Három dolog, amit alig várunk: a Big East

Gaál Sándor (gsn):

1. Bill Stewart f?edz? és a WVU szereplése. A West Virginia tavaly év vége felé versenyben volt a National Championship Game-ért, egészen addig, amíg megdöbbent? vereséget nem szenvedtek a Pittsburght?l 13-9 arányban. Ha ez nem lett volna elég, Rich Rodriguez cserbenhagyta a gárdát és aláírt a Bowl mérk?zés el?tt a Michiganhez. Segédje, Bill Stewart vette át a csapat irányítását, és nemhogy összekapta a Mountaineerst, de csodát is tett. A WVU a Fiesta Bowlon 48-28-ra legy?zte az Oklahoma Soonert a vezetésével (ráadásul a meccs elején megsérül? Steve Slaton nélkül). Ezekután ? lett a Mountaineers f?edz?je, mert rájöttek az egyetem vezet?i, hogy nincs nála alkalmasabb személy erre a tisztségre. 2008-ban is a WVU a Big East esélyese, de kérdéses, hogy idén sikerül-e megfelelni az elvárásoknak, illetve lesz-e esélye a csapatnak a bajnoki címre. Bill Stewart el?tt most az a cél lebeg, hogy az egyszeri csodát folyamatos jó teljesítményre alakítsa, állandó motivációval szolgáljon játékosainak. Kérdés, mire lesz elég a WVU 2008-ban a mesébe ill? tavalyi szezonbefejezés után…

2. George Selvie. A South Florida DE-jér?l készült egy ismertet? már oldalunkon, sokan emlékezhettek rá. Selvie talán az egész konferencia legjobb játékosa és töretlenül fejl?dik. Tavaly 14,5 sacket és 31,5 line of scrimmage mögötti szerelést jegyzett. De igazán nem a statisztikáira kell figyelni, hanem arra, hogyan képes az ellenfelek támadófala ellen dominálni. Amikor pályán van, egy az egyben lehetetlen megfogni, sokszor két-három falemberre van szükség a megállításához. Érdemes figyelni a játékát, klasszis játékos lehet bel?le az NFL-ben is.

3. A Rutgers Ray Rice után. A Rutgers Egyetem a futballtérképre kis túlzással élve a híres kezdetek után 2005-ben került vissza. Greg Schiano tudatosan építette csapatát 2001-t?l és mára a futballprogram oda jutott, hogy versenyezni tud a különböz? nagy konferenciákkal a saját recruiting körzetükben (például Floridában - tehetség szempontjából New York/New Jersey, ahol a Rutgers található, nem éppen kimagasló körzet, így ez elengedhetetlen). A szárnyaikat bontogatták már, de az igazi lökést a futballprogramnak Ray Rice adta meg. A kiváló RB három éve alatt a Rutgers három Bowlon vehetett részt, amib?l kett?t megnyert. Korábban mindössze egyetlen Bowlon szerepelhetett az egyetem focicsapata. Rice a három éve alatt majd 5000 futott yardot szorgoskodott össze, tavaly ebb?l 2012-t ért el. Junior éve után távozott és profinak állt, a Ravens szurkolóit boldogítja 2008-tól. Nem is az az igazán nagy kérdés számomra, hogy ki vagy kik helyettesítik Ray Ricet, hanem hogy az elvesztésének milyen következményei lesznek, gondoljunk itt akár a csapat szereplésére, akár a program jöv?jére…

Horváth Róbert (JJ Tiller):

1. McCoy és McKillop: Nem gy?zöm eléggé hangsúlyozni a két pittsburghi sztárjátékos nevét, amiket az NCAA iránt érdekl?d?knek felírniuk és memorizálniuk kell. Ritkán adódik egy évek óta alulteljesít? programnál, hogy két ennyire domináns játékosa legyen, ráadásul megosztva, az egyik a támadóknál, a másik a védelemnél. Az ex-Panthers legenda, Tony Dorsett tanítványát, McCoyt egyenesen saját magához hasonlította, McKillop pedig a szerelésre született, hozzáállása és munkabírása pedig a legnagyobb közé emelheti ?t, akár a profik között is. Egy kicsit talán túlságosan magasak az elvárásaim, de én a magam részér?l már t?kön ülve számolom a napokat nemcsak az NCAA idény kezdetéig, hanem kiemelten az els? megtekinthet? Panthers meccsig is.

2. Hunter Cantwell és a Cardinals secondary: A Louisvilleb?l távozott Brian Brohm, ezt mindenki tudja, legalább azért, mert most már azon fáradozik, hogy ? lehessen Brett Favre utóda. A produktív irányító kiesése minden csapatot megviselne, kivéve a Cardsot, az elemz?k szerint. Szerény a lexikális tudásom amerikaifutball terén, ám arra valószín?leg kevés példa volt, hogy egy játékost úgy tartsanak a Draft egyik legjobbjának, hogy az tulajdonképpen egyetlen éles bevetést sem tudhat maga mögött. A csapatnál maradva még azt is érdekl?déssel várom, hogy a nagy secondary (kevésbé linebacker…) edz?nek kikiáltott English mennyire tudja a rendelkezésére álló rövid id? alatt összekapni a hátsó egységet. Valamit gyorsan mutatnia kell, különben hamar visszasüllyednek a középszer?ségbe.

3. Az édes narancs végleg keser? citrommá vált? Szomorúan látom a Syracuse Orange verg?dését, egy olyan egyetemét, melyr?l jóval többet kellene beszélnünk. A Syracuse olyan futballistákat adott az NFL-nek, mint a régiek közül Jim Brown, Ernie Davis, és Floyd Little, a közelmúltból Donovan McNabb (nyilatkozata szerint játszhat bármeddig Philadelphiában, a „vére mindig narancssárga marad”), Marvin Harrison, Dwight Freeney vagy Keith Bulluck. A névsor alapján úgy vélem, sok magyar szimpatizálna a programmal, ha jobban megismerné és persze az Orange is jobban teljesítene. Nem valószín?, hogy 2008 a narancs éve lesz (csak semmi politika), én azonban hiszem, hogy el?bb-utóbb újra felemelkedik a program és idehaza is népes szurkolói táborra talál.