NCAA Játékosportrék - Noel Devine
Hűséges olvasóink kérésére az idei offseasont egy NCAA sztár bemutatásával indítjuk.
Az underclassmenek, vagyis a nem végzős egyetemisták draftra jelentkezési határidejének napja minden évben nagy izgalmakat hoz, elvégre rendszerint találni olyan játékosokat, akik elhamarkodottan ugranak fejest az NFL világába, de a másik véglet is jelen van, mégpedig azok, akik várhatóan előkelő helyük ellenére ottmaradnak az iskolapadban senior évükre is, és igyekeznek megszerezni a diplomát. Utóbbiak közül az idei évben talán Jake Locker Washingtonban maradása keltette a legnagyobb zúgolódást, számomra mégsem a Huskies QB, hanem Noel Devine döntése volt a legváratlanabb.
Noel Devine 1988. február 16-án született Fort Myers-ben, Florida államban. Három éves volt mikor apját elvitte az AIDS, nyolc évre rá pedig édesanyja is ugyanebbe a betegségbe halt bele. Noelnek anyai nagyanyja lett volna a gyámja, de mivel sohasem találkoztak, így egyik barátja szülei, Liz és Robert Harlow vették gondjukba. Az örökbeadást az sem könnyítette meg, hogy 8 testvére van, akiket mind elszakítottak egymástól. Nem túl idilli gyermekkorának köszönhetően több balhéba is belekeveredett, 2004-ben egy lövöldözésben egyik jóbarátja, a 15 éves Rashard Pattersont a jelenlétében lőtték le egy shotgunnal. Devine-nak mára két gyermeke is van, két különböző anyától. A családfenntartás volt az egyik ok, ami miatt a legtöbben azt hitték, hogy amint lehetséges, profinak fog állni, hogy állandó pénzhez jusson. Nem így történt.
Devine az egyik híres helyi középiskola, a North Fort Mayers Red Knights csapatában kezdte futballkarrierjét, ahonnan korábban Jevon Kearse vagy Deion Sanders is indult. Újoncként is megállta a helyét a nagyok között, 5.8 yardos futásátlaggal csinált első évében 627 yardot a tőle csak idősebbek között. Másodévesként aztán ugrásszerű javulás következett be nem gyengén kezdődő karrierjében. Ekkor 1289 yardig jutott, 23 touchdown fűződött a nevéhez, és yard/carry átlagát is 6.3-ra javította. Az Estero High elleni 63-7-es kivégzés során 9 alkalommal kapta meg a labdát, de így is 6 touchdownt futott 365 yardot megtéve. Az év minden napjára jutott egy. Mindenek előtt viszont a kickoffot is TD-re váltotta, 84 yardot visszahordva. Harmadévesként sem maradt alább a javulás, igaz TD-ből csak eggyel szerzett többet, mint sophomore-ként, de futásonként már 11.5 yard volt az átlaga, tehát statisztikailag minden kezébe adott labda first downt ért. Így nem is csoda, hogy 14 yard híján a 2000 yard is összejött neki. Utolsó évében ezt az álomhatárt is könnyedén törte át, 2148 yard lett az új egyéni csúcsa, és 31 touchdownja is bőven felülmúlta korábbi éveit. Egyetlen szívfájdalma az lehet, hogy az állami bajnoki cím egyszer sem jött össze James Iandoli mester fiainak.
2006. október 20.-a nagy nap volt a floridai állami középiskolai futball történetében. A North Fort Mayers azzal a Mariner HS-lal találkozott, amelynek színeiben Earnest Graham -jelenlegi Tampa Bay játékos- a futott yard rekordot tartotta. Devine a harmadik negyedben egy 65 yardos TD-vel vette át a vezetést és lett Lee Country történetének legjobbja. Karrierjét 92 TD-vel zárta, ami szintén rekord a térségben.
Devine, mint az ország egyik legjobb running back-je, természetesen meghívást nyert a US Army All-American Bowlra 2007-ben, ahová rendszeresen a középiskolák legjobbjait hívják össze szerte az országból. Olyan csapattársakkal játszott együtt a keleti csapatban ezen az estén, mint az idei draftra már bejelentkező Eric Berry és Arrelious Benn, a Devine-hoz hasonlóan kissé meglepő módon egyetemen maradó Marvin Austin, a Virginia Tech szuperatletikus irányítója, Tyrod Taylor vagy a Gators-ban jövőre Tebow helyébe lépő John Brantley.
Devine már az első playben letette névjegyét. A kickoffot követően 88 yardon át rohant vissza a labdával, de a TD elmaradt, mert pár centivel az end zone előtt utolérték.
Hősünk úgynevezett "blue-chip prospect" volt a középiskola elvégzése után, amit csak nagyon kevesen mondhatnak el magukról. A kifejezés szó szerinti fordítását most elhagynám, a lényeg, hogy a pókerből eredő kifejezésről van szó, ahol a legtöbb asztalnál a kék zseton éri a legtöbbet, így a sportpályára áthozva a kifejezést pedig a lehető legértékesebb tehetségekre szokták használni, akiket nem csak az egyetemek, de a profi klubok megfigyelői is számon tartanak. Természetesen az NFL szabályrendszere nem engedi meg, hogy gimnazisták jelentkezzenek a draftra, ellenben mondjuk az NBA-vel, ahol évekig volt divat már ilyen korban elszipkázni a nagy potenciállal bíró játékosokat az NCAA elöl, és ahogy arrafelé mondták "kirabolni a bölcsőt". Az NFL ennél jobban védi a fiatalokat, és előírja, hogy a középiskola után minimum 3 évet kell a futballpályán eltölteni, hogy aztán jelentkezni lehessen a draftra. (Pár éve az NBA is visszatért ehhez, igaz, ott elég 1 évet várni a magukat érettnek érző fiataloknak).
Ennek okait nem igen kell magyarázni, gyakran évekig tart még 4 év NCAA rutin után is felvenni az NFL ritmusát egyes játékosoknak, igaz a futóknak van talán ebből a szempontból a legegyszerűbb dolguk (és legkevesebb idejük.)
Devine tehát a profi ligából is figyelt sorsa négy irányba mehetett tovább. A Nebraska, az Alabama és a Florida State előtt a West Virginia lett a győztes az érte vívott küzdelemben. Az ESPN toplistáján ekkora az ország 5. legjobb játékosa volt Devine a végzősök mezőnyében, ami csak még nagyobb hőstetté nyilvánította, hogy Rich Rodrigueznek sikerült február 7.-én szóbeli megállapodást kötnie az ifjúval, amit aztán március végén alá is írt. Már szóba került, hogy Devine nem volt mentes a balhéktól, és tanulmányi eredményei sem verdesték az egeket, de RichRod éppen az ilyen, hozzá hasonló véleményes prospectekre specializálódott, és gyűjtötte be őket nagy hatékonysággal. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a Big East konferencia tanulmányi elvárásai sem olyan magasak, mint a többi BCS konfé. Noel Devine a testnevelő-edző szakot választotta magának, és, mint kiderült, ki is tart mellette utolsó évében is.
Érdekesség, hogy Devine már ekkoriban is remek kapcsolatot ápolt Deion Sanders-szel, aki egyébként is imád a fiatal tehetségek felett mentorkodni, ráadásul most egy földijéről volt szó. Egy ideig úgy tűnt, hogy Sanders lesz a srác gyámja is, aki így Texas-ba költözött, de néhány hét után Devine-nak elege lett, elvitte Sanders feleségének kocsiját és hazarepült Floridába. Ettől függetlenül nem szakadt meg köztük a kapcsolat, Sanders sokat segített az iskolaválasztásban, igaz ő az NCAA előtt valami előkészítő-iskolába küldte volna Noelt, mert félt, hogy nem fogja bírni az egyetemi szintű oktatást.
West Virginában
A Mountaineers ekkoriban fénypontját élte. Rodriguez sorra szerezte meg a jobbnál jobb tehetségeket, a pályán pedig a Pat White – Steve Slaton – Owen Schmitt féle tengelyre épülve hatékonyan működött a spread offense.
A szezon előtt a top25 harmadik helyére rakták a WVU-t, akik a Western Michigan ellen kezdték a szezont egy amolyan ráhangolódó mérkőzésen. Devine a zárónegyedben kapott játéklehetőséget, és egy 23 yardos futással nyitott. A 62-24-es diadallal véget érő összecsapáson a csapata utolsó TD-jét szerezte egy 8 yardos futásból, és összesen 7 próbálkozásból hozott 44 yarddal és 19 elkapott yarddal zárta le a debütálást.
Második meccsén egyből belekóstolhatott milyen egy állami rangadó az NCAA-ben. A Marshall ellen mindössze 5 carry-t kapott, de ez is elég volt hozzá, hogy 76 yardot és 2 touchdownt jegyezzen, és 4. negyedbeli remek formájának hála 48-23-ra nyerni tudott az 'Eers. A meccsösszefoglalókba 40 yardos kickoff visszahordásával és egy 39 yardos futással is bekerülhetett a TD-k mellett.
A harmadik találkozón az első BCS csoportból érkező ellenfél is eljött, mégpedig a Maryland. Devine megint csak 5 labdát kapott, de hihetetlen számnak számító 136 yardot tett meg belőle. Ez 27.2-es futásonkénti átlag. Egy óriási TD-je elmaradt, hiszen 76 yardos rohanás után a gólvonal előtt levitték. Következő labdacipelése után kitört a védők tengeréből, majd 18 yard megtétele után csak rácshúzás árán tudták leszerelni. Két carry-ből összejött neki élete első 100 yardos egyetemi meccse, nem is lehetett kérdés a 31-14-es győzelem.
A robbanásszerű karrierkezdés után azonban elhalkult Devine pályafutása. Az East Carolina ellen csak 11 yardra volt képes, a South Florida ellen ő sem tudta megmenteni csapatát az első vereségtől, a Syracuse legázolása során sem volt főszereplő, míg a Mississippi State ellen pályára sem került. A 25. kiemelt Rutgers elleni 6 futásból összeszedett 40 yard-ja már kiemelkedőnek számított ebben a periódusban.
A Louisville elleni 38-31-es vereségből csak 2 carry-vel tudta kivenni a részét, és ekkor kezdtek olyan pletykák szárnyra kapni, hogy annyira elégedetlen a játékidejével, hogy dühében még a szekrényét is szétverte az öltözőben. A rivals.com-nak adott interjújában aztán cáfolt mindent, amit a sajtó megszellőztetett. Mindenesetre a közjáték nem változtatott a trenden, Devine a 22. Cincinnati ellen is csak 2 carry-t kapott, és maradt elsősorban visszahordó. A 20. kiemelt Uconn ellen azonban újabb áttörés történt. 11 futásból 118 yardot termelt Devine, a csapat 66-21-re nyert és megnyerte a Big Eastet, igaz a legtöbb yardot nem a freshman, hanem Pat White irányító futotta ezen a meccsen is.
A Mountaineers 2. helyen tanyázott a ranglistákon, mikor a híres, Backyard Bowl elnevezésú rivalizálás 100. felvonására került sor a Pittsburgh Panthers ellen. Devine ismét szenvedett, 7 futásból 11 yard, igaz a győztes drive-ra megadta az esélyt 9-13-as állásnál, mikor 48 yardos kickoff returnnel jelentkezett. A TD azonban elmaradt, a WVU elrontott egy 4th down-t, és ezzel méretes meglepetésre kikapott a párducoktól.
A WVU így is meghívást nyert azonban egy nagy Bowlra, mégpedig a Fiestára, ahol az Oklahoma Sooners-szel néztek farkasszemet. Steve Slaton lába megsérült az első negyedben, a drámai körülmények között azonban Devine elő tudott lépni, és 105 yardot futott, 2 TD-vel, közte egy 65 yardos villanással, ami a meccs utolsó pontjait hozta, nem mellékesen pedig a Mountaineers bowl történetének leghosszabb pontszerzése volt. A hegylakók 9. kiemeltként verték 48-28-ra a 4. helyen jegyzett Soonerst.
A győzelmet követően Rich Rodriguez bejelentette, hogy elhagyja az iskolát, a hírt követően pedig Devine azon gondolkodott, hogy ő is elmegy, elvégre kizárólag RR mester kedvéért írt alá Morgantownba. Az egyéni elismerések közül kiemelendő, hogy újoncként 1316 yardig jutott a futást, elkapást és visszahordást is figyelembe véve, aminél csak 20 játékosnak volt jobb mutatója a WVU történetében.
Ebben az offseasonben került be az ESPN magazin "Next" pályázatának kandidánsai közé, amely 1-1 sport eljövendő nagy bajnokait versenyezteti. 2008-ban Devine-on kívül még Patrick Willis 49ers LB, Brandon Roy Blazers, kosaras, Novak Djokovic teniszező és Joba Chamberlain New York Yankees játékos került be a versengésbe, amit végül utóbbi nyert.
A másodéves szezon is kellő médiafelhajtással indul Rodriguez távozása után, ráadásul Steve Slaton jelentkezett a draftra juniorként, így Devine véglegesen a kezdőcsapatban találta magát, és ez elég volt ahhoz, hogy iskolaváltással kapcsolatos gondolatai tovaszálljanak. A rivals.com már a tavaszi edzőmeccs után kikiáltotta Pat White-ot a liga legrettegettebb játékosává, ezzel talán némileg kisebb terhet rakva a rutintalan futóra. Chris Beatty RB edző nagyon megdicsérte Devine-t. Ahogy mondja: "Pont olyan robbanékony, mint a tévében is látszik. Ráadásul a robbanékonyság mellett a türelme is megvan a játékoz. Nekem csak annyi a dolgom, hogy hagyom futni és csinálja, amit tud." Többen felvetették Noelnek, hogy ilyen méretekkel sohasem lesz elsőszámú futó, mert nincs meg a teste hozzá, hogy 30 carry-t kapjon meccsenként. Az 5'8" láb (173 cm) magas futó erre azt válaszolta, hogy igyekszik 180 fontra felerősödni, és akkor ez is megváltozik. (Most, junior éve befejezésekor tart 176-nál, azaz 80 kg-nál). Az újonnan kinevezett edző, Bill Stewart azonban mindenkit megnyugtatott a kérdéssel kapcsolatban azzal a ténnyel, hogy Devine fekvenyomásban akár 405 fonttal is elbánik.
A 2008-as szezonnyitón a Villanova Wildcats másodosztályú csapata került szembe a sárga-kékekkel és bár simán nyert a csapat, Devine-t ezúttal sem erőltették túl, 9 futása volt a meccsen. Az ECU ellen aztán gyorsan meglett az első kiábrándító vereség. 24-3-ra kapott ki az 'Eers, Devine 94 yardja is kevés volt az üdvösséghez. A coloradoi meccs hosszabbításba torkollott, amelyen ismét bukott a gárda, de legalább Devine kipróbálta kicsit a az igásló szerepét, hiszen 26-szor adták kezébe a labdát, amiből gyorsan szezoncsúcs lett, 133 yard. (Azért White ezen a meccsen is lepipálta őt futott yardok tekintetében.)
A szokásos Marshall elleni ütközet meghozta az első touchdownját is az ifjú titánnak 125 yardja mellé, ami jó ráhangolódás volt a Big East küzdelmeire. A Rutgers ellen nem sokat tudott hozzátenni a győzelemhez, de a bizalom jelei mutatkoztak felé azzal, hogy 19 futókísérletet hívtak rá. A Syracuse ellen eggyel kevesebb kísérlet is elég volt a karriercsúcsnak számító 188 yard eléréséhez, benne egy negyedik negyedes 92 yardos pontszerzéssel, ami a West Virginia és a stadion történetének 2. leghosszabb TD-je volt. Meg is kapta a Big East Hét Támadójátékosa díját. Az egyéni rekord azonban nem sokáig élt, az Auburn ellen 207 yardot írtak be a neve mellé a statisztikusok, megint mindössze 17 labdacipelésből. A 34-17-re megnyert összecsapáson, 1 TD és 6 legalább húsz yardos futás is összejött Devine-nak.
Ezután azonban két gyengébb performansz következett, lehet, hogy az ellenfelek is jobban felkészültek a sebes 7-esből, és bár a Uconnt Devine átlagos teljesítménye ellenére is 3 TD-vel múlták felül megszerezve első idegenbeli W-jüket a szezonban, utána a később Orange Bowlig menetelő Cincinnati ellen elmaradt a csoda. Azért csoda, mert 2 perccel a rangadó vége előtt még 20-7-re vezetett a Bearcats, de onnan még sikerült hosszabbításra menteni a meccset, de többre már nem tellett. Devine futott és elkapott yardjait összeadva átlépte ismét a a bűvös százas határt.
A Louisville ellen sikerült vigasztalódni. Elég volt 13 futás a 154 yardhoz, és az iskola történetének leghosszabb, nem TD-vel véget érő rohanását is összehozta egy 79 yardos vágta után. A Pittsburgh azonban ismét túl nagy falatnak bizonyult, Devine alig tudott pozitív yardos futást bemutatni McKilloppék ellen. Stewart mester ezek után olyannyira csalódott az ifjú üdvöskében, hogy a South Florida elleni szezonzárón nem nevezte be a kezdőcsapatba. Devine a padról érkezve kulcsszereplő lett, és az ő 111 yardjának is hála, összejött a 13-7-es győzelem. Az év végi álomcsapatok kihirdetésekor Devine a Big East konferencia 2. számú gárdájába fért be a szakértők véleménye alapján.
A West Virginia a Meinake Car Care Bowlra kapott meghívást, ahol óriási harcot követően, Pat White búcsúmeccsén 31-30 legyőzték a brillírozó Hakeem Nick-szel felálló North Carolina Tar Heels-t egy máig emlékezetes, magas színvonalú mérkőzésen. Devine egy TD-vel vette ki a részét a sikerből, ami rá is fért statisztikáira, mert ez volt mindössze a 4. pontszerzése, ami kezdő running backként nem túl hízelgő, hiába a másodévesként kiemelkedőnek számító 1289 yard.
Ebben az évben esett meg Devine eddigi legnagyobb pályán kívüli botránya. Februárban a Club Z nevű morgantowni szórakozóhely előtt csapattársával, Jock Sanders-szel állítólag leütöttek és megrugdostak két másik hallgatót, de az ügy zavarossága miatt komoly büntetést nem kaptak sem a csapat vezetésétől, sem pedig polgári peres eljárás folyamán.
Pat White NFL-be kerülése után a WVU-nál lezárult egy korszak, és új vezérre volt szüksége a csapatnak. Az új QB Jarrett Brown lett, aki elődjétől eltérően szívesebben marad a zsebben, ezáltal több terület nyílhatott a playbookban a futók felé is. White legalább akkora átok is volt, mint áldás a running backek szemszögéből, hiszen amellett, hogy valamennyire tehermentesíti is az RB osztagot, komoly carry számot vett el a backfielden lévőktől állandó megiramodásaival. Persze a scrambling elsősorban az össze nem jövő passzjátékok után menekülésből ered, White atletikussága azonban azt is elbírta, hogy direkt irányítófutás playeket hívjanak az edzők. Ennek a korszaknak azonban vége lett, és kimondottan azt várták a szurkolók, hogy majd Devine nyakába veszi a csapatát, pláne, hogy egy kiugró év után NFL szerződésre is hajthat.
A nyarat ennek megfelelő komoly edzésmunkával töltötte. A szezon előtti felmérőkön kiemelkedő eredményeket ért el az összes súlyemelő számban. Saját tömegének duplájánál is többet nyomott ki fekve, 435 fontot, amivel jópár támadófalembert is felülmúlt a csapatból. Súlypontemelkedése 96 cm volt, helyből távolugrása pedig 3 méter feletti, igazi leendő edzésmenő, vagyis workout warrior lehet, akinek sebessége és atletikus adottságai sokat javíthatnak majd draftértékén. A kérdés csak az, hogy mennyire kell majd erre támaszkodnia a megfigyelők előtt, vagy elég lesz ajánlólevélnek a pályán mutatott teljesítménye. A harmadik egyetemi szezonja után ehhez a válaszhoz is közelebb jutottunk.
A 2009-es schedule is ugyanúgy indult, mint a korábbiak. Egy laza ellenfél (a másodosztályú Liberty ezúttal), majd az East Carolina elleni már megszokott összecsapás. Ezúttal két győzelem került a WVU neve mellé indításképp, Devine inkább az első meccsen villogott (112 yard), de touchdownt mindkét meccsen szerzett javítva valamelyest eddig nem túl eredményes karrierátlagán. Egyénileg az Auburn elleni csörte volt Devine legszebb délutánja, hiszen háromszor is bejutott a Tigers célterületére, és 15 futásból csinált 128 yardot egy 71 yardos futást is beleépítve a repertoárba. Fájdalom, a Mountaineers így is kikapott 41-30 arányban. A Colorado ellen újabb kirobbanó számok jöttek. 220 yard csak futásból, kereken tízes yard/carry mutató, és egy TD amit hozzátett a diadalhoz. A Syracuse ellen nyúlt tovább a győzelmi széria, igaz most 100 yard alatt maradt (91), de a TD most sem hiányzott. A Marshall ellen aztán újra meglett a három számjegyű yardmennyiség, és TD-ből is duplázni sikerült az állami rangadón. A Uconn ellen egy 62 yardos játékot mutatott be, ami a Buffs elleni 77 és a Tigers elleni 71-es mögött ekkor a szezon dobogósának számított részéről. A Huskies 177 yardon tudta csak "megfogni" Devine-t, akinek most sem maradt el a touchdownja
.
Ezt követően azonban egy három meccses hullámvölgybe került a hegyvidékiek futójátéka, amiből csak a Louisville ellen jöttek ki jó, a USF és a Cincinnati meccset ismét elbukták. A Pittsburgh ellen ezek után nem ők voltak az esélyesek, a freshman fenomén, Dion Lewis vezette párducok a csoportgyőzelem felé masíroztak, ám többek között Devine 88 yardos touchdownjának, és 134 futott yardjának köszönhetően elbuktak Morgantown-ban. A győzelem azonban nem zökkentette vissza Devine-t a szezon eleji formájához, a Rutgers elleni győzelemben sem neki volt a legnagyobb érdeme, igaz egy touchdownt így is elért.
A Bowl szezon egyik legjobban várt non-BCS Bowl-ja volt idén a Gator Bowl, amit remek szervezőképességgel úgy alakítottak, hogy a leköszönő edzőlegenda, Bobby Bowden jelenlegi és egykori csapata nézzen farkasszemet. A Florida State Seminoles padján tehát utolsó alkalommal ülő Bowden számára happy enddel zárult sikerekben gazdag pályafutása, miután a FSU annak ellenére tudta legyőzni Devine-ékat, hogy ő 196 yardot tett be a közösbe, és szerzett 70 yardos TD-t is.
A végső sípszó pillanatában Devine statisztikai lapján 1465 yard és 13 TD állt a 2009-es évet illetően, főleg a pontszerzések terén javult tehát, amit előző évben a fő hiányosságaként felróttak. Mi a következő lépés?
A szezon végeztével megindult a találgatás, hogy vajon marad-e a WVU kötelékében az egykori csodagyerek, vagy követve a trendet, idő előtt továbbáll. Telt-múlt az idő, de Devine csak nem akarta bejelenteni, hogy megy, és bár le is nyilatkozta, hogy maradni akar, azért a január 15-i határidőig ezt senki sem vette készpénznek. Az óra azonban leketyegett, Devine nem fogadott ügynököt, és jövőre is ő viszi harcba a West Virginia Mountaineers-t. Nyugodtan mondhatjuk, hogy jó döntést hozott, ha sportpályafutását nézzük. Karrierje eddig szép ívet ír le, fejlődése töretlen, és még egy év csiszolódás az NCAA-ben a draftértékének is jöt tehet. Arra a kérdésre, hogy Devine hol kelt volna el a 2010-es játékosbörzén, soha nem tudjuk meg a választ. Az biztos, hogy a felmérőkön magára vonta volna mindenki tekintetét, és akár Chris Johnson 40 yardos rekordjával is szembeszállhatott volna. De ezt jövőre ugyanígy megteheti majd (ha a játékos-szakszervezet és a ligavezetés is úgy akarja, hogy lesz szezon), addig pedig nyerhet egy minél nagyobb Bowlt, akár Big East bajnoki címet, és számtalan egyéni elismerést, akár Heisman trófeát is.
Noel Devine nem az a játékos, aki a prospect rangsorok élén fog elhelyezkedni, méretei miatt talán nem is lesz soha all-down back (mapaság márilyen gyakorlatilag nincs is az NFL-ben), de nagyszerű futballista, aki miatt érdemes leülni a tévé elé és megnézni a csapata meccsét, mert egy igazi playmaker, akiben tényleg benne van, hogy bármelyik labdaérintéséből touchdown-t visz. Talán a következő Warrick Dunn. És ő csak egy a számtalan leendő szupersztár közül, akik jövőre is fellépnek az NCAA stadionjainak gyepére...
Devine video válogatások: (linkek)
Herczeg Ádám (Höri)