rre a negyedre pörgött fel, ezelőtt a meccsen egyetlen egy momentuma nem volt, csak elejtett passzok sokasága. Jött ismét Newton, majd egy 3 and out pingpong után újból, de Olindo Mare elhibázta 36 yardról idén már nem először, így maradt a vezetés a vendégeknél. A labdabirtoklás második játéka máris hat pontot eredményezett a Sólymoknak, Ryan újfent megtalálta az újonc elkapót egy 75 yardos játékra, ami eldöntötte a találkozó végkimenetelét. Jones 104 yarddal zárt, és a Colts elleni meccs óta először szerzett pontokat. Ryan rászolgált a „Matty Ice” becenévre hosszú idő után újra, pontosan az ilyen teljesítmények miatt kapta anno. 320 yardot szerzett a levegőben, már csupán 231-re van a tavalyi egész éves számától. 3 meccse van még, hogy elérje a 4000 yardot, ehhez csupán durván 500-ra van még szükség.
A szünet előtt aztán Graham játszotta szabadra magát, ami után mindössze 5 yard kellett volna az első touchdownhoz, de egy sack miatt újra Kasay kapott szerepet. A harmadik negyedre se változott meg a játék képe, hosszú támadásokkal, illetve biztosabb, rövidebb játékokkal operált a New Orleans, melynek végén Graham egy 4 yardos touchdown átadást is elkapott. Pontosabban mégsem, mivel a cipőjének az orrhegye kilógott. Kasey azért értékesítette a közeli lehetőséget. A negyed végére már a Titans vezetett, Locker nagy passzal találta meg Williamst, ráadásul őt sisakrácsánál fogva rántották is le, majd maga a QB futotta meg, illetve ugrotta meg a TD-t egy futót meghazudtolva. Ez aztán felrázta a Szenteket és a záró etapban végre be is tudtak fejezni egy hosszú támadást, Marques Colston fedezett fel rést a safetyk között, Brees pedig ezt észre is vette. A védelem gyorsan visszaadta a játékszert Breesnek, aki újra Colstont találta meg pár játékkal később újabb 6+1 pontért. A védelem azonban nem tudta még lassítani sem a Titanst, akik 3 játékból 65 yardot haladva visszajöttek 5 pontos különbségre. Sőt, pár perc múlva már a mérkőzésért támadhattak, és egészen a Saints vörös zónájának előteréig elértek. 4&1-re aztán merészet húztak, és meg akarták csinálni, a Saints védőfal pedig az egész meccshez hasonlóan nagyon jól fogta meg a futást, így Breeséknek csak az órát kellett volna lepörgetniük. Ezt nem sikerült megtenni, másfél perce maradt a Titansnek a végén. El is jutottak az 5 yardosig, 5 másodperccel a vége előtt. Itt aztán a Saints szó szerint keményen levédekezte az elkapókat a pályáról, Locker pedig nem tudta megfutni, az óra pedig lepörgött.
Steelers, a mérkőzés mégsem elsősorban az eredmény miatt marad „emlékezetes”. Valószínűsíthető, hogy egy eset miatt mindkét csapat elveszít egy-egy fontos embert, hosszabb-rövidebb időre. A negyedik negyedben egy option playt választott a Cleveland, mely során az irányító Colt McCoy iramodott meg a „line of scrimmige” irányába, majd az utolsó pillanatban átadta a labdát Montario Hardestynek. Ez a tény azonban kevésbé zavarta James Harrisont, aki jó szokásához híven, pusztító erővel (illetve a játékvezetők szerint sisakkal) zúzta le McCoyt. Az történet utóélete két irányba indult, először is James Harrisont folyamatos szabályszegések miatt a liga 1 mérkőzésre eltiltotta. Ez egyrészt érthető lépés, hiszen az elmúlt 3 évben öt alkalommal büntették meg Harrisont az irányító szabálytalan ütése miatt, ráadásul a pénzbüntetések sehova nem vezetettek, sőt Harrison többször jelezte, hogy mennyire nem hatja meg a liga fegyelmezési módszere. Érdekes ugyanakkor, hogy az egyik leginkább vitatható eset után kapta meg a büntetést, hiszen míg egyesek azzal érveltek, hogy nem volt szabálytalan a szerelés, a vétkes maga úgy látta – talán nem minden alap nélkül, hogy McCoy futni próbált, és ebben az esetben már nem vonatkoznak rá az irányítót kivételes módon védő szabályok. A történet másik utóélete a Browns vezetői és orvosi stábja kapcsán vetnek fel kérdéseket, hiszen McCoy látható problémákkal küzdött a pályán majd az oldalvonal mellett is. Ennek ellenére néhány Seneca Wallace játék után visszatért a kezdő irányító, ami csak azért érdekes, mert a hét elején agyrázkódást diagnosztizáltak a fiatal irányítónál, és nehéz elképzelni, hogy vasárnap a tv-nézős kanapén szedte volna ezt össze. Az NFL kapcsolódó szabályai szerint, ha egy játékosnál a pálya szélén agyrázkódást állapítanak meg, akkor azzal automatikusan kizárják a mérkőzésből, nincs mérlegelési lehetőség a visszatérésére. McCoy azonban visszatért, de az eset óta, mind az NFL, mind a játékos-szakszervezet vizsgálódik a kérdésben. A hírek szerint a jövőben független neurológusok működnek majd a pálya szélén, és csak az ő jóváhagyásuk után térhet vissza a pályára a szenvedő fél.
dett össze – ő maga, elsőre törést érzett, úgy kellett letámogatni a pályáról, és minden jel arra mutatott, hogy nem térhet vissza a mérkőzésbe, helyét Charlie Batch vette át. Big Bent azonban nem gyufaszálból faragták, a második félidőre visszatért és látható fájdalmak közepette lehozta a mérkőzést, többnyire hand-off formájában, illetve magas dobáspontossággal, illetve a végén Antonio Brownt is sikerült megtalálni egy közepes passzal, amelyet a fiatal játékos egy 79 yardos TD-re váltott. Két évvel az után, hogy sorozatos hülyeségei miatt, még az elcserélése is felmerült egyes fórumokon, Ben Roethlisberger újra maga mögött tudhatja az egész acélvárost, és már túrják az új Corcovado-hegyet, amely épp alkalmas lesz a Megváltó Ben szobrának. A Browns védelme – egészen az utolsó passzig – megbízhatóan állt a lábán, egyértelműen ők tartották meccsben a csapatot, és bár a futás megállításával ezúttal is adódtak gondok, sikerült távol tartani a Steelerst a vörös zónától, és a pontszerzés esélyétől. A támadójáték ezzel szemben totális csődöt mondott, Peyton Hillis 10 futásból elért 25 yardja mellé Colt McCoy is eladott két labdát, a másodikat ráadásul a célterületen. A Pittsburgh továbbra is versenyben van a csoportelsőségért, de lehet, hogy túl sokba kerül a győzelem, több kulcsjátékos sérült, különösen jól jön, hogy csak hétfő este kell pályára lépni, az már kevésbé, hogy San Franciscoban. A Cleveland Arizonába látogat, ahol azért ennél jóval könnyebb dolguk lesz, de a csütörtökinél ott is többet kell tenni érte.
okozott a Ravens, nem lehetett egyszerű szimpatizánsként végignézni. A Baltimore úgy tűnik leszámolt a hullámvölgyekkel, és a szezon elejével ellentétben, magabiztosan tudnak nyerni azokon a mérkőzéseken is, ahol toronymagas esélyesnek számítanak. A rájátszásban ilyen ugyan nem lesz, de az önbizalomnak nem árt. A védelem 4 sacket szerzett, melyből Terrell Suggs jegyez egymaga hármat, ráadásul mind a három sack fumble-t eredményezett, tény, hogy ebből egyet se sikerült összeszedni. A továbbra is Ray Lewis nélkül kiálló védelem – Suggstól függetlenül is – kiválóan teljesít, Chuck Pagano koordinátor rendkívüli módon keveri a kártyáit, és amíg ez így marad nem lesz könnyű a Baltimore-t megverni. Kevesebb, mint 3 yardot engedtek játékonként, összesen 167 yardot írt rájuk a Colts (a negyedik negyedig 53-at), és még csak a célterület közelébe se engedték őket. Ilyen teljesítmény és Ray Rice mellett Joe Flaccora igazán szükség sincs, és ez irányítót látszólag nem is igen zavarja, nagyszerűen menedzseli a találkozókat, igaz két TD passzra ezúttal interception is jutott. Rice hozzáadott értékét nehéz lenne szavakkal kifejezni, lényegében ő mindennek az alapja, és nem volt ez másként most sem. 26 futásból 103 yard, megbízható átlaggal és egy TD-vel. Ez útóbbi már a 12. idén, és ez a szám pont kettővel kevesebb, mint a jelenlegi franchise rekord, ami komoly veszélyben van. A Baltimore-nak továbbra is a saját kezében van a sorsa a Steelers-söprés miatt, egyazon mérleg esetén nyerik az AFC Északi csoportját, de ehhez nem szabad hibázni, és ehhez hasonló magabiztos teljesítményt kell hozni. A hétvégén egy kaliforniai kirándulás következik, amikor az életéért küzdő San Diego Chargers otthonába látogat a Ravens. Philip Rivers komoly károkat okozhat a hátsó alakzatnak, kivéve, ha a hátán fekszik, amire a két front közötti különbségeket tekintve, jó esély van. Ha ezt a meccset hozzák, nincs még csak közepes akadály sem azelőtt, hogy Joe Flacco pályára lépjen karrierje során először a rájátszásban hazai közönség előtt.NFC North - Pap Dániel (konqueror)
Bevezető:
A szezon végéhez közeledve egyes csapatok gyakorlatilag tét nélküli meccsekre készülhettek, másoknak viszont élethalál küzdelmeket kellett vívniuk. A Bears és a Lions a wild cardért hadakozott, de nem egymás ellen. Előbbire a szintén playoffra vágyó Broncos várt, utóbbi a csoportrivális Minnesotát fogadta. A kvartett utolsó tagja a Green Bay, akik a tökéletes alapszakaszt hajszolták, a Bearshez hasonlóan AFC West csapat, a Raiders ellen.
Vikings & Lions:
Igencsak bekezdett a két csapat az NFC North rangadón a 14. heti összecsapás során. Kettejük közül a Lionsnak kellett jobban a győzelem, ennek megfelelően meg is szerezték a vezetést a kékek. Hamarjában 21-0-ás előnyt tudott megszerezni a hazai pályán játszó Oroszlánfalka. Előbb a linebacker, Stephen Tulloch hordott vissza egy fumblet, mindössze két perc ment le ekkor a meccsből. Utána Matt Stafford és az idei év egyik nagy Lions-felfedezettje, Titus Young összjátéka eredményezett újabb pontokat, majd az irányító egyik kedvenc célpontja, Brandon Pettigrew szerzett elkapott TD-t. Azért az első negyed végén életjelet mutatott a Vikes is, a szezon közben kezdővé váló Ponder Shiancoe-t találta meg egy jó átadással, egy negyed után 21-7 állt az eredményjelzőn. Pondernek viszont nem ez volt élete meccse, hiszen bár két TD passzt adott (a másodikról, drámai feszültségkeltés eszközével élve, majd később...), de háromszor eladta a labdát, Frazier mester be is küldte Joe Webbet a hajrában. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, maradjunk a második negyed elején, ahol Alphonso Smith INT return touchdownjával növelte előnyét a hazai gárda. Ekkor még nem tudhatták, hogy nem szereznek több TD-t, viszont nem is lesz rá szükségük. A második negyed felénél a Peterson hiányában talán leginkább veszélyes offense játékos, a sokoldalú Percy Harvin elkapott TD-vel jelezte, nem kívánja feladni a Minnesota a találkozót. Még egy Hanson mezőnygól is volt a pontgazdag első félidőben, a 31-14 azért tetemes előnynek látszott. Ahogy jeleztem, a Vikingeknél nem csak Ponder állhatott a center mögé quarterbacknek, hanem Joe Webb is lehetőséget kapott a bizonyításra. Webbről mindannyian tudjuk, hogy akkor sem jön zavarba, ha neki kell futnia a labdával, be is varázsolt egy 65 yardos TD-t. Az utolsó játékrészre kanyarodva mindössze 10 pont lett így a deficit, kettő labdabirtoklással megnyerhető meccsé alakult a simán induló NFC North randevú. Azonban bár (Hanson aznapi második mezőnygólja után) a Peterson helyettes, korábbi 2. legjobb egyetemi játékosnak választott Toby Gerhart 2 yardról futott egy hatpontost, de egyéb sikeres akciót nem tudott felmutatni a Minnesota Vikings, így ismét veszített. 2-11-es mérlegük elég gyászos, a Lions pedig a hazai diadallal bebiztosította, hogy már biztosan nem zárhatnak negatív mérleggel idén. Sőt, optimális esetben a rájátszásba is becsúszhatnak akár.
Bears:
Az egyesek szerint clutch (azaz a meccseket külön érzékkel a hajrában csapata javára fordító, legmelegebb pillanatokban is kiválóan teljesítő), mások szerint viszont
erőteljesen túlértékelt Tim Tebow által irányított Denver Broncos volt a Medvék aktuális ellenfele, a sérüléshullám mellett. Ugyanis továbbra sem számíthattak a pont Denvertől megszerzett Jay Cutlerre, illetve az egy hete kidőlt Matt Forté sem tudott beöltözni a vasárnapi meccsre. A találkozó meglehetősen kevés pontot hozott, persze erre számítani is lehetett. Az első félidőben nem sikerült fogást találni egymáson a két gárdának, a legnagyobb TD lehetőség talán Demaryius Thomas előtt adódott, a zsebből kiforgó Tebow hosszú passza milliméterekkel volt hosszabb a tökéletesnél, és ez elég volt a hibához. Meg is bosszulta ezt a Bears, a Forte hiányában játszó Marion Barber futott TD-t, ezt pedig Gould nem kevesebb, mint 57 yardos mezőnygólja követte, ez egyébként rekord a klub történelmében. Elkövetkezett az utolsó negyed, kicsivel több, mint egy touchdownnyi hátrány --> Tebow terepe. Meg is találta az irányító az end zone-ban üresen álló Thomast. Ezután pedig Barber hibáit kell felemlegetni. Előbb (miután nem tudta megszerezni a Broncos onside kickjét a Bears) ahelyett, hogy lennmaradt volna a földön, kifutott oldalt, nem pörgetve az órát, majd a hosszabbításban az ő fumbleje után tudott győztes mezőnygól távolságba araszolni a Denver. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 13-10-es, hosszabbításos Broncos győzelemben vastagon bennevolt a rúgó, Matt Prater. 3 másodperccel a lefújás előtt 59 yardról kellett rúgnia, Tebow nem tudta közelebb juttatni csapatát. Ez is elég volt azonban Praternek, lehet imádkozással kompenzált az "Isten másodszülött fiának" becézett irányító. Hogy aztán a Barber fumble utáni 51 yardos rúgást ne is emlegessük fel, az se volt egy könnyű történet. A Bears ezzel elszállni látszik a playoff versenyből, Cutler sérülése sorsdöntőnek látszik, 0-3 a mérleg azóta a Chargers meccs óta, Hanie teljesítményén pedig le lehet mérni, mennyi a különbség a preseason és a rendes alapszakasz között. Seattle a következő ellenfél a Chicagonak, akik nem lennék meglepve, ha kicsit padlóra kerülnének mentálisan ezután a kezükből kiengedett győzelem után.
Packers:
A Raiders ellen a makulátlanság volt a tétje a csoportgyőzelmet előző héten kipipáló Packersnek. Ennek megfelelően is kezdték a találkozót, a tavalyi playoffban feltűnő James Starks helyett kezdő Ryan Grant nagy futásával szerzett 7-0ás előnyt az NFL címvédője. A két csapat egyébként legutóbb 4 éve találkozott, akkor is Green Bayben, és 38-7 arányban tudott akkor győzni a Sajtfejű gárda. Most úgy tűnt, még nagyobb verésbe szaladhat bele az Oakland, hiszen Ryan Taylor tight end (kicsoda?) TD-jével duplázta meg pontjai számát az ismét lehengerlő formát mutató Packers. A második negyedben sem tudta elkapni a ritmust a Raiders, a Packers pedig tovább menetelt, szinte csalódás volt, hogy ezután nem 21-0, hanem csak 17-0 került fel a nagy eredményjelző táblára, Crosby mezőnygólját követően. Na de ami késik, nem biztos, hogy múlik is. Jordy Nelson kiváló WR munkát végezve lefutotta emberét, Rodgers pedig nem az a fajta irányító (pláne idén), aki az ilyen ziccert elmulasztaná észrevenni. 24-0, Nelson pedig mehetett a híres Lambeau Leapre (ez az a hagyományos TD ünneplés, amikor a játékos felugrik az első sorban ülő nézők közé. egyszer Ocho Cinco volt akkora arc, hogy megcselekedte vendégként). A meccs folytatása sem volt túlságosan kedvező a semleges szurkolóknak, izgalmak nem nagyon alakultak ki, szinte sansza sem volt Palmeréknek. Apropó Palmer, az idény közben megszerzett QB ekkor már két eladott labdánál járt, DJ Smith linebacker mellett Woodson gyarapította az idei GB labdaszerzések számát, amivel az egység listavezető egyébként. Grant egy újabb futott TD-vel ki is használta ezt, plusz nyilván igyekezett élni a végre megszerzett játékidejével. Már pont a távirányító felé nyúlhattak a pesszimistább Raiders szurkolók, mikor végre láthattak csapatuktól valami szépet. Curry csapta földhöz Rodgerset, a fumblet pedig Wimbley 42 yardos TD-re hordta vissza, felkerült a táblára ezzel az Oakland Raiders. Aztán egy perc múlva le is került, mivel a bírók visszanézték az esetet, és arra jutottak némi tanakodást követően, hogy nem fumble, hanem rossz passzkísérlet történt, maradjon a 31-0. További nehézség volt a Raidersnek, hogy így a vörös zónában maradt a Packers, de a pontszerzést ezúttal egy interceptionnel sikerült megakadályozni. A félidő 31-0 lett végül, nyugodtan térhetett pihenőre McCarthy főedző csapata. A második játékrészben visszavett egy kicsit a tempóból a címvédő, és még Matt Flynn is pályára keveredhetett, kapott is egy safetyt a Raiderstől 2 kapott pontért. Előtte még a harmadik negyedben Michael Bush volt eredményes egy két yardos futást követően, a hajrában pedig a Giantstől megszerzett Kevin Bossnak volt TD elkapása, de a győzelemre nem volt sansza az Oaklandnek. A Packers a második játékrészben elsősorban Crosby mezőnygóljaival lépegetett előre, de azért a védelem egy újabb labdaszerzésből is megvillant, Erik Walden hordott vissza egy Raiders által elveszített labdát. A 13-0-ás mérleg önmagáért beszél, ismét csak ugyanazt mantrázhatom, remekül játszik a Packers, szinte csak saját maguk lehetnek az ellenfeleik. Bombameglepetés lenne, ha a Chiefs vasárnap meg tudná állítani a robogó Sajtfejű vonatot (ez utóbbi egy olyan gyönyörű költői kép, amely grafikus megjelenítésért kiált).
Rövid előretekintő:
4 hét után végre nem AFC Westből érkező ellenfél vár a Macikra, Seattle-Chicago meccset rendeznek majd vasárnap. A Packers könnyebbnek látszó ellenfélhez látogat, Kansas Citybe, a Lions pedig Oaklandben vizitál. A Vikings pedig a Saints ellen próbálhat javítani mérlegén, hazai körülmények között.
NFC East - Fazekas Dániel (Deny) és Borsik Tamás (Tomee)
Philadelphia Eagles
Vasárnap az Eagles a jobb arcát mutatta, a védelem remekelt, így pedig végül magabiztos sikernek örülhettek a csapat rajongói, köztük azok is, akik az idei év ellenére leutaztak nagyszámban több száz kilométerre lévő Miamiba. A csapatba visszatért 3 hetes pihenő után Mike Vick és Jeremy Maclin, de nem ennek tudható be elsősorban a győzelem.
A találkozó kissé döcögősen indult a Sasoknak, pontosabban a Miami ekkor nagyon jó ütemben érkezett meg Vickre rendre, így gyorsan puntra kényszerült az Eagles. A bajt tetézte, hogy Henry puntját blokkolták, amit ugyan Nate Allen összeszedett, de így is a Philly vörös zónájából kezdhette a Dolphins a támadását. Nem is vacakoltak sokat, Marshall tökéletes passzt kapott el Asomugha mellett, mely touchdownt ért. A következő támadásokban a védelmek, illetve elsősorban a passz siettetők domináltak, majd kihagyott mezőnygól miatt jó helyről támadhatott az Eagles. Vick ekkor végre elkapta a fonalat, melynek eredménye egy McCoy touchdown lett. Itt meg is jegyezném, hogy Shady McCoy gyenge napot fogott ki, 40 futott yardig sem jutott, pedig 27 alkalommal próbálkozott. Ennek ellenére nem haragszik rá senki, mert két alkalommal is 6 pontot érő rövid futást mutatott be. A másodikat Kurt Coleman interceptionje előzte meg, a safety nagyon jól olvasta le Mooret, majd kis híján vissza is cipelte a játékszert. Innentől aztán a védelem felpörgött, a következő támadásnál Asante Samuel ütötte ki elkapás után a marhabőrt Bess kezéből, amit fel is szedett. Fins punt után belefért az is, hogy egy lateral passz miatt elveszítse az Eagles a labdát, mivel Babin azonnal fumblet kiharcolva sackelte Mooret. A találkozó további részében is rendre ezt láthattuk, azaz Moore a földön fekszik, míg egy Eagles játékos ünnepli a „zsákolást”. Közben pedig DeSean Jackson elkapása, Henery mezőnygóljával a különbség csak nőtt. A második félidőben aztán a védelmek egyre jobban megfogták a támadósorokat, a Miami egy mezőnygólt ért el, míg az Eagles egy safetyt hozott össze, ezzel alakítva ki a 26-10-es végeredményt.
Láthatjuk, igazi védelmi csata volt ez, ahol a Miaminak a sérülések is nagyon nem jöttek jól, folyamatosan dőltek ki a támadófal emberei, illetve Moore is kiesett, ami nem is csoda, hiszen összesen 9(!) alkalomra került földre a 2 Delfin irányító. Trent Cole élete egyik legjobb meccsét hozta, Jason Babin pedig a túloldalról terrorizálta az irányítókat. Ugyan a futás ellen most sem tudtak mit csinálni az Eagles védők, de legalább a passz játékot teljesen eltüntették, így belefért, hogy Vick még nem pörgött igazán. A támadófalat is dicséret érdemli, a találkozó legelején kicsit akadozott a gépezet, de 1 drive után felvették a tempót, és onnantól Vick szinte kávézhatott a zsebben. Jövő héten hazai pályán a Jets lesz az Eagles vendége, hasonló pass rush esetén lehet keresnivalója az Eaglesnek, de az biztos, hogy a támadóktól majd több kell.
Washington Redskins
Előzetesen nem sok jót jósoltak a szakértők a Redskinsnek, ennek ellenére egy kiélezett meccsen hajtottak csak
fejet a Patriots előtt. A találkozó a Patriots számára indult jobban, előbb egy sack során elejtett labdára vetődött rá Wilfork, majd Gronkowski két játékból szerzett 60 yardot (főleg az első 49 yardos elkapása lehet fájó a Redskins fanoknak, ugyanis 2 védő is próbálta egyszerre levinni vagy kilökni a TE-det, de ő kiszabadult ebből – megjegyzem, közelben álló CB pedig csak nézte az esetet, segítség helyett). A következő támadás során aztán Rex Grossman jól irányított, illetve jókor jött a büntetés is a Patriots oldaláról, így Gaffney elkapása után feljebb zárkózott a fővárosi alakulat. A második negyedben Shanahanék váratlant húztak, az idei szezonban elkapás nélkül álló Brandon Banks kapta a labdát egy reverse futás során, de ő inkább passzolt Santana Mossnak egy 49 yardos touchdownt. A Pats a lehető legjobb válasszal rukkolt elő, egy 7 perces támadássorozattal fárasztották le a védelmet, akik azonban a végén összekapták magukat és csak 3 pontot engedtek a Patsnek. Ezután újabb mezőnygól váltás következett, a Patriotsé mindössze 3 másodperccel a szünet előtt jött, de ez könnyen elkerülhető lett volna. Csak Gronkowski újra kibújt egy szerelésből, majd nyargalt 50 yardot, illetve egy kétes zászló is repült Fletcherre. A második félidőben sem tudott a Redskins mit kezdeni a TE-del, aki egy 37 yardos TD elkapással folytatta szereplését. Grossman és Helu vezérletével a Rézbőrűek azonnal egyenlítettek is, de a következő drive végén Brady megtalálta Welkert is egy hat pontos passzal. Az utolsó negyed előtt tehát 7 pont volt a vendég együttes előnye. Ami könnyen tovább is nőhetett volna, de Josh Wilson a saját célterületén belül lehalászott egy biztos TD passzt, ami után jött az azóta sokat emlegetett Brady féle üvöltözés edzőjével. A ’Skins okos támadást kezdett felépíteni, szinte kockázat nélkül jutottak el a Patriots célterületéhez. Sőt, Grossman meg is dobta az 5 yardos touchdown átadást Mossnak, de a bírók szerint (véleményem szerint jogosan) Santana szabálytalan volt. 29 másodperccel a találkozó vége előtt is Moss volt a célpont, de az elkapás után dadogott kezében a labda, ami egy ütés után ki is esett onnan, egészen egy Pats mezes védő kezéig.
Összességében egy szerintem megnyerhető meccset vesztett el a Redskins, köszönhetően a TE elleni siralmas védekezésüknek. Mentségükre szóljon, Gronkowskit idén senki nem tudja megállítani. Ennek ellenére két közel 50 yardos elkapása is volt a fiatal játékosnak, melyek lehettek volna 10 yardosak is, ha a tacklet meg tudják a védők csinálni. Grossman nem játszott rosszul, az interceptionről nem ő tehet, ugyanakkor a két fumble az ő felelőssége. Játékát nagyban segítette Helu és Royster sikeres használata, aki együtt 150 futott yard fölé jutottak. A védelem legnagyobb kritikáját már említettem, emellett a nyomás sem volt állandó Bradyn, illetve ha oda is értek, csak sietették, levinni nem sikerült. Említést érdemel még az óra menedzselése, közel 13 perccel volt többet a labda a Washingtonnál. Ha ezt a szezon során végig tudták volna hozni, akkor meggyőződésem, hogy jelenleg nem 4 győzelemmel állnának csak. Jó hír lehet a csapat szurkolói számára, hogy látható volt, nem rossz csapat alapvetően ez a ’Skins, egy jó nyárral a hátuk mögött jövőre sokaknak okozhatnak kellemes meglepetést.
Dallas Cowboys
Ahogy várható volt, hatalmas harcot hozott az NFC-East csoportderbi a Giants ellen. Egy Cowboys győzelem kényelmes helyzetbe juttatta volna a hazaiakat a rájátszásért folytatott küzdelemben, végül azonban nem sikerült Manningék fölé kerekedni, és egy hajszállal a Kékek bizonyultak jobbnak. Tony Romora egy rossz szava sem lehet senkinek, ő megtett mindent amit lehetett. Szinte hiba nélkül, közel a tökéletes QB ratinghez vezényelte az övéit, pedig a támadófalnak akadtak gondjai a Giants D-line-nal, különösen Jason Pierre-Paul volt elemében, de Romo a nyomás ellenére sem adta el a labdát egyszer sem. Legeredményesebb elkapója a Miles Austin visszatérésével már csak harmadik számú Laurent Robinson volt, aki bőven átlépte a 100 yardot, és egy 74 yardos TD is fűződik a nevéhez. Dez Bryantet csak kétszer kereste Romo, ebből egyszer sikerült elkapnia a labdát, igaz, abból egy 50 yardos touchdown kerekedett. Austinon nem látszott a sérülése, neki
is sikerült 6 pontot felvésnie az eredményjelzőre, összesen pedig négyszer ért labdához. Felix Jonest is sokat foglalkoztatta Romo screen passzokkal. A futójáték komoly csapást szenvedett el, az újonc DeMarco Murray ugyanis bokatörést szenvedett az első negyedben, a szezonjának pedig ezzel vége. A helyére lépő Jones remekül játszott, több mint 100 yardot szedett össze a földön, és ehhez még passzokból is több mint 30-at hozzátett. A védelem gyenge napot fogott ki, a Giants passzjátéka és futójátéka is mint kés a vajon szelt át az egységen. Eli Manninget egyszer sem sikerült sackelni, ennek ellenére sokszor volt rajta számottevő nyomás, de az irányító klasszisát dícséri hogy legtöbbször így is túljárt a Cowboys védelem eszén. Sean Lee azért halászott egy interceptiont, amivel már négynél tart a szezonban. A secondary különösen Hakeem Nickszel szemben volt tanácstalan, de Victor Cruz és a tight end Jake Ballard is szép számokat produkált. Futás ellen sem játszottak jól, az idén nagyon gyengén muzsikáló new yorki futójáték most jócskán felülmúlta önmagát, bár Ahmad Bradshaw nem zavart sok vizet, de Brandon Jacobs tank stílusa már komoly fejfájást okozott a hazaiaknak, 100 yard alatt meg sem állt a bivalyerős játékos. A special team pont a legkiélezetebb időszakban volt gyenge, először Matt McBrian rövid puntja kényelmetlenül kedvező helyzetbe hozta a Giantset a győztes TD-vel végződő drive elején, majd a legvégén, amikor Dan Bailey egyenlíthetett volna, Jason Pierre-Paul blokkja törte le a texasi reményeket.
New York Giants
Hihetetlenül fontos győzelmet aratott a Giants, egy vereség szinte lehetetlen helyzetbe hozta volna Manningéket. Az irányító 
újabb negyedik negyedbéli csodát hajtottvégre, 5:41-el a vége előtt még 12 pontos hátrányban volt csapata, Manning azonban ismét hideg fejjel, kegyetlen pontossággal vezette az Óriásokat. A meccs egészét tekintve Hakeem Nicks volt ebben legnagyobb segítségére, aki hosszú idő után elhalványította Victor Cruzt, és első számú célponttá lépett elő. 163 önmagáért beszél. Az említett Cruz 6 elkapása mellett ezúttal két csúnya droppal is felhívta magára a figyelmet, ezen a téren Mario Manningham sem volt az igazi vasárnap este. A tight end Jake Ballard különösen a véghajrában alakított nagyot, két labdát is kapott az utolsó Giants drive-ban. Ahmad Bradshaw egy csapatszabály megszegése miatt büntetésből nem kezdhetett, és az első félidőben nem is lépett egyáltalán pályára, ennek pedig nem csak Brandon Jacobs, de a csapat szurkolói is örülhettek, hiszen Jacobs nagyon jól muzsikált. A második félidőben már próbálkozhatott Bradshaw is, de nem sikerült olyan sikereket elérnie, mint a végül 101 yardig és 2 TD-ig jutó Jacobsnak. A támadófal tehát ezúttal futásblokkolásban a helyén volt, és Manning védelmében is szépen helytállt, DeMarcus Ware-t például teljesen korrekt módon sikerült kivenniük a játékból. A védelemből Jason Pierre-Pault érdemes kiemelni, aki hatalmas meccset játszott, 8 tackle (2 for loss) mellett 2 sack is fűződik a nevéhez, és a meccset lezáró FG-blokkot is ő hozta össze, ha meg kéne választani a meccs MVP-jét, mindenképpen őt mondanám. Összességében azért voltak gondok a defense-ben, főleg a secondary-ben fordultak elő amatőr hibák, elszúrt coverage-ok. Futás ellen sem volt az igazi az egység, Murray kiesése után Felix Jonesra nem volt válaszuk, fickándozott az egykori Arkansas játékos. A special team legnagyobb mozzanata természetesen a végén a blokkolt mezőnygól volt, azon kívül nem voltak emlékezetes jelenetek a játék ezen terén, a visszahordásokból nem alakult ki veszély, Lawrence Tynes sem hibázott, Sean Weatherford pedig hozta a tőle elvárt szintet.
AFC East - Rajnai Gergely (Rajna)
Buffalo Bills
Eredmény: 10-37-es vereség a Chargers ellen
Mérleg: 5-8 (1-3 a divízión belül)
A Bills egyre lejjebb és lejjebb csúszik a mélybe, az elmúlt három hét reményteljes játéka után egy újabb katasztrofális zakó következett San Diegóban, ahol minden csapatrész csütörtököt mondott.
Az offense TD nélkül zárta a napot, ez mindent elmondana Fitzpatrickék teljesítményéről, ha nem lett volna ennél is katasztrofálisabb ez a produktum. Ugyanis óriási hibák sorozatát követték el, labdák tömegét szórva el, ami kapott pontokhoz is vezetett, azt lehetett mondani, hogy három térdelés és egy punt hasznosabb lett volna a csapat számára, mint ez a támadójáték. Ryan Fitzpatrick szidására nincsenek nyomdafestéket tűrő megfelelő jelzők: passzainak csak egyharmada ért célt, a két interception tulajdonképpen rá nézve hízelgő, kicsit ügyesebb secondary-vel lehetett volna több is. Az egyetlen pozitívumot vele kapcsolatban Steve Johnsonnak hívják, ő ugyanis az egyik legjobb meccsét hozta az idény folyamán, de egyedül kevés volt a Chargers ellen. A többi elkapó enerváltnak tűnt, szörnyen futották meg a rájuk bízott route-okat, a futás pedig tulajdonképpen nem létezett, a támadófal nem tudott stabilan blokkolni, a játékhívásokat néha nem lehetett érteni, összeomlott Chan Gailey rendszere, amely oly remekül működött három hónappal ezelőtt. Ezt a hajrában Tyler Thigpen beállítása sem oldotta meg, sőt, egyetlen támadássorozatát interceptionnel zárta.
A védők valamivel jobb benyomást keltettek, bár ez nem nagy kunszt. Ha egynél több lasztit szereztek volna, egész jónak is tűntek volna, végül is nem hozott extrát Philip Rivers, de azért összességében többet is ki lehetett volna hozni ebből a találkozóból. A vörös zónában teljesen elveszettnek tűnt a secondary, márpedig így rendszeres lesz a pontzuhatag a Bills ellen a továbbiakban. A futás elleni védelem kritikán alulinak mondható, Ryan Mathews úgy játszott velük, ahogyan ő nem szokott, a támadófal teljesen elnyomta a Buffalo front sevenjét. A fő pozitívum Bryan Scott touchdownja volt, ami visszahozta a meccsbe a Bills-t. Ezt követően sikerült is gyorsan feltartóztatni Rivers-éket, azonban a punt felállásból Eric Weddle meg futotta a first downt, és a San Diego végigmenetelt a pályán, eldöntve a meccset. Ez a cseles punt volt a meccs kulcsjátéka, itt reális esély volt a fordításra, percekkel később pedig már csak a különbség volt kérdéses.
Összességében lehangoló volt a Bills produktuma, egy átlagosan játszó Chargers verte őket tönkre. Hivatalosan is elveszett minden esély arra, hogy rájátszásba kerüljön a csapat, a hátralévő meccsek már végleg a kísérletezésről szólhatnak, valahogy vissza kell találni arra az útra, ami lenyűgözte a sportág rajongóit a szezon első hetei során. A csapat magja fiatal, van miből építkezne 2012-re, de Gailey kénytelen lesz sokoldalúbbá, kiszámíthatatlanabbá tenni a támadóstruktúrát, különben a Ryan Fitzpatrickhez vágott ötvenkilenc millió dollár kidobott pénz lesz. Jövő héten a Miami ellen két reményteljes, jövőre koncentráló alakulat csaphat össze.
Miami Dolphins
Eredmény: 10-26-os vereség az Eagles ellen
Mérleg: 4-9 (1-2 a divízión belül)
A Fins újra azt a játékot hozta, ami a szezon elején a vereségsorozatot eredményezte, katasztrofális támadójáték 
helyenként elfogadható védelemmel. A vereséget követően útilaput kötöttek Tony Sparano talpára, ám hosszú távú utódot nem találtak még, egyelőre a korábban secondary-ért felelős Todd Bowles vette át a marsallbotot.
Mindenesetre gyorsan essünk túl ezen a meccsen: a támadók terített betlit mutattak, a passzjáték mindenesetre katasztrofális volt egész végig, Matt Moore, majd sérülése után JP Losman is kritikán aluli pontossággal dolgozott. Ehhez persze kellett az is, hogy a támadófal borzalmasan alulteljesített, szinte minden játéknál odaértek az irányítóhoz a Philly védői. Ezen nem segített Jake Long sérülése sem, a Dolphins két fontos támadóját veszítette el a találkozó folyamán, bár mindkettejük visszatérésére mutatkozik esély a hétvégén. Kis pozitívumnak tűnhet Reggie Bush futójátéka, de valójában ő is csak a meccs első felében játszott jól, a második félidőben nem tudott ő sem messzire jutni a lasztival. Az elkapókat az elejtett labdák jellemezték, vagy elkapás előtt vagy után, egyiküket sem lehet megdicsérni.
A védelem az elején elég jól dolgozott, talán idén még nem sikerült ilyen nagy nyomást helyezni az irányítóra, azonban a második félidőre az offense által megnehezített feladatokat nem sikerült megoldani. LeSean McCoy-t a földön sikerült kordában tartani, de a rövid passzokkal ő is sok sebet ejtett a defense-en. A közepes teljesítmény mellett a legszomorúbb veszteség Vontae Davis sérülése volt, de a Bills ellen már ő is hadrafogható lesz.
A meccsnél sokkal fontosabb az edzőváltás ténye, amely bár nem következett szervesen a vereségből, csak idő kérdése volt. A héten beindult a kirúgási sorozat az NFL-ben, erre reagált a Miami vezetése, ám Jeff Ireland általános igazgató a helyén maradt, így nincs teljes rezsimcsere egyelőre. Sok pletyka van arról, hogy ki lehet Sparano hosszútávú utódja, egyelőre a szépreményű Todd Bowles lavírozik a csapattal, és rögtön a héten jó esélye van győzelemmel bemutatkozni a pocsék formában lévő Buffalo otthonában. A divízió utolsó helyéről dönthet ez a találkozó, az új edző számára pedig külön motiváció lesz a meccsen, ahol a Fins lesz a favorit.
New England Patriots
Eredmény: 34-27-es győzelem a Redskins ellen
Mérleg: 10-3 (3-1 a divízión belül)
Nehézkesen nyert a héten a Pats, pedig a liga egyik legrosszabb csapatával álltak szemben. A támadás is akadozott helyenként, de a védelem teljesítménye egészen kritikán aluli volt. A tény, hogy így is nyerni tudtak, jó benyomást kelthet, de ez a produktum a liga nagy része ellen vereséggel érne fel.
A támadók a meccs nagy részén a szokásos new englandi recepttel kiváló passzjátékkal szedték szét a Rézbőrűek védelmét, futás pedig gyakorlatilag nem volt. Időnként sikerült ugyan a házigazdáknak feltartóztatni őket, és az ez által okozott frusztrációkat jelezte Brady és a támadóedző Bill O’Brien közötti élénk szócsata a meccs közben. Persze a két szuperfegyver ezúttal is jól működött, Rob Gronkowski megdöntötte az egy szezonban elkapott touchdownok rekordját a tight endek között, Wes Welker pedig immár negyedszer lépte át a száz elkapásos álomhatárt egy szezonban. Mellettük Aaron Hernandezt sem sikerült tartani a washingtoniaknak, gyakorlatilag végtelenül egyszerű volt a New England játéka, de amíg működik, addig senki sem kárhoztathatja őket ezért a stratégiáért. A meccs végén aztán Brady hibázott egy kulcspillanatban, interceptionje miatt volt a Washingtonnak a végén esélye a fordításra, ez eddig nem volt rá jellemző.
A védőket viszont alig-alig lehet minősíteni. Rex Grossman klasszisnak látszott a találkozó nagy részében, olyan elkapók hagyták állva a védőket, mint Donte’ Stallworth, akinek az utóbbi időben több sérülése volt, mint elkapása. Az eddigiek folyamán futás ellen egészen jól funkcionáló védelem ezúttal nem tudta feltartóztatni Roy Helut, és elnyomta őket egy legnagyobb jóindulattal is gyenge közepesnek nevezhető támadófal. A hajrában ők mentették meg a meccset azzal, hogy a vörös zónában meg tudták szerezni a labdát, de ez inkább Santana Moss egyéni hibája volt, semmint egy bravúros védőjáték.
Sok aggasztó momentum volt a Patriots játékában ezen a meccsen, a múlt heti Colts elleni majdnem bukás után újra megizzadtak a liga alsó harmadába tartozó együttessel szemben. Persze ezekből kár volna nagy következtetéseket levonni a rájátszásra vonatkozóan, hiszen más szituációban minden bizonnyal másképpen fog játszani a Pats, de aggasztó, hogy végletesen egysíkú csapatról beszélünk. A playoff folyamán három-négy kemény ellenféllel szemben sorozatban ezt nehéz lesz eljátszani, egy stabil közepesen teljesítő védelem alapfeltétele egy bajnoki címnek. A Broncos ellen kemény csata várható mindenesetre a hétvégén, Tim Tebow sikersorozatát kell megállítania az elsőkörös szabadnapra hajtó Hazafiaknak, már napok óta halljuk a két irányítóhérosz összecsapásának előzetes fanfárjait, remélhetőleg a meccs legalább megközelíti a beharangozók elvárásait.
New York Jets
Eredmény: 37-10-es győzelem a Chiefs ellen
Mérleg: 8-5 (3-2 a divízión belül)
A Jets két nehézkes siker után egy teljesen leamortizált Kansas City-t vert könnyedén, ezzel átvéve a hatodik és egyben utolsó rájátszást 
jelentő helyet az AFC-ben.
A támadók egy enervált védelemmel szemben kiválóan teljesítettek, a támadófal egészen meggyőző módon dominált, Shonn Greene-ről lepattantak a védők, Mark Sanchez pedig viszonylag pontos volt az egész találkozó folyamán, a négy touchdownjáról nem is beszélve. Ez mind szép és jó, de egyrészt a csapat teljesítménye ezen a téren végtelenül hektikus, és a jó napok – minő véletlen – a gyengébb védelmek ellen jönnek össze. Komolyabb ellenállás esetén össze tud omlani a Sanchez-brigád, és ez az esetleges rájátszásra előretekintve semmiképpen sem jó jel.
A defense szokás szerint remekelt, a meccs első felében Tyler Palko gyakorlatilag semmit nem haladt előre, a végére ugyan értelmezhető mennyiségű yardot szedett össze, de ez már akkor történt, amikor már eldőlt a meccs kimenetele. Tulajdonképpen a front seven egyamagában megnyerte a meccset, a kansas-i támadófal szinte semmilyen ellenállást nem mutatott, így nem nagy kunszt feltartóztatni az ellenfelet. A győzelem mellett egy fájdalmas veszteséget kellett elkönyvelnie a védelemnek, ugyanis Jim Leonhard kiesett a szezon hátralévő részére. Tavaly ugyanígy kiesett Leonhard, és a szezon utolsó heteiben lényegesen visszaesett a new yorkiak teljesítménye hátul, Brodney Pool ugyanis egy klasszissal rosszabb játékos.
Nem érdemes sok szót fecsérelni erre a meccsre, egy rájátszásért hajtó, rendkívül motivált csapat vert tönkre egy gyengébb kerettel rendelkező, sok sérüléssel és kevés edzői tekintéllyel bíró ellenfelet (Todd Haley-t ugyebár a találkozó másnapján menesztették is). Jövő héten az Eagles ellen valamivel nehezebb dolguk van, de a győzelmi szériát muszáj folytatni, ha be akarnak kerülni a playoffba, Leonhard nélkül ez nem lesz olyan könnyű, mint aminek tűnhet egy nagy sikert követően.