AFC Heti Körkép - 4. hét

AFC West

 

Denver Broncos

 

A Denver a sírból hozta vissza a Titans elleni idegenbeli meccset, egálra módosítva ezzel mérlegét.

Az egész mérkőzés nyögvenyelősen alakult mindkét csapat számára, számottevő előnyre nem tudott tenni egyikük sem. Az első félidő adok-kapok jellegű küzdelmet hozott, TD-re TD-vel, FG-re FG-vel válaszoltak az alakulatok. A Denver legnagyobb fegyverténye Chris Johnson kordában tartása volt, a sztárfutó 19 futásból 53 yardot tudott elérni csupán, és egyszer sem ért be az end zone-ba. Ezt főleg a rengeteg OLB blitznek köszönhetően sikerült elérni, a meccs után a McDaniels edző elmondta, hogy 55-60 alkalommal küldte el mindkét külső linebackerét. Az várható volt, hogy ha Johnsont nem hagyják élni, akkor a Titans passzjátéka nem fog sok vizet zavarni, és való igaz, Vince Youngék nem nagyon tudtak konzisztens drive-okat összehozni. Ez igaz volt a negyedik negyedig a Broncosra is, Kyle Ortont folyamatos jelleggel darálta a Titans, hatszor sackelték a denveri QB-t. A támadófal nem csak a passzoknál nem segítette csapatát, a futások - ha lehetséges - még gyengébben mentek, mint eddig. Írd és mondd, a Broncos running backjei összesen 8, azaz nyolc yardot értek el a földön 17 futásból... Ez már egészen felfoghatatlan impotencia, és ez nagy százalékban az OL-nek köszönhető. Sürgősen össze kell állnia ennek az egységnek, különben baj lesz. Ryan Harris először játszott idén, mind ő, mind Clady igen rozsdásak voltak a mérkőzésen.

Az edzői stábot mindenesetre legalább azért dícséret illeti, hogy a második félidőben rájöttek, hogy így futni egész egyszerűen abszolút nem érdemes, és a negyedik negyedtől kezdve teljesen elhagyták a futójátékokat. Orton ebből adódóan ismét rengeteg passzt dobott, megint elérte a félszáz kísérletet, 341 yarddal zárta a találkozót. A futástámogatás teljes hiánya ellenére sikerült mozgatnia offense-ét, és 1 perccel a találkozó vége előtt TD-passzt adott Corell Buckhalternek. A szerencse is a Denver kezére játszott, azt ezt követő kickoff az ellenszélben rövidre sikeredett, a labda pont a visszahordó Marc Mariani előtt pattant meg, és a félidő elején még KR TD-t elérő játékos nem bírta elkapni, Cassius Vaugh pedig visszaszerezte a labdát a Denvernek, akik ezután még egy mezőnygóllal biggyesztettek három pontot a táblára végleg pontot téve a találkozóra.

Kyle Orton kimagasló játékát elnézve adja magát a kérdés: érdemes volt egyáltalán draftolni Tim Tebow-t? Egy olyan QB-ra "elszórni" egy elsőkörös picket (amelyért ráadául több másikat adott oda a Denver), aki korántsem biztos hogy lehet franchise QB az NFL-ben, úgy, hogy már van egy irányító a csapatnál, aki évekig stabilitást hozhat a posztra, mértéktelen pazarlásnak tűnik. Orton nagyon elkapta a fonalat, tavaly is kiváló teljesítményére idén még rátett egy lapáttal, az NFL jelenlegi 5 legjobb irányítója között kell számon tartanunk. Emellett rendkívül fiatal, novemberben fogja csak a 28. életévét betölteni, tehát arról sincsen szó, hogy hamarosan ki fog öregedni. Egyszóval szem előtt tartva azt is hogy rendkívül korai még véglegesen megválaszolni az egész Tebow-kérdést, egyelőre fölösleges luxusnak tűnik a Gators legendájának behúzása, számos, sokkal égetőbb hiányposztot is be lehetett volna tömni a Tebow-ért odaadott második, harmadik és negyedik körös pickkel.

A Denver idegenbeli túrájának második állomásán Baltimore-ba látogat, a Ravens egy izzadós győzelmen van túl fő riválisuk, a Steelers ellen, Ray Lewisék megnövekedett önbizalommal fogják várni a Vadlovakat.

 

Kansas City Chiefs

 

A Kansas City bye weeken volt a negyedik héten, így indirekt módon megőrizte veretlenségét a csapat, és most az a furcsa helyzet állt elő, hogy ők az egyetlen veretlen csapat az NFL-ben, hiszen a vasárnap előtt még 3-0-val álló Pittsburgh Steelers kikapott a Baltimore Ravenstől.

Hogy a Chiefs mennyire vehető komolyan, hamarosan választ fogunk kapni. A csapat AFC South túrát fog tartani, sorozatban három déli csapattal fog összecsapni a Chiefs, az első a sorban a Colts lesz. Érdekesség, hogy a KC újonc safetyje, Eric Berry ex-Volunteers játékos révén jól ismeri a szintén a Tennesseere járt Peyton Manninget. Manning minden évben visszatér alma materjébe, ilyenkor gyakran be is száll a 7 a 7 elleni gyakorlatokba. Berry elmondta, hogy hihetetlenül sokat tanult ezek alatt az edzések alatt, és úgy véli, ki fogja tudni használni ezt a helyzeti előnyét a meccsen. Szüksége is lesz erre a Chiefsnek, az NFL legjobb irányítója ellen nem túl nagy a hibahatár. Ezt követően a Houston otthonába látogat a csapat, végül a Jacksonville fogja meglátogatni az Arrowhead Stadiumot.

Javier Arenas, a rookie nickel back és visszahordó bokasérüléssel bajlódik, a Frisco ellen szerezte sérülését, pályára lépése még kérdéses. Jobb hír, hogy Tyson Jackson ismét tudott edzeni, bár nem biztos hogy érdemes volna siettetni pályára lépését, a Chiefs fala kiválóan dolgozik eddig, Glenn Dorsey kezd magára találni a 3-4-ben, és másik DE-k, Shaun Smith és Wallace Gilberry egyaránt nagyszerűen elvégzik feladataikat.

 

Oakland Raiders

 

Egy rossz negyed elég volt ahhoz, hogy a Raiders összeomoljon. A rendkívül szellősen megtelt Coliseumban a 2-1-es Texanst fogadták Gradkwoskiék, akikkel az első félidőben még sikerült tartani a lépést.

Az első félidőben fej-fej mellett haladtak a csapatok, 2-2 TD-t értek el mindketten. Már ekkor érződött, hogy a futásokkal gondja lehet a Raiders frontnak, amelyet pedig pontosan az efféle gondok miatt építettek teljesen újjá az offseasonben. Derrick Ward 33 yardos TD-je árulkodó jel volt arra nézve, hogy nincs minden rendben a fallal és az LB-kkel, de igazán a második félidőben omlott össze a rendszer, az első negyedben edzői okokból - a héten elkésett pár meetingről - jegelt Arian Foster 74 yardos TD-t futott, és nemcsak futásokkal, elkapásokkal is kínozta a Raiders védelmet. Foster összes elkapása first downt ért, és ilyen formában is TD-t ért el. Nem gyógyír a fájdalomra, hogy Foster eddig az NFL meglepetésembere, és mások sem tudták levédekezni, hiszen a többi RB is hasonlóan teljesített, Slaton és a már említett Ward is 6 yard feletti átlaggal zárt. Lassan el kell gondolkozni azon, hogy nem a személyekkel van gond Oaklandben, hanem talán egy bizonyos ember túlzott befolyásával. Természetesen Al Davisről van szó, róla már régóta járja a pletyka, hogy valójában ő a csapat de facto védekező koordinátora. A Raiders konzervatív és talán primitívnek is nevezhető defense gameplanjei ezt látszanak igazolni, nagyon ritka az a meccs, amelyen nem cover 1-et játszik 80 %-ban a csapat, zéró blitzzel. A sematikus egyszerűség miatt a Raiders védőjátékosoknak jóval ellenfeleik fölé kell magasodniuk fizikálisan, hiszen a stratégiai előny általában az ellenfélnél van, ezt pedig csak úgy lehet kiegyenlíteni, ha egy az egyben megnyerik a párharcokat a védők. A hétvégén nem ez volt a helyzet, a LOS-on dominált a Texans, Lamarr Houston elmondása szerint mindig akadt egy blokkoló, akivel nem tudtak mit kezdeni.

Az offense-ben is ugyanazzal a szembeötlő hiányossággal kellett szembesülni, mint az elmúlt években: az WR-játék teljes hiányával. Sem Heyward-Bey, sem Murphy nem mutatott fel értékelhető teljesítményt ezen a meccsen, egy-egy passzt kaptak el 7 yardért... Nagyszerűen foglalta össze napjukat az utolsó két Raiders play: harmadik és negyedik kísérletnél is first downt érő passzt adott Gradkowski nekik, de az elsőt DHB ejtette el, a másodikat pedig Murphy ütötte bele a védő Troy Nolan kezébe. Gradkowski a szimpla adatok alapján nem játszott rossz meccset, viszont kétszer is kiütötték a kezéből a labdát, négyszer sackelték, és két futásánál is "szétüttette" magát ahelyett, hogy becsúszott volna. A második ilyennél meg is sérült a válla, kétséges volt visszatérése, végül vissza tudott állni. Az offense-ben két játékost kell megdicsérnünk, Zach Miller ismét nagyon élt, egyszerűen tarthatatlan volt a harmadéves TE, 122 elkapott yardot szerzett egy TD-vel, karriercsúcsot jelentő 11-szer kapott el passzt. Darren McFadden most futásokban annyira nem jeleskedett, viszont screenekből komoly yardmennyiséget termelt. McFadden combhajlító-sérülést szenvedett egyik futása végén, félő hogy a hétvégén nem fog tudni játszani a Chargers ellen. A helyette-mellette játszó Michael Bush kevés lehetőségéből kihozta a maximumot, öröm az ürömben, hogy McFadden hiánya esetén sem kell radikálisan átalakítani a gameplant, Bush is tudja hozni magát.

Igen aggasztó, hogy a Raiders ezen a meccsen az elmúlt évekbeli önmagát idézte. Az első három mérkőzésen, ha nem is minden tekintetben kiváló játékkal, de egyértelműen javuló tendenciát mutatott a csapat, és azt hihettük, hogy maga mögött hagyta legnagyobb hibáit. Kérdés, hogy ez egy egyszeri kisiklás volt e, vagy valóban nem képes átlépni saját árnyékán Tom Cable csapata. A San Diego érkezik látogatóba a hétvégén Oaklandbe; őket már 13 meccse nem tudja legyőzni a Raiders. A lehető legjobbkor jönne a csapatnak a sorozat megtörése, de ehhez nem a Texans elleni Raidersre lesz szükség.

 

San Diego Chargers

 

A Chargers elpusztította a Cardinalst, Norv Turnerék legényei 41-14-es győzelmet arattak hazai pályán az elmúlt évekbeli önmagára távolról sem emlékeztető Arizona felett.

Az első San Diego TD után még kiegyenlített a Cards egy némileg szerencsés playnek köszönhetően, de ezután beindult a Bolts-henger, 34 megválaszolatlan pontot biggyesztett fel a táblára a Chargers, mindössze a negyedik negyed végén tudott ismét pontot szerezni az Arizona egy 53 yardos Jay Feeley mezőnygól formájában. Az összes csapatrész hozta magát, a passzjáték a szokásos kimagasló szintet hozta, és úgy tűnik, most már komolyan kell vennük Mike Tolbertet is. A harmadéves játékos, aki eddig szituációs fullbacként és special teamerként nem sok vizet zavarva tengette napjait San Diegoban, az idény egyik legmeglepőbb transzformációját bemutatva mindössze harmadik bevetésén HB poszton elérte a bűvös 100 yardos álomhatárt. Az idény előtt általános vélemény volt az, hogy Ryan Mathews lesz a Chargers új feature backje, de második heti sérülése utat nyitott Tolbertnek, aki eddig olyannyira él a lehetőséggel, hogy egész egyszerűen dőreség lenne elvenni tőle a carryket. Ha Mathews teljesen egészséges lesz, akkor ő és Tolbert nagyon brutális duót alkothat, kiegészítve az évek óta megbízható, de jelenleg kissé keveset használt Darren Sprolesszal. Antonio Gates nevét is említsük meg, a kiváló TE 2 TD-t kapott el, valamint a mérkőzésen átlépte az 500 elkapásos álomhatárt, amely  az NFL történetében csupán 6 TE-nek sikerült rajta kívül.

A vasárnapi győzelemből a védelem is oroszlánrészt vállalt, 9 sacket ért el az egység, valamint háromszor labdát is szereztek. A fő zászlóvivő Shaun Phillips volt, aki karriercsúcsot állított be 4 sackjével, egyszerűen tarthatatlan volt a kiváló OLB, aki egyébként érthetetlen módon évek óta nem tud kitörni a viszonylagos ismeretlenségből, pedig a liga egyik legsokoldalúbb 3-4-es külső LB-jéről beszélünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a két playes szekvencia, amely során először 2. és 10-nél sackelte Derek Andersont Phillips, azt ezt követő játék során pedig coverage-be húzódva elfogta az irányító passzát, és 31 yardos TD-t ért el belőle. Nem Phillips volt az egyetlen Chargers LB, aki mesteri produkcióval állt elő, Kevin Burnett is igazi mindenesként pass rushban, futás ellen, és coverage-ben is dominált. 2 sack és 7 tackle fűződik a nevéhez, de azt is igen tanulságos volt látni, ahogy emberfogásban egy oldalvonal mellett végigvvezető route-nál az NFL-ben végig tudta követni a Cardinals RB-jét, Tim Hightowert, és meghiúsította a neki szánt passzt. Phillipsre visszatérve, 2007 után ő lett az első San Diego játékos, aki kiérdemelte az AFC-ben a hét védője díjat.


A meccs utáni napon érkezett a hír, hogy az idén kezdő SS-é vált Steve Gregory 4 meccses eltiltást kapott, miután még májusban megbukott a doppingteszten, és a fellebezési eljárás során nem sikerült bizonyítania igazát. Igazán rosszul jön ez a Chargersnek azután, hogy Gregory már szépen belerázódott új szerepkörébe (tavaly ő volt a kezdő nickel), és ő szerezte a legtöbb tackle-t is a csapatban. Helyettese Paul Oliver lesz egyelőre, a későbbiekben még szóba jöhet a rookie Darrell Stuckey, illetve a héten leigazolt veterán Tyrone Carter, aki tavaly Troy Polamalu helyettese volt Pittsburghben. További rossz hír, hogy Jyles Tuckert IR-listára helyezte a csapat, a mellizmát szakította el a backup LB. Ehhez kötődő hír, hogy pletykákat hallani arról, hogy Shawne Merrimannel szemben kezdi elveszíteni a türelmét a csapat. Merriman 2007 óta nem mutatott semmit, vagy sérüléssel bajlódik, vagy egyszerűen gyenge teljesítményt nyújt. Több csapatközeli újságíró is azt állítja, hogy nagyon rövid pórázon tartják az OLB-t, és ha nem kapja össze magát záros határidőn belül, akkor cut, vagy trade lehet a sorsa.

A Chargers a legtöbb yardot szerezte a ligában, és a legkevesebbet kapta, ezt nem kell magyarázni. Különböző elemzések kimutatták, hogy a bajnoki kaliberű csapatok azok, amelyek dominálni tudják gyengébb ellenfeleiket, nem pedig azok, amelyek a legtöbb szoros meccset behúzzák. A San Diego maximálisan megfelel ennek a kritériumnak, csupán idő kérdése, hogy mikor veszik át az AFC West trónján az őket megillető helyet.

Írta: Demeter Ádám

 

AFC North

 

   Visszapillantó:
Bár a kezében volt, a Pittsburgh Steelers nem tudta 4., utolsó meccsét behúzni kezdő irányítója, Ben Roethlisberger nélkül, miután a Baltimore Ravens idegenben 17-14-re megnyerte a védelmi háborút. A másik csoportrangadón pedig hiába sziporkázott idén először a Cincinnati Bengals passzjátéka, a Cleveland Browns hazai pályán mégis 23-20-ra győzött.

   Erősorrend a szezon negyede után az AFC North-ban:
   1. Pittsburgh Steelers 3-1
- Ha röviden akarnám indokolni, akkor a válasz a múlt heti figyelőben volt olvasható: az AFC North csoportját rendre a legjobb védelem nyeri, márpedig az eddigiek alapján ez Pittsburgh-ben található. Hosszabban kifejtve pedig az, hogy a Steelers 3-1-es mutatója azért imponáló, mert mindezt a 3/4. irányítójával érte el, s erre nagy valószínűséggel talán egyetlen másik klub sem lett volna képes a ligában. A négymeccses eltiltása után visszatérő Ben Roethlisbergerrel azonban mindenképpen javulás várható - már ami a támadójátékot illeti. Igazából annak csak mértéke kérdéses.
   Tipp: a Steelers 12-4-gyel megnyeri a csoportot és 2-3. helyen jut rájátszásba. Jóslatom szerint a Jets nyeri az AFC-t és a North bajnoka a South bajnokával lesz versenyben a januári pihenő hétért, de ha a Kohászok a szoros versenyfutásban mégis alulmaradnak a Ravens-szel szemben, akkor Wild Card-csapatként lesznek a rájátszásban.

   2. Baltimore Ravens 3-1
- Bár egyesek joggal értetlenkedhetnek, hogy a Steelers miként lehet a Ravens előtt, amely legyőzte az acélvárosi gárdát, de a csoporton belüli tétel korántsem ilyen egyértelmű a körbeverések miatt, hiszen a Hollók attól Bengalstól kaptak ki, amelyet legyőzött a Browns. Tehát ők sem makulátlanok a csoportban. De ami lényegesebb, a Steelers védelme egymaga képes meccseket szállítani, ugyanis 4 meccsen 12 labdát szerzett, míg a Ravens ezalatt összesen 2-t. A támadósorok között pedig annak ellenére sincs igazán jelentős különbség, hogy a Steelers 3/4. QB-val játszott mostanáig.
   Tipp: a Ravens 11-5-tel második lesz csoportjában, ezzel Wild Card-csapatként jut rájátszásban. Mivel végig versenyben lesz ősi riválisával, így a fordított eredmény is megtörténhet. Amennyiben Wild Card lesz, akkor jó eséllyel 5. helyen kerül rájátszásba, ebben meglátásom szerint a Dolphins és a Patriots lehet a nagy ellenfele, mert jelen állás szerint az AFC South és West második helyezettje lépéshátrányban van.

   3. Cincinnati Bengals 2-2
- A védelem ugyan többnyire hozza a tavalyi szintet, de ami nagy probléma, főleg a mai passzligában, hogy nem igazán képesek nyomást gyakorolni az ellenfél irányítójára, s így még a legjobbak közé tartozó secondary is sebezhető. Támadásban pedig a tavaly a kiváló fal révén jól működő futójáték összeomlott az ötösfogat hatalmas formahanyatlása miatt. A passzjáték pedig az új fegyverek ellenére sem tudta átvenni a vezető szerepet, így leginkább a védelemben bízhat a Bengals. Igaz, ez kifizetődő szokott lenni az AFC North-ban, csakhogy a másik 2 védelem legalább hasonló (Ravens), ha nem magasabb (Steelers) szinten áll, viszont a veténytársak támadósora annak ellenére is jobb, de legalábbis hatékonyabb, hogy egyik sem brillírozik.
   Tipp: végig versenyben lesznek a Wild Card-pozícióért, de végül 9-7-tel lemaradnak róla, mert a támadósor nem fogja megtalálni az igazi arcát. A futás nem fog menni (ahogy a szezonelőzetesben kérdésként szerepelt, úgy most válasznak tűnik: Cedric Benson is one year wonder), a passzjáték nem fog tudni a helyébe lépni konzisztensen, így az útkeresésről fog szólni ez az év.

   4. Cleveland Browns 1-3
- Ahogy némi támadójátékot fel tudott mutatni a Browns, rögtön kijött, hogy van ott védelem is. Máris nem kapnak 30 pontot a Barnák. Ami még szebbé teszi a dolgot, hogy az AFC North-ban oly jól kifizetődő futójáték tért magához. Az már más kérdés, hogy meglepetésre nem Jerome Harrison, hanem Peyton Hillis által, de ez lényegtelen. Ez megteremti a stabilabb passzjátékot, s azonnal olyan versenyképes csapatot kaptunk, amely legalább az utolsó pillanatig meccsben van BÁRKIVEL. Ezt a Browns-t már nem lehet leírni.
   Tipp: a Browns sok nála jobb csapatot meg fog szorongatni, egyet-kettőt el is fog kapni, de összességében azért többségében a véghajrában alul fog maradni. Mindenesetre látványos javulás állt be a Barnák teljesítményében, de ez mérlegben talán inkább jövőre jelentkezhet majd. Búslakodásra azonban semmi ok, tavaly a szoros vereségekért is összetették volna a kezüket a szurkolók, most pedig minden fordulóban izgulhatnak majd, még ha ez "csak" 6-10-es mérleget is hoz.

   A hét támadója:
Terrell Owens WR, Bengals: TO először mutatta meg, hogy még mindig klasszis elkapó és a Bengalsnak érdemes volt őt leigazolnia. 10 elkapásból szerzett 222 yardja önmagáért beszél, ez egész, Hall of Fame-be illő karrierje során is kiemelkedő teljesítmény, ráadásul egyik elkapása egy 78 yardos TD volt.

   A hét védője:
Ray Lewis ILB, Ravens: Idén első ilyen díja, de valószínűleg nem az utolsó, mert hétről hétre bizonyítja, hogy rajta nem fog az idő vasfoga, s így továbbra is nemcsak mentális vezetője a Hollók védelmének, hanem teljesítményével is az. Ezúttal 9 szerelése volt, köztük számos kulcsfontosságú, azaz elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a kiváló formát mutató Rashard Mendenhall nem érte el a 100 yardot, s alig jobb mint 3-as átlaggal futott. Az már csak hab a tortán, hogy a Ravens első idei INT-jét ő szerezte, s csapata ezzel húzta be végleg a Steelers elleni derbit.

   A hét újonca:
Jermaine Gresham TE, Bengals: Ebben a kategóriában ezúttal sem volt túltengés a kiemelkedő produkciókban, de Gresham - ahogy múlt héten is - mindenképpen megérdemli az elismerő szavakat, mert minden meccsen hozza magát. A Browns ellen 5 elkapásból 35 yarddal segítette csapatát, s jól látszik, hogy Carson Palmer irányító egyik legbiztosabb célpontja újonc létére.

   Extrapont:
A 4. héten a négyes szám bűvöletében élünk. Jeff Reed, a Steelers rúgója tavaly összesen 4 mezőnygólkísérletet hibázott el, idén 4. mérkőzésén máris négynél jár... Joe Flacco, a Hollók irányítója pedig karrierje 4. győztes támadássorozatát vezényelte le a 4. negyedben. Ebben a mutatóban mindenképpen előre kell lépnie, mert ez nagyon alacsony szám.

   Előretekintő:
A Cincinnati Bengals a Tampa Bay Buccaneers-t fogadja, s mindenképpen javítania kell a mostani kínos vereség után, ha komolyan gondolja a címvédést a csoportban. A Bengals esélyesebb, de mint a Browns ellen kiderült, ez a pályán mit sem számít. A Cleveland Browns az Atlanta Falcons-t látja vendégül, de a bravúros győzelem ellenére nem túl jók az esélyei, elvégre a Solymok sorozatban három diadalnál járnak. A Baltimore Ravens szintén hazai környezetben lép pályára, méghozzá a kiszámíthatatlan Denver Broncos ellen. A meccs megjósolhatatlan - elsősorban a vendégek hektikus szereplése miatt. A Pittsburgh Steelers pedig kiheverheti a Hollók elleni kudarcot, mert ezúttal szabadnapos lesz.

   Az AFC North állása:
1. Baltimore Ravens 3-1 - egymás elleni eredmény: 1-0
2. Pittsburgh Steelers 3-1 - egymás elleni eredmény: 0-1
3. Cincinnati Bengals 2-2
4. Cleveland Browns 1-3

Gergelics József (Soldados)

 

AFC South

 

A Coltsnak továbbra sem megy a csoporton belül, Orton a Titanst is megszórta és szokatlan módon még mindig a Texans vezeti a csoportot

 

A Colts és a Jaguars általában szoros meccseket játszanak és a mostani is csak az utolsó másodpercekben dőlt el, de most fordított végeredménnyel, hála két fontos turnovernek, amit a Jaguars védelme erőszakolt ki. Egyik csapat sem tudott igazi nyomást gyakorolni az ellenfél irányítójára, aminek David Garrard örülhetett igazán. Garrard nem próbálkozott hosszú passzokkal, ezért nem is lett sok passzolt yardja, de a rövid távolságban pontos volt és majdnem tökéletes játékkal feledtette a két rémálomba illő mérkőzését. Az, hogy a Jaguarsnál nincs igazi pass rush nem volt igazán meglepő, de az hogy Mathist és Freeneyt sikerült megfogni az már annál inkább. Monroenak és Brittonnak voltak már sikereik korábban is, de most kaptak segítséget a TEként felálló offensive tackletől Jordan Blacktől. Addainak most sem jutott sok szerep, de a fal gyenge blokkolása mellett még így is eredményes tudott lenni. Maurice Jones-Drewnak jól jött a Colts elleni meccs végre meglett az első 100 yardos meccse ráadásul egy elkapott és egy futott touchdownja is volt. Ahogy a szezonban már többször a Jaguarsnak most is gondjai voltak a tight endekkel, most Dallas Clarkal. A másik oldalon Marcedes Lewisnak nem volt nagy szerepe, de az endzonenál megint hozzá fordult Garrard, így karrierje során első alkalommal már 3 TDje is van, annyi, mint Clarknak. Az elkapók tekintetében fontos megemlíteni, hogy mostmár nincs kétség, hogy a Jaguars első számú elkapója már nem Mike Sims-Walker, hanem Mike Thomas. Sims-Walker irányába megint csak egyszer próbálkozott Garrard. Manning nem számíthatott a korábbi második számú elkapójára Garconra és Collie játékán is érezhető volt a sérülése, ami miatt a héten már valószínűleg nem is tud majd játszani. Collie azért sérülten is hozta a nála idén már szokásosnak mondható egy TD elkapását a meccs legvégén, aminek köszönhetően tudott egyenlíteni a Colts. Mivel a practise squadból felhívott Blair White nem nevezhető kiemelkedő elkapónak ezért Manning inkább a korábbi kedvenc célpontjaihoz tért vissza. Reggie Wayne karrierje legtöbb elkapásával (15) és majdnem 200 elkapott yardal zárt, de ez mégis kevés volt, és inkább a kulcsfontosságú fumblejére fognak emlékezni az emberek. Wayne egy drive végén a Jaguars 10 yardosán belül vesztette el a labdát, ezzel fontos pontoktól fosztotta meg a Coltsot. De nem ez volt az egyetlen fontos turnover a Jaguars redzonejában. Az előző driveban Anthony Smith kapta el centikre a föld felett a Brody Eldridge által elejtett labdát. Ez a két play legalább 6 ponttól fosztotta meg a Coltsot, mégis sikerült végül kiegyenlíteniük 50 másodpercel a meccs vége előtt. A Jaguars inkább le akarta járatni az órát, de mivel a Colts vezetőedzője Jim Caldwell időt kért egy Jaguars futás után, ezért inkább megpróbálkoztak a pontszerzéssel. David Garrard egy dobásával majdnem el is vesztette emiatt a meccset, mivel egyszer pont beledobta a labdát Kelvin Hayden a Colts cornerbackjének a kezébe, aki egészen a Jaguars endzonejáig tudott volna futni vele, csak éppenséggel képtelen volt elkapni a labdát. Garrard köszönte is szépen és Tiquan Underwoodnak nála a Jaguarsnak lehetősége lett egyenlő állásnál, hogy megpróbálkozzon egy mindent eldöntő 59 yardos mezőnygóllal. Caldwell nem hagyott egy gyakorló rúgást Josh Scobeenak, de ő ennek ellenére is berúgta a franchise történetének leghosszabb field goalját egyenesen a kapu mögött álló kabala kezébe. A Jaguars mérlege 2-2, mint ahogy a borzalmas és a remek meccseinek a száma. Az, hogy a következő melyik kategóriából kerül majd ki, azt nem tudhatjuk, de a Jaguars rendre rosszabbul szerepel miután legyőzte a Coltsot. A Colts is szintén 2-2es mérleggel áll, de mindkét veresége a csoporton belüli ellenféltől származik, ami később döntő fontosságú lehet. A Chiefs nem számíthat majd sok jóra a hétvégén a hazatérő Colts ellen, mivel sok bizonyítani valója lesz a Coltsnak és nem szokásuk Manning vezérletével két egymás utáni meccset elveszteni.

 

A héten a Texans kapta a legkönnyebb ellenfelet a csoportból a Raiders személyében és meggyengült elkapó gárdával is sikerült venniük az akadályt. A meccsen végül nem tudott játszani Andre Johnson, így főleg a Texans futójátéka volt a kiemelkedő, annak ellenére, hogy Gary Kubiak vezetőedző viselkedésbéli problémái miatt padoztatta a meccs elején Arian Fostert. Johnson hiányában megnyílhatott volna a lehetőség Jacoby Jones számára a bizonyításra, de ő még az első félidőben megsérült olyan súlyosan, hogy a hétvégi meccset is ki kell majd hagynia. Johnsonnnak a héten már sikerült minimálisan edzenie, így van egy kis reménysugár a játékára a Giants ellen. Foster hiányában a mérkőzés elején a nemrég Tampából kirúgott Derrick Wardé volt a főszerep, de szép teljesítményét beárnyékolja, hogy visszatérése után Fosternek sikerült jobb teljesítmény nyújtania. Érdemes szót ejteni egy másik csere játékosról Joel Dreessenről is. Két kezdő elkapó hiányában fontos szerep hárult a tight endekre, de mivel Daniels még mindig sérülésekkel küzd, így lett Dreessené a főszerep. Dreessen játéka azért is lehet fontos a Texans számára, mivel Owen Danielsnek az év végén le fog járni a szerződése és mivel Pollard és Foster is free agent lesz, ezért akár az olcsóbb és egészséges megoldást nyújtó Dreessen lehet majd a befutó a tight end pozícióban. A Texans védőinek megint meggyűlt a baja a tight endekkel. 4 meccsen eddig a TEek összesen 3 TDt és több mint 400 yardot értek el. Ebből a Raiders Zach Millere 122 yardot és 1 TDt vállalt. Miller mellett még a futó McFadden tudott eredményes lenni elkapásban. Most kivételesen nem Mario Williams, hanem Antonio Smith jelentette a fő veszélyt az ellenfél irányítójára és 2 sacket is el tudott érni, illetve ő és Williams is jegyzett 1-1 kierőszakolt fumblet, amiből egyet meg is tudott szerezni a Texans a saját redzonejuk közelében. A turnover gyártásban kivette a részét az Eugene Wilson helyén beugró Troy Nolan is. Nolan a második félidőben két interceptiont is szerzett, így nagy eséllyel nagyobb szerep jut még neki ezen a héten is, hiszen Wilsonnak a héten nem sikerült teljes edzésmunkát végezni. A Texans magabiztosan vezeti a csoportot 4 hét után és most tovább erősödnek Brian Cushing visszatértével.

 

A Titans támadói megint nem tudtak sok yardot megtenni, csak most a Giants elleni meccsel ellentétben nem kaptak akkora segítséget az ellenféltől és a meccs végül kicsúszott a kezükből. Pedig még 4 pontos vezetésnél, 5 percel a meccs vége előtt sikerült megállítaniuk a redzoneban a Broncost egy 4th downnál. Utána azonban egyből megállította őket a Broncos és nekik sikerült egy touchdownal végződő driveot vezetniük, amivel 3 pontos vezetésre tettek szert. A Titansnek lett volna még lehetősége egyenlíteni, de a korábban egy kickoff return touchdownt elérő Marc Mariani elejtette a labdát, ami visszakerült a Broncoshoz. Ők szereztek még egy field goalt, és a maradék fél percben a Titans már nem tudott fordítani. Young most is 200 passzolt yard alatt maradt, de egy turnovert sem követett el. Chris Johnsonnak viszont nagyon nem ment a futás a Broncos ellen és még egy fumbleje is volt a Denver térfelén. Rob Bironasnak felemás meccse volt, előbb kihagyott egy könnyed 35 yardos field goalt, de utána javította egy 55 és egy 46 yardosat. A Titans ismét erős pass rushal rukkolt elő, 6 alkalommal sackelték Ortont, de ő mégis 300 passzolt yard fölött zárt 70%-os pontossággal. Ha már pass rush, akkor be kell számolni egy fontos veszteségről. Az 1. körös rookie Derrick Morgannek elszakadt az ACL szalagja, így őt már nem fogjuk idén játszani látni. A kiesőn kívül van egy visszatérő is a Titansnél. Cushinghoz hasonlóan Gerald McRathnak is most ért véget a 4 meccses eltiltása. A Titans következő ellenfele a Cowboys lesz és egy vereséggel könnyen a csoport utolsó helyén találhatják magukat.

 

AFC East

Kicsit megkésve, de még időben hallgathatjátok az AFC East 4. hetének összefoglalóját. Szó lesz a Moss és a Lynch cserékről, és az első olvasói kérdések is elhangzanak.

AFC EAST PODCAST