NFC North figyelő - 17. hét
Bevezető:
Véget ért a móka idénre, lezárul a történet. Az utolsó fordulóban Lions-Vikings és Bears-Packers mérkőzéseket láthatott a nagyérdemű, igazi téttel utóbbi mérkőzés bírt, hiszen a Packers a rájátszásért harcolt.
Vikings & Lions:
Favre inaktívként lett megjelölve a Lions ellen, könnyen lehet, hogy egy hosszú karrier véget ért idén. Ezen a meccsen igazából semmi lényeges nem múlt, a Lions idén felemás idényt zárt, az év elején szoros meccseket buktak el sorozatban, sorra dőltek ki az irányítóik, a szezon végére azonban összekapták magukat, és sorozatban jöttek a győzelmek. A Vikings nagy reményekkel várta a szezont, többen egy utolsó nagy dobásra tartották képesre a lilákat, nos, ez nem jött össze, sőt edzőváltás is történt az alapszakasz folyamán. Ilyen előjelekkel várta tehát a két csapat a szezonzárót, ahol a meccs előtt eldőlt az is, hogy a Vikings megegyezett Leslie Frazierrel, így jövőre is ő ül majd a Minnesota padján. Maga a meccs vélhetően nem fog bevonulni a liga klasszikusai közé, mindkét csapaton azért érződött a tét, illetve a tét hiánya. Az első negyed pont nélkül telt el, majd a Lions szerzett 13-0s előnyt, Rayner egészen messziről, 55 yardról rúgta be a mezőnygólt, majd egy hosszú, 94 yardból álló drive megkoronázásaként Burleson kapta el 7 yardról Shaun Hill átadását, ezt pedig ismét egy, ezúttal közelebbről elvégzett mezőnygól követte. A Vikingek támadósora súlytalan volt, sem a passz, sem a futás nem ment igazán, első pontjaikat is egy védő, az elsősorban nem a pontszerzésben jeleskedő Jared Allen szerezte, 36 yardos interception visszafutásból. Azonban más hatpontos akciót nem láthattunk tőlük, még két mezőnygóljuk volt Longwell révén, míg a Lions részéről újabb touchdownt ért el Maurice Morris, 5 yardos futásból. Ndamukong Suh ezúttal is bizonyította klasszisát, 4 szereléssel és egy sackkel. A két csapat között a különbség leginkább az összesen szerzett yardokban mutatkozott, a Lions 357et, a Vikes 207et szerzett, és ezt a nagy különbséget sikerült győzelemre váltania a Lionsnak. Annak a Lionsnak, amely a szezon végére kilépett a lesajnált kiscsapat szerepéből, és ha ehhez hozzávesszük az alapszakasz elején balszerencsével, szorosan elvesztett meccseket, akkor láthatjuk, hogy talán lesz fény az alagút végén. A Vikings pedig készülhet az új szezonra, az mindenképpen jó, hogy az edzőkérdést ezek szerint hamar letudták, Favre elköszön majd a ligától, és bizonyos posztokon ott is elengedhetetlen lesz a vérfrissítés, már csak azért is, mert a Vikings utolsó lett csoportjában, és ezt aztán senki sem várta a szezon előtt.
Bears & Packers:
A Bears erre az utolsó körre megnyerte a csoportot, sőt az előző körben az események úgy alakultak, hogy eldőlt, a wild card körben sem kell pályára lépnie a Chicagonak. Ellenfelük, a Packers viszont az életéért küzdött, hiszen nyerni kellett a rájátszásért. A szezon előtt a Bearstől nem sokan várták a csoportgyőzelmet, a csapat azonban az idény elején szerencsés győzelmeket aratott, azután egy kisebb hullámvölgy következett, viszont a bye weeken sikerült rendet tenni a fejekben, az offense játékhívásban is változtatás történt, a támadófal is összeállt, és ez sikert eredményezett. A Packers az NFC egyik legerősebb csapataként kezdte a szezont, azonban kulcsposztokon történtek sérülések, náluk is voltak balszerencsés meccsek, azonban az utolsó kör előtt itt volt az esély, hogy a rájátszást tiszta lappal kezdhessék. Az első negyedben a védelmek csillogtak, nem sikerült egyik csapatnak sem a pontszerzés. A Packers és a Bears is főként a futójátékot erőltette, Forténak már a meccs elején meglett a 22 hiányzó yard az 1000-es álomhatár eléréséhez. A Packersnél Rodgerset sokszor megszorongatta a védőfal, és egyszer el is vesztette a labdát a Green Bay, azonban a fumblet nem sikerült pontra váltani. Az egész első félidőben az volt a jellemző, hogy a Bears védőfal nagy nyomást helyezett Rodgersre, aki kimozgott a zsebből, igyekezett üres elkapót találni, azonban őket sokszor jól levette a pályáról a Chicago secondary, valamint fontos .jpg)
labdaelejtések is nehezítették a Packers dolgát. A Bearsnél Forté és (talán meglepő módon) Rashied Davis volt a legjobb az offenseben, kettejük + Cutler jó játéka red zoneba vezette a Bearst, ahol azonban csak mezőnygól lett a dolog vége, köszönhetően Erik Walden óriási sackjének. A vak oldali tackle, Frank Omiyale egy az egyben nem bírt emberével, Cutler pedig még örülhetett, hogy nem ejtette ki a labdát. Ezzel a mezőnygóllal vezetett 3-0ra a Bears, a Green Bay játékosok pedig kaphatták a filmbeillő motivációs üzenetet az öltözőben, hiszen úgy állt a dolog, hogy nem jutnak rájátszásba. A második játékrész sikerrel kezdődött a Sajtfejűeknek, hiszen negyedik downos kísérletet sikerült megállítaniuk, utána azonban Charles Tillman az egész forduló egyik legszebb megmozdulását produkálta, levegőben úszva kapta el Rodgers passzát, majd egészen sokáig futott vissza a labdával. Ugyan a Packers megchallengelte azt, hogy az elkapáskor leért-e a földre a labda, de maradt a pályán hozott ítélet, remek mezőnypozícióból jöhetett a Chicago. Azonban utána Cutler is eladta a labdát, nem sikerült tehát újabb pontokkal növelni az előnyt. A Packers nem maradt el az ellenfelétől, már ami a red zoneban elszórakozott lehetőségeket tekinti, csak mezőnygólig jutottak, a Bears defense kitett magáért. A 3. negyed végén tehát 3-3 állt az eredményjelzőn. Az utolsó játékrészben meglett az áhított TD is, Rodgers Lee-t találta üresen, idei 28. touchdown passzát adva, ezzel pedig, a meccsen először, a GB rájátszásban érezhette magát. A negyedik negyedben a Bears megkísérelte a felzárkózást, ki is verekedték magukat a rossz mezőnypozícióból, azonban Cutler eladta a labdát, a Packers ezzel biztosította helyét a playoffban. A meccset az döntötte el, hogy a támadófal ezúttal a rosszabb arcát mutatta Chicagoban, a Packers pedig ugyan görcsösen játszott, de végül egy TD-t csak sikerült elérniük, és ez vasárnap elég volt a diadalhoz, a playoffban azonban vélhetően több kell majd.
A hét támadójátékosa:
Matt Forte. Rajta aztán tényleg nem múlott semmi, ismét bizonyította, hogy futásban és elkapásban egyaránt az NFL élmezőnyébe tartozik. Nem miatta szerzett csak 3 pontot vasárnap a Bears.
A hét védőjátékosa:
Erik Walden. Nem hiszem, hogy sokan ismerték volna a semleges szurkolók közül a nevét, ma azonban csillogott Walden, 10 szerelés mellett kétszer sackelte is Cutlert. A rájátszásban is szükség lesz a jó játékára.
A hét special teamere:
Dave Rayner. 2 mezőnygólt értékesített, az elsőt egészen távolról, 55 yardról sikerült 3 ponttá varázsolnia, így az utolsó héten övé a babér.
A hét újonca:
Ndamukong Suh. Kicsit az egész éves teljesítményének is szól ez, végig kettőzött figyelemmel volt kénytelen figyelni rá az aktuális ellenfél offense fala. A Vikingek ellen is a védelem vezére volt.
A hét jelenete:
Charles Tillman gyönyörű, vetődős interceptionje, és az azt követő parádés visszafutása mellett nem lehet szó nélkül elmenni, de a hét jelenete akkor is Nick Collins interceptionje, ami végleg eldöntötte a Bears elleni meccset, és rájátszásba juttatta a Green Bayt.
Rövid előretekintő:
Véget ért az alapszakasz. Mindenki morzsoljon el egy könnycseppet, mostantól jóval kevesebb meccset láthatunk hétvégente. De még láthatunk, és ez a lényeg. A Lions és Vikings szurkolóknak köszönöm az egész éves figyelmet, saját, és a bowl.hu nevében egyaránt, elnézést az esetleges elírásokért, tévesztésekért, csak remélni tudom, hogy sikerült növelni a szurkolói bázist, megfelelően tájékoztatni a hazai NFL szurkolótábort. A Bears és Packers szurkolóktól nem veszek búcsút, hiszen a rájátszásban folytatják ők is, mi is. Olvassátok az oldalt a playoff alatt is.
Pap Dániel (konqueror)