Heti körkép - AFC - 14. hét

AFC West - Demeter Ádám (Döme)

Eredmények

Denver Broncos - Indianapolis Colts 16 - 28
Washington Redskins - Oakland Raiders 34 - 13
Buffalo Bills - Kansas City Chiefs 16 - 10
San Diego Chargers - Dallas Cowboys 20 - 17

Denver Broncos

Brandon Marshall már a mérkőzés előtt érezte, hogy nagy nap előtt áll, a bemelegítés során Rich Tuten erőnléti edzőnek azt mondta, hogy "Ez lesz életem legjobb meccse. Érzem.". Marshallnak igaza lett, a rookie Colts CB-k nem tudtak vele mit kezdeni, és a gameplanben is főszerepet szántak neki Mcdaniels-ék, tudván, hogy mismatch lesz Jerraud Powers és és Jacob Lacey számára. Minden adott volt tehát egy kiugró teljesítményhez, végül 200 yardot és két TD-t kapott el Marshall, de ami fontosabb, mindezt 21 elkapásból hozta össze, ami minden idők legtöbbje egy NFL meccsen; Marshall 1 elkapással szárnyalta túl az eddig Terrell Owens által tartott NFL-rekordot. A teljes igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy sokszor nem voltak elég hosszúak ezek az elkapások, két harmadik kísérletnél is túl rövid volt az előrehaladás egy first downhoz. Persze inkább főleg a társak számlájára róható, illetve a Colts erejét is jellemzi, hogy egy ilyen teljesítmény sem volt elég a győzelemhez a Denvernek. Bár az Indy korán ellépett 21-0-ra, ezután a Broncos egyértelműen túlteljesítette a veretlen csapatot, és igencsak megközelítette őket, de végül Peyton Manning 3 interception után újra TD-drive-ot vezetett a meccs végén, megmentve ezzel a hibátlan szezont. Az említett 3 interceptionből kettőt is az örökifjú Brian Dawkins húzott be, mindkettő egy megpattant labdából jutott a veterán playmaker kezébe. A Broncos nem tudta teljes mértékben kihasználni lehetőségeit, többször is pont nélkül távoztak a Colts térfeléről, 9 olyan drive volt, ami eljutott a hazaiak területére, és ezekből csak háromszor sikerült pontot szerezni. Matt Prater egy könnyű - ne felejtsük, fedett stadionban játszották a meccset - 42 yardos mezőnygólt hagyott ki a harmadik negyed végén, ezt megelőzően Kyle Orton dobott interceptiont a red zone-ban. A Denver 21-0 után lényegében lemondott a futójátékról, amikor pedig használták, jobb lett volna, ha nem teszik, Knowshon Moreno, illetve az első negyedben kisebb bokasérülést szenvedett Buckhaltert pótló erőfutó Peyton Hillis csak szenvedtek, különsen a rövid-yardos szituációknál, amelyeket rendre elbuktak. A stáb emiatt (is) Orton, illetve Marshall kezébe adták a vezérlést, ami jó döntésnek bizonyult, a védelem is felébredt Csipkerózsika-álmából, és egy jó időre teljesen megfogták az Indy offense-ét. Volt olyan időszak, amikor Manning 10 passzból 1-et tudott csak értékesíteni, és mindhárom INT-je ebben a periódusban esett. Kulcsszituáció volt 21-16-nál a negyedik negyedben a Broncos sikertelen 2-pontos kísérlete, amivel egy mezőnygólon belüli különbségre kerülhettek volna. Ezután Manning összekapta magát, és a második negyed után ismét TD-drive-ot vezetett, Dallas Clark harmadik TD-jét szerezte. A Denvernek komoly megrázkódtatást nem jelent a vereség, a hátralévő három meccs közül kettő habkönnyűnek ígérkezik, a Raiders tiszavirág-életű  feltámadása Gradkowksi elvesztésével valószínűleg véget is ért, és a Chiefs se fog komoly akadályt jelenteni Champ Bailey-éknek. A Denver minden valószínűség szerint megszerzi az első számú wild card helyet az AFC-ben, ami azt jelenti, hogy a New Englanddel fognak találkozni a rájátszásban - már ha a Patriots nem omlik össze -, ami abszolút nyerhető meccsnek tűnik. Rossz hír, hogy a special team egyik központi alakját, a defense-ben is szerephez jutó rookie Darcel McBath-et kartörés miatt már nem láthajuk idén.

Kansas City Chiefs

Ahogy azt megjósoltuk, a kevés pontot hozó Chiefs-Bills találkozón döntő lett a punterek teljesítménye, a két rúgójátékos között zongorázni lehetett a különbséget. Míg a Bills specialistája, Brian Moorman dominált, 4 puntjából 53 yardos nettó (!) átlagot hozott össze, 3 a 20-ason belül ért véget, és volt köztük egy 73 yardos is, ezzel szemben az eddig kiválóan játszó Dustin Colquitt szégyenletes, 29,4-es átlagot produkált. Matt Cassel a múlt heti fiaskó után ismét nem tudott elfogadható játékkal kirukkolni, csak a negyedik negyedben 3 interceptiont dobott az irányító, és ami igazán szomorú, hogy ezen drive-ok közül csak egyet kellett volna TD-re vinni, és nyer a Chiefs. Azt azért tegyük hozzá, hogy a Bills pass rush nagyot alkotott, Spencer Johnson, Chris Kelsay és Aaron Schobel egyaránt szerzett sacket, és ennek a nyomásnak egyenes következménye volt, hogy a Buffalo secondary-je 4-szer tudta lehalászni Cassel passzait. A harmadik döntő tényező Moorman, és a Bills passzvédelem remeklésén kívül a Chiefs ismét katasztrofálisan teljesítő futás elleni védekezése, a Denvernek múlt héten 245 yardot engedtek, a Bills most Lynch-csel és Jacksonnal az élen 200 yardot tudott hozni a földön. A mostani leengedésben nagy szerepet játszott a Chiefs legjobb védő-falemberének, Glenn Dorsey-nak elvesztése az első negyedben, a 3-4-es sémában szép lassan helyét megtaláló ex-LSU játékos térdsérülés miatt kényszerült elhagyni a pályát. A másik két játékos, Tyson Jackson, és az NT Ron Edwards túl könnyen elnyomható, nem kényszerítik ki a double teameket, emiatt a linebackereknek igen nehéz dolga van, és ez sajnos tendenciává fejlődött. Ami a pozitív oldalon megjegyezhető, hogy a Chiefs főleg futójátékának köszönhetően végig meccsben tudott maradni, eleve a tény, hogy háromszor is volt lehetőségük megfordítani a meccset a negyedik negyedben, jelzésértékű - más kérdés, hogy a passzjáték képtelen felnőni a feladathoz. Jamaal Charles számadatai kissé csalókák, hiszen a karrier rekordot jelentő 143 futtott yardjának több mint felét egyetlen futásból érte el; ezt leszámítva csupán 3,5 yardos átlagot produkált, vagyis kicsit több konzisztencia nem ártott volna a Kansas City-nek. Szintén pozitívum, hogy Terrell Owens-t szinte teljesen sikerült kivenni a játékból, mindössze 2 elkapása volt a veterán WR-nek. A Chiefs már csak a becsületéért küzd, illetve az ismételt csoportutolsó hely elkerüléséért. A következő offseasonben nagyon komoly felkészülés szükségeltetik ahhoz, hogy a csapat kilábaljon a gödörből, egyelőre nem látni Todd Haley-ben és stábjában azt a fajta erőt, ami a franchise feltámasztásához kellene.

Oakland Raiders

A Raiders abban a pillanatban veszítette el a Redskins elleni mérkőzést, amikor az első félidő végén Bruce Gradkowski teljesen kicsavart pozícióból odalöbbölt egy passzt Justin Fargas-nak, miközben Brian Orakpo földre vitte. Gradkowski súlyos térdsérülést szenvedett, mindkét térdében az MCL-szalag szakadt el, igaz a jobb térdében csak részlegesen. Emiatt a második félidőben JaMarcus Russell vette át a stafétabotot, aki fogadkozásai ellenére semmivel sem nyújtott elfogadhatóbb játékot, mint cserepadra száműzetése előtt. A legárulkodóbb adat az, hogy a Raiders ebben a játékrészben 39 yardot ért el 29 playből, ez nehezen alulmúlható statisztika. Pedig az első félidőben végig tartotta magát a Raiders, az offense, ha nem is csillogott, megbízhatóan hozta a yardokat, se futásban, sem passzban nem volt gond, Gradkowski 18 passzából 10 volt sikeres, több mint 15 yardos átlaggal. A félidő végét 17-10-es Redskins vezetéssel zárták a csapatok, az utolsó másodpercekben az esőáztatta pályán megpróbálkozott az Oakland egy 66 yardos field goallal, amit Sebastian Janikowski nem tudott értékesíteni. Érdekesség, hogy Janikowski mellett a másik csapat rúgója, a frissen igazolt Graham Gano is Florida State nevelés volt. Ez nem az első eset, hogy Janikowski volt iskolatársa a másik kicker, 2001-ben a Cardinals Raiders elleni meccsén Bill Gramatica volt a Cards rúgója, az a játékos, akit a lengyel rúgó "túrt ki" a Seminoles-tól. Russell első két passzát értékesítette a harmadik negyedben, a drive-ot sikerült is pontokkal zárni egy 54-yardos mezőnygól révén, ezután viszont zuhanórepülésbe fogott 2007 1/1-ese. 6-szor sackelte őt a Redskins védelem, és ebben igazándiból nem a fal a bűnbak - bár a társak érezhetően alacsonyabb energiaszinten játszottak vele, mint Gradkowskival -, hanem önnön tökéletes immobilitása, egész egyszerűen nem érzi Russell a nyomást, pontosabban, hogy az honnan jön, hova lehetne ellépni a rusherek elől, láthatóan jottányit sem fejlődött a témakörben. Mindössze 74 yardot sikerült passzolnia Russellnek, edzőjének, Tom Cable-nek érezhetően alaposan megrendült benne bizalma. Hétfői nyilatkozata is ezt erősítette, annak ellenére, hogy Gradkowski szinte bizonyosan nem játszhat már idén, nem akart egyértelmű választ adni arra kérdésre, hogy ki lesz a kezdő irányító vasárnap a Broncos ellen. A Raiders kedden leigazolta J. P. Losman ex-első körös QB-t, a UFL sztárját, aki a Las Vegas Locomotives bajnokcsapatának tagjaként annak a Jim Fasselnek keze alatt dolgozott, akinek fia, John Fassel a Raiders special team edzője. Mint azt szerdán egy konferenciahívás során bejelentette Cable, a Broncos ellen nem Russell, hanem Charlie Frye, a harmadik számú QB fog kezdeni, így minden jel arra mutat, hogy a csapat és Al Davis végleg letettek róla, jövője igen kétségessé vált Oaklandben. Ha Frye nem játszik jól, Losman akár a következő héten kezdő lehet. Sajnos Gradkowski sérülésével elveszett mindenféle pozitív energia, amire a Raiders az utóbb hetekben építkezni tudott, a hangulat a nyilatkozatokból adódóan ismét a béka feneke alatt van a csapaton belül. Nnamdi Asomugha elmondása szerint az is igen frusztráló, hogy megint nem sikerült sorozatban másodjára nyerni, ami régóta kísérti a csapatot, bár a Pro Bowl CB megjegyezte, most legalább érezhető a csapattagokon, hogy valóban szeretnének győzelmi szériát elindítani. Jelenlegi állapotában a Raiders nem sok eséllyel pályázhat a playoff-aspiráns Broncos ellen, az szinte bizonyos hogy hosszú, és nehéz napja lesz a támadóalakulat tagjainak, akik elképzelhető, hogy a szezonban második agyrázkódását elszenvedő Zach Miller TE-t is nélkülözni kényszerülnek majd.

San Diego Chargers

A Chargers sorozatban 8. meccsét nyerte meg, és sorozatban a 16.-at decemberben. Ennek ellenére - ezt már legutóbb is megjegyeztük -, nem övezi túl nagy publicitás a csapatot. Shaun Phillips, a kiváló OLB elmondása szerint ez nem is baj, sőt, kifejezetten örülnek, hogy nem övezi őket médiafigyelem, és tudnak a saját dolgukra koncentrálni. Philip Rivers elmondása szerint az idei, és a tavalyi csapat közti fő különbség hozzállás tekintetében az, hogy míg ez elmúlt években foglalkoztatta őket, hogy miket mondanak róluk, és hogy az elemzők hova sorolják be őket, idén nem ez a helyzet, tisztában vannak azzal, hogy mire képesek, és nem akarnak a továbbiakban ezzel foglalkozni. A Chargers jelenleg a 2. helyen áll az AFC összesített ranglistáján, ha így maradna, ez azt jelentené, hogy csupán egy esetleges Colts elleni összecsapás során kellene elutazniuk Kaliforniából a rájátszásban - kivéve persze a Super Bowlt. A következő összecsapásuk az ellen a Bengals ellen lesz, akik egy hellyel vannak mögöttük lemaradva az AFC tabellán, ez a meccs, mondani se kell, igen értékes indikátor lesz a továbbiakra nézve. A Dallas elleni idegenbeli találkozó nem volt könnyű meccs, három ponttal sikerült csupán diadalmaskodni a Cowboys ellen. A negyedik negyed elején még 10-10 volt az állás, igazán egyik csapat sem bírt a másikkal, bár a Cowboys folyamatosan jobb mezőnypozícióból támadhatott, nem sikerült ezt kihasználniuk a csillagosoknak. Az egyik legérdekesebb eseménysor az volt, amikor Marion Barbernek az 1-yardosról 4 egymsát követő próbálkozásból sem sikerült bevinni a célterületre a labdát. Tim Dobbins ILB meg is jegyezte kissé lekicsinylően a meccs után, hogy nem biztos benne, hogy a Cowboys stábja egyáltalán csinál videóelemzéseket. Bár ezt követően kiszorított helyzetből jöhetett a Chargers, és Rivers interceptiont is dobott, az ezt követő 42 yardos mezőnygólt kihagyta Nick Folk, aki ezzel többet hibázott idén, mint eddig két szezonjában összesen. Valamit érezhetett a Cowboys, amikor Folk kiváló első két éve ellenére idén az 5. körben behúzták a drafton David Buehlert, a USC kickerét... Romo a harmadik negyedben 99-yardos drive-ot vezetett, amelynek a végén Miles Austin kapta el passzát. A következő negyedben percekre megállt a játék, amikor DeMarcus Ware, a Cowboys kiváló OLB-je egy lehajtott fejjel történő ütközés után mozdulatlanul terült el a földön. Szerencsére nem történt komolyabb baj, és amikor Ware levitele közben egy V betűt formázott ujjaival felemelt kézzel, a közönség olyan éljenézsbe fogott, hogy a Chargers következő play-ében false startot követett el. Ezután viszont elhúzott a Chargers, 10 pontot szereztek egymás után, Romo-ék csupán 2 másodperccel a vége előtt tudtak bevinni egy újabb TD-t, az onside kicket pedig Antonio Gates szedte össze azok után, hogy múlt héten LaDainian Tomlinson hajtott végre hasonló tettet. A Chargers-t, bár kétség nem férhet hozzá, hogy elit csapat, igazából egy trió, Rivers, Gates, és Vincent Jackson viszi a hátán, sem a defense, sem a special teamek nem mutatnak különösebben kiemelkedő teljesítményt, igazság szerint ezek a csapatrészek egészen átlagosak. LT már nem a régi, ezt tudtuk egy ideje, de a figyelmes szemlélőnek feltűnhet, hogy egészen elképesztő a különbség a passzjáték és a futójáték között, természetesen az előző javára. Ezzel pedig a fő gond az, hogy ha a triumvirátusból kettőnek rossz napja van, akkor komoly bajba kerülhet a San Diego. Persze megint más kérdés, hogy eddig nem sok csapatnak sikerült kikapcsolnia a játékból őket, olyan már töbször előfordult, hogy Jackson, vagy Gates nem villogott, de ezekben az esetekben a másik mindig elő tudott lépni klasszis teljesítménnyel. A Chargers-nek régóta jár már egy Super Bowl szereplés, talán ez az év lesz AZ az év.

AFC North - Gergelics József (Soldados)

   Visszapillantó:
A Cincinnati Bengals ugyan elsőre kínosnak tűnő, 30-10-es vereséget szenvedett a Minnesota Vikings vendégeként, ugyanakkor jegyezzük meg, hogy a Bengals szinte már csoportgyőztesnek vallhatja magát, hiszen elég egyetlen meccset nyernie ehhez a hátralévő három találkozóból, míg jelenlegi riválisa égett a tűztől, hogy kijavítsa múlt heti botlását, s a Vikingeket még üldözik a Sajtfejűek. A Baltimore Ravens a papírformát igazolva 48-3-ra ütötte ki a vendég Detroit Lions együttesét. Clevelandben viszont "csodát" láttunk a csütörtök esti rangadóm: a hazai Browns 2003 óta először győzte le ősi riválisát, a Pittsburgh Steelerst. Ez elsősorban a címvédő totálisan szétesett játékának köszönhető, s ezzel sorozatban ötödször kapott ki, ezúttal 13-6-ra, azaz az idényben először TD-t sem sikerült elérnie.

   Elemzés:
- Cincinnati Bengals (9-4): A Bengals az idény közepén tűnt elitcsapatnak. Éppen akkor, amikor nekik a legjobban kellett. Hogy most mitől is "csak" jók? Egyértelműen Carson Palmer a magyarázat. Palmer nagyon visszafogottan kezdte az évet, de ez is elég volt a sikerekhez ilyen erős védelem és futójáték mellett. amikor azonban a legjobban kellett, akkor a korábban Pro Bowler irányító fénykorát idézően jól játszott, s ennek köszönhetően hatalmas diadalokat aratott a gárda - éppen amikor a legjobban kellett. Palmer teljesítménye azonban most visszaesett, így a Bengals jelenleg nem képes domináns csapatok ellen a sikerre, mert ahhoz értékelhető passzjáték is kell. Azonban aggodalomra nincs ok, elvégre 5-6 együttesen kívül az erős védelem és kiváló futójáték is elég. De a hosszú januárhoz Palmernek akkorra ismét fel kell pörögnie.

- Baltimore Ravens (7-6): Továbbra is az a baj a Ravens-szel, hogy egysíkú, kiszámítható a játéka. Ray Rice fut, vagy Joe Flacco passzol Rice-nak vagy Derrick Masonnek. És ezzel el is mondtuk, hogy a Hollók térnyerésének 60-70%-a ebből van. Persze egy Lions szintű csapat ellen ez bőven elég, számukra megoldhatatlan feladat e három ember kikapcsolása is, hiszen nincs meg a kellő minőség hozzá a védelemben, de ez a rájátszásban nagyon kevés lehet, főleg, hogy a védelem már rég nem ugyanaz, mint amit az elmúlt években megszoktunk. Hol a pass rush? A Packers, a Steelers és a Lions védelmek által közkedvelt támadófala ellen összesen 2 sacket sikerült összehozni az elmúlt három meccsen, s ez jól mutatja, hogy az amúgy is jócskán meggyengült secondary-t milyen kiszolgáltatott helyzetbe hozzák. A futás elleni védelem ligaszinten még mindig a legjobbak közé tartozik, de itt is némi hanyatlás tapasztalható.

- Pittsburgh Steelers (6-7): Totális összeomlás. A Steelers az idény felénél 6-2-vel állt és éppen ötös sikerszériában volt, olyan csapatokat legyőzve, mint a Vikings, a Chargers és a Broncos, azaz potenciálisan rájátszásrésztvevők ellen aratott egyaránt meggyőző diadalt. Ismerve a hátralévő menetrendet, 90-95%-os biztonsággal mindenki biztos PO-szereplőként beszélt a csapatról. De azóta 5 vereség... Köztük az Oakland, a Kansas City és a liga eddig legrosszabb csapatának tartott Cleveland ellen. Ez nem normális. Még akkor sem ha idő közben ismét kidőlt Troy Polamalu, a liga talán legjobb safety-je. Egy játékos nem okozhat ilyen visszaesést. Lehet szidni a play-hívást, lehet elemezni, hogy hol és mi a hiba, de felesleges. A Steelers nem ezért kap ki mindenkitől, még a legrosszabbaktól is. A legnagyobb hiba egyértelműen a fejekben van. Ez a csapat bár nem volt olyan domináns, mint tavaly, de az idény első felében megmutatta, hogy kiváló erőkből áll és nagyszerű teljesítményre, akár a címvédésre is képes. Aztán hirtelen semmi nem működik, semmi nem sikerül. A játékosok csak árnyékuk önmaguknak. Tomlin 2,5 éves vezetőedzői karrierje legnehezebb feladata előtt áll, mert eddig kisebb hullámvölgyektől eltekintve egy jól robogó vonat masinisztája volt, aki kiválóan tudta maximalizálni a teljesítményt, de most viszont kisiklott a szerelvény, s pályafutása során először azt vissza kell állítania a sínpályára. Az eredményre magunk is kíváncsiak vagyunk, mert most nem elég vezényelni, most építkezni kell.

- Cleveland Browns (2-11): Három hete folyamatos és egyenletes javulás tapasztalható a korábban nem létezőnek aposztrofált támadóknál. Quinn egyre magabiztosabb, noha pontosságával még most is nagyon komoly problémák vannak, illetve ki kell emelni, hogy a playhívások sokkal színesebbé váltak az elmúlt hetekben, s ha igazán hatékony akciókról még mindig nem számolhatunk be, azért ez már kezd NFL-csapatra hasonlítani. De beszéljünk a védelemről is. Azt már leírtam múlt héten is, hogy a gyenge támadójáték miatt igencsak alulértékelt egységről van szó, s ezt a Steelers ellen is bizonyította a Browns. A két fő probléma a pass rush hiánya, továbbá a futás elleni katasztrofális védekezés volt. Nos utóbbira úgy tűnik, jó megoldás Ahtyba Rubin, aki 2 meccse átvette a kezdőpozíciót az NT poszton. Azóta mind a Chargers, mind a Steelers 100 yard alatt maradt, márpedig így az ellenfél nem tudja könnyedén ölni az órát. 3-4-es szisztémában egy jó NT megkönnyíti a DE-k dolgát, és sokkal hatékonyabban ölhetik meg a futójátékot, többek között ennek köszönhető, hogy Corey Williams végre a 1,5 éve várt teljesítményt nyújtja. Pass rush terén pedig szintén a play-hívásokra hívnám fel a figyelmet, sokkal színesebb blitz-sémákat alkalmaznak az elmúlt hetekben, továbbá a Dolphinstól érkezett Matt Roth is komoly segítséget jelentett a fejlődésben.

   A hét támadója:
Ray Rice (Ravens, RB) - Rice talán az egyetlen komoly fegyvere a Hollóknak hetek óta, de hiába tudják az ellenfelek, hogy rá kell figyelni, mégis minden héten ámulatba ejti a rajongókat. Ezúttal 13 kísérletből 166 yardot és 1 TD-t futott. Ez jobb mint 12 yardos átlag, ami egészen elképesztő. emellett 4 elkapásból további 53 yardot szerzett csapatának, s teljesítménye még úgy is kiemelkedő, hogy egyszer labdát vesztett.

   A hét védője:
Corey Williams (Browns, DE) - Corey Williamsnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Steelers az idényben először nem tudott TD-t szerezni. A futójáték megállításában kulcsszerepet játszó játékos azonban ezúttal a pass rushból is jócskán kivette a részét, ugyanis 5 szereléséből 2 sack volt.

   A hét újonca:
Marcus Benard (Browns, LB) - Alig egy hónapja került rosterre a 24 éves draftolatlan tehetség, s azóta a harmadik mérkőzését játszotta a profik között, de egy páran - köztük Big Ben - biztosan megtanulták a nevét, hiszen 3 szereléséből kettőt a kétszeres Super Bowl-győztes irányítón mutatott be.

   Előretekintő:
A Cincinnati Bengalsra újabb nehéz feladat vár, ugyanis a San Diego Chargers otthonában lép pályára, márpedig a hazaiaknak a csoportgyőzelemhez létszükséglet az újabb győzelem, míg a Bengals továbbra is "rápihenhet" a januárra, azaz a motivációs tényezők a hazaiak mellett szólnak. A Hollók a Chicago Bears együttesét fogadják, s ha komolyan gondolják, hogy rájátszásba jutnak, akkor most sem hibázhatnak. Erre megvan minden esélyük, hiszen a Macik igen kiábrándítóan szerepelnek idén elsősorban Jay Cutler gyenge teljesítménye és a kulcssérülések miatt. A Steelers a Green Bay Packers-t látja vendégül és ha ugyanúgy játszik, mint az elmúlt hetekben, akkor nem lehet kérdés a veresége. A Sajtfejűek ötös győzelmi szériával, míg a Kohászok ötös kudarcsorozattal várják az összecsapást.

   Extrapont:
A Cincinnati Bengals megnyeri a csoportját, amennyiben győz, de az is elég számára ehhez, ha a Baltimore Ravens vereséget szenved.

AFC South - Geist Miklós (Ork)

A Colts történelmi sikerével bebiztosította az AFC első helyét. A Texans és a Titans életben tartotta a matematikai esélyét a playoffra, míg a Jaguars alulmaradt egy fontos párharcban a Dolphins ellen.

A Colts ismét csak egy félidőre tette oda magát, de ez is elég volt a Denver Marshall ellen. A Colts az első 4 drive-jából 3 alkalommal is touchdownt szerzett aztán a támadók kiengedtek, így a lehetőségeikkel ritkán élő Denveriek felzárkózhattak 5 pontos hátrányra, de ezt követően Manning vezérletével a Colts vezetett egy 7 perces touchdownnal végződő drive-ot. Ezt követően a Denvernek két és fél perc alatt kellett volna két touchdownt szerezniük, de még a first down se jött össze csak az, hogy az egyszemélyes denveri támadósornak Brandon Marshallnak megcsinálják a 21. elkapását, ami új nfl rekordot jelent. A Colts is új rekordot állított fel mivel ez volt a csapat 22. egymást követő alapszakasz győzelme. Annak ellenére, hogy a támadók majd egy félideig gyengén játszottak és Manning idén először, ha balszerencsés körülmények közt is, de 3 interceptiont is dobott, de a Colts még így is a harmadik próbálkozásainak több mint az 50%-át és az egyetlen 4th downjukat is 1st downra tudta váltani. Dallas Clark és a támadófal jó munkát végzett előbbi karrierjében először három TD passzt kapott el, míg az utóbbi sack nélkül tartotta Elvis Dumervilt és Joseph Addainak is megfelelően blokkoltak. Az amúgy is sérülésektől sújtott védelemben, most a kezdő cornerback Powers és a Sanders sérülésével kezdővé váló Bullitt volt kénytelen elhagyni a pályát meccs közben, de Marshall kivételével így is le tudták védekezni a Denver támadóit és sikeresen megállították a Broncost két fontos 4th downnál, illetve egyszer az end zone előtt vadászta le Orton passzát Tim Jennings. A Broncos 9 drive-ban birtokolta a labdát a Colts térfelén is, de csak három zárult pontszerzéssel. A Colts megsemmisítő kezdéssel nagyon nyögvenyelős folytatással és gyilkos befejezéssel hozta a 13. győzelmét, amivel idén biztosan az AFC első kiemeltje lesz a playoffban és biztosan otthon játszhatja a meccseit.

A Texans az előző hetekben nem tudta átlépni a saját árnyékát, de egy gyengébb csapat ellen ismét egy nagy különbségű magabiztos győzelmet arattak és haladnak a következő 8-8-as mérlegük felé. A Texans a meccset az első playből egyből egy touchdownnal kezdte, aztán a következő 3 drive-jából is pontot tudott szerezni és közben megfogták a Seahawks-t. Ezt követően nem Kris Brown percei következtek. Először egy 26 yardos field goalját blokkolták, majd egy 48 yardosat hagyott ki, de még így is 24-7-es vezetéssel várhatták a félidőt. A második félidőben már nem volt ponteső, csak Brown javított egy kicsit a mérlegén, és Bernard Pollard csinált egy interception return touchdownt. A Texans két alkalommal adta el a labdát, egyszer Schaub dobott egy interceptiont és jött a szokásos running back fumble ezúttal Ryan Moats főszereplésével, de a Seattle egyikkel sem tudott élni, hogy pontokat szerezzen. A támadóknál a szokásos páros dominált Schaub és Johnson személyében és szokás szerint gyengélkedett a már Slatont is elvesztő futójáték. A védelem főszereplői a Ryans-Cushing-Pollard-Williams nagy négyes volt, akik kivették a részüket abban, hogy a Seahawks 14 third downból és 5 fourth downból összesen 1-et 1-et tudott 1st downra váltani. A Texans tovább folytathatja a lendületes passzjátékát a héten a Titans által már megtépázott Rams ellen.

A Jaguars ismét alig bírt pontokat szerezni, így kis különbségű, de nagyon fontos vereséget szenvedett a szintén a wild cardért küzdő Miami ellen. Elmondható, hogy az elmúlt hetek nem Maurice Jones-Drew hetei voltak. Ahogy várható volt a Jaguars ellenfelei Jones-Drewt megállítására koncentrálnak, és az elmúl 4 hét alatt kevesebb, mint 300 yardot és 2 touchdownt ért el. Maurice Jones-Drew kiesésével teljesen elveszett az átütő erő a Jaguars-ból. Garrard 50% alatti pontossággal passzolt alig 140 yardot, aminek a fele egy elkapás volt. A támadók 7 drive-ban 1 first downt sem értek el és a 14 third downból is csak 3-at tudtak első próbálkozásra váltani, így hiába tartotta a védelem két és fél negyeden át pont nélkül a Miamit, kikaptak 14-10-re. A védelem a korábbiaktól eltérően most nem volt híján a nagy játékoknak. Gerald Alexander és Tyron Brackenridge 2-2 fumblet erőszakolt ki, a rookie Derek Cox egy interceptiont ért el és a szezon elején még hihetetlennek tűnő módon két sacket is elértek, de ez mind kevés volt az offense-nek. A Jaguars az elmúlt hetek közép csapatai után, most egy erős csapattal találta szemben magát és ismét kikapott, de még így is a saját kezében van a sorsa. A következő 3 meccsen a Colts a Patriots és a Browns lesz az ellenfél. Szerencséjükre a Coltsnak ettől a héttől kezdve már érdektelen az alapszakaszban, így csütörtökig még mindenképpen playoff esélyesnek tekinthető a Jaguars.

A Chris Johnson show tovább folytatódott Tennessee-ben. Johnsont ezúttal sem lehetett 100 yard alatt tartani és ismét képes volt egy pár yardos passzból egy óriási 66 yardos touchdownt elérni. Johnson mellett a Titans védelmét sem lehetett megállítani. Az első meccsén kezdő Keith Null nem volt ellenfél a számukra és 5 passzát is Titans játékos kapta el. A Titans sikerét csak Vince Young sérülése árnyékolhatja be. Young kénytelen volt elhagyni a pályát, és mivel a visszatérésére nem is lett volna szükség, a meccset Kerry Collins fejezte be. A hétvégén a Titans nagy szívességet tehet a csoportrivális Jaguarsnak, hiszen az ellenfél a Jones-Drewt megállító Miami lesz.