NCAA Díjazottak (2007/2008)

Heisman Memorial Trophy (& Maxwell Award & Davey O'Brien Award): Tim Tebow (QB, Florida Gators)

A Heisman trófea az elismerések csimborasszója. A díjat a Downtown Athletic Club névre hallgató szervezet osztja ki évr?l évre, amivel a legnagyszer?bb teljesítménnyel el?rukkoló játékost jutalmazzák. A Heisman abból a szempontból némileg szubjektív, hogy igazából három posztot helyez csak el?térbe: az irányítóét, a futóét és az elkapóét. (Kivételt képez Charles Woodson 1997-es els?sége, aki cornerback létére utasította maga mögé a Tennessee akkori irányítóját, Peyton Manninget.) Troy Smith után idén is QB-ra esett a választás, de a döntést – még ha sporttörténetinek is nevezhetjük – nem sokan vonták kétségbe. A befutó a mindössze második egyetemi évét végz? (ez a történelmi tett), els? kezd? szezonját teljesít? Tim Tebow lett, aki mondhatni forradalmasította a Florida támadójátékát. A fülöp-szigeteki származású Tebow elképeszt? számadatokat mutathat fel, 32 TD mellett mindössze hatszor adta el a labdát és 3286 yardot passzolt. Ha ez nem lenne elég, 23 TD-t ért el futásból, amivel megdöntötte a legendás Emmitt Smith rushing TD-s rekordját és Danny Wuerffel 42 TD-s összesített konferenciacsúcsát is. Apró szépséghiba, hogy a Florida nem tudta megvédeni címét, és még a számukra csalódást jelent? Capital One Bowlon is alulmaradtak az élete utolsó meccsén edz?sköd? Lloyd Carr Michiganjével szemben. A jöv? azonban szépnek ígérkezik, a WR Percy Harvinnal karöltve még rengeteg fejtörést fognak okozni az ellenfél véd?inek. A Heisman persze nem garancia a profi karrierhez és a vaskos milliókat tartalmazó szerz?désekhez, ehhez elég csak Troy Smith vagy a süllyeszt?ben elt?nt Eric Couch példájára visszatekinteni.

Johnny Unitas Award (& Manning Award): Matt Ryan (QB, Boston College Eagles)

Bár Tebow a Heisman mellett még két rangost elismerést begy?jtött, érdemes a Draft szempontjából most némileg fontosabb díjnál, a Johnny Unitas Awardnál elind?znünk, melyet a legjobb végz?s irányító vághat képletesen zsebre (persze ez csak feltételezés, de valószín?leg nem fér el a kb. 50 cm nagyságú, a Baltimore Colts korábbi kiválóságát ábrázoló szobor Ryan nadragjában). A tavalyi díjazott Brady Quinn egyel?re türelmesen vár a játéklehet?ségre a Clevelandnél, holott az április játékosbörze idején szinte biztosak voltunk benne, hogy ahova érkezik, igazi megváltóként kezelik majd (a történteket ismerjük, ezért ennek taglalásába itt nem mennénk bele). A BC ifjú tehetségével szemben is majdnem ilyenek az elvárások, ám ezt néhány szakért? er?sen megkérd?jelezi. Tény, hogy Matt Ryan a fantasztikus idénykezdést (8-0, átmeneti második hely a BCS rangsorban) produkáló Eagles vezére volt és az is tény, hogy játékintelligenciája és higgadtsága (melyet f?leg a Virginia Tech elleni els? meccsen mutatott meg) kiemelked?, a másik oldalon viszont ott van az id?nkénti hullámzó teljesítménye és sérülékenysége. Nagyszer? játékos, akire mindenki felnéz, de talán hiányzik bel?le az a plusz, ami a legnagyobb egyéniségek közé emelhetné ?t. Minden bizonnyal ? lesz az els? QB, akit draftolnak, további sorsa legalább annyira ködbe vész, mint Quinné.


Doak Walker Award: Darren McFadden (RB, Arkansas Razorbacks)

Akár be is másolhatnám a múltkori ismertet?nk McFaddenre vonatkozó részét, hiszen az arkansasi futózseni megvédte címét. Úgy t?nik, hogy a duplázás mellé balhék is „járnak”, hiszen ez legutóbb és el?ször a füvezéseir?l elhíresült Ricky Williamsnek sikerült és McFadden is inkább az éjszakai életet részesíti el?nyben az otthoni üldögélés helyett. Persze ehelyütt inkább érdemeir?l kell, hogy szóljunk, hiszen lendületéb?l cseppett sem vett vissza 2007-ben sem, s?t két futott Td-vel (16) még meg is fejelte azt. Külön érdekesség, hogy a passzolás is jól megy neki, 3 éves egyetemi pályafutása során 7 leveg?ben átadott TD-vel segítette csapatát. Az Arkansas nagy bánatára ? és futótársa, Felix Jones is juniorként hagyja ott az egyetemet (underclassman), McFadden top 5-b?l való kicsúszása már hatalmas meglepetés lenne a némileg aggasztó hozzáállása ellenére.


Fred Biletnikoff Award: Michael Crabtree (WR, Texas Tech Red Raiders)

Az els? sophomore Heisman-gy?ztes után újabb rovatot kellett nyitnia a sport almanachok készít?inek, mikor a díjak legjeit jegyezték fel. Michael Crabtreenek ugyanis már els? szezonjában sikerült az, ami még 4-5 évet lehúzó játékosok közül is csak keveseknek adatik meg: a legjobb elkapó lenni az NCAA-ben. Ehhez természetesen kellett a Texas Tech még Hawaiit is meghazudtoló passzjátéka, de akkor sem kezdi minden siheder 3 TD-vel karrierjét és nem ér el 13 meccs alatt 1962 yardot 134 elkapásból, 22 TD-vel karöltve. A 99. ezek közül azért is volt emlékezetes, mert azzal rögvest három rekordot állított fel egyszerre: a legtöbb elkapás egy újonctól az els?osztályban, a legtöbb elkapás egy szezon belül a Texas Techben és a legtöbb touchdown-elkapás a Big 12-ben. A QB Graham Harrell-Crabtree-duó a Red Raidersnek a Gator Bowl gy?zelemhez volt elég, ehhez hasonló sikerre 34 évet kellett várniuk a szurkolóknak (1973: Gator Bowl a Tennessee ellenében). A fiatal elkapó amúgy a középiskolában kosárlabdában is remekelt, és nagy részben Bob Knight (az egyetemi kosárlabda legeredményesebb, februárban visszavonult edz?je) hatására választotta a TT-t. Azóta már csak a futballra koncentrál, nagy szerencsénkre még legalább két évig láthatjuk ?t a collegeban játszani.

Bronko Nagurski Trophy (& Lombardi Award & Outland Trophy & Lott Trophy): Glenn Dorsey (DT, LSU Tigers)

Az év véd?játékosa kétségkívül Glenn Dorsey volt, falemberek produkciója ritkán jár akkora csinnadrattával, ahogyan ?t, f?leg az évad második felében kezelték. Tesszük gyorsan hozzá, joggal, mivel Dorsey – ha éppen egészséges állapotba tudták hozni – megállítása lehetetlen feladatnak bizonyult néha kett?, esetenként akár három(!) támadó falember számára is. Viszont meg kell jegyeznünk, hogy az Auburn elleni horrorisztikus sérülése (kegyetlen cheap shotot kapott a térdére) után mintha némileg leádozófélben lenne csillaga. Még mindig ?t tartják a no. 1. DT-nek, azonban a pár alapszakasz mérk?zés és a Senior Bowl kihagyása, illetve a USC hasonló poszton szerepl? játékosának, Sedrick Ellisnek a tündöklése jelent?sen megtépázta renoméját. Ez az eset tökéletesen mutatja, hogy mennyire nem lehet az amerikai fociban a korábbi remeklésb?l megélni: páran már Ellisr?l zengenek ódákat és azt mondják, a kisgyerekkorában lábmerevít?t hordó Dorsey sosem lesz többet 100%-os állapotban. A megfigyel?k ennyire könnyen azért nem felejtenek, a bajnokcsapat vezéregyénisége még simán 1/1-es pick is lehet.

Chuck Bednarik Award: Dan Connor (LB, Penn State Nittany Lions)

Címvédés nem történt, de mégsem kellett túlságosan messze szállítani a Maxwell Club által a legjobb véd?játékosnak adományozott trófeát, sorozatban harmadszor kapta Penn State játékos, Paul Posluzny kétszeres diadala után most az újabb „Paterno-fióka”, Dan Connor. Azért némileg szkeptikusan jegyeznénk meg, hogy a szavazók döntésében er?s érzelmi okok is közrejátszhattak. (Chuck Bednarik Pennsylvaniában született, a Pennsylvania Egyetemen játszott és az állambeli Philadelphia Eagles NFL-gárdájában vált híressé. Ez tehát némileg annak az LB-iskolának az elismerése, ami a Nittany Lionsnál már hagyománnyá vált és nem lep?dnénk meg, ha jöv?re bizonyos Sean Lee lenne a díjazott…) Hogy Conorról is beszéljünk: persze ? is kellett ahhoz, hogy újra elégedetten d?lhessen hátra Joe Paterno. 419 szerelésé új iskolacsúcs, azóta pedig a Senior Bowl MVP-jévé is választották. A draftra men? kevés kiemelked? LB egyike, biztos els?körös prospect.

Dick Butkus Award: James Laurinaitis (LB, Ohio State Buckeyes)

Elérkeztünk a top LB-nek járó díjhoz. Mivel az NCAA-ben ezeket különböz? szervezetek „osztogatják”, így fordulhat el?, hogy párnál nem sok átfedés tapasztalható, mint például jelen esetben. Nagyon sok a fantasztikus játékos, és némileg igazságtalan is lett volna, ha James Laurinaitisnak üres kézzel kell hazabandukolnia a díjátadóról. A csapatával az LSU ellen a dönt?ben elbukó LB tulajdonképpen nem érdemtelenül léphetett Patrick Willis örökébe. Már tavaly, másodévesként megkapta a Bronko Nagurski Trophyt és idén sem rajta múlt, hogy a BCS Champ Game-n megint elvérzett az Ohio State. A pankrátor apától származó Laurinaitis fejébe azonban nem szállt a dics?ség, ? még többet akar: Jim Tressel HC rábeszélte arra, hogy maradjon még egy évet és diplomával fejezze be az egyetemet.

Jim Thorpe Award: Antoine Cason (CB, Arizona Wildcats)

A kaliforniai születés?, Arizonában játszó Antoine Cason a legjobb DB-nek járó kitüntet? címmel gazdagodott. Élete meccsét játszotta az akkor a második helyen kiemelt Oregon ellen, egy interception return és egy punt return TD formájában adta meg a kegyelemdöfést a Dixon sérülését?l padlót fogó Ducksnak. Cason senior éve mellett érdekes módon f?leg freshmanként villogott, utólag nézve nagyszer? döntést hozott, hogy – bár er?sen csábították – még egy idény erejéig maradt a Pac-10-ben kicsit súlytalan Wildcats csapatában. Cover (fedez?) képességei csodásak, született atléta, sebességén azonban rengeteget kellene csiszolnia. Ha ez menni fog, nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy csodálatos karrier áll még el?tte.

Dave Rimington Trophy: Jonathan Luigs (C, Arkansas Razorbacks)

Az elmúlt év legjobb centerére, Dan Mozesre a Rimington Trophy kiemelésével próbáltam felhívni a figyelmet. Sajnos Mozes egyel?re nem igen bizonyíthatott az NFL-ben, mert az augusztusi edzések során elszakadt a térdszalagja, reméljük Luigsnak ennél jobb ómen lesz a trófea. A még csak junior játékos Darren McFadden és Felix Jones el?tt osztotta a blokkokat, a két RB 1000+ yardos szezonja b?ven elég volt ahhoz, hogy ? vehesse át az elismerést. Luigs az Arkansas hasonló korú futóival ellentétben nem megy a draftra, ennek fényében mindenki kíváncsi arra, hogy mit tud mutatni a jöv?re inkább a passzjátékra hangsúlyt helyez? Razorbacksben.

Ted Hendricks Award: Chris Long (DE, Virginia Cavaliers)

A Virginiában parádézó DE Chris Longnak kicsit több köze van Ted Hendrickshez annál, mint hogy a róla elnevezett díjat kapta meg. Apja, Howie Long 3 évig csapattársa volt Hendricksnek a Los Angeles/Oakland Raidersnél, mindketten káprázatos pass-rushereknek számítottak akkoriban. Chris h?en ápolja a családi hagyományt, 2007-ben 14 sacket jegyezhetett fel. Nagyságát bizonyítja, hogy 91-es számú mezét a Cavaliers már vissza is vonultatta. Ha a Miami nem ?t választja ki 1/1-ként, akkor óriási az esély arra, hogy ? is Oaklandben köt ki. Az egyetemen 3-4-es rendszerben játszott, ami nagy el?nyt jelenthet.

John Mackey Award: Fred Davis (TE, USC Trojans)

A John Mackey Award-t a liga top TE-je kaphatja meg. 2006-ben Matt Spaeth volt a kiválasztott, neki szerencsét hozott, élete els? elkapása a profik között tétmeccsen TD-t eredményezett. Hasonló kezdésben reménykedhet Fred Davis is, aki végz?s évében robbantott akkorát, hogy mindjárt az els?számú TE-ként kezeli ?t minden szakért?. Legutóbb Spaethet els?sége ellenére nem tartották kimondottan tehetségesnek, benne ennél több a potenciál. F?leg azok a csapatok csaphatnak le rá, akiknek egy nagy termet?, biztos kez? elkapóra van szüksége, Davis vezette a USC statisztikáit az elkapások terén, a középiskolából jövet pedig még mint az ország egyik legjobb WR-e tekintettek rá.

Lou Groza Award: Thomas Weber (PK, Arizona State Sun Devils)

Az NCAA 2007-es szezonja a hatalmas meglepetések mellett a fiatal kitüntetettekr?l szólt. Thomas Weber újoncként produkált olyat, ami még egy NFL játékosnak is becsületére válhat: a UCLA ellen 53 yardos mez?nygólt értékesített, idei 20 kísérletéb?l mindössze egyet hibázott el. Két meccsen 3/3, egyen pedig 4/4 volt a mérlege, ami igazán figyelemreméltó. Szükség esetén punterként is bevethet?, bivalyer?s lábakkal rendelkezik.

Ray Guy Award: Durant Brooks (P, Georgia Tech Yellow Jackets)

Sepulveda-triplázásra nem volt lehet?ség, a Bayloron végzett játékos már a Steelersben lövöldözi az ég felé a labdákat. „Utóda” az a Durant Brooks lett, aki két évig egy georgiai katonai akadémián edz?dött. Ennek is köszönhet? Brooks 45.3-as átlaga, mellyel valószín?leg a Drafton el?ször elkel? punter lesz. Ha a legutóbbi gy?ztesek példájából indulunk ki, az ötödik kör tájékán választják majd ki és körülbelül évi másfél millió dollár üti a markát.

Randy Moss Award: DeSean Jackson (WR, California Golden Bears)

A Patriots még aktív elkapójáról elnevezett díjat idén el?ször osztották ki, a visszahordásokban leginkább jelesked? játékos elismerése ez. Jackson szélvészgyorsasága nagyszer? elkapóvá is teszi ?t, valószín?leg nem érné be csak azzal, ha valahol a returner szerep hárulna rá. Els? körös prospect, bár Randy Moshoz azért korai lenne még hasonlítani.

Paul „Bear” Bryant Coach of the Year (& AP CotY & AFCA CotY & Walter Camp CotY & Eddie Robinson CotY & Woody Hayes CotY & The Home Depot Coach of the Year): Mark Mangino (HC, Kansas Jayhawks)

Össznépi konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ki volt az NCAA legjobb f?edz?je az elmúlt idényben. A választás nem is nagyon eshetett másra, mint a Kansas-el csodát m?vel? (bár egy hangos köszönömöt elrebeghet a BCS-rendszernek) Mark Manginora. A Virginia Tech ellen elért szenzációs diadal csak rátett erre még egy lapáttal, az igazán fantasztikus az, ahogyan és ahonnan állította talpról a haldokló csapatot. A keret gerince jöv?re is visszatér, biztos hogy üde színfolt lesz a Jayhawks 2008-ban is.

Horváth Róbert (JJ Tiller)