Oilers-Steelers 19 évvel ezelőtt

1989. december 31. – AFC Wild Card Playoffs: Pittsburgh Steelers @ Houston Oilers

Az 1989-es Steelers

A Steelers történetében az 1989-es év korszakváltónak ígérkezett. Az idény előtti holtszezonban a csapat megvált a Super Bowl-győzelmekkel dicsőséges érájának egyik utolsó mohikánjától a center, Mike Webstertől. (Őt aztán kitűnően pótolta Dermontti Dawson.) Chuck Noll átalakuló és jelentősen megfiatalított gárdájának 1989-es útja rögösen indult. Az első két fordulóban hatalmas fiaskókat szenvedett el a Steelers. A nyitónapon hazai pályán a klubtörténet legnagyobb arányú (51-0-ás) vereségébe szaladtak bele, ráadásul a Browns ellenében. A harmadik fordulóra aztán magukra találtak Noll mester fiai, és az előzetesen Super Bowl-esélyesnek kikiáltott Minnesota legyőzése újra tartást adott a csapatnak. Noha csoportriválisaival szemben végül csak egy győzelmet könyvelhetett el, de remek hajrájának köszönhetően a Steelers 9-7-es mutatóval zárta az alapszakaszt, és az AFC Központi Csoportjának erőssége miatt a harmadik hely is elegendőnek bizonyult a rájátszás Wild Card fordulójához.

A csapat támadógépezetét, ha nem is sziporkázóan, de ordító hibák nélkül irányította Bubby Brister. Bristernek ugyan voltak fellángolásai, de az ugyancsak louisianai Terry Bradshawra inkább csak akcentusával és keresetlen stílusával emlékeztette a pittsburghi drukkereket. A csapat első számú elkapója, a nagy játékokra képes Louis Lipps volt. 22 elkapással a tight end Mike Mularkey (a későbbi OC, jelenleg a Falcons támadóit és Matt Ryant „koordinálja”) is a támadók komoly erősségének számított. A tradicionálisan erős futójátékot Tim Worley és a manapság az ESPN-nek szakértősködő, Merril Hoge képviselte. A támadófalból még feltétlen említést érdemel (Dawsonon kívül) a kiváló tackle, Tunch Ilkin.

A védőegység irányításától ugyan 1989-re megvált a Kansas City-be távozó Tony Dungy (helyét Rod Rust vette át), de a fiatal alakulat tele volt ígéretes tehetségekkel. A linebackerek és az egész védelem szellemi vezére még a veterán David Little volt, de a feltörekvő Greg Lloyd már 7 sackkel jelezte, hogy az „acélos” hagyományok méltó örököse. A karrierjét később Tampában, Dungy keze alatt, kiteljesítő Hardy Nickerson ugyancsak az erős LB-sort erősítette. A secondary emblematikus játékosa, az 1989-es szezon (Ilkin melletti egyetlen Steelers) Pro Bowlere a cornerback Rod Woodson volt. Az NFL Network kommentátora illusztris pályája tiszteletére talán már 2009-ben bekerülhet a Hall of Fame-be. (Woodson mellett nem feledkezhetünk meg az 1989-ben debütáló és későbbi ötszörös Pro Bowler safetyről, Carnell Lake-ről.)

Hosszabbításos thriller a „House of Pain”-ben

A Wild Card fordulóban azzal a Houston Oilersszel mérkőzhetett a meglepetést keltő csikócsapatnak számító Steelers, akitől az alapszakaszban kétszer is kikapott. Az Astrodome-ban (House of Pain) ezúttal sem adtak sok esélyt Chuck Noll fiainak a szakértők. A Jerry Glanville trenírozta kőkemény védelem és a legendás Hall of Famer, Warren Moon irányította run & shoot offense (az Oilers OC-je a Giants jelenlegi OC-je, Kevin Gilbride volt) legyűrhetetlen akadálynak tűnt.

Az első negyedet remekül kezdte a Steelers. A védelem Moonékat egy hosszú mezőnygól-kísérletre kényszerítette, amit az Oilers végül elhibázott, míg a támadók egy blokkolt punt után megalkuvás nélküli futójátékkal az ellenfél 9-eséig masíroztak. Itt Noll nekiküldte Bristeréket a negyedik kísérletnek, és a szükséges 1 yard helyett Tim Worley 9-et futott, egészen a célterületig. 7-0 a Steelersnek. A második negyedben az Oilers egy 16 playből álló 9 perces drive-val válaszolt, de végül egy 26 yardos field goalra kényszerült és 7-3-ra alakította az eredményt. Aztán a Steelers következő drivejának első játékában a snap előtti motionben a jobb oldali flatbe kifutó Worley remek passzt kapott Bristertől. Ám a szerelő corner Steve Brown kiütötte a futó kezéből a labdát, és a fumble-t az újonc houstoni safety, Bubba McDowell kaparintotta meg. A hazaiak azonban nem tudtak élni a remek mezőnypozícióval és a Steelers védelme újra mezőnygólon tartotta őket, miután Glanville, Noll-lal szemben, nem vállalta be a 4. és 1-et. 7-6! A Steelers újabb támadósorozatában Hoge idénybeli leghosszabb (49 yardos) futásával, majd 2. és 20-nál Mularkey remekbe szabott, first downt érő elkapásával sokkolta az Oilers védelmét. A vendégakció végül mégis megtorpant. 4. és rövid szituációban Noll másodjára nem hazardírozott, és a 2-minute warning alatti megfontolást követően mezőnygólt rúgatott Gary Andersonnal, 10-6-ra alakítva az állást. Ezzel az eredménnyel vonultak öltözőbe a csapatok.

A második félidő első támadását a Steelers vezethette, ám nem jutottak sokáig. Three and out után Harry Newsome puntját a korábban fumble-t begyűjtő Bubba McDowell blokkolta és a labda az oldalvonalon túlra pattogott. A hazaiak futójátékát azonban megfogta a vörös zónában a pittsburghi védelem és az Astrodome közönségének füttykoncertjétől kísérve az Oilersnek harmadszor is be kellett érnie Zendejas mezőnygóljával. 10-9! A pittsburghi támadók újabb támadókísérlete megint hamar kudarcba fulladt. Newsome ezúttal időben el tudta rúgni a puntot, aminek megszelídítése azonban komoly nehézséget okozott a hazaiak veterán visszahordójának, Kenny Johnsonnak. A labda éppen Johnson előtt pattant le a gyepre, majd felpattanva dadogni kezdett a kezében, amit a szemfüles pittsburghi Dwight Stone elhalászott tőle. Újabb hiba a special teamben, de ezúttal a vendégek kerültek kecsegtető mezőnypozícióba. A Steelers azonban nem tudott élni a lehetőséggel, és egy sack után puntra kényszerült, ami viszont a 4 yardosához szögezte az ellenfelet. Mivel az Oilers képtelen volt endzoneje elől kihozni a labdát, újabb punt következett. Az újabb, a hazai térfélről kezdett támadását ezúttal, Gary Anderson révén, három pontra váltotta a Steelers és 13-9-re növelte előnyét 3 perccel a harmadik negyed befejezése előtt. Mivel Moonék továbbra sem tudtak mit kezdeni a labdával, még a játékrész végét megelőzően újfent a labda birtokába jutott a Pittsburgh. Az addig észrevétlen Louis Lipps két, first downt érő elkapásával távoli mezőnygól kísérlethez jutottak és a negyedik negyed első pontjait megint ők szerezték, 16-9-re alakítva az eredményt. Tim Worley korai TD-jét követően zsinórban 6 mezőnygól született.

A negyedik negyed derekára aztán magához térni látszott a félelmetes houstoni támadógépezet. Moon és fürge elkapói (Ernest Givins, Haywood Jeffires és Drew Hill) jó középtávoli passzokkal közeledtek a pontszerzéshez, és a drive-ra végül Givins 18 yardos TD-elkapása tette fel a pontot. 16-16. A vendégeket megfogni látszott az Oilers támadóinak megtáltosodása. Bristerék three-and-outja és Newsome 25 yardos puntja után a hazai alakulat ragyogó helyzetbe került a vezetés átvételéhez. A 300 passzolt yard fölé jutó Warren Moon irányításával hat perccel a vége előtt meg is született a vezetést érő újabb Givins touchdown. 23-16 a Houston Oilersnek! A vendégeknek össze kellett szedni magukat, ha válaszolni akartak, de még volt rá elég idejük, hogy ezt megtegyék. Lipps újabb elkapásával megint first downhoz jutottak, majd 3. és 3-nál Hoge húzta ki a pácból irányítóját egy fontos elkapással. A félpályánál aztán váratlan trükkös játékhoz nyúlt Chuck Noll. Hoge a reverse-t futó Dwight Stone kezébe adta a labdát és az elkapó 20 yardos futást vágott ki. 2 perccel a vége előtt az egyenlítés kapujába jutott a Steelers. Az egyenlítést végül a támadófal munkája és Merril Hoge futásai hozták meg. Az utolsó, 2 yardos futás kiegyenlítette a találkozót 46 másodperccel a vége előtt. 23-23! A hátralévő 46 másodperc eleinte úgy tűnt nem hoz döntést. 7 másodperccel a vége előtt a Houston még mindig saját 30-asánál volt, és csupán egy passzjátékra maradt lehetősége. Ez azonban kis híján végzetesnek bizonyult. Moon túl sokáig dajkálta a labdát és hátulról sackelték. A hazai irányító a váratlan ütéstől kiejtette a játékszert, amit végül Greg Lloyd kapott fel és csaknem elérte az ellenfél célterületét. Hogy végül megtette-e arról a visszajátszás dönthetett volna, de a Steelers-védelem bravúros játékát egy buta szabálytalanság (12 védő tartózkodott a pályán) végül annulálta. Így ért véget a rendes játékrész. Jöhetett a hosszabbítás!

A pénzfeldobás a Pittsburghnek kedvezett, de az első labdabirtoklás nem hozott eredményt a vendégeknek. Three-and-out és punt! Ráadásul megint egy igencsak gyengécske punt Newsome-tól. A labda a felezővonalnál ért földet, majd visszapattant a Steelers 45-öséig. Az Oilers, mely két évvel azelőtt a Seahawks ellen már kiharcolt egy hosszabbításos playoff-sikert jó helyzetbe került a végső győzelemhez. A kedvező mezőnypozíciót láthatólag megbecsülni akaró Glanville az Oilersnél szokásos run & shoot felállás helyett (4 elkapó, 1 futó) hagyományosabb, ball control összeállítású (2 tight end, 2 futó, 1 elkapó) támadósort küldött pályára. A szándékolt játék azonban balul sült el. A balra futó Lorenzo White-ot 3-4 pittsburghi védő rohamozta meg a félpályánál és Rod Woodson kiütötte, majd megszerezte a labdát. A vendég gárda a Houston 47-eséről következett. Hoge azonnal futott egy first downt, majd néhány biztonsági futással még közelebb araszoltak Bristerék az ellenfél vörös zónájához. Végül csak egy távoli mezőnygól-kísérletre futotta a támadók erejéből, de Gary Anderson 25, 30, majd 40 yard után 50-ről sem hibázott, így bebiztosította a pittsburghiek számára a 26-23-as győzelmet és a továbbjutást.

Az 1989-ben az év edzőjének választott Chuck Noll vezette Pittsburgh meglepetésszerű szezonjának végül az Elway irányította Broncos parancsolt megálljt az AFC elődöntőjében. Azonban Hoge-ék a Mile High Stadiumban is méltó ellenfélnek bizonyultak és végül John Elway újabb zseniális comebackjének köszönhetően kellett fejet hajtaniuk a Super Bowl felé menetelő ellenfelük előtt egy 24-23-as eredménnyel záruló, szintén emlékezetes mérkőzésen.

Dorkó Szabolcs (Szabler)