NCAA 2007 - A katartikus káosz

A cím talán jól magába foglalja, milyen is volt az NCAA 2007-es szezonja. Bár az év megkoronázásának számító Bowlok még hátravannak, mi elérkezettnek láttuk az időt a visszatekintésre, és a kellemeset a hasznossal összekötve, főként az egyetemi ligában kevésbé jártas látogatóknak egy „Bowl-kalauzt” is prezentálunk (mit, hol, mikor érdemes nézni). Természetesen mindkettőnél a teljesség igénye nélkül, lehetetlen feladatra nem vállalkozunk. Mielőtt belevágnánk, újfent megemlítjük az NCAA rendszeréről szóló leírásunkat, mely szinte „kötelező olvasmánynak” számít annak, aki kicsit is érdeklődik ezen bajnokság iránt. Jó szórakozást!

Először is: minden egyes szakíró, sportújságíró és szurkoló csak bólogatni tud azon a kijelentésen, hogy őrület volt ez az idény. Rendszertelenül megjelenő (elnézést érte) összefoglalóinkban hétről hétre csak azt láthattátok, hogy meglepetés meglepetés hátán, újabb el nem talált tippek, utólag visszanézve hatalmas blődségnek tűnő kijelentések. Természetesen a sportban az (is) a szép, hogy nem mindig igazolódik be a papírforma. De hogy ennyire kiszámíthatatlanul történjenek a dolgok, arra még soha (hangsúlyozom soha) nem volt példa, azaz jól kifogta az nfl.hu ezt az évet kezdésként :) A 14 hét során HÉTSZER kapott ki nem kiemelt ellenféltől a rangsorban második helyen álló egyetem, ez egészen elképesztő. De a legnagyobb „poén” mégis pont a két döntős kiléte. Nem az OSU és az LSU bekerülésének ténye, hanem az, ahogyan odajutottak. November 10-én az addig veretlen Buckeyes óriási meglepetésre kikapott az Illinoistól, ezzel mindenki elkönyvelte, hogy maximum a Big Ten cím megvédésére lesz esélyük. November 23-án pénteken, egy fantasztikus mérkőzésen a Darren McFadden vezette Arkansas háromszori hosszabbításban (!) 50-48-ra ütötte a Tigerst. „A louisianai álmok elszálltak” – zengték a hírek, és Les Miles edző távozása is szóbakerült. A véletlen és a sors különös összejátszása folytán azonban hihetetlen módon minden más trónkövetelő botlott (West Virginia, Mizzou, Kansas, Oklahoma, satöbbi-satöbbi…), így a már említett két, poklok poklát is megjárt csapat találkozik a január 7-i nagydöntőben. (Azóta pedig Miles szerződését is 2012-ig meghosszabbították). Most pedig legekbe szedjük a 2007-es alapszakaszt, talán ilyen módon sikerül átláthatóbb képet nyújtanunk róla (még egyszer hangsúlyozom, 120 csapat körülbelül 10000 játékosát és a lejátszott 400-500 mérkőzést sajnos nem áll módunkban egyenként elemezni, reméljük azonban az összefoglaló ebben a formában is elnyeri majd tetszéseteket):

A legjobb csapat(ok): LSU Tigers, Virginia Tech Hokies, Oklahoma Sooners
Hiába van Nagydöntőnek kinevezett mérkőzés, az egyetemi futballvilágban az esetek többségében nem lehet egyértelmű legjobbat kihírdetni. Mint kiderült, még a legyőzhetetlennek hitt csapatoknak is vannak gyengepontjaik, lehet az mentális, taktikai vagy egyéb gond. Jelen formájuk alapján mégis úgy érezzük, hogy ők hárman kiemelkednek a mezőnyből és Bowljaik egyértelmű favoritjai. Az LSU támadósora mellett a védelemben is akadtak hiányosságok, viszont a Tigrisek idén egyszerűen sikerre vannak ítélve. A Hokies a Boston College elleni vereség után érett igazi csapattá. A zseniális special teamjéről elhíresült egyetem ezen csapategysége a vészhelyzetekben tökéletesen helytállt, illetve új jelentést kapott a „két dudás nem fér meg egy csárdában” kifejezés. Nem fér meg, ha az a „csárda” a védelemre utal: Vince Hall igazán nagy vezéregyéniséggé Xavier Adibi kiesése után vált, míg a támadóknál épp ennek ellenkezője történt. Tyrod Taylor bevetése (azaz a kétirányítós rendszer bevezetése) a másik QB-nak, Glennonnak is hihetetlen jót tett, nem is beszélve az emócióról: az áprilisi blacksburgi lövöldözést novemberre sikerült igazán feldolgoznia a játékosoknak. Az Oklahoma pedig két (de mondhatni egy) ellazázott meccs miatt mondhatott le nagy álmáról, ha a verhető Colorado ellen Bradford keze nem remeg meg vagy a Texas Tech ellen nincs az a sérülés, akkor megérdemelten lehettek volna a BCS Champ Game résztvevői. A fiatal irányítóra azonban senki egyetlen rossz szót nem szólhat: freshman-rekordok megdöntögetésével már első egyetemi évében beírta magát a történelemkönyvekbe és az NFL játékosmegfigyelőinek jegyzeteibe. Említésre méltó még a szerintünk kicsit túlértékelt Ohio State, a feltámadó USC és a két Big XII-es, a Mizzou és a Kansas.

A legnagyobb meglepetés: A teljes szezon
Kár bármit is kiemelni, ezt a szezont el kell raktározni jó mélyen emlékeinkben (már csak azért is, mert ugye ez az nfl.hu első, teljes egészében végigkövetett idénye), a nagy mérkőzéseket beszerezni, kiírni DVD-re, és nosztalgikus pillanatainkban visszanézni. Ha mégis szeretnénk egy csapatra helyezni a hangsúlyt, akkor a Mizzoura tennénk a a voksunkat, ha egy játékosra, akkor pedig Tim Tebowra. A missouriak nagy bánatunkra érthetetlen módon még a BCS-Bowlokról is lecsúsztak, pedig a Kansas megverésével bizonyítottak. A Soonerstől nem szégyen kikapni, akár kétszer is… Tebow hamar elfelejtette a Gators szurkolókkal a távozó Chris Leaket, az elért 51 TD magáért beszél.

A legnagyobb csalódás: Michigan és Notre Dame
A Wolverines célja augusztusban még a bajnoki cím megszerzése volt, két hét alatt azonban valószínűleg minden maradó „sztárjátékos” (Long, Henne, Manningham, stb.) megbánta a döntését. Sikerült kicsit szépíteni a mérlegen, de összességében jókora blama a mutatott teljesítmény, Lloyd Carr edző nyugdíjba vonulásával és a fél kezdőcsapat egyetemi tanulmányainak befejezésével új időszámítás kezdődik Ann Arborban. A Notre Dame írjei ennél jóval szerényebb terveket vázoltak fel maguk elé, de az újjáépítés bizonyára nem 43 éves győzelmi sorozat megszakadásával és történelmi leszerepléssel jelent egyet arrafelé.

A legváratlanabb fordulat: Az Oregon szétesése
Közrejátszott persze Dixon sérülése, viszont egy bajnokesélyes gárda egyszerűen nem engedhette volna meg magának, hogy ennyire ki legyen hegyezve a játéka egy játékosra. A végzős QB kiválásával a futó Stewart nem tudta elviselni a vezető szerepet, és érthetetlen módon ez a védelem összezuhanását is jelentette. A vége 3 vereség lett, vigasztalódni a Sun Bowlon lehetne, ugyancsak Dixon nélkül…

A legrosszabb csapat: Idaho
Itt azért nem volt olyan problémás a döntés, bár erősen „kapaszkodott” a citromdíjért a Florida International (nem sikerült kikapni a North Texastól, és ugyanez elmondható a Southern Methodistra is), a Minnesota (győzelem az ohioi Miami ellen) és a Duke is (siker a Northwestern otthonában). Az Idaho Vandals az egyetlen olyan csapat, amely 2007-ben nem volt képes egyetlen elsőosztályú ellenfelét sem megverni. Apró pozitívum, hogy legalább a Cal Poly óriási rohamait képesek voltak megállítani a moscowi (moszkvai) Vandálok. Egy játékos mégis említést érdemel: a senior LB, David Vobora 148 tackle-vel harmadik a védőjátékosok ezen különversenyében!

A legnagyobb probléma: A BCS-rendszer
Nincs mese, szeretjük a hagyományokat, szívesen elfogadjuk az ingyenjegyeket a kedves felajánlóktól bármelyik Bowl meccsre, de a helyzet akkor is elfogadhatatlan, abszurd és igazságtalan. Példák sora ezt bizonyítja: az OSU kérdéses helye a döntőben, a SEC-döntős Tennessee rosszabb kiemelése a megelőzött Georgiánál, a Wisconsin és az Illinois igen magas, a BYU és az Auburn alacsony helyezése, a sort még hosszan lehetne folytatni… Rájátszás kell, ez előbb-utóbb megkerülhetetlenné válik minden rendező számára. Várjuk az ötleteket (és persze a jegyeket).

A legszebb play: Oregon Ducks 39-7 Michigan Wolverines (2007. szeptember 8., Ann Arbor) - Fake statue of liberty TD
Újfent nehéz döntés, az erős mezőnyből a körülmények miatt Dennis Dixon 9 yardos Touchdownja nyerte el legjobban tetszésünket. Ezen a találkozón az Oregon teljesen lealázta az Appalachian State elleni pofontól padlót fogott Michigant. A video mindent elárul, hozzátéve, hogy nem ez volt az egyetlen statue of liberty play a meccsen…

A legtöbbet fejlődött játékos: Todd Reesing, Kansas Jayhawks (QB, sophomore)
A mutatott formát és a statisztikákat is megnézve ezen cím nyertese minden kétséget kizáróan Reesing, aki a kansasi csoda egyik fő letéteményese volt, mindezt második évében. Tavaly mindössze 24 passzkísérletet, 3 Touchdownt és 3 Interceptiont írhattunk fel a neve mellé, idén jóval több szerepléssel a háta mögött ezek a számok: 409/256, 32 TD és csak 6 Int. Impresszív. A Virginia Tech ellen az Orange Bowlon újra bizonyíthat.

A legjobb konferencia: SEC
A SEC-t annyiszor magasztaltuk, hogy nem is kell már különösebben magyarázni, miért ők a legnagyszerűbbek. Sok körbeverés, hatalmas drámák, szenzációs játékosok, minden mi szem szájnak ingere. Az Ole Missen és a pillanatnyi fellándolást bemutató Vanderbilten kívül bármelyik SEC-es csapat képes felvenni a versenyt aktuális ellenfelével. Senki nem is lepődött meg azon, hogy innen 9-en (!) is megmutathatják magukat az utószezonban. De a South Carolina is talán megérdemelt volna egy helyet, ha nem az NCAA „legbitangerősebb” divíziójában, az SEC Eastben szerepelne: Georgia, Tennessee, Florida, Kentucky, South Carolina, Vanderbilt, te atyaég…

A legtúlértékeltebb csoport: Big Ten
Fél Amerika most a Big Ten ügyvezetőjének, Jim Delanynak a fejét követeli. A SEC 9 helye még elfogadható, ám a Big Ten 8 delegáltjának a névsora egészen hátborzongató. Meg kell hagyni, Delany fantasztikus lobbista, a BCS-rendszerre való befolyásoltsága mellett hozzá kötődik az első hivatalos konfcsatorna, a Big Ten Network beindítása is. A Purdue-t és a Michigan State-t például láthatjuk még decemberben, holott olyan alakulatok győztek Big Tenesek ellen, mint a cseppet sem veretes Iowa State, Duke, Eastern Michigan vagy éppen a Bowling Green… Az Illinois-USC a Rose Bowlok történetének talán legviccesebb párosítása, de jókat mosolyoghatunk mondjuk a Boston College-Michigan State és a Tennessee-Wisconsin párviadalokon is.

A legalulértékeltebb csoport: MWC
Bár végül 5 egyetemnek is összejött a Bowl-szereplés, mi még mindig kicsit lesajnáltnak, és méltatlanul elhanyagoltnak érezzük a Mountain Westet. Se a csapatokról, se a játékosokról nem esik annyi szó, amennyi elvárható lenne, a csoporton belül hibátlan, amúgy 10-2-es BYU Las Vegas Bowlra való küldése meg egyenesen nevetséges tény. Itt emlékeznénk meg az egyik legpozitívabb meglepetésről, az Air Force szerepléséről, egy tulajdonképpen csak futásokra alapozó csapat 9-3-as mérlege elismerésre méltó. ők a California, a mormonok a UCLA ellen megmutathatják, mennyit is ér az MWC.

A legjobb meccs: LSU Tigers 37 – 43 Kentucky Wildcats (2007. október 13., Lexington)
Nem lehet kijelölni A szezon meccsét, ráadásul választásunk olyanokra korlátozódott, amit mi magunk is figyelemmel kísérhettünk. Az LSU-Kentucky viszont egy igen kicsit kiemelkedik a többi közül, talán azért, mert ekkor kapott ki először, elmesélhetetlen körülmények között az addig verhetetlennek hitt Tigers, André Woodson pedig hirtelen a 2008-as QB draft class egyik fő kiszemeltjévé vált. A louisianaiak mindkét vereségüket 3-szori hosszabbításban szenvedték el, hamar el is terjedt a szurkolók körében a „3OT Sucks” feliratú póló… Ha olyan csodás mérkőzést keresünk, ahol inkább a védelmek domináltak, akkor bátran ajánljuk megtekintésre az október 25-i Boston College-Virginia Tech találkozót…

A legjobb szurkolótábor: Hawaii
Az NCAA stadionjaiban (főleg persze a nagyobbakéban) elképzelhetetlen hangulat uralkodik, elég ha csak a Miss State kolompjaira, a Northwestern „kulcszörgetésére”, vagy akár a Texas A&M szurkolóira gondolunk. Ebben az évben azonban egy komplett állam állt a csapat mögé, ez az állam pedig Hawaii. Első WAC-csoportgyőzelem, első BCS-Bowlon való szereplés lehetősége, Colt Brennan, minden jóból kijutott 2007-re a szigetlakóknak. A Washington elleni, utolsó fordulóban megnyert meccs utáni ünneplés még a képernyőn keresztül is káprázatos volt.

A legtúlértékeltebb csapat: Wisconsin
Eleget ostorozuk már a Big Tent, de még egy utolsót azért belerúgunk. Aki látott Wisconsin meccset, nem hisszük el hogy komolyan képes lenne őket a legjobb 25 közé sorolni. Valami földöntúli dolog miatt azonban a Badgers a 18. helyre került. Ki érti ezt? Gyenge non-conference sorsolás (a Washington State, a UNLV és a Div-AA-s Citadel nyögvenyelős kétvállra fektetése), egyetlen bravúr (már ha annak nevezhető az idei Wolverines megverése), miközben a csoport valamire való alakulatai, az Illinois és az Ohio State átgyalogolt rajtuk, és még a Penn State is simán nyert. Ezt a „teljesítményt” pedig Outback Bowllal jutalmazták, ahol a SEC-döntős Vols lesz az ellenfél. Kíváncsian várjuk…

A legalulértékeltebb csapat: Arizona State
Ebben az évben szinte senki nem vette komolyan az ASU-t, még mikor 8-0-al álltak, akkor sem. Mondhatni, hogy az Oregon és a USC elleni vereséggel helyükre kerültek, ám mi ennek ellenére is nagyobb erőt, több potenciált érzünk bennük. A főedző Dennis Erickson első évében nagy dolgot vitt véghez egy teljesen átlagosnak taksált keretből, ami szép jövő ígér a Nap Ördögök számára. A Holiday Bowl tulajdonképpen visszalépés, a Texasnál jobb bizonyítási lehetőség azonban nem sok van egy olyan alulértékelt csapatnak, mint az Arizona State

A legjobb játékosok (álomcsapat): Teljesen szubjektív döntés, szubjektív indokok alapján
Offense: Dennis Dixon (QB, Oregon)/Tim Tebow (QB, Florida) – Darren McFadden (RB, Arkansas) – Owen Schmitt (FB, West Virginia) – Percy Harvin (WR, Florida) – Michael Crabtree (WR, Texas Tech) – Fred Davis (TE, USC) – Jonathan Luigs (C, Arkansas) – Sam Baker (OT, USC) – Jake Long (OT, Michigan) – Duke Robinson (OG, Oklahoma) – Greg Isdaner (OG, West Virginia)
Defense: Glenn Dorsey (DT, LSU) – Sedrick Ellis (DT, USC) – Chris Long (DE, Viginia) – Quentin Groves (DE, Auburn) – James Laurinaitis (MLB, Ohio State) – Jolonn Dunbar (OLB, Boston College) – Jordan Dizon (OLB, Colorado) – Craig Steltz (SS, LSU) – Brandon Flowers (FS/CB, Virginia Tech) – Antoine Cason (CB, Arizona) – Aqib Talib (CB, Kansas)
Special Team: Thomas Weber (K, Arizona State), Durant Brooks (P, Georgia Tech), A. J. Jefferson (KR, Fresno State), Leodis McKelvin (PR, Troy)

A „legek” után most lessük meg a december 20-ától január 7-ig tartó utószezon pikánsabb Bowljait (a teljes menetrend itt tekinthető meg), a már említettekről nem szólnék újra:

A nem-BCS összecsapások közül a Music City (Kentucky-Florida State), a Chick-fil-A (Clemson-Auburn), a Cotton (Missouri-Arkansas) és a Capital One Bowl (Michigan-Florida) megnézése a kötelező „házi feladat”. Egy erősnek számító ACC, Big XII vagy SEC csapat csatája egyszerűen nem lehet rossz. Az elsőn egy jó Offense (Wildcats) találkozik egy jó D#-el (Seminoles), míg az ellentétes csapategységek sokszor nem állnak a helyzet magaslatán. A másodikon két tigriscsorda feszül egymásnak, szoros és kiegyenlített mérkőzés várható. A Cotton Bowl egyike a legelismertebb non-BCS Bowloknak, a párosítás tiszteletet parancsoló. A Mizzou furcsa módon lecsúszott az Orange Bowlon, és nem lesz könnyű dolga a futójátékra alapozó, McFadden-Felix Jones kettős ellen (elképzelhető, hogy mindkét RB megy a 2008-as draftra). Bár a Capital One-on Big Tenes csapat lép pályára, ott lesz a zöld gyepen a Florida színeiben az újdonsült Heisman-győztes Tim Tebow. Mi nem jósolunk sok jót Lloyd Carr búcsúmeccsére, azonban ebben a szezonban már semmin nem lepődnénk meg…

A négy BCS Bowl (Rose, Fiesta, Sugar, Orange) és a bajnoki döntő alap annak, aki egy kis érdeklődést is mutat a college iránt. A papírforma USC, Oklahoma, Georgia, Virginia Tech és LSU sikereket prognosztizál, amik közül párra nagyobb pénzben fogadni is mernénk. Az igazán érdekes szerintünk az egyedüli 100 százalékos Hawaii Warriors Georgia Bulldogs elleni fellépése lesz New Orleansban. Ország-világ szeme láttára derül majd ki, hogy mekkora a különbség egy halovány (WAC) és egy bivalyerős (SEC) konferencia között. Természetesen minden Colt Brennan, az NCAA új TD-rekordere körül forog, akinek a négyszer 15 perc alatt álmai megvalósulhatnak, vagy akár örökre el is szállhatnak (avagy ha a Warriors tisztességesen helytáll, Brennan is ismertből elismertté válhat). Túlzott esélylatolgatásba és elemzésekbe nem szeretnénk belemenni, hiszen január 1-jéig (ekkor lesz a Rose Bowl) még sok idő van hátra, addig még szeretnénk pár cikkel előrukkolni a témával kapcsolatban. Tervben van „az egyetemi díjazottak” című sorozat folytatása, az Orange Bowl stadion történétenek bemutatása, és – nomen est omen – még pár MEGLEPETÉS is. Addig is jó szórakozást az NFL meccsekhez, Karácsony tájékán találkozunk!

Horváth Róbert (JJ Tiller)