AFC Heti Körkép - 5. hét

Lássuk az Amerikai főcsoport történéseit.

 

 

AFC NORTH - Gergelics József (Soldados)

   Visszapillantó:
A Baltimore Ravens 
megerősítette vezető helyét a csoportban, miután hazai pályán kiváló első félidei teljesítményének köszönhetően 31-17-re legyőzte a Denver Broncost. A Cincinnati Bengals ezúttal saját közönsége előtt kikapott, a Tampa Bay Buccaneers nagyszerű hajrával nyert 24-21-re. A Cleveland Browns ismét szoros mérkőzésen maradt alul 20-10-re a vendég és nem mellesleg igen magasan jegyzett Atlanta Falconsszal szemben. A Pittsburgh Steelers szabadnapos volt.

   Ami a mérleg mögött van:
   Baltimore Ravens (4-1, riválisok összmérlege 12-12, 50%):

A Hollók menetrendje, azaz ellenfeleik 12-12-es mutatója nem igazán meggyőző, azonban 4-1-es mutatójukat mégis legitimálja az a két siker, amelyet a 4-1-es Jets és a 3-1-es Steelers felett arattak. Egyrészt azért, mert ennek a két csapatnak egyetlen kudarca éppen ez, másrészt azért, mert ezek a csapatok minőségi ellenfeleket múltak felül: a Jets skalpjai közé tartozik a pozitív mérlegű Patriots, az 50%-os Dolphins és a negatív mérlegű, de tavaly főcsoportdöntős Vikings. A Steelers pedig csupa pozitív mérleggel bíró csapatot győzött le. Ezeket figyelembe véve ez a két diadal mindenképpen helyére rakta a Ravenst, amely a három gyengébb riválisa közül ugyan kikapott a 2-3-as Bengalstól, míg a szintén 2-3-as Broncos és az 1-4-es Browns ellen érvényesítette a papírformát. Így noha Ravens összességében átlagos ellenfelek ellen érte el az imponáló mutatóját, mégis nem szabad alábecsülni erejét, mert két közvetlen elitbe tartozó gárda is áldozatai között van.

   Pittsburgh Steelers (3-1, riválisok összmérlege 14-5, 74%):
Az acélvárosiak 3-1-es mérlege imponáló. No nemcsak azért, mert mindezt a 3/4. irányítóval érték el. A nyitányon hosszabbításban legyőzték a jelenleg 4-1-gyel álló Falconst, és simán nyertek a 3-1-es mérleggel rendelkező Buccaneers vendégeként, azaz e két gérda kizárólag a Steelerstől szenvedett vereséget. Itt azonban illik megjegyezni, hogy az NFC South két képviselője összesen 7 győzelméből mindössze 1 született pozitív mérlegű csapat ellen, igaz ezt a Falcons a címvédő Saints felett aratta. A Kohászok 3. győzelme a 3-2-es Titans ellen született, de a nashville-i gárda is csak egy minőségi csapatot (már ami a mérleget illeti) múlt felül a Giants révén. A Pittsburgh 4. ellenfele, egyúttal egyetlen veresége a 4-1-es Ravenstől van, amikor is utolsó percben maradt alul a gárda 3 ponttal. Így tehát összességében nézve a Steelers eddig kizárólag minőségi ellenfelekkel találkozott, melyek összmérlege 14-5, s ebből 3-1-et kihozni a 3/4. QB-val több mint imponáló. Ez a csapat jobb, mint mérlege mutatja, még akkor is, ha eddigi riválisai összesen csak 4 pozitív mérlegű gárdát múltak felül. Azonban a csoport eddigi legkeményebb menetrendjét mindössze egyetlen vereséggel átélő Steelers igazi erejét még mindig nehéz megbecsülni, mert nem láttuk Ben Roethlisberger vezetésével, kérdés az, hogy visszatérése mekkora javulást hoz, mert az egyáltalán nem biztos, hogy hatalmasat, ugyanakkor az is elképzelhető.

   Cincinnati Bengals (2-3, riválisok összmérlege 11-12, 48%):
Úgy vélem, a csoportban egyedüliként a Bengals mérlege mutat a valóságnál pozitívabb képet a csapatról. A Cincy kikapott a 3-1-es Patriotstól és Buccaneerstől, előbbitől simán, utóbbitól drámai küzdelemben. Ezenkívül még egy minőségi ellenfele volt a Ravens révén, amelyet ugyan legyőzött, de azért - még ha ez nem is feltétlenül kisebbíti a csapat érdemeit - mindezt TD nélkül érte el. Ugyanakkor a másik oldalon látni kell, hogy a Bengals másik sikere a nyeretlen Panthers (0-5) ellen született, ráadásul az ohiói derbin alulmaradt az eddigi egyetlen győzelmét akkor besöprő Brownsszal szemben. Így hát finoman fogalmazva sem imponáló a 2-3 a csoport címvédőjétől azt figyelembe véve, hogy eddig messze övé volt a legkönnyebb menetrend. Ez korántsem vetít előre fényes jövőt erre a szezonra nézve, ha a Browns-nál nem dőlt volna ki az első két irányító, s így nem az újonc Colt McCoy kezébe kerülne a karmesteri pálca, akkor bizony komolyan elgondolkodnék, hogy melyik gárdát is soroljam a négyes utolsó helyére...

   Cleveland Browns (1-4, riválisok összmérlege 16-7, 70%):
A Barnák szintén brutális menetrenddel kezdtek, ahogy a Steelers. Nekik 5 meccsükből 4 volt minőségi, pozitív mérlegű gárda, s valamennyitől vereséget szenvedtek. Ettől függetlenül érdemes alaposabban szemügyre venni a kudarcokat. A 3-1-es Buccaneerstól 3 ponttal kaptak ki, a szintén 3-1-es Chiefstől 2-vel, a 4-1-es Ravens 7 ponttal nyert úgy, hogy az utolsó negyedben még hátrányban volt, illetve a 4-1-es Falcons 10-zel győzött, de a szünetben még a Barnáknál volt az előny. Tehát ha megnézzük 14-4-es összmérlegű csapatok ellen összesen 22 ponttal kaptak ki, s csupán egyszer volt 2 drive-nyi különbség... Ezzel rögtön árnyaltabb a kép. Az egyetlen negatív mérlegű csapatot, mellyel találkoztak, konkrétan a csoportrivális Bengalst pedig legyőzték. Az eddigiek alapján tehát kijelenthető, hogy 1-4-es mérlegénél jobb együttes a Browns. Az más kérdés, hogy az újonc Colt McCoyjal ez már nem biztos, hogy így lesz, mert azért ő még nyilvánvalóan nincs azon a szinten, mint az eddigi kezdő irányító Seneca Wallace, vagy éppen Jake Delhomme, akik egyaránt bokasérüléssel bajlódnak.

   A hét támadója:
Ray Rice RB, Ravens:
 Kisebb sérülése után ismét százszázalékos formát mutatott a harmadéves futó, aki 27 kísérletből 133 yarddal és 2 TD-vel járult hozzá csapata sikeréhez. Ezt még megfejelte 4 elkapásból szerzett 26 yarddal, így egyértelműen kiemelkedett ezen a héten az AFC North támadójátékosai közül.

   A hét védője:
Chris Crocker FS, Bengals: Crocker 
mindent megtett, ami elvárható egy free safetytől, sőt még többet is. Összesen 9 szerelést jegyzett, ráadásul a negyedik negyedben kétszer sackelte Josh Freemant, egyszer pedig a labdát is kiütötte a kezéből. Nem rajta múlott, hogy csapata kikapott.

   A hét újonca:
Jermaine Gresham TE, Bengals:
 Az ifjú tehetség lassan kibérli magának ezt a címet, ugyanis sorozatban harmadszor érdemelte ki az elismerést. Gresham - ahogy az előző két héten is - mindenképpen megérdemli az elismerő szavakat, mert minden meccsen hozza magát. A Browns ellen 4 elkapásból 24 yarddal és 1 TD-vel segítette csapatát, s jól látszik, hogy Carson Palmer irányító egyik legbiztosabb célpontja újonc létére.

   Extrapont:
Az AFC North nyolcéves történetében mindössze egyetlen egyszer került sor címvédésre. Ezt azért időszerű megjegyezni, mert egyre inkább úgy néz ki, hogy ez a bravúr idén nem ismétlődik meg. No nem mintha a Bengals kétmeccses hátránya behozhatatlan volna, de a mutatott játékkal és a fentebbi elemzéssel olybá tűnik, hogy a Steelers 2007-2008-as ismétlése továbbra is kuriózum marad ebben a négyesben. És még egy érdekes adalék, hogy az eddigi hét címvédő közül csak kettő jutott rájátszásba a következő évben: a Steelers 2004-es sikerét követően 2005-ben Wild Card-csapatként Super Bowlt nyert, míg 2008-ban a csoport máig egyetlen címvédését a 6. aranygyűrűvel ünnepelte. A Ravens 2004-ben és 2007-ben, a Steelers 2003-ban és 2009-ben, míg a Bengals 2006-ban bukott el címvédőként.

   Előretekintő:
A Baltimore Ravens a kipihent New England Patriots vendége lesz, s noha esélyesebbnek számít, a Hazafiakat sosem lehet leírni, ráadásul nyilvánvalóan fűti őket a visszavágási vágy a legutóbbi szezon rájátszásban elszenvedett vereségéért. A szabadnap után Ben Roethlisbergerrel megerősődő Pittsburgh Steelers az egyre jobb formába lendülő és egyre inkább összeálló Cleveland Browns-t fogadja. A papírforma hazai sikert ígér, de a Barnák tavaly is megtréfálták egyszer az acélvárosiakat. A Cincinnati Bengals csapatának most lesz ideje kipihenni és feldolgozni a fájó kudarcokat, mert a héten szabadnapos lesz.

   Az AFC North állása:
1. Baltimore Ravens 4-1
2. Pittsburgh Steelers 3-1
3. Cincinnati Bengals 2-3
4. Cleveland Browns 1-4

 

AFC WEST - Demeter Ádám (Döme)

 

Denver Broncos

A Broncos lassan kifogy a linebackerekből, illetve a defensive és a running backekből, példátlan sérüléshullám sújtja ismét a csapatot. A héten Josh McDaniels bejelentette hogy Robert Ayers, Brian Dawkins, Darcel McBath, ANdre Goodman és Wesley Woodyard mind hiányozni fognak a vasárnapi meccsről. Ezzel a Denver elveszítette jelenlegi legjobb pass rusherét, a special team kapitányát, és három kezdőt is a secondaryből (McBath az első számú nickelback).

Running backek terén sem túl rózsás a helyzet, Knowshon Moreno még mindig csak lábadozik, és korántsem biztos hogy vissza fog tudni térni a Jets elleni mérkőzésre, a meccs napján dől el sorsa. Két egészséges kezdő RB van csupán, Correll Buckhalter és Laurence Maroney, de egyikük sem váltja meg a világot, messze a leggyengébben futó csapat az NFL-ben a Broncos, persze ebben a támadófal is vastagon benne van.

A Ravens ellen be is bizonyosodott, hogy a jó passzdefense és passzjáték önmagában nem elég, az 5. héten a Ravens legyalulta a Broncost. Ray Rice 133 yardot futott, mindezt majdnem 5 yardos átlaggal tette, váltótársa, Willis McGahee pedig 6,7 yardos átlagot hozott, ami Broncos szempontból megengedhetetlen. Hiába passzolt 200 yard alatt Joe Flacco, ha a futásra támaszkodva hosszú drive-okkal tudták fárasztani a denveri védelmet. Kyle Orton ismét 300 yard fölött passzolt, ami szép és jó, de a futójáték megint a szánalmas kategóriát hozta. Annyira még nem passzközpontú az NFL, hogy zérus futójátékkal lehessen konzisztensen nyerni. Ez a Ravens defense közel sem olyan félelmetes a futás ellen, mint évekkel ezelőtt volt, hogy mást ne mondjunk, a múlt héten az a Peyton Hillis futotta szét őket, akit pont a Denver adott oda a Brownsnak Brady Quinnért cserébe... Piac után okos minden kofa, de emiatt a trade miatt nyugodtan verhetik a fejüket a falba a Denver vezetői. Több ex-Broncos RB virul más csapatokban, az említett Hillis mellett Ryan Torain Washingtonban, Mike Bell pedig szintén Clevelandben gyűjtögeti szorgalmasan a yardokat, ez is elgondolkodtató, ahogy Alphonso Smith tündöklése is az Detroitban. A Denver fokozatosan állt át a Shanahan-éra hagyatékának tekinthető zone blocking rendszerről a power típusú futásokra, de eddig az eredmények nem igazolják a váltást. A támadófal nem mutat egységes összképet, sem a guardok, sem a tackle-ök nem hozzák magukat. Csoda hogy Orton még mindig tudja tartani azt az igen magas szintet, amit a szezon eleje óta hoz, a vereség ellenére az egyik legkiválóbb QB-teljesítményt hozta az 5. héten. Két 40 yard fölötti TD-passzt osztott ki az idén eddig csalódást keltő karrierjének legjobb momentumait nyújtó Brandon Lloydnak, aki a legkellemesebb meglepetése idén a Broncosnak, sőt az NFL-nek, neki van eddig a legtöbb elkapott yardja az egész ligában. Inkonzisztens támadófala ellenére csupán egyszer sackelték Ortont egy intentional grounding büntetés mellett.

A Denver OLB problémái egyre súlyosabbak, Dumervil helyettese, Robert Ayers legalább 6 hétig fog hiányozni. Helyette vagy az eddig komoly bust-esélyes Jarvis Moss, vagy a tavaly OLB-t játszó, idén eddig belső linebacker poszton játszó Mario Haggan lesz a Jets ellen. Természetesen nem esélyesként utazik a Denver New Yorkba a liga egyik legerősebb csapata ellen, de nagyon fontos lenne elkerülni a 2-4-es szezonkezdést, fel van adva tehát a lecke a megtizedelt coloradoiaknak.


Kansas City Chiefs



A Chiefs elveszítette a veretlenségét a Colts ellen, de egy olyan vereség keretein belül, amely során bebizonyították, hogy nem csupán a szerencsének köszönhető a csapat kiváló mérlege.

A csapat azokkal az erényeivel tartotta végig a meccsben magát, amelyekkel az egész szezon során is villogtak, nevezetesen kiváló futójáték és gyilkos védelem segítségével sikerült egy szoros meccset játszaniuk az AFC regnáló bajnokával. Sajnos a passzjáték Matt Cassel vezetésével még mindig csalódást keltő, ha éppen nem Cassel hibázza el célpontjait, akkor azok - leginkább Dwayne Bowe - ejtik el a passzokat. Pedig a védelem ismét nagyot alkotott, a gyakran 5 vagy 6 DB-s nickel ill. dime felállások igen hatékonyan dolgoztak Peyton Manning ellen, akinek nem igazán sikerült felvennie a ritmust, idén először nem dobott TD-passzt a 3-szoros MVP irányító. Jon McGraw egyszer el is fogta Manning passzát az Indy térfelén, de a kecsegtető mezőnypozícióval nem tudott mit kezdeni a Kansas City offense-e, csupán mezőnygólig jutottak. Az egész meccsre jellemző volt az, hogy a red zone-ban elfogyott a támadók tudománya, és rendszeresen field goallal kellett beérniük a csapatoknak. A 4. negyedben sikerült csak TD-t elérnie a Coltsnak, a sérült Joseph Addait helyettesítő Mike Hartnak sikerült begyömöszölnie a labdát a célterületre. Visszatérve a Chiefs védelmére, ki kell emelnünk két nevet, Tamba Haliét és Brandon Flowersét. Hali nevéhez egy sack és egy kikényszerített fumble fűződött, a playben amelyben ezeket elérte, nemes egyszerűséggel elhajította blokkolóját, Ryan Diemet, aki azért nem tartozik a legrosszabb tackle-k közé. Ez az egy play remekül fémjelezte Hali kvalitásait. Mögötte Brandon Flowers ismét bizonyította, hogy szép csendben bekerült a shutdown CB-k elit társaságába, az által fogott elkapókat lényegében lenullázta. Flowersre 31 passz érkezett a szezonban,  elképesztő, 2,6 yardos átlagot értek el csupán ezek a passzok. Összehasonlításképpen a divízió két elit CB-je, Bailey és Asomugha mind 9 yard fölött járnak ebben a kategóriában, persze náluk a kis minta azért torzítja az eredményeket.

Matt Cassel nyolc 3. kísérletéből csupán a legelsőt tudta first downra váltani, négy incomplete passzt dobott ezeknél a kísérleteknél, és egyszer be is sackelték az irányítót. Így nem lehet meccseket nyerni, persze nem szabad mindent az QB nyakába varni, hiszen Dwayne Bowe a 4. negyedben két egymást követő playben ejtette el a labdát, az első ezek közül TD-t, és vezetést ért volna, a második "csak" first downt. Cassel passer ratingje 74.0, ezzel 25. a ligában, viszont védelmére fel kell hoznunk, hogy mindössze Tom Brady és Peyton Manning dobott nála kevesebb interceptiont idén a kezdő QB-k közül. Ha hiszünk abban, hogy léteznek game manager QB-k, akkor Cassel ebbe a kategóriába esik, egyelőre hoz annyit, hogy ne veszítsék el miatta a meccseket a Főnökök, de óriási kérdőjel továbbra is a Chiefs passzjátéka. Aggodalomra ad okot, hogy eddigi két idegenbeli meccsén a KC nem ért el támadó TD-t.

A Chiefs az elkövetkező meccseken a liga leggyengébb passzvédelmei ellen fog játszani, jó lehetőséget ad ez arra, hogy végre felnőjön a feladathoz Cassel és kompániája. Az első állomása ennek a "turnénak" Houston lesz, a Texans gyengébb a vártnál idén, el lehet őket kapni.

Oakland Raiders

Rich Gannon adott TD-passzokat Jerry Rice-nak és Tim Brownnak, amikor a múlt hét vasárnapot megelőzően utoljára nyert a Raiders a Chargers ellen. Ez 2003 elején volt, érthető hát, hogy mennyit jelentett a Coliseumban megjelent hűséges szurkolóknak a 35-27-es hazai siker.

A kezdés álomszerű volt, két puntot is blokkolt a Raiders az első negyedben Brandon Myers és Rock Cartwright, ezekből egy safety és egy TD született, erre érkezett egy Janikowski field goal, és máris 12-0-ás vezetésre tett szert a Darren McFaddent nélkülöző Raiders. A Raiders védelme múlt héten a futás ellen betlizett, most a passzokat nyelték folyamatosan Asomughaék, a félidőben már két ponttal a Chargers vezetett. A Raiders szerencséjére nem tudott elhúzni az ellenfél, a legkritikusabb pillanatokban követtek el turnovereket, Mike Tolberttől a Raiders 1 yardosán vette el a labdát Ricky Brown, amit Mike Mitchell szerzett meg, nem sokkal később Matt Shaughnessy sackje után Richard Seymour szerezte meg a labdát a hazai térfélen.

Bruce Gradkowski sérült vállal játszott, nem is bírta sokáig a megpróbáltatásokat, egy sack után Jason Campbell jött be, aki kifejezetten korrekt produkcióval állt elő, nem adta el a labdát (egyetlen fumblevel saját guardja, Dan Loper hozott 3 yardot), és 2 TD drive-ot is vezetett. Az utolsó kilenc passza mind célba ért, ez a kilenc átadás 5 first downt, 118 yardot, és egy TD-t eredményezett. Michael Bush első idei meccsén amelyen kezdőként léphetett pályára, rögtön rendkívül kompetens játékot mutatott, a második és a harmadik negyedben egy személyben ő volt a Raiders offense. Nem láttunk tőle nagy playeket (leghosszabb futása 14 yard volt), de rendkívül konzisztensen hozta a yardokat, és volt egy kulcsfontosságú elkapása is egy harmadik kísérletnél a Zach Miller TD-jével végződő drive-ban. Ha McFadden és ő egyszerre lesznek egészségesek, brutális tandemet alkothatnak majd.

A meccs végén egypontos Raiders vezetésnél megindult Riversék offenzívája, és félő volt, hogy ugyanazt kell idén is átélnie a hazai közönségnek, mint tavaly, tétlenül végignézni egy 4. negyedes Chargers comebacket. Tanulva a tavalyi hibákból, a Raiders keményen blitzelt, és végül egy ilyen játék eredményeképp tette fel a pontot az i-re a védelem. Az egész meccsen igen aktív, 11 tackle-t gyűjtő Michael Huff sackelte Riverst, az okozott fumble-t szemfülesen - az akció határeset volt az incomplete passz és a fumble között - felkapva pedig safety-társa, Tyvon Branch futott 64 yardos TD-t. Huff a héten meg is kapta elismerését a meccsen mutatottak miatt, Shaun Phillips után egy héttel most őt választották a hét legjobb AFC védőjátékosává.

Bár három nagy play is fémjelezte teljesítményüket, a meccs után a Raiders védelme elérte - remélhetőleg csak ideiglenesen - azt a kétes sikert, hogy mind a passz, mind a futás ellen a legtöbb yardot kapta az NFL-ben. A Texans elleni meccsen a futásokkal akadt komoly gondja a defense-nek, most pedig Rivers passzolt 450 yardot. Az elmúlt két meccsen majd 1000 yardot nyelt be a csapat, ez természetesen tarthatatlan állapot, sokkal jobban össze kell szedniük magukat, mert nem lehet mindig nagy playekkel feledtetni a hibákat. A 0-5-ös 49ers ellen megvan az esély a javításra, bár az Öböl túloldalán minden bizonnyal egy rendkívül elszánt csapat fogja a Fosztogatókat fogadni.

San Diego Chargers

A Raiders részben már átnéztük a hétvégi meccs kulcsmomentumait, így most csak az ott meg nem említett történéseket nézzük meg.

Az első negyedes sokk után Philip Riversék elkezdték elővenni legjobb passzplayeiket, és kis túlzással lényegében úgy haladtak előre, ahogy akartak. A félidő végére majd 300 yardot passzolt Rivers, fő célpontja Malcom Floyd volt, ki szintén elképesztő ütemben termelte a yardokat. Floyd magasan a legjobb elkapó volt a héten az NFL-ben, négy harminc yard fölötti elkapása volt a Vincent Jackson kiválása óta az 1. számú WR posztjára "belökött" WR-nek. 213 yarddal zárt Floyd, elképesztő elkapásokat láthattunk tőle. Ha már Jackson szóba került, a holdoutoló elkapó bejelentette, hogy október folyamán vissza fog térni a csapathoz, így meglesz a lehetősége, hogy teljesített (accrued) szezonja legyen, mivel november 28-án pályára léphet, így megszerezheti a szükséges 6 meccset. Illúzióink ne legyenek, Jackson és a GM A. J. Smith viszonya már helyrehozhatatlan, VJ-nek szinte biztos hogy ez lesz az utolsó szezonja San Diegoban, de mindkét fél érdeke rövidtávon a kiváló elkapó játéka. A szezon végén komoly lökést adhat a Chargers támadójátékának, ha Jackson újra csatasorba fog állni, Norv Turner elmondta, hogy azonnal be fogják vetni Jacksont.

Persze nem a támadójátékra fér rá elsősorban a javulás, a special team hihetetlen mélységeket súrol. Immár 5 meccsen belül a 3.-at veszítik el valamelyik különleges egység miatt, Seattle-ben a kickoff team betlizett, most a punt csapat szállt el, és az első héten is egy punt return TD jelentette a különbséget. Két egymást követő blokkolt punt az NFL-ben ritka mint a fehér holló, és főleg az késztette fejvakarásra a szakértőket, ahogyan blokkolta a Raiders a puntokat. Mindkét esetben tisztán kommunikációs problémák okozták a blokkokat, a 2., TD-t érő blokknál Brandon Myers középen teljesen blokkolatlanul jöhetett át, ez még középiskolás szinten is ritka. Annak ellenére, hogy idén már 30 pontot ajándékoztak az ellenfélnek a special teamek, edzőjük megtartotta állását, Steve Crosby helyett most a long snapper Ethan Albright vitte el a balhét, a Chargers most az 5. LS-énél tart a szezonban. Ez már olyan szinten abszurdum, hogy valóban nehéz rá szavakat találni... A poszt új tulajdonosa a Cincinnati egyetemről érkezett rookie, Mike Windt lett. Hogy ez megoldja e a problémákat, erősen kétséges.

Más vizekre evezve: Marcus McNeill hosszú távú szerződést kapott a csapattól, így úgy tűnik, végül mégiscsak megérte a holdout, és a rövidtávú pénzkiesés bevállalása. Az új ötéves szerződés nagyjából 48 millió dollár garantált összeggel bír. Brandyn Dombrowski a kezdeti seikerek után egyre jobban visszaesik, egyre inkább úgy tűnik, hogy mégsem tudja ellátni hosszútávon az LT szerepkört, ezért kénytelen volt engedni a keményfejű Smith.

A Chargerst egy hete még magabiztos AFC West győztesként aposztrofáltam, most se változott a helyzet. Nem tudom elképzelni, hogy a special team továbbra is ilyen gyenge lesz, és ha nem lövik magukat folyamatosan lábon offense-ben, biztos vagyok benne, hogy 2-3-ról vissza fognak kapaszkodni az élre. A Rams ellen kötelező a győzelem.
 

AFC South

 

A Colts egy kemény csoporton belüli vereség után fogadta az idei szezon utolsó veretlen csapatát a Kansas City Chiefst. Tőle szokatlan módon Manningnek nagyon gyenge meccse volt. A passzai pontatlanok voltak és idén első alkalommal nem adott egy TD passzt sem. Az már a meccs előtt eldőlt, hogy a Colts tavalyi 1. körös választottja Donald Brown nem tud majd játszani, így a futások nagy része Joseph Addaira fog hárulni, de a meccsen Addai is megsérült, így a meccs végére Mike Hart vált a kezdő futóvá. A Chiefs többször is sikertelenül kockáztatott a meccsen, de a csapatok ennek ellenére fej-fej mellett haladtak egészen a 4. negyed közepéig, amikor Hart megszerezte a meccs egyetlen touchdownját. A támadófalból Ryan Diemet érdemes kiemelni. Diem nagyon gyengén játszott Tamba Hali többször is meg tudta verni. Ezzel szemben a Colts pass rush továbbra sem működik. Freeney elveszik a double teamekben és Mathis teljesítménye is távol áll a tavalyi Pro Bowl évhez képest. A linebacker sort egy súlyos sérülés érte. A védelem egyik legfontosabb pontja, a középső linebacker Gary Brackett egy edzésen se tudott részt venni, így nagy valószínűséggel kihagyja a hétvégi Redskins elleni meccset. Ha nem tudja vállalni a játékos, akkor a helyén a rookie Pat Angerer ugorhat majd be. A Colts passz elleni védekezése most sem volt jó, annak ellenére, hogy Matt Cassel csak 150 yardot passzolt. Dwayne Bowe több jó passzt is elejtett, amik meg is fordíthatták volna a meccset. A Colts mindhárom futójátékosa több edzést is kihagyott, ezért nem lehet még tudni, hogy ki fog játszani a hétvégén, de nagy eséllyel ismét az Addai-Hart párosé lesz a főszerep és Donald Brown maximum limitált szerepet fog kapni. A Coltsnak a két csoporton belüli vereség ellenére nem kell még lemondani a csoportgyőzelmi terveiről, mivel még senkinek sem sikerült élnie a tavalyi bajnok megingásával.

 

A New York Giants idén már kétszer nagy arányban elbukott egy AFC South csapat ellen, de a Texans ellen most ők voltak a nagy különbség jobbik oldalán, a Texans pedig a második meccsét is elbukta az NFC Eastből érkező csapat ellen. A tavaly legtöbb yardot passzoló Matt Schaub inkább emlékeztetett az életéért menekülő David Carrr-ra, mint a tavalyi önmagára. Viszont már csak egy meccset kell várni Duane Brown visszatéréséig, ami majd nagy javulást hozhat a bye week után visszatérő Texansnak. A bye week azért is jön majd jókor a Texans számára, mert egyre több kulcsjátékos küzd sérülésekkel. Andre Johnson már tudott játszani, de még mindig nem 100%-os. Jacoby Jones valószínűleg ismét kénytelen lesz kihagyni egy meccset. A Giants ellen komolyabb sérülést szenvedett a guard Mike Brisiel is, akire ezért hosszabb pihenő várhat. Ha ez nem lenne elég, Mario Williams is csak limitált edzésmunkát tudott végezni. A passzolás mellett a futás sem ment a Texansnak. A gyors nagy hátrány miatt Foster nem kapott sok lehetőséget, de akkor is jól megfogta őt a Giants. A támadók összesen kevesebb, mint 200 yardot értek el, míg a védelem több mint 400 yardot engedett a Giantsnek. A fiatal Texans cornerbackek hányattatásai tovább folytatódtak még akkor is, ha Kareem Jackson megszerezte élete első interceptionjét. A hétvégén viszont a nem épp a passzjátékáról híres Chiefs érkezik a Houston otthonába, akik a két botlás ellenére még mindig vezetik a csoportjukat és még egy győzelemmel akár a csoport élén tölthetik a megérdemelt pihenőjüket és térhetnek vissza újult erővel.

 

A Titansnek nagy szerencséje van idén az NFC East csapatok ellen, hiszen a folyamatos buta szabálytalanságaikkal rendre győzelemre segítik őket. A Dallas 12 szabálytalanságot követett el, amivel több, mint 130 yardot ajándékoztak a Titansnek. Az egyik legfontosabb büntetés a meccs végén született. Miután a Cowboysnak sikerült kiegyenlíteni a TD után Jason Witten és Marc Colombo ünnepelve egymásnak ugrottak, de Colombo utána a földre esett, amit túlzott ünneplésnek ítéltek a bírók és ezért a Dallasnak 15 yardal hátrébbról kellett elrúgnia a kickoffot. Ennek is köszönhetően Marc Mariani egészen a Cowboys 11 yardosáig tudott visszafutni. Ehhez még jött egy büntetés és az 5 yardos vonalról Chris Johnsonnak már csak be kellett gyalogolnia az endzoneba. Ezt követően a védelem megállította Romot és meg is lett a győzelem a Titansnek. Ez is egy szokásos Titans meccs lehetett volna, a labdát megtartó támadók, turnovereket és sackeket gyártó védelem, de ez mégis nagyon kevés lett volna, mivel a 3 interception és 6 sack ellenére is a Cowboys támadóit alig lehetett megállítani. Ezért volt kulcsfontosságú a rookie Alterraun Verner interceptionje, amivel egészen a Cowboys 1 yardos vonaláig tudott visszafutni, illetve Michael Griffin interceptionje a saját endzonejukban. A Texanshoz hasonlóan itt is a fő hiányosság a secondaryben van, de a Jaguars ellen ezzel a pass rushal nem feltétlenül jönnek majd elő a problémák.

 

 

A Jaguars ismét vendégségbe ment és ismét blackout lett belőle, de ez a legkevésbé sem érdekli őket, amíg megnyerik a meccset. A meccs nem indult jól a Jaguars számára. Mike Thomas a punt return közben elvesztette a labdát és a Bills touchdownt szerzett belőle. Ezt követte egy Garrard interception és máris 10-0-ra vezetett a Buffalo. Innentől kezdve Garrardnak szinte nem is volt sikertelen passza és Josh Scobeenak sem remegett meg a lába és 5 mezőnygólt is értékesített, köztük két 49 yardosat is. A Jaguarsnak a félidő végére sikerült kiegyenlíteni a meccset és a 4. negyedben sikerült bebiztosítani a győzelmet. Garrard az endzone közeledtével ismét Marcedes Lewist kereste és meg is találta két alkalommal, ezekkel együtt Lewis már 5 elkapott TDnél tart, aminél többet csak Hakeem Nicks és Antonio Gates kapott el. Maurice Jones-Drewnak is jó meccse volt, de a mérkőzés végén megsérült a csuklója. A sérülés miatt kénytelen volt több edzést kihagyni, de pénteken már teljes edzésmunkát tudott végezni. Jones-Drew sérülése ellenére a csapat több mint 200 futott yard felett zárt a Bills liga utolsó futás elleni védelmével szemben. A védelemben Aaron Kampman ismét lecsapott és 1,5 sacket ért el. A secondary szempontjából nem túl imponáló, hogy Fitzpatricknak sikerült jó pontossággal passzolni és 3 TD passzt is kiosztott, ráadásul nem sikerült egy turnovert sem kierőszakolni a Bills támadói ellen. A gyenge védelem ellenére a feléledő futójátéknak köszönhetően a Jaguars holtversenyben vezeti a csoportot és egy Titans elleni győzelemmel egyedüliként állna az élen, amit nem sokan gondoltak volna a szezon előtt.

 

Sajnos az AFC East Podcast betegség miatt ezen a héten elmarad. Elnézéseteket kérjük.