Senior Bowl - 1. rész

Mi is az a Senior Bowl? Röviden egy gálamérkőzés, valójában sokkal több ennél. A Senior Bowl-ra ugyanis az NCAA legutóbbi szezonjának legjobb végzős játékosai kapnak meghívást, akik közül gyakorlatilag mindenkivel találkozhatunk az eljövendő április drafton. Az elmúlt három évben 15, 12 illetve 10 olyan játékos szerepelt ezen a mérkőzésen, akiket később az első körben választottak ki. Mégsem a mérkőzés a Senior Bowl lényege, hanem az ezt megelőző hét, amelyet együtt töltenek a játékosok Mobile-ban, Alabamában és közös edzésekkel készülnek a találkozóra, északi illetve déli csapatlebontás szerint.
A felkészítést minden évben másik NFL stáb végzi, idén a Cincinnati Bengals trénerei kapták meg a lehetőséget, hogy észak legjobbjait gardírozhassák, míg a délieket a Jack del Rio vezette jacksonville-i edzői kar támogatta.
Az első esemény a mérlegelés volt, majd ezt követően minden hétköznap edzés illetve azt követő sajtótájékoztató volt a program, ahol napról-napra új játékosok válaszoltak a felmerülő kérdésekre az edzők mellett, illetve a szombati meccsel kapcsolatban is kifejtették álláspontjukat. Idén január 24. volt a találkozó időpontja, és az ezt megelőző héten zajlottak az edzések a szokásos helyen, Mobile-ban.

Mivel ez a mérkőzés az NFL draft közeledtének első jele, posztra lebontva értekezünk a játékosokról, elvégre az NFL szurkolók legtöbbje arra kíváncsi, hogy kedvenc csapata hiányposztjain milyen az idei felhozatal.

Fontos megjegyezni, hogy kizárólag végzős játékosokkal találkozhatunk a Senior Bowl-on, aki juniorként, vagy sophomore-ként jelentkezik a draftra, az nem jelenhet meg ezen az erőpróbán. Ezen kívül is volt néhány senior, aki lemondta a részvételt, például James Laurinaitis, a nemzet egyik legjobb linebacker-ének tartott, de utolsó évében a listákon nagyot zuhanó Ohio State játékos, az egyik legjobb pass rusher DE hírében álló texas-i Brian Orakpo, vagy a sokoldalú Georgia Tech DE, Michael Johnson, aki 3-4-ben is bevethető.

Nézzük tehát sorjában, kik is szerepeltek a Senior Bowl-on, és hogyan:
Quarterback-ek:
Graham Harrell, Texas Tech (észak)
Rhett Bomar, Sam Houston State (észak)
Nathan Brown, Central Arkansas (észak)
Pat White, West Virginia (dél)
Cullen Harper, Clemson (dél)
John Parker Wilson, Alabama (dél)

Az irányítók nem voltak irigylésre méltó helyzetben mikor beköltöztek állomáshelyükre, elvégre a legtöbb szakértő azzal a céllal figyelte őket, hogy melyikük lesz az NFL draft 3. legjobb irányítója, hiszen az első két hely vitathatatlanul a junior duót, Matthew Staffordot Georgiából, illetve Mark Sanchezt a USC-ről illeti. Sokan még a harmadik helyet is eldőltnek tartják a Kansas State ugyancsak underclassmen üdvöskéje, Josh Freeman miatt, és akkor még nem is szóltunk a Ball State-ről érkező Nate Davis-ről.
Nem véletlen azonban, hogy az idén végző irányítókat nem övezi nagy figyelem. Pat White és JP Wilson scrambling stílusa nem kedvez NFL esélyeiknek, előbbit a legtöbb scout már a WR-ek közé írja noteszába. Graham Harrell tipikus pass heavy shotgun spread offense-ben nevelkedett, a profi stílus nagyon messze van tőle. Bomar és Brown a másodosztályból jön, előbbinek viselkedésbeli problémái miatt kellett távoznia Oklahomából, míg Brown sohasem játszott igazán erős csapat ellen. Harper az egyetlen, aki profi stílusú csapatból jön, ám ő annyira borzasztó végzős évet produkált, hogy már a szezon elején kispadra ültették, és a visszatérése után sem alkotott maradandót.
Ezzel a háttérrel tehát, nézzük mi is történt a táborban az irányítók között:

A hétfői edzésen Bomar bizonyult a legjobb északinak. Jó ütemben, gyorsan engedte el a labdákat, bár a pontossága leginkább közepes volt. Harrell ezzel szemben jóval pontosabb volt, nem nagyon hibázott, de nem is ejtett ámulatba bennünket semmivel. Nathan Brown pedig pont úgy nézett ki, mint egy 3. számú irányító, ráadásul ahhoz képest, hogy nincs túl erős keze, a pontosságával se tudta kompenzálni. Délen is hasonló szenvedés volt a QB edzéseken, az egyetlen szép megoldás Cullen Harper hosszú passza volt Patrick Turnerhez.

Másnap sem változott sok minden. White remek atlétának bizonyult, de passzolási tudománya meglehetősen limitált, nem is jövendöltek neki nagy karriert, mint NFL QB. Hozzá kell tenni, hatalmas szél volt, ami meglehetősen zavarba hozta Wilsont, és Harper hosszú labdái sem jöttek össze egyáltalán, lehet a hétfői jó munka csak véletlen kiugró teljesítmény volt?
Közben az északiaknál Bomar továbbra is uralta a QB mezőnyt, formája alapján jogos őt 2-3. körös picknek titulálni, a többiek viszont elmaradtak a várakozástól. Nathan Brown maximális protection mellett sem tudott jó döntéseket hozni, az egyetlen pozitívum, hogy mozgásból átlag felett tud passzolni. Harrell-nek ez volt a legborzasztóbb napja. Először túldobta egy hosszú labdával Brandon Gibsont, aki biztos TD-t ért volna el az egymás közti játékban, aztán majdnem interceptiont dobott, csak a defensive back dropja mentette meg ettől. Ami pedig a legmeghökkentőbb adat: Harrell 3 snapet is elejtett, rámutatva, hogy a center mögött semmi rutinja sincs, csupán shotgun-ból magabiztos.

A sajtótájékoztatón Marvin Lewis sajnálattal közölte a riporterekkel, hogy irányítói nem tudnak profi stílusban játszani. Del Rio közben White-ról mondta, hogy igyekszik meggyőzni, hogy hagyjon fel a QB poszttal. Bomar is nyilatkozott, elmondta, hogy csak erősebb lett fejben azok után, hogy elküldték a Sooners-től, és nem is nézett Oklahoma meccset, mert nem akart azon gondolkodni, mi történt volna ha maradhat. Ezzel együtt örült, hogy újra Juaquin Iglesias-nak dobálhatott, mint a Sooners-es időkben, és elmondta, hogy a szél sosem zavarja.

Szerdán sem történt változás az erősorrendben. Bomar annak ellenére, hogy 4 snapet ejtett el az új centere miatt, még mindig a legjobb technikájú játékosnak tűnt, Harrell most a nyerssége mellett lassúnak is tűnt, míg Brown ugyan javított valamit megítélésén, kétség sem fér hozzá, hogy ő itt csak 3. számú. A délieknél Pat White megvillantotta remek futóképességeit, de folyamatosan túldobálta elkapóit. Wilson azonban egy jóval csúnyább passzt rontott el, Turner felé dobott deep passza volt túl hosszú. Harper is tovább zuhant a listákon. Rossz a vállmozgása és nem áll bele kellőképp a dobásokba. Egyetlen pozítivum, hogy adott egy TD passzt Shawn Nelsonnak a játék közben. A sajtónak azonban dícsérte Lewis JP Wilsont, lévén fejben abszolút érett, profi szemléletű srác. Del Riót azonban hiába kérdezték, hogy melyik QB nyűgözte le leginkább, nem válaszolt.

Csütörtökön Harrell csak egy snapből csinált fumble-t, a red zone dobálgatás közben szépen teljesített, ellentétben Brownnal, aki hihetetlen pontatlan volt, és már ahhoz komoly képzelőerő szükséges lassan, hogy ezt az embert backup quarterback-nek alkalmazza valaki. Mindez JP Wilson-ra is áll délen, ellenben Pat White az egész hét egyik legszebb passzát adta Mike Wallace-nak.

Pénteken aztán eldőlt, hogy Harrell lesz az északiak kezdő irányítója, annak ellenére, hogy elég nehezen indult neki a hét. Délen a kezdő poszt Wilson-é lett, de ha tudjuk, hogy szinte minden drive-ban új játékos hívta be a play-t, láthatjuk, hogy ez csak képletes siker. Az utolsó edzések már nagyon lazára sikeredtek, az irányítók csak egymás között dobáltak, sokan örültek is neki, hogy láthatják White-ot elkapni.

A meccsen aztán ismét lefagyhatott a Harrell kedvelők arcáról a mosoly. 13 passzából csak 4 ért célba, egy interceptiont jegyzett, ami csak azért nem kettő, mert Alphonso Smith kiejtette a másodikat. Brownt is utolérte a végzet, elejtett egy snapet, és annak ellenére, hogy hosszú drive-okat ígért, legemlékezetesebb pillanata az volt, hogy nem tudta a teljesen üresen álló Iglesias kezébe dobni a labdát egy hosszú passznál. Bomar nem okozott csalódást, a héten mutatott erényei mind előjöttek a meccsen is, de néhány mozdulatát rossz volt nézni. Az ellenfélnél JP Wilson végleg elásta magát, mint passzoló, mégha 1-2 szép futása volt is. Harpernek még ennyi sem jutott, az egyik passznál vagy 5 yarddal dobta túl az elkapóját. Patrick White pedig hozta, amit a Bowl meccseken megszoktak tőle West Virginiában: MVP lett, remek scrambling megoldásokat bemutatva. Ettől függetlenül passzpontosságban van hová fejlődnie, de talán megtarthatja posztját ha így folytatja.

Összességében elmondható, hogy sok meglepőt nem láthattunk az irányítóktól. Bomar a második vonalban sem lett rossz játékos, White pedig hatalmas zseni a maga nemében, de ki fogja bevállalni? A többiekről kár is szót ejteni. Ha egy NFL csapat biztos franchise QB-t szeretne, valószínűleg a juniorok között fog keresgélni.

Running backek
Komoly versenytársakat kaptak a senior futók is az underclassmenek személyében, ami nyilvánvalóan nem meglepő, mert nem vállalkozna senki idő előtt a profi életre, ha nem tudná, hogy megéri. A jelen állás szerint a 3 legmagasabban jegyzett RB (Knowshon Moreno - Georgia, Beanie Wells – Ohio State, LeSean McCoy - Pittsburgh) egyaránt a fiatalabbak közé tartozik, ráadásul a következő „kaszt” is két juniorral, Donald Brownnal (UConn) és Shonn Grenne-nel (Iowa) kezdődik.
A Senior Bowl tehát elsősorban azt volt hivatott eldönteni, hogy ki a legjobb végzős running back, és, hogy jobbnak mondható-e valaki a fenti ötösnél.

A névsor:
Kory Sheets HB Purdue (észak)
Jeremiah Johnson HB Oregon (észak)
Eric Kettani, FB Navy (észak)
Alvin Pearman HB Virginia (észak)
Tony Fiammeta FB Syracuse (észak)
Antone Smith HB Florida State (dél)
James Davis HB Clemson (dél)
Rashad Jennings FB Liberty (dél)
Andre Brown HB North Carolina State (dél)
Quinn Johnson FB LSU (dél)
Arian Foster HB Tennessee (dél)

A játékosok elég vegyes képet alkottak mikor a névsort megláttuk. Három fullback van a listán, ennyit talán fognak is draftolni, bár Kettani még két évig hadköteles, akárcsak a tavaly a Lions által behúzott Army safety, Caleb Campbell, így ő hosszú távú befektetés, és segíti Johnson illetve Fiammeta drafthelyzetét. A futók közül sokáig James Davis-től vártak legtöbbet, de ő gyakorlatilag ugyanazt a pályát járta be, mint csapattársa Cullen Harper, csak egy poszttal hátrább. Davis idén CJ Spillerrel osztozott a labdán a Tigers-nél, és nem sokat láttunk abból, hogy miért is lenne ő a legjobb senior RB. Arian Foster is hasonló cipőben járt. A Volunteers összezuhanásában neki is benne van a keze, ha tavaly jelentkezett volna a draftra, biztosan korábban kiválasztották volna, mint idén fogják. Az ő példája is lebeghetett tehát a sok sophomore illetve junior játékos előtt, akik beadták jelentkezésüket a draftra. Érdekes prospect Jeremiah Johnson is, aki nem kisebb név, mint Jonathan Stewart árnyékából került kezdő posztra. Képességei azért elmaradnak a Panthers ászához képest. A RB-k közt csak egy másodosztályú játékost találunk, Rashad Jennings-t, aki kalandos életpálya végén került jelenlegi állomáshelyére. A többieket is az NCAA legjobbjai között tartjuk számon, mégis elsősorban arra hajtottak a táborban, hogy bebiztosítsák pozíciójukat a draft középső köreiben, vagy előrébb jöjjenek a 6.-7. körös várakozásnál.

Az első név akit az edzéseken feljegyeztek, alighanem Jennings volt. Már a mérlegeléskor hibátlan felépítése kiemelte a többiek közül, bár kicsit magasabb, mint az átlagos futók, a játékán mindez nem látszik. Kiváló blokkokat osztott ki, mikor az irányítóját kellett védeni, és hibátlan route-okat futott. Nagy segítség volt számára Quinn Johnson, a fullback. Johnson az idei év LeRon McClain-je, igazi energiabomba, kiváló blokkoló, ugyanakkor gyors és robbanékony. Az északiaknál Jeremiah Johnson volt a húzónév az első napon, jóval fürgébbnek tűnt (vetély)társainál. Alvin Pearmannek nem mentek jól az elkapások, Sheets-et pedig Marcus Freeman csúnyán lezúzta az egyik ütközésnél.

Másnap sem történt változás, Jeremiah Johnson ezúttal azt bizonyította egy futásnál, hogy mennyire jól lát a pályán, ezzel tudott plusz yardokat hozni egy oldalsó megindulásnál. Pearmanról is javultak a vélemények, bár az egyértelmű, hogy nem a nagy játékok mestere, kiegyensúlyozott, és egy backup poszton nyugodtan bevethető. Marcus Freeman, az Ohio State linebackere ismét hallatott magáról, ezúttal Eric Kettani, a Navy fullback-je csak szabálytalan blokk árán tudta lelassítani, ezért figyelmeztette is őt Marvin Lewis.
Közben délen elmaradt a Jennings-show. A hétfői alakítás után jóval lassabbnak és nehézkesebbnek tűnt a Liberty sztárja, most akkor mi az igazság? Andre Brown is villant párszor. Annak ellenére, hogy több, mint 100 kg, remek sebesség, robbanékonyság, és fordulékonyság mutatkozott meg vele kapcsolatban, és ereje is van, Coye Francies-t (San Jose State CB) például sikerült lenyomnia az egyik play közben. Arian Foster sem a sebessége miatt jutott idáig, azonban ügyes és kreatív játékos, még Rey Maualugát (USC LB) is meg tudta verni 1 az 1-ben az egymás közti gyakorlás folyamán. Ami szomorúbb, hogy elejtett egy elkapható labdát, alighanem meglepte, hogy ezek a QB-k oda tudják neki néha dobni a labdát.

A szerda csak pozitív dolgokat hozott. Foster és James Davis is hatékonyan kapkodta el a passzokat, rámutatva több dimenziós mivoltukra, és ugyanezt tette Quinn Johnson is, miközben Andre Brown a belső futásoknál brillírozott. A másik táborban Kettani megcsillantotta micsoda ereje van, kár, hogy csak egyenesen előre képes futni. Javul Sheets megítélése, higanymozgása miatt mindenképpen draftolni fogják, mégha nem is túl előkelő helyen. Pearman továbbra is szürkének tűnik, Johnson pedig elejtett egy labdát kickoff visszahordás közben, és egyébként is nagyon visszaesett a teljesítménye erre a napra.

A csütörtök a red zone gyakorlás jegyében telt. Johnson javított a tegnapi hullámvölgye után, screen passzokból pedig igazi életveszély. Pearman labdafogása nem tűnt túl biztosnak. Feltűnt egy új arc, Antone Smith a Seminoles játékosa első alakalommal edzett, fején egy Jacksonville Jaguars siasakkal, és volt is szép megmozdulása, mikor egy tömegjelenetben neki sikerült elkapni a labdát. A program a többieknél is a red zone offense volt. Jennings álmosan ügyködött, Foster jól látta meg az üres területeket középen, bár az elkapásokkal eleinte voltak gondjai, a végére belejött. Az igazi sztár azonban Quinn Johnson volt. A fullback ezúttal egy TD elkapással tette fel a koronát a napi teljesítményre az egymás közti játék során.

A pénteki napon már nagyrészt pihentek a játékosok. Kiderült, hogy Pearman lesz a North squad kezdője, és az is, hogy Kettani elkapásban sem rossz, bár ezt a Navy-nél annyira nem erőltették. Délen James Davis lett a befutó a kezdőcsapatban, annak ellenére, hogy Andre Brown még az utolsó edzésen is bemutatta kirobbanó erőállapotát. Azonban, mint tudjuk, a starter poszt csak jelképes.

Davis-nek aztán nagyon nem mentek a rövid yardos szituációk, nem volt jó meccse. Andre Brown azonban nagyot játszott, nem csak a touchdown-ja miatt, hanem remek hosszú play-e miatt is. Quinn Johnson erősségei is kimutatkoztak, remek blokk a gólvonalnál, illetve három elkapással zárt az LSU fullback-je. Jennings sem maradt le, a belső futásoknál magabiztos volt, és egy kitűnő 18 yardos játékot is bemutatott. Meglepően jó volt Cedric Pearman, az egyik játék alakalmával nagyon megetette Brian Cushingot, majd Ashlee Palmeren is áttört. Volt azonban egy fontos fumble-je, ami gondokat vetít előre apró kezei miatt. Jeremiah Johnson szép elkapásokkal, touchdownnal, és egy megoldott 2 pontos kísérlettel tudta le a mérkőzést, ahol egy negyedik downt egy 16 yardos futással oldott meg, holott 1 yard is elég lett volna az újabb first down-hoz. Sheets csak a második félidőben lépett néhányszor pályára, belőle nem sokat láttunk.

Mindent egybevetve, leginkább Jeremiah Johnson és Andre Brown aki elégedett lehet a heti akciójával, ők mindenképpen bizonyítottak, illetve Quinn Johnson is nagy harcban lehet Fiammetával a class #1 fullback-je címért, ha így folytatja. Annyi bizonyos, hogy nagy meglepetés lenne ha valamelyik fenti játékos befurakodna az underclassmen sztárok közé a rangsorokban, de a combine-on talán ez is megtörténhet még.

Herczeg Ádám (Höri)