Draftelemzések - AFC South

Indianapolis Colts

Rengeteg mock draftot olvashattunk az interneten az offseasonben, a Colts kapcsán azonban szinte kivétel nélkül 3 poszt cserélődött, ha az első körös választottjukat próbáltuk előrevetíteni: DT, WR és RB. Végül bejött a papírforma, és a három égető hiányposzt egyikére érkezett erősítés az első körben, egy másikra komoly depth-et sikerült beszerezni, a harmadik azonban továbbra is erősen kérdőjeles.

Első körben Donald Brown érkezett Indiana-ba, aki tehetségét tekintve teljesen korrekt választás, ráadásul hiányposztot lehet betömni vele, ezzel együtt liga szerte meglepett arcokat lehetett látni, hogy a sok helyen első számúnak vélt futóval, Beanie Wells-szel a lehetőségek közt mégsem őt, hanem Brownt választották. Brown sokoldalúbb, összetettebb játékos, mint Wells, ez egyértelmű, ugyanakkor az a tipusú powerback, amit Wells képvisel hiányzó pont volt a Colts támadógépezetében tavaly. Brown valamivel jobban hasonlít Addaira, ugyanakkor komolyabb munkabírású, valószínűleg közel azonos százalékban lehetnek fent a pályán jövőre.
Második körben váratlanul feltradelt a Colts, és a Miami helyén vitte el a USC DT-jét, Fili Moalát. Maga a húzás teljesen érthető, hiszen a Colts-ot sujtó DT problémákat mindenki ismeri, ugyanakkor érdekes lépés volt a feltrade, hiszen egy 5. körös választási jogot áldozott fel Polian GM, hogy a trójai játékost megszerezze, mindezt úgy, hogy egy másik potenciális DT jelölt, Sen’Derrick Marks is még a piacon volt ezekben a percekben. Moala mindenesetre talán jobban passzol majd a Colts védőfalába, mint bárki más a jelöltek közül.
Harmadik körben egy meglepő húzással az Auburn CB-je, Jerraud Powers lett a csikók secondary-jének legújabb tagja. Tavaly hihetetlen sérüléshullám súlytotta ezt a csapatrészt (melyiket nem?), Marlin Jackson IR-en végezte, nem tudni mennyire lesz a régi jövőre, Ratliff távozott, így a 3.-4. CB posztra maradt gyakorlatilag Jennings és Dante Hughes. A CB húzás tehát indokolt, de a szurkolókat ekkor már az foglalkoztatta, hogy hol van már a WR, illetve, hogy miért pont Powers az, aki ilyen relatíve magasan kellett kiválasztani.
A negyedik körben aztán megérkezett az elkapó, igaz nem éppen az, akire vártak. Austin Collie a BYU színeiben rendkívül produktív egyetemi pályafutást tudhat magáénak, már csak az a kérdés, hogy a többnyire gyengébb képességű ellenfelek elleni villogás után mit tud majd a profik között nyújtani. Kiválasztásának fő oka az is lehet, hogy visszahordásban is átlag feletti képességekkel bír, miközben a Colts évek óta az egyik leggyengébb special teamet tudja csak felmutatni, akármilyen szituációban lépjen is az pályára.
Ugyanebben a körben járt egy kompenzációs pick is a Colts-nak, amivel egy újabb DT, a michigani-i Terrance Taylor lett a választott. Taylor is sokoldalú játékos, egyes helyeken NT-ként is rebesgették a nevét, nos ez a Colts-ban biztosan nem lesz, ellenben a futás ellen nagyon hatékony fegyver lehet, ha beleerősödik a ligába. Ezzel gyakorlatilag a jövő DT párosát szedte össze az Indy, hiszen korábban rendre a hátsó körökben találtak kezdő DT-ket, így valószínűleg Taylort is annak szánják idővel, Moala esetében pedig ugyanez nem lehet kérdés. Két eltérő stílusú játékos, akiktől jogos elvárás, hogy valamelyest javítsák fel a DL közepének teljesítményét, mind pass rushban, mind futás ellen.
Az 5. körös pihenést követően a 6.-ban egy rendkívül érdekes húzás történt, hiszen Curtis Painter, a Purdue sokra taksált, ám keveset bizonyító irányítója lelt gazdára a Colts személyében. Paintert hatalmas médiafelhajtás övezte szinte egész karrierje alatt, a Purdue legújabb kiváló tanoncát látták benne Brees és Orton után, ám ő valamiért mégsem tudta megközelíteni se a klasszis irányító fogalmát, és meccsről-meccsre vesztett értékéből. Caldwell azonban látott benne fantáziát, és bevállalta, hogy végigversenyezteti Sorgival az őszig, aztán majd az idő eldönti, hogy a profik között jobban megtalálja-e a számításait, mint college-ban. A nagyon elvetemült Painter szimpatizánsok már Manning utódjaként néznek az ex-Boliermakerre, ez azonban jelen pillanatban eléggé halva született ötletnek tűnik.
Egy újabb feltrade következett a 7. körben, szintén megkérdőjelezhető indokkal. Az alany ugyanis Pat McAfee volt, akiért úgy érezte a vezetőség, hogy muszáj előrébb lopakodni a draft táblán. McAfee, aki a West Virginával sorra halmozta az egyetemi elismeréseket, és Bowl győzelmeket, igaz, ebben sok szerepe neki nem volt, azon kívül, hogy belövöldözte az XP-ket Pat White vagy Steve Slaton touchdown-jait követően. Ettől függetlenül senior korában felé is nyitott a média, és elkezdte felkarolni a rúgót, így fordulhatott elő, hogy még a Senior Bowlon történő folyamatos ökörködés ellenére is szemet vetett rá pár NFL csapat, sőt fel is mentek érte, nevezetesen a Colts. Mindez azért érdekes, mert Hunter Smith otthagyta a csapatot, és McAfee alighanem punter feladatok elé néz, amiben sokkal kisebb rutinja van, mint a kicker poszton. Érdekes húzás tehát, de a Colts-nál tapasztalható szigor talán hasznossá teheti McAfee-t, akinek univerzálissága még jól jöhet.
Végezetül Jaime Thomas a Maryland támadófalembere érkezett mélyíteni a bevethető emberek listáját. A Colts-nál megszokhattuk, hogy az OL cseréi közt kevés ismerős nevet találunk, Thomas is illik ebbe a sorba, könnyen elképzelhető, hogy hátsókörös pick mivolta ellenére ott lesz az 53 fős rosteren az ősszel.
Összességében a Colts nem zárt rossz draftot, megkérdőjelezhető döntéseik vannak, de az mindenhol előfordul szinte, ami mindenképp feljegyezendő, hogy Marvin Harrison helyére továbbra sincs ember, ugyanis Collie nem valószínű, hogy első évében komoly fegyver tud majd lenni Wayne és Gonzalez mellett. Aki már a 2010-es mockon gondolkodik, húzzon be egy WR-t a Coltsnak a draft második felében.

Houston Texans

A tizenötödik helyen várta a draft estéjét a Texans. A védelem minden egységébe jövendöltek nekik embert, némileg érthető módon, sőt a tavaly jól muzsikáló offense-be is elfért volna egy első körös tehetség, főleg azok után, hogy Gary Kubiak maga is kijelentette, hogy szüksége van Slaton mellé egy másik, erőteljesebb running back-re.

Végül a USC hatalmas tehetséggel megáldott, ám karrierje során már rengeteg sérülést összeszedő külső linebacker, Brian Cushing lett a texasiak első új játékosa. Cushing első reakció nem éppen a felhőtlen boldogságról szóltak, ám úgy tűnik hamar megbarátkozott a gondolattal, hogy a legfiatalabb franchise tagja kell, hogy legyen. Az offseason egyik első lépéseként a Texans elbocsátotta eddigi kezdő OLB-jét, a rutinos Morlon Greenwoodot, így valószínűleg az ő örökébe kell Cushingnak lépnie. Ugyanakkor érkezett a csapathoz a Tampában nem marasztalt Cato June, valamint két tavaly bizonyító fiatal, Zac Diles és Xavier Adibi is bevethető a külső linebacker poszton, DeMeco Ryans két oldalán. June egy évre jó megoldásnak tűnt, két tehetséges fiatallal, így talán korai volt az OLB pick Houstonban, és lehetett volna égetőbb gondokat kezelni az 1/15-ös pick-kel. Ugyanakkor Cushing kiváló játékos, ezt nem egyszer bizonyította, és az is sokat mondó, hogy a USC pokolian erős védelméből őt választották ki először az idei drafton.
A második körben is egy védő érkezett, az univerzális Connor Barwin személyében. Az elsősorban DE-ként bevethető játékos beszerzése is érdekes döntés, hiszen Mario Williams mellé a tavasszal leigazolták a Cardinals-ban tavaly biztos kezdő Antonio Smith-t a másik DE posztra Weaver cut-ja után. Barwin tehát első évében inkább a rotációs lehetőségek érdekében lesz a csapatnál, a kezdő pozíció nem úgy tűnik, hogy elérhető lenne. Érdekes dolog, hogy Cushing és Barwin is jó adottságokkal bír egy 3-4-es védelemhez, lehet, hogy jövőre több ilyet látunk Houstonban egy hibridebb védelem keretében.
A második nap első pick-jével Antoine Caldwell-t hozták el Alabamából, aki a Crimson Tide-ban még center volt, de a profik közt minden bizonnyal OG-ként kezdi karrierjét. Caldwellben megvan a kezdő potenciál, hogy egyszer kezdő legyen, a harmadik körben teljesen korrekt választás, aki sokoldalúsága miatt már újoncként számottevő időt tölthet majd a pályán, illetve pár éven belül beleerősödhet akár a kezdőcsapatba is tehetsége alapján.
Negyedik körben érkezett az első erősítés a sokak által leggyengébb pontnak tartott secondary-be. Glover Quin a New Mexico kötelékéből érkezik az NFL-be, és CB valamint FS posztokon is bevethető, ami Houstonban fontos, hiszen egyik sem a gárda erőssége. Kicsit előreugorva, a nem túl komoly depth felerősítése érdekében utolsó 2 draftjogát egyaránt DB-re lőtte el Kubiak, előbb Brice McCain érkezett, aki Sean Smith árnyékában játszotta végig karrierjét a Utah-ban, majd Troy Nolan, a Sun Devils safety-je örülhetett kiválasztásának.
Sokan már arról folytattak eszmecserét, hogy Connor Barwinra milyen trükköket lehet majd kidolgozni, ha offense-ben is felhasználják, hamar kiderült, hogy erre aligha fog sor kerülni, hiszen 4. és 5. körben is tight end érkezett az űrkutatás központjába. Anthony Hill egy remekül blokkoló TE, míg James Casey szöges ellentéte, ő elsősorban elkapásban jeleskedik, ráadásul texas-i, a Rice egyetem neveltje. Owen Daniels tehát segítséget (vetélytársat?) kapott, hogy tovább erősödjön a Texans tavaly is brillírozó támadógépezete.
Összességében nem zárt rossz draftot a Texans, az utóbbi években rendre jól sikerült nekik a börze, és első ránézésre most sem nyúltak nagyon mellé senkivel, jól felépített draftstratégia volt az övék, amiből úgy tűnik szinte mindent sikerült megvalósítani. Már csak az a kérdés, hogy a kiszemeltek voltak-e valóban a hiányzó láncszemek a várva várt pozitív mérlegű szezonhoz.

Jacksonville Jaguars

Jacksonville-ben is szóba került kivétel nélkül minden poszt, ha a lehetséges erősítéseket vettük számba. Sokan biztosra vették, hogy ha Sanchez még elérhető 1/9-nél, őt választják. Fred Taylor távozása után egy újabb futót is vártak. Az elkapó osztag régóta átlag alatti, ráadásul Matt Jones-ra nem lehet számítani jövőre. A támadófalból tavaly alig volt valaki egészséges, de aki igen, az is gyengén szerepelt. A védelemben volt egy biztos pont, mégpedig a DE, ahová tavaly érkezett Harvey és Groves, ám a többi szerepkörbe szintén nyugodtan jöhetett volna egy ifjonc. Stroud távozása tavaly komoly űrt hagyott maga után, a linebackerek vezére, Mike Peterson is távozott, és a leendő SS kiléte is talány Gerald Sensabough odébbállása óta, míg a CB-k közt Rashean Mathis és senki más. Lehet ezek után rosszul draftolni?

Első körben Eugene Monroe bent létét nem hagyhatta szó nélkül a vezetés, és megszerezték hosszú időre az OL egyik biztosnak tűnő pontját. Tra Thomas személyében ráadásul komoly segítsége lesz Monroe-nak az igazi profivá válásban. Nem bízták Garrard egészségét a véletlenre, a másik körben egy másik OT, a sokak által első körös tehetségnek kikiáltott arizona-i falember, Eben Britton lett a jaguárok játékosa. Ezzel a támadófal kérdései letudva, két hatalmas potenciállal rendelkező játékos érkezett, ha ezek után sem mutat fejlődést az offense, akkor soha. A harmadik körben aztán két nagy meglepetéssel rukkolt elő a Jax. Terrance Knighton a Temple-ről a defense fal közepére érkezhet, mint projekt játékos. Kiválasztása ilyen magasságban eléggé reach-nek tűnik, de ha Del Rio mester belátható időn belül használható játékost tud belőle faragni, akkor egy 3. körös pick kockáztatása már vállalható döntés. A másik 3. körös játékos, aki érkezett Derek Cox a másodosztályú William & Mary programjából kikerülve. Cox talán még Knightonnál is nagyobb megdöbbenést keltett a szurkolókban, ami talán még tovább fokozódott mikor olyan hangokat is lehetett hallani, hogy nem elképzelhetetlen, hogy Cox rögtön a kezdőbe kerülésért fog küzdeni előzetes elvárásaik alapján. Meglepő mondatok ezek, egy utolsó körökbe várt játékostól, a következő szezonban meglátjuk min is akadt meg a Jax szeme Cox-ot látva.
Negyedik körtől kezdve érkeztek aztán a skill player-ek szépen sorjában. Elsőként Mike Thomas, aki Britton mellett az Arizona Wildcats másik nagy sztárja volt tavaly. A rendkívül gyors, dinamikus elkapó elsősorban visszahordó szerepkörben tündökölhet, kiszorítva a tavaly beszerzett Witherspoont. Az ötödik körben is aránylag alacsony elkapó, Jarett Dillard érkezett, akiben hatalmas potenciál van, tavaly rendkívül termelékeny szezont futott a Rice egyetemen, érdekes lesz megnézni, hogy az átlagnál nagyobb játékszínvonal emelkedés milyen hatással lesz rá. Mindenesetre a draft ezen helyén akár egy steal-nek is tekinthetjük őt a benne lévő lehetőségeket végignézve.
Hatodik körben a jónevű TE, Zach Miller érkezett a szintén másodosztályú Nebraska-Omaha egyetemről. A Raiders kezdő tight end-jével nem összekeverendő játékos kirobbanó formát mutatott a Pro Day alkalmával, elsősorban gyorsasága nyűgözte le a megfigyelőket, illetve az is érdekes, hogy korábban quarterback volt, így nagyon extrém esetben még 1-1 trükkös játék erejére is bevethető lehet. Az ő erősségei nagyon hiányoztak a Jax tight end játékából, Marcedes Lewis, Wrighster vagy Estandia sem elsősorban az a tipikus jó kezű elkapó TE mint Miller, bár az offense korábbi sémájába nem is várt volna bele.
Az utolsó körben csak 2 kompenzációs választás jutott a jaguároknak, de ezt is remekül használták fel. Rashad Jennings használható játékos split carry esetén, ráadásul kiválóan kiegészíti Maurice Jones-Drew-t hiszen nagyon eltérő stílusú futóról van szó. Az egyik legnagyobb méretekkel megáldott futó az egész drafton, és talán emiatt is, elkapásban is kiválóan használható. Egy 7. körös compensatory-val ritkán találni hozzá hasonló értéket.
Az utolsó választás egy 3. WR, a Rutgers színeiben Kenny Britt árnyékában fejlődő Tiquan Underwood, akinek itt lehetősége lesz rá, hogy bebizonyítsa, az első körös tehetség nélkül is képes elvonni a védők figyelmét.
Összességében elmondható, hogy jól draftolt a Jax, az érkezők posztra jöttek, és nagyon is érződik a választásokból a tudatosság, ami nem minden csapatról mondható el. Monroe és Britton személyében két akár azonnal mély vízbe dobható emberrel rendelkeznek, a többiek közül pedig ha néhányan beválnak, máris boldogok lehetnek az idei drafttal a jacksonville-i szurkolók.

Tennessee Titans

Ha a tavalyi Titans draftra gondolunk, kevés logikára, és jó húzásra tekinthetünk vissza. A tavalyi szezon azonban igazolta Jeff Fisher döntéseit, Chris Johnson nem tűnt első körös tehetségnek, és LenDale White munkája sem indokolta még egy kezdőkaliberű futó érkezését, azonban az alapszakasz elsőség mindent elmond. A DL tavaly is komoly depth-tel bírt, ám ezt minden évben erősítik, így idén –pláne Haynesworth távozása után- várható volt, hogy folytatódik a tradíció. Ha hiányposztokat keresünk, még mindig a WR az, ami szembeötlő, illetve a minőségi CB-k sincsenek túlsúlyban a csapatnál. Lássuk, hogy az előzetes várakozásoknak mennyire felet meg a Titans 2009-es draft-ja.

Első körben bejött a papírforma, Kenny Britt személyében talán a legtehetségesebb bent lévő elkapó talált gazdára. Aki még szóba jöhetett volna ezen a helyen, az Brian Robiskie, ám Britt is rendkívül hatékony, produktív WR lehet a profik között, ha levetkőzi díva mivoltát. Gage mellett akár azonnal kezdőcsapatba kerülhet, ami azonnal minősíti a pick értékét. Brittnek ráadásul a magassága is megvan, hogy domináns WR legyen, ami a class elit elkapói közül nem mindenkiről mondható el.
A második körben Sen’Derrick Marks lecsúszásának örülhettek Nashville-ben. A korábban első körös tehetségnek kikiáltott underclassmen egyértelműen a Haynesworth helyén keletkezett űrt hivatott betömni, meglátjuk, hogy erre mennyi idő szükséges neki. Mindenesetre 2/30-on az egyik legjobb elérhető játékos volt Marks.
A második napon 5 hellyel lépett feljebb a táblán a Titans, hogy kezdésnek elvigyék a South Carolina TE-jét, Jared Cook-ot. Tavaly a Tennessee túlzott reményeket fektetett a veterán Alge Crumpler-be, aki messze nem volt olyan hasznos, mint azt elvárták. Most Cook előtt itt a lehetőség, hogy Bo Scaife mögött standard 2. számú tight end legyen, és így –a tavalyi playhívást ismerve- komoly szerepet kapjon a 2009-es menetelésben. A CB ínségen a 3. kör végén kiválasztott Ryan Mouton lesz hivatott javítani. A hawaii védőhöz hasonlóan a 4. körben is két kis iskolai prospect érkezett. Gerald McRath igazi tackle gyár volt a Southern Miss-nél, Fowler és Tulloch tehát riválist kapott a LB-sor közepén, aki ráadásul külső oldalon is bevethető. A kompenzációs picket pedig a Tulane OT-jére, Troy Kropogra használta fel a Titans, akire leginkább a depth mélyítése miatt van szükség, illetve a jövő évi Olineman szerződéshosszabítások előtt egy biztos pont a 2010-es csapatba.
Azt hinné az ember, hogy Johnson és White mögött gyakorlatilag mindegy, hogy ki a 3. számú RB, a titánok azonban másképp gondolkodnak, és az 5. körben megszerezték Javon Ringert, a Michigan State igazi workhorse futóját, aki sokáig a Heisman trófeáért is harcban, igaz a szezon 2. fele nem éppen úgy alakult, ahogy szerették volna. Ringer mindenképpen többre hivatott, mint egy 3rd RB szerep, meglátjuk mit talál ki Fisher a számára.
Az utolsó 2 kör már teljes mértékben a hiányposztok feltöltéséről szólt. Britt továbbra is együtt játszhat a Rutgers után itt is Jason McCourty-val (CB), valamint szintén a secondary-be érkezett Nick Schommer (North Dakota State) is. Britt riválisa Dominique Edison (SF Austin), Kropogé pedig Ryan Durand (Syracuse) lehet a minicamp-ben.
Összességében nagyobb hangzavar nélkül lezajlott a draft Tennessee-ben, lényegében minden égető hiányosságot sikerült pótolni, ráadásul nagyobb reach-ek és tradelések nélkül.

Herczeg Ádám