Offseason értékelők - NFC South

Tavalyi mérleg: 11-5

Legfontosabb érkező: Tony Gonzalez TE

Legnagyobb veszteség: Keith Brooking LB

 

Tavaly minden várakozást felülmúlva egészen a playoffig menetelt Mike Smith csapata, idén ezt a remek szereplést szeretnék megismételni, illetve, ha van rá mód felülmúlni. Ennek érdekében sikerült megszerezniük a Kansas City TE-jét Tony Gonzalezt, a drafton pedig a védelem megerősítését tűzték ki célul, több kevesebb sikerrel meg is valósították ezt az elképzelésüket. Nézzük posztokra lebontva hol változtattak és hol hagyták egyben a tavalyi csapatrészeket az Atlanta Falcons vezetői.

 

Az irányítóknál nem nagyon volt szükség játékosmozgásra, hiszen Matt Ryan újonc évében remek szezont zárt, minden adva van számára ahhoz, hogy ott folytassa, ahol tavaly abbahagyta. Ami némi aggodalomra adhat okot, hogy a fiatal irányítók második éve általában rosszabbul sikerül, mint az azt megelőző, a legtöbb szakértő ettől félti idén Ryant is. Ha lehet hinni a Falcons háza tájáról kiszivárgó híreknek, akkor a minicampek és kora nyári edzések alatt Ryan egyértelmű fejlődést mutat, több játékostársa is dicsérte, mondván szinte minden téren előrelépés tapasztalható a tavalyi játékához képest. Persze igazi képet róla majd csak tétmeccsen, szeptemberben kapunk. A két cseréje továbbra is Chris Redman és DJ Shockley lesz, az Alabamáról érkező John Parker Wilson próbál még szerencsét a training camp folyamán, hátha sikerül neki egy roster, vagy egy practice squad helyet elcsípnie.

 

A Falcons szurkolói továbbra is Michael Turnertől várhatják, hogy ipari mennyiségben szállítsa a yardokat, egyszóval a futóknál sem történt eget rengető változás idén a Georgia Dome-ban. Turner cseréje is megmaradt tavalyról, Jerious Norwood lesz, aki megpróbálja tehermentesíteni a tavalyi év egyik nagy feledzettjét. Hogy erre mekkora lehetősége lesz, az picit kérdéses, hiszen évről évre hallani, hogy Norwood most már több carry-t fog kapni, azonban az elmúlt három esztendőben folyamatosan megragadt 100 labdacipelés környékén. Jason Snelling és Verron Haynes küzdhet még a csapatba kerülésért, illetve az újonc évét sérülés miatt kihagyó Thomas Brown. Neki az jelenthet segítséget ebben a harcban, hogy a special teamben is bevethető, mint returner. Ovie Mughellire vár a feladat, hogy takarítsa az utat Turnerék előtt, ha ezt olyan hatékonysággal teszi, mint tavaly, akkor ismét szép szezon elé nézhetnek a Falcons szurkolói.

 

Az első problémák a WR-eknél jelentkeznek. Nem elég, hogy Roddy White úgy döntött, hogy új szerződést szeretne (olyat, ami évente olyan 10 millió dollárt hozna neki), de a training camp elején Harry Douglas is elszakította a térdszalagját, így az egész szezon kihagyására kényszerül. Ennek következtében csak Michael Jenkins az, aki a tavalyi kezdő WR hármasból jelenleg a csapattal készül, s ez azért nem túl biztató előjel. Mögötte olyan neveket találunk a depth charton, mint Brian Finneran, Eric Weems, Aaron Kelly, Troy Bergeron, egyszóval nem túl acélos az elkapósora jelenleg a Falcons-nak. Érezték is Mike Smith-ék, hogy valamit tenni kell, így szerződtették Marty Bookert és Robert Fergusont enyhítvén valamelyest a gondokat, de az igazi megoldást a Roddy White-tal való megegyezés jelentené.

 

Hogy jó WR-ek hiányában se legyen nagy bajban Matt Ryan arról Tony Gonzalez gondoskodhat. A Kansas City Chiefs-től a 2010 draft második körös pickjéért sikerült megszerezni minden idők egyik (ha nem a) legjobb TE-jét, akinek a WR gondok okán különösen nagy hasznát veszik majd a csapatnál. Tavalyról Gonzón kívül még négy TE tagja a keretnek, akik közül Ben Hartsock elsősorban a futójátékot segítheti jó blokkjaival, míg Justin Peelle, Jason Rader és Keith Zinger azért fog harcolni, hogy a keret teljes jogú tagja lehessen szeptember második felére fordulva is. Nem túl valószínű, hogy háromnál több TE ragadhatna meg a Falcons 53-as rosterén.

 

Tavaly az Atlanta támadó fala hasonló meglepetést okozott, mint az egész csapat maga. Remekül segítették a futójátékot és elég időt hagytak Matt Ryannek arra, hogy megfelelő célpontot találjon magának passzjáték esetén. A Sam Baker, Justin Blalock, Todd McClure, Harvey Dahl, Tyson Clabo összetételű fal együtt maradt, így már csak abban kell bízniuk az Atlanta drukkereinek, hogy Bakert a hátfájdalmai idén nem hátráltatják annyira, mint az újonc szezonjában. A depth-et erősítendő a Falcons a drafton megszerezte Garrett Reynolds-ot, aki mindkét OT poszton bevethető lehet, Brett Romberg a Rams-től érkezett, ő a fal közepén nyújthat segítséget, ha valaki sérüléssel bajlódik. Hasonló célból érkezett a Chargers-től Jeremy Newberry, ő azonban térdproblémái miatt a visszavonulás mellett döntött, még mielőtt elkezdődött volna az edzőtábor. A tavalyi keretből még Quinn Ojinnaka, Ben Wilkerson és Mike Butterworth is beugrásra kész, meglátjuk kire lesz szükség, illetve szükség lesz-e egyáltalán rájuk sérülések okán.

 

Megállapítható tehát, hogy a támadósor nem változott jelentősen a tavalyi évhez képest, azonban idén valamelyest nehezebb dolguk lesz Matt Ryanéknek. Több dolog miatt is, egyrészt idén már nem fogja meglepetésként érni a mezőnyt a Falcons remek futójátéka és Ryan higgadtsága, a sorsolás is nehezebbnek ígérkezik, illetve az sem valószínű, hogy még egyszer megússzák a szezont olyan sérülésmentesen, mint tavaly (erre utal, hogy Douglas már a TC első hete után az egész szezonra kidőlt). Most vessünk pár pillantást a védelemre.

 

A legtöbb sacket idén is John Abrahamtől várhatják, a tavaly 16.5 sackig jutó DE a védelem egyik legfontosabb láncszeme, ráadásul mivel sok rutinos játékostól váltak meg az offseason során ő képviselheti a tapasztalatot a Falcons D-ben. Jamaal Anderson lesz a másik kezdő, neki azonban alaposan fel kell kötnie a felkötni valót, ugyanis eddig bőven a várakozásokon alul teljesített. Első két évében mindössze két sacket tudott elérni és ez édeskevés egy a draft első körében kiválasztott játékostól. Chauncey Davis lesz az, aki szorongathatja Andersont a kezdő pozícióért, ő idén márciusban hosszabbított szerződést a Falcons-szal, négy évre írt alá 14 millió dollárért. Lawrence Sidbury az idei draftról került a Gerogia Dome-ba, neki majd Kroy Biermannal kell harcolnia, ha pályára szeretne lépni pár snap erejéig.

 

DT poszton nagyobb mozgolódás volt, ugyanis a Falcons az első körben draftolta Peria Jerry-t, miközben a veterán, NT méretű falember, Grady Jackson a Lionshoz távozott. Hogy keretbe foglalja a játékosbörzét az atlantai csapat a hetedik körben Vance Walkert választották ki, ő pótolhatja majd idővel Jacksont, legalábbis a mérete erre predesztinálja. Jonathan Babineaux az, aki az állandóságot képviseli és még fogja is egy darabig, hiszen novemberben hosszabbítottak vele is szerződést, ami egészen a 2013-as szezon végéig szól. Trey Lewis, aki az elmúlt évet térdműtét miatt kellett kihagyja, illetve Jason Jefferson lehet még az, aki esetleg rotáció esetén bevethető a többieknek nincs túl sok esélyük arra, hogy megéljék az 53-as rostert.

 

Ha a DT poszton nagy volt a játékosmozgás, akkor ez hatványozottan igaz a LB-sorra. Két korábban meghatározó játékos is távozott a free agency keretében, Keith Brooking a Dallas Cowboys, Michael Boley pedig a New York Giants-et válaszotta új munkaadójául. Így teljesen új egység fog pályára lépni szeptembertől, ha minden igaz, akkor a Stephen Nicholas-Curtis Lofton-Mike Peterson hármas lesz az, amelyik farkasszemet nézhet az ellenfél támadóival. Közülük Peterson új a csapatnál, hiszen ő a Jaguars-tól érkezett, Lofton már a tavalyi szezont is végigjátszotta, míg Nicholas-nak eleddig csak epizódszerep jutott. Már ez a kezdősor sem tűnik túl acélosnak, a depth-tel még komolyabb gondok adódhatnak (pláne ha figyelembe vesszük, hogy Peterson az előző három évben egyszer sem tudta végigjátszani a szezont). Coy Wire, Tony Gilbert, Spencer Adkins, vagy Robert James neve nem hangzik túl ismerősen egy átlag NFL szurkoló számára, márpedig nekik kell majd pályára lépni, ha valakivel történik valami. Meg kell említeni még Jamie Winbornt, akit a napokban igazolt le a csapat. Ő rendelkezik komoly meccsrutinnal, az már más kérdés, hogy ő sem igazán a minőséget képviseli, elég annyit mondani róla, hogy az elmúlt két évben a Denver védelmében szerepelt.

 

CB posztra a drafton alaposan betárazott a Falcons, hiszen a harmadik és az ötödik körben is húztak ide egy-egy játékost. Előbb Christopher Owenst, majd később William Middletont választották ki, de ők inkább egyelőre a jövő reménységei, nem valószínű, hogy idén komoly játéklehetőséghez jutnak. Jelenleg még Chris Houston, Brent Grimes, és Chevis Jackson is előttük áll a depth charton, ráadásul nem árt számolni a sérüléséből visszatérő Von Hutchins-szal. Az mondható el erről az egységről, hogy nagyon fiatal játékosokból áll, akik hasonló képességekkel, viszont igen kevés tapasztalattal rendelkeznek. Ezért is volt picit meglepő, hogy elengedte a Falcons Dominique Foxworth-t, aki a Baltimore Ravens-nél talált magának munkát. Meglátjuk, hogy az idő őket igazolja-e.

 

A safety-k között is találunk egy nagyon komoly távozót, Lawyer Milloy-ra ugyanis nem tartottak igényt és úgy tűnik ez a 35 esztendős játékos karrierjének a végét is jelentheti, hiszen egyelőre nem talált magának új csapatot. A másik tavalyi kezdő, Erik Coleman megőrzi a helyét a FS posztján, mellette pedig vagy az idei második körös William Moore (őt jelenleg egy sérülés hátráltatja, ezért neki valamelyest kisebb esélye van az első csapatba kerülésre), vagy a tavalyi harmadik körös Thomas DeCoud fog kezdeni. Milloy tavalyi cseréje, Jamal Fudge idén is csak a speciáls egységben fog szerepet kapni, meglehetősen alul méretezett a posztjához képest (5'9 láb és 196 font). Antoine Harris és Erick Brock küzd még a csapatba kerülésért.

 

A rúgóknál nem történt változás, a punter Michael Koenenre franchise taget tett a Falcons, amit Koenen alá is írt, így csaknem két és fél millió dollárt fog idén keresni. A kicker továbbra is Jason Elam lesz, aki tavaly magabiztosan rugdalta a mezőnygólokat, vélhetően idén sem lesz ez másképp. A longsnapper Mike Schneck, ő is már tizenegyedik szezonjára készül az NFL-ben, tehát a special team ezen része nem nevezhető rutintalannak. A returner poszttal adódnak kérdőjelek Douglas sérülése után, Jeroius Norwood lehet az, aki átveheti a fiatal WR szerepét:

 

Az Atlanta védelmével kapcsolatban sokkal nagyobb kérdőjelek adódnak, mint a támadóknál, több poszton egyáltalán nem megnyugtató a depth, de van ahol a kezdőkkel is lehetnek problémák. Ennek ellenére kifejezetten erős csapata van a Falcons-nak és ha nem szólnak közbe súlyos sérülések minden bizonnyal versenyben lesznek az NFC South trónjáért.

 

Carolina Panthers

Tavalyi mérleg: 12-4

Legfontosabb érkező: Everette Brown DE

Legnagyobb veszteség: Maake Kemoeatu DT sérülése

 

Meglehetősen csendes offseasonon van túl a Carolina Panthers együttese. Megtartották szinte valamennyi lejáró szerződésű játékosukat, Jordan Gross hosszú távú szerződést kötött a csapattal, míg Julius Peppers hosszas huzavona után franchise taget kapott, amit nem sokkal a training camp kezdete előtt alá is írt. Az edzői stábban azonban történtek érdemi változások, Mike Trgovacot Ron Meeks váltotta, illetve több asszisztensi poszton is új neveket találunk az idei esztendőtől. A draftnapi trade tette teljessé a Panthers offseasonját amelyet most részletesebben is górcső alá veszünk.

 

Jake Delhomme maradt a csapatnál, sőt új, öt éves szerződést is kapott. Első olvasatra ez picit furcsának tűnhet a rájátszásban nyújtott teljesítménye után, azonban ha jobban a dolgok mélyére tekintünk már nem olyan meglepő. Egyfelől idén igen jelentős összeggel szerepelt a capben Delhomme, ami nem jött volna jól a csapat számára a Peppers tag miatt (így több, mint két milliót spórolt rajta a Panthers), másfelől John Fox-ék nem csupán egy meccs alapján ítélték meg az irányító teljesítményét. Tudniillik egy olyan műtétből tért vissza Delhomme, amiből NFL irányító korábban még sosem és 12-4-es mutatóval rájátszásba vezette csapatát. Ez pedig elég volt a vezetők számára, hogy új szerződést adjanak a rutinos QB-nek. Delhomme mögött továbbra is Josh McCown a backup, a harmadik számú QB pedig Matt Moore lesz. UDFA-ként érkezett Carolinába Hunter Cantwell, ő abban bízhat, hogy a practice squadban sikerül megragadnia.

 

Bár a Panthers rendelkezett tavaly a Liga legproduktívabb RB tandemjével, mégis érkezett erre a posztra erősítés a drafton. Mike Goodson a játékosbörze negyedik körében lett kiválasztva és a 3rd down RB szerepét kívánják ráosztani a Panthers-nél. Ez  feladat Nick Goings-ra hárult eddig, ő azonban az idei offseasonban cutolva lett, így logikusnak tűnt Goodson draftolása. DeAngelo Williams és Jonathan Stewart ismét hasonlóan fog osztozni a labdacipeléseken, mint a tavaly, ezen csak a változtathat, ha Stewart fájós Achilles-e a szezon közben is rakoncátlankodna. Decori Birmingham és Jamall Lee küzdhet meg esetleg egy roster helyért még, azonban nincsenek túl jó esélyeik. Legfőképp azért, mert Tony Fiammettát is draftolta a Carolina és nem valószínű, hogy a Brad Hoover utódjának szánt FB-től megválnának, hat futó számára pedig aligha lesz hely a végső rosteren.

 

Az elkapóknál továbbra is Steve Smith és Muhsin Muhammad jelenti az állandóságot, mintha megállt volna az idő Charlotte-ban. DJ Hackett cutolása után egyértelműen Dwayne Jarretté lehet a slotreceiver poszt, de lassan elvárható lenne a harmadéves játékostól, hogy átvegye a 37 esztendős Muhammad szerepkörét és megelőzze őt a depth charton. A backupok névsora nem túl veretes, sérülés esetén igen komoly gondba kerülnének a Párducok. A negyedik számú WR Ryne Robinson a tavalyi szezont térdsérülés miatt kihagyta, akárcsak Jason Carter, mindketten esélyesek lehetnek a rosterre kerülésre. Érdemes még megemlíteni Larry Beavers-t, aki UDFA volt és az egyetemen rekordokat döntögetett a visszahordások terén, meglátjuk mire megy a profik világában. Kenny Moore tavaly az 53-as keret tagja volt, tétmérkőzésen azonban nem lépett pályára, idén akár ő is odaférhet a csapatba.

 

A TE-eknél sincs komolyabb változás, ugyanaz a három játékos vághat neki ennek a szezonnak is, mint tavaly, Jeff King, Dante Rosario és Gary Barnidge lesz minden valószínűség szerint a végső keret tagja. King szerződése lejárt, de RFA tenderrel a csapatnál tartották, hiszen kiváló blokkjaival nagyban hozzájárult a remek futójátékhoz, ami jellemezte a Panthers-t az elmúlt szezonban. Dante Rosarion hátműtétet hajtottak végre offseason során, de ez nem akadályozza abban, hogy az edzőtáborban együtt készüljön a többiekkel.

 

Ami a támadó falat illeti a kezdő ötöst sikerült együtt tartani, így idén is a Jordan Gross, Travelle Wharton, Ryan Kalil, Keydrick Vincent, Jeff Otah felállásban fogják felvenni a küzdelmet, ha semmilyen sérülés nem jön közbe. Ebben azért nem árt bízniuk a Carolina szurkolóinak, ugyanis a cserék elfogytak a kiváló kezdősor mögül. Frank Omiyale a Bears-hez, Jeff Hangartner a Bills-hez igazolt, míg Jeremy Bridges-nek távoznia kellett, ugyanis a fizetését nem tudták volna beszorítani a szűkös fizetési sapka alá. Így a backup posztokért komoly harc lesz az edzőtáborban, az NFL-ben eddig még nem bizonyított játékosok között. Duke Robinson OG/RT az draft idei ötödik körében került a Párducokhoz, Geoff Schwartz RT és Mackanzey Bernadeau OG/C tavaly a hetedik körben lettek kiválasztva, Gerald Cadogan LT pedig UDFA-ként igazolt Carolinába. Ő négyüknek van talán a legnagyobb sansza arra, hogy a preseason végeztével is Charlotte-ban ragadjanak, de könnyen befuthat egy még náluk is ismeretlenebb jelölt.

 

Láthatjuk, hogy a tavaly parádés szezont produkáló offense egyben maradt, némely posztokon azonban megszenvedte a depth a remek kezdő tizenegy együtt tartását. Ennek ellenére minden esélye megvan a Párducoknak arra, hogy olyan teljesítménnyel rukkoljanak ki, mint az alapszakasz második felében, amikor is a futóegységük megállíthatatlannak bizonyult.

 

Az offseason legnagyobb eredménye a Panthers szemszögéből, hogy Julius Peppers-t sikerült megtartani, ráadásul Everette Brown személyében egy vérbeli passrusher DE is érkezett mellé (Brownt a második kör elején választotta a Carolina, miután a 2010-es draft első körös választási jogát odaadták ezért a pickért cserébe a 49ers-nek). Neki azonban ebben az évben még a tanulás lesz a legfontosabb feladata, persze azért 3rd and long szituációknál már idén is pályára léphet. Peppers túloldalán Tyler Brayton és Charles Johnson fog küzdeni a kezdő pozícióért, előbbi inkább a futás ellen, míg utóbbi a passz ellen hatékonyabb. Hilee Taylor tavaly hasonló szerepkörben tetszelgett mind idén Brown fog, kérdéses hogy mennyi lehetőséget kap majd Taylor Brown érkeztével.

 

Elérkeztünk a Panthers leggyengébb pontjához, a DT poszthoz. Ez az állítás egy héttel korábban is megállta volna a helyét, nos azóta még a csapat egyetlen igazi NT-je, Maake Kemoeatu is kidőlt az egész szezonra Achilles-szakadás miatt. Így igen komoly gondokkal kell szembenéznie az új defensive coordinatornak, Ron Meeks-nek. Damione Lewis a biztos pont, azonban ő sem tartozik posztja elit játékosai közé. Mellette Nick Hayden, vagy Corvey Irvin kerülhet a kezdőcsapatba, attól függően, hogy melyikük tud jobban élni a Kemoeatu sérülése kínálta lehetőséggel. Irvin az idei draft harmadik körében kelt el, de őt inkább a jövő emberének szánták a Panthers vezetői, míg Hayden a tavalyi draft végén lett a Carolina játékosa és az elmúlt szezon nagy részét a practice squadban töltötte. Rajtuk kívül csupa UDFA van a csapatnál, Marlon Favorite, Lonnie Harvey, vagy esetleg a pár nappal ezelőtt szerződtetett George Hipolyte is jó lehet egy roster helyre, már ha nem trade-el Marty Hurney egy nagyobb nevű DT-ért.

 

A LB-sor igen erős kontrasztot mutat így rögtön a DT-k után, hiszen igen komoly játékosokat találunk itt és a depth-tel sincs semmi probléma. Na'il Diggs, Jon Beason és Thomas Davis több, mint ideális kezdősor, míg a cserék közül Landon Johnson, Dan Connor és James Anderson pedig több csapatban is a kezdő pozíciókért lenne versenyben (elég ha a csoportriválisokra gondolunk).

Adam Seward szerződése lejárt és a Colts-hoz távozott, de a ST-en kívül ő nem igazán kapott szerepet. Így azonban a most érkezett UDFA-k előtt van esély, hogy felférjenek Carolina rosterére. Gondolok itt elsősorban Anthony Heygoodra, Mortty Ivy-ra vagy Jeremy Lemanra. Közöttük az dönthet, hogy a speciális egységben melyikük milyen teljesítményre lehet képes.

 

Ken Lucas távozása után Richard Marshall veheti át az egyik kezdő CB pozíciót, míg a nickelback posztért a draft második körében választott Sherrod Martin és a tavaly negyedik számú CB, CJ Wilson küzdhet majd meg. A ST-ben jeleskedő Dante Wesley, illetve a draft utolsó körében választott Captain Munnerlyn harcolhat még a keretbe kerülésért, az első számú CB poszt pedig egyértelműen azé a Chris Gamble-é, akivel tavaly az alapszakasz során hosszabbított szerződést a csapat.

 

Safety poszton sok változásról nem igazán lehet beszámolni, John Fox-ék maradtak a jól bevált Chris Harris, Charles Godfrey duónál. Harris futás, Godfrey passz ellen hatékonyabb, remekül kiegészítik egymást, ráadásul mindkettejüknek több évre van szerződése, így itt elviekben csak a backupok okozhatnak fejtörést a Panthers vezetőinek az elkövetkezendő években. Idén Nate Salley-re és Quinton Tealre vár a feladat hogy adott esetben beugorjanak, tavaly is ők voltak az első számú cserék, így az állandóság jellemzi ezt a posztot.

 

A speciális egységben két távozó is akadt. Jason Kyle LS a New Orleans Saints csapatához került, Mark Jones returner pedig a Tennesse Titans-hez szerződött, mindketten szabad ügynökként igazoltak új csapatukba. Hogy ki pótolja őket az majd csak a TC után derül ki, jelenleg két LS is készül a Panthers-nél, JJ Jansent Green Bayből egy trade keretén belül sikerült megszerezni, Nick Sundberg pedig UDFA volt. A returner posztra még többen pályáznak, Ryne Robinson, Mike Goodson, Larry Beavers, Jason Carter, Captain Munnerlyn, tehát egyelőre lehetetlen megmondani ki lesz szeptemberre a befutó. A rúgókánl nem történt változás, továbbra is John Kasay végzi majd el a mezőnygólokat, a kickoffokért Rhys Lloyd lesz a felelős, míg a punter Jason Baker maradt. Úgy tűnik tehát, hogy ismét 3 kicker lesz a Carolina rosterén, akárcsak tavaly.

 

A Panthers-nél is a védelemben számíthatnak több problémára a szurkolók, például erősen kérdéses mire lesz képes a csapat futás ellen (Meeks védelmeinek sosem volt erőssége a játék ezen része, ráadásul Kemoeatu sérülése tovább rontott a helyzeten). Ezzel együtt nagyon erős csapat található Charlotte-ban, ami a kezdőket illeti talán a legerősebb a csoportban, igen kellemetlen meglepetést okoznának szurkolóiknak a Párducok, ha nem lennének versenyben a csoportgyőzelemért.

 

New Orleans Saints

Tavalyi mérleg: 8-8

Legfontosabb érkező: Jabari Greer CB

Legnagyobb veszteség: Deuce McAllister RB

 

A Saints szezonja tavaly is javarészt a csapat védelmén úszott el, ennek következtében nem meglepő, hogy ezt a csapatrészt kívánták leginkább megerősíteni az offseason során. Új defensive coordinatort neveztek ki, név szerint Gregg Williams-t, aki a Jacksonville Jaguars-nál dolgozott legutóbb. A draft folyamán is a védelmet próbálták feltuningolni, támadójátékost nem is választottak, ami Sean Paytont ismerve azért nem kis meglepetés. 

 

Drew Brees, Mark Brunell és Joey Harrington lesz az a három irányító idén is, akikre számít Sean Payton. Brees tavaly parádézott, ahogy az elmúlt három esztendő nagy részében, gyakorlatilag neki köszönhető, hogy úgy szerepelt a csapat, ahogy. Amíg ő a Szentek csapatát erősíti, nem lehet leírni őket, álljon fel akárhogy is a védelem. Ami változást jelenthet az elmúlt szezonhoz képest, az az, hogy Joey Harrington lehetőséget kap az edzőtábor során arra, hogy Mark Brunellt megelőzze a depth charton. Hármójuk helyzete annyira stabil, hogy még UDFA-ként sem igazolt senkit mögéjük a Saints, az pedig nem valószínű, hogy csak két QB-val menne a szezonnak New Orleans.

 

Egy ikonnal lettek szegényebbek a Szentek szurkolói, hiszen Deuce McAllistert cutolták a vezetők. Ez azonban most már nem jelent akkora veszteséget a pályán, mint jelentett volna pár évvel ezelőtt, hiszen McAllister már annyira sérülékennyé vált, hogy nem igazán lehetett rá számítani. Pierre Thomas-nak és Reggie Bush-nak kell majd termelni a futott yardokat (Bush-tól az elkapásokat is nagyon várják). Már persze ha egészségük engedi, Bush például térdműtét után lábadozik, egyelőre jó hírek érkezne az egészsége felől, azonban az némi aggodalomra adhat okot, hogy nem nagyon tudott még 16 mérkőzésen keresztül egészséges maradni. Ami a belső futásokat illeti, előreláthatólag itt Thomas lesz az, akire komolyabb szerep vár, aki ennek tavaly a szezon második felében meg is tudott felelni. Mike Bell epizódszerepre lesz kárhoztatva, ha csak nem történik valami drámai esemény, FB poszton pedig az új szerzemény Heath Evans elsősorban az elkapásokban jeleskedhet majd (őt Mike Karney megüresedett posztjára szerződtette a Saints). 

 

Marques Colston lesz idén is Drew Brees első számú célpontja, utána azonban sok hasonló képességű elkapó várja majd az irányító bombáit. Devery Henderson, Lance Moore és Robert Meachem helye igen biztosnak tűnik az 53-as keretben, azonban hogy rajtuk kívül még ki lesz a ott a Saints csapatában szeptemberben, az megjósolhatatlan. Adrian Arrington, Courtney Roby, Skyler Green rajtol a maradék helyekért zajló versenyfutásban némi előnnyel, de hogy közülük hányan érnek célba, azt nehéz lenne megmondani. Az említett elkapók közül Moore válműtét után lábadozik, Arrington combsérüléssel bajlódik, ez érdekessé teheti a roster helyekért zajló versenyt.

 

Mi lesz Jeremy Shockey-val? Így is leszűkíthetnénk a TE poszt körül felmerülő kérdéseket. A Giants-től második körös pickért megszerzett játékos tavaly csalódást okozott, hiszen 500 yard alatt maradt és TD-t sem sikerült szereznie. Igaz, hogy különböző sérülések akadályozták abban, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtson, de ez akkor sem lehet mentség arra, amilyen teljesítményt nyújtott az elmúlt esztendőben. Idén tehát bizonyítania kell, különben nem biztos, hogy lesz maradása Louisianában. Mögötte a depth charton azt a Billy Millert találjuk, aki a tavalyi évet jobb mutatókkal zárta,  mint nagyobb nevű riválisa. A harmadik számú TE a Lions-tól érkező Dan Campbell, vagy a Browns-tól szeződtetett Darnell Dinkins lehet.

 

A támadó fal nem nagyon változott tavaly óta, maximum egy-két csereember személye az ami újdonságot okozhat. A két kezdő tackle továbbra is Jammal Brown és Jon Stinchcomb (vele most februárban hosszabbítottak szerződést), a két guard a tavaly újoncként parádés szezont záró Carl Nicks és Jahri Evans, center poszton pedig Jonathan Goodwin lesz a kezdő. Az ő első számú cseréje a Rams-től érkező Nick Leckey lehet, guard pozícióban a legfőbb tartalék a tavalyi szezonnak még kezdőként nekifutó Jamar Nesbit lesz, míg a swing tackle Zach Strief lesz. Ők nyolcan tekinthetők biztos csapattagnak, a további esetleges roster helyekért Anthony Davis vagy Jermon Bushrod érhet oda.

 

Semmi jel nem mutat arra, hogy a tavalyi szezon legjobb támadógépezete bármit is gyengült volna. Brees ugyanúgy különböző rekordok közelében járhat, Bush elkapásai és külső futásai továbbra is életveszélyesek és talán Shockey is megembereli magát Robert Meachemmel egyetemben. Magyarul az ellenfelek védői retteghetnek, ha a Saints-cel hozza őket össze a balsors.

 

Charles Grant és Will Smith a szezon első négy meccsét eltiltás miatt ki kell hagyja, ez még akkor is igen kellemetlen hír a Saints szurkolóinak, ha figyelembe vesszük, hogy a két DE tavaly nem nagyon kápráztatta el a nagyérdeműt. Felkészülve az eltiltásokra elég rendesen bespájzolt DE-ekből a New Orleans, hiszen azok után, hogy tavaly megszerezték Bobby McCray-t a Jaguars-tól, idén Paul Spicer is New Orleans-ba költözött Jacksonville-ből. A szezon elején ők fognak szerepelni a két stabil kezdő játékos helyett, meglátjuk mire lesznek képesek, egy rossz rajt igen nehéz helyzetbe hozhatja Sean Payton csapatát. Az eltiltások lejárta után egész jó kis rotációt alakíthat ki majd Williams ebből a négy játékosból, más kérdés, hogy egyikük sincs éppen pályafutása zenitjén, de azért van bennük potenciál, azt hiszem ez gyértelmű. Mindenképpen szeretném még megemlíteni Anthony Hargrove-ot, ő lehet a kellemes meglepetés ezen a poszton. A képességeivel sosem volt probléma, azonban a hozzáállásával és a mentalitásával annál több gond akadt. Most megkapta talán pályafutása utolsó lehetőségét arra, hogy bizonyítsa, helye van az NFL-ben.

 

A DT poszton Sedrick Ellis (a tavalyi draft első körös választottja) helye biztos, azonban, hogy mellette ki (vagy kik) kap(nak) szerepet, arra majd csak a preseasont követően derül fény. Jelenleg Kendrick Clancy az, aki az első csapattal gyakorol, de ez egyelőre nem jelent semmit, hiszen még több, mint egy hónap választ el minket az alapszakasz kezdetétől. DeMario Pressley, Remi Ayodele, vagy a tavalyi évet kihagyó Rod Coleman is eséllyel pályázhat a Sedrick Ellis melletti helyre. Tavaly még Hollis Thomas és Brian Young is ott szerepelt a csapatban DT-k között, azonban most tavasszal mindkét játékostól megváltak a Saints vezetői.

 

Nagyon fontos volt, hogy sikerüljön Jonathan Vilmát New Orleans-ban tartani, hiszen végre sikerült egy olyan játékost találni, aki vezére lehet a védelemnek és a képességei is kiemelkedőek. Nos ez sikerült, Vilma megkapta a zsíros szerződését, a Szentek pedig a playmakert a védelmükbe, akire annyira vágytak. OLB poszton azonban továbbra is akadnak gondok, Scott Shanle és Scott Fujita nem egy elit páros, ráadásul a depth sem az igazi mögöttük. Mark Simoneau, JoLonn Dunbar, vagy Marvin Mitchell lehetne beugró sérülés esetén, nem monhatni, hogy túl ideális állapotokról beszélhetünk. Épp ezért a drafton a negyedik körben behúzták a Szentek Stanley Arnoux-t, aki azonban az első tavaszi edzéseken olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy kénytelen lesz kihagyni a teljes szezont. Erre szokták mondani, szegény embert még az ág is húzza.

 

A secondary volt az a része a védelemnek, amelyre a leginkább ráfért az erősítés, így nem meglepő, hogy a draft első körében egy CB-t, nevezetesen Malcolm Jenkins-t húzta a New Orleans Saints. Ráadásul a free agency keretén belül a legkomolyabb pénzt is egy CB-ért, a Bills-től érkező Jabari Greernek adták. Rajtuk kívül a tavalyi kéztőréséből felépülő Tracy Porter és Randall Gay fog harcolni a kezdőcsapatba való kerülésért, úgy néz ki végre valahára előrelépés lesz tapasztalható a Saints passz elleni védekezésében. Persze, hogy itt se legyen minden tökéletes arról Jenkins ügynöke igyekszik gondoskodni, hiszen már egy hete tart a Saints edzőtábora, de még nem sikerült ügyfele szerződését megkötnie. A két éve még megváltóként érkező Jason David könnyen a depth chart ötödik helyén találhatja magát, már ha egyáltalán be tudja majd verekedni magát a végleges keretbe. 

 

Nem csak a cornerbackeken múlt, hogy gyenge volt az elmúlt években a Saints secondary-je, a safety párosuk is kritikán aluli volt. Ezt a problémát is megpróbálták orvosolni, ám szerintem itt nem végeztek olyan jó munkát, mint a secondary másik részén. Érkezett ugyan Darren Sharper, azonban ő már nem az a játékos, aki egykoron volt. Elvileg ő lesz a kezdő FS (márha Usama Young ki nem szorítja a preseason során), annak ellenére, hogy a sebessége jócskán megkopott és nehezen fogja tudni tartani a lépést a villámléptű elkapókkal. Futás ellen továbbra is kiváló (ez alapkövetelmény egy Minnesotából érkező játékostól), azonban nem a futás elleni védekezéssel volt a fő gond a Superdome-ban. Roman Harper marad a kezdő SS, az ő játékában egy kis visszaesés volt tapasztalható a 2007-es formájához képest, persze ez azzal is magyarázható, hogy gyakorlatilag mindenki megsérült körülötte. Érkezett még Pierson Preoleau, ő amolyan személyes kedvence Gregg Williams-nek, ennek ellenére komoly meglepetést okozna, ha nagyobb szerepet szánna neki az új DC. Az idei safety draft sem maradhatott el, az Arnoux-hoz hasonlóan a negyedik körben behúzott Chip Vaughn inkább a jövő embere, idén még sok minden nem várható tőle.

 

Thomas Morstead az idei draft ötödik körében kelt el, ő hivatott az elkövetkezendő évtizedben a punter posztot betölteni. Persze ehhez előbb Glenn Pakulaknál illene jobbnak lennie a training camp során. Úgy tűnik végre valahára megtalálta a kickerét a csapat, hisz a szezon második felében alkalmazott Garrett Hartley nem hibázott még téthelyzetben és ez nem volt jellemzője az utóbbi időben a Saints rúgóinak. LS posztra Jason Kyle érkezett a rivális Panthers-től (ő Kevin Housert váltotta). A kickoffokat Courtney Roby viheti vissza míg az első számú puntreturner továbbra is Reggie Bush lesz.

 

A tavalyi szezont a sérülések és a gyengécske védelem miatt bukta be a Saints, ha ezen sikerül változtatni, a nehéz sorsolás ellenére nagyon komoly sanszuk lesz a rájátszásra. A védelem úgy tűnik, hogy keményebb lett az idei szezonra, és azt is nehéz elképzelni, hogy még egyszer kiessen a fél csapat sérülések miatt (még ha erre nincs is hatásuk az edzőknek, vezetőknek), úgyhogy minden adva lesz egy jó szerepléshez. Csak át kéne lépniük a saját árnyékukat, utoljára ez három évvel ezelőtt sikerült, akkor NFC döntőig menetelt a csapat. 

 

Tampa Bay Buccaneers

Tavalyi mérleg 9-7

Legfontosabb érkező: Kellen Winslow TE

Legnagyobb veszteség: Jon Gruden HC

 

A Tampa Bay Buccaneers tavaly a 13. játékhét után 9-3-as mutatóval állt és szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne jusson a playoffba. Aztán olyan tragikusra sikerült az utolsó négy forduló (négy vereség), hogy sikerült kijátszaniuk magukat a rájátszásból, majd az offseasonban a teljes újjáépítés mellett döntöttek. Új edzők, új franchise QB, a fél védelem lecserélése, elmondható tehát, hogy rég nem látott offseasonon van túl a Bucs.

 

Azt hihettük, hogy az irányítók gyűjtése Jon Gruden mániája volt Tampa Bay-ben, de most már biztosak lehetünk benne, hogy ez helyi sajátosság. Jeff Garcíára nem tartottak igényt a szezon után, így Brian Griese, Luke McCown és a tavaly draftolt Josh Johnson maradt a csapat keretében. Érkezett szabadügynökként a Pittsburgh-ben újjászülető Byron Leftwich, így az tűnt logikus lépésnek, hogy McCown és Leftwich küzd azért, hogy kezdhessen, Griese-nek pedig megköszönik a Bucs-ért tett szolgálatait. Nos a Tampa vezetői nem így gondolkoztak, feltrade-eltek a draft első körében a sokak által óriási bust várományosnak tartott Josh Freemanért. A Griese cut így még jobban a levegőben lógott (egy hónappal ezelőtt realizálódott is), már csak azt kell kitalálniuk Raheem Morris-éknak, hogy milyen sorrendet szeretnének kialakítani a megmaradt irányítóik közt. Nos úgy tűnik, hogy amíg Freeman NFL érett nem lesz, McCown vagy Leftwich vezetheti a csapatot, ezt a kérdést nekik kell lemeccselniük az edzőtáborban és a preseason meccseken. Josh Johnson meg valószínűleg a szezon kezdetén kereshet új munkaadót magának.

 

A futóknál is bőséges a felhozatal, azonban itt a mennyiség nem megy a minőség rovására. Derrick Ward tavaly a Giants-nél kiemelkedő szezont produkált, ezek után csaptak le rá a Tampa Bay vezetői. Earnest Graham és Cadillac Williams is felépült tavalyi sérüléséből, így van variációs lehetőség van bőven, ami a futójátékot illeti. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy idén szeretnének a támadójátékban is szerepet adni Clifton Smith-nek, aki tavaly returnerként jeleskedett. Így már érthető, hogy februárban megváltak Warrick Dunntól, nem igazán tudták volna hova tenni ennyi kiváló RB mellett. BJ Askew FB-ként maradhatott a csapatnál, meglepetést is okozott volna, ha őt is elküldik, hiszen remek teljesítményt nyújtott mindkét szezonjában, amit a Kalózoknál töltött.

 

Antonio Bryant megkapta a jól megérdemelt franchise tagét, vele azonban ki is fújtak a használható elkapók a Bucs-nál. Joey Galloway a cut sorsára jutott, miközben a rookie éve óta semmit sem mutató Michael Clayton teljesen érthetetlen módon szinte gigantikus szerződést kapott a vezetőktől. Ők tudják mire költik a pénzüket... Sem a drafton sem a free agency keretén belül nem sikerült jó nevű elkapót a csapathoz csábítani, egy biztos, akárki is lesz a kezdő irányító, nem lesz túl sok megbízható célpontja. Brian Clark, Sammie Stroughter (ő az idei drafton érkezett) Kelly Campbell, Maurice Stovall, Dexter Jackson harcol azért, hogy slotreceiverként számításba vegyék, más csapatoknál a rosterre kerülés is komoly gondokat okozna számukra.

 

Ami a TE-eket illeti, itt már jóval bíztatóbb a helyzet. Kellen Winslowt a Browns-tól sikerült megszerezni, Jerramy Stevens-szel pedig a draft előtt kötöttek újabb, két éves szerződést. Jeff Jagodzinski offensive coordinator mindkettejüket szeretné használni a passzjátékban, ami nem meglepő, ha végignézünk az elkapók névsorán. John Gilmore arra számíthat, hogy a harmadik helyen lesz a depth charton amikor kezdődik a szezon, hacsak nem mutat valami váratlan dolgot az edzőtábor során a tavaly előtti szezonban a Jets-ben szereplő Jason Pociask vagy az UDFA-ként szerződtett Ryan Purvis. Azért nagyobb pénzösszeget ne tegyünk arra, hogy ez megtörténik.

 

A támadó falban nagy változások nem várhatók, egyedül Arron Sears (OG) az, aki sérülés miatt nem tud a csapattal készülni (egészen pontosan nem tudni mi a problémája, az biztos hogy agyrázkódást szenvedett az elmúlt szezonban, de azt nem tudni, hogy ez mennyire játszik közre a kialakult helyzetben). Az ő helyét Jeremy Zuttah veszi át, aki már tavaly is kapott alkalmanként lehetőséget, most úgy tűnik állandó kezdő lehet. A másik kezdő guard Davin Joseph lesz, míg a snapek átadása Jeff Faine feladata lesz. A fal két szélén Donald Penn és Jeremy Trueblood teszi teljessé a kezdő ötöst. A depth mélyítése érdekében az ötödik körben draftolt a Bucs egy OT-t, Xavier Fultont, akire könnyen lehet, hogy már idén szükségük lehet, hiszen nincsenek rutinos falemberekkel túl jól eleresztve a Kalózok. Sean Mahan a fal közepén szinte bárhol bevethető, de rajta kívül csupa tapasztalatlan játékos található jelenleg a keretben.

 

Nagyon nehéz megjósolni, mire lehet képes ez a Bucs offense, hiszen elvileg Derrick Ward, Antonio Bryant és Kellen Winslow vezetésével akár még veszélyesek is lehetnek, azon a legtöbb poszton nincs megfelelő tartalék, míg néhány poszton a kezdők személye is mosolyt csal a riválisok szurkolóinak arcára. Egyelőre a kezdő irányító személye sem tisztázott, úgyhogy igencsak dolgos hétkőznapok várnak a támadókra a szezonkezdetig, ha utol szeretnék érni a csoport másik három támadóalakulatát, amelyek szerintem jelenleg jóval a Tampa Bay offense előtt járnak.

 

A védőfal két szélén Gaines Adams és Jimmy Wilkerson fog kezdeni, ez sem az az acélos páros amitől pusztán a nevek hallatán rettegnének az ellenfelek. Kevin Carter távozása után Wilkersonnak Greg White-tól kell leginkább tartania, hogy esetleg veszélyezteti kezdő pozícióját, azonban White hozzállásával Morris egyelre nem túl elégedett. Az új főedző egyébként szeret a sajtón keresztül üzengetni játékosainak, Adams is így tudhatta meg, hogy kétszámjegyű sacket vár tőle a főnöke. Kyle Moore negyedik körös pick, azonban idén még nem valószínű, hogy a fentebb említett három játékos bármelyikét is megelőzné a depth charton.

 

A tavaly még a Bucs-ban szereplő DT-k közül a Titans-hoz igazolt Jovan Haye, így ez poszt is meglehetősen vékonynak tűnik első látásra. Várhatóan Chris Hovan és Ryan Sims lesz a két kezdő, mögöttük két fiatal játékos áll majd beugrásra készen, a tavaly draftolt Dre Moore és az idei harmadik körben kiválasztott Roy Miller személyében. Tavaly a szezon második felében komoly gondja akadt a Tampának a futás elleni védekezésben, valami azt súgja, idén sem lesz egyszerű feladatuk, ha száz yard környékén (vagy inkább alatta) szeretnék majd tartani aktuális ellenfeleiket.

 

A LB-sor az ahol a legnagyobb változás történt a védelemben, egyedül Barrett Ruud az, aki hírmondóként megmaradt a tavalyi egységből. Cato June-ra és Derrick Brooks-ra sem tartottak igényt az új stáb tagjai, ez különösen Brooks esetében meglepő, hiszen egész pályafutását a Tampánál töltötte, egy évtizeden keresztül volt oszlopa a védelemnek, mindenképpen szebb búcsút érdemelt volna, mint az előző szezon utolsó meccsei. Tény, hogy már nem volt képes olyan teljesítményre, mint pár évvel korábban, azonban mentorként még a megújuló csapat segítségére lehetett volna. Az ő helyét Angelo Crowell veheti át, a Bills-től érkező kíválóság térdműtét után lábadozik, így azért nem rizikómentes a szerződtetése. A gyenge oldali LB Jermaine Phillips lehet, aki tavaly még safety-ként lépett pályára, idén a kényszer és az új edzői elképzelések egy sorral feljebb tolták. Ezzel fel is soroltam szinte az összes olyan LB-t a Tampa keretéből, aki komoly tapasztalattal rendelkezik Geno Hayes, Rodriques Wilson, Quincy Black, és Adam Hayward nem túl rutinos játékosok, a legutóbb a Denverben szereplő Niko Koutouvides pedig leginkább a speciális egységben jeleskedett pályafutása eddig szakaszában.

 

CB poszton valamelyest jobbnak tűnik a helyzet a Bucs újjáépülő védelmében, Aqib Talib és a rutinos Ronde Barber ideális kezdőpárost alkothatnak. Elbert Mack, Torrie Cox és a frissen draftolt EJ Biggers küzd majd a nickelback posztjáért, ez már nem annyira bíztató, de itt legalább a kezdők személye bizakodásra adhat okot. Phillip Buchanon elvesztését megérezhetik (a Detroit ajánlott szerződést Buchanonnak, amit a defensive back el is fogadott) Jim Bates-ék, ha Barberrel vagy Talibbal történik valami, ugyanis a másik három CB még nincs kész arra, hogy kezdőként szerepeljen, pláne nem olyan támadóalakulatok ellen, amilyenekkel idén a sorsolás szeszélye folytán szembe kell nézzen a Buccaneers.

 

A tavalyi kezdő SS Jermaine Phillips ugyebár LB-ré avanzsált, a helyét a kezdőben Sabby Piscitelli veheti át. Társa a szintén harmadik profi szezonját megkezdő Tanard Jackson lesz, míg backupja a Buccaneers-szel újabb egy éves szerződést kötő Will Allen lesz. Donte Nicholson az, aki még adott esetben bevethető secondary közepén, ő már négy éve a keret tagja, de eddig jelentősebb játékidő nem jutott neki.

 

Josh Bidwell punternek nincs mitől tartania, biztos a helye a csapatban, ellentétben a kicker Matt Bryanttel, ugyanis neki egy másik rugójátékost hoztak a nyakára. A Jets korábbi kickere, Mike Nugent az aki Bryanten kívül még a Bucs-szal készül. A preseason végeztével kiderül, hogy csak azért szerződtették, hogy  Bryantet jobb teljesítményre serkentsék, vagy tényleg komolyan számolnak vele. Andrew Economos negyedik szezonját is megkezdheti, mint a Bucs longsnappere, a returner pedig idén is a tavaly remeklő Clifton Smith lesz.

 

Nagyon nehéz szezon vár a Tampa Bay-re, Raheem Morris-nak nem lesz egyszerű feladata, ha már idén komoly eredményeket szeretne felmutatni. Gyakorlatilag atomjaira szedték a csapat védelmét, ráadásul Monte Kiffin árnyékából különösen nehéz lesz kilépni és ezt tetézi még a nagyon nehéznek ígérkező sorsolás. Jelenleg igen komoly sansz van arra, hogy jövőre top 10-es pickkel fog rendelkezni a Buccaneers, persze ez az NFC South, ahol a tavaly ilyenkor a még gyengébbre taksált Falcons a szezon végére az NFC egyik legerősebb csapatává nőtte ki magát.

 

Kocsis Gábor (Gabokocka)