Offseason értékelők - NFC North

Detroit Lions

2008-as mérleg: 0-16
Legnagyobb veszteség: Cory Redding (DT/DE)
Legfontosabb érkező: Matthew Stafford (QB)

Kezdjük mindjárt a csoportot leghátul, tragikus mérleggel záró Oroszlánokkal. Egy ilyen szezon után csak a "teljes kitakarítás" lehetett az újjászületés felé vezető első lépés, ezt a főedző, Rod Marinelli elküldésével meg is kezdték, helyét Jim Schwartz vette át. Schwartz az előző 10 évet a Titansnél húzta le, ahol 8 éven keresztül defensive coordinator (DC) volt, és remek munkát végzett. Személye garancia arra, hogy a Lions "puha" védelmét az elkövetkező években egy sokkal agilisabb és erőszakosabb védelem váltja fel. Segítségére lesz a feladat megoldásában régi kollégája, a kitűnő linebacker edző Gunther Cunningham, aki a Lions új defensive coordinatoraként kemény feladat elé néz, hasonló szerepkört már a Kansas City Chiefsnél is betöltött, nem is rosszul. Az offensive coordinator (OC) személye is ismerős lehet, Scott Linehan korábban a Rams főedzője volt, de dolgozott már a csoportrivális Vikingsnál is, - a támadóegység mellett az irányítók felkészítésében is jól képzett, szükség is lesz a tudására. Érkeztek még jónevű edzők a csapathoz, Matt Burke, linebacker-edző (ő is a Titansnél volt alkalmazásban ezelőtt), vagy épp a védekezőfalért felelős Bob Karmelowicz. A szakmai stáb rendbetételével párhuzamosan pedig William Clay Ford, a csapat tulajdonosa meglépte azt, amit már régen meg kellett volna, és útilaput kötött Matt Millen general manager talpára. Utódja korábbi asszisztense, Martin Mayhew lett. És akkor most térjünk rá a csapat játékosállományát érintő változásokra.

Támadók:

Ha mindent a nulláról kell kezdeni (esetünkben ugyebár ez helytálló), akkor legjobb, ha az újjáépítést az alapoknál kezdjük. Sajnos a Lions esetében ez nem a támadó - vagy védekezőfalat jelentette, hanem az irányító személyét. 1/1-es draftjogukkal ki is választották a szívüknek legkedvesebb quarterbacket, Matthew Staffordot, és olyan pöpec szerződést raktak elé, amibe kis híján belepirult a Georgia egyetem sztárja, és még a draft kezdete előtt alá is írt. Persze Schwartz és Linehan nem tervezi egyből mélyvízbe dobni az ifjú titánt, illetve oroszlánt, amíg beérik, addig Daunte Culpepperre vár a feladat, hogy a Lions offense vezére legyen. Culpepper korábban - pont Minnesotaban - már dolgozott együtt Linehan-nel, így ez a kapcsolat sokat javíthat majd idei játékán, hiszen a korábbi kétszeres All-pro irányító tavaly elég gyengén muzsikált (ahogy mindenki más is a Lionsban). A harmadik számú irányító Drew Stanton a rosteren, és erre ő pont tökéletes is. Bár a kezdőszintet jelenleg nem üti meg, tehetséges fiatal, aki idővel akár be is érhet, de Stafford miatt Detroitban nincs nagy jövője. Jon Kitna-t pedig az offseason során eltrédelték Dallasba Anthony Henry-ért cserébe. Mivel idén senki sem várja a Lionstól a kiugróan jó eredményt (már 4-5 győzelem is előrelépés lenne), ezért ezt a jelenlegi triót kellően megfelelőnek találhatjuk, és majd meglátjuk, Stafford mire megy a profik között.

A támadófal nem véletlen lett említve korábban, a támadóegység hanyatló teljesítményéért leginkább ők tehetők felelőssé. Mindenki várta, hogy a drafton ide is érkezik erősítés - de végül ez nem történt meg. A vakoldali tackle továbbra is Jeff Backus lesz, ami jó hír az ellenfelek passrushereinek. A cseréje még nála is nagyobb nímand, Ephraim Salaam, akit simán kiszorított a tavalyi Texans o-line-ból az újonc Duane Brown. Ide bizony nagyon elkelt volna az erősítés. Baloldali guardként Daniel Loper kap szerepet, ő eddig csak csereként lépett pályára a Titansnél, de benne van fantázia, könnyen beválhat húzóguardként. A center poszttal nincs nagy gond, Raiola megoldja, bár minőségi csere nincs mögötte (Dylan Gandy nem az). Jobboldalt maradt Peterman, miután hosszabbítottak vele, illetve szélen Gosder Cherilus. Nem rossz játékosok, bár Peterman sosem lesz több, mint egy átlagos guard, Cherilus fejlődése még tart, illetve növelhető. Ramirez és Jon Jansen személyében értelmes cserék is vannak, sőt, Jansen végszükség esetén vakoldali tackle-ként is bevethető, bár inkább ne adja a sors, hogy szükség legyen rá (jó játékos, de a sérülései miatt már nem bírja a vakoldalt lábmunkával, ezért is vált meg tőle a Redskins). Az ex-chicagoi Terrence Metcalfra nem szívesen pazarolnám a karaktereket, így inkább őt hanyagoljuk. Nagyon hiányzik innen egy minőségi tackle játékos, és én guard posztra is hoztam volna valakit, persze ami késik nem múlik, draft lesz jövőre is.

A futójátékosok terén nincs miért szégyenkezni az Oroszlánoknak, Kevin Smith a jobb RB-k közé tartozik, és a cserék is rendben vannak - Maurice Morris, Aveion Cason és Aaron Brown megfelelő mélységet biztosítanak a posztra. Morris tavaly még a Seahawks csapatát erősítette, ott is második számú RB volt Julius Jones mögött. Sajnos a támadófalnak a futások blokkolásában is vannak hiányosságai, így remélhetőleg az offseason során erre külön figyelmet és energiát fordítottak, - plusz érkezett egy új FB is segíteni, bár Terrelle Smith-től én nem várnék sokat. Igaz, még mindig jobb, mint Jerome Felton - szegény ember abból főz, amije van. Ha a fal összeáll annyira, hogy a futójáték működjön, Kevin Smith igen jó évet "futhat".

Az elkapókkal az utóbbi években nem volt gond, Roy Williams és Calvin Johnson elit párost alkottak, de tavaly a páros Roy-os felét elcserélte a Detroit (és jól is jártak az üzlettel), a kiegészítő embereket, mint például Shaun McDonald vagy Mike Furrey pedig nem tartották meg, így új játszótársakat kellett találni a "Megatronnak". A választás Dennis Northcuttra és Bryant Johnsonra esett, akikben eddig mindig megvolt a kiugrás lehetősége, igaz, mindannyiszor bennük is maradt. Talán majd most... Mögöttük már elég gyászos a felhozatal, bár az újonc Derrick Williamsben még van fantázia, de a többiektől már nem várhatunk semmit, Keary Colbert is csak arra jó, hogy látványosan illusztrálja, mit is jelent a "lyukaskezű elkapó" kifejezés. De mindez addig nem jelent gondot, míg Calvin Johnson egészséges és hadrafogható, illetve a többiek közül legalább egy valaki fel tud nőni hozzá (egy kicsit). Ez a valaki akár Brandon Pettigrew, az újonc tight end is lehet, nem véletlen kelt el az első körben az idei drafton, remek kezei vannak, és az utóbbi évek legtehetségesebb játékosa a posztján. (Rögtön kezdőként számolhatnánk vele, hisz Will Hellert kiszorítani nem okozhat gondot neki, ha nem lenne jelenleg is sérült.)

Védelem:

Ez a csapategység tavaly alaposan befuccsolt, nem véletlen, hogy egy-két helytől eltekintve teljesen kicserélődött. Nem tudtak nyomást gyakorolni az ellenfelek irányítóira, és amikor igazán fontos volt, képtelenek voltak gátat szabni a futójátéknak. Schwartz és Cunningham előtt komoly feladat állt, mikor arra vállalkoztak, hogy újraépítik ezt a csapategységet, és bár jelentős erőket koncentráltak ide, az eredmény kapcsán lehet bennünk hiányérzet. Nézzük elsőnek a védekezőfalat. Shaun Rogers már rég nincs a csapatnál, pótolni pedig azóta se tudták. Cory Redding tavaly túlságosan visszafogottan játszott, aminek az lett a vége, hogy eltrédelték Seattle-be. Ez nagy hiba volt, nem is tudták az általa keletkezett űrt betölteni. Jelenleg a fal közepén a Grady Jackson, Chuck Darby páros kezdhet, vagy a frissen érkezett Shaun Smith. Huh... Rájuk építeni a falat olyan, mintha egy mocsár közepére építenénk a házunkat - nem életbiztosítás. Smith ráadásul kifejezetten rossz csapattárs, a Brownsnál állandóan a kritikák kereszttűzében volt, mert nem izgatta, ki mit gondol, ha nem akarta, nem tette oda magát úgy, mint a többiek. Belőle biztosan nem lesz a védelem vezéregyénisége. Mivel a cseresor még ennél is elszomorítóbb - Landon Cohen, Andre Fluellen -, a Lions draftolt egy falembert is, Sammie Hillt, de neki még nagyon sokat kell fejlődnie, mire a tehetsége beérik a profik között is. Orien Harrist tréd keretében szerezték meg, tök felesleges volt. A fal szélein viszont jó kis trió állt a Lions rendelkezésére, Dewayne White, Jared DeVries és Cliff Avril biztató társaságnak tűnt, balszerencséjükre DeVries olyan sérülést szenvedett, hogy egész szezonra kidőlt, így maradt a White - Avril páros. Ők jók, de hamar elfognak fáradni, ha állandóan a pályán lesznek, már pedig ott lesznek, mert mögöttük csak Jason Hunter és Ikaika Alama-Francis van, és mindkettő átlag alatti képességű játékos, még cserének is (és akik még rosteren vannak, azokról inkább ne is beszéljünk). Senkit nem fog elrettenteni ez a védekezőfal, de amíg erővel bírják, addig akár jók is lehetnek - de vajon meddig fogják bírni?

A linebacker sor már sokkal pofásabb képet mutat. Az Ernie Sims, Larry Foote, Julian Peterson kezdőtriót jó pár csapat megirigyelhetné, utóbbi kettő idei erősítés, Peterson pont a Redding-tréd keretében érkezett Detroitba. Futás ellen szükség is lesz rájuk, mert a védekezőfalban annyira nem érdemes megbízni. A Steelersben feleslegessé váló Foote igazán jó karmestere lehet ennek a védelemnek, ő pont a megfelelő ember erre a feladatra. A cserepad is kellően hosszú, Jordon Dizon és a két újonc, DeAndre Levy és Zack Follett tehetséges fiatalok, akik előtt biztató jövő állhat. Elvileg itt nem lehetnek gondjai a Lionsnak.

Ahol annál inkább akadhatnak problémáik, az a secondary. Se Leigh Boddent, se Dwight Smith-t nem marasztalták, utóbbi azóta is kenyéradó után kuncsorog, míg Boddent a Patriots szerződtette. Egyetlen jó cornerbackjük van, a tavaly még a Buccaneersnél kezdő Phillip Buchanon. Rajta kívül Anthony Henry, William James, Eric King (jézusom!) és néhány tavalyi practise squad töltelék áll rendelkezésre. Siralmas... Ráadásul Henry-t inkább free safety-nek akarják, de akkor ki veszi át a helyét a temérdek "shut down corner"-ből?! Nehezen tudom elképzelni azt a sémát, amiben ez a cornerback osztag tündökölhet... Persze kaphatnak segítséget a safetyktől, de igazán jó játékost ott sem találunk. A frissen draftolt Louis Delmas egyszer majd talán az lesz, de most még szoknia kell a profik világát, és tanulnia a hibáiból, mert lesz belőlük elég. Kalvin Pearson már tavaly sem vált be igazán, Marquand Manuel pedig alaposan "megégette" magát Denverben... Stuart Schweigert és Calvin Lowry pedig egyetlen másik csapat rosterére sem férne fel. Ez a secondary nem rosszabb, mint a tavalyi, de sajnos nem is jobb. Ejj, de kár Daniel Bullocksért... (súlyos sérülése miatt elküldték a klubtól).

Pár szót ejtsünk még a special teamről is. Stan Kwan maradt a coordinator, vagyis nagy előrelépésre ne számítsunk. A rúgójátékosok megbízhatók, évek óta azok, Hanson remek rúgó, bár most apróbb sérülés hátráltatja, de a szezon kezdetére rendben lesz, Nick Harris pedig nem rossz punter. A rúgások utáni visszahordásokban nem ártana fejlődni, hátha Derrick Williams végre összehoz egy TD-t, régen várnak már egyre a Lions szurkolói. A coverage teamet sem ártana gatyába rázni, most van pár tehetséges fiatal, akikkel fel lehet turbózni ezt az egységet is (Follett, Levy, Delmas...).

Értékelés:

A Lions a zéróról indul, és onnan (elvileg) csak felfelé vezethet az út. Az első lépéseket megtették, lehet, hogy nem a legjobb irányba, de határozottan előrefelé. A támadóegység képes látványos dolgokra, van egy Calvin Johnson-juk, egy Kevin Smith-ük na meg egy kimagasló tehetségű fiatal tight end-jük, Brandon Pettigrew. A támadófal sok kérdőjelet rejt magában, emiatt jogosan aggódik minden Lions fan, de nem lehet mindent egy év alatt rendbe tenni. Igaz ez a védelemre is, ahol gyakorlatilag csak az LB-sor állt össze igazán, a többi csapatrészre még bőven ráférne a renoválás (ide értve a special teamet is). A jó hír az, hogy idén alighanem lesz győzelme a Detroitnak, a rossz hír pedig az, hogy valószínűleg nem túl sok...



Green Bay Packers

2008-as mérleg: 6-10
Legnagyobb veszteség: Colin Cole (DT/DE)
Legfontosabb érkező: B. J. Raji (DT/DE)

Nem sok sikerélmény érte tavaly a Packers rajongóit, azok után, hogy Brett Favre vezetésével NFC döntőig menetelt a csapat, egy kiábrándító, 6 győzelmes szezon következett, immáron Aaron Rodgers-szel a "kormányrúd" mögött. És erről legkevésbé a fiatal irányító tehetett, ő jobban teljesített, mint sokan várták, ellenben a védelem totál betlire játszott...  Futás elleni védelemről nem is nagyon beszélhettünk, csupán hat csapat volt tavaly, ami gyengébb mutatókkal rendelkezett (köztük a Broncos, Raiders, Lions csodatrió), és ez bizony változtatásokért kiáltott. Bob Sanders defensive coordinator és stábja munkájára a továbbiakban nem tartottak igényt Green Bayben, helyére Dom Capers érkezett, akit a 3-4-es védelem egyik mesterének tartanak (nem véletlenül). Ezzel elérkeztünk a Packers-t érintő legnagyobb változáshoz, az idei évtől ugyanis átáll a csapat a 3-4-es védelemre. De ennyire ne szaladjunk előre, nézzük, a játékosállományt hogyan alakították át.

Támadók:

A Packers számára egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy Aaron Rodgers személyében megvan a post-Favre éra első franchise irányítója, és mára ezzel mindenki egyet is ért. A legendás 4-es árnyékából kilépő "12-es" tavaly 4000 yard felett passzolt, 28 TD-t érő átadása mellett pedig csak 13 interception-t dobott, és ezzel a játékkal minden kétkedőt sikerült meggyőznie. Mögötte már nem ilyen egyértelmű a helyzet, bár Matt Flynn nem tűnik rossz backupnak, egyelőre még lehetetlen pontosan megítélni, mire menne vele a Packers, Brian Brohm pedig eddig csupán egy eltékozolt 2. körös draft pick... Inkább maradjon végig egészséges Rodgers, és akkor ezen butácska kérdésekre nem kell feleslegesen válaszokat keresnünk...

Mivel a támadóegység nem változott jelentősen a tavalyi szezonhoz képest (sőt, a támadókkal foglalkozó edzők is mind a helyükön maradtak), így ugyanaz az erős elkapóbrigád áll Rodgers rendelkezésére, mint korábban is. Greg Jennings, Donald Driver, Jordy Nelson és James Jones kitűnő névsor, amit még megspékelhetünk a két hasznos tight end, Donald Lee és Jermichael Finley nevével. Ilyen játékosokkal élmény a passzjáték, talán ez a Packers legerősebb csapatrésze. Nehéz dolga lesz az ellenfelek védelmeinek, ha minden célpontot hiba nélkül akarnak levédekezni...

Ami döcögött tavaly, az a futójáték volt. Ryan Grant csupán 5 TD-t szállított, de mellette 3 elvesztett fumbleje is volt, és a 4 yardos átlagtól is elmaradt... Hiába mutat szépen az 1200 yard, ennél a játéknál több kell tőle. Kevés lehetőséget kapott eddig Brandon Jackson, pedig voltak biztató dolgok a játékában, idén talán jobban bevonják a játékba. Hogy ki lesz a 3. RB a rosteren, az még kérdéses, DeShawn Wynn és Tyrell Sutton között dúl a pozícióharc, bármelyik kerüljön ki győztesen, megfelelő backup lesz. Fullbackből is jól el van látva a Packers, John Kuhn, Korey Hall és Quinn Johnson sosem látott mélységet ad a blokkoló posztra. Egy kellően rendbe rakott futójáték, egy jó formában lévő Grant-tel és Jackson-nal akár messzire is repítheti a Sajtfejűek szekerét, feltéve persze, ha a védelem nem az ellenkező irányba húzza majd.

A passz- és futójáték kirakósának utolsó elemét a végére hagytam, ez természetesen a támadófal. Chad Clifton a jól képzett vakoldali tackle-ök közé tartozik, nála csak a sérülékenység jelenthet problémát. Ha kiesik, akkor Tony Moll vagy az újonc Jamon Meredith helyettesítheti, bár ez elég jelentős minőségromlást eredményezne. A belső hármas igen erős, Daryn Colledge - Scott Wells - Jason Spitz stabil kezdő szint. Cserének a frissen draftolt T.J. Lang vagy Josh Sitton jöhetne szóba, de ők még bőven nem az a szint, mint Colledge-ék. A fal jobb szélén várhatóan Allen Barbre kapja meg az esélyt (Mark Tauscher hiánya miatt, aki jelenleg is sérülésből lábadozik), tőle pozitív dolgokra számíthatunk, nem fog csalódást okozni. Tackle poszton még Breno Giacomini is bevethető. A kezdő ötös elég jó, és a cserékkel sincs komoly gond, persze a brutális védekezőfalak (Giants, Titans, Vikings) nekik is komoly gondot okozhatnak. Hiába, nem lehet mindenkinek olyan támadófala, mint a Giantsnek, a Packers így is kihozta a maximumot a lehetőségeiből.

Védelem:

Capers érkezésével az edzői stáb nagy része is kicserélődött, akire a leginkább kíváncsiak lehetünk, az a korábbi remek outside linebacker, Kevin Greene, aki Capers hívó szavára érkezett, és lett a linebackerek edzője (természetesen a pass rush-ért felelős OLB-éké). Mielőtt a pass rusht boncolgatnánk, vessünk egy pillantást a formálódó védekezőfalra. A kezdő nose tackle Ryan Pickett lesz, de mérget vehetünk rá, előbb-utóbb kiszorítja őt B.J. Raji. (Mondjuk a hosszúra nyúlt holdoutja után inkább utóbb, mint előbb.) Pickett ideális NT, de csak méretileg, aki látta korábban, jól tudja, nehezére esik a futójáték "megölése", pedig ez lenne a legfőbb feladata. Raji az, akiben erre kellő tehetséget érzek, bár újonc évében még hosszú tanulási folyamat vár rá. Colin Cole lett volna az ideális választás, míg Raji beletanul, de ő átment a Seahawks csapatához. Lesz még bőven káromkodás Green Bay-ben, ami Ryan Pickett nevével kezdődik... A két szélső poszt közül a jobboldali nem lehet gond, Cullen Jenkins tökéletes RDE lesz, Montgomery itt elfogadható csere, míg másik oldalt, LDE poszton, már nem ilyen egyszerű a helyzet. Elvileg Johnny Jolly vagy Justin Harrell kerülne bevetésre, de előbbit lehetséges eltiltás fenyegeti, utóbbi meg krónikus hátfájásban szenved, ráadásul egyiknek se fekszik igazán a 3-4-es DE poszt... Persze ott van még a joker lap, B.J. Raji, de neki pont elég nehéz lenne az NT posztot elsajátítani, szóval képlékeny dolog még ez a d-line felállás, és ami bizonytalan, az sose jó. Azért Capers van annyira zseni, hogy ezt a problémát időre megoldja.

A linebacker sor csupa nagy nevű játékosból áll, Aaron Kampman, A.J. Hawk, Nick Barnett neve senki előtt sem ismeretlen, az első körben draftolt OLB, Clay Matthews is remek renoméval rendelkezik, bár sérülékenysége miatt várhatóan Jeremy Thompsonnal osztozik majd a játékidőn. A cserék között tehetséges emberek vannak, hisz Brady Poppinga, Brandon Chillar vagy Desmond Bishop bármikor bevethető. A gond nem ez, hanem hogy egyik játékos sem a 3-4-es védelemben játszott eddig, így nem biztos, hogy olyan zökkenőmentes lesz az átállásuk az új sémára. Pedig rajtuk sok fog múlni, és minél később "akklimatizálódnak", annál nagyobb lesz rajtuk a nyomás. Kevin Greene kinevezése ezért is lutri kicsit, hiszen ő még nem oktatta ezt a sémát, csupán játékosként tevékenykedett benne, lehet, hogy ő tökéletesen elsajátította, de képes ezt a tudást másoknak is átadni? Green Bayben remélik igen, a többi NFC North csapatnál pedig imádkoznak, hogy ez ne így történjen.

Sokáig úgy tűnt, nincs jobb a Packers secondary-jénél, aztán hirtelen, mint egy lufi, kipukkadtak. Részben a sérülésekre, részben a pass rush hiányára, és a front 7 gyenge játékára lehetett ezt fogni, de némi változtatás elkerülhetetlen volt. Az új védekezősémában a defensive backek feladata is változásokon esett át, ennek eredményét szezon közben lemérhetjük. Kétségtelenül remek cornerbackek állnak a Packers rendelkezésére, Charles Woodson a liga 10 legjobb CB-je között van, és Al Harris is remek képességekkel rendelkezik, de ő idén már 35 éves lesz - mögöttük pedig az utánpótlás még nem túl tapasztalt játékosokból áll: Tramon Williams, Brandon Underwood, Pat Lee vagy Will Blackmon még koránt sem olyan komplex játékosok, mint Woodson és Harris. Safety poszton Nick Collins nem véletlen lett probowler, de társa a védelem mélyén, Atari Bigby messze elmarad Collins színvonalától. Anthony Smith érkezésével csak a depth lett mélyítve, olyan sokat nem lendít azon a bizonyos szekéren, bár ő biztos garantálja ennek az ellenkezőjét. Aaron Rouse és Jarrett Bush nem több, mint cserejátékos, bár special team-ben nagy hasznukat lehet venni. Egy mondatba foglalva: jó ez a Packers secondary, csak Woodson és Collins egészsége bírja végig a szezont, mert nélkülük komoly gondok lehetnek hátul.

A special team is kétarcú volt tavaly, a punt visszahordások nagyon jól mentek, Will Blackmon még TD-t is szerzett, de a kickoffok visszacipelése terén tökutolsó helyen végzett a Packers. Mason Crosby a liga jobb rúgójátékosai közé tartozik, bár tavaly ő is szokatlanul sokat hibázott. A coverage team sem mindig állt a helyzet magaslatán, vagyis bőven volt min dolgozni a training camp alatt. De a legnagyobb probléma mégis a punter kérdés. Vajon Jeremy Kapinos vagy Durant Brooks a megoldás? Hamarosan megtudjuk.

Értékelés:

A Green Bay támadóegysége évek óta pazar teljesítményt nyújt, és a QB-csere óta nem is nagyon nyúltak hozzá. Rengeteg pontot szereznek, csak úgy termelik a yardokat, ez idén sem lesz máshogy. A kérdőjel a védelem mellett van, ráadásul jó vastagon meghúzva, vajon mire lesz képes a főleg 4-3-as játékosokra épült egység egy 3-4-es sémában? Megjósolni is nehéz, de Mike McCarthy csapatával szemben idén nagyok az elvárások, jól tudjuk miért. Kőkemény év lesz ez, vérrel, verítékkel, sírással, nevetéssel. Ahogy ezt az NFC North-ban már megszokhattuk.



Chicago Bears

2008-as mérleg: 9-7
Legnagyobb veszteség: John Tait (OT)
Legfontosabb érkező: Jay Cutler (QB)

Jerry Angelo general manager meglépte az idei offseason egyik legjelentősebb lépését azzal, hogy a csapathoz trédelte Jay Cutlert, a probowler irányítót, aki szó szerint kisírta magát Denverből. Egy ilyen tehetséges, ráadásul fiatal (még csak 26 éves) irányító nem terem minden bokorban, a Bears kapva-kapott a lehetőségen, még úgy is, hogy cserébe két elsőkörös és egy harmadik körös draft pick-et kellett beáldozniuk - na meg Kyle Ortont. Hosszú évek óta várnak a Szeles Városban egy "franchise QB-ra", most végre lett nekik egy. Ezzel a Bears offseason már akkor is teljes siker lett volna, ha semmi egyebet nem csinálnak, de azért nem ültek ölbe tett kézzel a hátralévő időszakban sem.

Támadók:

Lovie Smith főedző érdekes figura, év elején kijelentette, hogy Kyle Orton lesz továbbra is a csapat kezdő irányítója, és a támadókkal foglakozó edzők munkájával is meg volt elégedve, elvégre mind a helyükön maradhattak. Persze a Jay Cutler lehetőség "kihagyhatatlan" volt, de akkor is érdekes, mitől gondolta azt korábban, hogy a chicagoi offense van olyan "penge", hogy ezen nem nagyon kell változtatni... A sokat szidott Ron Turner offensive coordinatorként évek óta megkeseríti a Bears rajongók életét, vajon Jay Cutlerrel végre sikerül egy működőképes támadógépezetet összehoznia? Ez nem Cutleren fog múlni, ő már a Broncosban is megmutatta, hogy képes légitámadásaival sakkban tartani az ellenfelek védelmeit, bár sűrű "bombázásai" során jónéhány interceptiont is dobott. Ez Ortonra nem volt jellemző, de a Denverbe távozó QB aligha fog hiányozni a Bears fanoknak. Mint ahogy Rex Grossman sem,- két kezét összezárva rebeg hálát minden lelkes kismackó, hogy a "fumblemachine" végre más csapat (esetünkben a Houston Texans) rajongóinak idegrendszerét tesztelheti. Cutler mögött irányító poszton elég szegényes a választék, Caleb Hanie még nagyon kiforratlan és tapasztalatlan QB, Brett Basanez pedig nem NFL kompatibilis. Jól jönne egy tapasztalt veterán a rosteren.

Denverben pokoli jó támadófal védte Jay Cutlert, na ez Chicagoban nem így lesz. A vakoldali tackle az az Orlando Pace, aki tavaly még a Ramsben játszott, nem túl jól. Egykoron fantasztikus játékos volt, de mára túl van pályafutása zenitjén, de így is szükség volt rá Chicagoban, mert elődje, John Tait a visszavonulás mellett döntött. Több súlyos sérüléssel a háta mögött, krónikus térdproblémákkal nem tudni, mennyire lesz biztos pont Pace a fal baloldalán, de nagyon kellene tőle, hogy visszataláljon a 4-5 évvel ezelőtti formájához. A másik szélen Chris Williams szintén nem a kicsattanó egészségéről híres, komolynak tűnő nyaksérülése rá is nyomta bélyegét a tavalyi (újonc) évére. Pedig Williams akár baloldali tackle is lehetne, pár éve még azon a poszton játszott a Vanderbilt egyetem színeiben, nem mást, mint Jay Cutlert védelmezve a pass rusherek hadától. Tackle poszton az újonc Lance Louis és a Clevelandtől kiebrudalt Kevin Shaffer is bevethető, de megnyugtató megoldást egyikük sem jelentene. A belső hármasnál már szerencsésebb a helyzet, Frank Omiyale eddig nem játszott annyit, hogy jelentős mértékben leamortizálódjon, Olin Kreutz a liga egyik legjobb centere, és Roberto Garza is megbízható játékos. Omiyale korábban a Panthers brutális fala mögött volt csere, nem is nagyon lépett pályára (eddig egyszer volt kezdő, négy év alatt csupán 11 alkalommal játszott). Bizonyára tudhat valamit, ha a futásblokkolásban igazi szörnyeteg Josh Beekmant a cserepadra kényszerítette (bár az is lehet, hogy jelentős gázsija ellentételezéseként nem lenne túl nyereséges, ha végig ő ülne a kispadon). Beekmanen kívül igazán jó csere nem is nagyon akad, talán még Dan Buenning hozza az elfogadható szintet. Azért így is sikerült jelentősen javítani az o-line minőségén, hiszen elzavarták Terrence Metcalfot, aki jelenleg Detroitban kerékkötő. John St. Clair mezét se keressük ezentúl, a jól hasznosítható falember Clevelandbe költözött, és a hírek szerint a Browns kezdő jobboldali tackle-je lesz szeptembertől. Ha Pace és Williams egészségesen és 100%-osan tud pályára lépni, elvileg ennek a falnak bírnia kell a nyomást, ellenkező esetben nem fog sokáig kitartani a zseb, és Cutlernek menekülnie kell. Bár már láttuk korábban, hogy ő a zseben kívül is jól megállja a helyét - a kérdés az, hogy az elkapói eltudnak-e szakadni a védőiktől, vagy improvizálnia kell.

És ezzel el is érkeztünk a Bears gyenge pontjához, az elkapóbrigádhoz. Devin Hester lesz az elsőszámú célpont, a villámgyors cornerback, akarom mondani wide receiver leginkább egy route-ot tud megfutni, a telitüdőből előre útvonalat, bár néha még ezt is elszúrja. Annyiban biztosak lehetünk, hogy nem egy Brandon Marshall a szélsebes 23-as. Mellette azért akadnak még ígéretes célpontok, Earl Bennettet például kifejezetten jól ismerheti Cutler, vele is együtt játszott egyetemi csapatánál. Bennett eddig még váratott a kiugrással, de az idei akár az ő éve is lehet. Rashied Davis és Brandon Rideau szintén rendelkezésre állt már az "Orton-érában" is, de ők sem arról győzték meg a focit szerető közönséget, hogy "istenadta" tehetségek lennének. Bár Davisnek legalább volt elkapása. Ilyen mezőnyben még a két újoncnak, Juaquin Iglesiasnak és Johnny Konxnak is lehet esélye a "dobbantásra", lehet velük jobban is járna a Bears, mint "tapasztalt" társaikkal. Brandon Lloyd és Marty Booker elkerült a csapattól, vagyis azért történtek jó dolgok is ezzel a csapatrésszel. Bár a wide receiver-ek miatt döcöghet a passzjáték, azért akadnak minőségi célpontok is a keretben - ők a tight end-ek, Greg Olsen, Desmond Clark és Kellen Davis. Hozzájuk bizalommal fordulhat Jay barátunk, ha védekező falemberek hada kergeti. A tight end az a poszt, amire minden Bears fan büszke lehet.

A másik jól működő dolog tavaly a futójáték volt, Matt Forte kiválasztása a 2008-as drafton csillagos ötöst érdemel. Ráadásul Forte nem csak a labdacipelésben jó, a passzjátéknál is biztos opció. A cserepadon már nem ülnek ilyen kvalitású játékosok, Kevin Jones feltámadása valahogy sosem akar eljönni, Garrett Wolfe csak special team-be jó, Adrian Peterson pedig nem az az Adrian Peterson. Jelenleg 3 fullback is található a keretben - Jason McKie, Jason Davis és Will Ta'ufo'ou - de Cutler sosem arról volt híres, hogy kihasználná a jelenlétüket, Forte pedig jobban fut FB blokkolás nélkül, így valószínűleg csak egy szerencsés nyertes lesz, aki a végső rosteren is helyet kaphat. Amíg a fiatal 22-es bírja erővel, nincs miért aggódni, de kiesése esetén mögötte már jelentős a "szakadék".

Védelem:

A teljes tisztán látás végett kicsit vissza kell repülnünk az időben, egész 2007-ig, ekkor vált meg ugyanis a Bears Ron Rivera defensive coordinatortól, helyére pedig Bob Babichot nevezték ki. Azóta valami hiányzik ebből a védelemből, és itt most nem csak az Urlacher-blitzekről beszélek. Bár a legtöbb statisztikai mutató miatt nincs okuk szégyenkezni, Babich vezetésével ez a védelem már nem muzsikál olyan jól, mint tette azt Rivera ténykedése alatt. A futásokat elég jó hatékonysággal állítják meg (kivéve Adrian Peterson-t, a 28-as Viking 4 meccsen 550 yard felett, és 8 TD-vel rendelkezik a Macik ellen), a redzoneban is képesek kiakasztani a horgonyt, mezőnygólra kényszerítve az ellenfeleket, de mégis, valahogy nem "harapnak" úgy, mint pár éve. Pedig az egység gerince, a Harris - Briggs - Urlacher trió megmaradt, de a pass rush valahogy eltűnt időközben... Talán a védekezőfal a leginkább ludas ebben, ezért idén már új d-line edző készíti fel a falembereket, a dicstelen évet produkáló Lionstól elzavart Rod Marinelli személyében. Rá hárul a feladat, hogy a tavaly nem túl jó évet záró játékosokból idén ütős falat építsen. Mindenki maradt, akire már tavaly is számítani lehetett. Középen Tommie Harris, Anthony Adams, Marcus Harrison, Dusty Dvoracek esetleg Israel Idonije kaphat szerepet - Harris messze kimagaslik képességekben, de nála nagy kérdés, mennyire lesz egészséges a szezonban, hisz a training camp nagy részét megint kihagyta sérülés miatt... Ha sérülésekről van szó, Dvoracek még nála is pechesebb, nem biztos, hogy a végső rosterre is felkerül a neve... A fal szélein Adewale Ogunleye, Alex Brown, Mark Anderson és a már említett Idonije jöhetne szóba, Ogunleye utóbbi években felmutatott játéka egyértelműen csalódás, Anderson meg sem tudja közelíteni újonc évében nyújtott teljesítményét, egyedül Alex Brownban lehet bízni (még). A Bearsnél próbálták is megerősíteni ezt a csapatrészt, de a nevesebb szabadügynökök mind máshol kötöttek ki, így maradt a draft. Jarron Gilbert és Henry Melton érkezett a tavasz végén, utóbbit még visszahordani is láthattuk a preseason során. Meglátjuk, Marinelli munkája mennyire lesz gyümölcsöző, illetve az sem hátrány, hogy ezentúl nem Babich, hanem maga Lovie Smith fogja hívni a defense play-eket. Ha továbbra is képtelenek lesznek nyomás alá helyezni az ellenfelek irányítóit, rendkívül nehéz és bosszantó év vár a Bears rajongóira.

A linebacker sor idén sem sokat változott, Urlacher és Briggs biztos sarokkövei a chicagoi védelemnek, Hunter Hillenmeyer, Jamar Williams és Nick Roach pedig elfogadható cserék, és special teamben igazi vadállatok. A két érkező, Pisa Tinoisamoa, korábbi Rams LB, és az idén draftolt Marcus Freeman pedig jól beilleszthető elemek, Tinoisamoa akár még kezdőként is bevethető (sőt, valószínűleg ő lesz a kezdő SLB). Ha Urlachert nem zavarja a kora, és a blitzek is jól lesznek időzítve (feltéve ha lesznek egyáltalán), akkor itt nincs miért aggódni.

Azt az aggódást, amit az LB-sor ügyködése nyomán megspórolnak a csapatért szorítók, azt nyugodtan fenntarthatják a secondary számára. Bár kevés hosszú játékot engedélyeztek az ellenfeleknek tavaly, azért nem voltak sűrűn a helyzet magaslatán (és itt most nem csak Berrian 99 yardos TD-jére és a Falcons elleni fiaskóra gondolunk). Nem meglepő, hogy idén új edző érkezett ehhez a csapatrészhez is, John Hoke, aki korábban a Houston Texans csapatánál töltött be hasonló szerepet. Rá is az a feladat vár, mint Marinellire a d-line-nál, rendet tenni a fejekben, kihozni a maximumot a srácokból, mert a játékosok ugyanazok, mint tavaly. Charles Tillman hibái ellenére is megbízható kezdő, bár sérülése miatt kérdéses, milyen állapotban lesz a szezon kezdetére. Nathan Vasher hasonlóan porcelánból készült, és könnyen kiszorulhat a kezdőből Zack Bowman jóvoltából, bár Bowman a tavalyi szezont pont egy súlyos sérülés miatt kényszerült kihagyni. Nem túl kedvező előjelek... Corey Graham és Trumaine McBride tavaly bizonyították, hogy ha kell, lehet rájuk számítani, de még egyikük sem kiforrott játékos. Safety poszton sincs minden a legnagyobb rendben, kezdve azzal, hogy Danieal Manning-et nevezték ki kezdő free safety-nek. Csak remélni lehet, hogy Hoke van annyira jó edző, hogy még Manningből is képes használható defensive backet képezni, bár azért erre kevés az esély... Nos, ha megnézzük, ki Manning cseréje, akkor némileg érthető a döntés, Josh Bullocks, a korábbi New Orleans játékos, sokak szerint igazi antitálentum (és erről nem egy "rajongói" videót találhatunk a neten). Vajon Craig Steltz tényleg ennyire rosszul teljesített a training camp alatt, hogy ezt a két "kutyaütőt" nem tudta megelőzni a rosteren, vagy csak szimplán nem kedvelik őt az edzők? Vajon Mike Brownt tényleg ennyire leamortizálták a sérülések, hogy meg kellett tőle válni? A strong safety poszt szerencsére Kevin Payne "felségterülete", ő oda tökéletes megoldás, cseréje az újonc Al Afalava lehet. Payne-től szerencsére nem kell arra számítani, hogy majd borzolja a kedélyeket. De hogy ilyen secondary mellett nem lehet teljesen nyugodt az ember (medve) álma, az egyszer szent.

A special team évek óta a Macik egyik legfőbb erőssége, a coverage team jól dolgozik, Danieal Manning kickoff visszahordónak legalább tényleg jó. Sajna Hester mára csak ront a megítélésén, már csak nyomokban lelhető fel nála a korábbi zseniális visszahordások emléke, rendre túlvállalja magát a puntoknál, és a fumble-ök száma is több, mint tolerálható. A rúgókkal viszont nincs semmi probléma, Maynard korrekt punter, Robbie Gould pedig ott van a legjobb kickerek között.

Értékelés:

Mint korábban kitértünk rá, ez az offseason már magában Cutler miatt is fényes sikernek mondható Chicagoban, de pont ezért félő, hogy sokak "átesnek a ló túlsó oldalára". Egy játékos kevés a győzelemhez, mint ahogy egy fecske sem csinál nyarat. A támadófal renoválása megtörtént, de hogy meddig áll majd stabilan, az jó kérdés. Az elkapók, még ha tehetségesek is, félő, hogy nem hozzák ki a Cutlerben rejlő összes lehetőséget, bár a jó futójáték kellő támasz lehet. A védelem kevés vérfrissítésen esett át, pedig ráfért volna egy igazán jó pass rusher és egy masszív safety. BoB Babich sem tudott felmutatni olyasmit, ami miatt jogos lenne a védelembe vetett bizalom. De a jó munkához idő kell, szeptembertől kiderül, volt-e belőle elég.



Minnesota Vikings

2008-as mérleg: 10-6
Legnagyobb veszteség: Matt Birk (C)
Legfontosabb érkező: Brett Favre (QB)

A csoportgyőztes Minnesota is kacérkodott Jay Cutler megszerzésével, de nekik túl magas volt az ár, végül egy másik irányító leigazolására koncentráltak. Hosszú huzavona után, mikor már kevesen számítottak rá, hogy megtörténhet, robbant a "Favre-bomba", és ezzel a csoporton belüli rivalizálás minden eddiginél magasabb szintre emelkedett, heves indulatokat gerjesztve mindenütt. A QB poszt gyengesége fosztotta meg a Vikingeket attól, hogy a rájátszásban messzire meneteljenek, nos, most kétségtelenül hozzájutottak egyhez. Hogy tényleg Favre volt-e a hiányzó láncszem, arra majd szezon végén választ kapunk, de előbb még vizsgáljuk meg a többi láncszemet is.

Támadók:

Gus Frerotte, mint kezdőirányító, sokakat megmosolyogtatott tavaly, a Vikings mégis képes volt mérkőzéseket nyerni, és végül az NFC North "koronáját" is elhódította. Nem Frerotte-on múlt, a sokszor "színtelen" támadásokba nem sok fantáziát vitt, néha egy-két interception, vagy fumble oldotta a feszültséget, és a végére még le is sérült, így helyét Tarvaris Jackson vehette át (illetve vissza, hiszen Jacksont az első két fordulóban nyújtott gyenge teljesítménye miatt száműzték a kispadra). Jackson viszonylag jó játékkal tért vissza, de a rájátszásban az Eagles védelem ellen tehetetlennek bizonyult. Az új szezon, új reményekkel kecsegtethette a Vikings híveit, érkezett Sage Rosenfels a Houstontól, ennek folyományaként távozott Frerotte. Bár Rosenfels és Jackson sokáig azt  hihette, hogy kettőjük közül kerül ki a kezdő irányító személye, végül csalódniuk kellett, Favre jött, látott és győzött, mindezt alig pár óra leforgása alatt. Hogy mire mennek a legendás 4-es vezérletével a Viking harcosok, még nem tudhatjuk, de hogy ez alaposan felkorbácsolta az indulatokat, az biztos. Green Bayben több helyen is Favre mezeket égettek, ugyanakkor egyetlen nap leforgása alatt többezer Vikings-os Favre mez fogyott el. Favre számára a Minnesota által preferált west coast offense tökéletes, 16 évig játszott ebben a sémában, ebből több éven át Darrell Bewell irányítása alatt, aki jelenleg a Vikings offensive coordinatora. Favre mögött hirtelen túl hosszú lett a kispad, Rosenfels, Jackson és John David Booty közül valakinek nem jut majd hely...

De nem Favre lesz az, akire leginkább koncentrálnia kell az ellenfelek védelmeinek, az továbbra is Adrian Peterson és a brutális futójáték. AP tavaly 1700 yard fölé jutott, és futott yardok tekintetében vezette is a ligát - igaz, fumble-ök tekintetében is. Valószínűleg ez utóbbit próbálták orvosolni az offseason során. Peterson elsőszámú cseréje továbbra is Chester Taylor lesz, míg a 3. számú RB helyéért nagy harc megy Ian Johnson és Albert Young között - mindkét fiatal ígéretes tehetségnek tűnik. Fullback poszton nincs gondja a Vikingsnak, Naufahu Tahi mellett Jim Kleinsasser is bevethető itt, és egy másik tight end, Jeff Dugan is remekül tud blokkolni, ha kell, ezt már tavaly is tapasztalhattuk. Mégis, a futójáték legnagyobb segítője pont Favre lehet, korábban az ellenfelek rendre 8, sőt 9 embert küldtek a boxba, hogy megállítsák AP-t, de Brett papával a backfielden ez már nehezen vállalható rizikó.

Ha a futójátéknál járunk, nem mehetünk el szó nélkül a támadófal mellett. Főleg, mert ez az egyetlen csapatrész a támadóknál, ami jelentős változásokon esett át. Matt Birk Baltimoreba távozásával az új center a tavaly draftolt John Sullivan lett, apró kétségek az ő játékát illetően is lehetnek. Szerencsére két olyan játékos is van, aki be tud ugrani a helyére, Ryan Cook és Anthony Herrera. A fal két szélén két óriásméretű játékos kap helyet, a vakoldali tackle a remek Bryant McKinnie lesz, jobboldalt pedig a még nála is termetesebb újonc, a második körben draftolt Phil Loadholt kap majd szerepet. Csupán 7 olyan falember van a ligában, aki legalább 6'8 láb magas, McKinnie és Loadholt közéjük tartozik. Vakoldalt Artis Hicks jöhet szóba csereként, míg Loadholtot Ryan Cook válthatja, mindketten voltak kezdők korábban, de inkább, mint cserék hasznosíthatók. A két guard helye is biztos, Steve Hutchinson és Anthony Herrera évek óta a fal alkotóelemei, stabil pontok. Brian Daniels, Chris Clark vagy Drew Radovich közül kerülhet ki az utolsó roster hely tulajdonosa, mind fiatal, "félkész" játékos. Kevés jobb támadófal van a ligában, ha a futójátékot nézzük, de pass-protection terén még van hova fejlődniük, igaz, ebben sem kiugróan rosszak.

Az elkapók között is akadnak ígéretes játékosok, vagyis ez nem foghatja vissza Favre-t attól, hogy passzoljon. Berrian jó mélységi célpont, Sidney Rice idén berobbanhat a köztudatba, Bobby Wade-et eddig is sok passzal keresték a Vikings irányítói, az első körben draftolt Percy Harvin pedig új látványelemeket vihet a támadójátékokba. A tight end poszton Visanthe Shiancoe már tavaly is letette a névjegyét, az "ősviking" Jim Kleinsasser pedig széleskörűen hasznosítható. Szóval, ha passzolni kell, lesz, aki elkapja.

Védelem:

Tavaly a Vikings védelem a 6. legjobb volt a ligában, és drasztikus változtatást nem is hajtottak végre, igaz, nem is volt rá szükség. A védekezőfal az egyik legerősebb ilyen osztag, középen a két Williams kétségtelenül elit játékos a posztján, bár még nem tudni, 4 meccses eltiltásuk érvénybe lép-e idén. Mögöttük egyedül Fred Evans van, aki igazán jó játékos, és bátran rá lehet bízni az egyik kezdőposztot, de Jimmy Kennedy, a korábbi elsőkörös pick, tavaly sem alkotott maradandót a csapatnál, míg a 2008-ban 5. körben draftolt LeTroy Guion még felkészületlen, túl sok hibával játszik. Ha a két Williams kiesik, az jelentősen rontja a d-line helyzetét. A defensive endek között is találunk igazi nagyágyút, Jared Allenért tavaly trédelt a Minnesota, és a nagyszájú 69-es nem okozott csalódást. Mellette Ray Edwards is jó képességekkel megáldott DE, és a cserepadon is ül egy Brian Robison. Sérülése után Jayme Mitchell is visszatérhet, ami főleg a special team számára jó hír. Immáron zsinórban 3 éve a Vikings ellen érik el a legkevesebb futott yardot, és egyre jobban javulnak a passzjáték ellen is (évekig utolsók voltak, de tavaly már a 18.-ak). Kimagaslóan jó csapatrész ez.

A Packers, a Lions és a Bears is jó linebacker sorral rendelkezik, és nem marad el mögöttük a Vikings sem. Ben Leber, E.J. Henderson és Chad Greenway ütős trió, Henderson visszatérése jelentős upgrade (lábujjsérülés miatt a fél szezont kihagyta tavaly). A cserék is jók, Heath Farwell a special team vezére is egyben, az újonc Jasper Brinkley kőkemény játékos, és az előző szezonban érkezett Erin Hendersontól is várhatunk szép dolgokat. Úgy tűnik, idén az NFC North-ban nem lesz gond az LB-sorokkal.

A gond a Vikingeknél is a secondary-ben lehet, CB poszton jól állnak, ott nincs miért aggódni, hosszabbítottak a két kezdő cornerükkel, Cedric Griffin még öt évig, Winfield pedig pályafutása végéig Vikings játékos marad(hat). Idén a harmadik körben választották ki Asher Allent a drafton, biztos, ami biztos, pedig egy Marcus McCauley is lapul a rosteren. Benny Sapp és Karl Paymah révén pedig tényleg mélynek mondható ez a poszt. Nem úgy a safetyk esetében, bár a kezdők adottak, Madieu Williams és Tyrell Johnson párosaként, mögöttük nincs igazán jó backup. Ráadásul Tyrell idén veszi át Darren Sharper helyét, és nem lesz könnyű a helyébe lépnie. A tavalyi cserék, Husain Abdullah vagy Eric Frampton így idén is rosterre kerülhetnek, hacsak valamelyiküket ki nem szorítja az újonc Jamarca Sanford.

Térjünk még ki a speciális csapategységre is, akik tavaly sokkolóan rosszul teljesítettek, 7! touchdownt is "benyelve". Ez az ST coordinator, Paul Ferraro állásába került (jelenleg a Ramsnél a linebackerek edzője), helyére Brian Murphy-t nevezték ki. Az ő feladata, hogy a coverage végre működjön is, ebben segítségére lesz a sérülésből visszatérő Heath Farwell, aki éveken át volt az egység "csapatkapitánya", illetve az olyan újoncok, mint Jasper Brinkley, vagy Asher Allen. A visszahordásokra is új embereket talált a Minnesota, Jaymar Johnson és Percy Harvin osztozhat a lehetőségeken. A rúgójátékosok maradtak a régiek, Ryan Longwell lődözi továbbra is a mezőnygólokat, Chris Kluwe a puntokat - ha nagyon megkérik, Kluwe még talán léggitározik is egy sort.

Értékelés:

Minnesotaban a védelem eddig is erős volt, és idén még jobb lehet. A támadóegység új dimenziókat nyert Percy Harvin és főleg Brett Favre érkezésével. Egyedül a special team edzőjét váltották le, vagyis az állandóság adott, és azokkal a játékosaikkal, akikkel nagyon kellett, sikerült hosszabbítaniuk. Papíron a Minnesota az egyik legerősebb csapat az NFC-ben, de ezt a sportot nem papírlapokon "vezetik le", és mikor arra kerül majd a sor, senki sem fogja ellenük "olcsón adni a bőrét", pláne nem a csoportriválisok. Ráadásul a Packers elleni meccsük nézettségi csúcsokat dönthet, és egy ennyire felfokozott légkörben bármi, tényleg bármi megtörténhet.