NCAA beharangozó, 3. játékhét

A második forduló összefoglalója itt olvasható.

Nebraska Cornhuskers (23.) - UCLA Bruins (16.)
Szeptember 14., szombat, 18:00

A Pac-12 déli csoportjának tavalyi bajnoka a Nebraska legyőzésével aratta első hangzatos sikerét az előző szezonban, Jim Mora tanítványainak ezúttal viszont idegenben kell szembenézniük a megerősödni látszó Pelini-legénységgel. A pontzáporos meccsre vágyó nézők bízhatnak a Huskers és a Bruins alakulatában, elvégre mindkét oldalon nagyszerű támadóegység és átalakuló, emiatt igencsak bizonytalan védősor szerepel. A Nebraskáról nemrég még mindenkinek a védelem ugrott be elsőként (elég csak Ndamukong Suh nevét említeni), míg a UCLA csapata a jövő évi draft egyik potenciális sztár védőjátékosával, Anthony Barr-ral áll ki, ez a mérkőzés azonban Taylor Martinezről és Brett Hundley-ról, illetve az általuk irányított támadószekciókról fog szólni. Az immár negyedik éve kezdő Martinezt a Big Ten talán legmélyebb elkapósora és a Pelini-éra alighanem legjobb támadófala segíti, valamint az RB-részleg is kifejezetten erős, köszönhetően az Abdullah - Cross tandemnek. A kaliforniai együttesnek az előző szezon egyik legeredményesebb futóját, Johnathan Franklint kell pótolniuk, de a jelek szerint Jordon James személyében megfelelő utódra leltek, valamint a WR-állománnyal és a fronttal is elégedettek lehetnek a Bruinsnál. Saját konferenciájában mindkét támadóegység a legjobbak közé tartozik, országos viszonylatban sem maradnak el sokkal az elittől, így a két csapat párharca újfent remek szórakozást ígér az offense szerelmesei számára.

Akikre érdemes figyelni:
Nebraska: Taylor Martinez (QB), Ameer Abdullah (RB), Imani Cross (RB), Kenny Bell (WR), Quincy Enunwa (WR), Jamal Turner (WR), Jeremiah Sirles (OT), Spencer Long (OG), Jason Ankrah (DE), Ciante Evans (CB/S)
UCLA: Brett Hundley (QB), Jordon James (RB), Shaquelle Evans (WR), Xavier Su’a-Filo (OG), Jake Brendel (C), Cassius Marsh (DE), Anthony Barr (LB), Eric Kendricks (LB), Jordan Zumwalt (LB)

A szezon előtt sokan még potenciális BCS busterként kezelték a Tulsa együttesét, a C-USA favoritja azonban rögtön az első játéknapon sima vereséget szenvedett a Bowling Green otthonában. A Golden Hurricane az Oklahoma (14.) ellen próbálhatja meg valamelyest helyreállítani renoméját (18:00), és bár nem ők az esélyesek, az ő szempontjukból mindenképpen biztató, hogy a West Virginia védelme ellen (amelynél nem sokkal rosszabb a Tulsa defense, ha egyáltalán…) a Sooners mindössze 16 pontot tudott felírni a táblára. A telepeseknél Trevor Knight sérülése miatt Blake Bell lesz a kezdő irányító. Nehéz eldönteni, hogy a Louisville (7.) menetrendjén melyik a legkevésbé gyenge ellenfél; erre a címre talán a Kentucky is pályázhat, noha emellett a Wildcats az SEC erősorrendekben konszenzusos sereghajtó. Ettől függetlenül érdemes lesz figyelni erre az állami rangadóra is (18:00). Múlt héten a Mike Leach vezette Washington State meglepte a USC-t, a Trojansnél fennálló káosszal ezúttal a Boston College próbálhat meg „visszaélni” (21:00).

Texas A&M Aggies (6.) - Alabama Crimson Tide (1.)
Szeptember 14., szombat, 21:30

Aki kicsit is érdeklődik az egyetemi futball iránt, az bizonyára már eddig is tisztában volt a találkozó körülményeivel: az Alabama januárban négy éven belül harmadik nemzeti bajnoki címét szerezte meg, a Miamiban rendezett fináléig vezető úton egyetlen csapat, a Johnny Manziel fémjelezte Texas A&M tudta csak felülmúlni Nick Saban együttesét, ebben az idényben pedig már a „földművelők” is az SEC, illetőleg az egész egyetemi futball trónjára törnek, így a két gigász csatájának végkimenetele nem csak a főcsoporton belüli versenyfutást, de a nagydöntőért folyó harcot is alapjaiban fogja befolyásolni.
Azt már most is nyugodtan kijelenthetjük, hogy magát a meccset az dönti el, mennyire tudja kordában tartani az ország legjobb védőegysége a nemzet posztoktól függetlenül talán legjobb egyetemi játékosát. A Crimson Tide edzői és játékosai gyakorlatilag egy teljes holtidényen át készülhettek Manzielre, Sabanék pedig a közelmúltban ennél lényegesen kevesebb idő alatt is tökéletesen fel tudták készíteni a csapatot egy-egy nagy meccs előtt (érdemes felidézni a legutóbbi két BCS-döntőt), jóllehet ezzel párhuzamosan a texasiaknak, élükön Kevin Sumlinnal, ugyancsak bőven volt idejük kitalálni és begyakorolni mindazt, ami meglátásuk szerint sikerre vezethet a rangadón. C.J. Mosley-nak és társainak ugyanakkor nem csak Johnny Football miatt kell aggódniuk. Az Aggies elkapósorával egy nem túl harcedzett CB-egységnek kell felvennie a versenyt: Deion Belue megbízható játékos, de korántsem akkora klasszis, mint a tavaly még itt játszó Dee Milliner; mögötte a végzős John Fulton első éves kezdő, és legjobb esetben is csak átlagos tehetség, Geno Smith pedig magasan jegyzett recruit volt, de még csak második idényét tölti Tuscaloosában. Nem elég, hogy Mike Evans személyében elit első számú receiver áll Manziel rendelkezésére, a „földművelők” a depth chart alsóbb helyein is számtalan kiváló elkapót vonultatnak fel. Hiába távozott Luke Joeckel és Christine Michael, a maga nemében az A&M támadófala, illetve RB-szekciója az ország élmezőnyéhez tartozik, így az immár Clarence McKinney által koordinált offense rendkívül komplex egység benyomását kelti. Bár a vendégek támadófala nevek alapján ugyanazt a kategóriát képviseli, mint a hazaiaké, az első fordulóbeli, Virginia Tech elleni fellépés alkalmával még nem működött kellően olajozottan a gépezet Barrett Jones, Chance Warmack és D.J. Fluker kiválása után, amit mindenképpen korrigálniuk kell erre a meccsre. Azt is hozzá kell tenni rögtön, hogy az Aggies front sevenje távolról sem annyira erős, mint a Hokies egysége. A védőfal és a linebacker-sor összesen csak három visszatérő kezdőt jegyez tavalyról, és bár az Ennis-Obioha-Jenkins trióra nem panaszkodhat a védőkoordinátor, Mark Snyder, egyikük sem olyan kaliberű játékos, mint a távozó Damontre Moore vagy akár csak Sean Porter. A secondary lehet talán a védelem legerősebb része idén, az Alabama elleni mérkőzésről azonban kulcscsont-sérülés miatt hiányozni fog az egység egyik alapembere, Floyd Raven. A defense valós erejéről az első két fordulóban nem kaphattunk reális képet, elvégre számos játékos volt kénytelen hosszabb-rövidebb időt kihagyni eltiltásból kifolyólag. Ennek megfelelően a Rice-tól és a másodosztályú Sam Houston State-től kapott 31, illetve 28 pont nem tekinthető mérvadónak, tény azonban, hogy az A&M védelme nevek alapján már eddig is igencsak középszerűnek tűnt. Leginkább tőlük függ, hogy harcba szállhat-e a csapat a nemzeti bajnoki címért, így ha nem lesznek képesek kellő ellenállást tanúsítani A.J. McCarronékkal szemben, az akár végzetesnek is bizonyulhat a texasiak szempontjából. Hacsak Manziel és a támadósor nem sokkolja ismét az ellenfél védőegységét.
Meg lehet-e állítani az Alabama menetelését? Egy botrányokkal tarkított holtidény után milyen szezon várható a regnáló Heisman-győztestől? Ha Manziel hozza a formáját, nemzeti döntőre esélyes csapat-e a Texas A&M? Kérdések, melyek a szezon előtti találgatások, elemzések során rendszeresen felvetődtek, és amelyek lényegében egyetlen mérkőzés köré összpontosulnak: az Aggies és a Crimson Tide ütközete a szezon egyik, de inkább a legnagyobb slágermeccse; kihagyhatatlan program minden futballkedvelő számára.

Akikre érdemes figyelni:
Texas A&M: Johnny Manziel (QB), Ben Malena (RB), Tra Carson (RB), Mike Evans (WR), Jake Matthews (OT), Cedric Ogbuehi (OT), Jarvis Harrison (OG), Kirby Ennis (DT), Steven Jenkins (LB), Deshazor Everett (CB)
Alabama: A.J. McCarron (QB), T.J. Yeldon (RB), Amari Cooper (WR), Cyrus Kouandjio (OT), Anthony Steen (OG), Ed Stinson (DE), C.J. Mosley (LB), Trey DePriest (LB), Adrian Hubbard (LB), HaHa Clinton-Dix (S)

A Tennessee múlt héten nem került upset-közelbe a Western Kentucky ellen, az igazi „móka” azonban csak most kezdődik Butch Jones és csapata számára: az önkéntesek a harmadik játékhéten az Oregon (2.) vendégei lesznek. A Florida State (10.) a Nevada együttesét fogadja, és ha csak a Wolf Pack védelmén múlik, a Pittsburgh ellen fenomenális meccsel debütáló Jameis Winston hasonló statisztikákat produkálhat, mint a két héttel ezelőtti „Monday Night Football” alkalmával. Érdemes lehet még figyelemmel követni a Duke és a Georgia Tech párharcát: a Blue Devils az előző szezonban bowl-meccsig jutott, idén is ezt a bravúrt próbálják elérni, míg a Yellow Jackets a tavalyi ajándék ACC-döntő után ismét a konferencia fináléját célozza meg. Mindhárom mérkőzés 21:30-kor kezdődik, az Oregon - Tennessee összecsapás a Digi Sport 2-n is élőben lesz látható.

A Washington (19.) a Boise State első fordulóbeli kiütése után múlt héten megérdemelt pihenőjét töltötte; most egy lényegesen gyengébb non-konf ellenfél, az Illinois vár a Huskiesra (0:00). Ezen a héten rendezik az Iowa és az Iowa State állami rangadóját. Mindkét együttes rendkívül nehéz feladat előtt áll, ha el akarják érni a bowl-jogosultságot, így nem csak a presztízs miatt lesz óriási tétje a Hawkeyes és a Cyclones derbijének (0:00). Az Ohio State (4.) nyugatra utazik, Urban Meyer legénysége a California otthonában vizitál (1:00). Tavaly nyögvenyelős meccsen ugyan, de hozta a kötelezőt az OSU, és a papírforma ezúttal is abszolút mellettük szól, akár játszik Braxton Miller, akár nem. Az egyaránt az SEC középmezőnyébe pályázó Auburn és Mississippi State egymás ellen kezdi meg a főcsoporton belüli küzdelmeket (1:00).

South Carolina Gamecocks (13.) - Vanderbilt Commodores
Szeptember 15., vasárnap, 1:00

Mindkét csapat fájdalmas vereséggel kezdte konferencián belüli szereplését: a Vandy számára a tavalyi sikerek megismétléséhez elengedhetetlenül fontos lett volna az Ole Miss legyőzése az első fordulóban, míg az SEC keleti csoportjának első helyére pályázó Gamecocks fő vetélytársától, a Georgiától kapott ki múlt héten. Steve Spurrier alakulata innentől kezdve gyakorlatilag nem hibázhat, hisz egymeccses hátrányba kerültek a Dawgs-szal szemben, valamint a tie braker sem nekik kedvez. A Commodores ellen egyértelmű favoritnak számítanak, noha a Vanderbiltet feltámasztó James Franklin számára is érik már egy upset valamelyik SEC-nagycsapat ellen. Az előző idény nyitó fordulójában közel kerültek a vadkakasok legyőzéséhez, noha ebben Connor Shaw sérülése és Marcus Lattimore limitáltsága is közrejátszott. Shaw teljesen egészséges, ráadásul mögötte Dylan Thompson is megbízható alternatívának minősül, Mike Davis is kezd kibontakozni, a védelemben pedig a már sokszor megénekelt Jadeveon Clowney jelent állandó fenyegetést az ellenfélre nézve, még akkor is, ha egyelőre nem a tőle elvárt domináns produkciót hozza. A Commodores híveinek is bőven van okuk a bizakodásra hosszútávon, függetlenül attól, hogy nem indult számukra kifejezetten jól a szezon, elvégre az eddigiek alapján úgy tűnik, védő és támadó oldalon egyaránt erősödött a Nashville-i gárda. Más kérdés, hogy ez mire lehet elég a Gamecocks ellen, akiket a georgiai vereség ellenére is az országos elitben kell jegyeznünk.

Akikre érdemes figyelni:
South Carolina: Connor Shaw (QB), Mike Davis (RB), Shaq Roland (WR), Nick Jones (WR), Rory Anderson (TE), Jadeveon Clowney (DE), Chaz Sutton (DE), Kelcy Quarles (DT), Victor Hampton (CB), Jimmy Legree (CB)
Vanderbilt: Austyn Carta-Samuels (QB), Wesley Tate (RB), Jordan Matthews (WR), Jonathan Krause (WR), Wesley Johnson (OT), Joe Townsend (C), Walker May (DE), Andre Hal (CB), Kenny Ladler (S), Javon Marshall (S)

Texas Longhorns - Ole Miss Rebels (25.)
Szeptember 15., vasárnap, 2:00

Úgy fest, a Texas-szal kapcsolatban újfent a pesszimistáknak lesz igazuk. A Longhorns egy héttel ezelőtt csúfos vereséget szenvedett a Brigham Young otthonában, a mormonok 40 ponttal és 550(!) futott yarddal terhelték meg a Longhorns védelmét, így még az sem lepett meg különösebben senkit, hogy másnap az austini gárdánál elköszöntek Manny Diaz védőkoordinátortól. Jelentős változásokon áteső támadóegység, borzalmasan inkonzisztens defense - nem ilyen körülmények között szoktak a csapatok felzárkózni a nemzeti elithez. Ezzel szemben az Ole Miss csillaga egyre fényesebben ragyog, Hugh Freeze nagyszerűen sikerült debütáló idénye után az új szezont is remekül kezdte a Rebels, köszönhetően a Vanderbilt elleni drámai győzelemnek. A lázadók tavaly a Texas A&M és az LSU ellen is karnyújtásnyira voltak az upsettől, de - az előzetes erőviszonyok alapján - most van a legjobb esélyük a nagy áttörésre, azaz hogy egy topcsapat legyőzésével végképp legitimizálják helyüket az országos élmezőnyben. A Rebels helyzetét nehezítheti, hogy két fontos láncszem, Denzel Nkemdiche és Aaron Morris is kiesett sérülés miatt (előbbire néhány hetes kényszerpihenő vár, utóbbi ebben az idényben már nem léphet pályára), de ha a BYU támadósora felőrölte a Longhorns védelmét, akkor erre a Freeze-féle offense-nek is minden esélye megvan, valamint a defense-ben is adott a potenciál, hogy kellő mértékben limitálja David Ash-t és társait (ráadásul a kezdő irányító sérüléssel bajlódik, játéka erősen kérdéses). Mack Brown tanítványai nem engedhetnek meg maguknak két ilyen kudarcot egymás után, így motivációért nyilván nekik sem kell majd a szomszédba menniük.

Akikre érdemes figyelni:
Texas: David Ash (QB), Jonathan Gray (RB), Malcolm Brown (RB), Joe Bergeron (RB), Mike Davis (WR), Mason Walters (OG), Jackson Jeffcoat (DE), Jordan Hicks (LB), Peter Jinkens (LB), Quandre Diggs (CB)
Ole Miss: Bo Wallace (QB), Jeff Scott (RB), Donte Moncrief (WR), Laquon Treadwell (WR), Evan Engram (TE), C.J. Johnson (DE), Channing Ward (DE), Robert Nkemdiche (DE), Mike Marry (LB), Tony Conner (CB)

A Notre Dame (21.) és a Purdue tavalyi párharca váratlanul szoros mérkőzést hozott. Az Irish gyengült az előző szezonhoz képest, a Purdue némileg talán erősödött, így most sem teljesen elképzelhetetlen egy hasonlóan kiélezett összecsapás, hiába kedvez a papírforma egyértelműen az íreknek (2:00). Érdekes lehet még az egyaránt (elvileg) hatékony offense-t felvonultató Ohio és Marshall (2:00), valamint két Pac-12-es sötét ló, a Utah és az Oregon State (4:00) csatája.

Arizona State Sun Devils - Wisconsin Badgers (20.)
Szeptember 15., vasárnap, 4:30 (TV: Digi Sport 2, élő)

Madisonban nem őriznek túl szép emlékeket a Pac-12 csapatokkal játszott közelmúltbeli meccsekről, az utóbbi két évben kétszer a Rose Bowlban kapott ki a Badgers a nyugati parti konferencia bajnokától (Oregon, Stanford), a tavalyi alapszakaszban pedig az Oregon State is kibabrált a későbbi Big Ten-győztessel, így már csak emiatt is fontos lenne a borzok számára az ASU legyőzése. A Wisconsin eredményességének záloga a James White, Melvin Gordon és Corey Clement alkotta háromfejű futószörnyeteg - a csapat első két mérkőzésén mindhárman eljutottak legalább 100 yardig a földön. A Massachusetts és a másodosztályú Tennessee Tech védelme azonban legfeljebb könnyed bemelegítésnek minősült; a Sun Devils defense, amely Will Sutton személyében az ország egyik legjobb védőjátékosát vonultatja fel, az első igazi kihívást jelenti a wisconsini offense számára. A napördögök nem büszkélkedhetnek olyan szintű futójátékkal, mint aktuális vetélytársuk, cserébe viszont Todd Graham alakulatának támadóegysége lényegesen kiegyensúlyozottabb, Taylor Kelly-vel a center mögött jóval kompetensebb passzjátékkal tudnak kiállni, mint Joel Stave és társai. Ezen felül a Badgers védelme jelentős átalakuláson ment keresztül, egyrészt játékosállomány szempontjából, másrészt sémaváltás is történt, így függetlenül attól, hogy a két „pehelysúlyú” ellenféltől nem kaptak pontot, a komolyabb offense-ek ellen még nem várt nehézségekbe ütközhetnek. Mindkét csapat számára remek erőfelmérő lehet ez a mérkőzés: a Wisconsin nagyon meggyőzően kezdett az új főedző, Gary Andersen vezetésével, és most az is kiderül, hogy mire mennek a rangosabb vetélytársakkal szemben, illetve hogy felvehetik-e a versenyt a divíziórivális Ohio State-tel, míg az Arizona State a Pac-12 fináléját célozta meg, a napördögök merész terveinek legitimizálásához pedig tökéletes alkalmat nyújt egy ilyen párharc.

Akikre érdemes figyelni:
Arizona State: Taylor Kelly (QB), Marion Grice (RB), D.J. Foster (RB), Chris Coyle (TE), Carl Bradford (DE/OLB), Will Sutton (DT), Chris Young (LB), Osahon Irabor (CB), Alden Darby (S)
Wisconsin: Joel Stave (QB), James White (RB), Melvin Gordon (RB), Corey Clement (RB), Jared Abbrederis (WR), Jacob Pedersen (TE), Rob Havenstein (OT), Ryan Groy (OG), Chris Borland (LB), Dezmen Southward (S)

A Digi Sport által közvetített mérkőzéseken a Bowl.hu szerkesztője, Rajnai Gergely (Rajna) szakkommentátorként fog közreműködni.

Heti NCAA hírek:
- Árvíz miatt elhalasztották a Colorado - Fresno State mérkőzést.
- A hétvégi, Eastern Michigan elleni meccsen a Rutgers hivatalosan is visszavonultatja Eric LeGrand 52-es mezszámát. A Scarlet Knights egykori játékosa 2010-ben szenvedett súlyos sérülést, melynek következtében nyaktól lefelé lebénult.
- Múlt héten beszámoltunk arról, hogy a Purdue játékosa, Landon Feichter két törött kézzel is pályára akar lépni. Ez megtörtént, a junior safety azonban a mérkőzés első negyedében a lábát is eltörte.
- A Clemson egyik top elkapója, Charone Peake számára térdszalag-szakadás miatt véget ért a szezon.
- Ismét Connor Cook lesz a Michigan State kezdő irányítója. Szerzett touchdownok tekintetében két meccs után a Spartans védelme 4-2-re vezet a támadósorral szemben.
- A USC-nél Lane Kiffin Cody Kesslert nevezte ki kezdő irányítóvá.
- A Duke-nál Anthony Boone (QB) kulcscsont-sérüléssel dőlt ki, egyelőre nem lehet tudni, mikor térhet vissza.
- A Notre Dame-ről az Arizonára transzferelő elkapó, Davonte Neal fellebbezése nem járt sikerrel, a játékos ebben az idényben nem léphet pályára.
- A héten kirobbant ügynök-botrány nyomán határozatlan időre szóló eltiltást kapott Maurice Couch, a Tennessee defensive tackle-je. Az ügyben érintett játékosok közül ő az egyetlen, aki még egyetemi szinten futballozik.
- A hét másik botrányát a Sports Illustrated szolgáltatta, az újság ötrészes, nem épp pozitív kicsengésű cikksorozatot közöl le az Oklahoma State-ről.

Vass Ádám (vassadi)