújtja, hiszen a kezdő free safety Eugene Wilson nagy valószínűséggel ki fogja hagyni a Raiders elleni mérkőzést, a helyén pedig Dominique Barber fog majd játszani.

A Texans számára most egy könnyebb ellenfél a Raiders következik, ami jó alkalom lehet, hogy a secondary egy kicsit fellélegezhessen az elmúlt hetek megpróbáltatásai után vagy egy újabb gyenge teljesítményével a liga leggyengébbjének bizonyuljon a szezon első negyede után.

 

A Titans védelme a Giants ellen már nem volt olyan sikeres, mint a Steelers ellen egy hete, de a szokásukhoz híven kierőszakoltak 3 turnovert, ami döntőnek bizonyúlt. Emellett most kaptak kellő támogatás a támadóktól illetve magától a Giantstől, mivel a new yorkiak sorra halmozták a büntetéseket.

A támadok az előző heti 7 turnover után most egyszer sem adták el a labdát. Young alig passzolt, de most inkább a társait találta meg, mint az ellenfeleket. Johnson egy nagy futástól eltekintve nem volt nagyos eredményes, de azért így is sikerült 100 yard fölött és 2 TDvel zárnia.

A Giants az első két drivejában mindkétszer elvesztette a labdát, és ki is hagyott egy mezőnygólt, de a csapatok mégis 10-10-es eredménnyel zárták a félidőt. A második félidőben viszont már nem kegyelmezett a Titans. Egy jól sikerült punt után a Giantsnek a saját 1 yardosáról kellett indulnia és egy szabálytalanság miatt safetyvel végződött a drive. Aztán a következő Giants driveban a meccsen már második alkalommal a védők a saját redzonejukban szerezték meg a labdát a Giantstől. Ezt követően a Giants már csak egy újabb kihagyott field goalig jutott el, míg a Titans összesen 19 pontot szerzett a második félidőben. Will Witherspoon már a harmadik meccsén is szerzett sacket és az endzoban is sikerült egy labdába úgy beleütnie, hogy a társa kezében kössön ki, de a labdát elkapó és ezzel az élete első interceptionjét jegyző cornerback Jason McCourty hosszabb kihagyásra kényszerül. A helyét Alterraun Verner fogja átvenni, aki már egyből bizonyíthat a Colts védői ellen villogó Kyle Orton ellen.

 

A Jaguars épp próbálta kiheverni a Chargers elleni nagy pofont, de az Eagles ellen beleszaladtak egy újabba. David Garrard az előző heti turnover parádé után ismét borzalmasan játszott, még akkor is, ha most megúszta csak 1 interceptionnel. Garrardal ellentétben Maurice Jones-Drewnak már jobb meccse volt, de három hét elteltével még mindig nem volt 100-nál több futott yardos meccse illetve még egy touchdownt sem ért el. Az alulteljesítők közé a héten már csatlakozik az eddig meglepően jól játszó tackle páros Monroe és Britton. A fal közepe eddig se nyújtott jó teljesítményt, de amiatt hogy a széle is gyengébben játszott, Garrardot 7 alkalommal tudták sackelni. A teljes Jaguars offense végül 200 yard alatt zárt, és csak 3 alkalommal tudtak átérni az Eagles térfelére, de akkor is csak Mike Thomas jó returnjeinek köszönhetően.

A védelem nagyjából helytállt főleg az első félidőben, de pár védelmi rövidzárlat miatt nagy sztárt csináltak Vickből. A gyenge teljesítmény és a sérülések miatt a Jaguars újra megpróbálkozik a tavaly év végi felállással a secondaryben, ami azt jelenti, hogy 3 új kezdő játékos lesz majd az Eagles meccshez képest. A több nagy játékban is ludas David Jones helyén újra Derek Cox fog majd játszani, akit még az első héten kellett lecserélni, mert annyira nem ment neki a játék. A szezon kezdete előtt kirúgott Gerald Alexander visszatért a héten és valószínűleg kezdeni is fog Sean Considine sérülése miatt. A harmadik visszatérő pedig a strong safety Anthony Smith, aki sérüléséből visszatérve veszi vissza kezdő helyét Courtney Greenetől. A védelemből még érdemes megemlíteni, hogy a szezon előtt nagy reményekkel várt Terrance Knighton végre levette a láthatatlanná tévő köpenyét és mutatott valamit, DT társával Tyson Alualuval két sacket értek el.

A héten komoly ellenfél a Colts érkezik a Jaguars otthonába, de a rossz teljesítménytől függetlenül ismét sikerült elérni, hogy elmaradjon a blackout. A Colts Jaguars mérkőzések érdekesek szoktak lenni, mivel akármennyire is jó formában szokott lenni a Colts vagy akármilyen mélypontot is van a Jaguars mindig szoros eredmény szokott születni. A meccsen igazán David Garrardnak lesz majd nagy félni valója, mivel ha még egy gyenge teljesítménnyel könnyen az oldalvonal mellett találhatja magát, mivel már a fedélzeten van a Bills által kirúgott Trent Edwards, aki már rosszabb körülményekhez szokva reális alternatívája lehet Garrardnak az elkövetkező hetekben.

 

AFC East

 

Itt hallgathatjátok a 3. heti AFC East Podcastot

Csanádi Alexander (briareos)