Offseason értékelők - NFC East

 

Dallas Cowboys:

 

2008-as mérleg: 9-7
Legnagyobb veszteség: Terrell Owens (WR)
Legfontosabb érkező: Igor Olshansky (DE)

 

A Cowboys háza táján jelentős mozgás zajlott a nyáron, bár ez igazából bármelyik NFC East csapatra elmondható. Ráadásul a Dallas a tavalyi szezonban csalódást keltően szerepelt, hiszen a szezon második felére szétestek, és be sem jutottak a rájátszásban. Ezek után a nyáron nem ért senkit meglepetésként a nagy jövés-menés, és a régi arcok egy részének kitakarítása. Többek között Terrell Owens, Roy Williams, Anthony Henry, Greg Ellis távozott a nagy nevek közül. Nézzük, posztonként várhatóan hogyan áll össze a csapat kerete a következő szezonra!

 

Támadók:

Irányító poszton egyértelműen Tony Romo nevével kezdődik a rangsor, olyannyira, hogy ezt a holtszezont tulajdonképpen Romo igényeire szabták a csapatnál. Ennek köszönhetően repült többek között T.O. is, hiszen a nagyszájú elkapó nem jött ki súrlódások nélkül az irányítóval. Romo ezek után viszont komoly lépéskényszerbe került, hiszen ha idén sem tud kiegyensúlyozott játékot mutatni, és az igazán fontos meccseken győzelemre vezetni a csapatot, akkor elkerülhetetlenül jönni fognak a kritikák irányába. A csapat vezetése azonban okult a tavalyi helyzetből, és Romo sérülése esetére is bebiztosították magukat Jon Kitna megszerzésével, aki a Brad Johnson - Brooks Bollinger pároshoz képest hatalmas minőségi ugrást jelent a back-up QB poszton. Stephen McGee személyében pedig egy ígéretes fiatal irányító várható a 3rd QB posztra, akinek ráadásul Kitna személyében kiváló mentora is van.

Futókat tekintve nem nagyon változott a helyzet tavalyhoz képest, továbbra is a Marion Barber – Felix Jones – Tashard Choice trióval vághat neki a szezonnak a csapat. Ami viszont változást jelenthet, az a terhelés megosztása, ugyanis Barber tavaly nem volt meggyőző az every down back szerepében, és sérülés is hátráltatta. Idénre inkább jobban elosztott játéklehetőség várható, melyben Barber elsősorban a 4. negyedben, a 3rd down és a goal line helyzetekben villoghat, de nem kell meccsenként 25 alkalommal cipelnie a labdát. Jones szereplése kicsit bizonytalan lehet a tavalyi sérülése okán, de Tashard Choice bebizonyította, hogy adott esetben ő is képes kezdő futóként ténykedni, így ha a csapat jól rotálja a futókat, akkor erős futójáték bontakozhat ki idén.

Elkapók terén nem áll ennyire fényesen a gárda, hiszen Terrell Owens elküldése után igazából Roy Williams az egyetlen olyan WR a keretben, akire komoly figyelmet kell fordítania az ellenfelek védelmeinek. Williams a tavalyi érkezése óta nem sok vizet zavart a csapatnál, de az idei szezonban villantania kell, Romohoz hasonlóan. Mellette számos fiatal elkapó található a keretben, Patrick Crayton, Sam Hurd, Miles Austin oszthatja el egymás között a rangsorban elfoglalt helyeket. A többiek elsősorban a keretbe kerülésért küzdhetnek, idén nagy csodára ne számítsunk tőlük.

Ami a passzjátékot viszont jelentősen segítheti, az Jason Witten személye, aki TE posztja ellenére esélyes arra, hogy a csapat legtermelékenyebb elkapója legyen. Witten a tavalyi szezonban többek között váll- és bordasérülésekkel is küzdött, ennek ellenére 81 elkapással a csapata legeredményesebbje lett. Ha idén elkerülik a sérülések (bár nem szokták), akkor bőven benne van egy 1000 yard feletti szezon. Mellette a tavaly draftolt Martellus Bennett is növekvő szerepet kaphat, rendkívüli fizikai adottságokkal rendelkezik, és tavalyi 4 elkapott TD-je jelzi, hogy elsősorban a red zone környékén keresi előszeretettel őt az irányító. Mögöttük nem sok szerep juthat a 3. számú TE-nek, aki a Scott Chandler, Rodney Hannah, John Phillips trióból fog kikerülni.

A támadófal nem sokat változott tavalyhoz képest, továbbra is a tavalyi kezdő ötös várhatja legnagyobb eséllyel a szezonkezdetet. Egyetlen poszton képzelhető el változás, Kyle Kosier posztjára Cory Procter és Montrae Holland is pályázik, de még mindig annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy Kosier lesz a bal oldali guard. Csereposzton is akadnak tehetséges, megbízható játékosok, az előbbiekben említett Procter és Holland mellett tackle poszton Pat McQuistan is egyre jobban teljesít, továbbá az idei draft 4. körében érkezett Robert Brewster is a fal szélén jelenthet segítséget a jövőben.

 

Védelem:

A védelemre a tavalyi évben nem lehetett komolyabb panasz, hiszen összesítésben engedett yardokat tekintve 8., passz ellen 5. legjobb volt a Dallas védekező egysége, míg szerzett sack-eket tekintve a liga legjobbja volt a csapat. Ami viszont szembetűnő volt, hogy mindössze 8 interceptiont sikerült szerezni, amivel a dicsőségesnek semmiképpen nem nevezhető 30. helyen zárt a csapat a vonatkozó listán. A holtszezon-tornádó a védelmet sem kímélte természetesen, nézzük, mit hagyott maga után végeredményként.

A védőfalban egy csere történt, Chris Canty távozott, Igor Olshansky érkezett, mellette továbbra is Spears és Ratliff alkotják a 3-4-es védelem első vonalát. A trióból tavaly Jay Ratliff emelkedett ki, 51 tackle mellett 8 sack került a neve mellé, ami 3-4-es NT poszton kiemelkedően jó teljesítménynek számít. Rá továbbra is lehet számítani, a két DE pedig a futás elleni brusztolásban segíthet elsősorban. Olshansky szerepe kulcskérdés lehet, hiszen Chris Canty személyében a jobbik DE távozott, és 3-4-es védőfal esetén nem fér bele egy gyengébben teljesítő DE. Cseresort tekintve némi homlokráncolást már érdemel a NT poszt, ugyanis Ratliff sérülése esetén jelenleg Junior Siavii az elsőszámú back-up, aki legutóbb 2005-ben ért el számszerűsíthető eredményt NFL-pályán még a Chiefs színeiben. DE poszton Bowen és Hatcher elfogadható szinten tudnak beugrani adott esetben a kezdők helyére.

A LB-sorban is történt csere, Zach Thomasnak nem jött össze sem a bajnoki gyűrű, sem a 3-4-es rendszer megszeretése, így 1 szezon után továbbállt a Miami egykori ikonja, míg Greg Ellis esetén a feltörekvő fiatalság kiszorító hatását figyelhettük meg. Az első meccsen várhatóan Ware – James – Brooking – Spencer négyes fog kezdőként pályára lépni. Ware és James tavaly egyaránt kiváló szezont futottak, a Falcons csapatából érkező Brooking 1-2 szezonra még megoldás lehet 3-4-es ILB poszton, míg Anthony Spencer két szezonnyi ismerkedés után végre kezdőként mutathatja meg, hogy miért is volt ő 1. körös választás a 2007-es drafton. A cseresor az ígéretes, ámde kiforratlan fiatalok „játszótere”. Az idén draftolt Jason Williams, Brandon Williams, Victor Butler, Stephen Hodge négyesfogat mellett a keret tagja még a tavaly 1-2 meccsen pályára tévedő Steve Octavien, a 2006-os draft egyik legnagyobb bukása, Bobby Carpenter (1/18-as választásként 3 szezon alatt összesen 18 tackle, bravó Bobby) és a 2008-as szezont kihagyó egykori Chargers LB, Matt Stewart. Közülük egyelőre nehéz megjósolni, ki kerülhet az 53-as keretbe és ki a PS-be, de egy Carpenter cut nem okozna túl nagy meglepetést.

A secondary a fentebb már említett problémát (vagyis a mindössze 8 szerzett interceptiont) leszámítva viszonylag jól teljesített tavaly, ennek örömére el is hagyta a csapatot Anthony Henry és Roy Williams is. Mégis azt mondhatjuk, hogy a csapatrész erősödött tavaly óta, hiszen tapasztalatot szerzett a két tavalyi újonc, az első évükben is elég jól teljesítő Jenkins – Scandrick CB-páros. Közöttük nagy csata lesz az egyik kezdő posztért, a másik oldalon Terrence Newman helye biztosnak tűnik, csakúgy, mint a FS Ken Hamlin pozíciója. SS posztra pedig Gerald Sensabaugh érkezett, aki a 2007-es sérülése után tavaly nem mozgott rosszul a Jaguars védelmében (igaz kiugróan jól sem). Viszont Roy Williams-szel ellentétben neki legalább némi fogalma van a passz elleni védekezés alapjairól, ami nem feltétlenül hátrány egy safety esetében…

A special team-ről még rossz politikus is tudna olyan mutatókat összeszedni, melyekkel be lehetne bizonyítani, hogy jó vagy rossz ez a csapatrész, hiszen pl. kick-off coverage terén 6. volt a csapat, Nick Folk és Matt McBriar személyében két jó rúgója is van a csapatnak, de a visszahordások nem igazán üzemeltek tavaly. A rengeteg fiatal LB és safety, akik a drafton érkeztek, várhatóan sokat fognak javítani a special team munkáján, és elméletileg Felix Jones és Patrick Crayton személyében még a jó returner is adott.

 

Értékelés:

Összességében a Dallas idei kerete is nagyon erős, versenyben lehetnek a csoportgyőzelemért, de a WR-poszt vékonynak tűnik, illetve a front seven 1-2 sérülés következtében könnyen összezuhanhat, hiszen a cseresor nem tűnik túl acélosnak. E két kérdés mellett pedig még a Phillips-faktor és a Garrett-együttható is bőven befolyásolhatja a csapat szezonját. Egyrészt kérdés, hogy a vezetőedző képes lesz-e idén egységbe kovácsolni a csapatot, másrészt pedig a támadásokért felelős koordinátor képes lesz-e megújítani és használhatóvá varázsolni a tavalyi playbookot.

 

 

New York Giants:

 

2008-as mérleg: 12-4
Legnagyobb veszteség: Steve Spagnuolo (defensive coordinator)
Legfontosabb érkező: Michael Boley (LB)

 

A Giants tavalyi szezonja szinte a rájátszásig címvédőhöz méltóan alakult, aztán a play-off nem úgy sikerült, ahogy minden szurkoló várta. Ennek ellenére igazából nem volt ok nagy átalakításra, hiszen 1 rosszabbul sikerült meccs miatt még nem érdemes szélnek ereszteni a keret felét. A legnagyobb veszteség mindenképpen az elmúlt két évben zseniális védelmet összehozó Spagnuolo távozása, aki ugyebár a Rams főedzői székét vette át a nyáron, de mivel emberanyagot tekintve nemhogy gyengült a védelem, hanem még erősödött is, nem várható nagy visszaesés az Óriásoktól ezen a téren. De kezdjük a támadókkal!

 

Támadók:

Eli Manning is gigantikus szerződést kapott a nyáron, mely a liga legjobban fizetett irányítói közé emelte, és szinte bebetonozta a NY kezdő posztjára az elkövetkező évekre. Az ifjabbik Manning-testvér a bizalomra mindenképpen rászolgált, hiszen szezonról szezonra képes javítgatni a játékán, és kulcs szituációkban segíteni a csapaton. Ami szembetűnő volt tavaly, hogy nagyon lecsökkent az eladott labdái száma (2007: 27 vs. 2008: 12), ami egy Giants szintű futójáték mellett a siker egyik legfontosabb kulcsa. Ha Eli a tavalyi szintet tudja tartani, akkor nem rajta fog múlni a Giants sikeres szezonja. Sérülése esetén David Carr kerülhet pályára, aki ugyan kezdő irányítóként nem mondhat magáénak fényes karriert, de tapasztalt, megbízható back-up. 3. számú QB az Andre Woodson - Rhett Bomar csata győztese lehet.

Futók terén kicsit szűkösebben áll a gárda, hiszen a tavalyi két 1000+ yardos futó közül csak Brandon Jacobs maradt a csapatnál, Derrick Ward a Tamba Bay csaaptához szerződött. Elméletileg ez nem lenne tragédia, hiszen Jacobs számít első számú futónak, csakhogy az ő „fejjel a falnak” – stílusa általában azzal jár együtt, hogy minden szezonban kimarad sérülés miatt néhány meccsről. Ha ez idén is megtörténik, akkor bizony hiányozhat Ward, hiszen a többi keretben lévő futó közül Bradshaw nem every down futó, Andre Brown, az idén draftolt újunc máris egy Achilles-ín szakadás miatt kiesett, míg a Danny Ware – Allen Patrick duó nem tűnik világverőnek. Legalább fullback poszton nincs gond, Madison Hedgecock személyében az egyik legjobb „úttörő” segíti a futók helyzetét.

Elkapók terén történt „némi” változás a tavalyi szezonhoz képest, Plaxico Burress szó szerint kigolyózta magát a csapatból (és valószínűleg az NFL-ből) is, míg Amani Toomer számára a gazdasági válság miatt a csapat nem tudott új járókeretet biztosítani, így a veterán elkapó inkább Kansas-be távozott. Akik a csapatnál maradtak, tehetség dolgában nem állnak rosszul, de összesen nincs annyi NFL meccs a tarsolyukban, mint a fenti duó bármelyik tagjának egyedül… Kikről is van szó? A tavalyi szezonban már elég jó teljesítményt nyújtó Steve Smith, a néhány bravúros játékot bemutató Domenick Hixon, a tavalyi draft egyik nagy ígéretének számító Mario Manningham, a tehetségesnek tartott, de állandóan sérült Sinorice Moss már tavaly is a keretben volt. Hozzájuk csatlakozott az idei drafton Hakeem Nicks és Ramses Barden is, vagyis jelenleg 6 fiatal WR van a keretben. 50%-os találati aránnyal számolva ebből kijöhet 3 jó elkapó, és akkor a brutális futójátékkal párosulva igen erős passzjáték is kialakulhat. Ami viszont várható, az a stabil teljesítmény hiánya, hiszen egyik fiataltól sem lehet elvárni egyelőre, hogy meccsről meccsre megbízható játékot nyújtson.

TE poszton Kevin Boss tavaly megmutatta, hogy Shockey távozása után is van élet a poszton, tőle idén is megbízható játékot várhatunk. Az, hogy mellette ki fog még felférni a végső rosterre, szinte megjósolhatatlan, akire érdemes lehet figyelni, az az idén draftolt Travis Beckum, állítólag néhány trükkös figuránál szerepet kaphat.

A támadófal nem változott tavaly óta, legalábbis a kezdő ötös tekintetében, és mivel már szezonok óta a liga egyik legjobb fala segíti Manning és az éppen aktuális futó munkáját, így várhatóan idén is stabil marad az offense alapja. A McKenzie – Snee – O’Hara – Seubert – Diehl kvintett egyedül sérülés esetén roppanhatna meg, hiszen ebben az esetben olyan nagy nevek nem várnak a padon bevetésre készen. Azért a Whimper – Boothe – Koets – Reyes – Beatty ötösfogattól már kisimulnának az ellenfél defensive coordinatorának homlokán a ráncok, de ez az 5 játékos az előszezont leszámítva vagy 50 pontos különbségnél fog pályára kerülni, vagy akkor, ha a teljes kezdő ötöst egyszerre kapja el a malacnátha.

 

Védelem:

Bár Spagnuolo távozott, de az általa megalapozott védelmi filozófia a jelek szerint itt maradt a csapatnál utódja, Bill Sheridan irányítása alatt is. Spagnuolo kőkemény védőfalat hozott össze, és szinte csak rájuk támaszkodva is képes volt nyomást gyakorolni az ellenfelek irányítóira, így a LB-sor és a secondary is viszonylag szabadon dolgozhatott. Ez a brutális fal a jelek szerint még tovább fog erősödni, hiszen a holtszezonban sikerült megszerezni Rocky Bernardot, a Seattle volt DT-jét, és Chris Canty-t, aki a Dallas 3-4-es rendszerében DE volt, itt pedig Justin Tuckhoz hasonlóan szituációtól függően DE és DT poszton is bevethető lesz, akkor valami döbbenetes mélységű csapatrésszel állunk szemben. Főleg akkor igaz ez, ha a tavalyi szezont sérülés miatt kihagyó Osi Umenyiora is teljesen egészségesen fog tudni visszatérni. Itt szinte nem érdemes kezdő és cseresorról beszélni, hiszen 8 olyan képességű ember áll rendelkezésre, akiket szituációtól függően bármilyen összetételben pályára lehet küldeni.
 

A LB-sor is javult a tavalyi évhez képest, hiszen szabadügynökként sikerült megszerezni Michael Boley-t, míg a draft második körében az erős oldali LB pozííció jövőbeli betöltője, Clint Sintim került a csapathoz. Boley a liga egyik legígéretesebb fiatal linebacker játékosának tűnt a 2007-es szezonban. Bár a tavalyi éve nem sikerült túl jól az Atlantában, de ilyen védőfal mögött kiváló teljesítményre lehet képes. A védelem közepén Antonio Pierce kezdheti meg 9. szezonját a ligában, és bár egyre több kritika éri a játékát (főleg sebességbeli gondok okán), idén még nem valószínű, hogy komolyan veszélyeztetnék a pozícióját. Jövőre azonban a mostani keretből Sintim, DeOssie, Blackburn, Wilkinson, Kehl, Goff egyaránt idősebb és tapasztaltabb lesz egy esztendővel, úgyhogy Pierce helyzete hosszútávon már közel sem tűnik ennyire megnyugtatónak. Idén a fiatalok azonban zömmel még a speciális csapatrészben villoghatnak.

A secondary esetén is hasonló tömegben hemzsegnek a fiatalok, Corey Webster CB-psozton a maga 5. szezonjával már-már veteránnak számít, mellette Dockery a 4., Ross a 3., Thomas a 2. szezonját kezdi, akárcsak SS poszton Kenny Phillips, akitől az idei szezonra nagy dobást várnak a szakértők. Hiába a relatíve kevés tapasztalat, egytől-egyik kiváló játékosok a fentebb említett nevek, egyedül talán FS pooszton akad egy kis minőségi visszaesés. A Michael Johnson – C.C. Brown páros nem fog kiugróan teljesíteni, de képesek lehetnek arra, hogy megoldják a feladatukat leghátul.

Special team tekintetében nem áll rosszul a gárda, de azért hiába a liga egyik legpontosabb puntere Jeff Feagles, túl messzire már nem tudja küldeni a labdát. Lawrence Tynes személyében egy viszonylag megbízható rúgó áll rendelkezésre, Bradshaw és Hixon pedig meg tudják oldani a returner feladatokat.

 

Értékelés:

A Giants idén is brutális kerettel rendelkezik, és ha a WR, CB vagy LB posztokat tekintjük, akkor még további hihetetlen potenciál is van a gárdában. Ha az új defensive coordinator megtartja a korábbi szintet, és Brandon Jacobs 13-14 meccset végigbír a szezonból, akkor nagyon nehéz dolga lesz bárkinek a New York ellen.

 

 

Philadelphia Eagles:

 

2008-as mérleg: 9-6-1
Legnagyobb veszteség: Jim Johnson defensive coordinator
Legfontosabb érkező: Jason Peters (OT)

 

Az Eagles tavalyi szezonja igazi hullámvasutazásra emlékeztetett, és mivel a szokásoktól eltérően a hullámvasút odafent állt meg, így az Eagles a rájátszásban is megmutathatta magát. A Sasok végül az NFC döntőig meneteltek, de a SB előtti utolsó lépcsőfokon elbuktak. Idén is hasonló reményekkel vág neki a szezonnak a csapat, bár jó néhány változáson ment át a keret. A legnagyobb szomorúság mindenképpen Jim Johnson halála miatt töltheti el – nem csak – az Eagles drukkerek szívét, a zseniális defensive coordinator sajnos alulmaradt a rákkal folytatott harcban. Mellette nem kapott megfelelő új szerződést a védelem egyik ikonja, Brian Dawkins, elhagyta a csapatot a kiváló, ám tavaly háttérbe szoruló Lito Sheppard, a sérülékeny kezdő TE, L.J. Smith és a támadófal egyik oszlopa, a veterán Tra Thomas is. Ha ehhez hozzávesszük Stewart Bradley MLB egész szezonra kiható sérülését, Michael Vick érkezését, és a megszerzett szabadügynökök és draftolt játékosok névsorát, akkor láthatóvá válik, hogy a Sasok csapata komolyan átalakult a tavalyi szezonhoz képest.

 

Támadók:

Irányító poszton Donovan McNabb képviseli az állandóságot, helyét maximum a sérülések veszélyeztethetik még Michael Vick érkezése ellenére is. McNabb a korábbi évek sérüléseinek eredményeképpen mára sokkal inkább számít pocket passernek, mint scrambler irányítónak, és bár tavaly a csapathoz hasonlóan ő is hullámvasutazott szezon közben, de a rájátszásra viszonylag összekapta magát. Idén mindenképpen konzisztensebb teljesítményt várnak tőle a szurkolók. Michael Vick elsősorban trükkös játékok esetében kerülhet a pályára, nem valószínű, hogy Andy Reid az ő karjában látná a sikeres passzjáték kulcsát. A.J. Feeley és Kevin Kolb fog meccselni a 3. irányító helyéért, egyelőre megjósolhatatlan kimenetellel. Mivel Vick az első néhány meccsen még nem léphet pályára, ezért várhatóan mindketten a keret tagjai lesznek, és az eltiltás lejártával válnak meg egyikőjüktől.

A futók névsorát mindenképpen Brian Westbrook nevével kell kezdenünk. Westbrook a tavalyi szezonban sokat küzdött sérüléssel, és jelenleg sem teljesen egészséges, de mind futások, mind elkapások terén hihetetlenül fontos szerepe van. Ha az idei szezonban is ki kell hagynia meccseket, vagy nem lesz képes 100%-osan játszani, nagy bajban lehet a csapat. Ráadásul Westbrook idén 30 éves lesz, a futóátlaga pedig az elmúlt szezonokban folyamatosan csökkent (2006: 5,1; 2007: 4,8; 2008: 4,0), ezek azért némi aggodalomra adhatnak okot. Az ideális az lenne, ha Westbrook körülbelül 200 carry körül zárná az évet, ehhez viszont megbízható helyettesre van szükség. Correll Buckhalter elengedése után ezt a frissen draftolt LeSean McCoy személyében vélik megtalálni. A Pittsburgh egyetemről kikerülő újoncban bőven megvan a potenciál, hogy levegye a terhek egy részét B-West válláról, így mindenképpen indokolt volt a megszerzése. A 3. számú futó helyéért Lorenzo Booker indul a legnagyobb eséllyel, de Eldra Buckley is megpróbálja elérni a végső rostert. FB poszton Leonard Weaver személyében egy nagyon jó játékost sikerült a csapathoz csábítani, így itt várhatóan nem lesz gond. Weaver ráadásul elkapásoknál és futásoknál is jól használható, sőt Andy Reid szerint előfordulhat, hogy TE poszton is pályára fog lépni a meccseken. Mellette Kyle Eckel próbálkozik még FB poszton bekerülni a keretbe.

Elkapók terén DeSean Jackson tavalyi draftolásával már történt egy nagy előrelépés, de az Eagles vezetése úgy gondolta, hogy nem árt minél több potenciális célpontot biztosítani McNabb számára. Ennek eredménye volt az idei draft első körében Jeremy Maclin megszerzése, a Missouri egyetem növendékétől már első szezonjában jó teljesítményt várhatnak a szurkolók. A veterán Kevin Curtis elsősorban a sérülésekkel áll hadilábon, tavaly mindössze 9 meccsen tudott pályára lépni. Ha idén egészséges tud maradni, megközelítheti 2007-es statisztikai mutatóit (1110 yard, 6 TD). Rajtuk kívül az inkopnzisztens Reggie Brown, illetve két 3rd down célpont, Hank Baskett és Jason Avant férhet be az 53-as keretbe. Brandon Gibson pedig várhatóan a PS-ben landolhat.

TE poszton elég szűkös a felhozatal, ezért is keltett némi meglepetést a drafton Maclin kiválasztása, pedig még Brandon Pettigrew is elérhető volt. A vezetés azonban a jelek szerint bízik Brent Celek további fejlődésében, és emiatt csak a draft 5. körében választottak TE-et a sérülésből visszatérő Cornelius Ingram személyében. Ingram térdszalag-szakadás miatt kihagyta az elmúlt szezont, és mivel az edzőtáborban sikerült ugyanezen a térdén elszakítania újra a szalagjait, így idén is zömmel a kórházi tévén fog Eagles-meccseket látni… Maradt a veterán Matt Schobel, illetve a fentebb említett Weaver-féle megoldás.

Támadófal terén nem spórolt a Philly, hiszen az idei egyik első körös draftjogukért cserébe megszerezték a Bills csapatától Jason Peters játékjogát. Peters fizikai adottságait tekintve a liga egyik legjobb bal oldali tackle játékosa lehetne, de mentálisan ritkán sikerül felnőnie ezen adottságok szintjére. Tavaly a liga egyik legrosszabb teljesítményét nyújtotta posztján, ellenben a szerződése miatt szünet nélkül balhézott a Bills vezetőivel. A nagy szerződést most megkapta, kérdés, hogy képes lesz-e felnőni a feladathoz, és pótolni, sőt felülmúlni Tra Thomas teljesítményét. A fál másik oldalán is egy új arc próbálkozik Stacey Andrews személyében, aki a Bengals rehabilitációs központjából érkezett Philadelphiába. Ha felépül, és Shawn Andrews is képes lez kiheverni testi-lelki bajait, akkor előfordulhat, hogy a fal jobb oldalán az Andrews-testvérpár fog ténykedni a szezon során. A fal közepén Jamaal Jackson kezdheti meg következő szezonját, bár Nick Cole személyében vetélytárs, Jackson tavalyi teljesítményében pedig ok is található egy esetleges cseréhez. A bal ldali guard posztján Todd Herremans helye biztosnak tűnik, míg a cseresorban nagy csata várható, Jean-Max Gilles, Winston Justice és a center-csata vesztese biztosan befér, de a maradék 1-2 helyért 4-5 játékos is öldökölheti egymást.

 

Védelem:

Védőoldalon a tavalyi szezonban már kikristályosodott egy újabb nagyszerű Philly-védelem alapja, és minden Eagles-rajongó azt reméli, hogy a Jim Johnson által lerakott alapokra építve Sean McDermott tudja folytatni a munkát. Könnyű dolga éppenséggel nem lesz, hiszen a tavaly a védelmet a pályán irányító duó egyik tagja sem állhat rendelkezésére, Dawkins elhagyta a csapatot, míg Bradley az egész szezonra kidőlt a sorból…

A védőfal a tavalyi felállásban fog pályára lépni, középen Bunkley és Patterson duója a liga egyik legjobb runstopper DT-kettősévé nőtte ki magát, míg az irányítók vegzálásáról Trent Cole, Juqua Parker, Clemons, Abiamiri és Darren Howard személyében egész seregnyi defensive end gondoskodhat. Ebből a névsorból látható, hogy DE poszton a cseresor is kiváló minőségű, DT psozton azért a Klecko-Laws cserepáros neve messze nem cseng ennyire jól.

A linebacker-sor legnagyobb kérdése, hogy ki fogja pótolni a kiesett MLB-t, Bradley-t. Erre a legnagyobb eséllyel talán Omar Gaither pályázhat, aki külső linebacker posztról mozoghat be, míg mellette Gocong és Akeem Jordan lehet a két OLB. Csereposzton elég vékonynak tűnik a csapat, a Bradley sérülése után megszerzett Matt Wilhelm az egyetlen tapasztaltabb játékos, Fokou, Mays és Daniels eddig hárman összesen 3 darab szerelést jegyeznek az NFL-ben…

A secondary ezzel szemben nem gyengült igazán Dawkins és Sheppard távozása ellenére sem. Asante Samuel és Sheldon Brown nagyon jó CB-páros lehetnek, ha Brown visszatalál korábbi formájához, és Ellis Hobbs személyében egy – oda-vissza működő – playmaker is érkezett. Joselio Hanson, Dimitri Patterson és Trae Williams küzdenek még a keretbe kerülésért. Safety poszton már érdekesebb a helyzet, hiszen a Dawkins távozása utáni űrt egyelőre nem sikerült egyértelműen betölteni. Érkezett a csapathoz Sean Jones a Browns gárdájától, aki Pro Bowl kaliberű játékos, ám elsősorban SS poszton. Ott pedig a csapat védelmének egyik tavalyi felfedezettje, Quintin Mikell ténykedik, vagyis várhatóan egyiküket FS poszton kell majd szerepeltetni. Hacsak bele nem zavar a képbe Quintin Demps, aki szintén egy kezdő poszta ácsingózik… Érdemes lehet még figyelni „Macho” Harris fejlődését, az idei drafton beszerzett játékos eredetileg cornerback, de a profik között a free safety poszton fog szerepelni, és ha idén még csak alkalmanként is keveredik pályára, de sokat várhatunk tőle.

A speciális csapategység évek óta az Eagles gyenge pontja volt, bár tavaly sikerült már néhány területen előrelépést bemutatni. Köszönhető volt ez főleg DeSean Jackson ténykedésének, aki néhány jól sikerült visszahordással is észre vétette magát. Idén hasonlót várhatunk Jeremy Maclintől is, és ne feledkezzünk meg Ellis Hobbs kick returner képességeiről sem. Rúgók terén sem áll rosszul a csapat, David Akers tavaly végre visszatalált 80% feletti formájához, míg Rocca az ausztrál focisták minden tapasztalatával felvértezve rugdalja a puntokat.

 

Értékelés:

Nehéz jósolni az Eagles kapcsán, hiszen rengeteg fontos változás történt a csapat körül. A névsor adott egy nagyon jó szerepléshez, de elég sok kérdőjelet kell kiegyenesíteni még. Peters jó szereplése és Westbrook tartóssága esetén az offense nagyon jó lehet, de hogy a vezéreit vesztett, DT és LB-poszton kicsit vékonynak tűnő védelem mire lesz képes, azt egyelőre inkább csak találgatni lehet. Nem okozna meglepetést sem a magabiztos csoportgyőzelem, sem a tavalyi hullámvasutazás folytatása.

 

 

Washington Redskins:

 

2008-as mérleg: 8-8
Legnagyobb veszteség: Marcus Washington (LB)
Legfontosabb érkező: Albert Haynesworth (DT)

 

A Redskins tavalyi szezonja nagyjából tükrözte azokat a várakozásokat, amelyek az új edzői stáb, új támadóséma, összeszokási időszak közhelyek mentén születtek. Voltak jobb és rosszabb meccsek, és végül 50%-on sikerült zárni a szezont. Ezek után jó szokásához híven a csapat ismét elkezdte a pénzt lapátolni kifelé az ablakon, és ennek eredményeként számos új arc érkezett a csapathoz. A cél természetesen idén is a PO-ba jutás, melyet a továbbiakban ismertetendő játékosokkal tervez elérni Jim Zorn főedző.

 

Támadók:

Jason Campbell tavalyi statisztikáira rápillantva azt gondolná az ember, hogy Campbell egészen jó évet zárt, hiszen mindössze 6 labdaeladás csúfítja a „lőlapját” 3200 dobott yard mellett. Aki viszont élőben is megtekintett pár Redskins-meccset tavaly, az tudja, hogy a látszat nem a fair play szellemében játszik, és néha még bizony csal is. Campbell abszolút rizikómentes játékot vállalt be, szinte csak nagyon rövid passzokkal, az elkapók hoztak viszonylag sok yardot a statisztikához. A West Coast offense nem igazán feküdt az irányítónak, kérdés, hogy idénre képes lesz-e fejlődni. Back-up poszton a veterán Todd Collins és a második szezonjára készülő Colt Brennan küzdhet meg egymással. Ha Brennan megnyeri a position battle-t, és Campbell idén sem javul, akkor jövőre akár már az ő nevével is kezdődhetne a lista…

Futó poszton viszont igencsak jól áll a csapat szénája, hiszen Clinton Portis személyében a liga egyik legjobbja várja a labdákat Campbell mögött. Portis tavaly is közel 1500 yardot termelt, és mivel egyetlen sérüléssel megszakított évét leszámítva minden szezonban hozott legalább 1200 yardot, így idén is várhatunk tőle hasonló számokat. Cseréje, Ladell Betts is nagyon jó futó, erőssége ez a duó a csapatnak. Mögöttük Rock Cartwright elsősorban visszahordóként, illetve időnként rövid yardos szituációkban tűnik fel, vele Marcus Mason küzdhet a keretbe jutásért. FB poszton elsősorban Mike Sellers tevékenykedik.

Elkapók terén tavaly betárazott a gárda, hiszen Devin Thomas és Malcolm Kelly személyében a draft első napján két WR-t is húztak. Idénre ideje lenne, ha valamelyikük felnőne a kezdőcsapatba Santana Moss mellé, mert a tavalyi másik kezdő, Antwaan Randle El nem igazán tűnik már kezdő szintű elkapónak. Elsősorban Thomas lehet az, aki harcban lehet ezért a helyért, illetve az is egyértelmű, hogy Zorn rendszerében mindenképpen szükség lenne 3-4 megbízható, variálható, bármikor előszedhető elkapóra. Hiába zseniális Santana Moss, egyedül kevés. Próbálkozik még a Redskins táborában jelenleg az üvegtestű D.J. Hackett, aki évente 3 jó meccsre van hitelesítve, ha egyszer végigbírná a szezont sérülések nélkül, igen jó elkapó lehetne belőle…

TE poszton is az 1+1 képlettel írható le a csapat, hasonlóan a WR-ekhez. Chris Cooley a kiváló kezdő, bár tavaly 849 yard mellett csak 1 TD-t szerzett, de ennek ellenére Campbell legmegbízhatóbb célpontja volt. Mellette szintén ott van a tavaly draftolt tehetség Fred Davis személyében, akinek idén jó lenne mutatnia valamit. Az idei első előszezon meccs 2 elkapás/2 fumble kombinációja nem tartozik a népszerű mutatványok közé… Kettejük mellett Todd Yoder áll még bevetésre készen, aki inkább blokkolások terén segíthet be.

Erre a besegítésre szükség is lehet, hiszen a támadófal nem áll túl fényesen. Ugyan a Billstől kivágott Derrick Dockery visszatért guard posztra, de a fal többi posztján nem rózsás a helyzet. Elsősorban az életkor és a sérülékenység a két fő gond, Chris Samuels tavaly négy meccset hagyott ki, Randy Thomas térde sem az igazi már, míg RT poszton el is került a csapattól a hasonlóan sérülékeny Jon Jansen. Helyette a tavaly 7 meccsen kezdő Stephon Heyer vagy a Panthers-től megszerzett Jeremy Bridges lehet a kezdő. Ráadásul a csereposztokon sem hemzsegnek a kiváló játékosok, 1-2 sérülés, és komoly bajban lehet a csapat.

 

Védelem:

A védőfal egyértelműen hatalmas erősítésen ment át tavalyhoz képest Albert Haynesworth megszerzésével, a liga legdominánsabb DT játékosa várhatóan sokat könnyít majd a többiek életén is. Mellette várhatóan Cornelius Griffin lesz a másik kezdő DT, csereként pedig Montgomery és Golston lehet ott a keretben. DE poszton kevésbé jó a helyzet, bár Haynesworth érkezésével Andre Cartertől kicsúszhat még 1-2 jó szezon, de azért a Phillip Daniels, Renaldo Wynn, Lorenzo Alexander trió nem igazán tűnik rettenetesnek. Érdekes lehet a supplemental drafton beszerzett Jeremy Jarmon, ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, gyorsan lépkedhet felfelé a rangsorban.

Ha a védőfal részletezésénél valaki hiányolta volna Brian Orakpo nevét, akkor máris rátérhetünk az egyik érdekes kísérletre a Redskins háza táján. Orakpo ugyanis nem DE poszton fog játszani, hanem jelen állás szerint strong side OLB lesz belőle. A fiatal játékos Marcus Washington helyét fogja átvenni, és bár önbizalomhiányban nem szenved, érdekes lesz nézni, hogyan birkózik meg egyszerre ennyi váltással (college – NFL, DE – LB). Szerencséjére mellette a liga egyik legjobb védője, London Fletcher fogja idén is osztani a szereléseket, várhatóan ő be tud segíteni az újoncnak. A 3. kezdő Rocky McIntosh lesz, aki tavaly bíztatóan tért vissza sérülése után, idénre pedig egy rendesen végigdolgozott felkészüléssel még jobb lehet. A cseresorral lehetnek gondok, H.B. Blades mint MLB elég nagy zuhanást jelentene LFB-hez képest, de Fintcher, Wilson vagy Robert Thomas sem igazán kezdő szint.

A secondary 4 nagyon jó névből áll. CB poszton a Carlos Rogers – DeAngelo Hall párosból inkább az utóbbi miatt lehet aggódni, de talán Hall nem fogja még egyszer annyira megégetni magát, mint tavaly Oakland-ben. A Landry-Horton safety páros pedig egy újabb évnyi rutinnal felvértezve még jobb lehet, mint tavaly, pedig Horton már akkor is lenyűgözött mindenkit. A cseresorban itt is elég erős visszaesést tapasztalhatunk, bár Smoot 3. számú CB-nek tökéletes lesz, de a többiek inkább csak a létszám miatt vannak jelenleg a keretben.

A speciális csapatrészről – főként punter poszton – mindent elmond, hogy 2 puntert is kirúgott a vezetőség a holtszezon során. Johnson és Plackemeier helyett nem sikerült valami hatalmas előrelépést produkálni, ugyanis Hunter Smith-t, az Indianapolis volt punterét szerződtette a csapat. Bár Smith tavaly puntjai 44%-át a 20 yardos vonalon belülre rúgta, és mindössze 2 touchback-et rúgott, mégsem mondhatni, hogy a liga legjobbjai között emlegetnék a nevét. Shaun Suisham kickernek sem volt jó szezonja tavaly, mindössze 72%-át rúgta be mezőnygól kísérleteinek, neki Dave Rayner személyében riválist is hozott a vezetőség. Visszahordások terén elég széles a lehetőségek tárháza, Cartwright és Devin Thomas kickoff returner, Moss és Randle El punt returner minőségben tűnhet fel a pályán.

 

Értékelés:

Nehéz jósolni a Washington szezonjára vonatkozóan, de az NFC East 4 csapata közül talán nekik van a legkevesebb esélyük a rájátszás elérésére. Campbell nem nagyon képes extrákra, a támadófal öreg, hiányzik a minőségi cseresor több poszton is, így hiába a jópár húzónév, nehéz dolguk lesz idén is. Viszont ha elkerülik őket a sérülések, akkor kezdőcsapatot tekintve nem nagy a lemaradásuk a riválisokhoz képest.

 

 

Tipp a csoport végeredményére:
1.    New York Giants: 12-4
2.    Philadelphia Eagles: 10-6
3.    Dallas Cowboys: 10-6
4.    Washington Redskins: 7-9