NCAA beharangozó: Non-BCS + FCS

Ismétlés a tudás anyja: a college football legmagasabb szintjén (FBS) 120 egyetem viaskodik, melyek közül négy független (Notre Dame, BYU, Army, Navy), a többi pedig a hat BCS (ACC, Big XII, Big East, Big Ten, Pac-12, SEC) és az öt non-BCS (C-USA, MAC, Mountain West, Sun Belt, WAC) csoportba van elosztva. A BCS konfok győztesei automatikus meghívót kapnak a négy nagy BCS Bowl (Fiesta, Orange, Rose, Sugar) egyikére, míg a "kicsiknek" csak elméleti alapon, mondjuk egy veretlen idény esetén kínálkozik erre – vagy akár a nagydöntőben való szereplésre – sansz.

 

Jelen beharangozóban az utóbbi ötösről, illetve az alacsonyabb osztályok, azaz a második (FCS), a harmadik (Div II) és a negyedik (Div III) vonal 2011-es mezőnyéről írok, természetesen a teljesség igénye nélkül, a fő cél az ismeretterjesztés és a látókör szélesítése.

 

 

MOUNTAIN WEST

A Boise State érkeztével az idei idény is roppant érdekesnek ígérkezik az MWC-ben, mégha a két utahi iskola, a Pac-12-hez csatlakozó Utah és a függetlenedő BYU már máshol és máshogy próbál szerencsét. A pikantériát a TCU hattyúdala adja, jóllehet a Frogs és a Broncos mögé maximum az Air Force zárkózhat fel, ők hárman bárkivel szemben képesek felvenni a versenyt, ahogy azt a múltban oly sokszor bebizonyították.

 

 

A favorit: Boise State Broncos – A csoportváltást követő év általában nem zökkenőmentes, de a Boise nem "ugrott" előre akkorát, hogy az alkalmozkodás különösebb energiákat emésszen fel. Pláne hogy az alaphelyzet szinte megegyezik a WAC-ban megszokottal; egy-két keményebb vetélytárs kivételével tulajdonképp sétagalopp a menetrend. Kellen Moore irányító a liga egyik legjobbja, akitől Bryan Harsin OC távozása ellenére is Heismant érő játékot várhatunk, és kiemelendő a támadó és védőfal, mely számos leendő profi játékost vonultat fel.

 

A fő kihívók: TCU, Air Force – A Légierő talán olyan erős, mint még soha, azonban ez a két nagyágyú, a BSU és a TCU befogásához valószínűleg kevés lesz. Mindenesetre izgalmas összecsapásokat produkálhatnak az említett egyetemekkel, a triple option mindig tartogat meglepetéseket. A Rose Bowl-győztes Frogs védelme továbbra is garantáltan a top alakulatok közé fog tartozni, ám az offense veszteségei felett nem szabad szemet hunyni. A texasi gárda simán top25-ös kaliber, csak a mérce áll túl magasan ahhoz, hogy ez a keret elérje, sőt esetleg megfejelje azt.

 

Futottak még: Amennyiben Brady Hoke ellen tudott volna állni a Michigan csábításának, a San Diego State-t is az esélyesek között emlegethetnénk, új főedzővel viszont apró megtorpanást prognosztizálhatunk a felemelkedőben levő Aztékoknak. A negyedik hely ettől függetlenül a minimum, hiszen az MWC második fele kifejezetten gyenge, a CSU még bekúszhat egy bowlra, a New Mexico, a Wyoming és a UNLV sorsa a purgatórium.

 

Kiemelkedő egyéniségek: Josh Biezuns (DE, Wyoming), Tanner Brock (LB, TCU), Tank Carder (LB, TCU), Tashaun Gipson (CB, Wyoming), Ronnie Hillman (RB, SDSU), Ryan Lindley (QB, SDSU), Stansly Maponga (DE, TCU), Carmen Messina (LB, New Mexico), Kellen Moore (QB, Boise State), Phillip Payne (WR, UNLV), Nate Potter (LT, Boise State), Mychal Sisson (LB, Colorado State), Jonathan Warzeka (WR/KR, Air Force), Billy Winn (DT, Boise State)

 

Legnagyobb rangadók: TCU @ Baylor [Big XII] (09/02), Boise State vs. Georgia [SEC] @ Atlanta (09/03), SDSU @ Michigan [Big Ten] (09/24), TCU @ Boise State (11/12)

 

Tipp a végeredményre: 1. Boise State, 2. TCU, 3. Air Force, 4. San Diego State, 5. Colorado State, 6. New Mexico, 7. Wyoming, 8. UNLV

 

 

C-USA

A Conference USA a parádés támadójátékokról ismert, és ha a színvonal néha nem is eget rengető, adok-kapokból, tűzijátékból sosincs hiány. Mondjuk a konferencia elitjére a védelmeket illetően sem panaszkodhatunk, különösen a tavalyi győztes UCF volt szenzációs e téren, ami rögtön országos hírnevet szerzett a floridaiaknak, és táplálja a C-USA hívők azon reményeit, hogy előbb-utóbb innen is követheti valaki a BCS Bowlra törő Boise State vagy a TCU példáját. Apró bökkenő, hogy az idő sürget, nem egy program nézelődik a nagyobb pénzek irányába, a UCF és az East Carolina a Big East, az SMU és a Houston a Big XII hívó szavára vár...

 

 

A favorit: UCF Golden Knights – A Central Florida nemcsak a címvédőnek kijáró respekt miatt a fogadóirodák kedvence, hanem az újoncként berobbanó QB, Jeff Godfrey, a DLine mélysége és a masszív secondary is közrejátszanak. A C-USA-ban egy ilyen D# nem fél, inkább egész siker, és ha ehhez hozzáadjuk a lehengerlő futógépezetet, a BCS-es aspirációk sem tűnnek bolondságnak.

 

A fő kihívók: Houston, SMU, Southern Miss, Tulsa – A UCF-nek bizony eléggé meg kell majd szenvednie a kitűzött célokért, mert ugyan a sérüléséből felépülő QB-t, Case Keenumot újra harcba dobó Houstonnal nem találkoznak az alapszakaszban, a June Jones-mágiával körülvett SMU-val, a kiéhezett és veszélyes Southern Miss-szel, illetve a tipikus C-USA csapatként leírható Tulsa-val igen, ami nem lesz egy fáklyásmenet (és akkor a nonkonf mérkőzésekről nem is szóltunk). Eközben a Houston egy viszonylag szimpla schedule-nak vág neki, ám hiába az NCAA rekordokra gyúró Keenum, a védelem hajlamos önkéntesen szabadnapokat tartani. Az SMU Mustangs papíron nem lenyűgöző, a pályán ellenben rendszeresen felülteljesítenek Run n' Shoot szisztémával, kérdés, hogy a 2010-es konfdöntő a csúccsal, vagy csak a felszín megkarcolásával volt számukra egyenlő.

 

Futottak még: A fenti kvintetthez még fejvakarva az East Carolinát sorolhatjuk, mögöttük jókora szakadék húzódik. Az ECU "csupán" a botrányos védekezése okán nem tényező, míg a többieknél ennél összetettebb a baj. A Marshallnál a toborzás nyújthat némi vigaszt, a Rice-nál a jó transzferek, a UAB-nál a nagy számok törvényében bízhatnak, a UTEP a New Mexico Bowllal minden puskaporát ellőtte, Memphis-nél és Tulane-nál pozitívumot keresve sem találhatunk.

 

Kiemelkedő egyéniségek: Vinny Curry (DE, Marshall), Orleans Darkwa (RB, Tulane), Emanuel Davis (CB, East Carolina), Patrick Edwards (WR/PR, Houston), Danny Hrapmann (K, Southern Miss), Margus Hunt (DE/ST, SMU), Keman Ishmael (S, UCF), Damaris Johnson (WR/KR/PR, Tulsa), Case Keenum (QB, Houston), GJ Kinne (QB, Tulsa), Cordarro Law (DE, Southern Miss), Zach Line (RB, SMU), Matt McCants (LT, UAB), Sam McGuffie (RB, Rice), Travaun Nixon (DB, UTEP), Dontari Poe (DT, Memphis), Josh Robinson (CB, UCF), Korey Williams (LB, Southern Miss)

 

Legnagyobb rangadók: UCLA [Pac-12] @ Houston (09/03), SMU @ Texas A&M [Big XII] (09/04), Boston College [ACC] @ UCF (09/10), Southern Miss @ Virginia [ACC] (09/24), SMU @ Tulsa (10/29), Southern Miss @ UCF (11/12), SMU @ Houston (11/19)

 

Tipp a végeredményre: Kelet: 1. UCF, 2. Southern Miss, 3. East Carolina, 4. Marshall, 5. UAB, 6. Memphis – Nyugat: 1., SMU, 2. Houston, 3. Tulsa, 4. Rice, 5. UTEP, 6. Tulane – KONFDÖNTŐ: UCF > SMU

 

 

MAC

A kiélezett küzdelem és az izgalmas véghajrá a MAC védjegye, 2010-ben a padlóról feltápászkodó ohioi Miami mutatta meg, hogy itt nincsenek előre lezsírozott meccsek (a toledoi bundabotrány pedig azt, hogy szerepek meg sajnos igen). A változatosság egyfelől érdekfeszítő, ám másik oldalról megközelítve arról árulkodik, hogy a "vakok között a félszemű" is király lehet.

 

 

A favorit: Toledo Rockets – Favorit ritkán fut be elsőként a MAC-ban, ezért akár baljós árnyként vetülhet a szakírók szimpátiája a Rockets-re. Holott a tényeket nézve nem juthatunk más következtetésre, az All-American elkapó és kickoff returner Eric Page fémjelezte toledóiak dominálhatják saját csoportjukat, igaz mérlegükön a menetrend (Ohio State, Boise State, Syracuse...) gyilkos voltának folyományaként pár folt megeshet.

 

A fő kihívók: Northern Illinois, Ohio – A NIU már a divízióban okozhat kellemetlen pillanatokat a Toledo-nak, de a védelmükből annyi játékos távozott, hogy a Minnesota által elorozott HC, Jerry Kill nélkül ez meg fogja bosszulni magát, rendkívül jó offense – főleg támadófal – ide vagy oda. Az offensive line az Ohionak is erőssége, a menetrendjük egyenesen álomszerű, belőlük szimplán a kraft hiányzik, sallangmentes játékuk némely esetben fájóan a visszájára tud fordulni.

 

Futottak még: A regnáló bajnok Miami (Ohio) és a szenzációs pálforduláson átment Temple megér egy misét, azonban új edzőt avatva és a diplomázások okozta sebeiket nyalogatva sem a RedHawks, sem az Owls kettőse nem vehető előzetesen igazán komolyan. A Western Michigan surranópályán esetleg besurranhat, a MAC további mezőnyéből való csemegézés viszont pusztán a fanatikus college football rajongóknak ajánlott. A fluktuációt jelzi, hogy nemrég még pl. az Akron, a Ball State vagy a Central Michigan sereghajtó pozíciója tűnt elképzelhetetlennek.

 

Kiemelkedő egyéniségek: Jahleel Addae (SS, CMU), Sean Baker (CB, Ball State), Austin Brown (DT, Miami RedHawks) Chandler Harnish (QB, NIU), Noah Keller (LB, Ohio), Khalil Mack (LB, Buffalo), Adrian Robinson (DE, Temple), Roosevelt Nix (DT, Kent State), Trevor Olson (LT, NIU), Eric Page (WR/KR, Toledo), Bernard Pierce (RB, Temple), Sean Progar (DE, NIU), Adonis Thomas (RB, Toledo), Brian Wagner (LB, Akron), Scott Wedige (C, NIU), Jordan White (WR, WMU), Dwayne Woods (LB, Bowling Green)

 

Legnagyobb rangadók: Toledo @ Ohio State [Big Ten] (09/10), Northern Illinois vs. Wisconsin [Big Ten] @ Chicago (09/17), Ohio @ Rutgers [Big East] (09/24), Northern Illinois @ Toledo (11/01), Temple @ Ohio (11/02)

 

Tipp a végeredményre: Kelet: 1. Ohio, 2. Miami (Ohio), 3. Temple, 4. Bowling Green 5. Akron, 6. Kent State, 7. Buffalo – Nyugat: 1., Toledo, 2. Northern Illinois, 3. Western Michigan, 4. Central Michigan, 5. Eastern Michigan, 6. Ball State – KONFDÖNTŐ: Toledo > Ohio

 

 

SUN BELT

Ha bármelyik amerikai kvízműsorban meg kellene nevezni egy versenyzőnek a Sun Belt összes tagját, borítékolhatóan megbukna az illető a kérdésen – ennyire irreleváns az első osztály küzdelmeinek szempontjából ez a kis déli konferencia. Persze minden relatív: az NCAA aranybödönéhez közel nem férő Sun Beltben is csak az idén két egyetem (a FAU és a North Texas) költözik vadiúj, tízmillió dollárokért épült stadionba...

 

 

A favorit: Florida International Golden Panthers – Az elmúlt években a Troy uralta az SBC-t, és bár leírni a Trojanst most sem szabad, a floridaiakban földrajzi elhelyezkedésükből adódóan egyszerűen több potenciál lakozik, ami a Bowl-diadal eufóriájával karöltve hosszabb távon fejtheti ki hatását. A riválisok nem félelmetesek, és noha a Sun Belt telis-tele van csapdával, a jövő sokkal fényesebbnek látszik, mint Miami másik szegletében, a Hurricanes-nél.

 

A fő kihívók: Troy, Arkansas State – A Troy-t már korábban is megszorongatták, de az alabamaiak rendre rácáfoltak a kétkedőkre és helyreállították a világ rendjét. Ez a forgatókönyv 2011-ben is megvalósulhat, amennyiben az offense égető sebei orvoslásra lelnek. Az Arkansas State-nél ilyen gond nincs, vérbeli "sleeper" csapatként vághatnak bele a csoport meghódításáért indított kampányukba, a debütáló mesterrel, Hugh Freeze-zel az élükön.

 

Futottak még: Az MTSU a tavalyi szezonban darabjaira hullt, némileg megmagyarázhatatlan módon, talán a koordinátorváltások segítenek a helyes út megtalálásában. A Louisiana-Monroe a sok visszatérő kezdőjének hála végre átléphet saját árnyékán (a 6-6-os mutatón), ám a történelem nincs mellettük. A Western Kentucky-t Bobby Rainey futó tartja lélegeztetőgépen, és míg a North Texas és a Louisiana-Lafayette edzőváltáson esett át, a FAU-nál 2011-ben búcsúztatják a nyugdíjba vonuló legendás főedzőt, Howard Schnellenbergert.

 

Kiemelkedő egyéniségek: Luther Ambrose (WR, Lousiana-Monroe), Ryan Aplin (QB, Arkansas State), Demario Davis (LB, Arkansas State), Lance Dunbar (RB, North Texas), Ladarius Green (TE, Louisiana-Lafayette), T.Y. Hilton (WR/KR/PR, FIU), Arness Ikner (CB, MTSU), Jonathan Massaquoi (DE, Troy), Alfred Morris (RB, FAU), Bobby Rainey (RB, Western Kentucky), Corey Robinson (QB, Troy)

 

Legnagyobb rangadók: Arkansas State @ Illinois [Big Ten] (09/03), FIU @ Louisville [Big East] (09/09), MTSU @ Troy (09/24), Troy @ FIU (10/25), Troy @ Arkansas State (12/03

 

Tipp a végeredményre: 1. Florida International, 2. Arkansas State, 3. Troy, 4. Middle Tennessee State, 5. Lousiana-Monroe, 6. North Texas, 7. Western Kentucky, 8. Lousiana-Lafayette, 9. Florida Atlantic

 

 

WAC

A legpesszimistább hangvételt a WAC-nál muszáj megütni, hiszen a Boise State idei, illetve a Fresno State-Hawaii-Nevada trió 2012-es exodusával a komplett konf sorsa megpecsételődhet. Egyes programoknak még a másodosztályba való alászállás is megfontolandó (például a fél évszázada "nyeretlen" New Mexico State-nek vagy a 16 ezres arénával bíró Idaho-nak), mert az FCS sem a világvége, sőt, de ez már egy másik történet. A WAC védelmében illik megjegyezni, hogy nem először kerülnek ehhez hasonló slamasztikába, a Mountain West 1999-es megalakulását is átvészelték.

 

 

A favorit: Hawaii Warriors – A szigetlakók kétségtelenül profitálnak abból, hogy a Boise State-t egy évre elfelejthetik. Sok a távozó - főként az offense-ből - és ennek a keretnek köze nincs a Broncos-éhoz, ám a jelenlegi WAC-ban az újratöltésre váró (két WR-t és egy RB-t is draftoltak tőlük az áprilisi játékosbörzén) támadósor egy potens védelemmel kiegészülve bőven elegendő az üdvösséghez. A karmesteri pálca jó kezekben a Bryant Moniznál, megkapva a kellő protekciót a faltól bármelyik WR-ből 1000+ yardos elkapót csinál.

 

A fő kihívók: Nevada, Fresno State – Colin Kaepernick profinak állásával a nevadai "Pistol Offense"-ben Chris Ault HC új fejezetet kénytelen nyitni, és ki tudja, hogy a Frisco által draftolt QB mekkora űrt hagyott az alakulatnál. Nem kizárt, hogy a forradalmi támadószisztéma az irányító személyétől függetlenül horzsolni fog, azonban nem árt visszafogottan kezelni a nevadaiak esélyeit. A Fresno-val alapból vigyázni kell, amennyire fel tudják magukat szívni a Bulldogok a nagy megmérettetésekre, olyan gyalázatos produkciót képesek nyújtani a kötelezőknél.

 

Futottak még: A Louisiana Tech-ben és a Utah State-ben van fantázia, az igen szimpatikus Idaho-nak meg nem lehet nem szorítani, de ettől még egyik sem válik varázsütésre jó csapattá. A San José State és a New Mexico State abszolút felejtős, a liga legalját képviselik.

 

Kiemelkedő egyéniségek: Chris Barker (RG, Nevada), Lennon Creer (RB, LA Tech), Sioeli Fakalata (C, New Mexico State), Kevin Goessling (K, Fresno State), Logan Harrell (DT, Fresno State), Duke Ihenacho (S, San José State), James-Michael Johnson (LB, Nevada), Bryant Moniz (QB, Hawaii), Corey Paredes (LB, Hawaii), Royce Pollard (WR, Hawaii), Robert Siavii (LB, Idaho), Robert Turbin (RB, Utah State), Bobby Wagner (LB, Utah State)

 

Legnagyobb rangadók: Colorado [Pac-12] @ Hawaii (09/03), Fresno State vs. California [Pac-12] @ San Francisco (09/03), Nevada @ Boise State [MWC] (10/01), Fresno State @ Nevada (10/22), Hawaii @ Nevada (11/12), BYU [független] @ Hawaii (12/03)

 

Tipp a végeredményre: 1. Hawaii, 2. Nevada, 3. Fresno State, 4. Lousiana Tech, 5. Utah State, 6. Idaho, 7. San José State, 8. New Mexico State

 

 

Egy kis adalék: BCS Buster esélylatolgató!

(Mit is jelent ez az idény során gyakran előforduló kifejezés? "BCS buster" az a csapat, mely egy non-BCS csoport tagjaként részt vehet a négy BCS Bowl - Rose, Fiesta, Sugar, Orange - vagy a nagydöntő egyikén.)

 

Tűzközelben: Boise State (90%), TCU (75%), Houston (55%), BYU (50%)

Tagadhatatlan, hogy a BCS Bowlra jutás a szerencsén is múlik, melynek egyik komponense az optimális menetrend. A könnyű schedule sokat segíthet, miközben azért minimum egy Góliátot fontos a közmegítélés miatt legyűrni a hódító hadjáratban, a makulátlan mérlegre hajtva. A szeptember 3-i, Georgia elleni szuperrangadóval a Boise State előtt elméletileg szabad a pálya, ám jók az oddsai a TCU-nak, a Houstonnak és a BYU-nak is. Utóbbi kettőnek épp ellentétes okokból: míg a Houston Cougars játszi könnyedséggel menetelhet, a BYU Cougars az ESPN keltette rivaldafényben, független státuszát kihasználva lavírozhat el az álmok mezejére.

 

Szélső pályán: Hawaii (35%), UCF (35%), Southern Miss (15%)

A hit a lényeg: Nevada (10%), Air Force (5%), FIU (5%), Ohio (2%), Toledo (1%)

 

 

FCS

A másodosztály már csak az - FBS-ben hőn áhított - rájátszás miatt is figyelemre méltó, 12 konferenciára osztva vetélkednek a csapatok a 20 szereplős playoffért, aztán a bajnoki címért. Ehhez jönnek még az Ivy League és a SWAC tagjai, akik az utószezon csatározásait tradicionálisan kihagyják. 2011-ben négy gárdát vehetünk különösen górcső alá, a Massachussets Minutemen hamarosan a MAC, a South Alabama Jaguars a Sun Belt, a Texas State Bobcats és a frissen alakult UTSA Roadrunners a WAC csoporthoz csatlakozik. 2010-ben a hazai pályájának talaját vörösre festő Eastern Washington Eagles lett a befutó, mely a címvédésre sem esélytelen, természetesen ehhez akad egy-két szava például az Appalachian State-nek és a Georgia Southernnek (mindkettő Southern Conference), vagy a CAA-s Delaware, William & Mary duónak. Amit feltétlen tudni kell, hogy a CAA a "másodosztály SEC-je", a barátkozást az FCS-szel nyilvánvalóan innen javallott elkezdeni.

 

FCS álomcsapat: QB Brad Sorensen (Southern Utah), RB Nate Eachus (Colgate), RB Andrew Pierce (Delaware), WR Chris Summers (Liberty), WR Brian Quick (Appalachian State), TE Shadrae King (Robert Morris), OT Tom Compton (South Dakota), OT David Pickard (Southern Illinois), OG D.J. Hall (Texas State), OG J.C. Oram (Weber State), OC Chris Powers (Eastern Washington)

DT Brent Russell (Georgia Southern), DT Renard Williams (Eastern Washington), DE Mario Kurn (San Diego), DE Ameet Pall (Wofford), LB Matt Evans (New Hampshire), LB A.J. Storms (Idaho State), LB Kadarron Anderson (Furman), S Tylor Brock (SE Missouri State), S Mike McElroy (Southern Illinois), CB Trumaine Johnson (Montana), CB Asa Jackson (Cal Poly)

K Jason Cunningham (Montana State), P David Harrington (Idaho State), KR/PR Gralyn Crawford (Stephen F. Austin)

 

 

Jóslatok a no.1.-ra (zárójelben a konf relevanciájának mértéke):

Big Sky: Montana State (10/9)

Big South: Liberty (10/5)

CAA: William & Mary (10/10)

Great West: Cal Poly (10/1 – a csoport 2012-ben feloszlik)

Ivy: Penn (10/x – az Ivy League-ben nem osztanak sportösztöndíjakat)

MEAC: Bethune-Cookman (10/7)

Missouri Valley: Northern Iowa (10/6)

Northeast: Central Connecticut State (10/2)

Ohio Valley: Jacksonville State (10/5)

Patriot: Lehigh (10/2)

Pioneer: Jacksonville (10/3)

Southern: Appalachian State (10/8)

Southland: Central Arkansas – a Bears 2011-től lila-szürke csíkos talajon... (10/4)

SWAC: Texas Southern (10/x – a csoport tanulmányi reputációja katasztrofális)

 

Nagy rivalizálások (zárójelben az idei összecsapás időpontja): Harvard vs. Yale (11/19), Lehigh vs. Lafayette (11/19), Montana vs. Montana State (11/19), Richmond vs. William & Mary (11/19), Florida A&M vs. Bethune-Cookman (11/19), Delaware vs. Villanova (11/19), Alabama A&M vs. Alabama State (10/29), Alabama State vs. Tuskegee [DivII] (11/24), Grambling State vs. Southern (11/26), Grambling vs. Prairie View A&M (10/01)

 

 

Div II + Div III

 

A harmadik divízióban parázs hirigre számíthatunk, a duplázni készülő Minnesota-Duluth kihívói a 2010-ben finalista Delta State, a főedzőjét gyászoló Northwest Missouri State (Scott Bostwick az USA világbajnok kapitányát, Mel Tjeerdsma-t váltotta), a legnagyobb szurkolótáborral büszkélkedő Grand Valley State, illetve az Abilene Christan és a pennsylvaniai California Vulcans. A Div3-ban csodának kell ahhoz is történnie, hogy a Wisconsin-Whitewateren és a Mount Unionon kívül valaki belerondítson az utóbbi hat döntőt kisajátító páros levesébe.

 

A Div II "csillagai": Janoris Jenkins (CB, North Alabama), Rishaw Johnson (OG, Cal (Penn.)), Charles Deas (DT, Shaw), Brandon Williams (DT, Missouri Southern)

 

 

Horváth Róbert (JJ)