A párbaj (2008) - III. rész

1. Három nem is olyan régen még Pro Bowler QB igencsak gyenge szezonkezdeten van túl. A tavaly a köztudatba berobbanó Derek Andersonról (Browns), és az elmúlt öt évet tekintve bárki által a liga tíz legjobb QB-je közé sorolt Matt Hasselbeckr?l (Seahawks) és Carson Palmerr?l (Bengals) van szó. Egyikük sem game manager QB, aki a futás árnyékában teszi dolgát, mindannyiuk játéka sorsdönt? csapatuk eredményessége szempontjából. Anderson jelenleg a liga 29. legjobb QB ratingjével rendelkez? irányítója, Hasselbeck 31., Palmer pedig 32. ezen a listán. Melyiküknek van nagyobb esélye arra, hogy ha csak részben is, de visszataláljon korábbi önmagához?

Lang Péter (Igor): Matt Hasselbeck
Számomra nem túl nehéz a választás ebben a kérdésben: a legnagyobb esélye erre Matt Hasselbecknek van. Derek Andersonról már korábban több alkalommal kijelentettem, hogy nem lepne meg, ha idén gyengébb játékot mutatna - ez a másodéves QB-knál el?forduló sophomore slump igencsak gyakori jelenség és leginkább annak a következménye, hogy a rivális csapatok defensive coordinatorainak és HC-inek jóval több id?, egy egész holtszezon, vagyis körülbelül 3-4 hónap áll a rendelkezésére, hogy kielemezze az adott irányító videóját és ezáltal jóval alaposabban felkészüljön az adott QB tendenciáiból és hibáiból.
Egyel?re Anderson nem is brillírozik annyira, mint tavaly, és ha ez nem csupán egyedül az ? hibája is - Braylon Edwards keszty?jét mindenkeppen be lehetne kenni ragasztóval, az els?számúnak tekintett elkapó ugyanis 5 labdát kapott eddig csak el, de legalább ugyanennyit el is ejtett... Ezt pedig NFL szint? elkapó nem engedheti meg magának, nemhogy egy sztár WR, még akkor sem, ha kisebb-nagyobb sérülések kínozzák. Szintén sérült a fal talán legmegbízhatóbb tagja, Eric Steinbach, és ha Edwards és Winslow feljavulna, és esetleg Anderson jobb formába lendülne, még az sem garancia arra, hogy Derek Anderson maradna a kezd? QB egy egész szezonon át… Hisz könnyen lehet, hogy el?bb-utóbb lecserélik Brady Quinnre – a Cleveland tavalyi meglepetés irányítójának tehát igencsak sok gonddal kell megküzdenie.
Carson Palmer hasonló cip?ben jár, bár neki jobb elkapói vannak: TJ Houshmanzadeh és Chad John.., vagyis Chad Ocho Cinco mindenképp olyan játékosok, akik még egy gyengébb irányítót is naggyá tehetnének (bár egyel?re ?k sem remekelnek az idén). Ám a Bengals háza táján más problémák vannak, mégpedig ugyanazok, mint tavaly és tavalyel?tt: az 53 f?s csapat legalább 54-felé húz, és Marvin Lewis nem képes rendet tenni a csapatnál… S?t, valószín?leg már ? sem lesz ott sokáig. Willie Andersont és Rudi Johnsont kivágták, mert túl sok pénzt kerestek, viszont Chris Henryt visszahozták... Az egész egyesület jobban hasonlít egy hatalmas cirkuszra, mint egy multimillió dolláros komoly sportklubra.
Ilyen körülmények között pedig nagyon nehéz az embernek dolgoznia, és tennie a dolgát. Irreális Carson Palmertól elvárni a visszatérést egy újabb 35 TD-s, 10 INT-s szezonhoz, pedig ? képes erre.
Így legvalószín?bbnek azt tartom, hogy Matt Hasselbeck lesz képes arra, hogy megközelítse korábbi csúcsformáját – egy 25/30 TD-os szezon, 4000 yarddal, erre Hasselbeck az idén is képes lehet.
A Seahawks háza táján a leggyengébb pozíció egyértelm?en a WR poszt: Burleson, Obomanu és Seneca Wallace is sérült, így olyan nagy nevekkel kell kiállniuk, mint Courtney Taylor, Michael Bumpus, Billy McMullen – ezek közül a játékosok közül egyik elkapónak sem lenne szabad kezdenie, s?t akár még NFL rosterre kerülnie se nagyon.
Nem véletlen tehát, hogy “nagy” er?sítésbe kezdtek a Tengeri Sólymok: leigazolták Koren Robinsont, és megszerezték a Denvert?l Keary Colbertet - mindketten adekvát cserelkapónak számítanak, de igazából még ?k sem tartoznak abba a kategóriába, akikt?l elájulna az ember és túlzás lenne els?számú elkapónak nevezni ?ket. Ám Hasselbeck számára így is nagy er?sítést jelenthetnek.
Egyel?re az els?számú elkapó az eddig remekül teljesít? TE, John Carlson, aki egyel?re kellemes meglepetés, és nagy fegyver lehet a szezon folyamán, de Robinsontól és Colbertt?l így is sokat várnak a szurkolók. (Azt mindenképp, hogy ne ejtsenek el három-négy labdát minden meccsen.)
Bár a hazai vereség a 49ers ellen igencsak fájó, a következ? meccsük a Rams ellen otthon sorsfordító lehet – ennél gyengébb secondaryvel nem nagyon fognak találkozni, és egy esetleges siker esetén, a csapat egész szezonja megfordulhat. Ha viszont vereséget szenvednek, és 0-3-mal vonulnak bye weekre, akkor az isten irgalmazzon Paul Allennek és Holmgrennek. Valószín?bb azonban, hogy Hasselbeck 300 yardot és 3 TD-t dob a Rams secondary ellen, akik ellen még talán anyai nagymamámnak is lenne keresnivalója (? a mozgékonyabb) és ezáltal sikerül visszatalálnia a régi önmagához... Ha nem így történne, a Seahwaks drukkerek elkezdhetik bújni a jöv? évi TOP 10-es draft prospectek listáját, és elkezdhetnek álmodozni Michael Crabtreer?l.

Gaál Sándor (gsn): Carson Palmer
Gyengén kezdte az idényt az említett hármas, de nem ?k voltak az egyetlenek, elmondható ez David Garrardról, vagy Peyton Manningr?l is, igaz, ?k közel sem voltak annyira kilátástalanok, mint említett triónk. Nagyon sok tényez?t figyelembe kell vennie az embernek akkor, amikor egy ilyen kérdésben nyilatkozik. Egyik csapatnak sincs jelenleg olyan futójátéka, amely ténylegesen képes lenne a QB válláról levenni a terhet, úgyhogy a QB-kon múlik leginkább a csapat szereplése. Éppen ezért számomra az els?dleges tényez? mindenképpen az adott játékos képessége. Márpedig bárki bármit mond, Carson Palmer jobb képesség? QB, mint Matt Hasselbeck vagy Derek Anderson. A tavalyi évben Carson hatalmasat lépett ugyan vissza, gyengébbé vált a teljesítménye, mint a korábbi években, de mégiscsak ott van benne az a QB, aki 2005-ben a liga egyik legjobbja volt második teljes évében. Tavaly nem segítette a fal kell?képpen és bizony nem találta az összhangot elkapóival sem. Ha már elkapók… Hasselbeck összes kezd? elkapója sérült, az ? padlóról felállását ez nehezíti (igaz visszatérhetnek valószín?leg még páran az idény folyamán, illetve van pár új szerzemény is), Derek Anderson esetében pedig Kellen Winslow kevés. Braylon Edwards ebben a szezonban eddig olyan labdákat ejt el, amelyeket tavaly simán elkapott, Stallworth sérült, Jurevicius szintén, Steptoe a másik kezd? elkapó… Ezzel szemben Carsonnak ott van Chad Johnson (Ocho Cinco, ha jobban tetszik) és TJ Houshmandzadeh. Pro Bowler WR mindkett?. Nem találja velük egyel?re az összhangot 100 %-osan, hiányzik egy igazán jó harmadik WR (bár inkább azt mondom, csak egyel?re, a draftolt játékosok közül fel fog n?ni idény végére valamelyik a feladatra, illetve Chris Henry is rosterre kerül a negyedik hetet követ?en), de ennek ellenére nagyobbak a lehet?ségek ebben a triumvirátusban, mint a másik két QB esetében. Ha a fal munkáját nézzük, amely mindegyik csapat támadójátékához elengedhetetlen, akkor mindenképp azt kell mondanunk, hogy a Browns és Anderson van a legjobb helyzetben. A Seahawks esetében valamivel jobb a pass blocking, mint a run blocking, de egyel?re nem meggy?z? a Seattle. A Bengalsnál pedig komoly gondot okozott idén Palmer megvédése, leginkább ez áll gyengélkedésének hátterében. A preseason harmadik mérk?zésén a fal hagyta, hogy Carsonnak eltörjék az orrcsontját, a Baltimore elleni szezonnyitón öt olyan ütközést kellett elszenvednie, amely során csoda, hogy életben maradt, viszont a Titans ellen, amelynek véd?fala talán a legjobb jelenleg a ligában, igencsak jól muzsikált az egység. Egyetlen hibát vétettek, az els? félid? végén, amikor is két pass rusher ért oda Palmerhez, és ennek következtében kisebb bokasérülést szenvedett. Ennek ellenére javulást mutat a fal teljesítménye szerintem, és ez jó kiindulópont ahhoz, hogy egyre jobb produkciót lássunk ett?l a csapattól támadóoldalon is. Palmer és Anderson esetében ki kell emelnünk azt, hogy második fordulóbeli meccsükön viharos szél fújt, amely nem segítette a passzjátékok kibontakozását. Hasselbecknél és Palmernél kevesebb védelemolvasási gondot véltem felfedezni, míg Andersonnál bizony meglehet?sen sok ilyen alkalom is adódott.
Visszatérve Palmerre, eddig két nagyszer? defense ellen szerepelt, ezért nem tartom annyira meglep?nek, hogy eddig nem volt meggy?z? a játéka. A Ravens D és Titans D ellen nagyon nehéz boldogulni. És igaz, hogy eléggé nehéz a sorsolásuk innent?l is, de el?bb-utóbb el fogják kapni a fonalat. Anderson szintén ilyen er?sség? ellenfelekkel csap össze majd, ami számára még nehezebbé teszi a kibontakozást, hiszen tavaly csak a Ravens és Steelers D tette igazán próbára. A csapat tavalyi menetrendje a mostanihoz képest gyerekjáték volt. Hasselbecknek a legkönnyebb a trióból a sorsolása, de az igazán jó elkapók hiánya nagyon visszavetheti teljesítményét.
Mindezen szempontokat figyelembe véve úgy gondolom, Carson Palmer lesz az, aki magára talál, míg Hasselbeck és Anderson teljesítményében továbbra sem várok jelent?s javulást.

2. Az els? héten már láthattunk igen meggy?z? teljesítményt két újonc RB-t?l. Matt Forte’ (Bears) a Colts ellen, Chris Johnson (Titans) a Jaguars ellen nyújtott feledhetetlen teljesítményt. Ezen a héten mindketten folytatták remeklésüket, s?t, csatlakozott hozzájuk újabb két els?éves futójátékos. Jonathan Stewart (Panthers) a Bears, Darren McFadden (Raiders) pedig a Chiefs ellen nyújtott szemkápráztató teljesítményt. Yardokat tekintve olyan futójátékosok el?tt áll a négyes két hét után, mint LaDainian Tomlinson, Larry Johnson, Steven Jackson és Joseph Addai. Melyik újonc RB zárja a négyesb?l a legtöbb yarddal az idei szezont?

Lang Péter (Igor): Matt Forte’
Ez egy igencsak könny? kérdés. Ha egyenl? esélyeket adnánk mindegyik futónak, könnyen lehet, hogy Darren McFadden vagy Chris Johnson produkál egy Adrian Peterson féle tavalyi szezont... Ám mindkét csapatnál a több-futós rendszerre fognak építeni, és sem Johnson, sem McFadden nem fog konzisztens alapon 15-20 futólehet?ségnél többet kapni. Fargas sérülése ide vagy oda, a Raiders nyilvánvalóvá tette, hogy több futóval képzelik el a jöv?t, hiszen Michael Bush is 16 futásnyi lehet?séget kapott az elmúlt heten. Tennesseeben a Thunder&Lightning legújabb, sokadik nagysiker? kiadását készülnek megteremteni LenDale White és Chris Johnson párosával (ha valaki számára nem egyértelm?, a 4.24-et produkáló villámlépt? Johnsont illeti a “Lightning” kódnév). Jonathan Stewart is remekül kezdett, de a Panthersnél is le fog sz?külni a futólehet?ségek száma, amint Steve Smith visszatér, ugyanis meccsenként legalább 10-15 alkalommal az ? irányába fog kacsingatni Jake Delhomme. És szintén említsük meg, hogy Stewart mellett a másik futó DeAngelo Williams, aki egyel?re több cipelésnyi lehet?séget kapott, mint az újonc. Kizárásos alapon marad tehát az egyetlen futó, akinek nem kell másokkal vetélkednie, és megharcolnia a lehet?ségért: Matt Forte’ jelenleg a Bears legveszélyesebb játékosa, és ? lesz az, aki a négy újonc futó közül a legtöbb futott yarddal fogja zárni a szezont.
Ebben amint már említettem, és újra hangsúlyozom, a legf?bb szerepe annak lesz, hogy Forte’ legalább 300 cipelésnyi lehet?séget fog kapni (2 meccs után 46 futópróbálkozással a harmadik a ligában), és ha nem is lesz olyan kiváló cipelésenkénti eredménye, mint McFaddennek vagy Johnsonnak, 1300-1500 yardra könnyedén képes lehet. A Colts ellen 123, a Panthers ellen 92 yardot futott, és megcsillogtatta sebességét is egy 50 yardos TD futással. Meccsenként 3-4 elkapásra is mindig jó lehet, a Bears tehát ki fogja használni a fiatal futó tehetségét, és annyi lehet?séget biztosít neki, amennyit csak tud. A schedule is viszonylag kedvez? a Medvék számára, a két Vikings elleni meccset ellensúlyozza a Lions és az NFC South csapatainak gyengébb védelme, ezeken a meccseken jóval könnyebb lesz 100-150 yardot összefutkározni.
Stewart, McFadden és Johnson egyaránt átlépheti az 1000 yardot, és a következ? években nagyobb szerepet kaphatnak, de idén még Forte’ lesz az, aki a legtöbb futott yarddal zár.

Gaál Sándor (gsn): Chris Johnson
A papírforma válasz egy ilyen kérdésre Matt Forte’ lenne. ? az egyetlen játékos a négyesünkb?l, aki egyedüli RB-ként játszik jelenleg a backfieldben. Mellette sem Kevin Jones, sem Adrian Peterson, sem Garrett Wolfe nem kap olyan szerepet, ami számottev? lenne. A Bears fal sem rossz egyel?re, bár igazán domináns rush D-vel még nem találkoztak. De ha azt vesszük, hogy mennyire sikerült az alapvet?en futásorientált csapatoknak az elmúlt egy-két évben a meccsenként több mint 20, általában olyan 25 körüli carryt kapó futójátékosaik egészségét meg?rizni a szezon végéig, nem lehetünk igazán optimisták azzal kapcsolatban, hogy Forte’ végigbírja-e a szezont. Ma már a futásorientált csapatok nagy része 20 carry alatt tartja legjobb futóit, és próbál a kiegyensúlyozottságra törni. Ezért gondolom azt, hogy mind a Raiders, mind a Titans futójátéka produktívabb lesz hosszútávon, illetve ne felejtsük el, hogy a faluk is jobb futássegítésben. Mindkét csapatnál elmondható az, hogy az újoncok képességeinek leginkább a küls? futások fekszenek. Sem McFadden, sem Chris Johnson nem a legjobb bels? futó, kétségtelen, McFadden valamivel jobb ezen a téren. Mindketten inkább a küls? futásokkal zseniálisak. McFadden a héten megsérült, Fargashoz hasonlóan, de ha tud játszani a lábujjsérülésével, ami egy RB-nél igencsak nehezít? dolog, akkor is ott lesz riválisának Michael Bush. Itt tehát alapvet?en három ember is van a backfieldben, aki jelent?s számú labdacipelést kaphat (igaz, maximum a rendelkezésre álló top 2-t játszatja Kiffin). A Titans esetében LenDale White az, aki maximum bels? futásokkal hatékony, és rövid yardos szituációkban bevethet?. Chris Johnson pedig igazi game changer RB. Ha megkapja a labdát, és szabad el?tte valamennyire is a terület, nem éred utol. Míg McFadden utolérhet?, ahogy az már collegeban is megfigyelhet? volt, 15-20 yardon túl a sebessége nem az igazi a labdával, Chris Johnsonnál ez nem fordul el?. Élmény nézni, amikor el?tte az open field, sohasem éri utol senki, hacsak nem szemb?l jönnek… Az a 4,24 a pályán se sokkal rosszabb, maximum annyival, amennyit a felszerelés ront rajta. Nem láttam még ilyen gyors RB-t az NFL-ben. Egy-egy ilyen megindulásában benne van a TD, akár 6 yardra az endzonetól indul el, akár saját térfelén az 1 yardról. Ezek miatt a potenciális térnyerések miatt érzem azt, hogy több yardot tud majd felmutatni, mint a sokkal több bels? futással fel?rölt Forte’, McFadden duó. Stewart pedig azért nem jöhet egyáltalán szóba, mert ? gyakorlatilag ugyanannyi carryt kap, mint DeAngelo Williams, és míg Williams a gyorsabb, a küls? futásoknál hasznos, Stewart inkább nevezhet? ügyesebb bels? futónak. Ha a kérdés a TD-kre irányulna, elképzelhet?, hogy az endzoneban a négyesb?l a legtöbbet alkalmazott Jonathan Stewart lenne a tippem.

3. Nem túl hízelg?, ha egy csapat neve mellett két forduló után a gy?zelmi rubrikában egy nagy nulla díszeleg. Idén tíz csapat kezdett 0-2-es mutatóval (Bengals, Browns, Chargers, Chiefs, Dolphins, Jaguars az AFC-ben; Lions, Rams, Seahawks, Vikings az NFC-ben), vannak köztük olyanok, akiket vártunk, és olyanok is, akikr?l nem gondoltuk volna. Tavaly a Giants megmutatta, hogy nem tragédia, ha így kezd a csapat, hiszen 0-2-es szezonkezdet után Super Bowl gy?zelemig meneteltek. Melyik két vereséggel nyitó gárdának van legnagyobb esélye a playoffszereplés kivívására?

Lang Péter (Igor): Seattle Seahawks
Ha a leger?sebb csapatot kellene megneveznem, a listában említett gárdák közül, valószín?leg a Chargers, Jaguars esetleg a Vikings juthatna eszembe. A kérdés megfogalmazása azonban trükkös, és arra vonatkozik, melyik csapatnak van a legnagyobb esélye a rájátszásra – erre a válasz pedig egészen más: mégpedig a Seattle Seahawksnak.
Továbbra is az a véleményem, hogy az egész bajnokság leggyengébb, ugyanakkor talán legkiegyensúlyozottabb divízióját bármelyik csapat megnyerheti, és könnyen lehet, hogy 9, s?t esetleg 8 gy?zelem is elég lehet ehhez. Ugyan a legtöbben a Seahawkstól azt várták, hogy az els? két meccset könnyedén megnyeri, de ehhez képest hatalmas csalódás a Seattle eddigi játéka, ám vannak bíztató jelek. Matt Hasselbeck egy 17/41-es kezdés után a második meccsen már egy “jóval” robusztusabb 18/36-ot produkált, és ezekbe a mutatókba mindkét héten 4-5 elejtett labdát bele kell számítani. Ám Julius Jones is sokkal jobban mozgott a 49ers ellen, és a Rams ellen bármi lehetséges.
Egy másik hasonlóság, amiben nagyban hasonlítanak a tavalyi Giants-re, az a kiváló és rendkívül mély DL, illetve a remek pass rush – minden meccsen 5-6 különböz? játékos szerezhet sacket. Patrick Kerney továbbra is elit DE, Rocky Bernard talán az egyik legjobb pass rusher DT, míg Peterson és Tatupu párosa elég sok QB számára okozott már rémálmokat. Ha képesek a Giants receptjét másolni, és állandó pass rushsal zavarni az irányítókat, akkor jóval könnyebb lesz a csapat dolga az elkövetkezend? meccseken. (Igaz, JT O’Sullivan ellen a 8 sack sem volt elegend?, de lehet, hogy más csapatok ellen majd fordul a kocka.)
Ugyan a schedule nem lesz könnyebb ezután sem, és kulcsfontosságú, hogy legalább 4 meccset nyerjenek a saját divíziójukban, a liga egyik leghangosabb stadionjában és ebben a gyenge divízióban bármi lehetséges. A Tampa Bay, Washington, Miami, Jets mind nyerhet? meccs, és a Packers/Eagles is verhet? csapat hazai pályán... Ám ennyire el?renézni még nem érdemes.
A Chargersnek legalább 10-12 gy?zelem kell, a Broncos ugyanis kirobbanó formában kezdte az idényt, a Jaguars pedig máris két meccses hátrányba került a Titans ellen, és ott van a divízióban a két évvel ezel?tti bajnok, a Peyton Manning vezette Colts is. A Vikingsnál továbbra is hatalmas kerd?jel a QB pozíció, ezen a héten Gus Frerotte kap lehet?séget, de sem ?, sem Tarvaris Jackson személye nem késztet arra, hogy extázisba essek. Ha Adrian Peterson komolyabb sérülést szenved, akkor ez a csapat igen nagy bajban lehet (és ha van valami, amit Petersonnal kapcsolatban negatívumként szoktak emlegetni, az a sérülékenysége).
A többi csapatot inkább nem említeném, legf?képp azért mert mindegyiknek gyenge a védelme, egyik-másik D eddigi teljesítménye a nevetséges szóval jellemezhet? (Lions, Rams, stb.) – és igazából a támadójátékuk sem volt meggy?z?. A Bengals, Browns, Lions, Rams, Dolphins és Chiefs számára is a legjobb lehet?ség egy méltóságteljes 6-10-es, vagy 8-8-as szezon lehet, de a rájátszásra nem igazán van esélye egyik gárdának sem – a Vikings, Jaguars, Chargers okozhat még meglepetést ilyen szempontból, de az Igor-féle fogadóiroda favoritja minden kétséget kizáróan a Seattle.

Gaál Sándor (gsn): San Diego Chargers
A tíz, két mérk?zés után nyeretlenül álló csapat közül négynek volt reális esélye megítélésem szerint a playoffra a szezont megel?z?en, ezek a Chargers, a Jaguars, a Seahawks és a Vikings. Szerintem a körb?l egyel?re csak a Jacksonville hullott ki egyértelm?en, a többieknek van esélyük, hogy visszajöjjenek. A Jaguars támadófalának közepe sérült, a két guard idén már nem játszik, a center Meester visszatérése is kérdéses. Ez gyakorlatilag megölte a csapat futójátékát, ami elengedhetetlen a Jags számára a sikerhez. Ha nem megy a futás, akkor David Garrardnak többet kell vállalnia a tavalyi game manager szerepkörnél, az pedig, ahogy az els? két forduló bizonyítja, nem igazán hoz sikereket. Garrard már elérte azt az interception mennyiséget (3), amit tavaly egész szezonban. Ha az offense képtelen a labdát el?re mozdítani, akkor nagyon nehéz az amúgy egészen jónak mondható védelem segítségével nyerni. A Seahawksnál els?sorban a támadójáték kudarca, a Vikingsnál pedig Tarvaris Jackson és a playcalling gyengesége a 0-2-es kezdés oka. Seattleben nem várok jelent?s javulást attól sem, hogyha visszatérnek a sérült WR-ek. Branch esetében kizártnak tartom, hogy egy olyan súlyos sérülés után egy-két meccsnél többön tudna 100 %-ot nyújtani, id?, amíg az ember egy ACL szakadás után a régi lesz, Engram pedig általában eléggé nehezen épül már fel sérüléseib?l, talán ebben látszódik meg leginkább a kora. Colbert és Koren Robinson jelenlegi állapotukban nem nagy segítség. A Vikingsnál az irányítócsere csak akkor lehet hatásos, ha Frerotte-ot igen jól védi a fal, és képes lesz hibáit minimalizálni. De ha ez bejönne, az sem biztos, hogy eredményre vezet, látva az els? két hét meglep?en gyenge playcallingját. Ezzel szemben a Chargers 0-2-es kezdését csupán szerencsétlenségnek tartom. A San Diego az egyetlen csapat az NFL történetében, amely két egymást követ? meccsen vezetett 30 másodperccel a vége el?tt, és vereséget szenvedett. Ráadásul a második mérk?zésen a bíráskodás volt ennek az oka. Három jelent?s tévedésb?l kett? nem nekik kedvezett, és ebb?l egyik mérk?zésdönt? volt. Az els? negyedben Ed Hochuli nem tudta visszanézni azt az esetet a berendezés alkalmatlansága miatt, amikor is Champ Bailey megszerezte a labdát Chris Chamberst?l. Chambers már a földre került Baileyvel való ütközése után, amikor Champ elhalászta t?le a labdát. A labdaszerzést követ?en a Broncos TD-t ért el a támadásból. A második esetnél a Chargers javára tévedett a bíró és egész testülete. Chambers második TD elkapása után a labdát nem birtokolta kell? ideig és kell? módon, sérült a maintain possession kitétel, itt nem lehetett volna TD-t ítélni. A legnagyobb hibát azonban az utolsó 2 percen belül követte el a bíró, amikor is mérk?zésdönt? hibát vétett 38-31-es Chargers vezetésnél. Egy egyértelm? fumblet követ?en sípjába fújt, ezzel véget vetve a playnek, és incomplete passzt ítélt. A sípszó miatt kés?bb nem adhatta oda a labdát a Chargersnek, hiába jött rá, hogy fumble volt. A driveból a Broncos TD-t ért el, majd egy sikeres két pontos kísérlettel, egy elképeszt? húzással megnyerte az összecsapást. A Panthers ellen 2, a Broncos ellen 1 ponttal maradt alul a Chargers.
Ebben a csapatban ezeknek ellenére megvan az a képesség, amelynek segítségével fel fognak tudni állni a padlóról. Sérülések kínozzák ?ket (LT-nek a lábujja, Gatesnek mindene fáj, Merriman egész idényre kiesett…), pechesen fejezik be a meccseket, és még a bírók is rossz ítéleteket hoznak a kárukra. A sérülésekre viszonylagos gyógyír a csapat depthjének mélysége. Merrimant ugyan lehetetlen pótolni (ezért is vetettem el ?ket, mint a legnagyobb esélyeseket még év elején), de LT hiányában Sproles zseniálisan játszott. A második ember lett az NFL történetében, aki egy mérk?zésen legalább 50 elkapott, 50 futott és 150 return yardot tudott felmutatni, természetesen Gale Sayers után (1965-ben a Vikings ellen érte el ezt a „Kansas Comet”). A nem teljesen egészséges Gates mellett pedig egyre nagyobb szerepet kap a Vincent Jackson-Chris Chambers elkapópáros, és Philip Rivers is hozza magát. Sokan azt gondolják, hogy fejben lesz a legnehezebb összekapni a társulatot, ez szerintem nem igaz. Ilyen helyzetben az edz? könnyedén kijátszhatja a „világ ellenünk van kártyát”. (Mindenki és minden csak ellenünk van, de megmutatjuk, hogy ennek ellenére is tudunk gy?zni.) Természetesen mondani könny?, de erre építeni innent?l a Chargersnek az idényt mentális szempontból szintén egyszer? lesz. Emellett vannak elég könny? meccseik is, amelyeken a csapat képességei alapján nem lesznek gondjaik. A 17. hétre ott lesznek a Broncos nyakán, akkor pedig elszabadul a pokol a Qualcomm Stadiumban. Az akkori Chargers-Broncos az év meccse lehet szerintem.

4. Oaklandben válság uralkodik. A vezet?edz?t, Lane Kiffint a csapat tulajdonosa, Al Davis már tavasszal - egy évvel kinevezése után - el akarta küldeni. A fiatal HC nem akart távozni, és nem írta alá a neki kiküldött, önként felmondását szorgalmazó levelet. Az els? hét után tovább er?södtek az ellentétek, miután Kiffin kifakadt a defenzív koordinátor, Rob Ryan tevékenységére, a köztük lev? egyeztetések hiányára, és arra, hogy Ryannek kapcsolata a Raidersen belül szinte csak a tulajdonossal van. Davis ultimátumot adott Kiffinnek a Chiefs elleni mérk?zés el?tt, majd a gy?zelem után újabb hétre biztossá vált pozíciója. A helyzet meglehet?sen átláthatatlan és ködös. Senki sem érti igazán, miért értékeli Davis Kiffin pozícióját hétr?l hétre, ahelyett, hogy lépne, ha úgy gondolja, jobb lenne Kiffin nélkül a csapat. Mi lenne a legjobb megoldás Oaklandben?

Lang Péter (Igor): Al Davisnek nyugdíjba kellene vonulnia, ez az egyetlen megoldás.
Megdöbbent?, s?t egyesek számára akár istenkáromló kijelentésnek t?nhet, de egyre több kívülálló számára nyilvánvaló, hogy a Raiders nemhogy 2 Super Bowlt nem fog nyerni (Davis ezt t?zte ki célul nyugdíjba vonulása el?tt), de még a rájátszás is nagy sikernek számítana, amíg nem történik tulajdonos/GM váltás a Raiders élén.
Az elmúlt öt szezon mérlege 19 gy?zelem és 61 vereség; vagyis a Raiders átlagosan minden negyedik meccset nyerte meg az elmúlt fél évtizedben. Összehasonlításképpen az 1960 és 2002 közötti mérleg 381 gy?zelem, 214 vereség - Rich Gannon nyugdíjba vonulása óta nem sok pozitív élményben lehetett része a Raider Nationnek.
A franchise hanyatlásának legf?bb oka a 79 éves tulajdonos ezeregy különböz? rigolyája, és a tény, hogy nem képes kijönni vagy együtt dolgozni senkivel sem. Davisnek sikerült elüldöznie Jon Grudent, aki 4 év alatt (1998-2001) egyszer sem zárt vesztes szezont, osszesen 40 alapszakaszbeli gy?zelmet aratott, és kétszer juttatta rájátszásba a csapatot. A rákövetkez? évben aztán a Gruden vezette Buccaneers 48-21-re alázta meg a F?nök csapatát a Super Bowlon.
Azóta Bill Callahan (2 év), Norv Turner (2 év), Art Shell (1 év), Lane Kiffin (1 év + 1 meccs – ki tudja meddig még?) próbálkozásait szemlélhette a nagyérdem?, tragikusan kevés sikerrel. Ugyan egyik head coach sem kapott kiváló csapatot, az elmúlt öt év eredményeinél jóval többre képes ez a csapat. A gond csupán az, hogy a tulajdonos/general manager/f?edz?/támadóedz?/véd?edz?/PR-szakember/scout/takarító/vizesfiú(?) szerepet egyaránt betölteni kívánó Davis nem igazán képes kijönni senkivel. És a “demokrácia”, “eltér? vélemények kölcsönös megvitatása”, valamint a “különböz? tisztségek szegregálása” kifejezések mind hiányoznak a szótárából. Davis majdnem 40 éve vezeti a klubot annak teljhatalmú uraként, és bár ez neki valamint Jerry Jones-nak bejött a korábbi években, lassan ideje kimondani, hogy ez már nem a ‘70-es évek vadnyugati korszaka: egyre inkább úgy t?nik, eljárt az id? Davis fölött.
Szó se róla, az öregnek továbbra is remek szeme van a fiatal tehetségekhez (próbálja meg er?feszítéseit akkor az újoncok kiszemelésére/leigazolására fókuszálni), ez játékosokra/edz?kre egyaránt vonatkozik: JaMarcus Russell/Darren McFadden/Michael Bush remek bázisul szolgálhatnak egy új, robbanékony Raiders offense számára, és ha Randy Moss is itt lenne még?! A védelem eddig is szolid volt, és Kiffin sem t?nt elveszettnek els? NFL szezonjában... Úgy t?nik tehát, hogy a Raiders egy újabb dinasztiát teremthetne meg. Ez azonban nem igazán lehetséges, ha Davis továbbra is minden apró-csepr? ügybe belemártja az orrát, és minden egyes nézeteltérésnél az adott f?edz?/segédedz?/játékos kirúgásával vagy elbocsátásával fenyeget?zik... Ez a fajta állandóan feszült, idegöl? légkör lehetetlenné tesz bármilyen huzamosabb, több évre (!) tervezett és el?re kigondolt munkát, mert a Raiders székházon belül gyakran még a következ? hétvégére is nehéz el?re tervezni. Ilyen körülmények közt pedig ne csodálkozzunk, ha a játékosok/edz?k nem motiváltak, elveszítik a játék iránti szenvedélyt, vagy éppenséggel szeretnék otthagyni a klubot.
Az Oakland addig nem fog pozitív mérleg? szezont produkálni, amíg Davis vissza nem vonul, vagy legalábbis le nem sz?kíti diktatórikus szerepkörét a csapat háza táján, és nagyobb szerepet és beleszólási lehet?séget ad a csapat irányításába Kiffinnek/Rob Ryannek, vagy az edz?i kar legújabb és elkövetkez? generációjának. De a legjobb talán mindenkinek az lenne, ha Mr. Davis megfogadná következ? tanácsomat: “Just  retire, baby!”

Gaál Sándor (gsn): A békés megoldást támogatom a kérdésben, Davisnek engednie kell Kiffinnek. Ha szükséges, akkor Ryan elküldése jobb megoldás a csapat jöv?je szempontjából, mint Kiffiné.
Mindenkinek megvan a véleménye a másikról ebben a vitában, Davisnek, Kiffinnek és Ryannek is. Elképeszt?, hogy feln?tt emberek ennyire össze tudnak veszni egymással, de ha már megtörtént, akkor a lehet? leginkább kompromisszumra tör?nek kellene lenni mindannyiuknak. Al Davis önfej?ségével, azt hiszem, mindenki tisztában van. ? áll az egész szituáció mögött, azzal hogy nem engedi meg a vezet?edz?nek, hogy döntéseket hozzon a csapattal kapcsolatban. Nem draftolhatja azt, akit akar, nem szerezheti be azokat a játékosokat free agencyben, akit szeretne, nem alakíthatja át a saját edz?i stábját, nem dönthet még a gameplanben sem saját maga… De ami ennél is nagyobb baj, hogy be sincs avatva, és meg sem kérdezik a véleményét. Al Davis évtizedeken át remekül irányította ezt a csapatot, de az elmúlt 10 év már nem err?l szólt. Ebben az id?szakban, csak Jon Gruden remeklése miatt volt egyáltalán a Raidersnek valami köze a sikerhez. Ma már nem Davis módszerei a célravezet?ek, és ezt a csapat sikeressége bizonyítja is. De mégsem mondhatom azt, hogy a 79 éves Alnak mennie kell, nem, mert tisztelem ezt az embert, nem, mert ? maga az Oakland Raiders. Meg kellene próbálnia túl látni saját elképzelésein, és megnéznie, milyen munkát végez Lane Kiffin az elmúlt másfél évet figyelembe véve. Össze sem hasonlítható az Art Shell csapat teljesítményével ez a mai Raiders, és fog még tovább fejl?dni, ha nem emésztik fel a csapatot a konfliktusok. Kiffin a neki adott játékosanyagból a tavalyi évben kihozta a maximumot. Most is ezt szeretné, ha hagynák… Rob Ryan az els? héten nem m?ködött közre ebben a dologban, amikor is borzalmas védekezési gameplannel állt el?. Kiffin, úgy érezte, ki kell mondania, hogy bizony ezért nem ?, hanem más felel?s… Azok az emberek, akikkel ? már régen nem tud együtt dolgozni ennél a csapatnál. Ennek a véleménynek a közzétételére természetesen nem a legmegfelel?bb hely a média, de valljuk be, máshova nem tud fordulni az edz?. Senki sem érti meg igazán a csapat vezetésén belül. Az lenne a legegyszer?bb, ha Davis megértené azt, hogy Kiffin mit szeretne, és megadná neki a lehet?séget, hogy ténylegesen, nemcsak pozíciójában ? legyen a Raiders HC-ja. Ha rossz a viszonya a f?edz?nek a defenzív koordinátorral, meg kell neki adni a lehet?séget arra, hogy akkor más embert nevezzen ki a pozícióra. Minden más csapatnál így m?ködik ez, nem er?ltetnek rá egy koordinátort a f?edz?re… Davisnek látnia kellene, hogy Kiffint gyakorlatilag nem engedi kibontakozni. Ha a felek nem tudnak megegyezni, és valamilyen áldozatnak kell lennie, én még mindig jobb megoldásnak látom Rob Ryan elküldését, mint Kiffinét. Ryan éveken át nem tudta összeszedni a csapat futás elleni védekezését, és ez még 2006-ban, az egyetlen olyan évben, amikor jó védelmet hozott össze, is igaz volt. Képességei közel sem olyan jók, mint apjáé, Buddy Ryané, vagy testvéréé, Rex Ryané. Elég sok rosszul felépített védelmi taktikát láttam t?le az elmúlt években, úgyhogy Kiffinnek részben igazat adok abban, hogy Ryannel nem akar együtt dolgozni. A másik megoldás, Kiffin eltávolítása, és Ryan kinevezése szerintem sokkal rosszabb megoldás lenne…