AFC EAST

 

 

Buffalo Bills

Katasztrofális szezonja van a Buffalonak, de legalább kis pozitívumokat gyártanak az utóbbi hetekben. A múlt heti „majdnem-győzelem” a Ravens ellen most megismétlődött, ismét csak hosszabbításban maradt alul a gárda a jó mérlegű Kansas City otthonában. Ezúttal nem támadásban, hanem védekezésben nyújtottak NFL-szintűt, ez különösen igaz a front sevenre, ez külön örömteli. Ryan Fitzpatrickék azonban nem tudták megismételni a múlt heti produktumot, a futójáték pedig továbbra is harmatos. A hosszabbítás során még a régóta megbízható Ryan Lindell is hibázott, ezt használta ki második próbálkozásra Ryan Succop, és egy másodperccel a hosszabbítás vége előtt behúzta a győzelmet a Chiefs-nek. Mindenesetre életjeleket produkál most már a passzjáték és a passzvédelem, a földön azonban továbbra sem épp hatékony a Bills, Jamaal Charles lefogása sem sikeredett igazábó. Pozitívum Steve Johnson TD-elkapása, már szériában az ötödik, ami klubrekord. 0-7, és a Bears-t fogadják Torontoban a jövő héten, hát ha valaki ellen most gyakorolhat a defense, az a Chicago, ahol igen nagy gondok vannak az offense-el. Ha folytatni tudja a Buffalo a javuló tendenciát, meglehet az első siker a szezonban (az 1/1-re készülést azért nem érdemes félbehagyni).

 

Miami Dolphins

Nehéz egységes képet kialakítani a Dolphins-ról, mert elég kiegyensúlyozatlanul teljesítenek, de annyi biztos, hogy nem félnek vendégként szerepelni: mind a négy sikerük idegenben született ugyanis (egy kicsit kedvesebb bíróval ez nem lenne igaz, ugyanis a múlt héten jogos győzelmet arathattak volna otthon is). Pedig a meccs elején úgy tűnt, hogy megszakad a sorozat, a Bengals probléma nélkül ment végig a pályán, majd amikor két mezőnygóllal közelítettek a Delfinek, két borzalmas play következett ugyanis részükről. Előbb Chad Henne adta el a labdát saját térfelének közepén, majd Carson Palmer passzát hiába fülelte le Chris Clemons, azonban kiejtett, egyenesen Terrell Owens kezébe így 14-6-ra vezetett már a Cincinnati. Ezután folytatódott a field goalok gyártása, Dan Carpenter megismételte múlt heti 5/5-ös teljesítményét, a meccs végén pedig egy szép drive-ot fejezett be Ricky Williams. A védelem sorra állította meg a hazaiak támadásait, Sean Smith interceptionje a végén pedig bebiztosította a 4-3-as mérleget a Miaminak. A defense (főleg passz ellen) nagyon biztató Floridában, azonban a támadás nem biztos, hogy sokáig el fogja viselni a középszerű futójátékot, miután Chad Henne azért továbbra sem egy Drew Brees. Következik a Baltimore, ami nehéznek tűnik, de idegenbeli meccsről beszélünk – ami az idei Miami esetében jó jel.

 

New England Patriots

A Pats a Vikings-szal játszott presztízsmeccset hazai környezetben. A találkozó előtt Randy Moss került reflektorfénybe, hiszen alig pár hete ő még a New England alkalmazásában állt, ennek megfelelően nem volt éppen szívélyes a fogadtatása. De a Patrióták secondary-je sem biztosított számára vörös szőnyeget, épp ellenkezőleg: Brandon Meriweather folyamatos, kiemelt figyelmet szentelt neki, és ennek (no meg a passrush-nak) köszönhetően sikerült a sztárelkapót leradírozni a pályáról (a Vikings-nek pedig azóta a keretükből, de ez már az ő dolguk). A védelemre egyébként sem lehetett sok panasz az átlagosnál valamivel több bekapott yard ellenére sem, a kulcsszituációkban ugyanis rendre megálljt parancsoltak a Minnesota neves támadóinak, Devin McCourty interceptionje pedig élményszámba ment, az újonc egyre jobban beleszokik a ligába. A támadóegységre hasonlóak igazak: fontos pillanatokban mindig képesek voltak egy-egy nagyobb play-re – vegyük csak Brady gyönyörű kimozgását majd passzát Brandon Tate-hez, ami 65 yardos touchdownt eredményezett. Kétszer is hátrányból álltak fel, és amikor a végén úgy tűnt, a Minnesota fordíthat, egy remekbeszabott drive-al pontot tettek az összecsapás végére. A két ifjú futó, BenJarvus Green-Ellis és Danny Woodhead hétről hétre jobb és jobb, előbbi erőből is meg tudja oldani a feladatokat egy egész meccsen keresztül, kulcsszituációkban is ráhagyatkozik már a Patriots, utóbbi pedig a semmiből is elő tud rántani a tarsolyából egy-egy fontos play-t, legyen az futás vagy elkapás. Összességében elég szép kilátásai vannak a Pats-nek, 6-1-es mérlegükkel vezetik a ligát, és úgy tűnik, a legjobb csapatok ellen is valahogy képesek összehozni egy-egy győzelmet, ráadásul a most következő Browns nem tűnik túl nagy falatnak (bár a Saints torkán is megakadtak).

 

New York Jets

Mielőtt mindenki elkönyvelte volna Rex Ryanéket Super Bowl-győztesnek, kaptak egy gyors pofont az NFC egyik legerősebb csapatától, hazai pályán. Nem is akármilyet: a Jets bár nem egy támadásra építő csapat, a nulla szerzett pont sokatmondó szám. A defense persze szépen dolgozott, esélye sem volt a Green Bay-nek igazából előrehaladni, pedig Rodgers-ék a liga legjobbjai közé tartoznak, de a New York hibázott többször, és ez okozta a végzetüket. Először is Steve Weatherford punter próbálta punt helyett first downhoz juttatni csapatát, azonban ez nem sikerült neki, majd jött két sikertelen challenge (amiből az egyiknek be kellett volna jönnie, jogtalan interceptionhöz jutott a Packers ugyanis), ennek köszönhetően nem maradt több visszanézési lehetőség, így egy harmadik kétes szituációt, amikor egy újabb incomplete passzt ítéltek eladott labdának a bírók, már nem tudott mit tenni Ryan. Ezekből a hibákból szépen összehoztak a vendégek két mezőnygólt, Nick Folk kihagyta a sajátját, majd mikor Mark Sanchezék képtelenek voltak fordítani, jött a harmadik, de ez már nem osztott, nem szorzott. A másodéves irányító borzalmasan játszott, még akkor is, ha itnerceptionjei valójában nem voltak azok, és a futójáték is gyengébb volt az idén megszokottnál, annak ellenére, hogy Tomlinson a mérkőzésen elérte a 13,000 yardos álomhatárt karrierje során. A védelem továbbra is elitnek tekinthető, de ha ilyen impotens a támadójáték, akkor a Jets még a playoffról is lemaradhat – ne feledjük, már a divízió trónjáról is letaszíttattak. A hét közben a Lions-ra kell készülniük, nem lesz ez olyan könnyű meccs, mint elsőre hangozhat, és ha elhiszi magáról a Jets, hogy ők a legnagyobb esélyesek a bajnoki címre, akkor komoly bajba is kerülhetnek.

 

A hét támadója: BenJarvus Green-Ellis

A Pats futója az idén berobbant az NFL-be, és ennek nagy jelét adta a Vikings elég erős futásvédelme ellen. Rendszeresen megtalálta a megfelelő lyukat, és szinte minden play-ből kihozta a maximumot, sokat köszönhet neki a New England. Futottak még: Brandon Tate, Chad Henne.

 

A hét védője: David Harris

Harris a héten csak a szokásosat hozta: kilenc tackle, egy sack, egy remekül működő védelem vezérlete... de általában ez a szokásos kiemelkedő, ha valaki nem csinál valami egészen elképesztőt. Futottak még: Jerod Mayo, Paul Posluszny, Darrelle Revis.

 

A hét jelenete: Tom Brady 65 yardos TD-passza

Emlékezetes mozdulatsor volt ez a Pats irányítójától, Tate pedig kiválóan játszotta üresre magát, ráadásul igen nagy előnyre tett ezzel szert a New England. Futottak még: Sean Smith meccsnyerő interceptionje, Terrell Owens TD-je Chris Clemons segítségével, Devin McCourty bravúros labdaszerzése.

 

AFC NORTH

 

 

   Visszapillantó:
A Cincinnati Bengals hazai pályán újabb demoralizáló vereséget szenvedett, ezúttal a Miami Dolphins mért rá csapást 22-14-es sikerével. A legutóbbi két év bajnokának vasárnap esti rangadóján a Pittsburgh Steelers 20-10-re alulmaradt a címvédő New Orleans Saints vendégeként, ezzel ismét a Baltimore Ravens vezeti a csoportot. A Hollók mellett a Cleveland Browns is szabadnapos volt a héten.

   Amiben javultak 2009-hez képest:
   Baltimore Ravens:
- Talán az egyik legfontosabb mutatóban sikerült egyedül előrelépniük. A szoros meccsek megnyerésében. Joe Flacco irányító a szezon kezdetéig 3 győztes drive-ot sikerült vezetnie előző két évében, idén pedig már most kettőt. Ez azért is kulcskérdés, mert tavaly éppen emiatt rendre alulmaradtak a szoros meccseken, idén viszont eddig megnyerik ezeket.

   Pittsburgh Steelers:
- egészen elképesztő, de a Steelersnek sikerült az amúgy is fantasztikus futás elleni védelmét még tovább javítania. Idén mindösze 2,6-os yardátlaggal futnak az acélfüggöny ellen, aminek értékét az mutatja, hogy a második legjobb New York Jets ellen 3,4-es átlaggal futnak. Tavaly a Steelers ellen 3,9, 2008-ban 3,3 volt ez a szám. A Steelers az egyetlen csapat, amely idén még nem nyelt be 20 yard feletti futást (14 volt a leghosszabb).
- a támadófal pass protectionben sokkal jobb képet fest, mint az elmúlt 5 évben bármikor. Az újonc Maurkice Pouncey lett a kezdő center, ezzel a fal belseje sokkal stabilabb lett. Ennek köszönhetően idén mindössze 15 sacket engedett az OL, ami olyan 35-öt vetít előre a szezon folyamán, míg tavaly 50-szer került földre a Steelers irányítója.
- a labdaszerzésekben is előrelépett a csapat. Tavaly 22 labdát szerzett a védelem, idén már most 19-nél jár. Egy 10 fumble és 12 interceptiont jegyzett a védelem a 16 meccsen, most 7 találkozón 9 fumble és 10 INT szerepel a dícsőséglistán.
- a special team hatalmasat lépett előre. Mind a visszahordások, mind annak kivédésében. A kezdőrúgások visszahordásban a két újonc elkapó, Emmanuel Sanders és Antonio Brown remekel, a tavalyi 24-es átlagot 28,4-re tornázták fel (közte utóbbi 97 yardos TD-je, amelyre legutóbb 2006-ban volt példa), ez 3. a ligában. Egy éve 4 TD-t nyeltek be a Kohászok visszahordásból, idén - az újonc linebackereknek is köszönhetően - egyet sem.

   Cleveland Browns:
- A futás elleni védelem a 4,6-os yardátlagról 3,9-re javult és a a tavalyi 15 TD helyett eddig csak 1-et kapott. Rögtön nem lehet oly könnyedén ölni az órát a Browns ellen.
- Bár a yardokban nem látszik meg, de a két újonc, TJ Ward FS és Joe Haden CB, valamint az Eagles-től megszerzett Sheldon Brown révén sokkal jobb lett a secondary. Ennek egyetlen jele, hogy már 8 interceptiont jegyeztek a Barnák, míg tavaly összesen 10-ig jutottak.
- A legnagyobb javulás a passzjátékban figyelhető meg annak ellenére, hogy már 3 kezdő irányítója volt a csapatnak idén. Egy éve meccsenként 130 yardot se sikerült haladni a levegőben és mindössze 11 TD-t osztottak ki a(z azóta elküldött Derek Anderson és Brady Quinn) QB-k. Idén 190 yard jön össze meccsenként, melynek köszönhetően a kísérletenkénti átlag 5,1-ről 6,6 yardra nőtt. Az eddigi 6 passzolt TD is némi javulást vetít előre.

   Cincinnati Bengals:
- Szomorú leírni, de semmiben. Semmiben, ami lényeges mutató. Ezért itt csak azt a pozitívumot emelném ki, hogy a rengeteg fiatalt viszont sikerrel építették be a csapatba, így talán azzal a szlogennel vigasztalódhatnak, hogy ez a jövő csapata. Jermaine Gresham TE, Jordan Shipley WR már újoncként fontos szerepet kap és mindketten igen szépreményű karrierre számíthatnak, végre a másodéves Andre Smith OT, a tavalyi 1. körös választott is kezdőbe verekedte magát, s edig nem is vallott szégyent, s akkor még nem beszéltünk a fiatal linebackerekről, Rey Mauaulugáról és Keith Rivers-ről, akik egyaránt kezdők immár második éve.

   Amiben romlottak 2009-hez képest:
   Baltimore Ravens:
- Már tavaly sem volt sebezhetetlen a Ravens futás ellen, de idén önmagához képest katasztrofális. Az ellenfelek 4,2-es átlaggal futkorásznak, miközben egy éve csak 3,4 volt ez a szám. Azt is érdemes megjegyezni, hogy idén már öt 20 és egy 40 yard feletti futást nyelt be a védelem, miközben az előző idényben a 16 meccsen összesen nyolcat, illetve egyet.
- A támadóoldalon ugyanitt keresendő a probléma. Egy éve 4,6-os yardátlaggal futottak Ray Ricék, míg idén csak 3,6-tal. A nagy játékok is kivesztek a futójátékból: 16-szor sikerült 20 és 4-szer 40 yardnál többetnyargalni, idén mindössze 4 legaláb 20 yardos vágtát produkáltak a futók. A tavalyi 22 futott TD is megközelíthetetlennek tűnik, az eddigi 7 alapján. Ráadásul eközben a megszerzett elkapók ellenére nem javult nagyságrendeket a passzjáték.
- Hiányoznak a labdaszerzések is. De ezt tudjuk be annak, hogy az első hat hétben a playmaker safety, Ed Reed hiányzott, s az addigi 5 labdaszerzés után a jelenlétével támogatott Ravens rögtön az első meccsen 4 labdát vett el riválisától.

   Pittsburgh Steelers:
- Nem igazán lehet olyan főbb mutatót találni, amelyben romlott volna a csapat. Például több passzolt yardot engednek, de ez szorosan összefügg, a futás elleni védekezés tökéletesítésével, amely miatt nincs értelme földön próbálkozni ellenük, a több passz pedig több yardot eredményez. És a tavalyinál több benyelt yard ellenére - a 2009-es szezonnal ellentétben -, amikor nagyon kell, akkor jön a nagy játék, vagy a stop.
- Lehetne mondani a jóval kevesebb passzolt yardot is, de ez meg azért fals statisztika, mert Ben Roethlisberger kezdő irányító az első 4 meccsen nem játszhatott eltiltása miatt.
- Ha már mindenképpen negatívumot kellene keresni, akkor az a rövid szituációk megoldása. Egész egyszerűen a Steelers nem képes stabilan 1st downra váltani ezeket a helyzeteket, s ennek bizony a vörös zóna hatékonysága is komoly kárát látja. Bár ez sem romlás, hanem inkább az előző szezonhoz hasonlóan neuralgikus pontja maradt a gárdának.

   Cleveland Browns:
- Nincs olyan szegmense a játéknak, amelyben romlott volna a Browns. Bár tegyük hozzá, nehéz is lett volna a tavalyi siralmas szezon után.

   Cincinnati Bengals:
- Ami a támadójátékot iszonyatosan visszavetette, az a futójáték. Tavalyi 4,1 és az idei 3,8-as kísérletenkénti yardátlag között még nincs oly hatalmas különbség, de a 2 TD már vajmi kevésnek tűnik a tavalyi 9-hez képest, de a legrémisztőbb az a nagy játékok hiánya. Idén egyetlen egy 20 yarnál hosszabb futójátékot hozott össze a Bengals, míg tavaly 17-et és ebből kettő 40-nél is hosszabb volt.
- Tavaly sem volt a QB-k réma a Bengals, idén viszont egyenesen kánaán. 2009-ben 16 meccsen 34 sacket jegyzett a gárda, idén 7 találkozón mindössze 6-ot. Ez a liga legalja... Ilyen gyenge mutató még a legjobb secondaryt is komoly próba elé állítja.
- Ahogy megállapítottuk a jó védelem alapja - főleg az AFC Northban - a jó futás elleni védelem. ez tavaly megvolt, idén nincs. A 3,9-es kísérletenkénti yardátlag 4,5-re esett vissza, miközben tavaly mindössze öt 20 yardnál hosszabb futást engedett a védelem, idén már most nyolcat...

    A hét támadója:
Terrell Owens WR, Bengals: Ezúttal nem volt túl nagy választék, mert csak két csapat játszott a héten és azok támadósora is inkább csak szenvedett. A veterán elkapó azért megérdemli a figyelmet, elvégre 5 elkapásból 65 yardot szerzett, egyúttal hozzá köthető csapata mindkét TD-je.

   A hét védője:
Lawrence Timmons ILB, Steelers: Tudom, hogy unalmas, de ez az ember folyton a labda körül van. Képtelenség megblokkolni, vagy megállítani. Ezúttal 12 szerelést mutatott be. A Steelers elitvédelmének legjobbja és egyben motorja, hétről hétre kiemelkedően fantasztikus játékot nyújt.

   A hét újonca:
Emmanuel Sanders WR, Steelers: Az elkapó ismét igazolta, hogy a special teamben is rendkívül hasznos. Visszahordóként rendre kiváló mezőnypozíciót biztosított csapatának, az nem rajta múlott, hogy ezzel nem tudott élni. Egy puntból 38 yardos viszahordást ért el, 3 kezdőrúgásból pedig átlagosan 32 yarddal segítette együttesét, köztük egy 41 yardossal. A támadósorban is lehet rá számítani: egy elkapásával 21 yardot és 1st downt szerzett.

   Extrapont:
Mike Wallace, a Steelers másodéves elkapója tavaly élen végzett a ligában elkapásonként 19,4 yardos átlagával, s ebben a kategóriában most a még impresszívebb 23,4 yarddal vezet. A liga történetében eddig kétszer fordult elő, hogy valaki kétszer egymás után első legyen ebben a mutatóban. Sokak szerint ő minden idők egyik leggyorsabb, ha nem a leggyorsabb játékosa az NFL történetének. Idén 5 +40 yardos elkapással második a denveri Brandon Lloyd (8) mögött, tavaly hattal zárta az idényt.

   Előretekintő:
A Baltimore Ravens csapatára nehéz feladat vár, ugyanis az idegenben négy meccs után is veretlen Miami Dolphins lesz a vendége. A Cleveland Browns a címvédő New Orleans Saints idegenbeli legyőzése után újabb bravúrra készül, ezúttal hazai pályán a ligaelső New England Patriots együttesét szeretné megtréfálni. A hétfő esti rangadón a kissé szétesett Cincinnati Bengals a Pittsburgh Steelers gárdáját fogadja, a jelenlegi forma alapján meglepetés lenne, ha a hazaiak éppen a Kohászok ellen szakítanák meg négy meccse tartó nyeretlenségi sorozatukat.

   Az AFC North állása:
1. Baltimore Ravens 5-2 - egymás elleni eredmény: 1-0
2. Pittsburgh Steelers 5-2 - egymás elleni eredmény: 0-1
3. Cleveland Browns 2-5 - egymás elleni eredmény: 1-0
4. Cincinnati Bengals 2-5 - egymás elleni eredmény: 0-1

 

 

 

AFC WEST

 

Kansas City Chiefs

Hihetetlen ahogy a Chiefs túl tudja élni Matt Casselt. Casselnek idén egy átlag feletti meccse volt, egyébként éppen azon szinten mozog, hogy még épphogy képes csapat elviselni játékát a többi, kiválóan dolgozó csapatrészének köszönhetően.

A Buffalo elleni meccsen Cassel a második félidőben a következő statisztikát hozta össze: 20 passzolt yard, 0 first down, 2 sack. Persze 7 passzkísérletből nem is nagyon lehet összehozni komolyabb számokat, de olyan futástámogatás mellett amit a Jones-Charles tengely nyújt az offense-nek, azért illene nagyobb playeket produkálni a boxba betömörülő defense-ek ellen. Nem kell komoly feltételezésekbe bocsátkoznunk ahhoz, hogy elmondhassuk, komoly izgalmaktól kímélhette volna meg magát a Chiefs, ha a második félidőben effektívebb passzjátékot látunk tőlük, persze nyilván nem véletlenül hívott Charlie Weis OC ilyen kevés passzt. Szerencséjükre a védelmek dominálta 10-10-es rendes játékidő után a hosszabbításban hozta legjobbját Cassel, mind a négy complete passza first downt ért, és átlagosan 15 yardot szerzett velük. Ennek köszönhetően a mindkét oldalon kihagyott mezőnygólok után az utolsó másodpercekben Ryan Succopnak lehetősége nyílt a javításra, és egy 35 yardos sikeres field goal formájában megszerezte a győzelmet a már-már biztos döntetlennek tűnő meccsen. A mérkőzés embere a már-már pofátlanul effektív Jamaal Charles volt, aki first downok során elképesztő, 11,1 yardos átlagot hozott. Charles elkapott yardokban is vezette csapatát, és mind a négy elkapása első kísérletet eredményezett. Összesen 273 yardot futott a Chiefs, így minimális passzjátékkal is kordában tudták tartani a nyeretlen vendégeket, akik sorozatban második hosszabbításukat bukták el a hétvégén.

Friss hír, hogy a Chiefs szerződéshosszabbításra készül az ILB Derrick Johnsonnal. Az elmúlt szezonban tartalék, illetve nickel szerepkörre kárhoztatott Johnson idén beverekedte magát a kezdőbe, és feljavult futás elleni védekezésével a Chiefs védelem egyik vezére lett. Johnson rookie szerződésének utolsó évében jár, a 2005-ös draft 15. pickjének várhatóan borsos összeg fogja a markát ütni.

A hétvégén az Oakland Coliseumba utazik a csapat, érdekes ezt kimondani, de csoportrangadóról van szó, amennyiben sikerül a legnagyobb sztárjait nélkülöző Raiders ellen behúzni a meccset, nagyot lép a csoport megnyerése felé a Kansas City.

Denver Broncos

Londonban tette tiszteletét a Broncos, egy igen unalmasan kezdődő meccsen a hajrát jobban bírta a csak papíron hazai csapat, a San Francisco 49ers, amely így második győzelmét is egy AFC West csapat ellen gyűjtötte be.

Borzalmas mély gödörbe került így a Denver, 2-7-es mérlegükkel a csoport utolsó helyén árválkodnak. A legtöbb szurkoló már Josh McDaniels fejét követeli, a másodéves HC a tavalyi 6-0-ás kezdés óta 4-13-as mérleget tud felmutatni, de nagyobb gond az, hogy legtöbb személyi húzása, trade-je teljes mértékben balul sült el, gondoljunk csak az egy év után "bagóért" eladott Alphonso Smithre, aki hirtelen megtanult játszani a Lionsben, vagy a 3. számú QB Brady Quinnért odaadott Peyton Hillisre, aki azóta feature back lett Clevelandben.

A legutóbbi meccs egyik fő tanulsága az volt, hogy a field pozíciós csatában történő kihagyások nagyon könnyen megbosszulhatják magukat, pláne egy kevés pontot hozó, szoros meccsen. Britton Colquitt punter (a Chiefses Dustin öccse) borzasztó, 31,6 yardos átlaggal puntolt, és éppen a legkritikusabb pillanatokban betlizett, egy 29 yardos puntja után a Frisco a Denver térfelén kezdhette meg támadását, amit annak rendje és módja szerint TD-vel fejezett be, ezt megelőzően egy kickoffot majd a félpályáig hordtak vissza, innen ugyancsak touchdownig meneteltek a Troy Smith irányításával nyomuló negyvenkilencesek. Ezek a TD-k meg is pecsételték a Denver sorsát a 4. negyedben, a 10-3-as Broncos vezetésből pár perc leforgása alatt 10-17-es hátrány lett, amit aztán tetézett Kyle Orton meggondolatlansága is, egy futás közben nem vigyázott a labdára, és Manny Lawson hátulról kiütötte azt a kezéből, a TD-hez hiányzó 18 yardot már könnyedén megtette a 49ers. Orton ismét kimagasló számokat produkált Brandon Lloyd segítségével, akinek ezúttal nem Nnamdi Asomughaval kellett megbirkóznia. Az irányító 369 passzolt yardjából 169-et Lloyd kapott el, köztük volt egy lélegzetelállító elkapás is a 4. negyedben, amely olyan szintű összhangról tanúskodott a két játékos között, amely még az NFL is csak kevés QB-WR páros sajátja. Orton statisztikáit mélyebben megvizsgálva észrevehetjük, hogy 2. és 3. kísérleteknél számottevően leromlott, csupán yardjai egyharmadát érte el ekkor, emellett 4-szer sackelték, és egy interceptiont is dobott ezekben a szituációkban.

Egyre kilátástalanabb a Denver szezonja, de abban biztosak lehetünk, hogy Josh McDanielst nem fogják szezon közben kirúgni Pat Bowlenék, aminek a szakmaiaknál jóval prózaibb okai vannak: még Mike Shanahan is rajta van a fizetési listán, és ha McDanielst is kirúgják, már 3 HC-t kellene a vezetőségnek fizetni, és ez azért igen nagy luxus lenne. Persze ha ennél is mélyebbre süllyed a Broncos, érdemes megfontolni ezt az opciót is, lehetséges hogy hosszútávon megérné a befektetés...

Oakland Raiders

Hogy mekkora jelentősége van a Raiders múlt vasárnapi győzelmének, arról a következő adat tanúskodik: utoljára 2002-ben, 8 éve fordult elő olyan, hogy a csapat a szezon felénél járva nem negatív mérleggel állt. Most ismét erről van szó, a Seahawks elleni győzelemmel 4-4-es mérleget ért el a csapat.

Ami igazán bizakodásra ad okot a Raider Nation részére, az az, hogy a Denver legyalulása után a Seahawks ellen is legalább ilyen domináns győzelmet aratott a csapat, amely ezzel egyébként azt a 24 meccs óta tartó sorozatot szakította meg, miszerint sorozatban nem sikerült egymás után két meccsen győznie a Raidersnek. A 33-3-as győzelemben hatalmas érdeme van a defense-nek, amely olyan szinten kapcsolta ki a Seahawksot az elős félidőben, hogy mindössze 3 perccel a második negyed lejárta előtt tudta megszerezni első first downját a Matt Hasselbeck vezette Seattle offense. Az ex AFC-West társ - a 2002-es ligarendezéskor kerültek át az NFC-be - Seattle mellől a szerencse is elpártolt, az egész szezonban hibátlan Olindo Mare két mezőnygólt is kihagyott. A vendégek végül a negyedik negyedben tudtak csak feliratkozni a táblára egy mezőnygól formájában. A Raiders védelme nyolcszor sackelte Hasselbecket, a futásokat pedig már a LOS-on megölték Seymourék, sokat mondó adat, hogy a Seahawks amúgy sem acélos 47 futott yardjának majd felét egy 21 yardos Leon Washington futás tette ki. Az említett Seymour Tomy Kellyvel karöltve teljes mértékben dominálta a fal belső részét, évek óta nem láthattunk ilyen meggyőző DT-munkát a Raiderstől. Érdemes megfigyelni, hogy Mike Williams neve mellett egy elkapás árválkodik, az idén újra felfedezett elkapót leradírozta Nnamdi Asomugha hasonlóképpen a Denver Brandon Lloydjához. Sajnos Asomugha az utolsó negyedben súlyosnak tűnő bokasérülést szenvedett, bár eleinte a diagnózis részleges ínszakadás volt, úgy tűnik a veterán CB megúszta a komolyabb bajt, és kivételes esetben akár már most is játszhat. Erre a CB pénteki doubtful státuszba helyezése nem sok esélyt ad, mindenesetre azt jelenti, hogy a bye week után majdnem biztosan visszatérhet Nnam.

Darren McFadden egyre bizotsabbá teszi helyét az elit futók táborában, egy héttel denveri robbantása után ismét 100 yard fölé jutott, és ami örömteli, Michael Bush is felzárkózott mellé, bár jóval kevesebb szerepet kap a 245 fontos RB, de az ő futásai sem vesztek kárba, mitöbb, volt egy - igaz igen szerencsés - 51 yardos elkapása. A Raiders jelenleg a második legtöbb yardot futotta a ligában - nem nehéz kitalálni az első helyezettett -, bár ebben az NFL-átlagnál jóval több WR-futás (reverse-ök, end-aroundok) is közrejátszik. Jason Campbell 300 yard fölötti, nulla turnoveres teljesítményével ideiglenesen megszilárdította helyét a kezdőben. A Chiefs elleni csoportrangadóra nem kívánják megkockáztatni, hogy Bruce Gradkowski sérülésből visszatérése után egy esetleges rossz teljesítménnyel rukkoljon elő, inkább bíznak abban, hogy Campbell tudja tartani jelenlegi formáját. Rossz hír számára, hogy az offense is elveszítette a meccsre kulcsemberét, a magát az NFL legjobb TE-jei közé felküzdő Zach Miller lábfej-sérülését minden bizonnyal pihentetni szeretné a csapat. Helyét a másodéves, eddig jobbára special teamekben szerepet kapó Brandon Myers fogja átvenni.

A Raidersnek nem lesz egyszerű dolga két legjobb játékosa nélkül a Chiefs ellen, de a playoff csapatok ismérve éppen az, hogy fel tudják dolgozni a kulcsemberek elvesztését is. Ha a Raiders Miller és Asomugha nélkül is tud diadalmaskodni, akkor az óriási önbizalmat fog adni nekik, ebben az ismét teltházas Coliseum közönsége is segítségükre lesz.

San Diego Chargers

A Chargers végre megnyert egy szoros meccset. A félidőben még vesztésre állt a csapat, de Norv Turner tőle abszolút szokatlan módon gyújtó hatású beszédet tartott a szünetben, aminek meg is lett az eredménye.

A free safety Eric Weddle elmondta, hogy még soha nem hallotta ilyennek edzőjét, a káromkodásokkal teletűzdelt beszéd központi témája a hit volt. Turner elmondta, hogy bár a kívülállók mind lemondtak már a csapatról, mint playoff esélyes, ő erre soha nem lenne képes, és szeretné ha végre összeszednék magukat, és beindítanák a dolgokat. Azok után, hogy az első félidőben egy ponton 12 ponttal is vezetett a Titans, a második játékrészben tényleg képes volt váltani a csapat, és meg tudták fordítani a mérkőzést. Annál is nagyobb fegyvertény ez, mert Philip Rivers három legjobb elkapóját nélkülözte, Vincent Jacksonon kívül sem Malcom Floyd, sem Legedu Nanee nem volt hadra fogható. Antonio Gates lábujjsérülésével együtt végigjátszotta a meccset, és ismét hozta a tőle már megszokott nagy playeket. A meccs után kiderült, hogy Gates újabb sérülést szenvedett, ezúttal a jobb talpában lévő ún. plantaris (talpi) fasciát szakította el. A plantaris fascia a talpban lévő izompólya, amelynek feladata a lábfej boltozatos formájának megtartása. Ennek akár begyulladása is igen fájdalmas, el lehet képzelni, mit élhetett át Gates a meccsen, saját elmondása szerint jobb lába "lángokban állt". A kiváló TE egész héten nem is terhelte lábát, játéka legjobb esetben is kérdéses a Texans ellen. Mondani sem kell, a liga messze legértékesebb tight endjének hiánya alapjaiban rengetné meg az offense-t.

A kínkeservesen megnyert mérkőzésen megint nem maradt el a special team baki, most ismét egy blokkolt punt borzolta a szurkolók idegeit, Mike Scifres rúgását Nick Schommer szedte le, a Chargers end zone-ból kipattogó labda safety-t eredményezett. Philip Rivers a hét legjobb QB-teljesítményét hozta, bár az alapstatisztikák talán mást sugallhatnak. Érdemes megjegyezni hogy az hét QB-jává választott, 5 TD passzt jegyző David Garrard az eddig lényegében mindenki által szétszedett Dallas pass defense ellen villogott, míg Rivers az ellen a Titans védelem ellen tudott 75 %-os pontossággal eljutni 300 yard fölé, amely az NFL-ben a legtöbb sacket és interceptiont szerezte. Rivers a harmadik kísérletek során volt igazán elemében, 12 passzából 10 first downt ért, átlagosan 14 yardos hozammal.

Jó hír a végeletesen lemerült WR állomány és Rivers számára, hogy Vincent Jackson múlt hét pénteken aláírta tenderét a várakozásoknak megfelelően, és november végén újra csatasorba állhat. Kétségünk ne legyen, Jackson a saját érdekében írta alá a szerződést, ugyanis pontosan hat meccsre van szüksége ahhoz, hogy meglegyen az elszámolható éve, az NFL-ben pedig nem mindegy pénzügyi szempontból, hogy valaki ötöd-, vagy hatodéves játékosnak tekintendő. Három meccses eltiltásával együtt épp időben fog elkezdeni játszani, hogy meglegyen a hat meccs. Nem szeretnénk az ördögöt a falra festeni, de arra nem biztos hogy gondoltak ügynökével együtt, hogy ha csak egy meccset is kell hagynia sérülés miatt, már bukta is a partit...

A visszatérő Jackson mellett egy nagy távozóról is szót kell ejtetnünk. Shawne Merriman, aki 2005 és 2007 között az NFL legjobb pass rusherei közé tartozott, és a Chargers védelmének legemblematikusabb figurája volt ezekben az években, elhagyta a csapatot. Merriman az elmúlt három szezonban különféle okok miatt teljesen visszaesett, semmi hasznára nem volt csapatának. Miután IR-re helyezése után a héten átment a fizikai felmérőn, a csapatnak el kellett engednie őt. A waiver listáról a Buffalo Bills vette fel, ami a nyilvánvaló időjárásbeli különbségek miatt azért is jelent komoly éghajlatváltozást a még mindig csak 26 éves pass rusher számára, mert Merriman mindig is élvezte Hollywood közelségét, számos cameoszerepben tűnt fel az elmúlt években különböző klipekben, sorozatokban, és az is nyílt titok volt, hogy mennyire jó érezte magát a los angelesi celebek közelében. Hogy a Billsnek hasznára lesz Lights Out, vagy véglegesen megkoptak képességei, az idő eldönti, mindenesetre több forrás szerint nem borult gyászba a Chargers öltözője, állítólag nem Merriman volt a legnépszerűbb figura a csapatnál...

A hétvégén a Houstonnal játszik a csapat, a Matt Schaub vezette Texans kemény dió lesz, a hétvégén jól vizsgázó futás ellen védelem Chris Johnson után az MVP formában játszó Arian Foster ellen kell helytálljon.

 

AFC South

 

Indianapolis Colts – Houston Texans       30 – 17

 

A Colts több fontos játékosa nélkül volt kénytelen kiállni a Texans ellen, azok után, hogy az első héten a Texans lemosta a teljes erejével felálló Indianapolist. Ennek ellenére most a Colts uralta végig a meccset és megszerezte az AFC South 1. helyét. A Coltsban nem tudott játszani az 1. és 3. számú cornerback, és mindenképp el akarták kerülni, hogy Arian Foster ismét átgázoljon rajtuk, így érthető volt, hogy a Texans passzokkal próbálkozott a meccs elején. Kubiak vezetőedző terve azonban nem sikerült, mivel a Colts gyorsan megszerezte a vezetést és így már mindenképp passzolni kellett és elveszett a sikeres futójáték nyújtotta előny. A mérkőzésen végig úgy tűnt, hogy a Colts van nyeregben, mert bármikor is volt a Texansnak lehetősége felzárkózni, a Colts mindig egy nagy játékkal meghiúsította a felzárkózást.

 

Indianapolis Colts

Mik a tanulságok

-      Peyton Manning remekül tud blokkolni.

-      Joseph Addai-on kívül Mike Hart is képes a Colts fala mögött futni.

-      A kis kezdeti megingás után, Jacob Tamme képes volt elfogadható szinten Clark szerepkörében játszani.

-      Ryan Diem szabálytalanságainak a száma egyre inkább megy felfelé és közben a blokkolási képessége egyre jobban romlik. Nem jó jelek ezek a Colts legdrágább falemberének a számára.

-      Pierre Garcon meccsenként több gyermeteg technikai hibát képes elkövetni, de bármikor benne van egy hihetetlen elkapás vagy az, hogy a sebességével egy kis passzból végigfusson az egész pályán.

-      Dwight Freeney még mindig egy kiemelkedő pass rusher, még akkor is, ha idén főleg csak hazai pályán megy neki a játék. Az egész meccsen könnyedén megette a Texans támadófalát és a meccs végén egy strip sackel bebiztosította a Colts győzelmét.

-      Powers és Lacey kiesésével kezdővé váló Justin Tryon igazán jól játszott a Texans tapasztalt elkapói ellen.

-      Aaron Francisco nem ok nélkül csak 3. számú/állástalan safety.

 

Kiesők és visszatérők

-      Clint Session sérült vállal és törött kézzel játszotta végig a meccset, de nagy eséllyel minimum 2-3 hét pihenő vár rá.

-      Mike Hart bokája még a meccs legvégén sérült meg. A sérülés nem tekinthető nagyon súlyosnak, de valószínűleg Joseph Addaial együtt ő is ki fogja hagyni az Eagles elleni meccset. A helyét a már gyógyuló Donald Brown és Javarris James veszi majd át.

-      Az épp hogy csak visszatérő Anthony Gonzaleznek ismét megsérült a térde és nagy eséllyel emiatt a szezon hátralevő részét ismét ki kell majd hagynia.

-      Meglepően gyorsan gyógyul Austin Collie a műtéte után, és a hétvégén ismét visszatérhet slot elkapónak Wayne és Garcon mögött.

-      Az inkább elkapásokban jó Tamme mellett szüksége van a Coltsnak egy blokkoló tight endre is, de Brody Eldridge is megsérült a Texans ellen. Ezért a rookie guard Jacques McClendon tight endként fog majd bemutatkozni a Colts a hétvégén.

 

Előretekintés

A Colts a pihenőjéről visszatérő Eagles otthonába fog látogatni, akiket ismét Michael Vick fog majd vezetni. A secondary után mostmár a linebacker sort is elkezdték támadni a sérülések, de a Colts védelmében megvan a gyorsaság, ami Vick futásainak a semlegesítéséhez kellhet, de a passzok és McCoy futásaival nem biztos, hogy bírni fognak. A támadók közül viszont bárki hiányozhat, Manning akkor is megizzasztja az ellenfél védőit. Nehéz meccs lesz az Indianapolis számára, de a Titans bye weekje miatt egy esetleges győzelemmel megszilárdíthatják az egyedüli 1. helyüket a csoportban.

 

Houston Texans

Mik a tanulságok

-      Arian Foster továbbra is remek és a futás mellett a kezei is jók, de a képességeit csak akkor lehet kihasználni, ha a védőknek legalább a meccs elején sikerül megfogni az ellenfelet.

-      A bye week ellenére nem volt észrevehetetlen Duane Brown 4 meccses pihenője. Dwight Freeney sorozatosan megverte és állandó veszélyt jelentett Schaub számára.

-      Andre Johnson remek teljesítményt nyújtott még úgy is, hogy lehetett látni rajta, hogy a korábbi boka sérülése még mindig korlátozza, és nagy fájdalmat okoz neki.

-      A fullbackekről nem szokott szó esni, de Vonta Leach remek munkák végez a Texansnál.

-      Kevin Walter ismét elkapás nélkül zárt, így kezd egyértelművé válni, hogy a rosszabb technikával rendelkező, sérüléséből visszatérő Jacoby Jones a Texans 2. számú elkapója.

-      Brian Cushing számára még új a középső linebacker szerepkör és a Colts ellen még nem volt összeszokott az új felállásban a linebacker sor, ezért többször is hibáztak.

 

Kiesők és visszatérők

-      Andre Johnson, ha csak limitáltan, de tudott edzeni a mostani hét során is.

-      A kezdő defensive tackle Shaun Cody is csak limitált edzésmunkát tudott végezni, ezért a játéka kérdéses.

-      Owen Daniels viszont az egész héten nem edzett, így ő nagy eséllyel nem fog játszani a Chargers ellen. A korábbi Pro Bowl elkapó szerződésének utolsó évében van, de különböző sérülések miatt idén még nem tudott igazán bizonyítani.

 

 

Előretekintés

A remek kezdés után mostmár ott tartunk, hogy Arian Foster kiemelkedő szezonján kívül sok pozitívumot nem lehet találni a Texansban a Chargers ellen, talán csak annyit, hogy Gates sérülése miatt a védelem megúszott 100-200 elkapott yardot.

 

San Diego Chargers – Tennessee Titans                 33 – 25

 

A Titans nem szeret a Chargers ellen játszani. Most ráadásul amellett, hogy egymásután 8. alkalommal kaptak ki a San Diegotól, még 2 fontos játékosuk is megsérült. Kenny Britt még az 1. negyedben, Vince Young pedig a meccs végén sérült meg, és egyikük sem tért már vissza utána. A Titans egy blokkolt punt miatti safetyvel szerezte meg a vezetést a meccs elején, és a félidő vége előtt még 19-7-re vezetett, de az előző heti Eagles meccsel ellentétben most az ő kezükből csúszott ki a második félidőben a győzelem. Pedig majdnem sikerült a meccs végén egyenlíteniük. A 4. negyedben még Vince Young adott egy könnyű 71 yardos TD passzt Nate Washingtonnak, de a két pontos variáció nem sikerült, így nem tudott a Titans kiegyenlíteni. Ezt követően a Chargers egy touchdownnal majdnem bebiztosította a győzelmét, de egy kimaradt extra pont miatt csak 8 ponttal vezettek. Ezután következett Vince Young sérülése, de még így is Collins majdnem egyenlítésre vezette a Titanst, de a Chargers 15 yardos vonalánál 4th downnál nem sikerült Collins passza Chris Johnsonnak, ezért végül a Chargers nyerte meg a meccset.

 

Tennessee Titans

Mik a tanulságok

-      Vince Young még nem teljesen egészségesen próbál visszatérni. Legalábbis ezt mutatja, hogy nem egy ütközés után volt kénytelen elhagyni a pályát.

-      Will Witherspoon az egész meccses szenvedett Antonio Gates ellen.

-      Britt kiesésével ismét csak Chris Johnsonra kellett figyelni a Chargers védelmének. A Titansnek csak egyszer sikerült kihasználni a Johnsora összpontosuló figyelmet.

-      Jeff Fisher egyből lépett is és megszerezte Randy Mosst, hogy vagy szabad utat nyisson Johnsonnak vagy könnyű TD passz lehetőségeket adjon Youngnak, ha éppen Mossnak kedve van játszani.

-      A Titans támadói ezúttal labdabiztosak voltak, de most a védők nem voltak kiemelkedőek.

-      A védők nem bírták megállítani a Chargers drivejait. A San Diego a 3rd downjainak a 2/3-át tudta 1st downra váltani.

 

Kiesők és visszatérők

-      Vince Young sérülése nem tekinthető nagyon súlyosnak és valószínűleg a bye week után már felépül.

-      Kenny Brittnek viszont 4-6 hetet ki kell majd hagynia. Az ő pótlására érkezett Randy Moss.

 

Dallas Cowboys – Jacksonville Jaguars                  17 – 35

 

Ezen a meccsen minden a Jaguarsnak kedvezett. Mindenkinek kijött a lépés, és még a labda is pont a Jaguars védőinek a kezébe pattant. Gyakorlatilag minden megtörtént, ami eddig nem sikerült a Jaguarsnak. Gyorsan vezetést szereztek. Az ellenfél nem gyakorolt nyomást Garrardra, így ő végre nyugodtan passzolhatott. Maurice Jones-Drew végre azt a feladatot kapta, hogy tartsa meg az előnyt és minél többet fusson. Ráadásul a korábban panaszkodó Mike Sims-Walker is elég passzt kapott. Garrard az első félidőben hibátlan irányító mutatóval zárt és 4 passzolt és 1 futott touchdownt is bemutatott. Így lett egy kiütött csapatból az, aki KO-t mér az ellenfelére.

 

Jacksonville Jaguars

Mik a tanulságok

-      A Jaguars nem képes folyamatos teljesítményt nyújtani. Legyen szó akár nagyon rosszról akár jóról.

-      Mike Sims-Walker nem felejtett el a tavalyi év óta játszani, és megfelelő körülmények közt ismét képes a kiemelkedő teljesítményre.

-      Maurice Jones-Drewt nem hátráltatja már a sérülése, és ha tartania kell az eredményt, azt tökéletesen el tudja végezni.

-      Marcedes Lewis a kis megingás után ismét összekapta magát és tovább döntögeti a franchise tight end rekordjait.

-      Azután, hogy tavaly 10 mezőnygólt is kihagyott, a szezon felénél Josh Scobee még mindig hibátlan. Scobee 13 mezőnygólt rúgott be, ezek között volt kettő 50 yardnál nagyobb is.

-      Derek Coxot az első héten le kellett cserélni, mert olyan rosszul játszott. Most viszont a Cowboys több milliós elkapói ellen kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

-      Jót tett a vérfrissítés a védőfalban. A Jaguars egy fél szezon alatt már annyi sacknél tart, mint tavaly az egész évben.

-      Szép a 4 interception, de John Kitnának így is a legtöbb passza sikeres volt és majdnem 400 yardig jutott.

A tight endek megállítása továbbra is túl nagy feladat a Jaguarsnak. Most Witten volt, akire nem volt ellenszere Jack Del Rionak